Azt hiszem, ha a nyárnak - a rekkenő, forró nyárnak - lenne íze, az a kaporral elvarázsolt, nap-alkímiával megérlelt uborka enyhén savanykás, épp eltaláltan sós üdítő zamata lenne.
A recept nagyon egyszerű. Kell hozzá egy nagy üveg, egyforma méretű - kb. 10-15 centis - frissen szedett, roppanós uborkák (ez fontos, puha vagy túl nagy uborkából soha nem lesz finom roppanós koviubi), kapor, sóval elkevert meleg víz. Egy liter vízhez egy kicsit púpos evőkanál só kell.
Az uborkák szárrészét levágom, majd alaposan megmosom őket - körömkefével szoktam, nem túl erősen -, a kaprot úgyszintén megmosom. Aztán hosszában félbevágom őket, úgy hogy a teteje, alja egyben maradjon, majd még egy ilyen vágást ejtek, pont keresztben. Így négy gerezd lesz majd egy uborkából. A kaprot az üveg aljára teszem, rá az uborkákat. Jó forró vizet engedek egy lábosba kimérve, és sózom, elkeverem. A sós meleg vizet ráöntöm, annyit hogy ellepjen mindent. Az uborkák tetejére én egy jól megmosott lapos követ szoktam tenni, hogy a lé alatt maradjanak. Kirakom a napra egy csészealátéttel lefedve. Körülbelül 3 nap alatt beérik, ha jó meleg van.
Mikor kész, az uborkákat egy lefedhető edénybe teszem, a levet ráöntöm és mehet a hűtőbe. Ha elfogy az uborka, a levét szódával felengedve igyuk meg, isteni ital. Szomjoltó, sópótló, savanykásan üdítő.
S kihangsúlyoznám: sem kenyeret, sem krumplit nem teszek rá. Nem kell. A fermentálódás nem a kenyértől és nem a krumplitól indul be, az a sima sós víztől is megtörténik. Az ízén sem javít, sőt, csak ront a kenyér, a levét meg csak zavarossá teszi. Szerintem régen egyszerűen egy szelet száraz kenyeret tettek az ubik tetejére, hogy a lé alatt maradjanak, ne kapjanak levegőt. Így lett a kenyeres uborkából városi legenda.
Van erről egy zen történet is:
"Amikor a tanító és tanítványai leültek az esti meditációhoz, a kolostorban élő macska olyan zajt csapott, hogy elvonta a tanítványok figyelmét. A tanító ezért elrendelte, hogy a meditáció idejére a macskát meg kell kötni.
Eltelt néhány év, és a tanító meghalt. A tanítványok a meditáció idejére továbbra is minden alkalommal megkötötték a macskát.
Ismét eltelt néhány év. Végül a macska is elpusztult. A tanítványok szereztek egy másik macskát, és a meditáció idejére megkötötték.
Századokkal később a lelki tanító nagy tudású utódai tudományos értekezéseket írtak a meditáció idejére megkötött macska vallásos jelentőségéről."
Ezzel a módszerrel nyáron káposztát vagy más zöldségeket is savanyíthatunk.
