2015. november 23., hétfő

Gyömbérszörp


Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

(Epiktétosz)




Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :))) Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres limonádét, de azt inkább nyáron.


Hozzávalók 2 liter szörphöz:

  • 10 dkg friss gyömbér
  • 1 kg cukor
  • 3 citrom leve
  • 1,5 liter víz
  • egy csipet só

A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba. Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni. 
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Teát is szoktam édesíteni vele.

2015. október 4., vasárnap

Olasz krumplitorta


Ha valami nagyon szokatlan és meglepi a környezetedet, ragyogó arccal adj neki valami nevet. Mint tudod: az ételek élvezetét erősen befolyásolják a körülmények!
Például „szecsuáni-leves”-nek nevezhetsz bármit, ha dobsz bele egy erős keleti fűszert. Ki tudja, mi az?
Mikor Rózsika néném első krumplilevese sehogy se sikerült, és a férje megkérdezte, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Napóleon-leves!”

(Polcz Alaine)



Évinél találtam a receptet, és hát elsőre szokatlannak tűnt... jelen esetben át sem kellett keresztelni e sütit, mert önmagában meglepő hogy burgonyából készül. De olasz édesség, úgyhogy bíztam benne, hogy finom lesz. Így is lett, és megtartom a receptet, mert maradék tört krumpli vagy krumplipüré átvarázsolására tökéletesen alkalmas. Egyébként egyáltalán nem érződik hogy miből van, csak nagyon lágy és könnyű az egész sütemény. Átvariáltam, mert nem tört krumplim volt, hanem krumplipüré maradékom.

Hozzávalók 8 szelethez:
40 dkg kész krumlipüré (én nem szoktam nagyon hígra készíteni, épp csak annyira lágyítom a vajjal és tejjel, hogy habosra keverhető legyen),
5 dkg liszt,
1 csapott evőkanál búzadara,
3 nagy tojás,
7 dkg vaj,
15 dkg porcukor,
6 dkg mazsola,
6 dkg durvára vágott mandula,
1 citrom reszelt héja,
1 teáskanál ánizsmag.

(Ide írom az eredeti receptet is: 50 dkg héjában főtt krumpli 3 dkg liszt 4 tojás szétválasztva 15 dkg cukor 12,5 dkg puha vaj 10 dkg mazsola 1 teáskanál őrölt szerecsendió 1 evőkanál reszelt citromhéj 6 dkg fenyőmag mandula kivonat)

A sütőt begyújtottam, a tortaformát kivajaztam, beliszteztem.
Egy nagy tálba tettem a krumplipürét, hozzáadtam a lisztet és a búzadarát és összekevertem. Hozzáadtam a mazsolát, mandulást is, belereszeltem a citrom héját és ánizsmaggal fűszereztem. Aki nem szereti, hagyja ki, de szerintem szenzációsan finom ebben a tortában.
A puha vajat kikevertem habosra a cukor felével, majd hozzáadtam a tojás sárgájákat is, és fehéredésig kevertem.
Egy másik tálban majdnem egészen felvertem a tojásfehérjét, mikor már jó habos volt, két részletben hozzáadtam a maradék cukrot és fényes habbá vertem.
A lisztes krumplimasszához először hozzákevertem a tojássárgájás vajat, majd óvatosan a fehérjehabot is, nehogy összeessen.
A formába kanalaztam és kb. 40 percig sütöttem. Nincs fokmérőm a sütőn, de olyan 160-170 fokos lehetett.
Mennyei. Ezer köszönetem a receptért Évának!

2015. szeptember 21., hétfő

Segítsüti 2015 ősz - Aprósütemény-csomag

Kedves Emberek!

Ez itten most egy jótékonysági akció, amiben én is részt veszek. Az akció a Mosoly Alapítványt támogatja, akik súlyos betegségeken átesett gyermekeknek segítenek abban, hogy ne csak a testük, de a lelkük is meggyógyulhasson egy hosszabb, traumatikus betegség után. Mesékkel és művészetterápiával oldják a láthatatlan (de sajnos annál valóságosabb) gubancokat-csomókat, hogy a gyerekek mielőbb visszakaphassák teljes önmagukat. Igazi mosolyokat csalni a kis arcokra - ez a küldetésük.

