Fűszerkömény mizéria

Biztosan olvastátok már, hogy ismét csattanó maszlaggal szennyezett fűszerköménytől származó mérgezések történtek. A Nébih ugyan újfent kitette a figyelmeztetést a honlapján, de őszintén szólva, nem sokat ér.
Egyrészt, mert több tonnányi fűszer érkezik egyszerre, ami állítólag nem homogénen szennyeződött. Vagyis visszakövethetetlen, melyik zacskóban lehet maszlag, melyikben nem, hiába ellenőrzik szúrópróba-szerűen. Másrészt annyi kézenközön megy át a fűszer mire az üzletek polcaira ér, hogy alig lehet nyomon követni a származási helyet. Én több boltban is megnéztem, de például a Spár saját márkás tasakján csak annyi van írva: forgalmazza Interspár. A Luccullus fűszereken rajta van a forgalmazó, de a származási hely ezeken a zacskókon sincs feltüntetve. És sorolhatnám. Hiába írta ki a Nébih, hogy valószínűleg Egyiptomból érkezett a kritikus adag kömény, és hogy senki se vásároljon ellenőrizhetetlen és bizonytalan eredetű fűszert, nos, próbáld kinyomozni - garantáltan nem fog sikerülni, ha mégis, nyertél nálam egy Sherlock Holmes díjat. Szóval gyakorlatilag ezen információk használhatatlanok. 

fűszerkömény

Ismét arra jutottam, a modern ember nem képes józanul gondolkodni, mindent agyonbonyolít. Az információ elveszik a rendszer fölösleges útvesztőiben.

Egyszerűen annyit kellett volna kiírni, hogy őrölt fűszerköményt senki se használjon egy darabig. Másodszor a csattanó maszlagról elég lett volna egy fotó, mert azon tisztán látszik, mennyire más mint a köménymag. Vagyis ha valaki egész köményt vásárol, át tudja nézni, van-e benne datura mag. Ha nincs, használható. Ha van, kidobandó. És ennyi. A hatóság sem tudja nálad jobban, mi van a fűszeres üvegcsédben. Felnőtt vagy, át tudod vizsgálni, fel tudod ismerni. Ez a legbiztosabb és legegyszerűbb módszer.

csattanó maszlag

100% kukoricatortilla házilag

Megvan az alapkenyerem. Tegnap rengeteget olvastam a gluténmentes lisztek témájában és eldöntöttem, hogy én ezeket a köröket kihagyom. Olyan sokféle egzotikus hozzávalóból állnak, meg guargumiból meg másik gumiból, meg a jóégtuggya miből, hogy nem. Nem kell. 

És. Akár lisztkeveréket veszek, akár magam rakom össze a sok hozzávalóból a kenyeret, iszonyat drága. Ennyi pénzt valami olyanra, amit meg sem ennék, nem adok ki. Ráadásul az utánzat az csak utánzat, köze sincs a valódihoz. Akkor meg minek? Hagy érzékeltessem: szerelmes vagy valakibe. Hát őtet szereted. De azt mondják, szeresd a Jóska helyett a Pistát, mer'azis ember, annak is két lába van, két karja, van neki ugyanúgy két füle meg szeme, meg egy orra, szóval tulképpen ugyanaz. Oszt mégsem, ugye. Na, a kenyérrel pont így vagyok.
Összegezve: bár szeretem a gasztronómiát, a főzés örömmel tölt el, ahogy az evés is, annyira megszállott mégsem vagyok, hogy valami olyasminek a kísérletezésébe fogjak, ami konkrétan a fából vaskarika esete, vagyis a lehetetlen. Búza nélkül nem lehet búzakenyeret sütni. Limaránál nézelődtem, s még ő is leírja, hogy sok hónapot vett el az életéből, mire úgyahogy ehető kenyérre hasonlító valamit tudott sütni. Pedig ő nagyon tud, nagyon profi.

Az a szerencse, hogy eddig is gyakran sütöttem tortillát mert szeretjük, főleg tavasz végétől őszi végéig, amíg finom nyers zöldségekkel, sültekkel tölthetők. Egy szó mint száz: nálam a kenyér innentől a tortilla. Azért majd az ázsiai régió rizslisztből készülő vékony palacsintaszerűségeit is átbogarászom, hátha megszeretem vagy megszokom. Vagy például a rámenbe szoktak hajdinatésztát készíteni, úgyhogy van még felfedezetlen terület, ahova elmerészkedhetek.

Az időm véges, nem pazarlom felesleges dolgokra. Úgyhogy ezzel a poszttal a nagy gluténmentes misszióm véget is ér. Normális ételeket fogok készíteni, nem olyanokat, amik hasolítanak valamire, hanem amik azok, amik. Rengeteg étel van, amiben eleve nincs liszt, amibe pedig sűrítésre kell, meg lehet oldani rizs- vagy kukoricaliszttel vagy étkezési keményítővel. 

Nem sírom vissza a régit. Mindig van új, mindig van ismeretlen terület, mindig minden változik.

Netes bogarászásomban találtam ezt a sima, nálunk kapható kukoricalisztből is készíthető tortillareceptet. Ezer hálám és köszönetem Átol Tibornak, a gluténmentes séfnek.

