Zsömle kelesztés nélkül, fél óra alatt

.

A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.

(Andrew Matthews)

Ez sem újdonság, inkább ezt is ötletadónak teszem csak fel. Tegnap nem volt kedvünk lemenni boltba az egész napos esőben, és este szembesültem vele, hogy nincs itthon egy morzsányi kenyér sem. Kelesztett dolog szóba sem jöhetett idő híjján, így megsütöttem ezeket a szódabikarbónás zsömléket. Ki sem mértem, csak összedobtam, sajnos. Nagyon finomak lettek, frissen kívül nagyon ropogósak, belül fincsi puhák, és olyan házikenyér állagúak, rusztikusak. A scone receptet vettem alapul. Került bele körülbelül 40 dkg fehér liszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, só, 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna, 1 csapott teáskanál cukor, 2 dl kefír, 2 dl víz. A lényeg az, hogy csak annyi folyadék kell a szárazanyagokhoz, hogy épp összeálljon a tészta. Ne legyen nagyon híg, nedves, nokedliszerű, de azért nagyon kemény sem, valahol a középutat találjuk el. Úgy könnyebb eltalálni a jó állagot, ha a jól elkevert szárazanyagokhoz (liszt, só, cukor, szódabikarbóna) adagoljuk a kefírrel kevert vizet.

Előmelegítettem a sütőt. Mikor már megfelelő volt a hőfoka, összeállítottam a tésztát. A szárazanyagokat jól elkevertem (só, cukor, sütőpor, szódab.), majd a kefírrel és vízzel összedolgoztam. Gyorsan kell dolgozni a szódás tésztával, az a titka, és nem szabad dagasztani, csak összeállítani, mert a szódabikarbóna azonnal dolgozni kezd a kefírrel. (Joghurt is, kultúra vagy más néven író is jó hozzá.)
Tehát épp csak dolgozzuk össze és már süssük is. Körülbelül 180 fokon sütöttem 20-25 percig. A tetejüket sütés előtt keresztben bevágtam egy pengével, hogy ne annyira össze-vissza repedjenek.
Azt kell mondjam, még talán jobb, mint a kelesztett zsömle, mert nagyon ropogós a héja. És még ma, másnaposan finom puhák és élvezhetők.

A sütőport el is hagyhatjuk a receptből, a lényeg a szódabikarbóna találkozása a savanyú kefírrel, joghurttal vagy kultúrával, mert e két anyag együttese képez légbuborékokat. Ha nem tesz valaki bele sütőport, akkor mehet bele 1 csapott teáskanál szódabikarbóna.
Azt hiszem, zsömlét máskor is így fogok sütni. Eszméletlen gyors és nagyon fincsi.
Persze megsüthető ez a tészta egyben is, vagy kenyérformában is.

És süthető baguette formára is, hasonlóan finom ropogós héj jellemzi, és puha belső. A képen egyébként egy rozsos (fele rozs-fele búzaliszt) kenyér látható. És elhagytam belőle a sütőport, egyáltalán nem hiányzik belőle. Ugyanolyan szép lyukacsos és puha lett a belseje a kenyérnek. És így semmi mellékíze nincs, csak a finom péksüti íz. És még napok múlva is élvezhető, bár nem igazán szokta megérni a többnaposságot. :)

Húsvéti édes cipók

.

Kingsbridge-ben pompás ünnepséget tartottak Lammas napján, az aratóünnepen. Reggel a város minden házában sütöttek egy cipót – a termést éppen betakarították, úgyhogy bőven volt liszt, és olcsón. Azok, akiknek nem volt saját kemencéjük, szomszédjuk házában sütötték meg a cipójukat, vagy a kolostor, illetve a város két pékjének a kemencéiben. Délre a levegőt megtöltötte az új kenyér illata, s ettől mindenkit elfogott az éhség. A cipókat közszemlére tették ki a folyón túli réten felállított asztalokon, és mindenki körbejárta és megcsodálta őket. Nem volt köztük két egyforma. Soknak a belseje gyümölcsöt vagy fűszereket rejtett: volt szilvás kenyér, mazsolás kenyér, gyömbéres kenyér, cukros kenyér, hagymás kenyér, fokhagymás kenyér és számtalan másféle. Aztán voltak olyan cipók is, amelyeket petrezselyemmel zöldre, tojássárgájával sárgára, szantálfával pirosra vagy pedig napraforgóval lilára színeztek. Rengeteg furcsa forma akadt: háromszögek, kúpok, gömbök, csillagok, ovális alakzatok és gúlák, furulyák, tekercsek, sőt még nyolcas számok is. Megint mások még mutatósabbra készültek: voltak olyan cipók, amelyek nyulakat, medvéket, majmokat és sárkányokat formáztak.

(Ken Follett: A katedrális)

Ismét egy GoodFood recept. És igaza van bizony a kollegináknak, valóban hibásak a receptek. Ez is több ponton nem stimmelt. Valóban érthetetlen, hogy nem nézetik át a recepteket kiadás előtt, egy ilyen hírű gasztromagazinban. Nem is értem. Elsőre, szó szerint ránézésre jó az újság. Aztán ha minden receptet végigolvasunk, akkor jövünk rá, hogy tele vannak hibákkal.
De a cipócskák nagyon szépek, igazi húsvéti asztalra valók. Valójában ha van jól bevált kalácsreceptünk, készítsük azzal nyugodtan, csak ilyen kis gömböcökké kell formázni. A recept amit közlök, már az általam módosított változat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
a tésztába.
60 dkg liszt,
3 dl tej,
1 dl víz,
4 dkg friss élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
6 dkg porcukor,
10 dkg mazsola,
1 mokkáskanál ánizsmag ( vagy őrölt fahéj és szerecsendió aki szereti),
8 dkg vaj.
A kenéshez:
1 felvert tojás.
A mintához:
6 evőkanál liszt,
kevés víz.
A sziruphoz:
3 evőkanál kristálycukor,
1 evőkanál víz.

Meglangyosítjuk a vízzel kevert tejet és belekeverjük az élesztőt. A vajat is felmelegítjük, csak épp annyira hogy folyékony legyen (de ne forró). Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, cukrot, mazsolát, ánizsmagokat. Jól összekeverjük a szárazanyagokat, aztán hozzáadjuk a vajat és az élesztős-vizes-tejet. Kidolgozzuk a tésztát szép simára és fényesre. Letakarjuk a kelesztőtálat egy nedves konyharuhával vagy tiszta nylonzacsival. Hagyjuk duplájára kelni.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. (Légekeverésest 180 fokra, gázsütőnél ez 6-os fokozat.)
A tésztát kicsit lisztezett gyúródeszkára borítjuk és kétfelé, majd mindkét darabot nyolcfelé vágjuk. Minden darabot átgyúrunk és gombóccá formálunk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük viszonylag távol egymástól őket (mert még kelni fognak.). A tetejüket egy zsilettel keresztalakban bevágjuk. Letakarjuk és hagyjuk még 20 percig kelni a kis cipókat. Sütés előtt lekenjük őket a felvert tojással. A lisztet kevés vízzel jó sűrű masszává keverjük (tényleg sűrű legyen, de még kissé folyékony), nyomózsákba tesszük, és a keresztalakokba nyomjuk. Sütőbe helyezzük és 15-20 percig sütjük. Figyeljünk rájuk, ha nagyon gyorsan barnulnának, a sütés felénél vegyük lejjebb a hőfokot.
Közben a kristálycukrot keverjük el egy nagyon kevés vízzel, hogy sűrű szirupot kapjunk. Melegítsük fel, hogy könnyen eloldódjon a cukor  a vízben.
Mikor kisültek a kis cipók, még forrón kenjük meg a cukorsziruppal.
A szirupot egyébként nyugodtan elhagyhatjuk, mert csak összeragacsoz mindent. Anélkül is ugyanolyan finom.
Persze ha gyerekeknek készül, akkor feltétlen kell rá a cukormáz. :)

Mint kiderült, ez egy tradicionális angol húsvéti recept, amit nagypénteken fogyasztanak. A neve hot cross bun, Itt olvashatsz róla a Wikipédiában.