A Segítsüti licitet 13. alkalommal szervezzük: ami gasztrobloggerek jótékonysági akciója rászoruló gyermekek támogatására.
1) Kik?
Ismét 30 gasztroblogger készül 30 édességgel, az akció adminisztrációját - beszerzések, pénzügyi elszámolás - pedig szokás szerint a Segítsüti Közhasznú Alapítvány intézi.
2) Mikor?
Az őszi sütilicit a hagyományos időponttól kicsit eltérően zajlik: 2015. szeptember 21-én, hétfőn fognak megjelenni a sütis bejegyzések az egyes blogokban, és kerülnek fel majd egyidejűleg a licitálós menü alá, és kezdődhet rájuk rögtön a licit. Ezután három napon át zajlik az árverés, amely 2015. szeptember 24-én, csütörtökön 16:00-kor zárul. Az egyeztetéseket követően majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki.
3) Kit támogatunk?
A befolyt támogatási összegből most a Mosoly Alapítványt, és rajtuk keresztül a beteg és lelki traumát átélt gyermekek gyógyulását támogatjuk.
4) Hogyan?
Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Sütiárverés menüpont alatt lehet majd megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért szeptember 24-én 16:00-ig. Ezután a nyertes átutalja a vállalt összeget, a bloggerrel egyeztet az átadás-átvételről. Erre nézve  azt fogalmaznánk meg kérésként a nyertes felé, hogy ez az átadás a következő Segítsüti akcióig (tehát 2016. március végéig) lehetőség szerint valósuljon meg. Sajnos több esetben nagyon elnyúlt az átadás, és a felajánló bloggerek is magánszemélyek, nem lehet tőlük elvárni, hogy a felajánlást adott esetben egy évvel az akció után valósítsák meg.
Várjuk idén is visszatérő és új támogatóinkat a Segítsüti akció licitjeire, hogy a süti megint segíthessen!



Az én felajánlásom egy aprósüti-csomag, amiben lenne:
narancsos vagy citromos keksz
mézes puszedli
isler

Azért gondoltam erre, mert hát őszintén szólva egy tortával, vagy bármilyen más habos-babos-romlandó-krémes sütivel nem utaznám át széles szép hazánkat, és úgy hiszem, a nyertes sem. Budapestiek egymás között meg tudják oldani, de itten az Isten háta megett ez nem olyan egyszerű. :) Tehát olyan édességben gondolkodtam, ami postára adható és sokáig eláll. Például karácsony előtt nem is jönne rosszul egy ilyen doboz sütemény, igaz? :)

Köszönettel :)
duende

2015. szeptember 19., szombat

Paprikasaláta (zöldparadicsomsaláta) extrán


A lestyán csorba után sült csirkét, pirított krumplit tesznek az asztalra, és zöld paradicsomot, ecetesen. Ez vad savanyúság, amit mi nagyon szerettünk.

(Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben)




Mivel kellően édes ennek a salátának a leve ahhoz, hogy a fanyar zöldparadicsomhoz is épp jó lehessen, ezért abból is készítheted a paprika helyett.

Hozzávalók 2 főre:
25 dkg paprika (csumája nélkül),
5 dkg fehér salátahagyma (1 kisebb fej),
1 kis gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál koriandermag mozsárban rusztikusra törve,
1 evőkanálnyi aprított friss tárkony,
1 evőkanálnyi petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
3 teáskanál 20%-os ecet (nekem most csak ez volt itthon, de helyettesíthető citromlével, balzsamecettel vagy almaecettel vagy verjus-vel is),
4 dl forróvíz,
1 mokkáskanál só,
1/2 evőkanál olívaolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj.

A paprikákat kicsumáztam és vékony karikákra vágva egy tálba tettem. A hagymát félkarikákra vágtam, a fokhagymát belereszeltem. Megsóztam és jól átkevertem, hogy a só mindenütt érje. Felaprítottam a tárkonyt, a petrezselyemszárakról letépkedtem a leveleket és mindkettőt a paprikához tettem, valamint a tört koriandert is.
A vizet felforraltam, a cukrot elkevertem benne, aztán a salátára öntöttem. Hozzáadtam az ecetet is, jól átkevertem, majd kóstoltam. Ilyenkor lehet pótolni, ha valami még hiányzik: ecet, só vagy cukor.
Végül az olajokkal meglocsoltam és hagytam kihűlni. Addigra épp össze is ért a saláta.

