2013. december 31., kedd

Citromos-kolbászos lencse újévre


Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

                                                   (Nagy László: Himnusz minden időben, részlet)



Tudom, kissé azt hiszem, megkésve, de mégis. Életem legfinomabb lencsés étele lett...

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
75 (inkább 1 kg körülbelül) dkg nyers sütőkolbász,
2 kisebb-közepes fej vörshagyma,
6 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 -1 kezeletlen citrom karikázva (attól függ, mennyire nagy vagy savanyú a citrom, kóstoljunk),
só, frissen őrölt bors,
4 nagy levél babérlevél,
1 teáskanálnyi méz (ízlés szerint),
4 evőkanál olívaolaj.
Tálaláshoz: friss házkenyér szeletek, finom bor vagy pezsegó.

Vettem a hentesnél frisss sütőkolbászt, amit kis darabokra alakítottam: lesz maradék, mert túltöltött, ki kell nyomni a kolbázhúst a végeken. Vagyis körülbelül 1 kiló kolbász kell, hogy 75 dkg apró kolbászkát tudjunk készíteni.(A kinyomott maradék külön megsüthető kis gömböcökben, vagy levesbetétnek házi ravioliba töltve.)
A lencsét alaposan megmostam többször váltott vízben. Föltettem főni háromszoros mennyiségű kissé sós, babérleveles vízben. (Az összes babért beletettem a főzővízbe.) Hamar megfő, cirka 25-30 perc.
A kolbászkákat olívaolajon erős tűzön átsütöttem, majd kivettem a zsiradékból. A félkarikákra vágott vöröshagymát és az apró kockákra vágott fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a lencsét is főzővízzel, babérral együtt. Magas lángon rotyogtattam, beletettem a kolbászkákat is. Sóztam, frissen őrölt borssal, citromkarikákkal fűszereztem, úgy hogy a karikákat alaposan megnyomkodtam kézzel, hogy a levük jól kicsurogjon az ételbe. Körülbelül 10-15 percig hagytam nagy lángon rotyogni és észen is volt. Ha túl savanykás lenne, kevés mézzel igazíthatunk az ízén, de nem szükséges, csak ha úgy ítéljük. Kenyérrel, borral, pezsgővel vagy sörrel fogyasztandó. Valami isteni.
Vegák is elkészíthetik: hajában főtt, majd fűszeres (pirospaprikás-borsos-fokhagymagranulátumos-köményes) olívaolajon átsütött burgonyadarabokkal helyettesíthetik a kolbászkákat.

B   U   É   K!    :)

2013. december 22., vasárnap

A nagyedik Fény

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

(Nagy László: Adjon az Isten)

Sok szeretettel kívánok minden Kedves Olvasómnak boldog, áldott ünnepet, további jó készülődést, csodákkal teli napokat! :)
(d.)


 

2013. december 16., hétfő

Csirke tikka masala


Rimbaud tizenhat éves korában azt mondta: a lehető legtöbbet akarja megélni, a lehető legmagasabb fokon. Nos, én hamarosan nyolcvan leszek, és kezdem azt hinni, hogy neki volt igaza.

(Joanne Harris)


Valami erőteljesre, egzotikusra, tüzesre vágytam. Hát ez olyan... A hozzávalók listája hosszú, de az étel maga nem bonyolult, senkit ne riasszon - összetett ízvilág, csodás fűszerkavalkád, mesés utazás az ízek szárnyain. Érdemes időt, figyelmet, kalandvágyat szentelni neki, én mondom: pazar lakoma! :)

Hozzávalók 3-4 főre:
a pácba:
1 egész nagy csontozott csirkemell kockákra vágva,
2,5 dl natúr joghurt,
pici pirospaprika,
frissen őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma nagyon apróra vágva.
A mártásba:
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma (kb. 5 dkg),
4 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál ghí vagy vaj (én a ghít ajánlom maximálisan, gyorsan ki lehet sütni frissen is, nem nagy macera és olyan, de olyan íze van..., én 25 dkg vajat sütöttem ki, az elég a raguhoz is, a kenyérsütéshez is),
mozsárban frissen összetört fűszerek: 3 kardamomnak a magjai, 1/2 csillagánizs, 1 csapott evőkanál koriandermag, 1/2 mokkáskanál római kömény,
1 teáskanál chilipehely,
1 csapott teáskanál kurkuma,
1/2 evőkanál garam masala keverék,
1 teáskanál pirospaprika,
só,
1 vagy 2 púposabb teáskanál barna nádcukor (kóstoljunk, ízlés szerint),
kb. 1/2 zöldcitrom leve (vagy kicsit kevesebb normále citrom leve),
1 doboz hámozott paradicsom apró kockákra vágva,
1 púpos teásknál sűrített paradicsom,
a lecsöpögtetett joghurtpáclé.
A tetejére: koriander vagy petrezselyemzöld.
Jázminrizzsel és kevés ghível sütött naan kenyérrel tálaltam.

Összeállítottam a naan tésztáját: 15 dkg teljes kiőrlésű és 15 dkg fehér lisztet enyhén sóztam, 2 dl joghurtban és 1/2 dl langyos vízben elkevertem 2 dkg élesztőt, mokkáskanálnyi cukrot. Ezt adtam a liszthez, ha kevés lenne a folyadék, kevés langyos vízzel pótoljuk ki. A tészta rugalmas, ne túl puha legyen. Hagytam letakarva kelni.
A felkockázott csirkemellet a fent leírt pácban hagytam állni egy délelőttöt (ha kora reggel belekerül, az épp elég, mert körülbelül 30 perc alatt készen is van az étel).
Összekészítettem minden hozzávalót a konyhapultra, hogy kéznél legyen minden, aprítva, törve, ahogy az ételbe kerül. Elkészítettem a rizst. annak úgyis kell állnia a gőzben jó 20 percet. A tésztából kis gombócokat csináltam, majd jó vékonyra kinyújtottam őket szépen sorban, mindig a következőt, míg az előző sült a teáskanálnyi ghível forrósított serpenyőben. Hamar készen van, gyorsan sülnek a kenyérkék, mert vékonyak.
A husiról leöntöttem a pácot egy csészébe, és ghín sóval átsütöttem, míg kissé megpirult. Kivettem, majd a vöröshagymát üvegesedésig pároltam, hozzáadtam az apróra kockázott fokhagymát is, és a fűszereket is. Átkevergettem-sütöttem kissé, hogy kijöjjön az aromájuk, aztán visszatettem a húskockákat. Hozzáöntöttem a joghurtpácot, a paradicsomokat is, cukrot tettem bele és ízlés szerint citromlevet. Kóstoltam, sóztam is még. Hagytam rotyogni kb. 20 percig. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel higítható. De ennek alapvetően jó sűrű szósznak kell lennie.
Apróra vágott korianderzölddel díszítve tálaljuk a rizzsel és a naan kenyérrel.
Jó étvágyat hozzá!
Tipp: mivel annyira fűszeres, kerek ízű az étel, vega változatban is készíthető, például panírkockákkal. Ha panírral készítjük, süssük piros-ropogósra a kockákat ugyanúgy, mint a fenti receptben a husikockákat.
Vagy akár főtt burgonyakockákkal is el tudom képzelni, vagy karfiollal.

