A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasnivaló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasnivaló. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 14., péntek

Jobb mint az olívaolaj?



Új magyar étolajak, amelyek túlszárnyalják az olívaolaj tulajdonságait 
 
Öt új, egészséges étolajat és ezek esszenciáját fejlesztette ki a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. Ipari Növények Főosztálya; az olajok új napraforgó- és olajlen-fajtákból, hidegen sajtolással készülnek - mondta el Áy Zoltán tudományos segédmunkatárs az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a termékcsalád egy most zárult pályázat eredménye. A Nemzeti Innovációs Hivatal Baross Gábor programja támogatta a munkát, amely két évig tartott, elvégzésére 50 millió forintot nyertek.

Az új olajok különlegessége a beltartalmukban rejlik, ami elsősorban a magfajtától függ, a növénynemesítéssel ugyanis az olaj minősége tág határok közt változtatható - magyarázta a kutató.

A napraforgóból készült hagyományos, boltban kapható étolajokhoz képest ezeknek a fajtáknak jelentősen módosították a zsírsav-összetételét. Az olaj savtartalmát olyan magasra emelték, amely az olívaolajra sem jellemző. Az olívaolaj savtartalma körülbelül 80 százalékos, az új olajok savszintjét pedig 85-90 százalékra emelték, míg egy hagyományos napraforgó étolajnál, ez mindössze 25 százalék.

A magas olajsav rendkívül jótékony hatással van a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére, megelőzésére, csökkenti a káros koleszterin szintjét, az érelmeszesedéseket pedig oldja. A magban levő E-vitamin belekerül az olajba, miután hidegen sajtolással készül, és nem nagyipari módon, ahol ezt a vitamint szintetikusan szokták pótolni. Ez is növeli az olaj felhasználhatóságának idejét, mivel természetes antioxidánsként gátolja az avasodást, az olajok akár négy évig is megőrzik a minőségüket.

A kutatásban két lenolajat és három napraforgóolajat kísérleteztek ki, valamint összeállítottak ezekből egy speciális arányú keveréket, ami egyesíti magában az összes termék előnyös tulajdonságát. Azaz a napraforgóra jellemző kedvező olajsav-arányt és a lenmagra jellemző magas omega3 - linolénsav - szintet tudták egyesíteni egy termékben.

A WALCER, a GK MOR, a SARAY, a ZOLTÁN és a GK LILU termékek előállításánál cél volt az olívaolaj kiváltása. A kifejlesztett termékek szeretnék drágábban adni, mint a hagyományos étolajat, de olcsóbban, mint az Oliva olajat. Áy Zoltán szerint egy éven belül meg lehetne jelenni a termékekkel a piacon.

Hozzátette: hamarosan beadnak egy új pályázatot, amelynek támogatásával az olajok gyógyászati felhasználásának lehetőségeit vizsgálnák.
- MTI -

2012. szeptember 12., szerda

A zalai tündérkertész



Ami nekünk alma meg szilva, az Kovács Gyulának pónyik és penyigei nemtudomka. A Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak lelkes gyűjtője mára közel ezer fajtát mentett meg, soknak szó szerint az utolsó példánya áll a kertjében.


Kovács Gyula apjával az 1960-as években járta be az egész Nyugat-Dunántúlt. Akkoriban a jelenlegihez képest még eredetinek mondható gyümölcsösöket találtak ott. „Itt, a nyugati szélen a határzár miatt az öregek teljesen elzárva éltek és őrizték a hagyományokat” – érzékelteti a korabeli állapotokat a pórszombati erdész.
Munkája akár egy régészé. Sokszor már csak töredékekből próbálja újraépíteni a múlt sokoldalú fakultúráját. Egy-egy ágból, hajtásból igyekszik megmenteni egy mosolygó Batult, selyemalmát, hólyagos cseresznyét vagy a korabeli több ezer mára kihalóban lévő gyümölcsfajta valamelyikét.
A 18-19. század folyamán egyre több őshonos gyümölcs kezdett kiszorulni a termesztésből. Helyettük más európai vidékekről származó, majd Európán kívüli fajták nemesítésével létrejövő változatok terjedtek. A 20. század közepétől pedig a nagy lendületet vett intenzív mezőgazdálkodás sodort a kihalásba rengeteg fajtát.
Kovács Gyula bő három évtizede kezdte feltérképezni először a szűkebb környezetét, majd az egész Kárpát-medencét. Amikor látta, hogy gyerekkorának, sőt netán őseinek gyümölcsfáit fillérekért elkótyavetyélve tüzelőnek vágják ki, elhatározta, hogy tesz valamit az évszázados termő gyümölcsösök túléléséért.
Elkezdte gyűjteni a kertje számára a fákat, majd a különböző helyekről származó oltványok segítségével újraélesztette a kihalás szélén levő fajtákat. A Mendes-hegyen elterülő első kertjét követte a második, majd a harmadik, ma hét kertben virágzik az ananászalmától a veresszilváig mintegy ezer gyümölcsfa.
Kovács Gyula számára a gyümölcsfák begyűjtése és elültetése csak az első lépés, de ugyanilyen fontosnak tartja a hozzájuk kapcsolódó ismeretek és legendák megőrzését is. Ez egy összetett, ha úgy tetszik, néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunka is. Ezért olyan izgalmas.
Tevékenykedését eleinte sokan rossz szemmel nézték. Gyanakodtak, nem értették, hogy mit ólálkodik ez az ember az értéktelennek hitt, kivágásra vagy eltüzelésre ítélt öreg fák körül.
Az elmúlt évtizedben azonban a hozzáállás megváltozni látszik. Amint híre ment, hogy van Zalában egy megszállott, lelkes gyümölcsész, aki a Kárpát-medence kihalófélben levő gyümölcsfáit gyűjti össze, sokan keresték meg, hogy saját vagy nagyszüleik kertjének utolsó darabjait eljuttassák hozzá.
Egy-egy jellegzetes fajtáért örömmel utazik, akár Erdély legtávolabbi szegletébe is, de nem egyszer kapott már postán oltványokat, és az is megtörtént, hogy valaki – értő, érdeklődő utód híján – végrendeletében hagyta rá kertjének öreg gyümölcsfáit.

Mindent a maga helyén
Minden régiónak megvannak a jellegzetes gyümölcsfajtái. Ezek hosszú évszázadokon keresztül váltak olyannyira ellenállóvá, hogy túléljék a sokszor szélsőséges időjárás viszontagságait is.
Ezzel szemben az elmúlt jó két évszázadban betelepített és nemesített fákkal általában sok a gond, óvni, metszeni, a kártevőkkel szemben permetezni kell őket. Kovács Gyula szerint az ősnemes fajták metszést, vegyszerezést, külön öntözést nem igényelnek, állnak és teremnek akár 38 fokos hőségben is.
Fontos, hogy a fák mellett az adott terület jellegzetes gyümölcskultúrája is megmaradjon. Ma már kevesen emlékeznek arra, miként lehet a több ezer fajta terméseit megfelelően feldolgozni. Nem mindegy pedig, melyik ételbe kerül például kobakalma, miként főzhető a tüskéskörtéből jó pálinka, vagy mire használhatjuk a lószemű szilva húsát.


Kevesen tudják, hogy a mosolygó Batul szintén egy almafajta, vagy hogy a Göcsej egyik legjellegzetesebb, már-már elfelejtett fája, a házi berkenye régen fontos népi gyógyír volt. Korábban például minden magára valamit is adó gazda saját kertjének jellegzetes gyümölcséből főzött pálinkát, ezért is alakulhatott ki oly színes pálinkakultúra, meséli Kovács Gyula. Magában a Göcsejben is legalább 500 fajta körtefát írtak le még a 19. században, ő maga, felbuzdulva az új pálinkatörvény adta lehetőségeken, a tüskéskörtéből főzte első „legális” pálinkáját.
Minden fafajtának megvan tehát a maga helye. Kovács Gyula így bárhonnan is kap megmentendő fát, amint lehet, annak oltványát visszajuttatja az eredeti termőhelyére. Ha pedig valaki csemeték után érdeklődik, akkor is a legfontosabb, hogy a helyi viszonyokhoz, hagyományokhoz természetesen kötődő fákat kell kertjében elültetnie.
Bő egy évvel ezelőtt például a szombathelyi Múzeumfaluban, a régi parasztporták mellett csemetekertet létesítettek, ahova „visszatelepítették” a környék jellegzetes gyümölcsfáit. A mintegy 50 csemetéből álló „bemutatót” Kovács Gyula a saját gyűjteményéből, a helyi adottságoknak megfelelő fajtákból állította össze.

