2015. május 21., csütörtök

Ouarka / Warqa tészta (arab)


Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség



Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.



De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).

A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.




Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.




10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Zseniális, olyan egyszerűnek tűnik, feltétlen megcsinálom.

duende írta...

:)

Muskátli Büfé írta...

Szokás szerint ámulok és bámulok; az arab guglizás persze meghozta az eredményt! Ügyes vagy, nagyon. A múltkorában valamelyik külföldi szakács próbálkozott - tán Gordon - ilyen tészta elkészítésével a helyszínen. Nagy selejtszázalékkal dolgozott :) Csodás fotók ismét, az a sárga - mesés; pláne még finom is :) Köszönöm, hogy nálam jártál :)

duende írta...

:) Én köszönöm a múltkori bíztatást! :)
(ha eredeti módon kéne csinálni, én is jó béna lennék asszem :D )

Névtelen írta...

Nagyon igéző, kipróbálnám. Egy pont nem világos nekem: a serpenyőt kell-e olajozni a tészta belekenése előtt, vagy anélkül sem ragad?

Köszönöm a segítséget, Gabi

duende írta...

Kedves Gabi! Nem kell, nem ragad le. :)

Anikó írta...

Tunéziában ettem hasonlót, egy turisztikai fogadáson, de ott bő forró olajba dobták a háromszögbe hajtogatott tésztát, nyers tojást ütnek bele és mellé bármi mehet, én fokhagymával, spenótlevéllel dúsítva kaptam. A neve Brik. Nemzeti eledelnek számít, minden utcasarkon készítik, árulják. Gyors és friss.
Nem állítom, hogy megvesznék érte, de meg lehetett enni.

duende írta...

Anikó, épp tegnap láttam a Paprikán, hogy isteni csirkés lepényt csináltak belőle. Hasonlót ehhez, csak volt benne egy édes-fahéjas réteg is, és mandulapehely is. Maga a tészta nagyon fincsi, mert bárhogy sütöm, isteni ropogós lesz. Töltelékül meg ízlés szerint bármi szolgálhat. :)

Anikó írta...

Tudod az a helyzet velem, hogy bennem van a hiba, nem rajongok sem az ázsiai, sem pedig az arab ízekért/ételekért.
Nem mondom, hogy nem ettem szanaszéjjel, itt-ott jókat közülük, mert de, például a Szaharában a tuaregeknél, egy teljesen eldugott helyen, ahol a tisztaság is erősen megkérdőjelezhető volt, és mindent belepett finoman a homok, egy kuszkuszos, zöldséges/sárgarépa,káposzta,csicseriborsó volt benne/, marhapörkölthöz hasonlatos valamit, lehet, hogy kecske volt, nem firtattam, kicsit csípősen, sűrű szafttal, ami nagyon finom volt, kétszer is szedtem a tálból.
Nekem nem jön össze a fahéj, meg a mazsola a sós cuccokhoz, nekem ezek kizárólag édességekben jöhetnek.
Hát ilyen maradi vagyok, ill. kizárólagosan magyar gyomrú, külföldön is azok az ételek ízlenek a legjobban, amik valamiképpen hasonlítanak ha nyomokban is a magyaros ízvilághoz.

duende írta...

Á, Anikó, ez nem hiba, hisz' ahányan vagyunk, annyi félék! Az evés meg különösen olyan dolog, hogy mindenkinek más-más az ízlése. Én meg télleg rossz helyre pottyanhattam, mert imádom az arab konyhát. :) Meg a mediterrán konyhákat, meg a mexikóit. Szeretem a gyerekkori ízeket is, de pl. a tipikusnak mondott tejfölért egyáltalán nem rajongok, szinte minden hagyományos magyaros ételből kihagyom. Nekem sok, nehéz és minden sokkal jobban ízlik tejföl nélkül. Amúgy egyébként nagyon szeretem a tejfölt, de egy módon szoktam enni: önmagában, finom házikenyérrel, pogácsával, kiflivel vagy magos kenyerekkel tunkolva. Egyedül így eszem meg. :)