2013. december 15., vasárnap

A harmadik Fény


Szeretet nélkül meg kell őrülni.

                                             (Hamvas Béla)



2013. december 8., vasárnap

A második Fény


Tátott szájjal születtem...
barackok és citromok és az érett nap
és e titokzatos női hús levétől
lucskosan léptem a világra,
ahol a vacsorát a
sejtelmes sivatag lehelete hozza el,
távoli tengerek fűszereivel,
mik az éj késői álmán lebegnek.

Ott születtem valahol
az agy és a gránátalma között,
a haj és a kezek és a szemek
édes illatát szippantva be,
a szív fazekából bukkantam elő,
a végtelen tejből, hogy gyalog
vágjak neki a végtelen világnak.

E téli ablak jégvirágaival
akarlak táplálni téged,
sok-sok leves minden aromájával,
a megszentelt gyertyák illatával, mely
a cédrusfa házban üldöz untalan.
A levendulát adom étkedül,
mit versekről tépek neked,
a sült almára tapadó fahéjat,
az égen feltűnt egyszerű örömöt,
amit szerelmünk óráján láttunk.

Táplálni akarlak a fanyar földdel,
ahonnan a fokhagymát szedem.
Az emlékeket adnám étkedül,
mik a nyárfahasábokból pattannak széjjel,
mikor tüzelőt hasogatok,
meg parázsló tobozok füstjét,
mi a házat öleli körbe egy nyugalmas estén,
és krizantémokat a konyhaajtó elől.

                                         (James Tippon: Töredék)





Azt hiszem, most már ideje ételekre is gondolni,a  karácsony erősen közeledik és körülvesz, tudjátok. :) Nem ajánlanék konkrét menüsorokat, ellenben hajdanán írtam egy összefoglalót arról, hogy mire ügyeljünk a karácsonyi menü összeállításánál. Kívánok tovább békés, lelkes, örömteli készülődést Mindenkinek. Talán még étel is lesz egy-kettő a blogon az ünnepig. Talán... :)


 

2013. december 1., vasárnap

Az első Fény


   Még éjjel van, de nem tudok aludni. Ég mellettem a kislámpa, a fénye láthatóvá teszi a billentyűzetet. Égnek már a kis égők is az ablakon, s ma este meggyújtom az első gyertyát is az adventi koszorún. Ismét eljött az évnek az az időszaka, amit talán a legjobban szeretek. Persze a nyáron kívül... De szeretem ezt az elsötétedést, szeretem hogy a világ kicsit lelassul, hogy minden és mindenki kicsit lágyabb lesz, talán a várakozástól. Vagy talán valóban a sötét hatalma ez, befelé irányít.



   Számomra a karácsonyvárás már régóta nem a vásárlásról, nem az ajándékozásról, még csak nem is a családról, sőt még csak nem is a főzésről szól. Hanem a hazatérésről. Igen.
   Az idő körkörös. Így van rendje és ritmusa. Vannak kisebb és nagyobb ciklusai. Például minden reggel elvégezzük ugyanazt a szertartást. Felkelünk, WC-re megyünk, megmosakodunk, kávézunk vagy teát iszunk, felöltözünk. Ez is rituálé, pedig elsőre nem annak tűnik. De ezek az apró dolgok hozzá tartoznak ahhoz, hogy a napunk el tudjon indulni. Minden reggel megújítjuk magunkat. Minden ünnep végső soron erről szól. Hogy újra és újra felvesszük a kapcsolatot valamivel, ami az életünk része. A kapcsolatainkban is ugyanígy teszünk, minden nap ápoljuk, vagyis megújítjuk azokat. Akár emberekhez, akár állatokhoz, akár tárgyakhoz fűződnek. A nagy ünnepek pedig a lelkünk ápolásáról és megújításáról szólnak. Vagy kellene hogy szóljanak... Egész évben tesszük a dolgunkat, rohanunk, mindig csinálunk valamit. Vagyis idővel elfáradunk, megfásulunk, elkopunk. Néha már azt sem tudjuk, miért is tesszük, amit teszünk. Mintha egy őrült mókuskerékben rohangálnánk, ami soha nem áll meg. Ilyen a világ ünnepek nélkül. Mélység nélkül. Csupa külsőség, csupa látszatcselekvés. Ezért írtam azt: időnként haza kell térnünk. Úgy értem belülre, igaz önmagunkhoz, hogy újra feltöltődhessünk, erőre kapjunk, megújulhassunk. Az advent időszaka számomra mindig erről szól. Lecsendesedem és várakozom. Végiggondolom az elmúlt esztendő körét, hogy aztán új ciklus kezdődhessen. Akkor tudok csak fényt adni, ha bennem az megszületik. Ha a világban sok kis fénypontocska születik, akkor talán a következő körben jobban tudunk együttműködni, talán kedvesebbek leszünk egymáshoz (és önmagunkhoz is), talán türelmesebbek és elfogadóbbak. A világ így válik élhetőbbé, egy sokkal jobb hellyé. Sehogy máshogy. Márpedig erre a megváltó kedvességre, figyelemre, együttérzésre ma a világnak igen nagy szüksége van.
Szépséges hazatérést mindannyiunknak. (d.)

2013. november 14., csütörtök

Citrom-fokhagyma elixír


Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)



Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

2013. november 10., vasárnap

Koulouri (görög szezámmagos perec)


       a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké

                                                (Spencer Michael Free)



Tegnap délelőtt a fészbukon szembejött velem egy kép erről a finom perecről. Athénban kóstoltam a nyáron, valami isteni. Legalábbis szezámrajongóknak kötelező, kihagyhatatlan. A tésztája is nagyon fincsi, de hát a pirított magocskák ellenállhatatlanná teszik. Belül puha, kívül ropogós... mesés.
Egy angol nyelvű blogon találtam meg a receptet, köszönet érte. Sokszor fogom még sütni.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):
11 gr szárított élesztő (ez pont 1 tasak),
250 ml langyos víz,
30 gr porcukor,
65 dkg fehér liszt,
1 nagy tojás,
30 ml (2 evőkanál) olívaolaj,
100 ml langyos tej,
8 gr só (1 teáskanál).
A külsejére:
1 és 1/2 csésze szezámmag,
mivel én nem jutok hozzá must-sziruphoz, ezért 2 púposabb evőkanál sötétbarna nádcukrot felforraltam 1,5 dl vízzel.

A szárított élesztőt jól elkevertem oldódásig a langyos víz és tej keverékében a porcukorral együtt. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, sóval elkevertem, a közepébe ütöttem a tojást és csorgattam az olívaolajat, aztán az élesztős keveréket is hozzáadva kidagasztottam a tésztát. Nekem kevés tej még kellett hozzá, tüskeszentpéteri liszttel dolgoztam. Tehát ha még liszt vagy folyadék kell a tésztához, bátran, mert a lisztek nem egyformán működnek. A tészta ne legyen túl lágy, de kemény se, olyannak kell lennie, hogy legyen tartása, hogy majd formázni tudjuk.


