2011. április 27., szerda

Tilos az dohányzás

.

A bor szertartástanát a szájharmóniákról szóló fejezettel kell kezdeni. Ez a bor tudományában az, ami a zenében az összhangzattan. Meg kell tanulni, hogy a szájharmónia alapja az alapszájhármas, az étel, az ital és a dohány. Milyen étel, milyen ital, milyen dohány milyen módon illik, egymást üti, vagy kiemeli, kívánja, vagy semlegesíti. Vannak tiltott lépések, mint az összhangzattanban a párhuzamos kvint és oktáv. Vannak diszharmóniák, amelyeket fel kell oldani. Általában ki lehet mondani, hogy az evés a testi aktus, a fundamentum; az ivás a lelki aktus; a dohányzás a szellemi aktus. Kezdeni mindig az evéssel kell, végezni mindig a füsttel. Megjegyzem, hogy az antinikotinistát ateista szektariánusnak tartom. Ennek a fejezetnek jeligéje az Upanisádok egyik halhatatlan mondata: Brahman legmagasabb alakja a táplálék.

....

A dohányról nem beszélek sokat. Nagy ebéd után az első füst legyen szivar, éspedig kubai (Havanna). A második vastag albán cigaretta, az aranysárga, méregerős fajtából. A harmadik lehet könnyebb görög, vagy szerb. Közönségesebb ebéd után is először minden esetben szivart ajánlok. Kisebb, baráti ebédek után lehet négyféle cigaretta: egyiptomi, angol, szerb és középerős magyar. Magányos ivásoknál pipázni kell, éspedig hangulat szerint angol illatos dohányt, vagy verpelétit. Általában azt tapasztaltam, hogy még azok is, akik az ételek és a borok válogatásában elég nagy készségre tettek szert, a dohányösszhangzatokra kevesebb figyelmet fordítanak. Ennek a gondatlanságnak előbb-utóbb meg kell szűnnie. Ha bennünket helyesen kormányoznának, a különböző ételekhez és borokhoz való dohányok szívását már régen rendelet szabályozná. A jelen ateista kormányzatoktól persze az ilyesmit hiába várjuk.



Cserna-Szabó András: Vita Illuminativa 



1945 verőfényes nyarán Budapest romokban. Még nem dőlt el semmi. Némelyek európai független demokráciáról álmodnak, mások biztosak abban, hogy a pokol után újabb pokol következik, szovjet típusú diktatúra. Hamvas Béla fővárosi könyvtáros ekkor Balatonberényben vakációzik. Úgy mondják, szinte egyetlen lélegzetre írta meg A bor filozófiája című esszéjét, vallásfilozófiai vázlatát, ateistáknak szóló imakönyvét.

Nem kétséges, ha Balatonon nyaraló könyvtárosunk csak könyve első tizenhárom oldalát írta volna meg, aztán a vakáció többi részét pancsolással tölti, a magyar gasztronómia már ekkor is sokkal gazdagabb lett volna. Krúdy Gyula tizenkét éve halott, a csendet valakinek meg kellett törnie, és Hamvas megtörte. Ki kellett végre újra mondani, hogy Istent szólíthatjuk csóknak, mámornak és főtt sonkának, de legfőképpen bornak.
És Hamvas kimondta. A harcot újra fel kellett vennünk az antialkoholisták és a korpán-vízen élő pietisták ellen. Hamvas felvette. Béla, a mi Bélánk hirtelenjében a bor világtörténetét is felvázolta. Ez a hamvasi gasztrohistória természetesen három nagy korszakból áll.
A Noé előtti időből, amikor az emberiség még nem ismeri a bort, csak álmodozik róla. A Noé utáni korból, mely az első szőlőtőke elültetésével kezdődik. Az utolsó szakasz a víz borrá változtatásával indul. A vég kezdete. "Mi jelenleg ebben a korban élünk" - írja Hamvas.

Máskor száz évig nem történik ennyi a hazai gasztronómiai gondolkodásban, mint most ebben a 13 oldalban. Drága kincsünk ez nekünk, akik csókkal, mámorral, sonkával, borral dolgozunk.

