2009. március 13., péntek

Spenótos háromszögek (szpanakopita)


Létezés

Mint ahogyan a szél az óceán fölött,
mint ahogyan a nap fénye a zöld leveleken,
mint ahogyan az oroszlán ordítása a levegőben,
mint ahogyan a kéz érintése a testen. 


(d.)







Ma piacoztam, két okból is. Kifogyott a raktárkészletem, plussz friss tavaszi zöldekre vágytam. Vettem két kupóc friss spenótot, újhagymát.
A spenót mindenképpen tervben volt, mert már egy hete kibontottam egy fetát, el kellett használni. Ezt az előételt egyszer régen valamilyen görög ételes főzöcske műsorban láttam. Nem biztos, hogy teljesen ehte lett, de egy biztos. Két hatalmas hibája lett az ételnek. Egy. Nem lehet abbahagyni, annyira finom. Kettő. Nem lehet abbahagyni, annyira finom. Három. Nem lehet ab....
Igazság szerint, nem is ebédeltem, mert úgy jártam, hogy nem tudtam abbahagyni, annyira finom volt. Mondtam már? ja, igen. :))

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kupóc friss spenót,
1 kevés olívaolaj,
10 dkg fetasajt (nekem most sima tehéntejes volt),
1/2 fej közepes vöröshagyma,
2 marék újhagymaharagoszöldje,
só,
frissen őrölt bors,
1 tojás,
2 csomag réteslap,
olaj a sütéshez.

A réteslapokat kibontottam és épp csak nedves konyharuhák közé tettem, hogy ne száradjon ki. A spenótot tisztítottam, majd olívaolajon az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre pároltam pici sóval. Hozzádobtam a spenótot is, meg az újhagymazöldeket is. Addig pároltam, míg összeesett és az összes levét elfőtte. Ekkor belemorzsoltam a fetát, jól elkevetrem, és a felvert tojás felét hozzádolgoztam. Sóztam, borsoztam a keveréket.
A réteslapokat kettesével használtam. Körülbelül 8 cm széles csíkokat vágtam belőle. A lapok szélét enyhén nedves ecsettel körbekentem, majd egy teáskanálnyi tölteléket tettem az egyik végére. Behajtottam, háromszög alakban. Majd újabb hajtás, megint háromszögre, megint és megint, amíg a csík tartott. Közben, ha kellett még vizeztem és tojásoztam a réteslapcsík szélét. Ha egy ilyen széles csíkot először háromszögre hajtunk, csak ugyanígy tudjuk folytatni a hajtogatást - adja magát. Próbáljátok ki egy papírcsíkon! :)
Miután minden töltelék elfogyott - nekem maradt, de csak egy csomag lapot vettem -, jó bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem. Sütőben is süthető. De ez így olyan-de olyan ropogós lett, és a töltelék...
Legközelebb krumplis-spenótos lesz terítéken, az is isteni lehet.
Kiváló előétel. Csak úgy ne járjatok, mint én. Nagyon laktató, egyébként, meg a másik, hogy nem lehet abbahagyni, annyira finom... :))

Csalánnal is készíthetjük!

Császármorzsa (daramorzsóka, smarni)


Laktató egytálételek utáni második fogásként sokszor és szívesen készítek daramorzsókát. Mert egyszerű, finom, gyors és nem macerás. És persze, még olcsó is. Csupa jó tulajdonság, egyben. Four in one.

Hozzávalók:
 
27 dkg rétesliszt,
8 dkg búzadara,
1/2 liter tej,
 
12 dkg kristálycukor,
2 vaníliáscukor,

csipetnyi só,

egy marék mazsola,
reszelt citromhéj,
4 db tojás,  
5 evőkanál olaj vagy olvasztott vaj.


