2012. december 21., péntek

Mákos baklava


Tömjén, amely a szél szárnyán úszik, és lágyan bomlik ki, akár egy zászló – a lázadás zászlaja; ördögi kigőzölés, amely azonban korántsem kéntől bűzlő, ahogy gyerekkorunkban tanultuk, hanem minden illatszernél szédítőbb és ígéretesebb, ezernyi fűszer egybevegyülő párlata, amelytől zúgni kezd a fej, és felszárnyal a szellem. Én pedig egyszer csak ott találom magam a templom előtt, amint kiszolgáltatom fejem a szélnek, és minden erőmmel azon vagyok, hogy beszívhassam ezt az illatot.
...

A szél mindig ugyanannak a falnak a tövéhez sodor vissza bennünket.


(Joanne Harris: Csokoládé)




Este csajos beszélgetős-pezsgőzős buliba megyek, oda sütöttem ezt a mákos baklavát. A bakalava és én - égben kötettett páros vagyunk... igazi szerelem ez. A baklava édes, erőteljes, olyan, hogy ha csak egyetlen falatot is eszem belőle, úgy érzem: ez a teljesség. Semmi sem hiányzik, kerek, egész, mámorító.
A szirupba rózsavizet tettem és mézet, s csak azt sajnálom, hogy azt a csodálatos illatot nem tudom szavakba foglalni, amit e két hozzávaló a konyhámba varázsolt. A mesés kelet illata volt... Csábító és bűvöletbe ejtő.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsinyihez:
2 csomag 6 darabos réteslap,
20 dkg darált mák,
20 dkg porcukor,
2 narancs reszelt héja,
12 dkg vaj.
A sziruphoz:
20 dkg méz,
2,5 dl víz,
4 evőkanál rózsavíz.

A darált mákot összekevertem az átszitált porcukorral és a reszelt narancshéjjal. A vajat felolvasztottam, és jól kikentem vele a tepsit. Az első csomag réteslapot kibontottam, kihajtogattam és kettévágtam, illetve pontosan a tepsi méretéhez igazítottam. Beletettem az első lapot, megkentem vékonyan vajjal, majd rátettem a következőt. Hat lapot rétegeztem így. Aztán megszórtam mákkal, rá réteslap, vajjal megkentem, s rá még egy lap, vajjal megkentem. Megint mák, megint 2 lap. Pontosan annyi réteget csináltam így, hogy a végére a másik csomagból is 6 darab lap maradjon. Tehát mikor végeztem a rétegezéssel, akkor a tetejére megint 6 lap került. Ezután egy jó éles késsel fölvágtam a süteményt, mert sülés után már nem lehet.
Előmelegített sütőbe tettem nem nagy lángra, mert körülbelül 20-25 percig sütöttem, és így nem égett meg, szép lassan pirult.
Míg sült a baklava, a sziruphoz valókat fölforraltam és hagytam forrni addig, míg besűrűsödött. Ez körülbelül 10 perc forralást jelent. Akkor sűrűbb, ha a habja megváltozik, nagyobb buborékok jelennek meg a tetején. Akkor már jó.
A kisült süteményre azon forrón ráöntöttem a szirupot. Hagyjuk állni pár órát, és aztán... megkóstolható. :)
Lehetett volna gazdagítani aszalt datolyával, vagy fügével is, de most éppen nem volt itthon.
Ha nincs rózsavíz kéznél, narancsvirágvízzel is nagyon finom a szirup. Vagy frissen facsart narancslével akár, víz helyett.
A karácsonyi asztalra is méltó finomság szerintem.




2012. december 18., kedd

Aszaltszilvás, vörösboros marhasült




Isten átsuhant a lelkemen.

                                                                     (Paolo Coelho: A Zahír)



Azt hiszem, az idei év egyik legfinomabb ételét sikerült tegnap úgy exhasmindentbeleafazékba módra elkészítenem... az ünnepi asztalra is szívből ajánlom. Nagyon gazdag ízű, izgalmas, feledhetetlen, ugyanakkor alig-munkával elkészül és puliszkával ajánlom, mert isteni volt hozzá.
Hkrmhhh... viszont fotózhatatlan... :)

Hozzávalók 3 főre:
1 kg csonttal együtt szeletelt marhalábszár (ez nálam spec 2 vastag nagy szelet volt - olyan, amilyen az ossobuccohoz is szükséges),
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 dkg vaj,
1-2 evőkanál olívaolaj,
1 csapott evőkanálnyi sűrített paradicsom,
10 dkg aszalt szilva,
2-3 piros csilipaprika,
1 darabka egész fahéj
3 szem szegfűszeg,
3 szem szegfűbors,
só, frissen őrölt bors,
1 púpos evőkanálnyi narancslekvár (ha nincs kéznél, akkor 1 narancs leve és lereszelt héja plussz 1 púpos evőkanál méz),
3 dl száraz vörösbor,
liszt a szeletek megforgatásához,
plusz víz a sütés közben.

A húst alaposan leöblítettem, megszárogattam. Besóztam, frissen őrölt borssal megszórtam, és vékonyan lisztbe forgattam. Egyrészt megvédi a húst a kiszáradástól - vagyis szaftosabb marad -, másrészt ahogy sül, a liszt kissé megpirul, ami remek ízt ad a szaftnak, no és persze be is sűríti. Egyfajta vékony rántásként működik.
A tepsit, amiben később a sütőbe került az étel, a tűzhelyen a tűzre tettem és a hússzeleteket forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam hirtelen. A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a félkarikákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Aztán hozzáadtam a fűszereket, az aszalt szilvát, a karikázott csilit, a sűrített paradicsomot és az elősütött hússzeleteket. Felöntöttem bőven vörösborral, és elkevertem benne a narancslekvárt is. Kóstoltam, sóztam. Alufóliával lefedve 160-180 fokos sütőbe tettem, és hagytam jó 2 órán át sülni. Közben kétszer levettem a fóliát, és vízzel pótoltam a szaftot, mert kissé elsült alóla. Erre figyeljünk, mert megéghet a hagyma, aszalt szilva és úgy nem jó. Akkor jó, ha bőven marad alatta sűrű, gazdag szaft.
A hús végül olyan puha lett, hogy leomlott a csontról. Egyszerű puliszkával tálaltam és valami mesés volt hozzá.
Ez az étel vadhúsból is finom.

2012. december 4., kedd

Adni jó

Kedves Olvasóim!

Elérkezett hát megint a karácsonyvárás, az advent - az év talán legszebb és legmisztikusabb időszaka. Még a legmorcosabb lelkűeket is megérinti a hangulata, valami különös varázs van ilyenkor bennünk is, körülöttünk is. Én már nagyon régóta nem törődöm az üzletek kínálatával, nálunk a családban közös megegyezés alapján sok éve nincs ajándékozás. Nem mintha nem lenne jó adni és kapni, csakhát sokan vagyunk már, és egyikünk sem Krőzus, sajnos. Ezért inkább csak a gyerekeknek hoz a Jézuska ajándékot, mi felnőttek pedig örömünket az együtt töltött idővel mérjük, az együtt nevetésekkel, együttlétekkel, beszélgetésekkel, a finom ételek s borok élvezetével. Nagy dolog már az is, hogy bőségesen terített asztalhoz ülhetünk, hogy egészségesek vagyunk és fedél van a fejünk felett.
Évekkel ezelőtt láttam egy videót, amiben egy ember arról beszélt, hogy a feleségével van egy fogadalmuk vagy játékuk. Minden hónapban a fizetésük pár százalékát nem önmagukra költik, hanem olyanokra, akik rászorulnak. Csak hogy meglegyen az adok-kapok egyensúlya. Nekem ez a gondolat és gyakorlat nagyon megtetszett akkor. Azóta mi is gyakoroljuk, s mivel nagyon szeretjük az állatokat, a zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyre szoktunk vinni minden hónapban állateledelt, meg ha van kidobnivaló meleg pulóver, takaró, azt odaadjuk, hogy ne fázzanak az állatkák.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, pedig csak annyit szerettem volna írni, hogy adni nagy öröm, adni jó. Mindenfelé nagy reklámokkal mennek jótékonysági karácsonyi akciók, így hát én is csatlakozom. Viszont semmi csimbumm, nincs nyereményeső és jutalom a jótékonyságért... csak adj, ha úgy érzed, jólesne. Nem lesz megemlítve a neved, nem kapsz jutalomcsontocskát sem kitűzőt. Csak Te fogod tudni, hogy gondoltál másokra is, csak Te fogsz érezni a szíved tájékán melegséget. Látod? Kettőt fizethetsz, s egyet kapsz: jóérzést. Ez az én akcióm.
Két lehetőségre hívnám fel a figyelmet.

