Gombócos raguleves a nyár zöldségeiből

Álmunkban néha egy egészen más világ is megmutatkozik, egy élettel és tarkasággal teli világ. Éppen a nagyon beszűkült környezetben élő, mások által befolyásolt és szorongatott embereknél tárul fel olyan távlat, amelyben az álmodó szabadnak és fantáziadúsnak érzi magát. Az álom így mutatja meg nekünk a belső kincset, melyet tőlünk senki nem rabolhat el.

(Anselm Grün)

Igazából azért osztom meg ezt a levest, mert jó példája a "hogyan hozzuk ki a maradékokból a legjobbat" művészetének. Hogyan főzzünk fantáziadús, tarka, tündöklő ételt abból, ami adott és kéznél van. Tegnap este kukoricát főztem és maradt másfél cső, plusz a főzővíz. Valamint tegnap készítettem kurkumás-mozarellás fasírtgolyókat is, amiből maradt olyan 12 darab. Ezen túl, sárgabarackos gombócot akartam ma főzni. Úgyhogy úgy döntöttem, a húsgombóc egy gazdag nyári ragulevesben fogja végezni.

Először megfőztem a megpucolt, kockákra vágott krumplit sós vízben, majd leszűrtem a levét a nagy levesfőző fazekamba. Hozzáöntöttem a főtt kukorica vizét is, tettem bele egy nagy fej vöröshagymát és két nagy gerezd fokhagymát egészben. Hagytam felforrni, s míg lassan forrdogált, megtisztítottam a belevaló zöldségeket: sárgarépát, fehérrépát, zöldbabot, és volt egy kis zellerem is, azt félbevágva tettem a lébe a hagymák mellé. A megtisztított zöldségeket karikáztam-daraboltam és beletettem az alaplébe. Sóztam, valamint frissen aprítottam zöldfűszereket is a levesbe: petrezselyemzöldet, lestyánt, tárkonyt. Mikor puhák lettek a zöldségek, beletettem a sült húsgombócokat is, és a csőről levágott, majd morzsolt maradék kukoricát is. Hagytam forrni pár percig, közben készítettem egy nagyon vékony tejfölös habarást, amit szintén a leveshez adtam. Forrás után kis ideig hagytam főni, hogy a kevéske liszt íze is beleolvadjon a levesbe, s készen is volt. Tálalásnál ecetet is adtam mellé az asztalra.

Ebbe a levesbe nyugodtan tehetünk bármilyen zöldséget, ami kéznél van: cukkinit, csillagtököt, tököt, borsót, karfiolt, karalábét, brokkolit, fejtett babot, újkrumplit. A húsgombóc készülhet fürjtojással is minimozzarella helyett, ha hozzájutunk.

A végeredmény egy napszínű, ragyogó, nyárízű leves lett. Ráadásul szuperextra. Csak nem kell elárulni senkinek: csupa-csupa maradékból született. Azt kell mondani: direkt ilyen extrásat akartam. :)

Csokis-túrós-meggyes kevert sütemény

A legértékesebb idő az, amit a családunkkal tölthetünk. Egymásból tudunk leginkább energiát meríteni.

(Csisztu Zsuzsa)

Én is készítettem sütit a kertipartira, mert nem tudtam, hogy sógorom rétest készül sütni. :)

Sajnos egyetlen mini kockát sikerült lefotóznom, mert a gépemet elfelejtettem elvinni, és ennyit hagytam itthon kóstolóban. 

Itt az eredeti recept, de azt írom le, amit én készítettem. Másfeles adagot csináltam a nagy létszám miatt, így módosultak az arányok. 

Az enyém nem lett olyan látványos mint amit belinkeltem, viszont mindenkinek nagyon ízlett. Ez a süti szerintem jól működik meggy helyett áfonyával, sárgabarackkal, ribizlivel vagy málnával is.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:

• 15 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor (lehet kristály is)
• 5 tojás
• 25 dkg liszt
• 1,5 tk. sütőpor
• 50 dkg túró
• 1/2 dl tejszín
• 50 dkg meggy (magozva ennyi)
• kevés só
• 1/2 mokkáskanál vaníliapor, őrölt szegfűszeg, őrölt fahéj.

A meggyet kimagoztam, 2 csapott evőkanál kristálycukorral és a fűszerekkel jól elkevertem. Hagytam állni. Közben összeállítottam a túrós és a csokis réteget is, begyújtottam a sütőt is. 

A túrót 2 felvert tojással, a tejszínnel és 10 dkg cukorral jól elkevertem. 

A csokit apróra vágtam és a vajjal, valamint a közben a meggyből kicsorgó lével egy lábosban kis lángon felolvasztottam a maradék 15 dkg cukorral és kevés sóval együtt. Három tojást felvertem, és hozzákevertem a csokis masszához. Végül a sütőporos lisztet is belekevertem.