Egy nagyobb kimérőkancsóban csomómentesre elkeverem a darát, a lisztet a tejjel, a cukrokkal, sóval és a mazsolával. Hagyom állni egy órát, hogy a dara kicsit beszívhassa a tejet.
Mielőtt sütném, belekeverem a tojások sárgáját is, és reszelek bele citromhéjat is. A fehérjéket habverővel jó kemény habbá verem, aztán a habot finoman elkeverem a darás, ízesített tejjel. Egy közepes tepsit kiolajozok (jó bőven), és beleöntöm a masszát. Forró sütőbe teszem. Körülbelül 10 perc után kiveszem a tepsit, és egy fa lapáttal felvakarom a lepirult darát, és össze is töröm kisebb darabokra. Visszateszem a sütőbe, és addig pirítom, míg szép aranybarna lesz a nagyja. Ezt a keverés-dolgot ha kell, még egyszer megismétlem. De általában elég egyszer jól átkeverni. Sokáig sem szabad sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat.




Porcukorral, vagy valamilyen finom lekvárral tálalom.

2009. március 12., csütörtök

Kardamommagos török kávé



Emlékszem egy, két, három éves koromra. Önmagamra emlékszem - arra, hogyan érzékeltem akkor a világot. A tudatomra emlékszem.
Minden elmosódott volt, minden mozgott, minden valami finom energiából: fényből állt. Színekre emlékszem és arra hogy nem voltak tárgyak, házak, emberek még körülöttem, csak ez az állandóan változó hullámtenger. Minden egy volt. Ahogy lassanként megtanultam a szavakat, mindez megszilárdult, mindennek határozott körvonala lett, és „anyagivá” vált. Sűrű lett és áthatolhatatlan, a fény, a színek eltűntek mindenhonnan, mindenből. Eltűnt a vibrálás, a lüktetés, a képlékenység. Ez a világ tényleg magunk teremtette illúzió. Mi kövesítjük meg, szavainkkal és gondolatainkkal mi teremtjük abból a végtelen energia-tengerből, ami körülvesz bennünket. Ez a kollektív tudatosság álma, ez az úgynevezett „való” világ. Pedig a világ csak egy leírás, szavak által egyezünk meg az álcarendszerben, amelyet aztán közösen használunk. A valóság azonban túl van a szavakon. Ezt az univerzumot fényből szőtték, s minden szálában egyazon egy tudat izzik. A többi csak: káprázat.



Valamiféle álomkór van rajtam mostanában. Folyamatosan aludnék... Mikor csak magamnak főzök kávét - mint most is - mindig török módra teszem. Évek óta a kardamommagos török kávé a kedvencem, ha már erről az ébrentartó varázsitalról van szó.
A kardammommag különleges ízű fűszer: nagyon friss, illóolajokkal dús párája van, no és az íze... Csodálatos. Nem csak a kávémba szoktam belefőzni, használom ételekhez is.
Leírást itt találsz róla.



A török kávé egyszerű. Minden csészényi vízhez egy teáskanál kávé kell, és annyi cukor, amennyivel szeretjük. A török kávét ugyanis cukorral együtt szokás főzni. A kardamommagra rá szoktam ütni a mozsártörőmmel, úgy kiszabadulnak frissítő és csábító aromái. Egy kardamommagot szoktam belefőzni a kávéba. Végig kevergetni kell, mert a kávéaroma is így jobban előjön, és mert mikor fölforr, rögtön fölhabzik. Legyünk tehát résen. Van aki már az első forrásnál késznek nyilvánítja a kávét, én többször visszateszem a tűzre, hogy hosszabb ideig forrjon. Azért többször, mert időnként muszály lekapni a lángról, mert kifutna. Mikor készen van, hagyom állni egy percet, majd óvatosan pohárba töltöm.
Remélem, fölébredek egyszer...

Vega babos káposzta



Életemben először teljes bizonytalanságban találtam magam azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek a világban. A világ körülöttem nem változott. A hiba kétségtelelenül bennem volt. Don Juan hatása és a gyakorlataiból származó tevékenységek, amelyekkel nagyon mélyen lekötött, behajtotta rajtam az árát, és komolyan alkalmatlanná tett az embertársaimmal való kapcsolatra. Elismertem don Juannak, hogy panaszaim végtelenül kicsinyesek. Ezt nagyon jól tudtam. Azt mondtam neki, olyan mindennapi eseményekkel kerültem szembe, amik azzal a gonosz tuljadonsággal rendelkeznek, hogy megtörik elszántságomat.