"Ha megmentesz egy lelket, egy egész világot mentesz meg." Martin és családja

"Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt." Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megye



Hálás szívvel köszönöm a figyelmeteket, mindenkinek csodákkal teli Adventet s karácsonyi készülődést kívánok, ha addig nem találkoznánk. :)



2012. november 17., szombat

Mazsolás-túrós kenyérszuflé? puding?



Apám mindig azt mondja: "Az aggály és a kétely a jó szakácsok fő ellenségei. A szuflé vagy megdagad, vagy nem. Sehogy sem lehet beleavatkozni. Jobb ha az ember leül és vár, hogy mi lesz a vége."

(Sisko kapitány, Star Trek) 



Minek nevezzelek te szépség? Szuflénak? Pudingnak? Vagy csak rakott kenyérnek? Tényleg nem tudom. Azt hiszem, nem igazi szuflé, az angolok viszont kenyérpudingnak hívják. Mindegy is, ha finom. És ha hisztek nekem ha nem is, a legjobb dolog, ami maradék szikkadt kenyérrel történhet. Egyébként ez még a múlt szombati buliról megmaradt kilós darabból készült. Semmi sem vész kárba, csak átalakul. :)

A maradékfelhasználós receptekkel mindig bajban vagyok, nagyon nehéz mennyiségeket megadni, mert inkább érzésre rakja össze az ember lánya, mintsem pontos recept alapján.

A jénait kivajaztam jó vastagon, és elég kócosan belerakogattam a kenyérszeleteket, rádobtam a mazsolát, túrót. Három tojást felvertem, reszeltem bele citromhéjat, tettem bele valódi vaníliamagokat, 10 dkg cukrot és 4 dl tejjel felöntöttem. Rácsorgattam a szeletekre és vártam egy órácskát, hogy magukba szívhassák az éltető folyadékot, s aztán forró (kb. 200) fokos sütőbe tettem úgy félórára.
Volt kibontva az isteni citromlekváromból, így 2 evőkanálnyit vízzel öntet sűrűségűre higítottam, s ezzel a mennyei finomsággal még megcsorgattam. Nem volt rossz. :)

2012. november 12., hétfő

Omlós-szaftos sültcsirke

  

Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen?

A válasz: három.
A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem biztos hogy meg is mered tenni.


 (Robert T. Kiyosaki)



Kiegészítés: és az sem valószínű, hogy a várakozástól a sültgalamb a szádba fog repülni.
Családi közkívánatra teszem fel ezt a grillcsirkét (buli volt), mert mindenkinek nagyon ízlett. Amin meglepődött mindenki, hogy ennek a csirkének nem száraz a mellehúsa sem. Hiába. A vaj mindig csodákat tesz. :)

Hozzávalók a páchoz (ez 2 csirkére elég):
1/2 üveg Édes Anna (részemről Erős Pista),
1 csapott evőkanál koriandermag,
3 szegfűbors,
1/2 teáskanál bors,
1-2 kardamommag,
1/2 teáskanál köménymag (ha szeretjük a római köményt, tegyünk bele azt),
1/2 teáskanál mustármag,
3 gerezd fokhagyma,
6 dkg vaj.


A fűszereket mozsárban összetörtem (a fokhagymát nagyon apró kis kockákra vágtam), és az Édes Annával elkevertem. Majd szobahőmérsékletű vajjal is összedolgoztam. (Nem egyszerű... :)  )
A csirkéket finoman besóztam (mert az Édes Anna is sós, de amennyi abban van, az kevés ahhoz, hogy a csirke ne legyen sótlan), aztán rájuk kentem kiskanállal a pácot. Nehéz művelet, nem igazán akar megmaradni a kezemre bezzeg ragadt rendesen, de ne adjuk fel. :) A lényeges momentum az, hogy a csirke bőre alá, a mellehúsa fölé jócskán tegyünk a fűszeres vajból. Így lesz finom porhanyós, ízletes.
Aztán a csibéket kissé kiolajozott tepsibe tettem, 1-2 deci vizet is alájuk öntöttem és olyan 180 fokon sütöttem majdnem másfél órán át. Közben locsolgattam őket és mikor nagyon elment alóluk a víz, pótoltam. Így szaft is maradt alattuk, amit külön kínáltam a tálalásnál.
A bőre nem lett túl ropogós, mivel vizes egy kissé a pác. A nagyon ropogós sült bőr titka az, hogy teljesen száraznak kell maradnia. Ez igaz csirkére is, disznóhúsra is.

2012. november 7., szerda

Vita Illuminativa


"Egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok. Nem azt akarom, hogy kevesebb legyen, hanem azt, hogy több. Érted? Szamár! 
... Minden tőled függ. Minden lélek egésznek születik és egészségét nem vesztheti el. Légy okos, szerezd vissza egészségedet. A gyógyszer bárhol kapható. Igyál! Amit kínálok, a tisztaság olaja, a mámor olaja. Igyál, a többit majd hozza a bor."

(Hamvas Béla - Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.)

* * *

1945 verőfényes nyarán Budapest romokban. Még nem dőlt el semmi. Némelyek európai független demokráciáról álmodnak, mások biztosak abban, hogy a pokol után újabb pokol következik, szovjet típusú diktatúra. Hamvas Béla fővárosi könyvtáros ekkor Balatonberényben vakációzik. Úgy mondják, szinte egyetlen lélegzetre írta meg A bor filozófiája című esszéjét, vallásfilozófiai vázlatát, ateistáknak szóló imakönyvét.


(kép forrása ITT)

Nem kétséges, ha Balatonon nyaraló könyvtárosunk csak könyve első tizenhárom oldalát írta volna meg, aztán a vakáció többi részét pancsolással tölti, a magyar gasztronómia már ekkor is sokkal gazdagabb lett volna. Krúdy Gyula tizenkét éve halott, a csendet valakinek meg kellett törnie, és Hamvas megtörte. Ki kellett végre újra mondani, hogy Istent szólíthatjuk csóknak, mámornak és főtt sonkának, de legfőképpen bornak.
És Hamvas kimondta. A harcot újra fel kellett vennünk az antialkoholisták és a korpán-vízen élő pietisták ellen. Hamvas felvette. Béla, a mi Bélánk hirtelenjében a bor világtörténetét is felvázolta. Ez a hamvasi gasztrohistória természetesen három nagy korszakból áll.
A Noé előtti időből, amikor az emberiség még nem ismeri a bort, csak álmodozik róla. A Noé utáni korból, mely az első szőlőtőke elültetésével kezdődik. Az utolsó szakasz a víz borrá változtatásával indul. A vég kezdete. "Mi jelenleg ebben a korban élünk" - írja Hamvas.

Máskor száz évig nem történik ennyi a hazai gasztronómiai gondolkodásban, mint most ebben a 13 oldalban. Drága kincsünk ez nekünk, akik csókkal, mámorral, sonkával, borral dolgozunk.

Ez a könyv még csak ezután kezdődik. Béla fürdőnadrágot húz, megmártózik a Balatonban, majd egy szomorúfűz árnyékában cigarettára gyújt, bort önt poharába, tollat ragad és lefekteti minden magyar gyomorelmélet alapjait. Égető szükségünk volt erre, hosszú századok óta beszéltünk úgy ételről, italról, nőről, Istenről, hogy az ízlelés bölcseletének fundamentuma hiányzott. Mert e negyvenötös, kánikulai délután óta tudjuk, hogy szájunkkal vagyunk a világhoz nőve. Hogy ez az egyetlen közvetlen kapcsolatunk. Hogy csakis akkor tudjuk meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltük. Hogy csakis akkor ismerünk meg egy nőt, ha megcsókoltuk, vagyis ettünk belőle, s ő evett belőlünk.

Erről az alapkőről visszatekintve valahogy sokkal jobban értjük mindazt, amit magyar nyelven a gyomorról írtak. Innen nézve világosabb, miért szerette Mikes Kelemen úgy a nénjét, mint a káposztát, mit látott Szinbád a velős csont közepében, miért gondolta úgy Rejtő Jenő, hogy konyhaművészettel megjavítható lenne az emberiség.

