2011. július 27., szerda

Gyerekkori ízek

.

Ildinyó és Padparadsa kérdezte gyerekkorom kedven ételeit. Hát azt hiszem, nem voltam valami nagy evő. Játszani sokkal jobban szerettem, mint enni, az valahogy unalmasnak tűnt... Nagyon vékony gyerek voltam, egyszer apu el is vitt orvoshoz, mert szerinte valami baj lehet velem, mert eszem, mégis csont és bőr voltam. Aztán kiderült, hogy makk egészséges vagyok, csak nagyon mozgékony gyerek, így minden kalória izommá alakult rajtam. Ma bezzeg... 
Hát, tényleg gondolkodnom kell. A húsos ételeket pl. nagyon utáltam. Mindig úgy erőltették belém, muszáj volt megenni. Ha jól rémlik, annyira nem szerettem még a szagát sem a húsnak, hogy valóságos rémálom volt számomra húsos ételt enni... Sokszor titokban a tenyerembe köpködtem ki a húsfalatokat. Utáltam a húslevest, a mártásokat, a pörköltet, a töltött káposztát azt nagyon... Valójában azt hiszem, csak a rántott húst szerettem. Abból is a karajt. Meg a rántott májat szerettem még. De ezeket is már csak nagyobb gyerek koromban.
A kakaót szerettem, meg a karamellás tejet, meg a vajas kenyeret, meg a baracklekváros kenyeret, meg a dinnyét kenyérrel. Meg a fagyit. Meg a darás tésztát. Meg a krumplit is szerettem. A vajas kenyeret paprikával, paradicsommal. A vajas-mézes kenyeret. A brióst. Hú, tudom. A suliban kaptunk néha rántott tengeri halszeletet, na azt nagyon szerettem. Anyu ritkán csinált, édesvizi halakat ettünk, mert apu horgászott. A halászlét is nagyon szerettem. Meg a prószát, a dödöllét tejföllel. A tojásos nokedlit fejes salátával. A leveseket szerettem, de csak a zöldségleveseket, meg a rántott levest. És az édességeket is, legalábbis a kifejezett süteményeket egyáltalán nem szerettem. A fánkot viszont igen, meg a buktát is. Édességekből egyedül a fagyi és a puding jöhetett bármikor. Ma is. Hát asszem ennyi. Így visszanézve már akkor látens vegetáriánus voltam. Kenyér és krumplievő. Csokis sem voltam soha, persze szerettem ha kaptunk, de nem voltam oda érte. Így visszanézve, igazán egyszerű ételekkel beértem. 
A rizst már akkor sem szerettem... És szerettem még anyu isteni könnyű, repülős, nagyon finom pogácsáit is. Frissen, és almával. Igen, almával a sajtos pogácsát. Vagy kultúrával. Na azt is rengeteget ittunk és nagyon nagyon szerettem, most is imádom. A kifli kultúrával számomra maga volt a gasztronómia csúcsa, az élvezetek legmagasabbika. Ma is imádom.

Elgondolkodtam, hogy most így felnőtt fejjel mit is szeretek igazán. Megtanultam és szeretek is változatosan főzni, kísérletezni, felfedezni, játszani. Ha nagyon kedvenceket kéne most megnevezni? Gondolkodom...

Azt hiszem, ma is a gyerekkori kedvenceimet szeretem igazán. Még a sajtokat tenném hozzá, nagyon szeretem a sajtokat. De csak önmagukban, ételekben már nem igazán. A parmezánt nagyon szeretem üresen, paradicsommal, olajbogyóval, de ételekben már nem eszem meg. És ez minden sajtra igaz.

Na, kiderült az igazság: a rántott hús-hal-máj szentháromságban van nálam a kenyérfélékkel, krumplival és sajtokkal. És valójában tényleg ma is ezeket szeretem igazán.

Tálalót szeretném meginterjúvolni gyerekkora kedvenc ízeiről. :)

6 megjegyzés:

Tálaló írta...

Jaj,nagyon köszönöm!
Örülök,hogy rám gondoltál,ez tényleg jó kis játék.

Élvezettel olvastam azt is,hogy "miből lett a cserebogár",vagyis min nőttél fel.

duende írta...

Szívesen! :)

Ildinyó írta...

Ez nagyon aranyos volt, és egyúttal érdekes is (a húsevős ill. nem evős rész :) )! :) Köszönöm, hogy játszottál és beavattál! Hmmm, most meg is kívántam a pogácsát... :)

duende írta...

Én köszönöm a játékot, Ildinyó! :) Tudod, komolyan elgondolkodtatott több dolog miatt is.

Anikó írta...

Duende mi volt az a kultúra amit ittál a kiflihez????

duende írta...

Vajkultúra, vagy más néven írónak is mondják. Savanykás, sűrű, isteni. Nem annyira savanyú, mint a kefír és nem olyan édeskés, mint a joghurt. Nagyon üdítő. Nagyon szeretem.