Tündérkert közösségek
A ma mintegy bő ezer darabot számláló gyűjtemény csak a kezdeti lépés. Kovács Gyula áldozatos munkája szerencsére követőkre is talált. Egyre többen fordultak hozzá tanácsért vagy jelentkezek lelkesen, hogy megmentenék közösségük régi fáit. Ezért hozta létre a Tündérkert programot, amelynek segítségével kisközösségek ismét felfedezhetik és az utókor számára megóvhatják jellegzetes fafajtáikat.
Kovács Gyula segít a kertek létrehozásában, a fák kiválasztásában, oltványaik elültetésében, de a kertek további gondozása, a termések hasznosítása már a helyi közösség feladata.
Hiszen – teszi hozzá az erdész – a fák megtartásával, megismerésével a munka nem ér véget. A legfontosabb, hogy azok ismét teremjenek, és a helyiek gyümölcslevet, lekvárt, pálinkát, ételekhez körítést készítsenek belőlük.
Mindemellett nagyon lényeges elődeink tudásának átadása is. Kovács Gyula ezért olyan programokat szervez, amelyeken a régi parasztemberek számára egyértelmű, mára azonban elveszett tudást oszt meg, főleg fiatalokkal. Ilyen például az oltás tudománya, amely nem egy faluból teljesen kiveszett.
Ma jó egy tucat Tündérkert működik egyfajta új, falusi közéleti fórumként, ahol a gyümölcsfák megtartása mellett a tudás átadására és a gyümölcsök sokrétű, közös felhasználására is lehetőség nyílik. A gyümölcsfákhoz ugyanis komoly elhivatottság kell. A gyümölcstermesztőkkel ellentétben, akiknek ez csak egy szakma, gyümölcsésznek lenni életforma, állítja Kovács Gyula. A több mint ezer megmentett, egyes fajták esetében valóságosan utolsó gyümölcsfaegyed pedig mindenképpen visszaigazolja gyűjteménye fontosságát.
Egy mára szinte elképzelhetetlen gazdagságú gyümölcskultúra van ugyanis elveszőben, és Kovács Gyula számára személyes kihívás, hogy ezt a „kincset, amelyet vétek elherdálni”, legalább részben megőrizze az utókor számára. Ide kívánkozó szójátékkal érve, ezzel érne be munkája gyümölcse.

Internetes forrás: Tudatos Vásárló.hu

2012. július 7., szombat

Sokkoló leszek

Sokkoló lesz, csak szólok előre.



Mivel etetnek bennünket?
2007. január 5., péntek 16:11

Anabolikus szteroidok, antibiotikumok, nyugtatók és neuroleptikumok a húsban, foszfát, glutamát, nitritek és kátrány a húskészítményekben, ipari oldószerek és nehézfémek a tojásban, növényvédő szerek és mikotoxinok a tejben - egy nemrégiben megjelent könyv szerint ezek kényszerű velejárói a nagyüzemi állattartásnak: az olcsó húsnak nemcsak híg a leve, de mérgező is lehet. A kiadó megpróbált utánajárni a magyar helyzetnek, de ellenállásba ütközött.
Az élelmiszer-ipari tömegtermékektől egyre jobban elforduló Németországban alapműnek számító "Halál a konyhában: gyógyszerek és vegyszerek a táplálékunkban" című könyvet 1982-ben írta Eva Kapfelsberger és Udo Pollmer, azóta többször aktualizálták. Tavaly decemberben a tudatos fogyasztók között már nem ismeretlen Kétezeregy Kiadó jelentette meg magyarul, és még arra is vette a fáradtságot, hogy hazai vonatkozású adatokkal egészítse ki a kötetet. Ez nem ment zökkenőmentesen.
"A nagyüzemi, intenzív állattartás elsősorban sokat akar termelni, és ehhez tiltott hozamfokozókat használhatnak. Ezért vannak ezek a húshegyek, amiket aztán át kell címkézni. Az éri meg az állattartóknak, ha minél rövidebb idő alatt, minél kisebb helyen, minél több húst tudnak termelni. De az állatok ezt nem biztos, hogy kibírják, ezért szükség van más típusú gyógyszerekre is. Azt szerettük volna megtudni, hogy ezekből mit mérnek és mennyit találnak Magyarországon az élelmiszerekben. De nem sikerült." - mondta Benda Judit, a kiadó vezetője az Indexnek.

Az index.hu-n folytatódik a cikk.


Aromáktól hamis ételek és italok

Bevezetésként az 1938-ban kiadott Új Idők Lexikonból idézek pár sort. Eszerint az ételízesítők „(…) levesek, mártások ízének teljesebbé tételére szolgáló ipari készítmények. A húskivonathoz hasonlítanak, azonban rendszerint mégsem húsból készülnek. Leveszöldségből, gombákból, s főleg élesztőből állítják elő őket fehérje-hidrolízis segélyével úgy, hogy az említett nyersanyagok vizes kivonatát konyhasóval együtt bepárolják. Élelmiszertörvényeink szerint fűszerek zamatanyagainak szabad az ételízesítőkben helyet foglalni, de konzerváló szereket az ételízesítőknek nem szabad tartalmazniuk(…)”

Az ízesítők, íz utánzó szerek használata tehát nem mai keletű, sőt a háborús időkben a szakácsoknak, sütőmestereknek, pékeknek, cukrászoknak - a különféle hozzávalók hiánya, vagy nehéz beszerezhetősége miatt - nagyfokú leleményességre volt szükségük. E kor szüleménye például a rozs nélküli rozskenyér, és a II. világháború idejéből származik a vérrel festett szójakolbász is. Steiner Gyula 1942-ben kiadott Cukrászok és sütők háborús kincses ládája című könyvében szó esik még arról is, miként lehet fából cukrot készíteni, s a facukorból tortát, és más egyéb édességet varázsolni. Megtudhatjuk, miképpen lesz a cukorból műméz, milyen módon készül a barackíz-utánzat, miként dúsítja a tök a gyümölcslekvárokat, hogyan takarítható meg a cukor fügével, milyenek a tejpótló anyagok, a pótcsokoládék, s a műélesztő krumplival, hogyan lehet liszt nélkül tortát csinálni, miként készíthető kenyér répából, kölesből, vagy szénából, tökből, esetleg fából.

Rosta Erzsébet oldalán folytatódik a cikk.

És itt olvasható Hans-Ulrich Grimm A leves hazudik, az ételek szép új világa című könyve.

2012. június 24., vasárnap

Csak beköszönök...



Hát mostanság nem nagyon főzök ebben a kánikulában... Újdonságokat meg még kevésbé.
A repertoár friss gyümölcs, párolt zöldségek és újkrumpli, esetleg egy jó kis lájtos főzelék, hideg levesek, lesütött hús újhagymával, paradicsommal, kovászos ubival vagy gyrosként laposkenyérbe téve vegyes salátával, joghurtos öntetekkel; hideg töltött dagadó, sokhagymás lesütött máj, padlizsánkrém, sült feta, hummusz, falafel, kovásztalan laposkenyerek (tortilla, roti, csapati, stb...), hideg tészta- és rizssaláták és hasonlók. No azért ma főzök egy nagy fazék nagyanyám féle szabolcsi paradicsomos nyári töltött káposztát édeskáposztából, azt lehet melegíteni 2-3 napig majd.


Piacoztam ma is. És találkoztam két sráccal, akik jó dolgokat árulnak. Házhoz is szállítanak az egész országban, meg a piacon is megtalálhatók vasárnaponként. A honlapjuk: www.csaladellato.hu.
Van náluk hidegen sajtolt napraforgó-, dió-, tökmag-, szezámmag-, mandula-, stb... olaj, van tényleg adalékanyagmentes parajdi só, gyümölcslevek, magyar barna és fehér rizs, nyírfacukor, házitészták, adalékanyagmentes lisztek, stb... Érdemes megnézni az oldalukat!

És találtam egy másik jó oldalt is: a biovetomag.hupont.hu-t, itt is érdemes körülnézni. Mindkét oldalt beteszem a Zöldfazék menüpont alá, ott megtaláljátok.

És vettem igazi fazekaskancsót is a múltkor. Csak ajánlani tudom. Körülbelül ötször több ideig hűvösen tartja a benne lévő italt, mint egy üvegkancsó. Imádom.

A hűtőm fagyasztórekeszéről érdemes lett volna pár napja fotót készítenem... Csurig volt jégkockával. Más nincs is benne... Remélem bírjátok még ezt a kánikulát, mindenkinek kívánok hűs vízparti napokat és ha mégis valami újdonság is készül majd, jelentkezem. Addig is: strandra mentem! :)



2012. március 8., csütörtök

Fűszerkavalkád

.