A fővárosi könyvtáros belenéz a magyar tenger víztükrén csillogó lemenő napba, és azt mondja, a bor Isten maszkja. Egy embertelen és ateista kor hajnalán azt javallja, a puritán szívidióták ellen harcoljunk disznótorral. Szűzpecsenye, hurka, friss kolbász, ecetes paprika, hagyma, baracklekváros fánk, két üveg szekszárdi, s a terrorista pietista Istenre cseréli az elvet. Talán ha Rákosi Mátyás részt vesz ebben a tor-kúrában, másképp alakulnak a dolgok. Sajnos, a terápiára nem kerülhetett sor, Hamvas ugyanis nem volt kéznél. '48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!

Nézzék csak ezt a negyvennyolc éves férfit, ahogy borosflaskával a kezében a hegyoldalon kaptat a ház felé. Túl van két nagy háborún, sebesüléseken, nőkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, a haja hullik már, és az első mély ráncok is megjelentek arcán. leül a kőpadra a nagy diófa alá, újra önt, felhörpinti, nézi a csillagos eget, s a papírosra vési: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja."

Szerb Antal jól mondja, hogy a nagyok nem félnek a giccstől. Hamvas sem fél. Se a giccstől, se a szóismétléstől, se a komcsiktól. Nincs mitől félnie. Aki a jó vallásban él, a mámorvallásban, aki szájával van a világhoz kötve, akinek van bora, annak nincs mitől rettegnie. Akinek személyes haverja Dionüszosz lüsziosz, a Megváltó Boristen, annak nincs félnivalója. Se stilisztától, se kommunistától.

Aki pedig nem fél semmitől, az az angyalok énekszava és virágesője közepette a berényi éjszakában tovább építheti a magyar gasztrozófia alapját. Értekezhet az ízek ízéről, mely a napon érlelt női comb belső részén terem. Megkülönböztetheti a múzsai bornépeket a barbár pálinkanépektől - akár még úgy is, hogy az a történelmi tényekkel köszönő viszonyban sincs, hisz' nem remeg ő a historikusoktól sem. Beszélhet sík és hegyi, szőke és sötét, hím és női, logikus és misztikus, drámai és parázna borról. Dicsérheti a tűzbort, leköpheti a novabort, az ördög borát. Elárulhatja miért erotikusabb az ivás az evésnél, miért cseppfolyós csók a bor. Elkészítheti egy nagy magyar borkatalógus vázlatát, a kecskemétitől a csopakin át a szentgyörgyhegyiig. Megalkothatja a szájharmóniák összhangzattanát. Kijelölheti az alaphármast az étel, ital, dohány háromszögben. Létrehozhatja a Borágy Tanszéket, melynek első professzora lesz, s hangsúlyozhatja a szalonna, a kenyér és a zöldpaprika klasszikus érdemeit. Kitérhet kenyerekre, lángosokra, tésztákra, zöldségekre és a dohányharmóniákra is. Felrajzolhatja a térképre az ízek négy világtáját. Kijelentheti, hogy az éhség a gyomor sötétsége, az étel pedig a fény. Megmutathatja a nedvek útját: hogyan lesz a vízből bor, a borból vér. Bevezetheti olvasóját a poharak metafizikájába. Elmagyarázhatja miért nem hiányozhat nőből, borból a szakrális kurvaság.

Azt csinálhat, amit csak akar. Hamvas Béla Isten akaratából szabad ember. Jöhet a vészek kora, a vér bíbora, ő benéz a maszkok mögé. Lehetne szerény is, lenne mire. De minek? A szerénység elég alacsony formája a gyávaságnak. Tudja ő nagyon jól mit csinál: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy (...) az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem. Mint ahogy Kant minden elkövetkezendő filozófia döntő gondolatait mondja ki, amelyeket el lehet fogadni, vagy amelyekkel szembe lehet szállni, de megkerülni és el nem hangzottnak tekinteni többé sohasem, úgy én is (...) a bor metafizikájának egyetemes érvényű és időtálló  eszméit kívánom leírni."

Azért némi szerénység mégis vegyül ebbe a vallomásba. Hiszen Béla nem csak a bor filozófiáját írta meg, de a magyar gasztronómia metafizikájának alapjait is lefektette. Csakis azért sikerülhetett ez neki, mert úgy tudott írni, mint Szókratész. Félelem és túlzás nélkül.

A továbbiakról most csupán annyit: Hamvas huszonhárom és fél évvel a berényi nyár után még csinált egy gargantuai vaskos tréfát. A gyilkos és puritán ateisták nagy ünnepére, november 7.-ére időzítette halinapját. Úgy halt meg, ahogyan élt.

Levélcíme: a Megváltó Boristen Pincéje, Hetedik Mennyország.
 
Cserna-Szabó András: Vita Illuminativa 
(forrás itt)

Erdeigombás canelloni



A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

(Rejtő Jenő)




Úgy tűnik, mintha mostanában csak tésztákat ennénk, pedig nem :) ... főztem én vadast is gombás zsömlegombóccal, meg savanyúrépát is, meg más finomságokat is, csak ezek voltak most az újdonságok.
Bármilyen erdei gombával jó, én rizikével (fenyőaljával) készítettem.

Hozzávalók 1 doboz canelloni tésztához (22 darab van benne), ez főételként 3 nem túl éhes embernek elegendő:
75 dkg gomba,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
4-5 db szegfűszeg (ez csak akkor, ha rizikével készül),
3-4 evőkanál zsemlemorzsa,
1 doboz canelloni tészta (22 db).
A szószhoz:
3/4 liter paradicsompüré,
kb. 1 teáskanál só,
kb. 2 teáskanál kristálycukor,
2 dl víz.
A tetejére:
10 dkg sajt.

A gombát megtisztítottam és körülbelül egyszer egy centis kis kockákra vágtam. Az olajon megdinszteltem az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát, aztán hozzáadtam a gombát is és a fűszerekkel addig sütöttem, míg levet engedett. Hagytam 1-2 percig rotyogni, de nem főztem el a levét. A végén kivettem a szegfűszegeket, nehogy valaki ráharapjon. (Ha nem erdei gombával készítjük, fűszerezhetjük kevés kakukkfűvel, vagy petrezselyemzölddel is a ragut szegfűszeg helyett.) Végül belekevertem annyi zsemlemorzsát, ami fölszívta a gomba szaftját.
A szószhoz csak sóztam-cukroztam a paradicsompürét és vizet adtam hozzá.
Egy sütőtálat kiolajoztam, kevés szószt öntöttem bele. (Ez azért kell, mert ahogy elkezdi felszívni a folyadékot a megtöltött canelloni, ha nem tesszük kevés szószba, végigreped, mivel nyers.) Betöltögettem a canellonikat (nem kell túltölteni őket, épp csak lazán) és egymás mellé sorakoztattam a tálban. A maradék szószt is ráöntöttem, alufóliával lefedtem és 40 percre nagy lángra, előmelegített sütőbe tettem. Végül a fóliát levettem, reszelt sajttal megszórtam és még 5 percre visszatettem a sütőbe.
Lasagne-ként is készíthető, de akkor nem kell a gombaraguba a zsemlemorzsa. És dupla ennyi sajt kell hozzá.

2012. november 3., szombat

Céklás, csicseris, gránátalmás rizssaláta



A spiritualitás nem másról szól, mint arról, hogyan viszonyulunk a mindennapi élethelyzetekhez.

(Csögyam Trungpa: Munka, szex, pénz)

 





Egy nagyon finom svédasztalra való étel az ősz kínálatából. Az idei első céklás falatok. Lesz még sok, érzem... mert nagyon szeretem. :)

Hozzávalók 4 főre főételként, 6-8 főre ha csak csipegetünk:
30 dkg hosszúszemű rizs (vadrizs is lehet benne),
70 dkg cékla (tisztítva ennyi),
1 üveg csicseriborsókonzerv,
1 nagy gránátalma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 teáskanál fokhagymagranulátum vagy 4 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál őrölt gyömbér,
1 teáskanál frissen őrölt koriandermag,
1 teáskanál szumák (cserszömörce),
1 piros csili,
só,
1-2 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál olaj,
1,5 dl víz.
Plussz olaj a tálaláshoz, díszítéshez petrezselyemlevél.