Forróvizes gyorskenyér - kubai kenyér

 - kubai kenyér.

Az ima nem Istent, hanem az imádkozót változtatja meg.

                                                                                                                                                       (Erhard F. Freitag)

Ma blogszomszédolós nap volt... Kenyeret is sütöttem, mert egy morzsa nem sok, annyi sem volt itthon. Máginál láttam meg ezt a csodát ma délelőtt. Míg sült a hús, összeállítottam a kenyeret, s mikor kivettem a finom narancsos illatot árasztó sültet, tettem is be a helyére ezt a forróvizes forradalmi, 100 perces gyorskenyeret. Mire befejeztük az ebédet, ki is sült. Ráadásul. Én a cukrot ki is felejtettem belőle annak rendje és módja szerint. És még így is szépen és gyorsan megkelt.
Én is hitetlenkedtem, de egy próbát megért. Leginkább mert Mági képein olyan gyönyörűek voltak a kenyérkék. Hittem neki. Valóban gyors, valóban nem haláloznak el időelőtt az élesztőgombák a forróvíztől. Valóban ropogós a héja (ami később sem puhul be) és puha, finom a belseje. Máskor is sütöm! :) Hogy mitől kubai? No ezt nem tudom... :) Talán a forróvíz miatt. Köszönet a szuper receptért! :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt (én most 30 dkg fehérlisztből, 5 dkg réteslisztből és teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem),
1,5- 2 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
2,5 dkg friss élesztő,
3 dl forróvíz.

A liszteket és a sót, cukrot, elmorzsolt élesztőt alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a forróvizet. Én fakanállal kezdtem összedolgozni, mert tényleg forrásban lévő vizet adtam a liszthez és nincs dagasztós masinám. Szóval fakanállal összekutyultam, amennyire tudtam. Aztán óvatosan kézzel is nekibátorodtam, de csak finoman mert először tényleg forró volt. Mikor már nem kellett hozzá azbesztkéz, a konyhai munkalapon jól átgyúrtam. Szép sima a tészta, rugalmas, valóban nagyon jó gyúrni. A kenyérgombócot vékonyan beolajoztam olívaolajjal. A tepsibe sütőpapírt tettem, kissé beliszteztem. Erre tettem a tésztagombócot, pengével keresztben bemetszettem és letakartam egy nagy tiszta nylonzacsival. Hagytam pihenni míg a sütőm szabad nem lett. Máginál csak negyed órát kelt, nálam kicsit többet. De én kifelejtettem a cukrot ugye. :)
Az én sütőm már meleg volt, de nem előmelegítettet ír a recept. Hideg sütőbe tesszük 200 fokra és 40-45 percig sütjük. De így előmelegített sütőbe téve is szépséges lett. :)

Pászka

.

Egyszer egy anya jött kisfiával a rabbihoz. A rabbi megkérdezte a kisgyermeket:

  -   Adok neked egy aranyat, ha megmondod, hol lakik az Isten.

A kicsi azt felelte:

  -   Én meg két aranyat adok, ha meg tudod mondani, hogy hol nem lakik.

 

Nagyon szeretem a kovásztalan kenyereket. Minden nemzet élesztő nélküli, egyszerű kis lepémykenyere kovásztalan kenyér, a pászka a zsidóság kovásztalan kenyere. Sokszor veszek (vettem) a boltban, imádom elropogtatni. Minden fogyókúra nélkülözhetetlen kelléke is nálam. Sosem eszem kekszeket - nem is nagyon találtok itt a blogon - , se aprósütiket. Ellenben pászka mindig szokott itthon lenni. Ma hirtelen felindulásból követtem el ezeket, mert épp elfogyott. És ezután itthon sütöm, mert töredékébe kerül a boltinak és ugyanolyan finom.

Hozzávalók 16 negyedkörhöz:

8 dkg fehér liszt,

7 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 csipet só,

1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),

1 dl szobahőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre. A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.

A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.

Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.

A csíkozás el is maradhat, de azt akartam hogy más legyen mint a többi laposkenyér, és kissé hasonlítson a boltihoz. :)

Quesadilla - filmes esték

.
A szerelem nem kötelesség.
A szerelem adomány.
A szerelem  

kegyelem.

Nem nagyon igazodok ki a mexikói ételféleségek között... a quesadilláról azt olvastam, hogy tortilla kenyér sajttal, hússal, sonkával, stb... van töltve. Tulajdonképpen a sajtos melegszendvics mexikói változata: bármivel megpakolhatjuk. Lényeg hogy sajt legyen benne és torillakenyérből készüljön. Az eredeti quesadilla félbe van hajtva, vagyis az egyik felére kerül a töltelék, a kenyér másik felét ráhajtjuk és addig sütjük, míg a sajt megolvad és összeragasztja a két felet. Ha két lapból készítjük, vagyis az egyik lapra halmozzuk a tölteléket, egy másik lapot pedig ráteszünk, így sütjük egybe - annak a neve sincronizada. 

A tortillakenyér mexikóban egy különleges eljáráson átesett kukoricalisztből készül. Itthon ilyen lisztet nem lehet kapni, ezért keverni kell búzaliszttel, mert a sima kukoricaliszt sikértartalom híján egyáltalán nem áll össze. Ebben a videóban látható, hogyan készül az autentikus tortilla:

Ma úgy jártam hogy elfogyott a kenyerem, és nem volt kedvem rendeset sütni. Ilyenkor mindig valamilyen laposkenyeret sütök. Akár tortilla, roti, puri, naan vagy csapati is lehet, a nevek nagyon hasonló kenyereket takarnak. Mindegyiket nagyon szeretem, mert roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthetők és isteni ételeket lehet belőlük varázsolni. Úgyhogy elég gyakran csinálok laposkenyeret. Sőt. Lassan már jobban szeretem, mint a hagyományos élesztőst. Mert könnyebb, sokkal kevesebbet eszem belőle, hiszen egy normál szendvicsben a kenyérarány 90%, a belevaló a 10%, míg a laposkenyeres szendvicseknél ez éppen fordítva van, hiszen leheletvékonyak.

Ma tényleg tortillát készítettem, mert kukoricaliszttel csináltam.

Hozzávalók 8-9 tortillához:

10 dkg kukoricaliszt,

15 dkg búzaliszt,

1,5 dl víz,

kevés só.

A hozzávalókat sima tésztává dolgozzuk. Az állaga legyen kissé lágy, de ne legyen ragacsos, hanem álljon össze és váljon le a kezünkről és a tál faláról. Szép sima, rugalmas tészta legyen. Nehéz nagyon precíz receptet megadni, mert a lisztek eltérően viselkednek. Lényeg a tészta állaga, ha kevés liszt még kell hozzá, tegyünk, a ha víz, akkor azt tegyünk, nem a grammok a lényegesek, hanem amit az állagról írtam: olyan legyen. Gyúrjuk pár percig, míg érezzük hogy olyan selymessé, rugalmassá válik. Ekkor 8-9 kis darabra vágjuk és a darabokat gombóccá formázzuk. Lisztezett deszkán vagy konyhapulton (én a konyhapulton szoktam csinálni, nem vacakolok a deszka elővételével) kinyújtunk egy gombócot kör alakúra és nagyon vékonyra. Olyan 1 milliméter vastagságúra. Közben egy serpenyőt tegyünk fel a tűzre melegedni, közepes lángra. Mikor elég meleg a serpenyő - tegyük bele a tortillát. Míg sül, nyújtsuk ki a következőt. A kis gombócokat kinyújtásig takarjuk le, nehogy kiszáradjanak. A fél szemünk legyen a serpenyőn: mikor felhólyagosodik a kenyér, fordítsuk meg. Egy-egy felét nem kell tovább sütni mint körülbelül 1-1 perc.

Én egy régi teflonserpenyőt használok laposkenyerekhez. A teflonja már használhatatlan, viszont nem sajnálom szétégetni - mert megég elég jól ilyenkor a serpenyő. Szóval nekem van egy kiszuperált, de tortillasütésre kiváló és csak erre használatos darabom.