Valamit kerestem a neten, és találtam egy remek oldalt. Fűszerkeverékek. Fűszerolajak, házi mustárok, mit-mihez, stb.


 (kép innen)

Az arab részt kissé hiányosnak találtam, de a Terebessen megleltem.

2012. március 7., szerda

Tésztavarázs a fazékban

.

Nohát. Engem is elért a tésztavarázslat. :) Konkrétan egy csodás szakácskönyvről van szó: írója Michael Roux, több Michelin csillagos séf, aki - csillagok ide vagy oda - több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a házi tésztakészítés terén.


Könyve megtöri a mítoszt, miszerint tésztát készíteni bonyolult és nehéz dolog. Leírásait követve még egy kezdő keze alól is fantasztikus tésztaköltemények kerülhetnek ki. Műve hiánypótló a szakácskönyvek nem kis garmadájában, mert a házitészta valamiért mostohagyermeke lett nem csak az éttermek, de a hétköznapi konyhák világának is. Michael Roux rendkívül inspiráló: aki kézbe veszi a Tésztavarázst, nem egykönnyen teszi le ezt a szép kiadványt.
A könyvben fejezetekre tagolódnak a különféle tésztákból készült finomságok.  Pizza, linzer, leveles tészta, égetett tészta, filotészta, pástétomtészta. S mindezen receptek szép fotókkal vannak illusztrálva, követhetően leírva, modern ízkombinációkkal, nagyon ötletesen megkreálva. E könyv gazdagon kínálja a finom tésztaételeket, mindent megtalálunk benne, mi szemnek s szájnak ingere - sósan és édesen is. Alapmű.

A könyv a T. bálint Kiadó gondozásában jelent meg. Szavazhattok is a könyvre, a Libri Aranykönyv játékában vesz részt. A Libri értékes nyereményeket is kisorsol a szavazók között.

 
Néhány szép fotó a könyvből.

2012. február 14., kedd

Pasta al gorgonzola

.
Ez az észak-kelet tájföldi tanárom, Ácsán Cshá egyik kedvenc története volt.
         Egy szép nyári estén, vacsora után, egy friss házaspár együtt indult sétára az erdőbe. Remekül érezték magukat, amíg meg nem hallottak egy hangot a távolból: „háp-háp!”
         „Hallod,” mondta a feleség, „ez biztos egy tyúk.”
         „Nem-nem. Ez egy kacsa volt.” javította ki a férj.
         „Nem… Biztos vagyok benne, hogy tyúk.” válaszolt.
         „Lehetetlen. A tyúk azt mondja, hogy „kot-kotkodács”, a kacsa meg azt, hogy „háp-háp!” Ez a kacsa volt, édesem.” felelte az ura, kissé már ingerülten.
         „Háp-háp!” Hallatszott ismét.
         „Na, ugye, hogy a tyúkod csak kacsa,” szólalt meg ismét.
         „Nem egyetlenem, ez csirke volt. Biztos vagyok benne.” bizonygatta, egyhelyben toporogva.
         „Ide figyelj asszony! Ez…egy…kacsa, K-A-C-S-A, réce! Megértetted?” Mondta feldúltan.
         „De tyúk,” ellenkezett.
         „Egy kacsa, hogy az ég áldjon meg, te…” 
De szerencsére a következő „háp-háp” megszakította a mondatát, hogy nehogy olyat mondjon, amit nem kellett volna.  
           A feleségnél már majdnem eltörött a mécses. „De hát tyúk!”
A férj meglátta neje könnybelábadó szemeit, és végre eszébe jutott, hogy miért is vette el. Az arca kisimult, és gyengéden így válaszolt: „Sajnálom drágám. Neked van igazad. Valóban tyúk.”
„Köszönöm egyetlenem.” mondta és megszorította kedvese kezét.
„Háp-háp!” zengett bele az erdő, mialatt továbbfolytatták sétájukat együtt, szerelemben.
A történet lényege, hogy a férj végre ráébredt, hogy nem az a fontos, hogy tyúk volt vagy kacsa. Ami igazán számít, hogy békében együtt legyenek, hogy élvezhessék a nyáresti sétájukat. Hány házasság megy tönkre lényegtelen dolgok miatt? Hány válásnál vágnak egymáshoz „tyúk vagy kacsa” szintű ügyeket?
Ha megértjük ezt a történetet, emlékezni fogunk, mi is az igazán fontos. A házasság fontosabb annál, hogy réce vagy csirke volt. És különben is, hányszor volt már, hogy teljesen száz százalékig biztosak voltunk abban hogy igazunk van, és később rá kellett jönnünk, hogy mégsem?  Ki tudja? Lehet, hogy tényleg egy génmanipulált csirke volt, ami képes a hápogásra!
(A nemek közötti egyenlőség és a zavartalan szerzeteséletem megőrzése érdekében, minden alkalommal, amikor ezt elmesélem, felcserélem a szereplőket.)

(Ajan Brahm - Opening the Door of Your Heart, bodhibuilding blog)





Kedves párom ma egyszerű tésztát kért ebédre. Azért játszottam egy kicsit. :) Egyébként a világ egyik legegyszerűbb étele, bármilyen száraztésztával is tökéletes, de a krumplinudli sem rúgja le magáról ezt a fini szószt. És szinte már nem is recept... A tésztát egyébként céklaporral színeztem és ravioliként is elkészíthettem volna, dee... bár marad a gyerek ha játszik, ennyire most nem voltam pepecselős kedvemben. :)



Hozzávalók 4 főre:
50 dkg száraztészta,
20 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen márványos sajt),
2 dl tejszín,
só (nem biztos hogy kell, a sajt sós),
frissen őrölt bors,
1 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
2 gerezd fokhagyma. 


A vizet tegyük fel forrni sóval. Közben az olívaolaj-vaj keverékén pici sóval futtassuk meg az apróra kockázott fokhagymát, majd öntsük fel tejszínnel és morzsoljuk bele a gorgonzolát. Kevergessük, míg elolvad a sajt és kissé besűrűsödik a mártás. A kifőzött tésztát szedjük a szószba, ha túl sűrű lenne, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta. És kész! Nudlira (gnocchira) is tökéletes mártás. Édes salátahagymát vagy lilahagymát is dinsztelhetünk bele a fokhagyma mellé, ha épp úgy tartja kedvünk.

2012. január 19., csütörtök

A fakanál mint harci eszköz

.

Soha nem gondoltam, hogy egy egyszerű, mezei gasztronapló részese lehet a világ megmentésének... Hogy harci szimbólumként a fakanalat fogjuk majd magasra emelni. Pedig lassan ide jutunk.
Nem rémisztgetni akarok, csak a nyitott szem fontos. Mert oda is eljutunk lassan, hogy globális polgári engedetlenségi mozgalmakat indíthatunk a sok esztelenség, törvényes törvénytelenség ellen. Ajánlom az oldalt, valóban objektív és tájékozott-tájékoztató. A Zöld Fazékban is megtalálod.  

GreenR, a zöld objektív

Fütyül a teáskanna, lassan ébrednünk kell. Világ fakanalai, egyesüljetek!


 (kép innen: képguru)


"Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.
Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát."  ......  

.

2011. december 15., csütörtök

Karácsony fája

.

Ma már szinte mindenütt a világon állítanak karácsonyfát a téli napforduló ünnepén. A ma embere pusztán dekorációnak hiszi, holott szimbolikája nagyon ősi, egyetemes. Gondoltam megosztom Veletek, miért is díszítünk fenyőt valójában, mit jelképez karácsony fája. Az írást Osarától vettem át, nagyon jól összeszedte a témát, köszönet érte.


(Világfa képe szaru sótartón, kép innen)

"Az Axis Mundi, vagyis a világtengely nagyon sok nép hitvilágában előfordul. Ennek jelképe a Világfa, amely áthidalja a különböző világokat, hogy így lehetségessé váljon az ezek közötti utazás. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világ, lombja pedig az ég, a felső világ. A Világfán lévő gyümölcsök jelképezik a tudást (bibliai almafa a tudás almájával). A fa mellett a legtöbb esetben egy kígyó vagy egy sárkány őrködik. Meséinkben ez az égig érő fa vagy tetejetlen fa.