A céklát megtisztítottam, 2-3 milis szeletekre vágtam és egy nagy tálba tettem. Hozzákarikáztam a lilahagymát is, megszórtam sóval, mozsárban frissen őrölt koriandermaggal, fokhagymagranulátummal, őrölt gyömbérrel, a kis kockákra felaprított csilivel, a szumákkal és meglocsoltam olajjal. Jól összekevertem, hogy mindenütt egyenletes lehessen a céklán a fűszer, s aztán meglöttyintettem a házi balzsamecetemmel is, végül egy sütőtálba tettem. Vizet öntöttem alá, lefedtem fóliával és nagy lángon 1 órán át sütöttem.
Addig főztem sok vízben a rizst, míg megpuhult, és amint készen volt, szűrőben leöblítettem.
Mikor már nem kellett azbesztkéz a céklához, az egyben sült szeleteket fölcsíkoztam, és levestől-hagymástól együtt összeforgattam a rizzsel, amihez egy lecsöpögtetett és szűrőn jól átöblített csicseriborsó konzervet is hozzáadtam. A gránátalmából kivarázsoltam a magokat, és majdnem az összeset szintén hozzákevertem a salátához. Csak díszítéshez tettem félre belőle. Tehát alaposan elkevertem mindent.
Tálaláskor a tetejét szórjuk meg gránátalmamaggal, s díszítsük petrezselyemmel. Ha kissé száraznak érezzük kóstolásnál, a tetejét meglocsolhatjuk még valamilyen jófajta olajjal is.
Ezt a céklás salátát szerintem készíthetjük gerslivel is, vagy hajdinával, vagy bulgurral is rizs helyett.
Sőt, akár önmagában (csicserivel és gránátalmával), akár köretként is tökéletes ez a sült cékla. Én még kaptam a piacon nagyon olcsón friss fügét is. No gránátalma helyett azzal is isteni...
Sajnos a fotó nem lett a legjobb, későn kaptam észbe... meg kell szoknom még hogy korán sötétedik. Viszont szép alkony volt, s a varjak is épp arra repültek. :)




2012. november 1., csütörtök

Tonhalas spagetti



Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:
Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,
S ragadni fel a végtelenbe,
Viharzó zsoltárt énekelve,
A megmentett szépségeket.

 





És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...







Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe`,
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

                                                                                                                     (Reményik Sándor) 




Egy gyors, de finom étel a mai - sokaknak rohanós - napra. Hogy maradjon idő a csendre, az emlékezésre is.
 
Hozzávalók 2 főre (főételnek):

35-40 dkg spagetti,
1 doboz tonhalkonzerv,
4 normále gerezd fokhagyma,
só,
1 piros csili,
10-15 szem olajbogyó,
1 evőkanál olívaolaj + a tonhalkonzerv olaja,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 doboz hámozott paradicsom konzerv.


Felteszünk sok vizet sóval a spagettinek.
Közben egy nagyobb serpenyőben vagy lábosban az olívaolajon finoman megfuttatjuk az apró kockákra vágott fokhagymát pici sóval, majd hozzádobjuk a szintén apró kockáékra vágott, kimagozott csilit is, és a félbevágott olajbogyókat. Végül a kis kockákra felszeletelt hámozott konzervparadicsomot is hozzáöntjük, lével együtt. Beletesszük a tonhalkonzervet is, olajostól. Kóstoljuk és ha só kell bele, pótoljuk. Majd a főzés végén az aprított petrezselyemzöldet is beletesszük. Addig rotyogtassuk a szószt, míg megfő a spagetti. Aztán a tésztát tegyük át a szószba, jól keverjük át és tálalhatjuk is. Petrezselyemlevelekkel díszítjük.

 

2012. október 28., vasárnap

Gombás tortellini



- Borzasztó dolog meghalni.
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)



Megint gombás étel, mert addig, míg van, s lehet. :) És mi lehetne léleknyugtatóbb ebben a szeles, hideg és már egészen télies időben, mint a jó meleg konyhában elszöszmötölni egy finom étellel? Kevés jobb dolgot ismerek ennél. Kibontani egy üveg finom bort, beszélgetni, rá-rá pillantani az elégedetten durmicoló cicára és főzni...
Nagyon szeretem a tésztaételeket. Ennél jobban csak a gombás tésztaételeket szeretem... Tisztatésztának ajánlva, az aktuális VKF! kiírására.

Hozzávalók 2 főre, ha főételnek készítjük:
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
kevés víz.
A töltelékhez:
20 dkg erdei gomba (az enyémben rizike és vargánya van),
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
csipet kakukkfű,
frissen reszelt szerecsendió,
1/2 citrom reszelt héja,
pár csepp citromlé.
A tetejére:
4 dkg vaj,
tejföl,
valamilyen jóféle sajt vagy
apróra vágott petrezselyemlevél.

A lisztből, tojásokból, pici vízből tésztát gyúrunk, és félretesszük nylonzacsiban, míg elkészítjük a tölteléket.
A gombákat megtisztítjuk, majd konyhai robotgéppel ledaráljuk. Serpenyőben a vajon, olajon megfuttatjuk kissé az apróra kockázott fokhagymát, majd rádobjuk a gombát is és fűszerezzük (kivétel a reszelt citromhéj és lé). Addig sütjük, míg a levét elveszti és jó sűrű gombapép lesz belőle. A végén reszeljük bele a citrom héját és pár csepp citromlével pikánsabbá tesszük a tölteléket.
A tésztát kinyújtjuk, és 5 centiszer 5 centis kis kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe egy kevés tölteléket teszünk, majd megformázzuk a videón látható módon.
Vizet forralunk sóval. Közben a 4 dkg vajat addig melegítjük egy kis lábosban, míg finom karamelles illata és színe lesz. Félretesszük tálalásig. (Figyeljünk rá, mert nagyon hamar kramellás színt, aromát kap, nehogy megégessük.)
A tortelliniket a forrásban lévő vízben kifőzzük. Azonnal tálaljuk tejföllel, barnított vajjal megcsurgatva. Vagy reszelt sajtot vagy aprított petrezselyemlevelet szórhatunk még rá.
Csodálatos finom.

A gomba egyébként kitűnő bármilyen tésztával. Gondolkodtam gombás galette-n is, pitén is, de készíthettem volna a hortobágyi palacsinta módjára is. (Ha hortobágyinak készítjük, ne aprítsuk fel a gombát, csak szeleteljük és így készítsünk pörköltet belőle, hogy legyen szaftja. A végén aprítsuk a gombát, a szaftból kivéve.) Köretként például vadashoz készíthetünk gombás zsömlegombócot is, ha lesütött gombát is keverünk a zsömlegombóc tésztájába. És még folytathatnám a sort.... Ez a töltelék egyébként lasagne-hoz is kiváló, csak akkor ne aprítsuk ennyire össze, hanem késsel vágjuk szeletekre a gombát. Nagyon jól illik hozzá a besamel, sajt.
Tipp: Ez a gombapép egyébként (ha többet készítünk belőle és marad) melegszendvicskrémnek is kiváló! Kenjük kenyérre, szórjuk meg jó bőven reszelt sajttal és mehet is pironkodni. Egy pohár borral tökéletes és mesés.


A tortellini formázása:


Jó étvágyat hozzá! :)

2012. október 26., péntek

Tarlórépa (kerekrépa) dióval


Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)




 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

2012. október 18., csütörtök

Salsa verde zöld paradicsomból



  Az élet ritmus, méghozzá többszólamú és hol tüzes, hol lassú, hol édes, hol bús. Ez a ritmus mindenben jelen van, s ha feltétlenül alakot akarnék hozzárendelni, hát nem egyenesen halad, hanem körbe-körbe, spirálisan.
  Azt hiszem, mindannyian másképp éljük meg az időt. Számomra az óraidő nem igazán létezik. Sokan évre, hónapra, napra pontosan emlékeznek eseményekre. Én erre sosem voltam képes.
  Az idő múlását sokkal inkább a természet ciklikus változásain keresztül érzékelem. Vagy a nappalok-éjszakák lüktető táncában. Az én naptáramban nem dátumok vannak - hanem élmények, érzetek, hangulatok, álmok. Illatokra emlékszem, képekre, érintésekre, dallamokra és ízekre. Talán az illatok és ízek azok, amik a legerőteljesebbek. Amik ha felbukkannak, egyfajta áthangolódást idéznek elő bennem, s így természetesen összekapcsolnak a világgal.
  A zöld paradicsom, a piruló vastaghúsú paprikák, a sütőtök és a gesztenye illata-íze számomra az őszt jelzik a végtelen idő holografikus rendjében. A csörgő avar hangja, az őszirózsa illata, a ködös hajnalok furcsa derengése, a pára nyirkos és mindenbe befurakodó jelenléte kétségtelenül érzékeltetik: a nyár véglegesen búcsút intett. S ha nem is örökre, de legalábbis hosszú időre.

(d.)