Ha tölteni és újra sütni akarjuk a tortillákat, világosra süssük csak. Ha nem sütjük duplán, akkor lehet sötétebbre is sütni.

Quesadilla: a kész tortillát a serpenyőbe visszateszem, megszórom a töltelékkel, a másik felét ráhajtom és mindkét felét 2-2 percig sütöm. Isteni ropogós lesz a tészta, a sajt pedig jól megolvad a közepében. Az enyémben sajt és sült paprika és hagyma van. Kínálhatunk mellé bármilyen salsát.

A tortillakenyér nylonzacsiban tárolva 3-4 napig is eláll és puha marad.

Készíthetünk teljesen búzalisztből is tortillát, az indiai változatok pedig fele búza-fele teljes kiőrlésű lisztből, vagy egészen teljes kiőrlésű lisztből készülnek.

A quesadilla vagy sincronizada kiváló házimozis vacsinak, ennél tökéletesebb, egyszerűbb és finomabb szendvics nem is kell. Mellé egy pohár sör vagy kóla és jöhet a film. Pl. a Desperado trillógia. Én imádom...

Csokis-mandulás cantuccini - filmes esték

.

Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat...

Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvölt el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris: Csokoládé)

Erre a híres ropogtatnivalóra is már régóta készülök... Egy toszkán legendáról van szó.

"A cantuccini a biscotti, az aprósütemények családjába tartozó kekszféleség. Másfél évszázados története alatt világhódító sütemény lett, hiszen jellegzetes, különleges zamata és eltarthatósága nagyon népszerűvé tette.

Maga a biscotto kifejezés is latin eredetű, a panis biscoctusból származik, és a jelentése "kétszersült".
A kétszersült gyökerei a római légiósok úti ellátmányáig nyúlnak vissza. A második sütés teljesen kiszárítja és sokáig eltarthatóvá teszi a süteményt, így ideális hadi eleség válik belőle, panis militarisnak, azaz "hadikenyérnek" nevezték.
A XIX. században állítólag egy pratói cukrász, Antonio Mattei fedezte fel az elfeledett receptet, és kevés módosítás, finomítás után piacra dobta a biscotto di Pratót. Rengeteg mandulával, fenyőmaggal, ánizzsal és egyéb nyalánkságokkal ízesítve sütötte.
Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába, és készítik csokoládédarabokkal is. Ugyanezt a mandulás édességet a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven ismerik. A kiinduló alaprecept roppant egyszerű, 2 rész liszthez 1 rész (vagy még ennél is kevesebb) cukor, 1-2 tojás, kevés sütőpor és sok-sok csonthéjas szükségeltetik.
A vaj hozzáadása praktikus, ugyanis jelentősen puhít a tészta kétszeri sütéséből adódó szárazságán.

Íme egy pontosabb, jól bevált recept:

Narancsos CantucciniHozzávalók: 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 3 tojás, 1 narancs reszelt héja és leve, 20 dkg mandula
A sütőt 180 fokra felmelegítjük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, ízesítjük a narancshéjjal, narancslével. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és hozzádolgozzuk a tojáskrémhez. Mielőtt kemény tésztává gyúrnánk, beledolgozzuk a mandulát is.
Lisztes kézzel kb. 5 cm átmérőjű rudakat gyúrunk belőle, amelyeket kivajazott tepsire fektetünk.
35 perc sütés után kicsit hűlni hagyjuk, majd ferdén felszeleteljük a rudakat, és újból sütjük, szárítjuk 10-15 percig."

(Forrás: képmás.hu)

Találtam a neten egy videót, ez alapján sütöttem, a recept majdnem megegyezik a képmás.hu oldalán találttal. Én a videóhoz képest annyit módosítottam, hogy 10 dkg mandulát levettem az eredeti mennyiségből és azt csokidarabokkal helyettesítettem. Aki tud venni csokipasztillát, készítse azzal. Illetve a német receptben kissé sok a só mennyisége, úgyhogy abból is levettem. Ideírom a receptet, bár a videón is rajta van. Isteni lett egyébként, a kis zsúrkenyérformákban sütöttem. Mer' néha szeretek bonyolítani... Meg mert megígértem egy kicsi szerelmemnek, hogy sütök neki csillagot. :) 

Tehát a recept (a módosított):
50 dkg liszt,
26 dkg cukor,
4 vaníliás cukor (vagy 2 teáskanál vaníliakivonat),
8 gramm só,
1,5 csomag sütőpor,
40 dkg mandula (vagy 30 dkg és 10 dkg csokipasztilla),
6 dkg vaj,
4 tojás.
(Plussz: reszelhetünk bele narancshéjat is, ízesíthetjük kevés fahéjjal is.)

Az összes hozzávalót tésztává dolgozzuk a mandula és a csoki kivételével. Mikor összeállt a tészta, hozzákeverjük a csokit is, mandulát is és fóliába téve hűtőben pihentetjük 45 percig. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük a 6 hosszú hengerré formázott tésztát, amit 190 fokon körülbelül 15 percig sütünk. Kivesszük, hagyjuk hűlni annyira hogy vágható legyen (ez olyan 5-10 perc). Felszeleteljük 1 cm-es szeletekre és visszatesszük még 200 fokon sülni körülbelül 10-12 percre, míg szép aranybarnák nem lesznek a szeletek.

Ha csokoládét is teszünk bele, tovább kell hűlni hagyni, legalább 2 órát, hogy a csoki visszaszilárduljon, mert a sütésnél ugye folyóssá válik. És ha nem hagyjuk teljesen kihűlni a kisült rudakat, nem fogjuk tudni szépen szeletelni sem és a csoki is összemaszatolja a tésztánkat. Tehát csokis cantuccininél hagyjuk teljesen, a csoki dermedéséig kihűlni a tésztát.

Egyébként isteni finom. Édes desszertborba vagy kávéba vagy teába szokás mártogatni. Karácsonyi aprósüteménynek is kiváló, mert hetekig eláll egy jól zárható fémdobozban, vagy bármilyen sütisdobozban. És hát, filmnézős estékhez is kitűnő ropogtatnivaló. :)

Sörperec - filmes esték

.

Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj.
Az Erő legyen veled!

(Qui-Gon Jinn, Baljós árnyak-Csillagok háborúja, I. epizód)

Asszem új sorozatot vagyok kénytelen indítani... ahogy bejött a rossz idő, meg az egyre korábbi sötétedés, kedves párommal (no meg macskusszal, bár ő többnyire csukott szemhéjon át nézi a műsort) mozidélutánokat-estéket rendezünk újabban. Mivel tévét egyáltalán nem nézünk. Már Paprika Tv-t sem, mert mióta két reklámblokk van egy 20 perces epizódban, nem érdekel a tévépaprika sem. Előfizetésünk sincs, lemondtuk. Én fizessek azért, hogy tízpercenként nézzek egy tízperces reklámblokkot, amivel el akarják adni nekem az uzsorakamatos kölcsönöket meg a kitudjamit tartalmazó mérgeiket - na ez enyhén szólva is túlzás. Valójában nekik kéne nekünk fizetni, amiért reklámozhatnak és ránk zúdíthatják magukat... Mértem az időket. Ugyanannyi reklámidő van, mint adásidő, és a reklámok 90 százaléka gyógyszer vagy bankkölcsön. Ez egy vicc. A rosszabbik fajtából. Hát nem vagyunk hajlandók finanszírozni sem a bankok, sem a gyógyszermaffia hirdetéseit. Amiről pedig lemaradunk, az is csak szemét... úgyhogy a pénzünk is megmarad, meg az időnk is. Egyébként már régóta nem nézünk tévét, csak a paprikát meg a spektrumot néztem én - eddig. Most már ezeket sem. Maradnak a filmek. És a könyvek. Különben is. A tévé az erő sötét oldalának csatlósa, mert butít, nyomorba dönt és függésbe taszít.

Az első moziszériánk a Csillagok háborúja hat epizódja volt az elmúlt hétvégén. Imádom. :) Azt tudtátok, hogy Lucas közel tíz évig tanulmányozta a meséket, mítoszokat, mire megírta mi is történt "réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"? Ezért is érezzük hitelesnek, bármennyiszer és bármikor, bármilyen életkorban megnézhetőnek ezt a történetet.