- Csak szánalmas panaszaim vannak - mondtam. Pontosan olyan vagyok, mint az összes többi ember, akit ismerek.
- Ezek a mindennapi élet hullámai - mondta. - Győzöl és vesztesz, és nem tudod, mikor győzöl és mikor vesztesz. Ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki az öntükrözés uralma alatt él. Semmit sem tudok neked mondani, és te sem tudsz semmit mondani magadnak. Csak azt tudom javasolni, hogy ne érezz bűntudatot, amiért egy seggfej vagy, de törekedj arra, hogy véget vess az öntükrözés uralmának. Még ne add fel.
- A varázslók világa nem állandó világ, mint a mindennapi élet világa, ahol azt mondják neked, hogyha egyszer elérsz egy célt, egész életedben győztes maradsz - mondta. - A varázslók világában egy bizonyos célt elérni annyit tesz, hogy egyszerűen csak megszerezted a leghatékonyabb eszközöket ahhoz, hogy folytasd a harcodat, ami egyébként soha nem fog véget érni.

Automata üzemmódban kezdtem élni. Nehéznek és csüggedtnek éreztem magam. Azonban észrevettem, hogy az agyamnak ebben nincs része. Nem terveztem semmit, és nem állítottam fel semmifajta célt vagy elvárást. Gondolataim nem, csak az érzéseim voltak kínzóak. Próbáltam magamban elképzelést alkotni eről a kettősségről a csendes elme és a viharos érzések közt.

(Castaneda: A végtelen aktív oldala)





Azt hiszem, a tél végének igazi főszereplői a káposzta- és babfélék. Ez egy nagyon ízletes és nagyon laktató egytálétel. Teljesen úgy szoktam készíteni, mint a székelykáposztát, csak a hús helyett a bab képviseli az ételben a fehérjét. De készíthető húsos változatban is, természetesen.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg házi savanyúkáposzta,
1/2 liter közepes szemű bab,
4 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (vagy 2 közepes fej),
1 gerezd fokhagyma félbevágva,
1 szárított csöves pirospaprika,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanálnyi egész bors,
1-2 babérlevél,
1 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
1 púspos teáskanál sűrített paradicsom,
1 mokkáskanál édes anna vagy erős pista,
1 mokkáskanál ételízesítő,
tejföl a tálaláshoz.

Az előző este beáztatott babot föltettem főni sós, babérleveles vízben. Közben a vöröshagymát apró kockákra vágtam, és pici sóval olajon üvegesre pároltam. Lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, majd egy deci babfőzővízzel együtt nagy lángon hagytam rotyogni úgy, hogy a többi belevaló fűszert is hozzáadtam. Negyed óra elteltével, mikor a szaft már kicsit besűrűsödött, hozzátettem a savanyúkáposztát és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Hagytam főni puhulásig. Közben 2 evőkanál olajjal és a liszttel világos rántást készítettem. Nem higítottam, hagytam kihűlni.
Mikor a bab is, a káposzta is puha volt, a babot hozzátettem a káposztához, főzőlével együtt. Hagytam együtt is főni 10 percet, majd berántottam az étel forró levével higítva a rántást.
Külön tejföllel tálaltam.
A babnak meg kell puhulnia, mert ha a savanyúkáposztával együtt próbáljuk megfőzni, nem biztos hogy sikerülni fog: kemény maradhat. Tehát mindenképpen külön főzzük puhára.
Házikenyérrel vagy pogácsával, sörkiflivel igazi laktató, jóízű, finom tél végi egytálétel.

2009. március 11., szerda

Banánfagyi nagyon extrán



Nagyanyámnál nehéz iskolám volt. "Légy hűséges a történethez" mondta nekem a vén boszorkány, "légy örökké és tántoríthatatlanul hű a történethez". "Miért, nagyanyó?", kérdeztem. "Ezt neked kell megmagyaráznom, aki mesemondó akarsz lenni? Hogy azzá válj, elmondom neked, miért!