Kaptam pár darab zöldparadicsomot. Először salátát akartam csinálni belőle, de útközben módosítottam, lett belőle salsa verde, és bizton állíthatom, hogy a legjobb salsa, amit eddig készítettem, ettem. Mintha az almazöld szín frissességét, fényteliségét, extravaganciáját lefordítanánk ízre. Készítettem hozzá tortillát, sült halgombóckákat pritamingyöngyökkel, isteni volt.

Mit tettem bele?

4 normále méretű zöldparadicsomot,
1 közepes méretű fehér édes salátahagymát,
1 nagyobbacska gerezd fokhagymát,
1 kisebb zöld hosszú erőspaprikátkimagozva,
fél csokor petrezselyemzöldet (korianderzölddel is lehet),
sót,
egy csipet koriandermagot frissen mozsárban őrölve,
egy nagyobbacska evőkanálnyi olívaolajat,
cirka negyed citrom levét és
 egy egész citrom héját belereszeltem.

A zöldparadicsomot és a salátahagymát karikáztam és besóztam. Hagytam állni fél órát, mert így lehet igazán előcsalogatni az ízét, illetve a hagymát pedig megszelidíteni.Ezek után a többi hozzávalóval együtt robotgépbe tettem (kivétel a reszelt citromhéj, ezt utólag kevertem bele) és jól összeturmixoltam. Valami csoda íze van.
Tökéletes natúran sült halszelethez is, csirke vagy pulykahúshoz is, de akár sült hal vagy hús töltelékeként is el tudom képzelni. Érdemes nyáron is készíteni, akinek van a kertjében paradicsom. Mert olyan igazi nyárízélmény.


További ötletek a zöld paradicsom felhasználására:
Sült zöld paradicsom
Savanyúság (tökéletes zöldparadicsomból is)
Zöldparadicsom csatni
Csalamádé

2012. október 16., kedd

Ciabbatta (gyorsan)



Abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillanatokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a hála, az inspiráció és a hit égősorán. 

(Brené Brown) 


Ma van az élelmezési világnap, s ezzel együtt a kenyér világnapja is.
Ezt a ciabattát már többedszer sütöm, csak eddig mindig vacsorára készült és el is fogyott, úgyhogy nem tudtam lefotózni. Eredetileg Lélekdoromboló bejegyzésében láttam meg (amihez hihetetlenül édes történetet fűzött... annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult), az eredeti recept Dolce Vitáé, bár ez nem hasonlít rá, mert az enyém a gyorsított változat.
A ciabatta papucsot jelent, Olaszország egyik kedvelt kenyérféleségéről van szó. Valójában a mi zsömlénk egy variációja, mert elsősorban szendvicsekhez készítik és fogyasztják. Nagyon puha, lyukacsos a belseje, isteni finom. A mai sütésnél (mivel 2 tepsiben sütöttem a nyolc darabot) rájöttem, hogy ha kicsit magasabb hőfokon és kevesebb idő alatt ütöm, akkor puha lesz a héja is, ha viszont alacsonyabb hőfokon, és 10-15 perccel hosszabb ideig készül, akkor belül puha, kívül ropogós ciabatta a végeredmény. Sajnos pontos hőfokokat nem tudok mondani, mert lekopott az összes fokjelzés a sütőmről és már jópárszor állított a szerelő a hőfokszabályzóján is, vagyis halvány delila gőzöm sincs, mikor mit hány fokon sütök... Ex has meg saccperkábé alapon megy ez nálam. Viszont így mindig erősen az intuíciómra kell támaszkodnom, szóval minden rosszban van valami jó is... :)


Hozzávalók 8 kis papucsállatkához:

50 dkg BL80-as liszt (kenyérliszt),
2 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz,
0,5 liter langyos víz,
1 csapott teáskanál só.

Egy csészébe morzsoltam az élesztőt és a fél liter meglangyosított vízből 1 decinyivel felöntöttem, és homogénre kevertem benne az élesztőt, aztán a mézet is teljesen elkevertem benne. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval (Én úgy szoktam megállapítani, hogy elég só van-e a kenyértésztában, hogy mikor így elkeverem, szárazon megkóstolom a lisztet. Tökéletes módszer.), majd hozzáönöttem az élesztős vizet is, és a sima langyos vizet is. Fakanállal éppencsak összekevertem. Jó lágy, nokedlitésztaszerű állagának kell lenni. Hagytam kelni, míg duplájára nőtt, aztán rétesliszttel megszórtam a tiszta konyhapultot, és kiborítottam rá a tésztát. Nehéz vele bánni, mert nagyon ragad. Kilapogattam és áthajtogattam, aztán nyolc részre vágtam. Sütőpapírral (szilikonos) bélel tepsibe tettem a hosszúkásra alakítgatott darabokat, a tetejüket finoman megszórtam rétesliszttel hogy ne nagyon ragadjanak a zacskóhoz és tiszta nylonzacsival letakarva hagytam kelni még kb. háromnegyed órát. Közben előmelegítettem a sütőt, olyan 170 fokra. A megkelt papucskákat 45 percig sütöttem (így lesz ropogós a héja). A képen az első adag látszik, az a puhább héjú széria. De nekem a ropogós héjas a kedvencem. Legutóbb próbáltunk beszélgetni vacsi közben, de nem lehetett, mert annyira ropogós volt a héja (belül meg isteni puha volt), hogy nem hallottuk egymást, csak a ropogást... Mondhatom (és párom is mondta), hogy élete legfinomabb szendvicse volt. (Konkrétan elállt a szavunk... és ismét és újfent és egyáltalán: imádom az olasz konyhát!) Hajszálvékony sonkaszelet volt benne, aszalt paradicsom, hortobágyi gulyasajt, salátalevél, kapribogyó, paradicsom, olívaolaj. Fenséges volt!
Ez a mai sütés már a sokadik, mert mindkettőnk kedvence lett.


Egy tipp: a langyos vizet több részletben érdemes a tésztához adni, mert lehet hogy elég hozzá 4,5 vagy 4,7 dl is, mert a tüskeszentpéteri liszt kicsit több vizet vesz fel, mint más lisztek. 

 

2012. október 15., hétfő

Nálam a kocka is kerek: négerkocka tortaformában


Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket teszi fel:
Mióta nem táncolsz?
Mióta nem énekelsz?
Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?
  



Már jó régen mentettem el ezt a receptet Csilla konyhájából (köszönöm ez úton is), most a hétvégén előkerestem, megsütöttem. Finom, egyszerű és olcsó. Féladagot sütöttem belőle, ez nyolc szeletet jelent. A torta cakumpakk (bőven számolva is) kijön 300 forintból. Szóval tényleg olcsó és nem igényel semmilyen extra hozzávalót. És nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető is, valamint rendkívül jól variálható is. Például el tudom képzelni akár karácsonyi tortának is, ha nem kakaóport keverünk a tésztájába, hanem darált diót és mézeskalácsfűszert (lehet fordítva is: a habhoz keverjük a darált diót). Aztán készíthető a tészta pl. sütőtökhússal keverve is, a tetejére pedig csokimáz helyett lehet készíteni karamellmázat például. És akkor halloween süti lesz belőle. Aztán a hab és a tészta közé lekvár helyett tehetünk karemelles sült banánt is akár. Ezek csak az első variációk, amik eszembe jutottak. Lehet kókuszos is a hab a tetején akár, lehet darált mákos hab is rajta és estébéestébé. :)
Nekem nagyon ízlik, mert habos, könnyű és nem tejszínhab van rajta. Ugyanis nem rajongok nagyon a tejszínes sütikért.

Hozzávalók a nagy adaghoz (16 szelet):
a tésztához:
4 tojás sárgája,
20 dkg kristálycukor,
20 dkg liszt,
3 dkg kakaópor,
1 cs. sütőpor,
1, 6 dl tej,
0,4 dl olaj (ez nincs az eredetiben, de én tettem bele, hogy ne legyen nagyon fojtós, száraz a tészta).
a habhoz:
4 tojásfehérje,
20 dkg porcukor.
A csokimázhoz:
10 dkg étcsoki,
5 dkg vaj.
A tészta és hab közé: 
bármilyen lekvár (nálam narancslekvár).

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tejet és olajat és, végül a sütőporral, kakaóporral elkevert lisztet is. Kivajazott, lisztezett tepsibe vagy tortaformába öntjük és előmelegített, 170-180 fokos sütőben megsütjük. (Végezzünk 20 perc környékén tűpróbát.)