(Yggdrasil, kép innen)


A skandináv mitológiában ilyen faszimbólum a szent Yggdrasil kőris, mely a Helben gyökerezik, a törzs Midgardon (Föld) keresztül emelkedik, eléri az Asgard hegyet, majd az égig nyúlik tovább. Levelei a felhők, gyümölcsei a csillagok. Törzse alatt lakik a három sorsistennő, a Nornák.
Gyökerei között van Mimir óriás kútja, az Urd, a bölcsesség forrása. A hagyomány szerint Odin azért áldozta fel fél szemét, hogy ebből a kútból ihasson. Kilenc napig függött fejjel lefelé a Világfa ágairól, saját dárdájától átdöfve, étlen-szomjan, mire sikerült elérnie a mélyen alatta fekvő mágikus pálcikákat. Így szerezte meg a rúnák titkos tudományát, és utána újjászületve ereszkedett le a fáról.
A szászok Irminsulja hatalmas fatörzs volt, a világot tartó oszloppal azonosították. A szent oszlopot Nagy Károly egy hadjárata alkalmával elpusztította. 
 (Magyar népi hímzésminta)

A keltáknál Uisnech Kőrisfája az, ami összeköti a földi világot az alsó és a felső világokkal, és lehetővé teszi az utazást ezek között. Az írek mítoszában Thomas szakított gyümölcsöt a fáról, hogy elérje ezáltal a tisztánlátást.
Minden kelta törzsnek vagy törzsszövetségnek saját szent fája - az ír hagyományban bile - volt, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség az Élet Fáját (crann bethadh) kidöntötte, ezzel meggyalázta és romlásba döntötte a népet.
Az egyiptomiak a szikomorfát tekintették a klasszikus értelemben vett élet fájának. Ez a fa a mai hegyi juharhoz vagy a platánhoz hasonlatos a leginkább. Hathor szerelemistennőnek és Nut égistennőnek, a halottak védelmezőinek szent fája volt, az ő növényi megtestesülésüknek gondolták. A szikomorfáról azt tartották, hogy messze a termőföld határain túl magányosan áll a homoktengerben, lemélyesztve gyökereit titkos vízerekig, jelezve az ember előtt az élet és halál kettősségét. Az egyiptomi életfa jelentéskörébe tartozott a fáraót szoptató vagy az élet vizét hintő egyiptomi datolyapálma-, szikomorfügefa-istennő képmása is. A szikomorfa fáját előszeretettel használták alapanyagul a koporsókészítők, a fedél belsejét pedig gyakran díszítették Nut istennő képmásával.

(Kép innen)


Az Osiris hátgerincét jelképező djed-oszlopot szintén a Világfa szimbólumaként tisztelték. (Én az ankhot inkább tartom életfa szimbólumnak, mert kifejezetten hasonlít a lentebb látható sámándobok ábráira duende)
A maja mítoszokban is feltűnik a Világfa egy változata. Elképzelésük szerint a világ mind a négy sarkában egy-egy gyapotfa áll, az Imix, amely a bőséget biztosítja. A fák az égtájaknak megfelelő színűek, a kelet vörös, az észak fehér, a nyugat fekete, a dél pedig sárga.
Hasonló elképzelés uralkodott a kínaiak mítoszaiban, szerintük az égboltozatot négy oszlop tartotta.
Az indiai mítoszok többször is említést tesznek szent fákról. Buddha, a nagy tanító egy fa tövében ülve érte el a megvilágosodást. A hindu Visnu-t is gyakran ábrázolták egy kozmikus fa alatt.



(Bronzsisak töredék Urartuból, kép innen)

A sumérok Huwawa fáját, a cédrust tisztelték világfaként, az élet szimbólumaként, mely többször feltűnik a Gilgames eposzokban is.
A héber kabbalában szereplő Életfa ugyanennek a kozmikus fának a letérképezését jelenti. Az Élet Fája tíz szefirából áll, amelyek a tudat egyes szintjeit jelenítik meg.
 
(Kép innen)

A Biblia így szól a világfáról: "És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kellemeset a megtekintésre és jót az evésre; az élet fája pedig a kert közepén volt, a jó és a rossz tudásának fája... És (az asszony) ... vett a gyümölcséből és evett; adott férjének is vele együtt és az is evett. Akkor megnyíltak mindkettőjük szemei ..."
A görög mondákból sem hiányzik a szent fa. Daphne, a szép nimfa addig menekült az őt szerelmével üldöző Apollón elől, míg végül apját, Péneiosz folyamistent kérte meg: változtassa őt át. A nimfa lába egyszerre földbe gyökerezett, teste pedig babérfává alakult. De Apollón még így is annyira szerette, hogy leveleivel haját díszítette. A babérfák leveleiből font koszorú később győzelmi fejékként szolgált a hősöknek.
A sámánizmusban a sámán transzban utazást tesz a fa ágai közé, vagy pedig lemerészkedik a gyökerekhez, hogy a szellemősökkel kapcsolat-ba léphessen. A szibériai népek világfája nagy szerepet játszott a sámánok beavatási szertartásaiban is. Hasonló szerepet tölt be a magyar népmesékben az ?égígérő fa?, mivel a legtöbb esetben ezt kell a hősnek megmásznia ahhoz, hogy legyőzze a sárkányt és kiszabadítsa a királylányt, miáltal elnyeri a kezét és vele a királyságot.

(Világfa motívum szaru sótartón, kép innen)

Az ősmagyar mondákban (Arvisura) szerepel egy nagyon szép történet a világfáról. "Ata-Isis, a Napisten hét eget teremtett. A hetedik égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe, és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe, hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és a jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek második égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és segíthette földi hozzátartozóinak az életét."

(Szkíta világfa, kép innen)

A boszorkány hagyományokban a seprű kőrisfa nyele jelképezi az égig érő világfát, melyen a boszorkány könnyűszerrel eljuthat a földöntúli világok bármely részére.
A világot számos indián törzs elképzelése szerint is világfa vagy cölöp tartja fenn. A bella-coola indiánok szerint a fa gyökerénél lakik Amtep, a gonosz szellemek ura, tetején pedig Amotken, a jóindulatú szellem. A kanadai indiánok hosszú mitikus történetben mesélik el, hogyan tanították a szellemek azt az ifjút, akinek hivatása lett, hogy tartsa a világoszlopot. 

(Lappföldi sámándobok, kép innen)

A világfa segítségével jutnak a vak élőlények is a föld felszínére. A keresz indiánok hite szerint a föld mélyében négy világ volt: a vörös, a kék, a sárga és a fehér, az emberek a legalsó, fehér világban éltek. A Földistennő vagy a Kukoricaistennő fát hozott létre, ezen keresztül jutottak fel az emberek a vörös világba, s innen mai lakhelyükre, a földre."

(Forrás: Osara honlapja)

2011. november 27., vasárnap

Szakrális idő

.

Az ünnepnek az volt az őseredeti funkciója, hogy az egykor megtörténtet jelenvalóvá, újra átélhetővé tegye. Vagyis kiemelje az idôbôl, a mulandóságból és az idôtlenség, az örökké létezés szentségébe helyezze. Kezdetben az ünnep mindenki aktív részvételével zajlott, a közösség minden tagja cselekedve élte át a kultuszt, ami még nem vált szét a kultusz aktív mûvelôire és passzív nézôire. Akkoriban az ünnep idejére tulajdonképpen mindenki pap lett. Ma is a múlt jelenné varázsolására szolgálnak a passiók, halvány maradékai az egykori eleven kultuszmûvelésnek.
 