A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, aztán rétegeztem a hozzáavlókat: csokis tészta, túró, megszórva a meggy felével, tészta, túró másik fele a maradék meggyel, végül ismét tészta.

Olyan 160 fokon sütöttem 40 percig.

Mese a (majdnem) falusi rétesről

Vannak pillanatok, amiért érdemes megszületni.

Az megvan, hogy sokszoknyás falusi asszonyságok húzzák-nyújtják a nagy asztal körül a rétestésztát? S aztán töltik meg finomabbnál finomabb töltelékekkel, teszik tepsibe, s rakják a kemencébe?

Hát. Ez ma este a hugomék kerti partiján megtörtént. Kis különbséggel. Próbálom illusztrálni: 1,90 magas, kopaszra nyírt, 110 kilós Harley Davidson-os (tényleg az!), tetovált, fülbevalós pasi farmerben és fekete pólóban nyújtja a rétest a nagy asztal körül egy másik hasonló típusú férfiemberrel. És szakavatott társalgást folytat közben a kockás abrosz átláthatóságáról a leheletvékony tészta függvényében, a keletkezett lyukak mibenlétéről és az "amúgy is begöngyölődésükről" a sütemény csiga-alakzatába, mely nem fog rontani szerintük a kész rétes élvezeti értékén, sem küllemén.

Ha megvan a fent leírt kép, akkor sikerült leírnom az est fénypontját.

Sajnos a gépemet itthon hagytam... Pedig ez a két férfiember olyan réteseket sütött, hogy elregélni sem tudom. Bármelyik sokszoknyás, feketeöves rétessütő asszonyság megirigyelhette vóna. El vagyunk kényeztetve mi lányok.

Egy biztos: zseniális sógoraim vannak. :))

Mégiscsak van képem a fiúk réteséről. Külön taxival jöttünk haza, mert hugom kislánya és én is előbb elálmosodtunk. Így reggel konstatáltam, hogy emberem hozott haza a maradékból. Gyorsan meg is örökítettem. Nem egy csigába tekerték, ami az ismertebb rétes forma, hanem a két szélét fogták meg kétoldalról, és közép felé göngyölték ketten. Így amolyan pápaszem formát kaptak a kész darabok. Volt krumplis, édes túrós, túrós-meggyes, mákos-meggyes, tökös-mákos és ami a képen is van, az az utolja. A tészta itt már kicsit vastagabb lett és a maradék töltelékeket beletekerték vegyesen. Nagyon finomak voltak, a tészta gyönyörűen nyúlt, szépre sült. Nagy élmény volt. :)

Tofu sült kápiával

- És mi az élet titka? - kérdeztem.
- Nem emlékszem - mondta Sandra.
- Fehérje - jelentette ki a mixer. - Rájöttek valamire a fehérjéről.
- Aha - mondta Sandra. - Az az.

(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Szeretem a tofut, és ha le van árazva a Spárban, mindig veszek is egy dobozzal. Kitűnő fehérjeforrás, meg fincsi is. És a sült kápia paprikát is szeretem, erőteljes íze és színe remekül kiegészíti a tofu semlegességét. 

Egy könnyű, nyáresti vacsorának való finom vegán "salátát" hoztam. Vagy tapast - előételt -, bor, sör mellé való rágcsát. Vagy akármit.

Salátát érzésből csinálunk, nem pontos recept alapján. Egyrészt mert tipikus műfaja a "mivanitthon"- varázslás művészetének, másrészt mert tényleg érzésből csináljuk. :)

Tehát. Hat kápiát betettem az előmelegített, nagyon forró sütőbe a rácsra. Addig sütöttem, míg szenes-feketére sültek a héjak, majd egy tálba tettem őket, fedőt is kaptak, mert így a gőzben a héj leválik a húsról, és könnyű meghámozni. Tíz percig így pihentettem őket, aztán a fedőt levettem, hagytam langyosra hűlni a paprikákat. Addig felvágtam csíkokra a tofut, és elkészítettem a salátaöntetet, ami körülbelül fél deci olívaolajból, egy nagyon kis gerezd apróra kockázott fokhagymából, a kápiából kicsurgó finom paprikaléből, gyümölcsecetből és egy kevés mézből készült, némi frissen őrölt borssal megspékelve. Fehér salátahagymát is vágtam föl vékony karikákra.

Amikor a paprika kihűlt, lehúztam a szenes héjakat, eltávolítottam a magházat és a magokat, a paprikát pedig csíkokra vágtam. Egy tányéron rétegeztem a sült paprikát a tofucsíkokkal, hagymával, megszórtam bazsalikommal, végül meglocsoltam az öntettel. Folpackkal letakartam, és hűtőbe tettem egy órácskára. Adhatunk mellé érett, zamatos paradicsomot is, vagy akár azt is belekarikázhatjuk a többi hozzávalóhoz.