Ha kész a piskóta, hagyjuk kihűlni, közben elkészítjük a habot. Vízgőz felett felverjük majdnem teljesen készre a habot, aztán pedig 3-4 részletben hozzáadagoljuk a cukrot is. Addig verjük, míg a fehérje szép fényes, selymes és jó tartású habbá nem alakul. a tortalap tetejét megkenjük bármilyen lekvárral, rátesszük a habot. A csokit vajjal szintén vízgőz felett felolvasztjuk, majd a habra csurgatjuk. Ügyesebbek szépen el is simíthatják a habot és a csokimázat, de én ügyetlen is vagyok, meg szeretem a bohókásat, szóval az enyém ilyen kis kócos lett. :)


Mikor táncoltál utoljára? :)

"Szabó Gábor (Budapest, 1936. március 8. – 1982. február 28.) magyar dzsesszgitáros és zeneszerző. Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon szinte ismeretlen, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Művészetének adózva 1992-ben a Magyar Jazzszövetség megalapította a Szabó Gábor-díjat, amelyet minden évben olyan művész kap meg a Magyar Kulturális Alapítvány támogatásával, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. Szabó Gábort sztárként ünnepelték Amerikában, interjúkat közölt vele a világ vezető dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még ez a fogalom nem is létezett. Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor tanítását, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírű együttesét, a Santanát."

2012. október 13., szombat

Rizikeleves (fenyőaljagomba leves)



És minden dolgok végén a boldogok ezt mondják majd:
 - Sosem éltünk máshol, csak a mennyben!

                                                                                                                                                                              (C. S. Lewis)



A rizike az egyik általam legszeretettebb gomba. Parfümös illatú, roppanós húsú, gyönyörű sütőtöknarancs színű és emellett nagyon zamatos, ízletes finomság. Itt mifelénk fenyőaljának hívják, a hivatalos neve azonban rizike.
Ez a leves az abszolút maradékhasznosítás jegyében született. Volt félretéve füstöltszalonna zsírom, krumplifőzőlevem, volt egy kevés maradék sűrített paradicsom is a hűtőben, és még volt egy deci Bogácsról hozott félédes vörösbor is az üveg alján, amit háznál vettem kóstolás nélkül. (Nem szeressük a félédest -  vörösborban meg pláne nem.) Lassan fogyott el, ételekhez használtam. Bár maradékhasznósítós a recept, de a rizikét ezentúl csak így főzöm levesnek, mert isteni lett. A szegfűszeg kiemeli a gomba páratlan illatát, ízét.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg rizike (2 kupóc ha piacon vesszük),
4 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál füstöltszalonnazsír (sima olaj is lehet),
frissen őrölt bors,
só (vigyázzunk, a krumlilé sós, előbb kóstoljunk),
1 liter krumlifőzővíz + 1 liter víz (vagy 2 liter alaplé),
8-12 zsályalevél (helyettesíthető petrezselyemzölddel is fél csokorral),
2 db szegfűszeg,
1-1,5 dl félédes vörösbor (vagy száraz, de akkor kóstoljuk a levest, és ha úgy érezzük, egy leheletnyi cukorral kerekítsük az ízeket),
1 púposkás evőkanálnyi sűrített paradicsom.
Levesbetétnek bármi: krumpligombóc, nagyobb formájú száraztészta, pirított kenyérszelet a tányér alján, grízgaluska (az enyémben kölesgaluska van), rizs, gersli vagy hajdina vagy akár bulgur.

A letisztított gombát szeletekre vágtam, és a zsíron frissen őrölt borssal és apróra vágott zsályával zsírjára sütöttem. (Ha olajban sütjük, sózzuk is kissé.) Hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is, azzal is átsütöttem, míg a fokhagyma illatozni kezdett és elvesztette nyersességét. Ekkor hozzáöntöttem a bort és addig forraltam nagy lángon, míg kifőtt belőle az alkoholíz, csak a finom aroma maradt. Fölöntöttem a krumlilével, vizet is adtam hozzá. Kóstoltam, és itt lehet sózni még ha szükséges. Tettem bele 2 szem szegfűszeget és sűrített paradicsomot is. Forrás után 10 percig főztem, majd beleszaggattam a kölesgaluskákat. Ha lett volna maradék szikkadtabb kenyerem, azt csak megpirítottam volna szeletekben, a tányér aljára tettem volna és rámertem volna a forró levest. Isteni. Tejfölrajongók kínálhatnak hozzá az asztalon külön tejfölt is.
Maga a leves készíthető így vargányából is, tinorú gombákból is, csiperkéből is, de ezekhez nem tennék szegfűszeget. A rizikét ahogy megszagolgattam, próbáltam rájönni melyik fűszer hozhatja ki intenzíven parfümös illatát, finom ízét. Így választottam hozzá a szegfűszeget. Más gombákhoz nem biztos hogy igazán jó. Még a fekete tölcsérgombához tudom elképzelni ezt a fűszert - ami egy fűszergomba, de levesként is elkészíthető.

2012. október 10., szerda

Varrtam...



Turiztam egy farmernadrágot nemrég, de itthon kiderült hogy jól elnéztem... óriási lett. Bevenni, átalakítgatni nem volt kedvem, meg farmert nem is nagyon lehet, mert hülén néz ki. És akkor jött az ötlet. Már régóta akartam varrni magamnak a piacos bevásárlásokhoz egy olyan "malaclopós" nagy táskát. És tádááám! Lett egy szuper szatyrom a piacra. :) (Igaz három tűt törtem el, de megérte... )




2012. október 9., kedd

rica-rica kukorica... mártás



…mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset…

(Lucy Maud Montgomery: Annie otthonra talál)




Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben főtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam főzni hozzá (mert szeretjük nagyon a főtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel előző nap vettem 2 cső kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erősen ösztönző, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzemből, sőt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)

"-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rőtmanzardban (mert tetőtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ügyeskedem, mint Marilla és Anne.

"A főzésben nincs igazán tere a képzeletnek. Az ember kénytelen szabályokhoz tartani magát. Amikor legutóbb tortát sütöttem, kifelejtettem belőle a lisztet. Éppen kettőnkről találtam ki egy gyönyörű mesét. Azt képzeltem, hogy te súlyosan megbetegszel himlőben, és amikor mindenki elhagy, én bátran odalépek a betegágyadhoz, és addig ápollak, amíg fel nem gyógyulsz, de akkor meg én kapom meg a himlőt, és bele is halok, és eltemetnek a temetői ezüstnyárfák alá, és te egy rózsatövet ültetsz a síromra, és a könnyeiddel öntözöd, és soha, de soha nem felejted el ifjú napjaid barátját, aki érted áldozta az életét. Olyan szívszorító volt, Diana, hogy csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből, amíg a tésztát kevertem. De a lisztet kifelejtettem, és a torta gyászosan sikerült."

No igen, van ilyen velem is... De nem ma, ma citromtortát sütöttem maradék tojásfehérjéből és nagyon jól sikerült. Liszt is volt benne. :))
Visszatérve a spórolásra. Egyrészt elteszek mindent, amit csak lehet. A spájzom kész kincsestár: tele finom lekvárokkal, házi savanyúsággal, erős pistával és hasonlókkal.
Amikor nagy leárazás van valami sokszorhasználatosból: olajból, lisztből, satöbbiből, abból bekészletezek. Így legtöbbször csak a friss hozzávalókat kell megvennem, mert minden más van itthon.
Ha húslevest főzök, ahhoz első nap mindig valamilyen mártást készítek a húshoz. Ha nagyon sokra sikerül a húsleves, akkor harmadnap átalakítom valamilyen más levessé, vagy rizottót főzök vele.
Itthon sütöm a kenyeret, és mióta így van, nem nagyon gyűlik a morzsának való. Mert azt is gyűjtöm, szárítom, darálom. A krumpliléből mindig levesalap lesz (ugyanolyan ízletes, mint egy jó húsleves, kiváltható vele a leveskocka), vagy kenyeret dagasztok vele. Sosem dobom ki.
Sokszor készül őszi-téli-tavaszi időszakban valamilyen gazdagabb leves, s utána egy egyszerű diós vagy mákos vagy darás tészta, vagy bukta vagy aranykaluska vagy nudli, valamilyen egyszerű kevert tészta, palacsintafélék és társai.
Egyre több zöldséges ragut főzök, mert abba sokkal kevesebb hús kell, mintha frissensülteket készítenék. A rizseshúsfélék is újabban népszerűek nálam, pl. a rizses hús, a jambalaya. Valamint a rakott ételek is spórolósak.
Ti hogyan spóroltok? Minden trükk és praktika érdekel. :)




Hozzávalók 4 főre:
4 cső kukorica,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
kb. 1 teáskanál cukor (ízlés és kukoricaédesség függvényében),
2-3 dl kukoricafőzőlé,
2 dl tejszín vagy 3 dl tej,
1 csokor petrezselyemzöld (kaporral is finom),
kis csokor friss menta (szárítottal is jó).