Mihez ajánlom? Grillezett húsokhoz elsősorban, mert elég karakteres saláta, majdnem olyan, mint egy jó salsa.
Pitakenyérbe töltött gyroshoz is jó kiegészítő íz-textúra lehet.
Natúr sült halhoz is remekül illik szerintem, vagy sült csirkéhez. De vadpörkölthöz is jól illene úgy hiszem.

2015. augusztus 20., csütörtök

Kamrábavaló lecsó


   Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életünkben, mint sok mindenki máséban is. Erre mutatnak azok a jelzők, amivel kiékesítettük és megtiszteltük ezt a szót - kenyér - beszédeink közben, mint: éltető, Isten adta, áldott, életadó, mindennapi, és a többi. A kenyér megszegése külön családi szertartás volt, ami csak Anyámnak volt megengedve. S ő mielőtt felszelte a kenyeret, rátette az örök élet és örök remény jelét - egy keresztet; s mi csak azután kaptuk meg a ropogós serclit.
   Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy még szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Mert bizony a kovászt Anyám az Ő anyjától kapta, amikor férjhez ment és saját háztartást kezdett. Nagyanyám pedig az Ő anyjától, és így rendjén vissza a századokba. E kis kovászka volt letéteményese családi jellegünknek, egyéni-emberi karakterünknek; kulcsa a tradícióknak, folytonosságnak, szépségnek és szeretetnek.

(Kövi Pál: Erdélyi Lakoma)



Lassan itt az augusztus vége. Lábnyomát követve most a legszebb, legkívánatosabb kerti paprikák és paradicsomok között tobzódhatunk akár a piacon, akár a kiskertben. Azt hiszem, az ünnepi hosszúhétvége épp alkalmas lehet a kamra feltöltésére is, mert a savanyúságnak valók is most vannak a legjobb áron. Láttam zöld paradicsomot is, almapaprikát is. Persze ünnepeljünk is, mert az ünnepek fontosak. Talán az utolsó cölöpei a sodró időnek, ami csak folyik, de ciklusai már nemigen vannak. Jó társaságban, nem rohanva szegjük meg azt az új kenyeret, együnk hozzá finom lecsót, a szaftot akkurátusan tunkoljuk ki, fényesre törölve a tányért. Mindezt kísérjük le egy-két pohárka borral, s élvezzük a nyár utolsó lobbanását. Soká lesz ám újra, hát amíg itt van, marasztaljuk.

Hozzávalók:
3 kg színes kerti paprika (egészben mérve),
2 kg érett, lédús kerti paradicsom,
1 teáskanál só,
ízlés szerint 2 friss piros csili,
üvegek.

Egyszer régen tettem már el lecsót, de az nem ez a változat volt, hanem a komplett: olajjal, hagymával együtt. Nem volt rossz, de az olaj hajlamos egy idő után avas ízt produkálni, és mire az utolsó üvegeket kibontottam, nem volt igazán élvezhető. Ez a fajta tehát szimpatikusabb, és helytakarékosabb is. Télen pedig csak egy jó hagymás alapot kell készíteni hozzá, majd az üvegbezárt lecsóval összerottyantani és már élvezhetjük is a nyár egyik kedvenc ízét. A receptet Zsanuáriánál láttam meg, a módszerben kissé eltértem, mert én hagytam összeesni a paprikát a paradicsomszószban - számomra így egyszerűbb volt üvegekbe tölteni, és ismét csak helytakarékosabb is.
A paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem körülbelül fél percre, majd kiszedtem őket, és a héjukat könnyedén eltávolítva robotgépben rusztikusra aprítottam. A paprikákat megmostam és nagyobb darabokra vágtam. Föltettem a darált paradicsomot egy nagy fazékba főni a paprikadarabokkal, a csilivel és a sóval. Többször átkevertem, és mikor a paradicsom is levet engedett és a paprika is körülbelül felére összeesett, a kimosott, mikróban csírátlanított (2 percre teljes fokozatra betettem a frissen mosott üvegeket) üvegekbe adagoltam úgy, hogy a paradicsomszósz teljesen ellepje a paprikát. Az üvegekre folpackot tettem, arra egy késhegynyi szalicilt, majd a csavaros tetőkkel lezártam. Szárazdunsztban hagyom kihűlni.
Nem szabad sokáig főzni a lecsót, épp csak essen össze kissé a paprika, mert a lassú kihűlés alatt is puhul még az üvegekben. A paradicsom elég hozzá, mert jól össze lehet így szorítani a paprikát, nem kell sok a felöntésükhöz, de ha valaki paradicsomosabban tenné el, akkor növelje a mennyiséget fél kilóval.