Hagytam duplájára kelni. Közben a cukorral felforraltam a vizet, és hagytam hűlni, illetve serpenyőben enyhén megpirítottam a szezámmagokat. Vigyázzunk, nagyon óvatosan és rövid ideig pirítsuk, egy pillanatra se hagyjuk magára a serpenyőt, mert a szezámmag nagyon hamar pirul, és ha túlmegyünk egy ponton, keserűvé válik. Akkor jó, mikor még épp csak sötétedik a színe, de már érezzük azt a jellegzetes, finom, diós illatot. Az illat megjelenése azt jelzi: kapjuk le a serpenyőt, mert jók már a magocskák.
Begyújtottam a sütőt 180 fokra. A tepsiket szilikonos papírral kibéleltem. A tésztát 12 darabra vágtam. Minden kis darabot kb. 80 cm hosszú, vékony szállá gyúrtam, majd középen összehajtottam és megcsavartam, a két végét összecsippentettem, hogy kis koszorúk legyenek.
Minden darabot a kihűlt szirupba, majd a szezámmagba forgattam.
Hagytam kelni a tepsiben még 20 percet, aztán sütöttem. Szép barnásra süssük, akkor lesz kívül ropogós, belül puha.


 

2013. november 5., kedd

Almával sült karaj


Egyszer, amikor Denys és én megint fent jártunk a magasban, és a farm pusztáján landoltunk, odajött hozzánk egy nagyon öreg kikuju.
– Ma nagyon magasan voltatok – mondta –, nem is láttunk benneteket, csak a gépet hallottuk dönögni, mint valami méhet.
Ráhagytam, hogy valóban nagyon magasan jártunk.
– Láttátok Istent? – kérdezte.
– Nem, Ndvetti – mondtam –, nem láttuk Istent.
– Aha, akkor mégse voltatok elég magasan – jegyezte meg. – Hanem azt mondjátok meg: feljuttok-e valaha olyan magasra, hogy láthassátok?
– Nem tudom, Ndvetti – feleltem.
– Hát te, Bedár – fordult Denyshez –, te mit gondolsz? Feljutsz-e elég magasra a gépeddel, hogy megláthasd Istent?
– Erről sajnos fogalmam sincs – felelte Denys.
– Hát – mondta Ndvetti –, akkor nekem meg arról nincs fogalmam, hogy minek röpködtök egyáltalán.

(Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában)

 


Ma egész nap szakadt az eső. Semmi kedvem nem volt piacra menni, így abból gazdálkodtam, amit itthon találtam. Volt a fagyasztóban pár szelet karaj, a gyümölcstálból pedig szép és ízletes almák mosolyogtak rám  ebben a szürkeségben...

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet sertéskaraj (40-50 dkg),
25 dkg vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
6 db alma,
2,5 dl natúr joghurt,
1 evőkanálnyi mustár,
1 evőkanálnyi méz,
1 darab friss gyömbér (olyan 2 gesztenyényi nagyságú),
0,5 dl száraz rozé bor,
só, frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 teáskanál olívaolaj,
4 dkg vaj.

A húst bepácoltam nagyon kora reggel. A joghurtot elkevertem a mustárral és a lereszelt gyömbér kifacsart levével, és a kiklopfolt húsra, valamint a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymára, illetve a negyedekbe vágott fokhagymára öntöttem. Jól el is kevertem, hogy mindenhol érjen mindent a pác. Lefedtem és 3-4 órára hűtőbe tettem.
A sütőt begyújtottam 200 fokra.
A húst kivettem a pácból (maradhat rajta a joghurt), sóztam, borsoztam és az olaj és vaj keverékén hirtelen átsütöttem. Félretettem egy tányérba. A hagymákat is sóztam és jól átsütöttem a joghurtos páccal együtt a maradék zsiradékon. Egészen addig süssük-pároljuk, míg kissé karamellizálódik, enyhén barnás színt nem kap. Ha ez kész van, keverjünk hozzá mézet, fahéjat, öntsünk rá bort, tegyük rá a hússzeleteket, azokra pedig a negyedelt, hámozott almákat. Tegyük sütőbe és 20-25 percig süssük.
A joghurttól és vajtól nagyon omlós, puha lesz a hús, csöppet sem száraz, nagyon finom.
Köretnek barna rizst főztem. De a köles is nagyon jól illett volna hozzá, vagy a hajdina is akár. Az ételben is szereplő rozéval kínáljuk, nagyon jól illik hozzá.



2013. november 2., szombat

Karfiolos, citromos rizottó


          És a halálnak
nem a vágyát éreztem, de a szégyent,
hogy nem döntöttem el még: őt szeressem
mindennél jobban vagy egy eleven lényt
                                                 
                                            (Umberto Saba: In riva al mare - A tengerparton, részlet)


Nagyon szép karfiolt vettem, rengeteg van most a piacon és olcsó is. Csak mindig úgy járok vele, hogy egy fej sok, ezért részletekben fogy el. No ez egy amolyan karfiolmaradék-hasznosítós recept.


Hozzávalók (vagy 1 nagyon éhes emberre, vagy 2 kevésbé éhesnek vagy ha mást is eszünk):
20 dkg kerekszemű rizottó rizs,
20 dkg karfiol kis rózsáira szedve (tisztítás után ennyi),
4 dkg vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
5 dkg vöröshagyma (tisztítva),
1 duci gerezd fokhagyma,
8 dl zöldségalaplé (a spárban lehet kapni zöldségleves kockát, én azt használtam 1 kockát plussz pici sót),
2 mokkáskanálka kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé,
1 nagy tojás sárgája,
5 evőkanál zsírdús tejszín,
és ha van, akkor parmezán sajt ha nincs bármilyen más ízesebb sajt (én füstölt sajtot használtam).

A karfiolt rózsáira szedtem (jó kicsikre). A vizet felforraltam, beletettem a leveskockát, pici sót és a cukrot és megfőztem benne a karfiolt. Elég neki 4-5 perc. Kiszedtem a rózsákat egy tálba, az alaplevet hagytam nagyon kis lángon a tűzhelyen.
Közben az olívaolajon és a vaj felén megdinszteltem a kis kockákra vágott vöröshagymát és a végén a nagyon apróra kockázott fokhagymát is hozzá tettem, majd a rizst is átpirítottam, míg kissé áttetsző lett és a szemek elváltak egymástól. (A hagymákat ne égessük meg, közepes lángon és kevergetve csináljuk.)
Ekkor merőkanalanként hozzáadogattam az alaplevet és kis lángon főztem. Mindig mikor elfőtte a levét, újabb adagot kanalaztam hozzá, és természetesen kevergettem. Nem folyamatosan, de azért rendszeresen. Mikor már megpuhult a rizs, és az összes alaplevet hozzáadtam, belekevertem a reszelt citromhéjat is, és a főtt karfiolrózsákat is. Félrehúztam a tűzről, és a tojás sárgáját jól összekevertem a tejszínnel, majd ezt is a rizottóhoz kevertem, a maradék 2 dkg vajjal együtt. Végül a citrom levével ízesítettem. Lehet egész citromos is, vagy kevéssé, ki hogy szereti.
Reszelt sajttal díszítve tálaltam.
A maradék tojásfehérjét(jéket) felhasználhatjuk panírozáshoz (jó ropogós bunda lesz a végeredmény), vagy sörtésztához (orly-mód), vagy sütikbe, amcsipalacsintába felverve, stb...