Az ünnep – mint szakrális idô – ugyanazt jelenti mint a szakrális tér. Ünnepek idején az Ég közelebb van a Földhöz, „átjárás” van a szellemi és anyagi világ között. Ezért ünnepkor fontosabb az áhítat, mint hétköznapokon. Nem véletlen, hogy hangsúlyt kap a kollektív imádság – az engesztelés ünnepe vagy karácsonykor az éjféli mise – és a zarándokút: például Mekkába vagy húsvétkor Jeruzsálembe, netán Krisna szekerének célba juttatása. A zarándoklat összeköti a szent idôt és a szent teret. Ebbôl a szempontból az ünnep mágia, varázslat, sámáni extázis, rövid idôre kivilágosodó Akasha Krónika. A földi mikrokozmikus élményvilágból az áhítat átsegíthet a makrokozmikus megéléshez, a valódi emberi történet idôtlen örökkévalóságának a megtapasztalásához.
Ezt az ôsi attitûdöt legpontosabban a pészachi szertartáskönyv, a Haggáda fogalmazza meg, amikor azt kéri a hívôtôl, hogy „ne úgy ülj itt, mint aki egy régmúlt eseményre emlékezik, hanem úgy, hogy te magad vagy, aki ezen az éjszakán kivonul a szolgaságból a szabadságba”. Kazantzakisz regényében Zorbász amikor karácsony éjszakáján meghallja a templomi harangokat, futni kezd a falu felé, és ilyesmit kiabál:
– Gazdám, megszületett a kis Jézus! Rohanjunk! Ott kell lennünk nekünk is!
Zorbász tudja még az ünnep eredeti értelmét. Tudja, hogy Jézus minden idôben feltámad, hogy Buddha újra meg újra megvilágosodik a fügefa alatt, az Úr most és mindörökké elfogadja a bárány vérét a fiúé helyett, s a Második Templom szellemi értelemben még mindig ég Jeruzsálemben, miközben Titusz harcosainak örömujjongása hallatszik. Ahogy gyengül az élô hit, formalizálódtak a vallások. Az ünneppel való teljes azonosulás is lassan elhalványodott és megszûnt. A jelenben átélt teljes azonosulást – a „most történik!” élményét – felváltotta az „egykor megtörtént”, vagyis a múltra való visszaemlékezés. 
Az ünnep mint emlékezés elôször áhítattal teljes volt. Ezt azután felváltotta az ünnep mint gyász vagy az öröm idôszaka. Az öröm egyre materiálisabbá vált: feldíszített házak, lakások, fák, családi összejövetelek, pompás közös ebéd vagy vacsora, ajándékosztás. A Megváltás titokzatos misztériumából a szeretet ünnepe lett. Különösen az asszonyok számára az ünnepi készülôdés a halálos fáradtságot jelentette. Az ajándékot vásárló a szeretet nevében oldalba lökte-vágta a másik pult felé igyekvô embertársát, az ajándék nagysága a kiskereskedelmi értékét jelentette, s végül már nem is a megajándékozott öröme lett fontos, hanem az ajándékozóé, aki büszkén néz körül: íme, nem sajnáltam a pénzt erre a pompás, drága és gyönyörû ajándékra.
Az embernek szüksége van ünnepekre, jegyzi meg a róka A kis hercegben. Ez az igény a legôsibbek egyike, s megelôzi a vallásos formát. Lelki szükséglet az élet egyhangúságának a megszakítása, a rendkívüli, a várakozással teli ritka alkalmak, a „ma másképp van” idôszakos megélése. Kialakulnak a civil ünnepek, nem kevésbé érzelmekkel telítettek mint a vallásiak. A születésnap, a házassági évforduló, a névnap… Ezekrôl az ünnepekrôl megfeledkezni jogosan vált ki megbántódást, mert azt jelenti, hogy elmúlt az esemény érzelmi fontossága. 

Csak az embernek van vallása, mert tudattal rendelkezik és halandó. Ennek megfelelôen csak az embernek van erkölcse, esztétikuma, mûvészete és ünnepe. Lélektani és vallási szempontból az ôsök számára az ünnep
tudatállapot-változást is jelentett, míg a ma embere beéri egy régi esemény racionális tudomásulvételével, vagyis emlékezéssel.
Éppen azért, mert az ünnep egykor tudatállapot-változást hozott az egyén életébe, ünnepkor és az ünneppel gyógyítani is lehetett. A változás lehetôsége és ténye például jelentôsen könnyített depresszív állapotokon. A depresszió egyik tünete a „jelen kimerevedése”. A beteg örök „mostban” él, meg van gyôzôdve arról, hogy a jelen teljesen meghatározza a jövôt. Vagyis soha nem jönnek változások, szenvedésteli helyzete, amiben minden lelki folyamatot gyötrelem kísér, mindhalálig megmarad. A megváltozott tudatállapot mindezt megcáfolja. A „lehet másképp is” – katartikus élménnyé válhat, ami új útra terelheti az addig bejárt pszichoszomatikus és szomatopszichikus folyamatokat. Valószínûleg ez a lényege az extatikus úton elérhetô sámánista gyógyító hatásnak. Az sem véletlen, hogy az antik Görögországban Aszklépiosz papjai éjszaka gyógyítottak, amikor az álom és ébrenlét határán könnyebb a tudatállapotokat formálni. Minderrôl tudtak Egyiptom gyógyító papjai, a hierofantészek is. Hittek abban, hogy alváskor a szellem és a lélek elhagyja a testet és ezoterikus síkon töltôdik fel energiákkal. Ezt a folyamatot hosszabbították meg három-négy napra, miközben egymást váltva, mindig tizenketten, felemelt karral állták körül és saját életerôikkel ôk tartották életben a testet.


Az „én vagyok” minden életérzés közül a legfontosabb. Buddha rettenetesen erôs és bátor volt, hogy ezt az „én vagyok”-ot illúziónak merte nevezni. Nem lehet csodálni, hogy a „kilobbanás”, a parinirvána mára már teljesen más értelmet kapott. S csak megértéssel lehet csodálni Jézus mondatát: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Nyugodjatok meg. Én megmentelek titeket a megsemmisüléstôl. Ez a vigasztalás átsugárzik az évezredeken.

Áldott, aki e világra született!

(Popper Péter)


Való igaz, ez a világ sötétben van, és oly kevesen látják a fényt. Amint csak kevés madár képes kiröppenni a madarász hálójából, kevés lélek képes feljutni az égi szabadságig.
(Buddha)

2011. november 24., csütörtök

Főzd magad!

.

Ma megérkezett hozzám Dolce Vita új szakácskönyve, a Főzd magad! Épp ablakpucolás-dekorálás-nagytakarítás közben vagyok mer' vasárnap már advent ugye, de muszáj írnom róla. A legfrappánsabban és legegyszerűbben ennyit tudok mondani: szerelem első látásra. :)




Csodálatos fotók, tömör, de tökéletes receptleírások - mint ahogy ezt már Dolce Vitától megszoktuk. De kézben tartani, lapozni, belefeledkezni egészen más, mint a monitor képernyőjén látni. Ott is nagyon szeretem, de a könyv azért más. Alapreceptek. Épp ezért önmagukban is tökéletesek, emellett roppant mód inspirálóak. Nem bonyolult kreálmányok, hanem természetes és szeretnivaló alaptételek. Hamvas Béla jutott eszembe, a rántott levesről írt gondolataiban ő ezt nálam sokkal jobban meg tudta fogalmazni:
"...származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. ...
...  normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. ... Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; ... Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. ... Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. ...  Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."




Hát ez a könyv ilyen. Van asszony - elég ritka -, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van. Vrábel Krisztina számomra ilyen asszony. S a könyve mindezt híven tükrözi is. Ha elolvasod, lapozgatod, főzöl magad, az élet kedvességéről mindent megtudhatsz. :)
 

2011. október 12., szerda

A szilvágyi erdő kincse

 .