Tettem el paradicsomlét is, ha már így belejöttem. Mivel nincs paszírozóm, ezért a megmosott gyümölcsöket negyedeltem, aztán föltettem egy nagy fazékba főni egy teáskanálnyi sóval. (Körülbelül 8 kiló volt a paradicsom.) Mikor teljesen összeestek a darabok és jó sok levet engedtek, akkor hagytam kicsit hűlni. Szitán kanállal átpaszíroztam-szűrtem, újra felforraltam és csírátlanított üvegekbe tettem a lecsós módszer szerint: tetejükre folpack, kevés szalicil, majd csavaros tető, és szárazdunszt. Nagyon fincsi, igazi nyáríz. Szeretem a bolti paradicsomléket is, de a házi valahogy más.


2015. augusztus 8., szombat

Töltött burgonya spenóttal, fetával


Figyelj intuíciódra, belső hangodra, kérdezz, légy kíváncsi, azt lásd amit látsz, azt halld amit hallasz, azután aszerint cselekedj, amit igaznak gondolsz. Ezeket az intuitív erőket születéskor kapja a lélek. Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk, de ez még nem a világ vége, mert meg lehet őket tisztítani. Némi beavatkozással, csiszolással és gyakorlattal lényeglátó erőink újra eredeti állapotukba kerülnek.

(Clarissa Pinkola Estes)



Egyszerű kis töltött burgonya spenóttal, fetával. Finomabb lett volna, ha a krumpli végig a sütőben készül, de nagyon meleg van... így inkább előfőztem, és épp csak összesütni tettem be a forróságba. Az érett, édes, jóízű kerti paradicsomokból készült saláta pedig kifejezetten isteni volt hozzá.

Hozzávalók 2 főre:
90 dkg burgonya (ez nálam 4 nagyon nagy darab volt, de lehetnek kisebbek is),
20 dkg spenót,
15 dkg füstölt feta,
1 közepes-nagyobbacska fej salottahagyma,
só, frissen őrölt bors,
citromos kakukkfűlevélkék,
12 szép nagy levél fodormenta,
1 púpos evőkanál sűrű tejföl (vagy 3 evőkanál sűrű tejszín vagy tejszínhab! finom lágy és krémes lesz a töltelék tőle),
olívaolaj.

A burgonyákat megmostam, félbevágtam, a pultra sorakoztattam. Amelyik nagyon billegett, azt kissé megvágtam, hogy egyenes felülete legyen majd alul és megálljon, majd föltettem főni. Közben a hagymát apróra kockázva megdinszteltem egy kevés olívaolajon, aztán rádobtam a megtisztított, rusztikusan megvágott spenótot is. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós!), frissen őrölt borssal, citromos kakukkfűvel és aprított friss mentával. Mikor összeesett a spenót, hozzákevertem a széttördelt fetát is.
A kész burgonyáról leöntöttem a forróvizet, óvatosan hideggel felöntöttem. Hagytam langyosra hűlni, majd kivettem a vízből, lecsepegtettem. A közepeket kivájtam és hozzákevertem a spenótos töltelékhez - amihez egy kevés tejfölt is tettem, hogy krémesebb legyen. A kiolajozott tepsibe sorakoztatott krumplikat megsóztam, kevés olajjal meglocsoltam és aztán a tölteléket betöltöttem, és a kész, töltött burgonyákat is meglocsoltam jócskán még olívaolajjal. Forró sütőbe tettem összesülni.
(Ne sajnáljuk az olajat, a burgonya nagyon száraz tud lenni nélküle.)
Közben elkészítettem a paradicsomsalit: paradicsom, apróra vágott kevés salottahagyma, só, olívaolaj, balzsamecet, bazsalikomlevélkék.

Ha előételnek készítenénk, akkor ez a mennyiség 6-8 főnek is elég.
Ha köretnek tálalnánk, akkor 3 főre való adag. Natúr, vajon sült halszelet mellé például kiváló és izgalmas, pláne ha kevés citromlével még meg is csepegtetjük.
Ez a töltelék cukkinihez is jó, akár főtt burgonyával, akár rizzsel, akár gerslivel vagy kölessel vagy bulgurral (kuszkusszal) dúsítva.