2013. október 19., szombat

Füge cukorszirupban


A reggeleket szeretem itt a legjobban, mert a levegőben ilyenkor még nyoma sincs a későbbi forróságnak. Korán kelek, a pirítóst és a kávét kiviszem a teraszra. Olvasok egy órácskát. A meleg kék ég háttere előtt magasodó sötétzöld ciprusokat nézem, meg az olajfás teraszokat, amelyek pontosan ugyanolyanok, mint az évszakok változását ábrázoló középkori zsoltároskönyvek illusztrációin. Alattunk a völgy néha megtelik párával, köddel. Két fügefán is látok kemény, zöld gyümölcsöket. Látom a körtéket is a fán, amely itt van az eggyel lejjebb lévő teraszon. Jó termés lesz. Leteszem a könyvet. Körtetorta, körteszósz, körteturmix, körtefagylalt, zöld füge malacsülttel, bundásfüge, fügés nocciolo-torta. Bárcsak száz évig tartana a nyár!

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)


Bárcsak száz évig tartana a nyár! Sóhajtom én is, úgy igazán és nagyon szívből... nem vagyok az ősz leánya, sem a télé, a tavasz vége már elememben talál - és a nyár, az isteni nyár az, amikor úgy érzem, tele vagyok élettel és örömmel. A nyár valahogy felszabadítja az embert. Talán hogy alig kell felöltözni. Hogy meztelenül lehet aludni egy vékony takaróval. Hogy virágillat száll mindenhonnan. Hogy felmelegednek a vizek és csobbanhatunk. Hogy finom gyümölcsök teremnek, és paradicsom és paprika van, hogy éjjel lehet a teraszon hallgatni a lágy melegben a tücsökzenét egy pohár jó hűvös fröccs mellett...
Ó, elkalandoztam. Ősz van. Érik a füge, a körte. Tegnap a kamrapolcokra felkerült pár üveg finomság. Kaptam a piacon az egyik kedves árustól egy nagyon nagy zacskó friss petrezselyemzöldet. Eltettem fűszersónak, csakúgy, mint a fürdőszobaablakban nevelgetett zellerem szép nagy leveleit is. Robotgépben megdaráltam és körülbelül azonos mennyiségű sóval elkevertem, majd üvegekbe tettem. Készítettem fügét és körtét is cukorszirupban. Van nálunk a csarnokban egy árus, akinél nagyon olcsón gyönyörű fügét lehet venni. Először egyébként őszibarackból csináltam meg ezt a fincsiséget és nagyon ízlett, úgyhogy szilvából is készült. Most négyféle gyümölcs várakozik a mesésen édes és fűszeres lében. A recept Elifé, amiért nagyon hálás vagyok.

Hozzávalók:
1,5 kg füge,
1,3 kg fehér cukor,
10 dkg sötétbarna nádcukor,
késhegynyi só,
2 db 5-6 centis fahéjrúd,
8 csepp narancs illóolaj (igazi! 100%-os minőségű IGAZI illóolaj) - vagy a víz helyett átszűrt narancslé,
1 púposkásabb teáskanál holalnd kakaópor,
1 púpos teáskanál vanília (nekem őrleményem van, de a kivonat is jó, vagy az igazi vaníliarúd kikapart magjai),
3,5 dl víz.

Az eljárás az Elifnél megadott: jó sűrű fűszerezett cukorszirupot főzünk, aztán mehet bele a darabolt gyümölcs és együtt is rotyogtatjuk addig, míg a habja megváltozik, vagyis elfővi a fölös vizet. Csak én nem tettem a végén napra, hanem egyből csírátlanított üvegekbe, fejreforítottam 1-1 percre mint a lekváreltevésnél szokás és kidunsztoltam szárazdunsztban. Így eláll hűtés nélkül is, mindig csak a kibontott üveget teszem már hűtőbe.
Isteni finom. Gyümölcsös joghurtnak használom (pohár aljára gyümölcs és szirup, rá natúr joghurt, néha a két réteg közé morzsolok babapiskótát is), de nagyon jó amerikai palacsintához is vagy akár a hagyományos palacsintához is, szárazabb sütikhez, rizsfelfújthoz, tejberizshez, tejbegrízhez, stb....
A körtét citromlével, citromhéjjal, pár szem szegfűszeggel, kardamommal és vaníliával ízesítettem, nagyon finom lett az is, mennyei. De jól illik még hozzá a gyömbér is, vagy a menta hűvös aromája is :)
És bármelyik adható húsok mellé is, például a füge és a szilva vadhoz, a körte szárnyasokhoz, a barack sertéshúshoz.
Idén nagyon jó termés van gesztenyéből és birsalmából is. Mindkettő kitűnő szerintem így elkészítve. A gesztenyét ugyanígy fűszerezném, csak még kevés rummal is megbolondítanám, a birsalmát pedig a körtéhez hasonlóan.

2013. október 12., szombat

Sütőtökös, diós spagetti


Az objektív valóság sokféle lehetőséget tár elénk. Ennél sokkal szűkebb az a tartomány, amire szubjektíve képesek vagyunk. Múltunkat elfogulatlanul vizsgálva egyértelműen láthatjuk, hogy bár sokféle út állt nyitva előttünk, mindig azt tettük és választottuk – amire belső lehetőségünk volt. Ezért nem lehet az életet „elrontani”.

(Popper Péter)



Nem akartam se fotózni, se közzétenni. De mikor megkóstoltam, másként döntöttem. Egyszerűsége ellenére az egyik legjobb tésztaétel, amit valaha "összerittyentettem".

Hozzávalók 2 főre főételnek (előételként 4 főre):
30 dkg spagetti,
3 közepes gerezd fokhagyma,
20 dkg sütőtök (tisztítva ennyi),
3 evőkanál olívaolaj,
1/2 dl száraz vagy félszáraz fehérbor,
só,
frissen őrölt bors,
2 félmarék dió darálva vagy mozsárban zúzva,
és ha van otthon: parmezán a tetejére.

Föltettem vizet forrni sóval. Közben a sütőtököt megtisztítottam és a nagyobb lyukú reszelőn (tökreszelő) lereszeltem. A fokhagymagerezdeket nagyon apró kockákra vágtam. Olívaolajon átfuttattam sóval a fokhagymát, rádobtam a sütőtököt, aláöntöttem a bort és fűszereztem. Addig főztem, míg a bor elfőtt róla és a tök jó puha lett  (ez kb. 5 perc). Közben persze a spagettit a forrásban lévő vízbe tettem.
Amikor kész volt a tökpüré, belekevertem a diót is. A megfőtt spagettit áttettem a szószba, jól átkevertem.
Tálaláskor a tányérban parmezánnal szórjuk meg - ha van kéznél. Ha nincs, anélkül is tökéletes és nagyon finom.
Más tésztával is jó: szélesmetélttel, pennével, stb...

2013. szeptember 27., péntek

Török töltött pogácsa



Rácsok mögül nézek az éjszakába,
s hiába ül mellemre a börtön fala,
szívem együtt dobog a messzi csillagokkal.