A sörperecről már írtam itt, ebből a tésztából készült egy az egyben. Jó ropogós, megszórható bármilyen maggal, nagyszemű sóval. Annyi a különbség a grissinihez képest, hogy sokkal vékonyabbra sodortam a tésztát, sütőpapírra tettem, tojással megkentem, megszórtam lenmaggal illetve meglocsoltam a folyékony sókeverékkel a kis pereceket. Ha óriásperecet sütnénk, azt készítsük kenyértésztából, élesztővel. Kenjük meg azt is tojással, úgy süssük készre. A perecekhez kis tálkákban tehetünk ki mártogatósokat is - akár ketchupot, akár fokhagymás joghurtot vagy tejfölt, márványsajtos tejfölt, padlizsánkrémet, körözöttet - egyszóval bármilyen jó kis kencével elropogtatható. De így önmagában is jó, egy-két pohár habos sörrel leöblítve. És élvezve közben a fimet. Az Erő legyen veletek! :)

A következő filmünk a Mátrix-trilógia lesz. A világirodalom, vagy moziverzum vagy minek nevezzem egyik legnagyobb alkotása. Csúcs, tökéletes, zseniális. És hogy mi készül mellé? Pattogatott kukorica. Többféle. Mert arra is rákaptunk. :) És persze sütöttünk már gesztenyét is, sütőtököt is egyik-másik epizódhoz.

Ó, a Csokoládé című fantasztikus édes filmhez egy pohár jó forró, különleges csokoládéital illik természetesen. A Pár lépés a mennyországot pedig forralt borhoz ajánlanám. :)

Nektek mi a kedvenc (mik a kedvenc) filmetek?

Káposztás pogácsa

.

Az utazás maga az otthon.

                                                    (Baso)

Már régen sütöttem pogácsát. Ha igazán ősziesre hangoltam volna magam, diósat sütök. Mert az olyan szürethez való. Mert isteni eszegetni hozzá a mézédes szőlőt a nagy diófa árnyékában... elmélázva azon, milyen jó is, hogy Isten megteremté a szőlőt. És elmélázva azon, hogy bizony a darazsakat kifelejthette volna a repertoárból. De se diófa, se árnyék, se darazsak, se szőlőszedés... Régi emlékek ezek. Így hát káposztás lett a pogácsa. No ez sem rossz ám! És most hogy jobban belegondolok... Mert e mellé pedig kitűnően illik egy-két pohárka pincehideg óbor. Úgyhogy nem is igaz... Ez is igazi szüretelős pogácsa! :)

Pogácsát kevesen tudnak igazán jót sütni. Életem során leginkább kőkemény, ízetlen darabokat kóstoltam elég nagy számban. Anyu viszont csodás volt ebben a műfajban. Tőle tanultam, mik a jó pogi titkai. A pogácsa sem egy méricskélős műfaj. Azért most mértem, hogy tudjak receptet adni, de sosem szoktam. A titkok tehát: mindig joghurttal vagy kefírrel vagy aludttejjel vagy kultúrával készítem. Ez a folyadék. Ettől lesz olyan igazi pogácsaíze, és ettől lesz többek között finom lágy a tészta. Tehát a folyadék a pogácsában nem víz, nem tej, hanem a fentiek közül bármelyik. A pogácsához mindig sok zsiradék kell, nem lehet száraz. Ez lehet vaj vagy zsír vagy olaj, de semmiképpen margarin. A margarinnak nincs is igazi zsírtartalma (bár ráírják) és ráadásul nagyon rossz íze is van. Én sosem használom, semmihez sem. Egy kiló liszthez kell körülbelül 20 dkg vaj. A jó pogácsába kell élesztő. Tehát kelt tészta. Az időket be kell tartani, hagyni kell szépen megkelni a tésztát. Ha hajtogatni akarjuk, a vaj felét hagyjuk ki a tésztából, hanem mikor duplájára kelt, nyújtsuk ki, kenjük meg a kimaradt olvasztott vajjal vagy zsírral és hajtogassuk. Ezt többször is megcsinálhatjuk, szép leveles lesz tőle a pogi. A tésztájába gyakorlatilag bármi keverhető: túró, sajt, feta, olajbogyó, spenót, ruccola, dió, sütőtök, stb... Bátran kísérletezzünk. Egy a lényeg: hogy közepesen lágy legyen a tésztája. Dolgozzuk ki jól az elején, fényesre, simára, hogy elváljon a kezünktől és a táltól is. A sütése: előmelegített sütőben sütjük, körülbelül 200 fokon, vagyis viszonylag gyorsan, nem kell neki sok idő. Ha sokáig sül, kiszárad. El kell találni a hőfokot, hogy meg is süljön, de ne süljön sokáig. Hát ennyiből áll össze egy igazán finom pogácsa.

Akkor lássuk a káposztás pogit.

Hozzávalók:

a tésztához:

75 dkg liszt,

1,5 tojás,

1 nagypoharas joghurt (450 gr),

15 dkg olvasztott vaj,

3 dkg élesztő,

1,5 csapott teáskanál só,

1 mokkáskanál kristálycukor.

A káposztához:

1 kg káposzta (tisztítás után),

só,

3 dkg vaj vagy 3 evőkanál olaj,

1 mokkáskanál kristálycukor,

1 teáskanál frissen őrölt bors.

A tetejére:

0,5 tojás.

Az élesztőt, joghurtot, tojást reggel kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire összeállítom a tésztát. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval, mélyedést készítettem a közepén. A kefírben elkevertem az élesztőt és a cukrot, és a mélyedésbe öntöttem az olvasztott vajjal és a felvert nem egészen két tojással együtt (egy keveset hagytam a kenéshez a tetejére). Kidolgoztam a tésztát, majd letakartam egy tiszta nylonzacsival és hagytam duplájára kelni.

Közben elkészítettem a káposztát: robotgéppel legyalultam a hagymával együtt és egy tálban kevés sóval elkevertem, hagytam állni 10 percet. Aztán egy nagyobb lábosba olajat tettem. A káposztát alaposan kinyomkodtam és az olajon fedő alatt dinsztelni kezdtem. Közben kóstoltam: sót és borsot adtam hozzá, valamint egy lehelletnyi cukrot. Többször megkevergettem. Egészen szép aranybarnásra kell sütni. Nem túl sötétre, de legyen színe, ne legyen sápadt. Mert mikor megkaramellizálódik a káposzta, akkor kapja meg azt a finom ízt. 

Mikor duplájára kelt a tészta, lisztezett deszkára borítottam és fél centi vastagra nyújtottam. Megkentem a kihűlt káposztával (jó vékonyan kell kenni) és összehajtottam úgy, hogy alul a feléig hajtottam csak be, erre hajtottam rá a tetejét. Majd ezt a hosszú csíkot is megkentem káposztával és ugyanígy, csak balról-jobbra ismét összehajtottam. Sodrófával kinyújtottam 1 cm vastagra, letakartam és hagytam 20 percig még kelni. Ezalatt begyújtottam a sütőt.

Aztán megkentem a tetejét a kihagyott fél tojással, késsel bekockáztam és kiszaggattam. Kivajazott tepsire tettem és megsütöttem. Négy nagy gáztepsi lett belőle.

Zsúrkenyér a bolháról

.

Megint végigsétáltam a bolhapiacot (is). Ma sok mindent nem találtam, de üres kézzel azért nem jöttem haza. Ezeknek a helyes zsúrkenyérformáknak nem tudtam ellenállni. Háromféle volt a dobozban: virág, csillag és szív alak. A dobozon lévő recept is tökéletes volt, éppenpont kitöltötte a formákat. A kenyérke pedig puha, lágy, igazi finom zsúrkenyér.