Hozzávalók 5 db palacsinta méretű tortillához:
25 dkg víz (2,5 dl, de én most kimértem a mérlegen)
12,5 dkg kukoricaliszt
1/2 csapott mokkáskanál só
0,5 dkg olaj (kb. egy evőkanálnyi)
és a nyújtáshoz még kukoricaliszt

A vizet a sóval és olajjal felforraljuk, majd hozzákeverjük a kukoricalisztet is, és állandó keverés mellett egy percig főzzük, míg összeáll és elválik az edény falától.

Egy lapostányérra kiborítjuk teljesen elterítve, hogy hamar hűljön. Mikor már épp csak langyos, öt darab gombócot formázunk belőle (vagy hatot, akkor kisebb tortillákat kapunk).

Egy olyan serpenyőt amit nem sajnálunk égetni, felmelegítünk közepes lángon. Közben alaposan lisztezett deszkán vagy a konyhapulton kinyújtjuk az első tortillát.

Nekem ez úgy sikerült a legjobban, hogy először nyújtottam egy keveset a gombócon, de nagyon szakadt. Ezért újra átgyúrtam, s mivel felvett egy kevés nem főtt lisztet is, sokkal simábbra tudtam gombócolni, és így már nyújthatóbbá is vált. Óvatosan kell, és sok liszt kell alá, mert ha leragad, egyből szakad is. Bőven lisztezve is hajlamos rá, úgyhogy kevés ügyesség kell mind a nyújtáshoz, mind a serpenyőbe való áttételhez. Ha már sült egy-két-három percig, akkor már nem szakadós, meg lehet könnyen fordítani. Végig közepes lángon süssük.

Viszonylag hajlékony, puha tortilla lesz, kicsit így is hajlamos arra, hogy törjön.

Nylonzacskóban egy-két napig eltartható, de frissen készítve a legfinomabb.

És hogy miért kell előfőzni? Mert a nálunk kapható kukoricaliszt nem azonos a mexikóival. Ott náluk a liszt a nixtamalizáció nevű eljáráson előbb átesik, ami azt jelenti, hogy a szárított kukoricaszemeket oltott meszes oldatban áztatják, ezáltal a héj leválik. Az áztatás során vitaminok, ásványi anyagok szabadulnak fel, vagyis átalakul szerkezetileg is kissé a kukorica. Például sokkal emészthetőbbé is válik. Azután újra szárítják és őrlik, így lesz belőle tortilla készítésére alkalmas liszt. Tehát az előfőzés trükkjét kell alkalmazni a mi sima kukoricalisztünkön, ha csak ehhez juttok hozzá. Ne is próbálkozzatok másképp, mert egyáltalán nem fog összeállni tésztává. Hacsak nem keveritek minimum 25-30 % búzaliszttel.
Nálunk sajnos kevés helyen kapható a masa harina, viszont egy-két helyről már rendelhető, illetve budapestieknek elérhető.

A nyújtása így sem könnyű, mert hajlamos szakadni, de arra a mexikói tortilla is hajlamos, ezért is használnak un. tortillaprést hozzá. Lehet már nálunk is kapni. Érdemes beszerezni egyet annak, aki sűrűn készít tortillát. Itt kapható, 20 cm átmérőjű.

S mindehhez még van a tortillero, a tortillaltároló edény, ami segít egyrészt hogy melegen maradjanak, másrészt hogy ne száradjanak ki a kis kukoricapalacsinták. Van műanyag, fém, fonott, kő, cserép. De varrhatunk is, többrétegűt, szépet.

... más dolgok megváltoznak

"- Emlékszem, régebben táncoltál. És nem is rosszul.
  - Vannak dolgok, Niobe kapitány, amelyek soha nem változnak. Más dolgok megváltoznak."

Nagyon úgy tűnik hogy életmódot kell váltanom, legalábbis az étkezés terén. Jó pár hónapja nagyon komolyan jelentkeztek a tünetek. És sajnos minden tünet, szépen sorban. Eleinte azt hittem, az epém vacakol, vagy a tejtermékekre vagyok allergiás, de kiderült, hogy nem. Gluténérzékenység.

Azért véresen komolyan nem veszem, nem leszek harcos szószóló meg ilyesmi, de minden olyan élelmiszert és alapanyagot el kell hagynom, amiben glutén van.

Pedig nagyon kenyeres vagyok, mindig azt vallottam, ha kenyér van, minden van. Sütni is imádtam, mert érző, élő lény bizony a kenyér. 

Elbúcsúztatom. Ahogy az isteni pizzákat is, a pogácsákat is. Az olaszos tésztákat, a nokedlit, jajj, pedig hogy szeretem. A török lepénykenyereket, a lahmacunt. A foszlós kalácsot.

Másfél hete nem eszem kenyeret, de a közérzetjavulást már így is zongorázni tudnám. A komolyabb tünetek múlásának idő kell - azt írják az okosok, hogy körülbelül fél év alatt regenerálódik a szervezet. 