                                                (Názim Hikmet Rán)



Csíki Sándor oldalán láttam meg ezt a guszta péksüteményt. Török sajttal töltött pogácsa - kissé eltér a mi megszokott pogácsánktól, mert inkább olyan mint egy kis papucs. A tésztája sütőporos, tehát nagyon gyorsan elkészül, amolyan vészhelyzetekre is alkalmas finomság. A tésztában lévő joghurt és olaj miatt nagyon finom lágy és puha, s végül töltelékként bármit tehetünk bele, csak a fantáziánk szab határt. A Food & Wine oldalon látható videóban a hölgy fetával és petrezselyemzölddel tölti meg. Az enyémben edámi sajt és ömlesztett sajt van és görög bazsalikom - mert ez volt itthon most éppen.
Aki a hagyományos kelt tésztákat kedveli jobban, készítheti abból is.

Hozzávalók 18-22 darabhoz:
2 tojás,
1 csésze joghurt (2,5 dl),
0,5 csésze olaj,
só,
1 tasak sütőpor,
liszt, amennyit felvesz a folyékony keverék,
és töltelékként:
fetasajt vagy valamilyen olvadós sajt (kb. 20 dkg), ömlesztett sajt, stb...
zöldfűszer.
+ 1 tojás a kenéshez.

A  tojásokat jól elkeverjük a joghurttal, olajjal, sóval, sütőporral, majd annyi lisztet teszünk hozzá apránként amivel egy lágy, de nem ragadós tésztát kapunk. Letakarjuk, félretesszük, addig elkészítjük a tölteléket.
Begyújtjuk a sütőt.
A tésztából kis golyókat formázunk (kb. 3-4 cm átmérőjűeket), lisztezett deszkán kinyújtjuk, középre egy csíkban tölteléket teszünk, majd két oldalról felhajtjuk a tésztát úgy, hogy egy kevés kilátszódjon a töltelékből is, és a két végét összecsippentjük, hogy papucska formát kapjunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, a tésztát felvert tojással megkenjük, és az előmelegített, kb. 180-200 fokos sütőben megsütjük.


2013. szeptember 23., hétfő

Fehérpecsenye szőlővel, gyömbérrel


   Láttam az Édenkert madarát, kiterjesztette előttem a tollait, és már soha nem lehetek többé az, aki voltam.
Nincs mitől félni. Semmitől.
...
   Városi fények az éjszakában, a levegőből hátrálnak, akár ezek a szavak. Atomok, belsejükben a maguk világa s minden más világ. Bármelyiknek a kanóca lángra lobbanthat téged...
   Ó, ha fölrázhatnálak titeket, ha egy kicsit megmozdíthatnálak, ha elmondhatnám nektek - akkor el is monanám.

(R. D. Laing: Az Édenkert madara)




Akár szüretre is, de mindenképpen aktuális és nagyon finom. A recept Claudia Rodené, és ismét a legeslegzseniálisabbkedvencebb szakácskönyvemben találtam, a Casa Moro-ban.Bármilyen húsból tökéletes, mert az eredeti recept fürjet ír, de ebből a szép marhahúsból is tökéletes. Nem beszélve arról, hogy a sertésúshoz kiválóan illik bármilyen gyümölcsös kacifánt, no és a pulyka- és csirke is egészen megbolondul és kifényesedik tőle.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg fehérpecsenye,
5 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma mozsárban kevés sóval péppé zúzva,
3 evőkanál friss gyömbérlé (a gyömbért lereszeljük,a  levét kinyomjuk),
kb. 40 dkg fehér szőlő,
4 narancs leve,
1 nagy csokor petrezselyemzöld apróra vágva,
só és frissen őrölt bors.

A húst szeletekre vágtam, klopfoltam, a széleinél késsel kissé becsipkéztem, átvágva a hártyákat, hogy kiterülhessenek a sülésnél. Sóztam, borsoztam, aztán a vas tálamban a felforrósított vaj és olívaolaj keverékén elősütöttem a szeleteket. Mikor mind elősült, a visszamaradt zsiradékhoz hozzáadtam a sóval eldolgozott fokhagymapépet, a narancsok levét, a gyömbérlét és visszatettem a hússzeleteket is. Kevés vizet is adtam hozzá, lefedtem a tálat és kb. 2 órát pároltam, hogy finom omlós legyen. Közben ha nagyon elfőtte a levét, pótolgattam. Végül levettem a fedőt, és elfőztem a szaft nagy részét, hogy ne maradjon túl híg és túl sok a húson. Ekkor beletettem a szőlőszemeket is és még 5 percig rotyogtattam.
Tálaláskor petrezselyemmel megszórtam.
A körete kuszkusz vagy bulgur vagy pitakenyér. Isteni finom.

... és még egy kis nyár, mediterrán nyár... ha már ennyire őszbe fordult a világ (ó, soká lesz megint fény és meleg és könnyűség...)

2013. szeptember 17., kedd

Görög csirkehúsos lepény (kotopita)


Az örömök, amelyekre itt találtam, hatalmasak, mert nagyon egyszerűek és örök elemekből erednek: tág levegő, tenger, búzakenyér, és estefelé egy csodálatos ember, aki törökülésben ül előttem, kinyitja száját, s ahogy beszél, kitárul a világ. Néha, amikor a beszéd nem elég, felpattan és táncba kezd, s néha, amikor a tánc sem elég, gitárját a térdére rakja és játszani kezd.
Olykor a dallam oly vad, hogy azt hiszed, szerteszakít, mert hirtelen rájössz, hogy az életed sótlan és nyomorúságos volt, emberhez méltatlan, máskor meg a dallam szomorú, és érzed, hogy az élet úgy folyik szét, akár a homok az ujjaid között, és nincs menekvés.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)



Egy újabb recept a görög szakácskönyvből. Mire nem jó egy esős nap... nem volt kedvem piacra menni, így elhasználtam a hűtőben lévő fagyasztott csontokat, zöldségeket. Főztem egy csontlevest, s a csontokon lévő főtthusikat felhasználva készült ez a pite. Nagyon finom.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg főtt csirkehús,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
25 dkg réteslap,
1 babérlevél,
frissen reszelt szerecsendió,
1 tojás,
10 dkg reszelt sajt (vagy feta, az enyémben most az van),
só, frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyem vagy kapor,
olvasztott vaj a lapok kenéséhez,
a besamelhez:
2 dkg vaj,
1 púpos evőkanál liszt,
2-2,5 dl húslé (amiben főtt a csirke).

Amennyiben nem húslevesben főtt húst használunk fel, akkor a csirkehúst tegyük fel főni az egészben hagyott, megtisztított hagymával, babérlevéllel, sóval. Mikor megfőtt a hús, vegyük ki a főzőléből, szedegessük le a csontokról és tépkedjük kisebb darabokra. A főzőlével készítsünk egy besamelmártást a vajjal, liszttel. Mikor kihűlt a besamel, keverjük hozzá a tojást, az aprított petrezselyemzöldet, a sajtot, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, ha szükséges még sóval (kóstoljuk meg.)
Vajazzunk ki egy tepsit vagy tűzálló tálat és a lapok felét egyenként mindet megvajazva tegyük egymásra, majd rá a tölteléket és a lapok másik felével borítsuk be a pitét.
Közepes lángú sütőben 30-40 percig süssük.
Kitűnő melegen és hidegen is.

2013. szeptember 5., csütörtök

Görög tejes lepény (galaktoboureko)


   A szellem nem filozófia és nem elmélet. A szellem nem tudás és nem bölcsesség. A szellem a világ világossága, az a világosság, amely úgy nyilatkozik meg, mint félelemtelenség, mint gondtalanság, mint bizalom, mint szeretet, mint gyermeki kedély.