Ez a könyv még csak ezután kezdődik. Béla fürdőnadrágot húz, megmártózik a Balatonban, majd egy szomorúfűz árnyékában cigarettára gyújt, bort önt poharába, tollat ragad és lefekteti minden magyar gyomorelmélet alapjait. Égető szükségünk volt erre, hosszú századok óta beszéltünk úgy ételről, italról, nőről, Istenről, hogy az ízlelés bölcseletének fundamentuma hiányzott. Mert e negyvenötös, kánikulai délután óta tudjuk, hogy szájunkkal vagyunk a világhoz nőve. Hogy ez az egyetlen közvetlen kapcsolatunk. Hogy csakis akkor tudjuk meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltük. Hogy csakis akkor ismerünk meg egy nőt, ha megcsókoltuk, vagyis ettünk belőle, s ő evett belőlünk.

Erről az alapkőről visszatekintve valahogy sokkal jobban értjük mindazt, amit magyar nyelven a gyomorról írtak. Innen nézve világosabb, miért szerette Mikes Kelemen úgy a nénjét, mint a káposztát, mit látott Szinbád a velős csont közepében, miért gondolta úgy Rejtő Jenő, hogy konyhaművészettel megjavítható lenne az emberiség.

A fővárosi könyvtáros belenéz a magyar tenger víztükrén csillogó lemenő napba, és azt mondja, a bor Isten maszkja. Egy embertelen és ateista kor hajnalán azt javallja, a puritán szívidióták ellen harcoljunk disznótorral. Szűzpecsenye, hurka, friss kolbász, ecetes paprika, hagyma, baracklekváros fánk, két üveg szekszárdi, s a terrorista pietista Istenre cseréli az elvet. Talán ha Rákosi Mátyás részt vesz ebben a tor-kúrában, másképp alakulnak a dolgok. Sajnos, a terápiára nem kerülhetett sor, Hamvas ugyanis nem volt kéznél. '48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!

Nézzék csak ezt a negyvennyolc éves férfit, ahogy borosflaskával a kezében a hegyoldalon kaptat a ház felé. Túl van két nagy háborún, sebesüléseken, nőkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, a haja hullik már, és az első mély ráncok is megjelentek arcán. leül a kőpadra a nagy diófa alá, újra önt, felhörpinti, nézi a csillagos eget, s a papírosra vési: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja."

Szerb Antal jól mondja, hogy a nagyok nem félnek a giccstől. Hamvas sem fél. Se a giccstől, se a szóismétléstől, se a komcsiktól. Nincs mitől félnie. Aki a jó vallásban él, a mámorvallásban, aki szájával van a világhoz kötve, akinek van bora, annak nincs mitől rettegnie. Akinek személyes haverja Dionüszosz lüsziosz, a Megváltó Boristen, annak nincs félnivalója. Se stilisztától, se kommunistától.

Aki pedig nem fél semmitől, az az angyalok énekszava és virágesője közepette a berényi éjszakában tovább építheti a magyar gasztrozófia alapját. Értekezhet az ízek ízéről, mely a napon érlelt női comb belső részén terem. Megkülönböztetheti a múzsai bornépeket a barbár pálinkanépektől - akár még úgy is, hogy az a történelmi tényekkel köszönő viszonyban sincs, hisz' nem remeg ő a historikusoktól sem. Beszélhet sík és hegyi, szőke és sötét, hím és női, logikus és misztikus, drámai és parázna borról. Dicsérheti a tűzbort, leköpheti a novabort, az ördög borát. Elárulhatja miért erotikusabb az ivás az evésnél, miért cseppfolyós csók a bor. Elkészítheti egy nagy magyar borkatalógus vázlatát, a kecskemétitől a csopakin át a szentgyörgyhegyiig. Megalkothatja a szájharmóniák összhangzattanát. Kijelölheti az alaphármast az étel, ital, dohány háromszögben. Létrehozhatja a Borágy Tanszéket, melynek első professzora lesz, s hangsúlyozhatja a szalonna, a kenyér és a zöldpaprika klasszikus érdemeit. Kitérhet kenyerekre, lángosokra, tésztákra, zöldségekre és a dohányharmóniákra is. Felrajzolhatja a térképre az ízek négy világtáját. Kijelentheti, hogy az éhség a gyomor sötétsége, az étel pedig a fény. Megmutathatja a nedvek útját: hogyan lesz a vízből bor, a borból vér. Bevezetheti olvasóját a poharak metafizikájába. Elmagyarázhatja miért nem hiányozhat nőből, borból a szakrális kurvaság.