Úgyhogy ha eztán gyarapodni fognak a gluténmentes receptek, ne csodálkozzatok. Azt még nem döntöttem el, hogy teljesen száműzzek-e mindent a konyhából, ami nem illeszthető a diétába vagy sem, de végülis együttélek egy nem gluténérzékeny emberrel. Úgyhogy azt hiszem, sokszor majd kétfelé főzhetek. Azért amit lehet, megoldok majd úgy, hogy mindkettőnknek megfeleljen. 

Ha lehet, nem nagyon fogok mentes lisztkeverékeket venni, mert azokban szerintem sok az adalékanyag. Jó, ha néha majd nagyon kenyérehetnékem lesz, egyszer-egyszer esetleg. De inkább kihagynám majd a guargumival összetartott cipókat, kifliket.

Legalább megmarad az éberségem. És mindig is szerettem új dolgokat megismerni és kipróbálni. És mindig is imádtam enni. És főzni. Ez azért átsegít azon, hogy nagy kedvencekről lemondjak. No és az ezerszer jobb közérzet, az a leginspirálóbb. És van hercegem, akinek az aranyos búzára emlékeztető szőke haja van.

Ha van jó receptetek, szívesen fogadom, ne habozzatok megosztani velem. 😊

A zöldturmix és jótékony hatásai

Az idén annyira elmaradt a tavasz, hogy komolyan azt hittem, sosem lábalunk ki a télből. Borzasztóan vártam már a friss zöldeket a harsány ízükkel meg színükkel, vérfrissítő erejükkel.

És ha igazán érezni is akarjátok - velem együtt - jótékony hatásukat, próbáljátok ki a zöldturmixot. Ritkán hódolok be divatoknak, de ezt nagyon kedvezőnek tartom, mert az évről-évre előjövő "tavaszi fáradtság szindróma" legjobb gyógyszere. 

Miből állnak a zöldturmixok? 

Valamilyen levélzöldségből, gyümölcsből és folyadékból. No és kell hozzá egy jó erős turmixgép, hogy szép sima italt tudjunk készíteni.

A zöld rész lehet: spenót, sóska, mángold, medvehagyma, reteklevél, újhagymalevél, salátaboglárka, fejes saláta, rukkola, kelkáposzta, brokkoli, szárzeller, sárgarépa, zeller vagy fehérrépa levele, zöldspárga, cukorborsólevél, leforrázott csalánlevél, pitypanglevél, komlóhajtás, búzafű, vadon termő gyógynövények levelei*, zöldfűszerek. 

A gyümölcs lehet avokádó, ananász, banán, kivi, körte, alma, mangó, narancs, bogyós gyümölcsök, uborka, cukkini - gyakorlatilag bármi. 

A folyadék lehet víz, bármilyen tea, valamilyen gabonatej, kókusztej, de a turmix fogalmába még a joghurt vagy tej is belefér. Ízesíthetők gyömbérrel vagy más fűszerekkel, pici sóval, mézzel, citromlével. Van, aki magokat is tesz bele: szezámmagot, lenmagot, stb...

Az arányuk általában 40% zöld levél, 60% gyümölcs és annyi folyadék, amennyivel iható állagot kapunk.

Ami nagyon jótékony bennük:

• a nyers zöldségek és gyümölcsök felpörgetik az anyagcserét, vagyis fogyasztanak, nem is kicsit
• tele vannak krolofillal, ami erős 
• méregtelenítő és lugosító hatású
• csökkentik a szervezetben lévő gyulladásokat
• tele vannak vitaminokkal és ásványi sókkal
• energetizáló hatásúak.

A legjobb frissen fogyasztani, mert hosszabb állás után értékes vitaminok, aminosavak veszhetnek el. A turmixolás ezen kívül összetöri a rostokat és sejteket, emiatt könnyen emészthetővé válnak az italban lévő zöldek, gyümölcsök. Röviden ennyi.
A képen egyébként egy sóska-banán-kevés joghurt + víz kombinációja van, pici sóval, mézzel és citromlével ízesítve. Ma ez volt a levesünk. Finomabb mint amilyennek hallik. Érdemes kísérletezni, sokfélét fogyasztani így tavasszal.

* Erdőkóstoló blogján rengeteg információt találhattok. Az nem árt - sőt -, ha valaki tájékozott a témában, mielőtt bármit begyűjt és megeszik.

És az idei első mentás-jegeskávém. Tényleg itt a tavasz! 😊 🌻 🌺 ✌️ 🌼

Medvehagymás zsemlemártás húslevesben főtt húshoz

Ez az egyszerű kis mártás számomra amolyan olaszos jellegű fogás, egyrészt mert egyszerű - és az olasz konyhára ez nagyon jellemző, másrészt mert az itáliai konyha kifejezetten szereti a szikkadt kenyereket felhasználni például levesekhez, vagy pirítva a kenyérmorzsát tésztákra. Végül a zsemlemártás is klasszikus és régi étel, mint az olasz fogások.

Zsanuária készített nemrégiben egy finom medvehagymás mártást. Tegnap húslevest főztem, így éppen kapóra jött az ötlet. (Eredetileg sóskát akartam főzni, de annyira nem volt még tavasz az idén, hogy nem kaptam a piacon.) Mivel nagyon szeretem a klasszikus zsemlemártást, így az enyém egy egészen más változat lett. És volt 6 darab nagyobb szikkadt sajtos pogácsám, most az került bele egyébként zsömle helyett. 