Idehallgass: Ha a mesemondó hűséges, örökké és tántoríthatatlanul hű a történethez, akkor, végül, a csend fog majd beszélni.
Ha a történetet lerombolják, a csend csupán üresség. De azok, akik hűségesek, meg fogják hallani a csend hangját, amikor az utolsó szavakat kimondják. És ki meséli a legjobb történetet nekünk? A csend. És hol lehet a legmélyebb értelmű mesét olvasni, jobbat, mint a legdrágább könyv legszebben kinyomtatott oldalán? Az üres oldalon. Írja bár egy királyi, elegáns toll a legtisztább ihlet pillanatában, a legkülönlegesebb tintával a meséjét – hol olvashat valaki egy még mélyebb, édesebb, boldogítóbb, és kegyetlenebb mesét ennél? Az üres oldalon.”

(Caren Blixen)


Ez az isteni finomság a maradékfelhasználás jegyében készült... És mondhatom, én is elcsodálkoztam az eredményen, mert valami mesésen finom lett!
Voltak árválkodó és sürgősen felhasználandó banánok. Aztán a múltkori kakaós kevertből maradt tört mandula is, tészta is - amit sajnáltam kidobni. Jól megszáradt, de úgy gondoltam majd ledarálom, és valamilyen sütibe édes, csokis morzsának fel tudom használni. Jól gondoltam.
Tej nem volt itthon, de sűrített tej volt - cukrozatlan - azzal csináltam e csodás fagyit.



Hozzávalók 4 főre:
3 érett banán,
3 dl sűrített tej,
2 dl tejszín,
6 teáskanál kristálycukor,
kakaós tészta vagy keksz,
durvára darált mandula,
1/2 dl likőr vagy 3 cl tequila (mondjuk banánlikőr, de ha nincs, az se baj),
darált grillázs.

Körülbelül 4 evőkanál kristálycukorból karamellt készítettem, amit egy vékonyan kivajazott lapostányérra öntöttem ki. Mikor kihűlt, robotgéppel megdaráltam. A banánokat a cukorral, a sűrített tejjel és a likőrrel összeturmixoltam. A tejszínt jó kemény habbá vertem.
A már jócskán száraz kakaós kevertből egy keveset apró kockákra vágtam. Olyan két félmaréknyit.
A banánkrémhez kevertem finoman a mandulát, a grillázst, a kekszdarabokat és a felvert tejszínhabot. Egy lapos tálba öntöttem, és mélyhűtőbe tettem.
A grillázsból egy keveset tettem félre a díszítéshez.
A likőrt vagy pálinkafélét ne hagyjuk ki a receptből, mert ez a hozzávaló biztosítja azt, hogy a fagyi krémes lesz kevergetés nélkül is - tökéletes állagú!


Ó, csodás Afrika! :)



2009. március 9., hétfő

Sangria - utólag, de nőnapra ajánlva



A Nap mindig süt.

Csak néha felhők takarják...

Az öröm mindig bennünk van.

Így van ez.

Örvendezzetek!

Addig, míg itt lehettek.
Addig míg éltek.
Addig, míg együtt vagyunk.

Örvendezzetek!


Tegnap sangriát ittunk - minő jó kis itóka! A spájz legmélyéről ásta elő anyu, egy üveg pezsgő kíséretében. Egy jó spájz miket tartogat, ugye? :)
A nőnapot ezzel a nyáridéző itallal ünnepeltük. Talán még nem késő, utónőnapra... :)

Hozzávalók több duhajkodásra vágyó nőszemélynek:
2 narancs,
2 banán,
1 alma,
2 kiwi,
1 grapefruit,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 üveg sangria (spanyol kis alkoholtartalmú vörösbor),
1 üveg száraz pezsgő vagy habzóbor,
tetemes menyniségű jégkocka,
és isteni latin ritmusok.