A három formához kellett 50 dkg liszt, 2 dkg friss élesztő, 1 csapott teáskanál só, 2 csapott teáskanál kristálycukor, 3 cl langyos víz és 3 dl tej (vagy víz és joghurt vagy kefír keverékét is használhatjuk) és 6 dkg olvasztott vaj. A hozzávalókat szép fényes és lágy tésztává dagasztottam, hagytam kelni letakarva 40 percet. Aztán pontosan 3 darabba vágtam, gombócoltam, a forma hosszúságának megfelelő rúddá sodortam. Minden formába beletettem a tésztarudakat, rátettem az eleje-vége lezárókupakokat és hagytam kelni 45 percig, végül előmelegített 180-200 fokos sütőben sütöttem 25 percig. 

Lehet a tésztájába keverni magokat is, illetve korpát, valamint a liszt egy részét (én 1/4-nél többet nem tennék bele) teljes kiőrlésű liszttel helyettesíteni.

Nagyon mutatósak. :) Legközelebb mandulás biscottit fogok sütni benne. De karácsonyi püspökkenyérhez is tökéletes lesz... És persze lehet házi kétszersültet is készíteni a maradék zsúrkenyérből. Mennyivel gusztább, mint a szögletes forma.

Ha nincs formánk, süthetjük szögletes őzgerintsütőben is vagy egyszerűen csak bagettre formázva.

Toszkán szüreti szőlős sütemény (schiacciata)

Pilinszky Jánosnak van egy gyönyörű verse, amiben azt írja: mikor az asszony elkészül a tészta meggyúrásával, nincs más dolga, mint hogy kockás kendővel leterítse.

Jó ha az életünkben megvan ez a nagyvonalúság: elvetettük, meggyúrtuk ha kellett, és most annak az ideje van, hogy kockás kendővel leterítsük, s türelmesen várjunk. 

Hogy ne valamit elérni akarjunk, hanem valakivé legyünk. Sokkal finomabb és szebb, amikor akarunk és tudunk is változni azért, hogy valakivé válhassunk. Nagy különbség van aközött, hogy én a lehető legtöbbet ki akarom hozni az életből, vagy engedem, hogy az élet hozza ki belőlem a legtöbbet, legjobbat: vagyis átadom magam a változásnak, engedem, hogy ma ne legyek ugyanaz, mint aki tegnap voltam. Ha meg tud erősödni bennünk a bizalom, és szilárddá tud lenni a remény, hogy a jó túl tudja nőni a rosszat - ez a legnagyobb dolgok egyike az életünkben. 

(Pál Feri atya)

Valamikor még a múlt télen ment a Paprikán David Rocco Édes élet sorozata. Abban láttam ezt a toszkán szüreti süteményt. Aztán most ezen az oldalon is szembe jött velem. Azt írja a blog szerzője, hogy ez egy tipikus szüreti sütemény, ezzel kínálják Toscanában a pohár vörösbor mellett a szüretelőket. A sütemény (általam) kimondhatatlan neve az olasz schiacciare igéből ered, jelentése lapított.

Valójában egy egyszerű kenyérlángos, cukrozott fekete borszőlővel, olívaolajjal és apróra vágott friss rozmaringgal. Egyszerű, de nagyon-nagyon finom. A szőlő édessége, a rozmaring extravagáns aromája és az olívaolaj sima bársonyossága fantasztikus együtt. Úgy tűnik, szépen és észrevétlenül, lassan és biztosan beleszerettem az olasz konyhába.

Hozzávalók 1 nagytepsinyi süteményhez:
A tésztához:
32 dkg liszt,
2 dkg friss élesztő,
kb. 2-2,5 dl langyos víz (annyi, amennyivel éppenhogy összeáll a tészta),
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 evőkanál olívaolaj.
A tetejére:
feketeszőlőszemek,
2 evőkanál kristálycukor,
2 teáskanál összevágott friss rozmaring,
olívaolaj.

Valójában most gyorsított üzemmódban voltam, mert időre sütöttem - a fiúk szokásos heti tarokkpartijára. Szóval a dagasztás nélküli tésztát használtam friss élesztővel, langyos vízzel és kevés cukorral, így hamar megkelt.

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. A langyos vízben föloldottam az élesztőt és kevertem hozzá kevés cukrot is, aztán a lisztet fakanállal összekevertem az élesztős vízzel és 2 evőkanál olívaolajjal is. Annyi víz kell csak a liszthez, hogy éppen összeálljon a tészta. Lefedtem nílonzacsival és hagytam duplájára kelni. A nagy gáztepsit olívaolajjal kikentem, majd belelapogattam a tésztát, az ujjaimmal lyukakat nyomkodtam bele. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam rozmaringgal és a lecukrozott szőlőszemekkel. A szőlőszemeket még kissé bele is nyomogattam a tésztába. Újra letakartam és hagytam kelni még 20 percet, majd nagyon forróra előmelegített sütőben megsütöttem.

Az olasz oldalon lévő receptben ki is van dagasztva a tészta. Nálam most ez elmaradt, de nagyon finom könnyű, nagy lyukacsos kenyérlángos lett így is. És ott kör alakú, de én most kihúztam egész a tepsi sarkaiba is a tésztát.

Galette

.

Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!

(Robert Merle)

Édes és Keserűnél láttam meg ezt a roppant egyszerű, de nagyszerű ételt. (Gizinél meg édes változatokat láttam.) Ha azt mondom hogy gyorsétel, nem túlzok. A tészta összeállítható 2 perc alatt, kinyújtható 3 perc alatt és megsül 10-15 perc alatt. Remek sör- és borkorcsolya, ideális vacsoraétel. És party-étel: garantáltan sikerünk lesz vele, mert finom és látványos, ugyanakkor nem igényel sem sok munkát, sem sok időt az elkészítése. És a végtelenségig variálható: bármi lehet a tölteléke, akár sós, akár édes. Tölthető sűrű pudingkrémmel, friss gyümölcsökkel, csokikrémmel és édes túrókrémmel ha desszertként készítjük. Kerülhet bele mandula, dió, fenyőmag - egyszóval tényleg bármi. Sós tölteléke is végtelen változatos lehet: ami éppen otthon van, bármilyen zöldség, sajt, hús, rák kagyló, hal, kolbász, tojás is gazdagíthatja.

A galette tulajdonképpen összefoglaló név. Azt jelzi, hogy egy lapos, vékony kerek (néha négyszög alakúra formázzák) ételről van szó, egyfajta palacsintakinézetű valamiről. Tésztája készülhet búzaliszttel, de Franciaországban jellemző a hadinaliszt is, elsősorban a normandiai régiókban és Bretagne-ban. Ezekben a régiókban a galette szó kifejezetten hajdina-palacsintát takar. Lényege hogy a nyers, vékonyra kinyújtott tészta közepére halmozzuk a tölteléket, a szélén körben hagyunk legalább 3 cm-es üres tésztarészt, amit aztán a töltés után ráhajtunk a töltelékre. Hajthatjuk kereken is, de úgy is hogy csak négyszer csinálunk hajtást, így kapunk négyzet alakú galette-t. Mérete lehet egészen nagytányér méretű is, de egészen kicsi is. Sőt: kerülhet a töltelékkel töltött tésztalapra egy másik, ugyanakkora tésztalap is, amit meg is díszíthetünk.

Nagyon örülök a receptnek, mert itt zalában régen a hajdina népélelmezési gabona volt, nagyon sokan fogyasztották alapélelmiszerként. Ma már sajnos nem jellemző itt sem, bár egy-két gazda még ma is termel hajdinát. Aki tehát szereti ezt az ősi gabonafajtát, bátran készítsen belőle galette-t.

Hozzávalók 3 kistányér méretű darabhoz:

20 dkg liszt,

10 dkg vaj,

1 csapott mokkáskanál só,

1 evőkanál víz,

1 evőkanál joghurt (vagy tej, savó, tejszín).

A töltelékhez:

1 tojás,

20 dkg feta sajt,

2 félmarék spenótlevél,

1 cső főtt kukorica,

lila bazsalikomlevelek.

a kenéshez:

tojás.