Hozzávalók 4 főre:
6 db szikkadt zsömle
kb. egy liter házi húsleves
3 gerezd fokhagyma
1 marék medvehagyma
3 dkg vaj vagy 1 teáskanál zsír
frissen őrölt bors
1 dl tejszín

A szikkadt zsömléket kis kockákra vágjuk és megpirítjuk szárazon. Egy nagyobbacska lábosban a vajon megfuttatjuk csipet sóval a zúzott fokhagymát, rátesszük a pirított zsemlekockákat és felöntjük annyi húslevessel apránként (úgy kell felengedni, mint a rizottót, így tudjuk a jó állagot elérni), hogy olyan mártás sűrűségű legyen. Ahogyan adagoljuk a levest, folyamatosan szívja be a zsömle. Közben adjuk hozzá az aprított medvehagymát is, és tekerjünk bele frissen borsot is. Főzzük körülbelül 5 percig. Nem kell hosszan, hogy maradjanak a mártásban kisebb-nagyobb zsömledarabok, ne oldódjon teljesen szét. Mikor készen van, kevés tejszínt még adjunk hozzá, még egyszer forrjon fel és készen is van. A húslevesben főtt hússal tálaljuk.

Tipp: kevés reszelt parmezán-típusú ízletes keménysajtfélével is dúsíthatjuk a végén az ételt, nem rontja el.
Medvehagyma helyett sóskával vagy spenóttal vagy friss kaporral is készíthetjük ezt a mártást.

Hogy mitől s miért ünnep az ünnep...

A Húsvét utolsó visszhangja.
Annyi mindent mondhatnék, de nem teszem. Csak nézzétek meg a filmet.

Ezer köszönetem Borbás Marcsinak! Egy valódi kincs!

Epres, túrós kalácstorta

Ma mosogatás közben... a mosogatáson jártak a gondolataim. Agatha Christie állítólag ekkor találta ki gyilkos történeteit és ugyan én is "Christie" vagyok, nekem nem bűnügyi rejtélyek szoktak megformálódni a "szürkeállományomban" (hogy Herkules Poirot-t idézzem), hanem mindenféle máson tűnődöm ilyenkor, mert a mosogatás remek alkalom eme csillámló elmetevékenységre.  

Azon morfondíroztam, hogy a sokat hangoztatott "fenntartható fejlődéshez" az is hozzátartozik, hogy nem gépesítünk mindent agyon. Mert ha igen, nekünk embereknek nem marad mit csinálni. Tenni-venni pedig kell, mert a jól végzett munka öröme semmihez sem fogható. Nem vagyok a modern világ ellen, mert áldás a mosógép, a központi fűtés, a botmixer és még sok minden, de azt hiszem, az automatizálást sem jó - ahogy semmi mást sem - túlzásba vinni. Nem is akartam mosogatógépet. És ha felújíthatnám a konyhámat, akkor sem akarnék. Szeretek mosogatni, igencsak meditatív cselekvés.

Ahogy ténykedtem, néztem a szűrőkanalat, a tányérokat, evőeszközöket. A sorozatgyártás korát éljük. A régi korokban a tárgyaknak még volt valami kisugárzásuk, szépek, mívesek voltak. Ma ez ritkán jellemző. De például azzal, hogy kézbe veszem az eszközeimet és rájuk nézek, észreveszem őket: létezővé válnak. Azzal, hogy szeretném, hogy visszanyerjék ragyogásukat és szépségüket, mégiscsak némi lélek is költözik beléjük. Hamvas Béla jutott eszembe... "Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket."

Hát ezeken tűnődtem ma így a nap végén.

A húsvét utolsó morzsái ma hasznosultak, egy finom sütemény formájában. Maradt egy kevés kalács és sajnáltam kidobni. 

Hozzávalók egy 28 cm-es tortaformához (talán a 25-ösbe is éppen belefér):
8 tenyérnyi szelet kalács
2-3 dkg vaj
a krémhez:
25 dkg túró
25 dkg eper
kb. 15-20 dkg porcukor
1 tojás
2 dl tej
20 dkg zsíros tejföl
1/2 mokkáskanál só
vaníliaeszencia vagy vaníliás cukor
1/2 citrom leve vagy 2 evőkanál rózsavíz
4 dkg étkezési keményítő

Az epret feldaraboltam és lecukroztam alaposan, aztán hagytam állni egy órát, hogy levet engedhessen.

A kalácsszeleteket megpirítottam a vajban.

A krémhez valókat (a cukron és az epren kívül) botmixerrel teljesen simára turmixoltam. Végül a cukros epret is hozzákevertem a levével együtt. Itt érdemes kóstolni, kell-e még bele valami, cukor vagy citromlé vagy rózsavíz.

A tortaforma oldalát kivajaztam, az aljába szilikonos sütőpapírt vágtam úgy, hogy nagyobb legyen a forma átmérőjénél, lehessen fölfelé is 3-5 centire a forma oldalához simítani. Mert híg a krém, s ha esetleg nem zárna jól a forma, ne csurogjon ki.

Alulra kiraktam a kalácsszeleteket, jó szorosan, hogy teljesen töltse ki a forma alját. Ráöntöttem finoman az epres túrókrémet, és a 120 fokra előmelegített sütőbe tettem 50 percre. 