A gyümölcsöt megtisztítottuk, a citrusfélék héját alaposan megmostuk. Egy nagy tálba tettük a gyümölcshúst, és némi jól kinyomkodott citrom, grapefruit és narancshéjat is. Megcukroztuk, elkevertük és 10 percig állni hagytuk. Felöntöttük a borral, elkevertük, hogy ne maradjanak benne cukorszemcsék. Majd belelottyintottuk a pezsgőt is, és jó sok jégkockát is tettünk bele.
A poharak szélét citrommal megnedvesítettük és kristálycukorba mártottuk.
A sangria helyettesíthető jóféle hazai vörösborral is. Csak akkor ütősebb...
Chirio!

2009. március 7., szombat

Kelkáposzta saláta


Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!


(Márai Sándor)



Ezt a salátát már régóta készítem, mert nagyon finom. Péter Jánosné 404 darab salátát tartalmazó kis könyvecskéjében találtam még jó tizenx éve.
Hozzávalók:
30 dkg kelkáposzta,
1 nagy alma,
15 dkg ecetes uborka,
1 nagy fej vöröshagyma.
Az öntethez:
2 evőkanál olaj (szőlőmag avgy olíva),
1 kiskanál mustár,
só,
1 kiskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár csepp citromlé.

A hozzávalókat vékony csíkokra vágjuk, és az öntettel meglocsoljuk a salátát. Érdemes kicsit állni hagyni és összekverni, finomabb lesz. Csak egy 20 percet, aztán fogyasztható is kenyérrel vagy rizzsel vagy krumlival.

Vega rakott kel


Megértettem mennyire igaza volt don Juannak, amikor egyszer azt mondta nekem, hogy azok a praktikák, amik a tudósokat érdeklik azt segítik elő, hogy egyre bonyolultabb és bonyolultabb gépeket hozzanak létre. Nem olyan praktikák, amik az embernek belülről változtatják meg az életútját. Az elképesztő gépek, amik léteznek, vagy amiket készítenek, kulturális ügyek, olyan eredmények, amiket közvetve kell élvezni, még maguknak a gépek megalkotóinak is. Számukra az egyetlen haszon anyagi.


(Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala)




Most két kelkáposztás étel következik - aztán hosszú időre elfelejtem ezt a zöldségfélét. Szeretem, de már tavasziasabb étkekre vágyom.
Ezzel a rakott kellel úgy voltam - megmondom az őszintét - , hogy ha nem lesz finom, nem teszem fel. De minden várakozásomat felülmúlta, mert nagyon ízletes lett, annak ellenére hogy reformos étel. Ez most barnarizzsel készült, de fehér rizzsel is készíthető - ugyanolyan finom, és talán kicsit lájtosabb is.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg barnarizs,
1 közepes fej kelkáposzta,
1 nagydobozos tejföl,
1 tubus tejszínes krémsajt,
2 nagy fej vöröshagyma,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál őrölt koriander,
1 teáskanál majoránna,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
só,
4 evőkanál olívaolaj.

A barna rizst sós vízben megfőztem. A kelkáposztát laskákra vágtam és az olívaolajon a fűszerekkel és az apró kockákra vágott másfél fej vöröshagymával megpároltam. Kicsi vizet öntöttem alá, miután a vörös- és fokhagyma megüvegesedett és rátettem a kelcsíkokat. (A fokhagymát vékony szeletekre vágva dinszteltem meg a vöröshagymával együtt.)
Kevés szaftja maradjon.
A tejszínes krémsajtot teljesen elkevertem a tejföllel, pici sót tettem hozzá és fél dl-nyi vizet.
Picit kiolajoztam a jénait, és a rizs felét rásimítottam. Erre jött a kelkáposzta, majd a sajtos tejföl fele. A rizs másik felével takartam be, és a sajtos tejföl másik felét ráöntöttem. A maradék fél fej vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és elrendeztem a tetején - ezzel díszítettem. Alufóliával lefedve erős tűzön összesütöttem 1/2 óra alatt.