A lisztet elkevertem egy tálban a sóval, majd a felkockázott hideg vajjal elmorzsoltam, végül a vízzel és joghurttal összeállítottam a tésztát. Nem kell gyúrni, épp csak álljon össze. Egy órára hűtőbe tettem lefolpackozva. Közben előkészítettem a rávalókat: egy tojást felütöttem és 1 evőkanálnyit külön vettem belőle a kenéshez. A maradék tojást összekevertem a nagyobb darabokra morzsolt fetával. A spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam fél percre, majd leszűrtem, kinyomkodtam. A kukoricaszemeket levágtam késsel a csőről és elmorzsoltam.

Begyújtottam a sütőt. Míg előmelegedett, kinyújtottam a tésztát 3 darabba. Mindre tettem a tojásos-fetás keverékből, a spenótlevelekből, a kukoricából és tettem rá bazsalikomleveleket is. Körben ráhajtogattam a tésztát, sütőpapírral bélelt nagytepsire tettem őket (mindhárom ráfért egy tepsire), megkentem a félretett tojással a tésztát és 150-170 fokon 10-15 perc alatt készre sütöttem. Langyosan is, kihűlve is tökéletes.

Franciaországban január 6.-án készítik a Galette des Rois-t, ami a három királyok látogatását idézi fel. Tölteléke egy édes mandulakrém és porcelánfigurát rejtenek el a süteményben. Akinek a tányérjára kerül, aznap ő lesz a király/királynő - amivel papírkorona és annak viselése is jár.

Pirított kenyér cseresznyével (visne ekmegi)

a fejedből
a testedből
a szívedből 
fakadnak e szavak 

valóságoddal telve

a te szavaid anyám
a te szavaid szerelmem
a te szavaid barátom

szomorúak voltak
keserűek
tele reménnyel
bátrak voltak
hősiesek -

emberiek voltak a szavaid

                                                  (Nâzım Hikmet Ran)

Két napja kis sem látszom a cseresznyézésből-meggyezésből. De ma délben végeztem és ha má' annyi cseresznyét kimagoztam, hát süti is készült egy kevésből. Egy ehhez hasonló recept már megtalálható nálam, az sütés nélküli változat és angol. Ez egy sütött verzió és török, úgy híjják visne ekmegi, vagyis pirított kenyér cseresznyével. Mondhatom, az eddig készített cseresznyés sütijeim közül ez lett a kedvenc. (Na jó, a boszorkányos cseresznyetorta is nagyon finom.)

Hozzávalók 1 kis (15 cm-es) tortaformához:

50 dkg kimagozott cseresznye
1 citrom reszelt héja
8 szelet szikkadt kenyér
1 kis darab fahéj
3 deka vaj
2 csomag vaníliás cukor
10 deka cukor
2 evőkanál víz
1/2 citrom leve

A cseresznyét összekeverjük a cukorral, citromhéjjal, fahéjjal és vízzel, majd felfőzzük.

A vajat felforrósítjuk, a kenyérszeleteket megpirítjuk benne, majd egy tűzálló tálba tesszük. Amikor a cseresznye már sűrű, ráöntjük a kenyérre. Előmelegített sütőben megsütjük, majd megvárjuk, amíg kihűl. Szeletelve, vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.

Ez az eredeti recept. Én kalácsszeletekkel készítettem (csak mert úgysem volt itthon kenyér és a kis fonott kalács éppen méretes ehhez a sütihez) és egészen torta-formára, mert így pont elfogyott a felszelt kalács.

De valóban tökéletes az eredeti recept, csak egy réteg pirított kenyér, rá a fölfőzött cseresznye és be a sütőbe.

A cseresznyét én a vanílián, citromleven kívül csipet sóval és 7-8 szem (nem egész, csak 7-8 kis fekete szemecske) összezúzott kardamommaggal is ízesítettem és a fahéjat kihagytam belőle, mert édességekben egyszerűen nem bírom megenni ezt a fűszert, csak sós ételekben szeretem. Nagyon finom lett így a cseresznye, máskor is így fogom ízesíteni. Kardamom helyett jól illene még hozzá a rózsa- vagy narancsvirágvíz is szerintem.

Négy recept, egy hétvége

.

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.

(Simon András)

 

Erre a hétvégére tobzódhattunk az alkalmakban. Szombaton országos ballagás, vasárnap anyák napja és majális. Lett volna, ha el nem mossa az eső. Nem panaszkodom, nem vagyunk nagy majálisozók és az eső is nagyon kellett már, azt mondják.
Mi is hivatalosak voltunk sógornőmékhez, férjem hugának a legnagyobb fia ballagott. Anyóska és sógornőm - no meg az ünnepelt - sütikkel várták a vendégeket, s aztán mentünk csak le ebédelni a közeli étterembe. Róluk nem írok semmit, mert vagy jót, vagy semmit. Átlagos hely, átlagos színvonal, átlagos ételek. Semmi extra. De legalább levegőn voltunk és együtt, egy asztalnál meg tudtunk ebédelni. Sajnos egy városi lakás nem igazán alkalmas nagy családi rendezvények lebonyolítására.
A sütiket azonban lefotóztam és elkértem a recepteket is. Sógornőm sütötte a krémes sütit, az ő anyósának a receptje alapján. Nagyon könnyű, finom, igazán habos desszert. A túrós alagutat anyóska sütötte, nagyon szeretjük, mindig sikere van. A darálós kekszet pedig a ballagó ünnepelt készítette. Úgy tűnik, ő már a harmadik férfiember a családban, aki remekül süt. :)
És akkor a receptek.

Diplomata krémes egy nagy gáztepsinyi mennyiséghez:

7 tojás sárgáját 20 dkg kristálycukorral és 8 evőkanál vízzel habosra keverünk. 20 dkg lisztet, 1 evőkanál kakaóport és 1 csomag sütőport összekeverünk, majd hozzákeverjük a krémesített tojássárgájához.
Vajazott, lisztezett tepsiben megsütjük ahogy a piskótát szokás.
Közben 3 csomag vaníliás pudingport, 1 csomag vaníliás cukrot, 8 evőkanál kristálycukrot 7,5 dl tejjel megfőzünk. A 7 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral habosra verjük, és a még meleg pudinghoz keverjük, de nem habverővel hanem fakanállal. Kivesszük a tésztát a sütőből, a sütőt lekapcsoljuk, de becsukjuk az ajtaját. A piskótalapra kenjük a pudingos krémet és visszatesszük a még meleg sütőbe úgy 5 percre, majd kivesszük és hagyjuk teljesen lehúlni.
Tejszínhabot verünk kevés porcukorral 1/2 liter tejszínből, és a krém tetejére kenjük. Kakaóporral megszórjuk. Kockákra vágva tálaljuk.
Lehet variálni a krémjét, pl. epresen is készíthetjük.
Két gáztepsi méret létezik. Az én nagytepsim teljesen kocka alakú, sógornőmé viszont téglalap. Vagyis kisebb, mert modernebb sütője van. Tehát ez a kisebbhez való adag.

Túrós alagút 1 őzgerincformához:

A tésztához: 16 dkg liszt, 1 evőkanál porcukor, 10 dkg vaj, 2 késhegynyi sütőpor, 2 teáskanál kakaópor, 2 tojás sárgája, 1 kanál tejföl.
A töltelékhez:
0,5 kg túró, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 3 tojás sárgája, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál búzadara.

A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, míg a töltelék elkészül, hűtőbe tesszük.
Kikeverjük a tölteléket. Az őzgerincformát kivajazzuk, a tésztát körülbelül fél centi vastagra kinyújtjuk, körülbelül akkora kockát levágunk, amekkora kell a formába. Kibéleljük vele az őzgerincet. Beletesszük a túrótölteléket, aztán a maradék téglalap alakú tésztát a tetejére tesszük. Körülbelül 160 fokon sütjük 25-30 percig.
A maradék tojásfehérjéből egy-kettőt ha nem akarjuk máshoz felhasználni vagy lefagyasztani, fölverhetjük habbá és a töltelékhez keverhetjük.