Ha nem lett volna íly hőség, a burgonyát félbevágom, sóztam volna és olívaolajjal meglocsolva, alufólia alatt sütöttem volna puhára, majd kikapartam vóna és betöltve a tölteléket, visszatettem volna jól megpirulni.

2015. augusztus 1., szombat

Fügelekvár


Általad áldottak termésben, gyermekeikben,
úrnő, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod,
adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben
méltatsz jóakaratra: van mindene bőven.

(Homéroszi himnuszok, XXX. 5–10)



Tudtam beszerezni szép nagyszemű, érett fügét olcsón. Már tavaly is kacérkodtam a fügelekvárral, idén meg is csináltam.

Hozzávalók: 
2 kg érett füge,
20 dkg világos nádcukor,
40 dkg kristálycukor (lehet kevesebb is, ízlés kérdése, kóstoljuk),
1 csipet só,
2 nagy citrom vagy 2 narancs leve,
1 csapott teáskanál vaníliapor vagy 1 vaníliarúd magjai + maga a rúd is,
1 csapott evőkanál kakaópor.

A fügének levágtam a szárrészét, és megmostam. Negyedeltem és föltettem főni a csipet sóval, a vaníliával és az átszűrt citromok levével. Addig főztem, míg levet engedett és a héja is megpuhult, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam rotyogni kis lángon még 20 percig, aztán hozzáadtam a cukrokat is, és felforrásig kevergetve főztem. Forrás után hozzákevertem a kakaóport is, és még 10 percig kevergetve hagytam rotyogni a tűzhelyen.
Közben elmostam és mikróba tettem 2 percre az üvegeket, hogy csírátlanítsam. Mikor kész lett a lekvár, üvegekbe tettem, tetejükre folpack került, arra egy késhegynyi szalicil, végül a csavaros tető. Szárazdunsztba tettem, úgy hagytam kihűlni.

A füge alapjában elég ízetlen gyümölcs. Ezért érdemes fűszerezni, kinek mi illik hozzá. Tehettem volna bele fahéjat vagy szegfűszeget is, kardamommagot vagy gyömbért is akár. Ízlés kérdése. Általában nem ízesítem a lekvárjaimat, szeretem a' la natúran eltenni őket. De a fügét kell szerintem, mert tényleg elég jellegtelen önmagában.
Nem kell hozzá semmilyen adalék, mert sűrű és jól zselésedik önmagában is, és nem kell sokáig főzni sem. Nagyon egyszerű épp ezért eltenni lekvárnak, és ha kellőképpen kikerekítjük az ízét, nagyon finom és különleges.
Ha valaki nem kedveli az édes lekvárt, tegyen bele kevesebb cukrot. Adagolja fokozatosan, közben kóstoljon, így be lehet állítani a nekünk megfelelő cukorfokot. Nekem amolyan arabostörökösgörögös számíze van, ahol is cukorszirupban teszik el a gyümölcsöket, szóval én tényleg édesen szeretem a lekvárt.

2015. július 27., hétfő

Húsmentes hétfő


Azt hiszem nem, tudom hogy ez nagyon fontos.

(forrás: Húsmenteshétfő)

Persze heti egy nap nem túl sok. Viszont ha elkezdjük, tudatosabbak lehetünk mind önmagunkra, mind a környezetünkre. És azt hiszem, ez a jelenlegi több mint 7 milliárd embert számláló világunkban nagyon fontos - segít, hogy túllássunk saját orrunkon és észrevegyük, mit teszünk az állatokkal és a Földdel is.
Ráadásul még csak nem is lemondás, még csak nem is hűdenagy áldozat. Inkább jó érzést ad, hogy tehetünk valamit egymásért, önmagunkért, az életért. :)

Csak példaképpen elmondom a mai menüt: soksajttal kevert fűszeres rizzsel töltöttem cukkinit, kápiapaprikát, salottahagymát, hozzá készítettem egy egyszerű paradicsommártást. Desszertnek pedig egy amaretti kekszes, idei friss kajszidzsemes amúgy klasszik tiramisut. Pazar lakoma volt!




Ugye, nem is olyan borzasztó? :)