Túrós pogácsa


Ebédnél érezte az ember igazán, hogy itthon van az áldott hazában, az asztal a legszegényebb ember számára is megterül valahogyan e csodálatos országban, ahol mindennek más, igazibb, emberhez méltóbb íze van, mint bárhol a világon.
(Márai Sándor)



Tegnap gazdag, sűrű levest főztem, amellé készült ez a már klasszikusnak számító túrós pogácsa. De nem volt időm rendesen kiszaggatni, így most kocka pogi lett belőle.

Hozzávalók a tésztához:
60 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
kb. 1 teáskanál só,
25 dkg tehéntúró,
15 dkg vaj,
2-3 dl tejföl.
A hajtogatáshoz:
10 dkg vaj.
A tetejére:
1 tojás a kenéshez,
10 dkg reszelt sajt.

Az élesztőt kb. 1 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem. A lisztet egy nagy tálba szitáltam, összekevertem a sóval, hozzáadtam az olvasztott margarint, a tejfölt, a túrót és a fölfuttatott élesztőt, majd összegyúrtam. Ne legyen se túl lágy, se túl kemény a tészta. Aláliszteztem, a tetejét is megszórtam, és hagytam a tálban kelni tiszta nylonzacsi alatt egy órát.
Ekkor deszkára tettem és kinyújtottam egy centi vastagra, alaposan megkentem olvasztott vajjal, és behajtogattam. Fölülről behajtottam a harmadáig, majd az alsó részt ráhajtottam, aztán a bal szélét is behajtottam a harmadáig, és rá a jobb szélét. Alaposan margarinoztam minden hajtást! Hagytam állni 10 percet, aztán kinyújtottam másfél cm vastagra. Megint hagytam állni negyed órát, majd bekockáztam késsel a tetejét, megkentem tojással és meghintettem reszelt sajttal. Pizzavágóval kockákat vágtam belőle. Tepsikbe tettem a kis kockákat, hagytam helyet a növekedésnek is közöttük. A tepsiben is hagytam még negyed órát kelni, aztán 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon ropogós, ugyanakkor vajpuha, repülős-könnyű. Isteni finom, a túrótól olyan íze van, mintha rengeteg sajt lenne a tésztájában is. Az egyik legfinomabb pogácsa.
Lehet zsírral is készíteni, jó minőségű házizsírral.




A tulipántokat Napmátkának küldöm, szülinapjára.
Isten éltessen sokáig! :)



(CaffeCup kép)

2009. március 6., péntek

Karibi napfénycsalogató



Időnként érdemes egy-egy gyümölcsnapot is beiktatni étrendünkbe - főleg ilyenkor tavasz elején, mikor amúgy is vitaminhiányosabbak vagyunk. Véleményem szerint, a művitaminok nem pótolnak semmit. Hiányoznak belőlük azok a varázserejű enzimek, amik az élő táplálékban - a nyers zöldségekben és gyümölcsökban - megvannak. Bármit is hirdessenek a jó sok pénzt bezsebelő gyártóik...




A finom gyümölcsöket fogyaszthatjuk csak al'a natúre, vagy akinek van gyümölcscentrifugája, készíthet belőlük nagyon finom gyümölcsleveket. Akár zöldségekkel is keverve. A narancslé például isteni sütőtökkel, vagy almával és sárgarépával. Vagy céklával.
Én például nem mindig tudom megenni a gyümölcsöt csak úgy magában. Kenyeret szoktam mellé enni, szikkadtabb magos rozskenyeret. Isteni hozzá.
Akiknek nem igazán ajánlottak a nyers gyümölcsök, készítsenek belőlük kompótot. Kímélőbb így fogyasztva. Vitamintartalmuk csökken ugyan, de nem teljesen tűnik el. Nagyon finom gyümölcssalátákat is készíthetünk belőlük. Mézzel megcsorgatva, dióval, mandulával mennyei finom étkek.




Milyen gyümölcsök elérhetők most?