Darálós keksz:

70 dkg liszt, 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 4 egész tojás, 2 vaníliás cukor,, 1/2 csomag sütőpor, csipet só.
A vajat habosra kikeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a vaníliás cukrot, sót. Majd a sütőporral kevert liszttel összegyúrjuk. Pihentetjük jópár óráig hűtőben. Legjobb este összeállítani és másnap reggel sütni, vagy fordítva: reggel összegyúrni, este sütni.
Darálóval és kekszelőtéttel ledaráljuk. Vajazott tepsire tesszük a csíkokat és közepes lángon világosra sütjük.

A negyedik recept egy nem-recept... Mivel május elseje van, reggel vettem virslit. Sör volt itthon hozzá. No de a hétvégi nagy rohanásban elfelejtettem kenyeret venni és az meg már nem volt a boltban. Sütöttem hát hot-dog kifliket. Kissé összecsaptam (nem vagyok büszke rá), mert lágy is lett a tészta és túl is sütöttem, de nem vészes. :)
A challah receptjét használtam hozzá, csak kevesebb cukorral és fele víz-fele tej volt a folyadék.


Hot-dog kifli:

30 dkg liszt, 1 dkg friss élesztő, 2 dkg kristálycukor, 1 csapott teáskanál só, 1,5 dl langyos tej-víz keverék, 1 egész tojás, 1 evőkanál étolaj. Úgyanúgy készítsük, mint a challahot. Mikor megkelt, virsli hosszúságú és vastagságú hengerere formázzuk. Sütés előtt a tetejét ugyanúgy kevés tejjel elkevert, felvert tojással megkenjük. Ebből 6-7 kifli jön ki. Formázhatjuk úgy is, hogy minden darabot nagyon vékony téglalappá nyújtunk úgy, hogy a hosszabb oldala a virsli hosszának fleljen meg. És feltekerjük, mint a kiflit szokás. Tojással megkenjük, majd sütjük.
Tipp: Ha nagyon-nagyon bőven megszórjuk a kiflik tetejét reszelt sajttal, akkor pedig finom sajtos stanglit fogunk eredményül kapni.

Zöldfüves salátaleves aranyló bundáskenyérrel

Nyugaton a gyógyításhoz gyógyteákat használnak. Ezek keverékek, és pontosan kell tudni, hogy miből mennyi kell bele. No és hogy néz ki a magyar gyógyital-keverék?
Mondjuk száz évvel ezelőtt, ha beteg lett valaki, mit vittek neki? Húslevest. Így van. Minden régi fűszernövényünk a legerősebb gyógynövények közé tartozik. A hagyma, a petrezselyem, a majoránna, a bazsalikom, és így tovább. A fokhagyma. Ezt csak azért mondom, mert a gyógyítás, ami például nyugaton rendkívül bonyolulttá vált, az nálunk micsoda? A leves.
Hát ezért van ennyi levesünk, mert minden leves egy gyógynövény keverék.

(Géczy Gábor: Síppal, dobbal, nádhegedűvel - előadásrészlet)
 

Ennél tavaszibb leves nincs is azt hiszem. És kenyérleves is, ismét. Ez a finomság tökéletes főtt tojással is, lágy tojással is, buggyantott tojással is, rántottacsíkokkal is. Csakhogy megint volt szikkadt maradék kenyerem is. Így hát a tojásbetétet sem vetettem el - kombináltam a kettőt. Így kapott aranyló bundáskenyér-betétet a leves.
Valójában tavaly kötöttem barátságot a fejes saláta nem csak salátaként való felhasználásával. Mikor megkóstoltam Rézi néni ropogós morzsával tuningolt tejfeles sült salátáját. Annyira jó köret, hogy elmondani nem tudom. Könnyű, izgalmas és nagyon finom. Ehhez a leveshez pedig az inspirációt Zsanuária salátafőzeléke adta. Gyakorlatilag azonos, csak fokhagyma helyett medvehagymával ízesítettem és hígabb. Aki nem jut medvehagymához, 2-3 nagy gerezd fokhagymát dinszteljen a levesbe.

Hozzávalók 4 főre:

2 fej saláta,
2 marék medvehagyma (5 dkg körülbelül),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejföl,
zöldségalaplé vagy csontalaplé vagy húsleves, ha
nincs akkor 2 leveskocka vagy burgonyafőzővíz,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kristálycukor,
és ha savanykásan ennénk pár csepp ecet a végén.
Betétnek:
személyenként 1 tojás bármilyen formában
vagy bundáskenyér szeletek.

A salátát szedjük leveleire, aztán alaposan mossuk meg a medvehagymával együtt. A vöröshagymát az olajon pici sóval pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a laskára vágott salátaleveleket és a csak úgy hanyagul összevágott medvehagymát. Amikor összeesik az egész, engedjük fel alaplével vagy ha nincs vízzel & leveskockával, de ha éppen krumplit főzünk az ebédhez, el ne öntsük a levét mert azzal lesz a legfinomabb. Sózzuk még ha szükséges, ízlés szerint frissen őröljünk bele borsot is. Amíg felforr, addig készítsük el a habarást a tejfölből és lisztből. Mikor már úgy 5 perce forr a levesünk, adjuk hozzá hőkiegyenlítéssel a habarást. Hagyjuk újra felforrni és ízesítsük kevés cukorral. Aki savanykásan enné, pici ecettel is.
Süssünk maradék szikkadt kenyérből bundáskenyeret, s tálaljuk levesbetétként.
Ehhez a leveshez más zöldfűszerek is nagyon jól illenek, például a tárkony, a szurokfű, a kakukkfű, a menta, petrezselyemzöldje, lestyán, zellerzöld, majoránna, bazsalikom, zsálya. Bármelyikkel kiváló lehet.

Bundáskenyér: a kenyérszeleteket sózott és pici tejjel higított felvert tojásba forgatjuk, és közepesen forró olajban szép aranylóra sütjük. Az olaj a serpenyőben körülbelül olyan 1/2 - 1 cm magas legyen. Ne legyen kevés, de nem is kell nagyon bő olajban sütni.

Vendégpost: Fonott kalács (nem csak) Húsvétra - Challah

.

Ott vagy, ahol lenned kell. Nem kell máshova menned. Érezd a nyelveden a nedvességet. Érezd, ahogy erőfeszítés nélkül telik meg és ürül ki a tüdőd, önkéntelenül pislog a szemed. Csak egy-két hüvelyknyire a bordáidtól a szíved dobog. Ott a makom*. Itt volt eddig is, de nem tudtuk, mert mélyen aludtunk, itt, a makom szívében.

(Lawrence Kushner rabbi)

(* makom: héber kifejezés a szent helyre, Isten helyére. Isten egyik neve is.)

Sógorom elküldte ennek a fantasztikus kalácsnak a leírását is és készített fázisfotókat is. Mint kiderült ez a Challah, vagyis a zsidó szombati ünnepi kalács. Fűszeres Eszternél is megtaláltam. Ő azt is leírja mitől lesz kóser, ha valaki teljesen autentikusan szeretné elkészíteni.

Annyit fűznék a recepthez elöljáróban, hogy ennél finomabb kalácsot még nem ettem. A tésztája könnyű, csodálatosan sima és finom. Messze übereli az eddig sütött kalácsaimat. Kicsit eklektikus húsvétunk lesz, mert ezt a hagyományos zsidó kalácsot fogom majd az ünnepre én is megsütni. Mert ami jó az jó. És ez nagyon jó. 

A receptleírás Gida Mester tolmácsolásában következik a képek alatt. Ő úgy tanulta meg a hatos fonást, hogy pici fia 3 pulóverének a hat ujjával gyakorolt. :))

És küldött nekem egy videót is, segítségül a fonás megtanulásához. A többi Gida mester tollából:

A mi családunkban kalács nélkül leülni a húsvéti nagyszombati asztalhoz elképzelhetetlen. Aki egyszer megsüti, abban feléled a hedonista vágy, hogy eme egyszerű, ámbár meglepően ínycsiklandozó fonott kalácsot az év bármely szakában csipegesse, ízlelgesse.

Miképpen a recept maga nem túl terjedelmes, azt javaslom, hogy aki rendelkezik memóriafogas technikával, most koncentráljon, a többiek kapjanak elő papírt és ceruzát, addig várok.