  A mogyorón és a mandulán kívül a hajdani nonna egész kis Édent telepített ide. Ami megmaradt belőle: háromféle szilva (a Santa Rosa-szilvát a helybeliek coscia di monacának hívják, vagyis "apácacomb"-nak), füge, alma, sárgabarack, egy félig elszáradt cseresznyefa és többféle körte. Az éppen érő apró, zöldes-piros körte édes és ropogós. A göcsörtös almafák valószínűleg menthetetlenek. Jó lenne tudni, milyen fajtájúak. Apró termésük olyan csúnyácska, mint a gyümölcsök a rovarirtó-reklámokban a termék használata előtt. A fák többsége "önkéntes", annyira fiatal, hogy nem lehetett még itt, mikor a háznak még voltak lakói, és véletlenszerűnek tűnik a helyük is. Az egyik teraszon egymás mellett sorakozik tíz szilvafa, négy pedig közvetlenül alattuk - nyilvánvaló, hogy a lehullott gyümölcs magjából sarjadt az a négy.
  Biztos vagyok benne, hogy a hajdani nonna édesköményt is szedett, hogy megszárítsa sárga virágát és a szárát tűzre dobja a sülő hús alá. Szőlőtőkéket szabadítunk ki a teraszok szélén az elvadult bozót szorításából. Az életrevalóbbak hosszú kacsokat növesztenek most is. Most jövünk rá, hogy annak idején az egész birtok egyetlen méretes szőlőskert volt.
  A nonna által használt legfontosabb alapanyag minden bizonnyal az olívaolaj volt. Fával fűtött tűzhelyében elégett a tengernyi lemetszett gally; belemárthatta az olívaolajba a kenyérszeleteket, mielőtt megpirította őket; bőségesen locsolhatott zöld olívaolajat a levesekbe és a szószokba is. Vászonzsákokban füstölhette a bogyókat telente. Valószínű, hogy a szappant is olívaolajból és a tűzhely hamujából készítette. Férje (vagy bérese) heteket tölthetett az olajfák gondozásával. A régiek szerint az olajfákat úgy kell megmetszeni, hogy a nagyobb ágak között át tudjon repülni egy madár anélkül, hogy szárnyával hozzáérjen a levelekhez. A hajdani gazdának pontosan tudnia kellett azt is, hogy mikor kell szüretelni. Ha a leszedett bogyók nedvesek, penészedésnek indulhatnak, mielőtt az olajsajtolóba kerülnek. A "nyers", fogyasztásra szánt bogyókból pedig ki kell áztatni a kesernyés glikozidot - lúgban vagy sós lében. A praktikus szempontokon kívül számos ősi babona is meghatározza, mikor kell ültetni és szüretelni. Különösen a Hold állása számít. Vergilius is feljegyezte a földművesek hiedelmeit: "Ültess a telihold utáni hetedik napon, az ötödiken semmiképp; éjszaka kaszálj, amikor a harmat meglágyítja a gabona szárát". Attól tartok, Ed orra esne a sötétben.
  Olajfáink közül némelyik göcsörtös, girbegurba vén fa. Sok fiatal fa is van, ezek a tönkrement, öreg törzsek körül sarjadtak ki. Az elhanyagolt, elvadult olajfákat fel kell ébresztenünk. Minden egyes törzset ki kell szabadítanunk a szömörce, a rekettye, a gaz szorításából, aztán meg kell őket metszeni és meg kell trágyázni a földjüket. A teraszokat meg kell tisztítani, föl kell szántani.
  Milton azt írja valahol az Elveszett Paradicsomban, hogy (a galamb) "olajágat hozott, a béke jelét". A Noé bárkájára visszatérő galamb jól választott, az olajfák valóban békét, nyugalmat árasztanak, talán időtlenségüknek köszönhetően. Ezek a fák itt vannak, itt lesznek. És itt voltak. Hogy mi vagyunk itt, vagy valaki más, vagy senki, nekik mindegy, rendületlenül billegnek leveleik, rendületlenül törekszenek a nap felé.
  Egyszer nyáron egy barátommal Mallorcán kirándultunk Soller fölött. Széles teraszokon hatalmas olajfák álltak kilométereken át, közöttük gyalogoltunk. A dombtetőn kőkunyhókat találtunk, ahol a csőszök tanyáztak. Bár eltévedtünk és egy bikával is találkoztunk, egész nap nagy békesség volt a szívünkben a hatalmas, öreg fák között. Ugyanaz a béke szállja meg a szívem, amikor ezen a néhány holdnyi kacskaringós teraszon sétálgatok. Noha emberkéz alkotta a teraszokat, a föld művelésének ez a módja kifejezetten természetesnek tűnik. Az írás egyik legkorábbi típusa, a busztrofedon felváltva rója a sorokat balról jobbra és jobbról balra. Valószínűleg hatékonyabb, gyorsabb így olvasni is. A szó görög tövek összetétele, amelyek jelentése: "úgy fordulni, ahogy az ökör szánt". Ilyenek a mi teraszaink is: amikor az ekét húzó ökör U-alakban megfordul, egy szinttel feljebb találja magát, és már megy is a másik irányba.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





A hétvégén, az esős-borongós idő elől Toscanába repültem. Már sokadszor olvasom újra Frances Mayes könyvét. Imádom ahogy írni tud. Magával ragad, elvarázsol, egy másik világba repít, egy olyanba, amiről érdemes álmodozni... A varázslathoz a húgom is hozzájárult most, mert hozott göröghonból igazi házi olívaolajat nekem. :) Úgyhogy nemzetközi lettem, kiterjesztettem az otthon határait jó szélesre: belefér Olaszország is, Görögország is, és a zalai erdők fenséges szépsége és gazdagsága is.
Tegnap beszélgettem a gombás bácsival az emeleten. Mindig rengeteg féle áruja van, most azonban neki is csak szárított vargányája és fekete tölcsérgombája volt. (Remélem, pénteken már lesz friss is, a kiadós eső után végre!) Az öreg ismeri a szilvágyi erdő minden zegét-zugát. Tőle vásárolják fel a multik is a szárított gombákat. Én is tőle veszem a szárított vargányát, mert csúcsminőségben készíti. Amikor kinyitottam a zacskót itthon, az egész lakást pillanatokon belül belengte az erős, jellegzetes, isteni vargányaillat.

Így hát ez egy koprodukciós étel lett: görög olívaolaj, Frances Mayes olasz porcini-szósz receptje és az utolérhetetlen zalai vargánya alkotja.




Porcini*-szósz 
  Amikor kapható, a friss porcini pompás eledel. Akkor a legfinomabb, ha egyszerűen megkenjük olívaolajjal és megsütjük: olyan, mint egy steak, egyébként gyakran együtt tálalják vele. Szezonon kívül a szárított porcini is remek. Noha kissé drága, elég egy kevés is belőle. Öntsük le ezzel a szósszal a polentát, keverjük rizottóba, vagy szolgáljuk fel tésztával.
  Másfél csésze melegvízben áztassunk körülbelül fél óráig 5-6 dkg szárított porcinit. Vágjunk apró darabokra öt gerezd fokhagymát, és finoman dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban. Adjunk hozzá 1 evőkanál apróra vágott kakukkfüvet meg rozmaringot, 1 csésze paradicsomszószt, sót, borsot. A gomba levét szűrjük át gézen, majd öntsük bele a paradicsomos keverékbe. Vágjuk fel a gombát és tegyük a szószba, majd kis lángon főzzük, amíg be nem sűrűsödik (körülbelül 20 percig). Polentához** 6 személynek elegendő, tésztához 4 személynek.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

(* porcini = vargánya, ** polenta = puliszka, kukoricakása)
Friss spagettit készítettem hozzá, mert nem vagyok nagy barátságban a puliszkával. És bár a legtöbb olaszos tésztát sajt nélkül szeretem, nekem ehhez az ételhez kifejezetten ízlett és kellett a sajt. Friss házi kecskesajtot reszeltem rá, szintén a piacról való, isteni finom házi csoda. Ha friss vargányával készítenénk, akkor azt az elején süssük "zsírjára" a fokhagymával együtt, ezután tegyük csak hozzá a paradicsomot, fűszereket. Amúgy Frances Mayesnek igaza van, natúran, olívaolajon megsütve a legfinomabb a friss vargánya.
És még volt finom kerti paradicsomom is a szószhoz, de már ez a vége sajnos... Ha konzervvel készítjük, és kissé savanykásnak ítéljük a szószt, egy kevés cukrot nyugodtan tegyünk bele, kiegyensúlyozandó az ízeket. És ó, majd elfelejtettem. Egy pohár jóféle száraz vörösbor is dukál hozzá - így kerek az élet. Étel. :)




Álmaim megvalósítása már elkezdődött. Vettem a bolhán egy antik öntöttvas falikutat, réz csappal, amely sárkányfejet formáz. Már csak a kertet kell megtalálnom hozzá... :)

2011. szeptember 30., péntek

Szabó Gyuri bácsi füvesember előadása

.

Nemrég ért véget Szabó Gyuri bácsi füvesember előadása itt Zalaegerszegen. A Göcsej Baranta Körnek köszönhetjük a szervezést. Rengetegen voltak (ha lett volna csillár, elmondhatnám, hogy még onnan is emberek lógtak), ami nagyon örvendetes, mert nagyon nagy szükségünk van ma erre a fajta tudásra.


(kép forrása:www.gyorgytea.hu)

Gyuri bácsi elmondott néhány nagyon aggasztó előrejelzést is, és adott tanácsokat gyógyfüvekről is, konkrét betegségek megelőzésére illetve gyógyítására. Jó volt látni egy embert, aki 83 évesen teljes fizikai és szellemi erőről tett tanúbizonyságot. Élő példája tudományának. Látszik hogy idős ember, de nem öregember. Fiatalos, igazi szép idős ember. Ritkán látni hasonlót. Ahogy mondotta: tesz is érte nap mint nap, hogy jó egészségnek és teljes erőnek örvendjen. És ezt tanácsolta nekünk is, igyuk a megelőző teákat, vigyázzunk szervezetünk harmóniájára, s akkor mi is hosszú életűek és egészségesek leszünk ezen a földön.
De muszáj elmondanom az aggasztó előrejelzéseket is, amit nem Ő talált ki, komoly kutatások eredményei. És ez szorosan kapcsolódik az étkezéshez. Arról beszélt Gyuri bácsi, hogy ma annyi kemikáliát eszünk meg az élelmiszerekben, hogy ha így folytatjuk, pár évtized múlva az emberiség 7%-a marad csak életben. És ha így folytatjuk, negyven év múlva az emberi faj éhen hal. Mert a műtrágyák és egyéb vegyszerek elpusztítják a talaj és ökoszisztéma megújulóképességét, gyakorlatilag halottá válik a Föld. Nem fog tudni semmi sem megteremni benne. Tudom hogy ezek nagyon sötét jóslatok, de ami már ma is tény: egyetlen boltban vásárolt készételben minimum 10, de van amelyikben több száz adalékanyag van, és ezek mellett egyetlen molekula élő tápanyagot sem tartalmaznak. És csodálkozunk, hogy egyre több gyerek és felnőtt lisztérzékeny, tejérzékeny, asztmás, hiperaktív és még lehetne sorolni a szomorú sort. Szóval nagyon nem mindegy, mit eszünk és mit esznek a gyerekeink. Fontos, hogy olyan helyről vásároljunk, ahol nem műtrágyáznak, permeteznek, stb... és ha lehet, főzzünk magunk. Aki teheti, akinek van kiskertje, csináljon konyhakertet, ültessen gyümölcsfákat. Gyuri bácsi erre az ősi mondást ismételte: az vagy, amit megeszel. Itt még elmondta azt, hogy fontos, hogy sokszor rágjuk meg az ételt, legalább 40-szer, mert ezzel már a szájban elkezdődik az emésztés, illetve ez fertőtleníti is a táplálékot. Valamint fogyaszt is, mert így nem tudjuk túlenni magunkat.