Ananász: segít a fogyásban és a méregtelenítésben. Zsírlebontó enzimeket tartalmaz, emellett rengeteg rostanyagot, vitamint - kalóriatartalma mégis hihetetlenül alacsony: kb. 60 Kcl van 10 dkg ananászhúsban. Magas a folsav, a kálium és a C-vitamin tartalma.

Banán: nagyon könnyen emészthető, a gyomorból rendkívül hamar kiürül, viszont telt, laktató ízű, magas kalóriatartalmú. A és E vitamin található benne, valamint az ásványianyag tartalma kiemelkedő még: vasat, foszfort, rezet, jódot, és mangánt is tartalmaz.

Narancs: gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, immunerősítő. Nagyon magas a C-vitamin tartalma.

Citrom: Erősen méregtelenítő, tisztító hatású gyümölcs. Magas a C-vitamin tartalma. Kiváló meghűléses betegségek esetére, mézzel limonádénak fogyasztva. Gyomorerősítő hatású is.

Kiwi: ásványi sókban és C-vitaminban nagyon gazdag. Magja kiváló székrekedés ellen, nagyon jól tisztítja a beleket.

Alma: Betegségek közül a hasmenés és a cukorbetegség gyógyszere az ayurvéda szerint. Szabályozza a vese és a máj működését, az agyra is kedvező hatású. A köszvény gyógyszere is - erősen méregtelenítő hatású. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, nyomelemeket, valamint A- és komlex B-vitamin forrás is.

Körte: magas az ásványianyag tartalma: kálcium, magnézium, kálium, jód, cink, vas találhat ebben a finom gyümölcsben. Alkalmas tisztítókúrákhoz, emellett számos betegségre is javallott természetes gyógyszer: hasmenésre, köszvényre, depresszióra, vérszegénységre, és TBC-re.

2009. március 5., csütörtök

Joghurtos-fetás padlizsánsaláta


Mert csak az a jó varázslat, amelynek a földhöz is köze van, melyben a mennyei és a hétköznapi elemek szerencsésen vegyülnek.

(Márai Sándor)



Padlizsán törökösen. De hogy ne csak hideget egyek ebédre, most éppen krumplit sütöttem hozzá. De pitakenyérrel is nagyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagyobb padlizsán,
1 fej lilahagyma,
4 pradicsom,
2 zöld húsú paprika,
2 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál szumák,
1/2 mokkáskanál köménymag (római is lehet),
1 mokkáskanál koriandermag,
1 evőkanálnyi oregano
1 kis csokor menta,
1 csokor friss petrezselyem,
2 nagy dobozos natúr joghurt (lehet sűrű török vagy görög joghurt),
25 dkg füstölt fetasajt,
olívaolaj,
citromlé.

A padlizsánt felkockáztam, egy nagyobb serpenyőben fölhevítettem az olajat és a padlizsánkockákat jó sötétbarnásra-ropogósra sütöttem. Persze sóztam, borsoztam. Mindenképpen rendesen süssük meg a padlizsánkockákat, mert csak így lesz finom a salátánk. (A padlizsán csak rendesen megsütve jó, mikor kissé "szenes-füstös" ízt kap. A sületlen padlizsán nagyon ízetlen, szinte "nyálkás" érzetet hagy maga után, tényleg nem jó.) A hagymát vastag karikákra, majd negyedbe vágtam és nagy lángon átpirítottam a kis kockákra vágott fokhagymával együtt, a kimagozott paprikát és paradicsomot úgyszintén. Mindent 1-2 evőkanálnyi olívaolajon sütöttem.
Hagytam kihűlni langyosra, majd elkevertem a közben elkészített fűszeres joghurttal: só (óvatosan, a feta sós), menta, oregano, petrezselyem, mozsárban tört fűszerek, citromlé. A fetát is belemorzsoltam-törtem.
Ezzel a fűszeres-fetás joghurttal kevertem el a sült hozzávalókat. Hűtőbe tettem és hagytam összeérni minimum 2-3 órát. Minél hosszabban áll, annál finomabb lesz, mert a padlizsán jól beszívja a finom joghurtos öntetet.