(Hamvas Béla: Arlequin, részlet)




Ígértem a görög szakácskönyvből receptet. Mivel nagyon szeretem ezeket a szirupos tömörgyönyör sütiket, ezt választottam.

Hozzávalók:
6 dkg gríz,
50 dkg kristálycukor,
2 tojás,
0,5 liter tej,
reszelt narancshéj,
pár csepp citromlé,
25 dkg rétestésztalap,
csipet só,
8 dkg vaj a kenéshez
12 dkg víz a sziruphoz.

Keverjük össze a grízt 15 dkg cukorral, csipet sóval, a két tojással, majd apránként adjuk hozzá a tejet folyamatos keverés mellett (hogy ne legyen csomós). Melegítsük fel szintén folyamatos keverés mellett annyira, hogy krémszerűen sűrű állagot kapjon, majd tegyük félre a tűzről. (Ne melegítsük túl a tojások miatt.) Adjunk hozzá csipet sót, reszelt narancshéjat és kevés citromlét.
Egy tepsit vajazzunk ki jól, majd a lapokat egyesével szintén megvajazva tegyük bele úgy, hogy vissza is tudjuk majd kissé hajtani a tetejére. Csak a fele lapot használjuk el, a másik fele a tetejére jön. (Én csak 2 lapot hagytam kilógni a tepsiből, a többit csak simán rétegeztem.)
Mikor a fele lap belekerült a tepsibe, a krémes grízt kenjük el és jöhet a többi réteslap, mind vajazva. Sütés előtt vágjuk be a süti tetejét, mert később már törik.
Előmelegített, kb. 180 fokos sütőben süssük 25-30 percig.
Míg sül a süti, készítsük el a szirupot: a mardék cukrot főzzük fel 12 dkg vízzel.
A szirupot aztán a megsült pitére öntjük és hagyjuk állni teljes kihűlésig.


2013. szeptember 2., hétfő

Ízek, imák, és szerelmem: Görögország ♥


Az elmúlt majd' egy évem mottója talán az lehetne, hogy "utazás az egész élet és utazó benne minden férfi és nő" - Shakespeare után szabadon. Hónapokig belül utaztam érzések, álmok és imák háborgó tengerén, s végül ez a láthatatlan, mítikus ösvény a valóságban is kalandhoz, élményekhez vezetett Görögország csodálatos tájain és tengerein.



Az ízek mindig is szárnyukra tudtak venni, mert ha másképp nem is, de a főzéssel be tudtam járni a világ tájait. Azt hiszem, aki olvasott eddig tudja ezt rólam, hiszen a blogon sok nemzet ételei megtalálhatók, nem csak a magyar konyha jellegzetességei.
Görögország ízei épp olyanok, mint az ország maga: egyszerűek, letisztultak, könnyedek és tiszták. Hoztam magammal egy görög szakácskönyvet is, magyar nyelvre fordítva. Az sejthető, hogy nagyon sok halételük van, hiszen a csodálatos tengerek ezt lehetővé teszik. Ami nem jellemző a konyhájukra: pl. leveseket alig esznek, és azt a keveset is szinte csak a téli időszakban vagy ünnepekkor. Viszont rengeteg előételük van, sokféle finom krém, salátafélék. Húsok közül a bárány, kecske, szárnyas a legjellemzőbb. Finomak a kenyereik, péksüteményeik, és hát a szirupos, baklavára hasonlító sütik is mennyeiek. No és a fagylalt! Akárhol ettem Görögországban, mindenütt isteni finom volt. És vigyázat, mert náluk 1 adag fagyi (1 gombóc, de ők nem gombócolnak) annyi, mint nálunk 3 gombóc. És minél több gombócot kérsz, annál olcsóbb. Ez meglepő, de így van.
Az igazi feta sajt isteni finom, minden nap ettem. És amiről ódákat zengenék ha költő lennék, az a görög olajbogyó és olívaolaj. Minden görögre 9 olajfa jut, a világ 3. legnagyobb olívaolaj-exportőrei. A bogyókat egyébként kimérve árulják az egész haragoszöld színűtől a lilásbarnán át a feketéig, a kisszeműtől az óriási nagy bogyókig, van sótlan és különböző mértékben sós, lében eltett vagy olívaolajban és fűszerekkel pácolt, van aszalt is, olcsó és igazán drága, szóval mindenféle és mind finom. Gyakorlatilag kint fetán és olajbogyón éltem. Ettem azért polipot is, meg valami nagyon finom tengeri halat is. És ittam ouzót, metaxát csak azért nem, mert nem szeressem a konyakot, de a cippuro-t annál inkább: ez az ouzo pálinka változata. Ó, és hát minden délután frappét a teraszon vagy valamelyik kávézóban. Megállapítottam egyébként, hogy az egy főre eső kávézók száma Görögországab a legmagasabb, és ez Thesszalonikire különösen érvényes. És. Mindenütt lehet kérem dohányozni! (Eddig is imádtam ezt az országot, de ezek után meg... a szívem csücske.) A görögök nagy kávéfogyasztók, leginkább török kávét (amit ők görög kávénak mondanak) és frappét isznak. A frappé jeges kávé, sok és sűrű habbal. Nescaféból készül és turmixgépben eszméletlenül fel tudják habosítani. Mindenütt jár hozzá külön kancsóban jeges víz is, vagy ásványvíz. Isteni finom, és amúgy is jegeskávét iszom itthon is nyáron mindig.
És mindig, mindenhol szól a zene, de kizárólag görög zene, egyszerűen imádtam. Utálják az amcsikat (én is), azért a McDonald's-ot nagy nehezen beengedték az országukba sok-sok tárgyalás után azzal a feltétellel, hogy "mi görögök vagyunk és dohányzunk", tehát vagy az összes meki dohányzó lesz, vagy nem jöhetnek. Beleegyeztek az amerikaiak, de hát a görög az görög és nem eszik szemetet és műételt, így kb. egy év alatt majdnem az összes meki kihalt az országban. Ma már talán csak egy vagy két üzlet maradt meg, de azok sorsa is valószínűleg az eltűnés lesz.


A görögok egyébként nagyon lazák, jó fejek. Pedig ők sincsenek jobb helyzetben mint mi. Rengeteg a munkanélküli és mégis. Annyira mások, mint a magyarok. Kint totál fel lehetett ismerni ki magyar... valahogy mintha mindenki arcára rá lenne fagyva valamiféle rosszkedv és szorongás és bizalmatlanság. Engem viszont rendszeresen görögnek néztek, úgyhogy ezt jó jelnek vettem. :) Jó, a fazonom is görögös (sötét göndör hosszú haj, barna bőr, fekete szemek), de meg nevetős vagyok, mindig mosolygok, úgyhogy inkább ennek tulajdonítottam, hogy maguk közül valónak hittek. Pl. váltáskor az új magyar csoport kórusban köszönt nekem görögül, én meg vissza, aztán magyarul. Volt nagy derülés, mert görögnek néztek nem csak a görögök, de a magyarok is... Görög boltokban meg értetlenkedve hadartak nekem, hogy hogyhogy nem értem, mit mondanak? Aztán kis idő elteltével rájöttek: azért nem értem őket, mert nem görög vagyok... :)