A kukoricákat megfőztem csövestül (így jobb íze van és a főzővize is jobb ízű), majd késsel levágtam a szemeket. Készítettem egy besamel mártást vajból, olajból, lisztből, fölengedtem körülbelül 3 dl kukoricafőzővízzel és tejszínnel, sóztam, cukroztam, frissen aprított petrezselyemmel és mentával fűszereztem. Annyi főzővízzel higítsuk (+ tejjel vagy tejszínnel), amennyivel olyan normále mártás sűrűsége lesz.
Főt húshoz tálaljuk. Bármilyen husihoz illik, és természetesen kukoricakonzervből is készíthető vagy fagyasztott kukoricából is.
Vegáknak is ajánlom sült krumplihoz, főtt tojással például.

2012. október 8., hétfő

Házi balzsamecet

 
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)
 A minap láttam meg kamrapolc blogján ezt a házi balzsamecetet. Gondoltam elkészítem gyorsan, amíg van még szőlő a piacon. 
Egyenlőre érlelődik.  :)
Az otelló és izabella szőlőt leszemeztem (fél kilogramm volt összesen), egy lábosba tettem és krumplinyomóval megnyomkodtam, hogy szétposszanjanak a szemek. Áttettem ezután egy nagy dunsztosüvegbe és felöntöttem 1 liter fehérborecettel. (Az olasz csemegeboltban vettem az ecetet, nagyon jó minőségű fehérborecet és nagyon olcsó is volt.)
 
Rácsavartam a fedőt és naponta kissé meglotykölöm. Hagyom állni 4-5 hétig, aztán majd leszűröm, a szőlőszemeket szitán átnyomom és a levüket is az ecethez adom. Újra átszűröm majd egy sűrű szövésű anyagon, hogy tiszta legyen, hozzáadok majd 2 evőkanál barnacukrot és beforralom. 
Én fűszereztem is fahéjrúddal, pici csillagánizzsal, szegfűborssal és pici szegfűszeggel. Nagyon finom!

2012. október 3., szerda

:)


Még mindig szeretem a reaggie-t. És ezt a mantrát is. Így együtt meg... Szép napot Nektek! :)


2012. október 1., hétfő

Tökös-mákos rétes



Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, ame
ly harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

(Marc Lévy)



Tegnap nagyon finom vasárnapi ebédet főztem, minden fogás a legkedvencebbeink között van. Igazi magyaros, sőt, zalaias ebéd volt: köménymagos rántott leves magos tönkölykenyérkockákkal, rántott őzlábgomba (végre-végre van!! :) ♥ ) burgonyával, tejfölös (tökmagolajjal ízesített) uborkasalátával és zárásként az őrségben oly jellegzetes tökös-mákos rétes koronázta az étkezést.
A tökös-mákos rétest készíthetjük főzőtökkel is, sütőtökkel is. Az enyém most főzőtökkel készült, kaptam a piacon olcsón legyalulva, konyhakészen.
Aki még nem kóstolta és szereti a mákos sütiket, annak abszolút szívből ajánlom e finomságot, mert könnyű, nagyon finom, gyors és egyszerű elkészíteni is. Igazi tájétel, igazi őszi finomság.

Hozzávalók 3 rúdhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
60 dkg gyalult tök,
12 dkg darált mák,
15 dkg porcukor+ valamennyi a szóráshoz a végén,
kevés só,
1 egész citrom reszelt héja,
1/4 lédús nagy citrom leve,
5 dkg mazsola,
pár evőkanál búzadara,
olaj a kenéshez.

A legyalult tököt kicsit besózzuk, épp csak annyira, hogy levet tudjon engedni. Állni hagyjuk 20 percig. Közben ledaráljuk a mákot, összevegyítjük a porcukorral, reszelt citromhéjjel, citromlével, mazsolával. Amikor a tök levet engedett, kinyomkodjuk. Begyújtjuk a  sütőt, előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral.
Amíg melegszik a sütő, összeállítjuk a rétesrudakat. A kinyomkodott tököt összekeverjük a beízesített mákkal. A munkafelületre (tiszta konyhapultra) teszünk egy lapot, ecsettel megkenjük vékonyan olajjal, majd ráhelyezünk még egy lapot. Azt is megolajozzuk. A lap magunk felőli oldalánál megszórjuk a tésztát kevés búzadarával egy körülbelül 10 cm széles csíkban. A két végén hagyjunk 2-3 cm üres helyet. Erre rátesszük ugyanígy csíkban a tölteléket, majd a két végén, az üresen hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre. Így nem fog kiszóródni. Ezután föltekerjük a rétest. Tepsibe helyezzük és a tetejét is megkenjük vékonyan olajjal. A másik négy lappal hasonlóan járunk el, vagyis 3 rúd rétes lesz a végeredmény. (Míg készítjük a rudakat, az épp várakozó, kicsomagolt réteslapokat takarjuk le konyharuhával, nehogy nagyon kiszáradjanak.)


Sütőbe tesszük, és 15-20 perc alatt pirossasra, ropogósra sütjük. A kész réteseket azonnal, mikor még forrók, megszórjuk porcukorral.
Tipp: így finoman, kissé "ressen" marad meg a tök a töltelékben. Ha valaki jobban szereti a krémesebb állagot, akár elő is párolhatja kissé, akár főzőtökkel, akár sütőtökkel készíti.


A tökös-mákos rétest készíthetjük lustaasszony módra is.

2012. szeptember 30., vasárnap

A magyar népmese napja (Benedek Elek születésnapja)



  1859-ben született, és 1929-ben hunyt el a nagy székely mesemondó, lapszerkesztő és irodalomszervező Benedek Elek. Az Ő munkásságának, szellemiségének állít emléket a magyarság, hiszen 2005 óta e nap a magyar népmese napja lett.








Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án (a település akkor Udvarhelyszékhez tartozott, ma Kovászna megye része). Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik, ősei a lófő, illetve gyalogkatona rendhez tartoztak. Apai nagyapja, István, huszárként vett részt az ún. francia háborúkban. Anyai nagyapja, Benedek András Bardócz szék asszeszora volt. A kisbaconi Benedek család első, oklevelekben említett tagja Benedek Urbánus, aki a 15. században élt. 1665-ben Benedek Mihály és fiai Apafi Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet kapnak. Ez a nemeslevél, amint azt Benedek Elek az Édes anyaföldem-ben elmeséli, elveszett, ami nem kevés kellemetlenséget okozott a családnak, mivel annak férfi tagjai így nem mentesültek a székelységre nehezedő kötelező katonáskodás alól.
Elemi tanulmányait a kisbaconi falusi iskolában kezdi. Alig nyolc évesen íratják be a székelyudvarhelyi református kollégiumba, életútjának ez a fordulata egybeesik az osztrák–magyar kiegyezés történelmi momentumával, amely a sötét Bach-korszak lezárását jelenti. Az Udvarhelyen töltött diákévek mély nyomot hagynak az íróban. A gimnázium nyolc osztályának elvégzése után ugyanott érettségizik.