Hagyjuk kihűlni hogy megszilárdulhasson, s leheletnyi porcukorral megszórva díszítsük.

Jól kiérződik a vajas pirított kalács íze is, a túróé is, szóval fincsi.

Cappelletti és anolini levesbetétként

Csak egy ötlet, és tudom, jócskán elkéstem vele. A húsvétnak ugyan már régen vége, de ha valaki esetleg tett el a fagyasztóba maradék főtt sonkát, ez egy különleges felhasználási módja lehet.

Bevallom, a képen bolti sonkás tortellini (vagy cappelletti) látható. Még a böjt előtt vettem (az Interspárban), és ennek is igencsak közelített a lejárati ideje, úgyhogy ma megfőztem. És hatalmas tanulságot vontam le: soha többé gyári, bár imádom Nigellát, meg a háziasszonymentesítő ötleteit (ő jutott eszembe a mai főzöcskémről), de én mondom, ennek inkább álljatok neki, ha megennétek. Annyira bűn rossz ez a készen kapható verzió, hogy el sem tudom mondani... Katasztrófa, bűntett a konyhaművészet ellen. Tényleg, és nem túlzok. Én csináltam már húsvéti sonkából tölteléket, és az mennyei finom volt, itt találjátok a receptet. Szóval. Ha rákívántok, akkor inkább zen, avagy a cappelletti gyártás művészete legyen a kiindulópont.

Egy kis segítség a formázáshoz:

Soha többé bótit...
És lehet egyszerűbben is, íme:

pâté, rillettes és terrine

Hasznos kis összegzés, én sem tudtam a különbségeket. :)

"Franciásak, (jobbára) húsosak, és olykor hirtelen azt sem tudjuk, hogy kenjük vagy vágjuk-e őket. A pâté (pástétom), rillettes és terrine hármasa következik, hogy legközelebb ne bizonytalanodjunk el, melyik mit is takar."

A teljes cikk a Dining Guidon.

Parmezános-mozzarellás, medvehagymás csirkemell

Húsvét utáni maradékhasznosítás. Bár most húsvét előttről, a böjtből maradt két zacskós mozzarella, aminek tegnapelőtt lejárt a szavideje, de megkóstoltam, és szerencsére még jó volt.

Végtelenül egyszerű és gyors fogás, ajánlom időhiányban szenvedő háziasszonyoknak (vagy embereknek). És idén is eszünk persze szezonban medvehagymát.

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csont és bőr nélkül
4 zacskós mozzarella
8-10 dkg parmezán jellegű sajt (nálam Marcsi parmezánja)
5 dkg vaj vagy 3 dkg szemne (vagyis tisztított vaj)
1 evőkanálnyi olívaolaj
1 fél marék medvehagyma
1 kis üveg kapribogyó (az a hosszúkás kis üveges)
só, frissen őrölt bors
reszelt citromhéj

A csirkemellet vágjuk körülbelül fél centi vastag medalionokra vagy szeletekre, sózzuk, borsozzuk. A vaj és fél evőkanál olívaolaj keverékén süssük meg viszonylag nagy lángon szép piroskásra. Tegyük félre egy tányérra ami készen van, majd süssük meg a következő adagot is. Végül - ha fémnyelű serpenyőnk van - tegyük vissza az összes hússzeletet egyenletesen szétterítve. Ha nem tehető sütőbe a serpenyő, rendezzük jénaiba vagy más sütőtálba. 

Gyújtsuk be a sütőt nagy lángra.

Aprítsuk fel a medvehagymát.

A húsokra szórjunk kapribogyót (a tetejére hagyjuk pár szemet), medvehagymát, reszelt citromhéjat és reszelt parmezánt, végül fedjük be mozzarella-szeletekkel és a kevés kihagyott kaprit is díszítésképpen szórjuk a tetejére, s még kevés olívaolajat locsoljunk a tetejére.

Tegyük az előmelegített sütőbe olyan 10-15 percre, míg a sajt jól megolvad a tetején.

Sok szaftja lesz, mert a mozzarella enged levet. Kiváló körete a rizs vagy a natúr puliszka, de házi szélesmetélttel is el tudom képzelni. Párolt zöldséggel (pl. brokkoli) is tálalható.

Tipp: medvehagyma szezonon kívül 2 nagy gerezd aprított fokhagymát futtassunk meg a hús sütése után a visszamaradt vajban, azzal is tökéletes lesz. A fokhagyma mellett adhatunk hozzá azért még zöldfűszert: petrezselymet, zsályát, kaprot vagy kakukkfüvet vagy bazsalikomot, mikor mi van kéznél vagy a fűszerkertünkben.

heti húsmentes étlap - a Nagyhét

A negyven napos böjt vége a Nagyhét, ami virágvasárnaptól - Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepétől - nagyszombatig tart. Utolsó három napja (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) a sacrum triduum Paschale, a húsvéti szent háromnap.
Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora napján, amely a Gecsemáné-kertben zajlott le, s amely egyben az Eucharisztia (úrvacsora) megalapításának napja is, a harangok Rómába mennek - vagyis elnémulnak -, és csak nagyszombaton este, a feltámadás után szólalnak meg újra.
Nagypénteken, Jézus halálának napján római katolikus szokás szerint nem mutatnak be teljes misét, csak úgynevezett csonka mise van, mert ezen a napon Jézus, az örök főpap maga mutatja be az áldozatot.

