2009. február 4., szerda

Grapefruitos almakompót



Az életben az a lényeg, hogy MOST éljünk, a jelen pillanatban, mindig. Ha valaki fetisizálja a jövő kényelmesebbé tételét, akkor nem él sem a hamis jelenben, sem a képzelt jövőben.
A jelen pillanat az örök pillanat. Nincs örökkévalóság, csak MOST, mielőtt az idő lett volna.

(Ramesh S. Balsekar)





Az almakompót nálunk hozzátartozott - és tartozik a télhez. Anyunál otthon mindig volt készítve, bent várakozott a hűtőszekrényben, hogy húsok mellé savanyúság helyett, vagy desszertként elfogyasszuk. Apu nem zalai, alföldi. Ő a mai napig a pörkölthöz, a rántott húshoz, a sültekhez kompótot eszik. Van minden a spájzban: meggy-, körte-, szilva-, őszibarack-, cseresznyekompót. Anyu mindig mindenből tesz el télire.
Ma rakott krumplit csinálok, így tegnap este elkészítettem ezt a finomságot: most éppen desszertnek. A nem túl lájtos ebéd után ez nagyon üdítő, könnyű "édesség" lesz.
Kicsit megvariáltam most, mert két grapefruit is árválkodott a gyümölcskosárban az almák mellett. Nem hagyhattam magukra őket.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg alma,
2 grapefruit,
kb. 2 citrom leve,
4 evőkanál méz,
1 csipet só,
1/2 citrom vékony héja,
1 csillagánizs,
2 kardamommag,
2-3 fahéjrúd-darabka,
5-6 szem szegfűszeg,
1 mokkáskanálnyi szárított narancsvirág,
1 pici szelet friss gyömbér.

Az almát megtisztítottam, negyedeltem és kivágtam a magházakat. Citromos vízbe tettem őket tisztítás közben, hogy ne barnuljanak meg. Aztán átöblítettem és még daraboltam. Majd föltettem főni kicsit több vízben, mint amennyi ellepte - a fűszerekkel, mézzel, mindennel együtt. Nagy lángon főztem, hogy gyorsan felforrjon. Nem szabad sokat főnie, mert akkor tötty lesz. Amint felforrt, le is vettem a tűzről és egyből hidegvízfürdőbe tettem a mosogatóba. Ennél a pontnál tettem bele a közben megtisztított grapefruitot is. Muszáj minél gyorsabban hűlnie, ugyanis még hűlés közben is fő, vagyis puhul. Mikor lehűlt, hűtőbe tettem. Ma reggel a levéből eltávolítottam a fűszereket, nehogy a citromhéj nagyon megkeserítse.
Ne sajnáljuk a cukrot vagy a mézet, sem a citromlevet belőle, akkor lesz finom a kompót, ha kellően ízes a leve. Kellemesen fanyar, édes-kesernyés-savanykás, nagyon üdítő finomság lett a végeredmény. A keserű íz is szükséges, keveset eszünk belőle. Pedig nagyon jó az emésztéshez.

Gyerekkorom almakompótjában természetesen nem volt ennyiféle fűszer. Csak cukor, citromhéj, citromlé, szegfűszeg és fahéj. És persze, egy csipet só.

12 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Tényleg, milyen rég ettem almakompótot!
Grapefruittal meg még nem is próbáltam.

sedith írta...

Hmm, valamikor karácsony előtt főztem egy almakompótszerű almalevest. Olllyan finom volt, mézeskalácsfűszerekkel, mint a tied! (Tényleg, megvan a fotóm róla, de még nem írtam le/ tettem be a naplóba...)
De... hosszú évekig hallani sem akartam az almakompótról. Kislány koromban rengeteget voltam beteg, a teleket injekciókkal, gyógyszerekkel vészeltem át és persze ... almakompóttal. Hosszú évekig állandóan penicillinízűnek éreztem az almakompótot, mert azzal adták be a gyógyszert. Hál'istennek ez a "fóbia" már a múlté.
Puszi, Edith
Jaj, még valami. Petrezselyemzöldet, kaprot még sosem tettem el ecetben, én azokat mostanában a fagyasztóban tárolom, készen felaprózva. De ki lehet próbálni, biztos, hyog nem lehetnek rosszak!

erős ildikó írta...

Nagyon szeretem az almakompótot (melegen is hidegen is), decemberben kifejezetten bejött nálunk a narancsos-mézes változat. Csak az a baj, hogy ritkán jut eszembe készíteni. Páromnak ugyanis inkább desszert, vagy magában eszi, ételhez csak savanyúságot, esetleg salátát.
Pedig a rakott krumlplidhoz is nagyszerű lehetett! A tálacska pedig kifejezetten tavasz-idéző. Olyan virágforma.

Kata írta...

Megint de szépet alkottál:) Meg persze biztosan finom is... én az idén még nem is csináltam almakompótot, éppen ideje lenne!

duende írta...

Szerintem Edit, nem is a penicilin használt, hanem az almakompót! :)

Mindenképpen kipróbálom a módszeredet! :)

duende írta...

Ezért is tettem fel, lányok, mert így eszünkbe jut sűrűbben! :)

Gabriella írta...

Hú, levettél a lábamról. :-)))
Milyen jó kombináció az alma és a grapefruit. Ki fogom próbálni.

duende írta...

:-)

Tényleg jól kiegészítik egymást, Gabriella! Isteni finom.

Mamma írta...

Úgy látom, hogy idén végigsöpör az almakompóthullám a blogokon. Kezdjük ismét felfedezni!!:)) Igazi retrodolog:)
Bár nekem sincs túl jó emlékem róla - a mienkben csak fahéj volt és úszott a cukros lében.... brrr!, de ezt már én is megfőzöm!:)) 30 év után:)))

Duende, mi lenne, ha főzés után kivennéd az almát óvatosan és külön hűtenéd le a levét? Épp eszembe jutott.

duende írta...

Mamma, nem fogsz csalódni. A grapefruit kesernyéssége remekül kiegészíti az elma édességét, plussz a citromlé savanykássá teszi. A méz pedig ad neki egy nagyon finom, telt édes alapízt. Tényleg remekül sikerült. :)

Azt hiszem, nem szükséges különvenni, mert pillanatok alatt lehűlt, az alam pedig finom roppanós maradt. Nem is szabad másból készíteni, csak roppanós almából.
Ha csak puha alma van itthon, akkror is szoktam almakompótot főzni, de akkor pürésítem, és husikhoz remek almapüré lesz a végeredmény!

Névtelen írta...

A legjobb almakompót, amit valaha ettem :) Köszönöm a szuper receptet, a grapefruit valóban remek benne.

duende írta...

Kedves Griboreka!

Nagyon-nagyon örülök hogy ízlett! :)