1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanul magyar–német szakon, majd filozófiát is hallgat, de nem szerez diplomát, inkább az újságírói pályát választja. Egyetemi évei alatt versei jelennek meg az Üstökösben. Ballada- és népmese-gyűjtését megmutatja Gyulai Pálnak, aki felolvas belőlük a Kisfaludy Társaságban. Népköltészeti gyűjtésének anyaga, Kriza János, Orbán Balázs és Sebesi Jób gyűjtésével együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként megjelenő Székelyföldi Gyűjtés című kötetben lát napvilágot 1882-ben.
1881-től a Budapesti Hírlap munkatársává válik. 1884-ben megnősül, Fischer Máriát veszi feleségül.
1885-ben adják ki első számottevő könyvét, a Székely Tündérországot.
1886-tól az Ország Világ szépirodalmi lap szerkesztője. Munkatársai többek között Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Vajda János.
1887-ben veszi kezdetét viszonylag rövid ideig tartó politikai karrierje: a kormányon lévő, Tisza Kálmán-féle Szabadelvű Párt színeiben indul a nagyajtai választókerületben. Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emel szót.
1892-ben már Apponyi Albert ellenzéki Nemzeti Pártjának tagjaként indul a választásokon, de sikertelenül.
1902-ben szakít a politizálással.
1889-ben gyereklapot indít Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számít a magyar ifjúsági lapok történetében, és meghatározza a következő évtizedek idevágó törekvéseit.
1894-ben újabb folyóiratot indít: a Nemzeti Iskolát tíz éven át szerkeszti, a magyar közoktatás ügyének jelentős fórumává alakítja. Sorrendben a következő általa indított lap, a Magyar Kritika Benedek Elek rendkívüli sokoldalúságát és ambícióját bizonyítja. Ennek a kiadványnak többek között Osvát Ernő is munkatársa volt.
1894 és 1896 között újabb könyvei jelennek meg, több műfajban is kipróbálja magát. A Huszár Anna nyitja lányregényei sorát. Ekkor jelenik meg a kortársak körében nagy visszhangot kiváltó műve, a Testamentum és hat levél, majd monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete.
1896-ban megkezdi a kisbaconi ház építését, mintegy megelőlegezve későbbi végleges hazatérését szülőföldjére.
A századforduló közeledtével egyre nehezebbé válik a székelység helyzete, nagy mérteket ölt az elszegényedés és ennek következtében a kivándorlás. Éppen ezért Benedek Elek örömmel mond igent 1901-ben Győrffy Gyula felkérésére, hogy a székely kérdésről írjon cikkeket a Magyarság című lapba. Kritikai hangvételű írásai azonban nem aratnak tetszést a hatalom képviselőinek körében, 1902-ben már véget is ér a lappal való együttműködése. Mi több, nem hívják meg az 1902. augusztus 28-i tusnádi Székely Kongresszusra sem. Még ugyanabban az évben új lapot indít Földes Gézával, Magyar Világ címmel, ez azonban anyagi nehézségek miatt már egy év múlva megszűnik, és utolsó cikkében Benedek Elek már egész újságírói karrierjét „temeti”. Ennek ellenére 1907-ben, Apponyi Albert kultuszminiszter felkérésére még elvállalja a Néptanítók Lapjának szerkesztését.
1909-től ismét gyerekeknek szóló lapot, a Jó Pajtást szerkeszti, Sebők Zsigmonddal együtt. Sebők 1916-ban bekövetkezett haláláig társszerkesztője, utána főszerkesztője a lapnak, egészen 1923-ig, amikor a Cimbora kedvéért lemond a Jó Pajtásról.
Az első világháború évei alatt Budapesten él. 1919-ben felesége, beteg gyermekükkel, Jánossal hazatér Kisbaconba.
1921-ben Benedek Elek végleg hazatér szülőfalujába. Fogadalma szerint egy esztendeig nem mozdul ki portájáról, de lassan mégis bekapcsolódik az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe: 1922. július 31-én beszédet mond a Segesváron rendezett Petőfi-emlékünnepségen, és cikkezni kezd a Keleti Újságban.
Az Égető Árpád baróti nyomdájában napvilágot látó Én naptárammal kezdi meg itthoni szerkesztői munkásságát, majd 1923-tól kezdetét veszi a Cimbora küzdelmes története. Közben bekapcsolódik a Kós Károly, Nyírő József, Szentimrei Jenő nevével fémjelzett Kaláka társaság munkájába. A falvakat járják, hogy a legmostohább helyzetű magyar településekre is eljuttassák a magyar irodalmat és kultúrát. Főszerkesztője lesz a Vasárnap című lapnak, amelyet a Kaláka tagjai alapítottak. Gyakorlatilag üllő és kalapács közé kerül a konzervatívok és baloldaliak csatározásában. Ilyen körülmények között a Vasárnap, amely később a Vasárnapi Újság címet veszi fel, nem tud hosszabb ideig fennmaradni.
Életének utolsó éveit teljes egészében a Cimborának szenteli. Egyre nyomasztóbb anyagi gondok között küzd a lap életben tartásáért, miközben irodalmi és nem irodalmi polémiák kereszttüzében is helyt kell állnia. 1929-ben a Cimbora kilátástalan helyzetbe kerül.
Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés éri. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.
Augusztus 20-án helyezték örök nyugalomra a kisbaconi temetőben, feleségével együtt, aki – korábbi fogadalmukat megtartva, miszerint egyikük sem fogja túlélni a másikat – követte férjét a halálba.
Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze, a helybeli lakosság, rokonság mellett a közélet neves személyiségei is nagy számban jelen voltak.


Meséi itt olvashatóak:

A fekete kisasszony

A csodaszarvas

A tűzmadár

Vége jó, minden jó és más mesék

Székely Tündérország

Többsincs királyfi és más mesék

2012. szeptember 23., vasárnap

Kékszőlős csigabigakalács



Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte: - Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. - Miért utálsz János? - Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.


(Popper Péter)



Kékszőlős csigabigakalács. :) Recept Zsókánál! Érdemes végigböngészni a blogot, én múltkor egy fél éjszakára ott ragadtam. Sok jó dolgot láttam.

Annyi módosulás történt, hogy sem a töltelékbe, sem a mázba nem tettem vajat. És kimagoztam a szőlőt, mert az izabellának óriási és csontkemény magjai vannak. Szóval, olyan szőlőt vegyetek hozzá, ami nem ennyire magos. Különben ti is Hamupipőkének fogjátok érezni magatokat. :))
Isteni finom. Ahogy Zsóka írta, más gyümölccsel is működik, vagy dióval, mákkal. Nagyon ünnepivé varázsolódik ezektől a csigabigáktól, így alkalmas akár karácsonyra, húsvétra, szüretre és más ünnepekre is.
Ha van jól bevált kalácstészta receptünk, készíthetjük azzal is bátran. Egy 22 cm-es tortaformához 1/2 kg lisztből csináljuk. A csigák felszeletelésénél ügyeljünk arra, hogy 7 darabba kell vágnunk, tehát szemmértékkel osszuk fel 7 darabra a feltekert és betöltött tésztahengert, mielőtt vágnánk. Körülbelül 6-7 cm-es darabokat kell vágnunk, mert pont 7 tekercs fér el egy formában.
Citrommáz: a porcukorhoz apránként hozzáadva épp csak annyi citromlével higítsuk, amennyitől sűrűn folyóssá olvad.

2012. szeptember 21., péntek

Olasz csemegebolt a városban



Újra nyílt egy olasz csemegebolt Zalaegerszegen, az Eötvös utcában, a kávézóval szemben, a Gyros bár mellett. Ma jártam ott, vásároltam is egy-két dolgot: igazi parmezánt kóstolóba, articsókaszívet kimérve, száraztésztát, dupla 00-ás lisztet pizzatésztához, fehérborecetet.


A bolt kínálatában egyébként vannak kimérve antipastik, vagyis előételfalatkáknak valók: olívabogyók többféle, articsókaszív olívaolajban, töltött minipaprikák, szardella, stb... A pult másik részében vagy 10-15 féle sajt: valódi parmezán, amit tényleg aranyárban mérnek (így csak fájó szívvel, de egy kis kóstolóravalót vettem csak belőle), Grada padano (szintén parmezánféle), és más sajtok, valamint sokféle igazi olasz felvágott is van, füstölt sonka, szalonna.
Konzerv hámozott paradicsomból sok fajta van, és nem drágák (150-250 forintig), több kiszerelésben is. Paradicsompüré is többféle, paradicsomszósz is többféle van. A száraztészták is jók és olcsók, érdemes ott venni, mert 200-250 forint fél kiló és durumtészták. Rizottórizs is többféle is van. Olívaolajuk van extraszűz 1200 Ft-ért, de van főzni való is, ami olcsóbb. Kávéjuk is több fajta van. Van zöldségrészleg is, most nagyszemű édes szőlő és szilva volt éppen. De télen szerintem lesz citrom, narancs, mandarin is, kezeletlen héjú valószínűleg.
Aztán van a duplanullás liszt pizzatésztához, 300 forint egy kiló. És vettem literes fehérborecetet, az 150 forint volt.

Sok dolgot ezentúl itt veszek.Érdemes betérni.


Mai ebédem. Articsókaszíves, aszalt paradicsomos, sonkás, bazsalikomleveles, parmezános spagetti. A bolt kínálatából.
Azért maradok a Hortobágyi Gulya sajtnál. Sajnos a parmezán a mi pénztárcánkhoz megfizethetetlen. De finom, szó se róla... :)