Nagyszombat napja még gyásznap, de az estéje már a feltámadás ünnepléséé. 

A falusi szokások java része a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez kapcsolódott. A népszokások azonban az urbanizáció hatására gyakorlatilag mára teljesen eltűntek, ezért nem is említem őket.

Vasárnap
zöldségerőleves házi reszelt tésztával (tarhonyával)
lencsés pásztorpite a levesben főtt zöldségekkel turbózva

Hétfő
gyömbéres sütőtökkrémleves
vega rakott burgonya csemege uborkával

Kedd
tárkonyos zöldbableves
grillezett padlizsán paradicsommártással, rizzsel

Szerda
magyaros karfiolleves
juhtúrós sztrapacska

Nagysütörtök
"zöldcsütörtök": medvehagymás spenótleves sült tojáscsíkokkal
körtés crumble (morzsasüti)

Nagypéntek
szigorú böjti nap: kenyér, gyümölcs, sajt

Nagyszombat
napközben sütés-főzés, ezért délben szintén csak kenyér és sajt retekkel vagy ha van hely, idő, akkor sütőbe bedobott fetával töltött burgonya fejes salátával
este, a mise után húsvéti ünnepi hidegtál: főtt sonka, tojásos töltött dagadó, főtt kolbász, főtt tojás, sárgatúró tormakrémmel és foszlós kaláccsal

Medvehagyma gremolata

Egy ritka egyszerű poszt következik. Inkább csak ötlet, de ha David Lebovicz külön írhat a gremolátáról, akkor én is. 😉

Burgonyapüré medvehagyma gremolátával és rántott laskagombával

Már többször említettem az ossobucco kapcsán, most a medvehagyma-szezonban újra előveszem, ugyanis eme kora tavaszi zöldben egyesül mind a fokhagymaíz, mind a zöld-ség, ha értitek mire gondolok. A friss, harsány tavaszi zöld érzését értem zöld-ség alatt, s ami a petrezselyemben is megvan. Tehát, ez a tavaszi gremoláta: friss medvehagyma és reszelt citromhéj keveréke.

Bármire szórható, amire csak megkívánjuk. Egy dolog: késsel vagy mezzalunával aprítsuk a medvehagymát, mert ahogy minden kényes levélzöld, ő sem szereti, ha aprítóba téve minden aromát kisajtolnak belőle. A kézi vágás szelíd, meghagyja az illóolajokat, a növény ízét. Másik dolog: frissen készítsük ha lehetséges, ha viszont marad, akkor jól zárható üvegcsébe téve még körülbelül 2 napig megőrzi az aromáját.

heti húsmentes étlap - 5. hét

Vasárnap:
zellerkrémleves
vega chili con carne tortilla kenyérrel és rizzsel
madártej

Hétfő:
vega lebbencsleves
G. Ramsay-féle kukoricalepény fokhagymás joghurttal

Kedd:
medvehagymás salátaleves bundáskifli-karikákkal
sós kölespuding, sütőben sült balzsamecetes, mézes zöldségekkel (sárgarépa, kerekrépa, kelbimbó, édesburgonya)

Szerda:
diós-konyakos sajtkrémleves
rántott karfiolrózsák sült burgonyával és céklazalzikivel

Csütörtök:
lencseleves (a zöldséges bableves mintájára)
túrógombóc sok tejföllel, porcukorral

Péntek:
kertészleves
töltött, sült gombafejek, petrezselymes rizs, fejes saláta

Szombat:
sörös hagymaleves
camembert sütve, reteksalátával és frissen sült baguettel
házi sportszelet

Hogyan nem lettem piaci kofa? Egy nem-vállalkozás rövid története.

Ez most egy dühös és szomorú poszt lesz. Vagy felháborodott vagy elkeseredett, vagy kiábrándult és dühös. Ja, mondtam már hogy dühös?

Kitaláltam, hogy szabad időmben sütiket fogok sütni. Olyan tea, kávé mellé való aprókat. Mert hogy esténként van rá 2-3 órám. Másnap pedig fogom a kis kosárkámat, és lemegyek vele a piacra.
Gondoltam - én naív - hogy legalább a kosztpénzrevalót majd megkereshetem.
Gondoltam - én naív - hogy én, az ecceri háziasszony kitaláltam egy olyan vállalkozást, amit magam el tudok indítani és levezényelni, nem kell alkalmazott, üzlethelység, és a többi.
Gondoltam - én a naív - hogy ez nem csak nekem jó, hanem a társadalomnak is, nem élősködöm a nyakán, nem állok sorba segélyért, hanem saját két kezem munkájával előteremtem a megélhetésemre valót. És még örömömet is lelhetem benne.

Üzletasszonyi karrierem amilyen gyorsan felívelt, kétolyan sebességgel alá is hanyatlott. A Nébihes hölgy közölte, hogy előbb rendelkeznem kell egy cukrászüzemmel. 

Maradok lábamlógatva, nemköszönettel. 