Azt is elmondta, hogy rákban nem lehet meghalni. Mert a szervezet öngyógyító, ilyenkor az immunrendszert kell erősíteni és az adott rákra való növényeket használni. Testünkben mindig vannak rákos sejtek és ezeket a szervezet normális esetben kordában tartja. Ha gyengül az immunrendszer, akkor képesek csak az elburjánzásra. Nagyon fontos, hogy higgyük, sőt, tudjuk, hogy a rák nem halálos ítélet. Abszolút gyógyítható.

Elmondta, hogy a székelyek mit használnak rákgyógyszerként, teljes hatékonysággal. 
És ezt tudóscsoportok nemrégiben be is vizsgálták, igazolva a gyógymód hatékonyságát. Tehát Erdélyben egy nagyon egyszerű orvosságot használnak a rák gyógyítására. Szilvalekvárt. Igen, szilvalekvárt. A szilva gyógyító erejű, kimagaslóan magas az antioxidáns tartalma. Frissen is érdemes szezonban sokat fogyasztani belőle, de aszalt szilvaként is hatásos, valamint lekvárként is. Nos, nem csak hungarikum a kiváló házi szilvalekvár, de csodálatos erejű rákgyógyszer is.
Bőrrákra közönséges galaj, diólevél és fagyöngy keverékének tinktúráját használjuk.
Szájüregrákra: körömvirág - idényében minden nap 3 virág nyersen elrágcsálva, amíg elmúlik a betegség.
Nyelvrákra: 1-1 kiskanálnyi galaj kipréselt leve beletéve 1-1 csésze diófalevél teába, az egyik csészével gargalizálni kell egész napra elosztva, a másikat meg kell inni.
Mellrákra: fagyöngytea.
Leukémiára: somlekvár.

Májsegítők: 
Pitypang levele 1 héten át 2-szer frissen salátában elfogyasztva vagy 1 héten 1-szer teaként fogyasztva. 
Cickafark minden nőnek, a menzesz megindulása után, míg csak él, heti 1 csésze teaként elfogyasztva. Nem csak a májat védi, de rendben tartja a koleszetinszintet is és segíti az epeműködést is. A férfiaknak nem a cickafark való, mert növényi ösztrogént tartalmaz, hanem a tyúkhúr.
Kisezerjófű: ha már nem jó a májfunkció, akkor minden nap 1 csésze tea, 8 héten keresztül, akár kisezerjófűből, akár cickafarkból, akár pitypangból.
HepatitisC-re nem jók a fentiek és a májcisztára sem. Erre a kettőre a diófalevél tea alkalmas, mert növényi antibiotikum. Ha a májunk jól működik, akkor a koleszterinszintünkkel sem lesz probléma.

Vesevédők:
Itt megemlítette, hogy a dezodorok használata nagyon nem jó. Egyrészt iszonyú mennyiségű káros vegyianyag van bennük, másrészt meggátolják a verejtékezést, ami a szervezet öntisztításában, méregtelenítésében nagyon fontos. Sok embernél allergiás reakcióként mellcsomók és hónaljcsomók keletkeznek a dezodor használatától, ennek kezelésére az orbáncfűolajat javasolja Gyuri bácsi.
A tejoltó galaj az egész nyirokrendszert karban tartja, heti 1 csésze elegendő erre.
Az aranyvessző vesékre is kiváló, májra is. Ha mindkettőt rendben akarjuk tudni, heti 2 csészével igyunk, mondjuk 3 nap eltéréssel.
A nagycsalán és a mezei zsúrló is heti 1 csészével fogyasztva megelőző vesevédő. Ha már vannak problémák, akkor bármelyik fentit kúraszerűen is alkalmazhatjuk. A kúra a következő: 8 hétig napi 1 csésze, aztán 8 hét szünet, majd megint 8 hétig napi 1 csésze. Ennél hosszabb kúrákat ne tartsunk, főleg a nagycsalán és a zsurlófű esetében. Ha helyrejön a probléma, elég a heti 1 csésze.
A vízhajtó teákat mindig reggel kell inni!
A zsurlófű főzetéből este lefekvés előtt borogatást is tehetünk a vesékre, vesegyulladás esetén. De melegítsük fel testhőmérsékletűre a főzetet, ne hidegen tegyük a vesékre.
A szervezet méregtelenítését segíti a következő lábfürdő, ami heti egyszer alkalmazható este lefekvés előtt: olyan forró vizet tegyünk lavórba, amilyen forrót még elvisel a lábunk. Majd ahogy hűl, még kétszer öntsünk utána forró vizet. Ezután hársfateát vagy bodzavirágteát igyunk egy csészével és bújjunk ágyba. Egész éjjel izzadni fogunk, rengeteg méreganyag fog eltávozni reggelig a szervezetünkből.

Szív és érrendszer:
Gyuri bácsi azt mondta, hoyg a szív és érrendszeri betegségek már csak másodlagos tünetek. Az elsődleges ok három helyen keresendő, mert ezek miatt a rendellenességek miatt kényszerül a szív és az érrendszer nagyobb megterhelésre. Az egyik ilyen elsődleges ok a vesék elégtelen működése. Ha ez az ok, a veséket kell először gyógyítani.
Ha magas a vérnyomás is, arra a galagonya virágos hajtását kell fogyasztani napi egy csészével teaként, vagy fagyöngy vagy pásztortáskateát is ihatunk.
Ha magas a koleszterinszint, annak oka a májnál keresendő. Nőknek cickafarktea kúraszerűen, férfiaknak tyúkhúr vagy fagyöngytea kúraszerűen. A fagyöngyteát hideg áztatással készítsük (este áztassuk be, reggel szűrjük le és igyuk meg). Ha rendbejön a koleszterinszint, elég a heti egy csésze megelőző adag.
A szív és érrendszeri betegségek harmadik elsődleges oka pedig idegi eredetű. Erre napi 2 csésze citromfűtea a javallat. Idegi eredetű panaszokra jó még a levendulatea, a macskakarom, a komló, az orbáncfű. Az orbáncfűtea gyógyítja a depressziót is. Citromfű teát pedig akár életünk minden napját ihatunk 1-2 csészével.
Ellenjavallatok: Sincumar szedése mellett nem szabad orbánfűteát inni és epekő megléte esetén sem! Szívgyógyszer mellett csak úgy iható, ha 2 órával a gyógyszer bevétele után isszuk a teát.
Magas vérnyomásra pásztortáskateát kúraszerűen fogyasztani, míg helyre nem áll az egészséges szint.

Gyomor és bélpanaszok:
evés: sokszor megrágni, csak utána lenyelni. Emellett gyomoridegre orbáncfűtea kúraszerűen lefekvés előtt, fehér akácvirág este 1 csészével vacsora előtt a kúra 24 hete alatt végig. (Kúra: 8 hétig napi egy csésze, 8 hét szünet, 8 hétig napi egy csésze.)
A diófalevél tea még a Chron betegséget is gyógyítja. És nem mérgező és nem májkárosító hatású, mint ahogy azt hivatalos körök terjesztik.

Alcheimer kór gyógyítása: orbáncfű, kamilla, zeller, zöld erős paprika minden nap fogyasztva.