Azt csinálhat, amit csak akar. Hamvas Béla Isten akaratából szabad ember. Jöhet a vészek kora, a vér bíbora, ő benéz a maszkok mögé. Lehetne szerény is, lenne mire. De minek? A szerénység elég alacsony formája a gyávaságnak. Tudja ő nagyon jól mit csinál: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy (...) az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem. Mint ahogy Kant minden elkövetkezendő filozófia döntő gondolatait mondja ki, amelyeket el lehet fogadni, vagy amelyekkel szembe lehet szállni, de megkerülni és el nem hangzottnak tekinteni többé sohasem, úgy én is (...) a bor metafizikájának egyetemes érvényű és időtálló  eszméit kívánom leírni."

Azért némi szerénység mégis vegyül ebbe a vallomásba. Hiszen Béla nem csak a bor filozófiáját írta meg, de a magyar gasztronómia metafizikájának alapjait is lefektette. Csakis azért sikerülhetett ez neki, mert úgy tudott írni, mint Szókratész. Félelem és túlzás nélkül.

A továbbiakról most csupán annyit: Hamvas huszonhárom és fél évvel a berényi nyár után még csinált egy gargantuai vaskos tréfát. A gyilkos és puritán ateisták nagy ünnepére, november 7.-ére időzítette halinapját. Úgy halt meg, ahogyan élt.

Levélcíme: a Megváltó Boristen Pincéje, Hetedik Mennyország.

(forrás itt)


7 megjegyzés:

videkek írta...

Ez nagyon, de nagyon jol esett! Valahogy ugy, mintha egy pohar jo bort ittam volna.

duende írta...

Vidékek: :)) Nekem is. :)

Anikó írta...

Jól szórakoztam.
Tudod a mai dohányosokat nagyon sajnálom ezért az üldöztetésért, amiben részük van.Én 33 évig dohányoztam, elég erősen, napi egy doboz, néha másfél. Hat éve hagytam abba, mert állandóan köhögtem már és féltem nagyobb baj lesz.Már nem köhögök, nincs semmi baj, csak több mint 10 kg jött rám, anélkül, hogy egy falattal is többet ettem volna, mint szoktam. Nagyon szerettem a cigarettát, élveztem, étkezés után pláne, egy pohár borhoz pláne.
Ma már eszembe sem jut, már nem szeretem ha érzem valakinek a füstjét, már büdösnek érzem,de - de azért nem értem miért kell üldözni azt aki még dohányzik és belekényszeríteni mindenféle lehetetlen helyzetbe, buszmegállóban, munkahelyen, kényszeres leszoktatásra stb.
Az éttermekben igenis kellene hagyni szivar-cigaretta szobát, ahol nyugodtan, üldöztetés nélkül, szemrehányó tekintetek nélkül, zavartalanul lehet szívni.
Hát ez jutott eszembe a bejegyzésed olvastakor, az ellenzők, tiltók mind dohányzott valamikor, csak már nem akarnak emlékezni milyen jó is volt:-))))

duende írta...

Egyetértek Anikó. Miért nem tudják felnőttként kezelni az embereket? Ha van egy vendéglőm, ugyan hagy döntsem el, hogy dohányos vagy nem dohányos hely legyen. Osztán nagy bötűkkel ki is írnám. Így a vendégek tudnák, milyen helyre mennek.