Európa más országaiban miért lehet ezt megcsinálni?
Az olasz nők miért ülhetnek kinn az utcán a nagy konyhaasztal mellett, és miért sodorhatják a házitésztát, s árulhatják? Hát nincs tésztaüzemük, oszt mégis lehet. Vagy az angol, francia piacokon miért árulhatnak a süteménytől a sajton át a lekvárig mindent? Vagy Indiától Ázsián át Mexikóig miért élhetnek meg tisztességgel a kisemberek abból, hogy viszik a gázrezsót az utcára, és egy kondérnyi ételt megfőznek minden nap, és nem csak az árus, de a vevő is jól jár, mert jót ehet és olcsón?
Hát a világon virágzik a street food, csak nálunk nem engedélyezett semmi sem? Holott mezőgazdasági ország lennénk a kiváló termőföldekkel, sok ember tudna élni és eltartani a családját abból, amit megtermel és feldolgozva kivisz a piacra.
De mi ehhez hülyék vagyunk. Mi a multikat akarjuk, és a függő rendszert, amiről véletlenül sem tudsz leválni, hacsak nincsenek a zsebedben súlyos milliók, amik eleinte is csak arra elegek, hogy elindíts egyáltalán valamit. A jogszabályokról nem is beszélek, amik évente változnak. Hát ezért nem vállalkoznak a külföldiek nálunk. Mert belefeccölsz egy rakat pénzt valamibe, utána meg tönkrevágnak az adókkal, a megszorításokkal, stb.

Paradicsom is lehetne ez az ország, de mi hülyék vagyunk ahhoz is, hogy ezt észrevegyük és kiaknázzuk.
Rugalmatlan itt minden. És nem, nem a kisember képtelen változni, és nem, nem a kisember tanultan tehetetlen, hanem ez a büdös nagy idióta rendszer, amely függésben tart, rugalmatlan és képtelen a változásra. A kisember alkalmazkodik. Lásd: az elmúlt egy-két évtizedben vagy másfél millió magyar ment el oda, ahol boldogulni is lehet.

Waldorf saláta

Egy igazi télvégi, tavaszeleji böjtbeillő saláta.

Furcsa módon még nem csináltam, pedig imádom a zeller-alma párost, égbenköttetett frigyük nagy klasszikus. A salátát a híres Waldorf Astora főpincére kreálta egy nagy fogadásra és a többi már történelem: annyira kedvelt lett, hogy a világ minden táján ismerik, és a nevezetes szálloda étlapján is szerepel a mai napig is. Köszönöm Zsuzsának, a Bodzás Vendégház háziasszonyának, hogy nemrég megemlítette, és igazán precízen leírta a történetet is.

Nem írok mennyiségeket, salátát - már sokszor említettem - érzésre készítünk. De úgy nagyjából: a zsülienre vágott zeller és almacsíkok körülbelül egyforma kupócot képezzenek. Egy főre szerintem fél alma és ennek megfelelő zeller kell, mert ez a saláta tipikusan egy kiváló előétel. Ha főfogásnak ennénk, duplázzuk. A dió pirításához kell: kristálycukor, pirospaprika, cayenne bors, koriander- és édeskönyénymag frissen mozsárban porítva, és csipet só. Ezzel a keverékkel megszórjuk és alaposan összekeverjük a diót, és sütőpapíros tepsire téve 200 fokon megpirítjuk. A cukor karamellizálódik rajta, és a dió pedig extra ropogós lesz, nagyon finom. (Az a veszély fennáll, hogy elcsipegetjük, mert annyira jó, szóval ezt vegyük figyelembe :)) )

Mivel hoztam az eredeti receptet, az én variációmat írom le, mert bár elhíresült ételről van szó, kicsi változtatások megengedettek. Az enyémen az öntet csak natúr krémes görögjoghurtot tartalmaz, jól kikeverve némi mézzel, fehérborecettel, dió- és szőlőmagolajjal és sóval. (Valahogy nekem ezekhez az alapanyagokhoz a fehérborecet jobban ízlik, mint a citromlé. De verjusvel is naggyonaggyon el tudom képzelni!)

A saláta összeállítása: a zsülienre vágott almához és zellerhez adtam némi durvára vágott fűszeres pirított diót, és összekevertem az öntettel. De úgy is tálalható, hogy az összevágott pirított diót nem keverjük a salátába, hanem csak a tetejére szórjuk.

Csak pár percet hagyjuk állni és már fogyasztható is. Karakteres és nagyon finom saláta.

heti húsmentes étlap - 4. hét

Vasárnap:
ázsiai stílusú céklaleves
amerikai káposztasaláta (coleslaw) steakburgonyával
dutch baby (sütőben sült palacsinta)

Hétfő:
török vöröslencseleves
töltött, sült padlizsán tahiniszósszal és kuszkusszal

Kedd:
tárkonyos, tejszínes zöldbableves
diós és mákos tészta

Szerda:
zöldségerőleves medvehagymás puliszkavirágokkal
sajtos kelkáposztás sajtgolyók paradicsommártásban

Csütörtök:
(a maradék zöldségerőlevesből) görög citromos rizsleves (avgolemono)
medvehagymás gremolátával szórt burgonyapüré, rántott tofu
poharas csokoládékrém