Nem sietnek, sziesztáznak délután egytől kb. 6-ig, mindent lazán vesznek. Például Thesszalonikiben leültünk egy buszmegállóban. Jött egy motoros, a járgányát abszolút középen, a buszmegállóban tette le, a járdaszegélytől jó félméterre kintebb ráadásul, majd bement az egyik boltba. Jött a busz. Sofőr halál lazán megállt az út közepén, utasok le- és fel, majd ment tovább, mintha mi se történt vóna. Nálunk ez biztos nem így zajlott volna...
Ennyit az ízekről. Szerelmek. Hölgyeim. A görög férfiak a nőket még nőnek nézik és akként is kezelik. Mindegy hogy 20 éves vagy vagy 70, 50 kg vaságyastul vagy 90 anélkül, hajadon vagy férjezett, nekik a nő NŐ. És ezt éreztetik is, mert udvarolnak. Néha igen hevesen, szóval erre nem árt felkészülni. :)


Imák... az ortodox templomok gyönyörűek. Engem teljesen elvarázsolnak... Ahol nyaraltunk, a tengerparton is volt egy nagyon szép templom, cirka 10 méterre a hullámoktól. Sokszor bementem este, mert mindig égtek a gyertyák, mert van valami nagyon megnyugtató a sok ikonképben, az aranyozásoktól és ezüsttől dúskáló pompázatos környezetben, a tömjénfüstölők és gyertyák mézillatában... És minden út szélén ott vannak lépten-nyomon Isten postaládái - én így neveztem el azokat a kis rúdon álló, pici kis dobozkákat, amikben mindegyikben van egy-két ikon és mindig, mindegyikben ég egypár gyertya. Van, amelyik ortodox kupolát formáz, van, amelyik csak négyzet alakú, de még a tengerparton is vannak, remekül megférnek közvetlenül a strandröplabdapálya mellett is a világgal. Az utak szélén pedig majdhogynem kilométerenként látni őket. A görögök nagyon vallásosak, és nekem ez nagyon tetszik. Talán ezért nem veszítik el önmagukat a mekdonáldszos művilágban, ezért van tartásuk és jókedvük még akkor is, ha nincs igazán okuk rá. S talán még az istenek is vigyáznak rájuk az Olümposz hegyéről... Jártam a Meteoráknál is, és ha akarnám sem tudnám leírni, milyen döbbenetes és lélegzetelállító varázs az, ami ott elkapja az embert. És hasonló élmény a Fellegvár is Athénban, egyszerűen kifejezhetetlen. Látni kell, ott lenni...
Visszajöttem. De csak testben. A lelkem ott maradt, ott-hon maradt. Mert maga az ország is lenyűgöző, az emberek is, de a tenger. A tenger. Mit is mondhatnék róla? Nincs rá szó. Nincs. A tenger a szerelem.
Visszajöttem, de még mindig úton vagyok... Mert... utazás az élet, egy véget nem érő kaland. Most kezdődik. Mindig most kezdődik, mert mindig úton vagyunk.

... és egy kis kedvcsináló, bár nem itt jártam, de egész Görögország ilyen gyönyörű





2013. augusztus 9., péntek

Pasta all'arrabbiata


Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

(Ancsel Éva)




Még mindig kánikula van, úgyhogy igazodom hozzá. Tüzes és egyszerű, de nagggyon jó... már annak, aki szereti a csili mérgesfinomcsípős érintését.
Ennél kevesebb hozzávalóval kevés étel készül. Épp ezért ilyenkor a legfinomabb, mert ollan édes kerti paradicsomból csináltam, hogy csak na! És persze erre a klasszikusra is igaz, hogy minél kevesebb a hozzávaló, azok annál jobbak legyenek. Friss házitésztával a legeslegigazibb, de ha nincs kedvünk és időnk éppen rá, nagyon jófajta olasz tésztával is tökéletes. Ezt pl. valamikor egy lidlis olasz héten vettem, ilyenkor bespájzolok - mert ez a fajta tészta igazán nagyon jó.

Most egy főre mondom: kell hozzá finom tészta étvágy szerint (én csak ezt ettem, úgyhogy kb. 18 dkg száraztésztát főztem ki), csilipaprika tűréshatár szerint (én jó erősssen szeretem), friss érett kerti paradicsom (2-3 nagyobb darab), 2 nagyon duci gerezd fokhagyma, olívaolaj bőségesen (3-4 evőkanálnyi), , kevés cukor (paradicsomédesség függvényében), és vagy friss petrezselyemzöld, vagy friss bazsalikom.

Föltettem sós vizet forrni.
Közben az olívaolajon megfuttattam az apró kockákra vágott fokhagymát.
Mikor forrt a víz, beledobtam a paradicsomokat fél percre, majd kivettem, és lehúztam a héjukat.
A tésztát beletettem a forrásban lévő vízbe.
A paradicsomokat fölkockáztam apróra. A fokhagymás olajban, sóval, cukorral, csilivel jól összerotyogtattam. Ha nem lenne elég szaftos a mártás, a főzővízből lehet tenni hozzá. Úgy főztem, hogy mielőtt teljesen kész lett volna a tészta, áttettem a mártásba. Végül ebben főtt készre.
Tálalás előtt friss bazsalikomleveleket kevertem még hozzá.
Mennyei.


2013. augusztus 8., csütörtök

Füge, füge, füge


Az ősi természetesség múló ízei az ihletettség titokzatosságában érnek el bennünket,  - ó, itt van; jaj elment. Akkor vágyódunk utána, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki megerősíti ezt az ősi kapcsolatot. Akkor érezzük a vágyódást, amikor rájövünk, hogy kevés időt szenteltünk a konyha titokzatos tüzének vagy az álmoknak, túl kevés időt fordítottunk saját alkotó életünkre, életünk munkájára vagy igaz szerelmeinkre.
A természeti asszony világába kevés ajtó vezet, de az mind nagyon becses. Ha mély sebe van az embernek, az egy ajtó; ha van egy régi-régi története, az egy ajtó. Ha annyira szereti az eget és a vizet, hogy szinte nem bírja elviselni, az is egy ajtó. Ha mélyebb, teljes, egészséges élet után vágyódik, az szintén egy ajtó.
A természeti asszony nélkülünk meghal. Nélküle mi halunk meg. Para Vida, a valódi élet érdekében mindkettőnek élnie kell.

(Clarisa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)



A világ legegyszerűbb kánikuladesszertje. Ám fordítottan arányosan keletimesésen finom. Végy jó érett fügét, negyedeld. Szórj rá őrölt fahéjat, locsold meg rózsavízzel, bőségesen (tényleg bőségesen) finom mézzel, egy leheletnyi sót is tégy rá. Finoman keverd át. Jó hideg sűrű joghurtot 2 csepp narancsolajjal keverj ki. (Igazi narancsolajjal!) Tálald a fügét, tégy rá a joghurtból. S hogy valami ropogós is legyen benne, szórd meg összemorzsolt babapiskótával.
Lehet hogy ettél finomat... de ez. Ez varázslat.

Tipp: jó érett, zamatosízű szilvával is készítheted ugyanígy.