Hozzávalók listája:

1,2 kg sima liszt

4 dkg élesztő

10 dkg cukor + 1 nagyobb csipet

4 csapott tk só

5,5 dl meleg víz

5 db egész tojás (ha nagyok, elég 4 is)

2 dl étolaj

Showtime:

Az élesztőt felfuttatom mintegy másfél deci eléggé meleg viszont még éppen nem forró vízben, persze azt a nagyobb csipet cukrot táplálékként megkapják az élesztőgombák. Meghálálják.

Szárazon összekeverem a lisztet, a cukrot és a sót, és nyakon öntöm a fiam poharából disszidálni készülő élesztővel, és azzal a lendülettel beleszórom a többi hozzávalót, csak hogy ne hancúrozzanak a konyhában. Szerintem hamarabb kapunk homogén tésztát, ha a tojásokat előtte felverjük, és úgy küldjük bele. Én is így tettem.

Mikor már leválik a kezünkről, vagy a turmixgép dagasztós részéről a tészta (ne aggódjunk, ha egy kicsit lágynak találtatik, hiszen ettől lesz olyan légies), finoman meghintjük liszttel és meleg helyen közel egy órát kelesztjük. Tehetünk rá plédet is, és már meleg is.

Utána lisztezett deszkára fordítom, meghintem megint liszttel, majd nagyon lágyan átforgatom. Aztán fogok egy malacbökő kést (az átéri) és először négy, nagyjából egyforma darabra metélem. Azután ezeket is hat részre osztom. Innen már mindenki eldöntheti, hogy milyen hosszúságú hurkákat sodor. (Ez lehet 30-40-50 cm.) Én a 30 centist választottam, így olyan kis tömör lesz, mint megboldogult gyermekkoromban. Aki jobban elnyújtja a tésztát, az sudarabb végeredményt csodálhat majd meg.

A kisodort tészták egyik végét mindig a mellette levőre teszem, majd jól megnyomkodom, így kialakul egy 6 lábú polip. Utána csak össze kell fonni, nehogy kimásszon a tepsiből.

Ahogy összeállnak a fonott kalácsok, sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, és még fél órát hagyom pihenni, addig a sütőt is felhevítem, mintegy 160 fokosra. Mielőtt beteszem a sütőbe a matériát, egy extra tojást felverek (szégyellem, de ezt a szerencsétlen tojást kihagytam a receptből, hát már én sem vagyok a régi…) Ha akarjuk, megszórhatjuk, egy kis szezámmal, mákkal, esetleg egyéb magokkal. 35-40 perc alatt elkészül, először szigorúan alsó sütésen, csak az utolsó 10 percben teszem alsó-felsó sütésre.

Mellékelek egy linket is, én ettől az ügyes hölgytől lestem el a fonás technikáját, bár szerintem az ő tésztája kissé kemény. Nem túl ördöngös, de a biztonság kedvéért a 3 éves gyermekem 3 pulóverének ujjain (3x2, az pont 6) gyakoroltam, mert nem akartam felsülni (nem vagyok én pékáru, kérem szépen).

Azt azért nem árt tudni, hogy ebből az adagból egy teremfoci csapatot is megvendégelhetünk (4 kalács kerül belőle). Egy normál családnak elég a fél porció is. Fogyaszthatjuk magában, vajjal, lekvárral, esetleg mogyorókrémmel, vagy a húsvéti asztal díszeként is. Természetesen 3, 4 vagy 5 szálból is készülhet, de ekkor értelemszerűen annyi részre kell osztani a tésztát. Mindenkinek sok sikert és jó étvágyat! :)

Gida Mester

Maradék kenyér felhasználása

.

A szél fütyült, kiáltozott a házban, mintha válaszolni akart volna neki. Az óra ünnepélyesen ketyegett tovább.

Egyszerre csak megtörte valami a csendet: hangos csattanással becsapódott a ház kapuja.

- Michael! - kiáltott fel összerázkódva Jane.

- Jane! - kiáltott fel Michael, és sápadt arcára kiült az aggodalom.

Hallgatóztak. Aztán az ablakhoz rohantak és kinéztek.

Mary Poppins odalent állt éppen a kapu előtt, kabátban, kalapban; egyik kezében táskáját, másikban ernyőjét tartotta. Vadul fújt körülötte a szél, szoknyáját rángatta, kalapját félretaszította. De Jane és Michael úgy vette észre, hogy Mary ezt sem bánja, mert úgy mosolyog, mintha ő meg a szél megértenék egymást.

Egy pillanatra megállt a kapu lépcsőjén, és visszanézett. Aztán gyors mozdulattal kinyitotta az ernyőjét, bár nem esett az eső, s kifeszítette a feje fölött.

A szél vad rikoltozással csusszant be az ernyő alá, s fölfelé nyomta, mintha ki akarná tépni Mary Poppins kezéből. De Mary erősen fogta, s a szél nyilván ezt is kívánta tőle, mert most magasabbra emelte az ernyőt a levegőbe. Maryt pedig fölemelte a földről. Könnyedén libegtette, úgyhogy lábujja éppen csak súrolta a kerti utat. Aztán keresztülemelte a külső kapun, s fölfelé sodorta az utcai cseresznyefák ágai felé.

- Elmegy, Jane, elmegy! - kiáltotta sírva Michael.

- Gyorsan! - kiáltotta Jane. - Az ikreket! Hadd lássák utoljára! - Most már mind a ketten bizonyosan tudták, hogy Mary örökre elment, mert megfordult a szél.

(P. L. Travers: A csudálatos Mary)

Ó, tudtátok hogy Mary Poppins ilyenkor köztünk jár? Böjtidőben, mikor mindig fúj a szél, itt van... :)
Gyerekkorom nagy kedvence. Hmhm. Még most is időnként elolvasom...
Node elébb főzés. Aztán majd délután jöhetnek Mary Poppins kalandjai.
Épp most vágtam apró kockákra egy egész saját sütésű finom lenmagos, zabpelyhes, teljes kiőrlésű lisztes kenyeret. Mert van úgy hogy nem tudom eltalálni, éppen mennyi fogy. Anyutól tanultam. Ami nem jó zsemlemorzsának, azt felvágta kenyérkockának zsömlegombóchoz, krémlevesekhez vagy most éppen - köménymagos rántott leveshez lesz. Ha cipőt vett, nem dobta ki a cipősdobozt, hanem abban tárolta a zsemlemorzsát is, meg a kenyérkockákat is.
A lényege csak ennyi: vágd föl a kenyeret kockákra, levegős helyen szárítsd meg és mikor kell, csak vegyél ki belőle és pirítsd meg.
Nálunk sosem dobódott ki kenyér. Vagy zsemlemorzsa, vagy kenyérkocka lett belőle, vagy összegyűjtötte anyu olyan kolléganőinek, akik tartottak csirkéket vagy disznókat. Vagy kenyérleveseket szoktam készíteni belőle. Gaspacho-t vagy bármilyen másik jó kis kenyérlevest. (Még itt és itt és itt.) A maradék morzsát pedig elszórom a téren a galamboknak.
A zsemlemorzsa készítése is egyszerű: darabold el a kenyeret, szárítsd meg, majd diódarálón vagy konyhai robotgéppel daráld le. Aztán egy kissé nagyobb lyukú szűrön (tésztaszűrő) szitáld át. Kész. Korlátlan ideig eláll szellős dobozban.
Friss zsemlemorzsát csak akkor készítek, ha csőben sült étel van terítéken, aminek a tetejére kenyérmorzsa kell. Akkor robotgéppel friss kenyérből készítem, mert így rusztikus lesz és finom ropogósra tud megpirulni.

És a klasszikus felhasználása még a szikkadt kenyérnek a bundás kenyér. Mindenki szereti azt hiszem. :)
No és a jóféle kenyérpudingok, mint ez vagy ez vagy ez vagy ez. Lehet sósra is hangolni. Az angol konyha klasszikusai egyébként a sütés nélküli vagy sütött kenyérpudingok. Remek módszer szikkadt kenyerek vagy kalács elhasználására.