Péntek:
vegyes főtt turmixital jól behűtve (sárgarépa, narancs, sütőtök)
sütőben sült fűszeres karfiol görögjoghurtos besamelkrémmel a tetején

Szombat:
spenótfőzelék tükörtojással, főtt burgonyával
almás pite

böjt utánra

Érik, érlelődik... 👌🍗  a sonkához a legfőbb hozzávaló: az idő ⏰

heti húsmentes étlap - 3. hét

Vasárnap:
paradicsomleves
sáfrányos rizotto, fűszeres sült édesburgonya, lencsefasírt
édes túrós-mazsolás burek

Hétfő:
köménymagos rántottleves
narancsos, ruccolás saláta
pasta carbonara (szalonna nélkül)

Kedd:
tökfőzelék füstölt paprikás hagymás szafttal, sózott, fehérborecetes lilahagymával
sárgabarack lekváros piskótatekercs

Szerda:
vegyes sült zöldségekből krémleves zabtejjel
cukkinimuszaka

Csütörtök:
paprikás, tárkonyos zöldbableves
sajtos-tejfölös lángos

Péntek:
savanyúrépa leves
sütőtökös galette vagy muffin

Szombat:
fokhagymakrémleves
burgonyafánk paradicsomos gombaraguval
bögrés csokitorta saját levében

Kinder tejszelet

Nem újdonság tudom, de ma nagyon sütire vágytam. Valami egyszerűre, gyorsan elkészíthetőre és krémesre. Volt itthon mascarpone, és ezzel a sütivel már régóta szemeztem, mert a bolti változatát is szeretem. Gyakorlatilag tényleg azonos a plagizált verzió az eredetivel, és hát nem tudom, most mennyibe kerül, de így tutira olcsóbb, kiadósabb. És nincs benne semmilyen fölösleges adalék.

Hozzávalók egy 36*22-es tepsihez:
a piskótához:
5 db tojás
9 dkg kristálycukor
9 dkg búzaliszt
2,5 dkg holland kakaópor
1/2 sütőpor
csipet só
krém:
25 dkg hűtőhideg mascarpone
3 dl hűtőhideg tejszín
6 evőkanál víz
1 csapott evőkanál zselatinpor (Horváth Rozi)
13 dkg porcukor
2 vaníliás cukor vagy vaníliapor vagy kivonat
csipet só
a tetejére:
20 dkg csokoládé
1/2 evőkanál olaj

A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tojásokat a cukorral habosodásig vertem - pár perc kell neki, s aztán hozzákevertem a csipet sóval, kakaóporral, sütőporral elkevert lisztet, de azt már kézzel. Olyan 12 percig sütöttem.

Kivétel után lehúztam róla a sütőpapírt, és rácson hagytam kihűlni.

Közben a kevés vízben elkevertem a zselatint, és folytonos keverés közben felforraltam, majd félretettem hűlni. A mascarponét a kézi robotgéppel kissé fellazítottam, hozzáadtam a cukrot, a csipet sót, a vaníliát, s kevés tejszínt és homogénre kevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többi tejszínt is és felvertem habbá, végül az egészen langyosra hűlt zselatinos vizet is hozzákevertem a géppel.  

A kihűlt piskótalapot kettévágtam úgy, hogy két eredeti nagyságú lapot kapjak. Nem könnyű, mert vékony. Ezután megkentem az alsó lapot a krémmel, és ráillesztettem a másik lapot, és kissé lenyomkodtam. 

Az apróra vágott csokit víz fölött a kevés olajjal felolvasztottam, és megkentem a  süti tetejét. 

(Én elfelejtettem, de mikor már kicsit szilárdul a csoki, késsel érdemes meghúzogatni a szeleteket a csokiban, mert később kemény lesz és törik vágásnál, én így jártam. Nem vagyok egy nagy cukrász, na.) 

Tegyük hűtőbe pár órára, hogy a zselatin megkössön, és akkor szépen lehet szeletelni.

Ennyire egyszerű, és tényleg olyan, mint a bolti. Fincsi.

Tipp: úgy is csinálhatjuk, hogy a nagy gáztepsiben sütjük meg a piskótát, és akkor csak ketté kell vágni keresztben, és az egyik fele kerül alulra, a másik felülre, így nem kell parázni a vágásnál. :)

heti húsmentes étlap - 2. hét

Vasárnap

tojásleves

sütőben sült vörösboros-rozmaringos cékla, burgonyapüré, rántott sajt

kókuszkocka (remington szelet)

Hétfő

cukorborsóleves

krumpliprósza fokhagymás tejföllel

Kedd

zöldségerőleves házi reszelt tésztával

karfiol tikka-masala rizzsel, rotival (laposkenyérrel)

Szerda

sárgarépa krémleves

kelkáposztás quiche

Csütörtök

sárgaborsóleves

spenóttal, mozzarellával töltött olasz rántott rizsgolyók (arancini) paradicsommártással

Péntek 

köménymagos rántottleves

savanyúkáposztás sztrapacska

Szombat

vadasmártás zsömlegombóccal, sült gombával

mákos baklava

Az 1. hét menüjét itt találjátok.