2013. augusztus 5., hétfő

Üdvözlet a paradicsomból (legyen kéznél fügefalevél is)


    Fél életem – fél halálom
    az Istennek fölajánlom
    másik felét az ördögnek
    harmadikat nagybőgőnek –
    ami marad – vigye kánya
    szétszórom az éjszakába

                       (Gyurkovics Tibor: Bővelkedem, versrészlet)






Nohát. Igazi mediterrán előétel. Végy hozzá jóféle mangalica sonkát hajszálvékonyra szeletelve, napérlelte fügét, bazsalikomlevélkéket, friss kecskesajtot, koronázd meg finom olajjal (tökmag vagy mák vagy dióolaj is lehet, de akár olívaolaj is), cseppets rá finom érzékkel némi balzsamos eczetet (akár málna vagy bodzaecet is lehet), s mézet, mézet mitől édes lesz az élet is s az étel is és ne sajnáld! Ennyi a recept. És ha módod van rája, tálald mindezt szépséges Balaton partján, fügefalevél tányéron, árnyas diófa alatt a kertben, szőlőlugasok közt, finom borok kíséretében, jóbarátok várakozó mosolyában - békés, szépszelíd lélekkel. Ó, s majd el feledtem. Virág. Virág is legyen az asztalon.

2013. július 21., vasárnap

Zöldbabsaláta kaprival, paradicsommal


Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.

                                                                     (Szabó Lőrinc: A legédesebb)



Nyár van. A saláták, friss zöldségek, gyümölcsök időszaka. Ilyenkor sokkal ritkábban főzök, mert inkább sok gyümölcsöt eszem és rengeteg zöldségfélét - azokat is valamilyen könnyű étel formájában. Idén rengeteg zöldbab termett mindenütt. Én nagyon szeretem, bár sokaknak nem kedvence. De megkockáztatom, hogy így saláta-formában még azok is szeretni fogják, akik nem rajongói egyébként. Tökéletes így önmagában is, de hajában sült újkrumplival egyenesen királyi lakoma. A remegőslágy sárgáját ringató főtt tojás is nagyon passzos hozzá. A nyár a grillszezont is jelenti, ezért sült húsok, halak mellé kitűnő köret is lehet.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg zöldbab,
3 kisebb paradicsom,
2 csapott evőkanálnyi kapribogyó,
1 csokor petrezselyemzöld.
A főzővízbe:
só és cukor.
Az öntethez:
4 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors vagy csili apróra vágva,
kb. 1 evőkanál méz,
1 teáskanálnyi balzsamecet,
1/2 teáskanálkányi mustár.

A zöldbabot megtisztítjuk (levágjuk a végét) és forrásban lévő sós-cukros vízben megfőzzük. Közben elkészítjük az öntetet, vagyis alaposan elkeverjük az olajokat, ecetet, reszelt fokhagymát, mézet, borsot, sót, mustárt. Az öntet akkor lesz finom, vagyis pontosabban akkor fog igazán csodás párost alkotni a zöldbabbal, ha kellően édeskés, ha a mustárt nem túlozzuk el benne és a balzsamecettel is csínyján bánunk.
Mikor puha a bab, tálba szedjük és azon forrón hozzátesszük a félkarikákra vágott paradicsomokat is, a kapribogyókat is, és alaposan átkeverjük az öntettel. Végül durvára vágott petrezselyemzöldet is keverünk bele. Ne hagyjuk ki, mert valami eszméletlen finom a salátában. Ehetjük azonnal is, meleg salátaként, de ha hagyjuk öszeérni az ízeit, tökéletes hideg salátának is. Csak ne hűtőhideg legyen (mert az elveszi az ízeket), csak hagyjuk állni fél-egy órácskát és fogyasztható is.

Tipp: ha még gazdagítani szeretnénk, éppcsak megpirított szezámmaggal is megszórhatjuk. Mesésen gazdag és izgalmas lesz tőle. :)

2013. július 7., vasárnap

Panzanella: toszkán kenyérsaláta




kék nyárban, mely szikrázott, lobogott,
gyémánt csöndben, mely körülcsobogott,
lebegtem, ösvény, fű s virág felett,
dehogy ott – az egész világ felett.
És le se kellett hunyni a szemem,
álom gyúlt át minden érzékemen,
...
álom, melyben néma kéj simogat,
álom, mely élő falakon visz át,
álom, mely csupa tükrös bujaság,
álom, amelyben ég s föld tündököl
és egész testünk hangtalan gyönyör.

                                                                               (Szabó Lőrinc, Tutajon - részlet)


A tüzesforró nyár abszolút kedvence nálam most ez a toszkán kenyérsaláta, a panzanella. Írtam már nektek, hogy rajongok a kenyérlevesekért is (pl. gaspacho), mert finomak és a szikkadt kenyér legjobb felhasználási módjai is. Nos, ez az egyszerű kis saláta is ilyen maradék-kenyér hasznosítós étel, és nagyon finom. Viszont kizárólag jófajta, masszív, igazi házikenyérből működik csak, ehhez nem használhatók a felfújt pékáruk, mert folyékonnyá áznának a salátában. Azt meg nem szeretnénk, igaz?
Receptet ne várjatok. Mint minden saláta, ez is érzésre készül, no meg pocak-korgási skála szerinti mennyiségben. Annyi a lényege, hogy a kenyér valóban házi legyen. Szeletekre vágjuk és rusztikus darabokra tépkedjük. Vagy sütőben, vagy serpenyőben megpirítjuk. Én serpenyőben csináltam, kevés olívaolajjal és durva szeletekre vágott fokhagymával.
A saláta ne legyen agyonbonyolítva. Kerüljön bele jócskán érett, finom édes paradicsom, sokkal kevesebb újhagyma, vagy új lilahagyma, kevés fokhagyma (az enyémben direkt átsütött van, mert sokszor nekem a nyers elég durva, de aki szereti, teheti bele nyersen is), kerüljön bele olajbogyó és ennyi a szűk hozzávalók száma. No meg friss bazsalikomlevelek, az mindenképpen. Lehet még kevés uborkát vagy paprikát is tenni bele, ebben ez utóbbi van, mert paprikarajongó vagyok...
Az öntet: jó sok olívaolaj, kevés bor- vagy balzsamecet, só, frissen őrölt bors.
A paradicsomokat kis cikkekre vágtam és kézzel kissé megnyomkodtam, hogy több leve legyen. Minden hozzávalót egy tálba tettem - a kenyérdarabok kivételével. Sóztam, borsoztam, olaj és ecet került rá és kicsit hagytam állni, hogy levet engedjen. Ekkor kevertem bele a pirított kenyérszeleteket és a friss bazsalikomleveleket. Állítólag az olaszok hagyják egy órácskát állni, hogy a kenyér visszapuhuljon, de az enyémnek jó kis leve volt, így szinte azonnal puhult benne a kenyér. És én szeretem, ha még kissé ropogós a kenyér a salátában, így azonnal ettem. Ízlés kérdése.
Lehet fúziósra is csinálni, ha átmenetet csinálunk a horiatiki (görög saláta) és a panzanella között: vagyis mindezt még megszórjük rusztikusra morzsolt fetával is. Kiadós, mégis könnyű, nyárias. Nem is kell ennél jobb étel, vagyis kevés ennéljobb ételt tudnék mondani az izzó meleg napjaira. Isteni finom.
P.s.: az olívaolajat ne sajnáljuk... :)