Cukorbetegség:
Gyuri bácsi szerint iszonyú sok édességet eszünk, míg keserűanyagokat tartalmazó növényeket alig. Ez nem jó. 
Az aranyvesszőfüvet ihatjuk kúraszerűen cukorbetegségre, de nem csak cukorra jó, de máj, epe, vese, hugyhólyagvédő is. Megelőzésképpen a heti 1 csésze elég.
Katángkórótea cukorbetegségre is, megelőzésre is jó. A növény szára és levelei teaként fogyaszthatók, gyökeréből készül a cikória kávé.

Asztma ellen:
martilapu levelei megszárítva, szivarkaszerűen összetekerve és elpöfékelve a füstje.

2011. szeptember 8., csütörtök

A természetgyógyászat végnapjai

.

Tudom, ez nem recept. Megköszönöm, ha időt szántok az elolvasására, azt pedig mégjobban megköszönöm, ha aláírásotokkal támogatjátok az akciót.
A körlevél igazságát számomra az igazolja, hogy belegondoltam: bármely orvos,  bármikor elvégezhet bármely természetgyógyász tanfolyamot, iskolát. Bármikor beiratkozhat,  megtanulhatja, s aztán praktizálhat. Nem esne le a karikagyűrű az ujjáról - ahogy mondani szokták. Egyetlen természetgyógyász tanfolyamon sem kitétel és feltétel az, hogy orvosok nem vehetnek részt rajta. Dehogynem. Sőt. Üdvözlendő dolog lenne. Akkor miért is kell egy egész rendszert úgy alakítani, hogy mindenki mást kizárjunk? A választ adjátok meg magatok.
                           
                                                                                                                                                       (duende)

***********

Az interneten terjed dr. Taraczközi Istvánnak, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége elnökének – Aki nem illeszkedik be, azt kirekesztik; A természetgyógyászat végnapjai – című e-mailje, amely részleteket ismertet a készülő új természetgyógyászati rendeletből. Kiderül belőle, hogy megszüntetnének, illetve összevonnának több, eddig elismert természetgyógyászati szakmát, megszüntetnék számos gyakorló természetgyógyász eddigi munkalehetőségeit. Írójának hozzájárulásával alább közreadjuk a levelet – hozzátéve, hogy várjuk az abban megszólított Komplementer Medicina Tagozat és Tanács válaszát. Ezzel egy időben aláírásgyűjtést indítunk a természetgyógyászat védelmében. Ön is aláírja a petíciót?

Alább olvasható dr. Taraczközi István levele:
1. A megszüntetett Természetgyógyászati Szakmai Kollégium tagjai 15-20 éven keresztül részt vettek a természetgyógyászat szabályozásában, a rendelet megalkotásában, kidolgozásában.
2. Leírható, hogy a központi döntéssel létrehozott Komplementer Medicina Tagozat és Tanács – melynek tagjai főként orvos-természetgyógyászok, akik egyetemi oktatók is – 13 tagja közül csupán 2 fő képviseli a középfokú végzettséggel rendelkező természetgyógyászok érdekeit.
3. A Dr. Hegyi Gabriella által vezetett orvosi, egyetemi lobbi most végleg át akarja préselni az egészségügyi tárcánál azt 2009-ben készített rendelettervezetet, melyet a régi Természetgyógyászati Szakmai Kollégium 12-1 arányban kétszer is elutasított.
4. A központilag kijelölt Komplementer Medicina Szakmai Kollégiumi Tagozat Tanácsadó Testület tagjai jól láthatóan a csak orvosok által művelhető természetgyógyászati ágakat, pl. akupunktúra, neurálterápia, homeopátia, manuálterápia képviselik. A különböző területek egyetemi, orvosegyetemi oktatói.
Dr. Hegyi Gabriella: belgyógyász, háziorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, neurálterápia, HKO, homeopátia vizsga. A MAOT jelenlegi elnöke, a PTE KM Tanszék vezetője, az ICMART vezetőségi tagja, a magyar–kínai bilaterális együttműködés szakmai vezetője.
Dr. Jónás Eszter: homeopátia, a MHOE elnöke.
Dr. Kéry Ágnes: farmakognózia szakgyógyszerész, a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke.
Dr. Ormos Gábor: reumatológus, 40 éve foglalkozik manuális medicinával. A Magyar Manuálterápiás Orvosok Egyesülete elnöke.
Pál Erzsébet: tanár, reikimester, reflexológus, bioenergetikus, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége tagja.
Dr. Pesztenlehrer István: belgyógyász, háziorvos, akupunktőr, neurálterápia vizsga. A MAOT alapító tagja, elnöke, jelenleg elnöki tanácsadója.
Dr. Sal Péter: csecsemő- és gyermekgyógyász, homeopátia, a MHOE alelnöke.
Dr. Saáry Kornélia: fül-orr-gége szakorvos, akupunktúra, MAOT vezetőségi tag.
Dr. Sebő Zsuzsanna: csecsemő- és gyermekgyógyász, oxyológia, a MHOE tagja.
Dr. Taraczközi István: szülész-nőgyógyász szakorvos, katonaorvos, pathológus, reflexológus, bioenergetikus, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége elnöke.
Dr. Varjú Márta: jogász, kineziológia, Professzionális Kineziológusok Nemzetközi Egyesülete.
Dr. Yu Funian meghatalmazásával dr. Borodi Judit képviseli a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületet. Belgyógyász, aneszteziológia, akupunktúra.
5. A tervek szerint 2011. szeptemberében elfogadásra kerülő természetgyógyászatról szóló rendelettervezet ellehetetleníti a középfokú természetgyógyászati végzettséggel rendelkező természetgyógyászokat. Lássuk ezek példáit:
  • A bioenergetikus végzettség megszűnik, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy más természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti, természetgyógyászati tevékenységét nem gyakorolhatja.
  • A fülakupunktúrás addiktológus végzettség megszűnik, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy más természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti, természetgyógyászati tevékenységét nem gyakorolhatja.
  • Az eddig megszerzett életmód-tanácsadó bizonyítvány hatályát veszti. Aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le 2 egyéb természetgyógyászati szakvizsgát 2012. december 31-ig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti. Válaszható területek: reflexológia, fitoterápia, akupresszúra, masszázs-mozgásterápia.
  • A fizioterápiás asszisztens bizonyítvány érvényét veszti, aki ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik, és nem tesz le egy másik vizsgát 2012. december 31-éig, azt követően ezen bizonyítványa érvényét veszti. Válaszható területek: gyógytornász, sportmasszőr.
  • A kineziológus végzettség nem szűnik meg, de a továbbiakban felsőfokú végzettséghez kötött. Vizsgára csak az jelentkezhet, aki mind a 10 területből tanfolyami igazolást szerez.
A későbbiek során összevonásra kerül:
  • akupresszúra + reflexológia + szemtéring eljárások;
  • életmód-tanácsadó + fitoterapeuta;
  • masszázs-mozgásterapeuta + komplementer fizioterápia.
6. Mindez azt mutatja, hogy már meglévő természetgyógyászati bizonyítványok érvényüket vesztik, az eddigi munkalehetőségünk megszűnik, és jelentős többletterheket ró ránk anyagilag és időben is a további vizsgák megszerzése.
Ez az agyonbürokratizált tervezet munkanélküliek ezreit eredményezheti a természetgyógyászat területén. Illetve elvéve a középfokú természetgyógyászati végzettséggel rendelkező természetgyógyászok lehetőségét a legális munkától, ezen emberek a fekete gazdaság sorait fogják erősíteni.
7. A készülő rendelettervezet rontja a magyar társadalom egészséggel kapcsolatos megelőző, illetve öngyógyító, öngondoskodásra alapuló késztetését.
8. A rendelet csak 1-2 személynek, illetve egy nagyon szűk érdekcsoportnak kedvez, kedvezőtlen hatásai azonban egy széles réteget sújtanak, hátrányos helyzetbe kerülnek a középfokú végzettséggel rendelkező természetgyógyászok, illetve a középfokú végzettséget nyújtó oktatással foglalkozó egyesületek, vállalkozások.
Ez alól az egyetemek, orvosi egyetemek és egészségügyi főiskolák természetesen kivételek, azok, ahol a rendelettervezet megalkotói dolgoznak.
Amennyiben ezen rendelettervezet valóban érvénybe lép, a kisemmizett, lehetetlenné tett természetgyógyászok számára a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége pertársaság létrehozását tervezi, ahol az elvesztett végzettséggel kapcsolatos befektetett összeg és kiesett jövedelem miatt pert indítunk.
Kérünk minden egyes médiában dolgozót, hogy támogassák a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége érdekképviseleti munkáját és nyújtsanak lehetőséget álláspontjaink ismertetésére.
Dr. Taraczközi Istvánelnök
***

(A cikket a natúrszigeten találtam.)