Megint átestünk a ló túlsó oldalára.
Így is kevés a vendéglők forgalma, ezután még kevesebb lesz. Én részemről ezután nem fogok egyáltalán vendéglőben enni. Hacsak nincs kerthelysége, de nem tudom, nem vonatkozik-e arra is. Szóval beszüntetjük a vendéglőben evést, kész. Amúgy is a legtöbb hely unalmas, rosszul főznek és még drága is.
Fel fognak lendülni a lakáséttermek és mindenki majd inkább kerti partykat rendez házhoz szállítással (ha nem akar főzni), vagy házibulikat.

Persze az egész tudjuk mire megy ki. Amúgy is már szétzüllesztették a közösségeket, családokat, mindenki a kis kockájában él bezárkózva, magára csukott ajtóval. Ez még elszigeteltebbé teszi majd az embereket és ez a cél én azt hiszem.
És valójában jogellenes is, mert ha nekem van magántulajdonban egy vendéglőm, mi jogon dönti el helyettem valaki, hogy megengedem-e a dohányzást a saját magántulajdonomban vagy sem? Ezen az alapon a saját lakásomban is megtiltanák a dohányzást?

Előbb rászoktatják a jónépet, aztán betiltják. Gratula.

Anikó írta...

A kerthelyiségekben lehet úgy tudom, mert az a szabadban van.
De teljesen igazad van, mindenbe bele akarnak szólni, végül a lakásodban sem teheted majd meg, a szomszédod majd feljelent, mert a szellőzőn keresztül érezni fogja, milyen világban élünk könyörgöm???
Emlékszem amikor azért lobbiztak, hogy cigizz, reklámozták ezerrel pl.a Camel a tevével stb.stb.
Most valamiért megölték a dohány lobbit, pedig akkora adókat fizettek az államnak, talán a legnagyobbat az alkoholosok mellett, kíváncsi lennék kivel-mivel pótolják a kiesést.
Tudjuk a gyógyszergyárak is iszonyú pénzeket fizetnek a gyógyszereikkel a népeken való kísérletezgetésekkel, hallottam már olyat is, hogy bizonyos betegségekre, ha tudják is a megfelelő szereket, hatóanyagokat, még sem dobják piacra, mert a betegség fenntartásához sokkal többféle szedett gyógyszer, sokkal több pénzt hoz. Mocskos egy világban élünk azt hiszem.Szomorú vagyok, és jobb nem belegondolni ezekbe, mert nem tudsz tenni semmit.

duende írta...

Anikó: így van. Ez mind-mind érdekből megy. A gyógyszeripar pedig tényleg egy maffia és az orvosokat is beetették. Már ez fából vaskarika: a betegek után fizetnek fejpénzt. Vagyis: az orvosnak egyáltalán nem érdeke, hogy egészségesek legyenek a pácienseik. Az az érdekük, hogy beteg legyél. Lehetőleg minél hosszabban.

A rákszűréseket is azért erőltetik, mert tudják, hogy életünk során számtalanszor megszaporodnak a rákos sejtjeink. Mert hogy mindig vannak. Elég egy stresszhelyzet vagy trauma és megtöbbszöröződnek. De általában egy egészséges pszichéjű embernél a szervezet helyre is állítja az egyensúlyt - magától. Ha sokszor néznek rákszűrésen, tuti egyszer belefutsz egy olyanba, mikor több van a kelleténél. Halottam egy riportban, hogy a kemo, rákgyógyszerek, műtétek, stb... a legjövedelmezőbb a gyógyszeripar számára. Vagyis folyamatosan produkálni kell a betegszámot.
A szervezet öngyógyító. Az a csoda, mikor valaki kemoval túléli a rákot. Az tényleg egy csoda. Mert csak ront az állapoton.
A szervezet öngyógyító. Ha hagyják. Csak persze megy az oltári félelemkeltés.

duende írta...

Ja igen. Van egy orvos ismerősöm, aki a kórházban dolgozott. Egyszer kötelezően el kellett menniük az egyik gyógyszercég által tartott "továbbképzésre". Az előadó ezzel a mondattal indított: "Nem célunk a gyógyítás."

Az ismerősöm ezek után felmondott. Kitanulta a homeopátiát. Ma magánpraxisa van.