2009. május 6., szerda

Kitört az aranyláz! Kaland híján: csak galuska formájában...



Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudta, hogy ő maga is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.


(Jack London)






Az aranygaluska is egy klasszikus desszert. Méltán szeretett, mert egyszerűsége dacára isteni finom. Ráadásul, kelt-tészta rajongó vagyok és ha már sütésről van szó: ezerszer inkább egy kelt tészta, mint egy torta... Még nincsenek igazán idénygyümölcsök, ezért is döntöttem tegnap e mellett az édesség mellett.
Sajnos a részállapotokról most nem készült fotó, mert iszonyúan siettem. De talán így is érthető lesz a leírás, igyekszem!
Hozzávalók 6 adaghoz:
A tésztához:
25 dkg simaliszt,
2,5 dkg porcukor,
2,5 dkgg vaj,
2 dkg élesztő,
3 g só,
1 db egész tojás,
1,3 dl tej,
1 db citrom héja.
A vaníliasodóhoz:
7,5 dl tej,
1 db vaníliarúd belseje vagy vaníliás cukor vagy vanília-esszencia,
4 db tojássárga,
5 dkg cukor,
4 dkg liszt,
2 cl törköly vagy szilva vagy bármilyen jó minőségű házipálinka.
A szóráshoz, kenéshez:
8 dkg darált dió,
8 dkg kristálycukor,
8 dkg olvasztott vaj.
Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejben a cukorral együtt. Egy nagy tálba kimértem és beleszitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. Beleütöttem a tojást, belereszeltem a jól megmosott citrom héját, hozzáadtam az élesztős-cukros tejet és a vajat. Jól kidolgoztam, míg a tészta rugalmas de lágy maradt, és elvált a kezemtől és a tál falától. Gombócba formáztam, lisztet szórtam alá és a tetejére, és egy tiszta nylonzacskóval légmentesen letakarva hagytam duplájára kelni.
Közben elkészítettem a vaníliasodót: A tojások sárgáját csomómentesen elkevertem a cukorral és a liszttel - ha nem menne mert túl sűrű lenne, kevés hideg tejet adhatunk hozzá -, közben a tejet feltettem forrni a vaníliarúddal. Mikor felforrt, apránként a lisztes-cukros tojássárgákhoz kevertem, mindig csomómentesen. Mikor ezzel megvoltam, visszatettem a tűzre kis lángra. Ez fontos, mert így tud besűrűsödni. Végig kevertem habverővel, hogy csomómentes maradjon. Mikor besűrűsödött, levettem a tűzről és hozzákevertem a szilvapálinkát, aztán hidegvízfürsőben néha átkeverve kihűtöttem. Közben a diót robotgéppel durvára daráltam és elkevertem a kristálycukorral egy mélytányérban.
Mikor a tészta duplájára kelt, deszkára tettem és 1 cm vastagra sodrófával kinyújtottam. Egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam úgy, hogy ne maradjon maradék a tésztából. Tehát olyan fura kis formák lettek: félholdak és háromszögek, meg gomba-formák. Aztán egy közepes tepsit kivajaztam és liszteztem. A vajat felolvasztottam, és minden darabot minden oldalról megvajaztam egy kenőtollal, aztán a diós cukorba hempergettem. Sorban egymás mellé helyeztem a tepsiben őket. A maradék diós cukrot a tetejére szórtam a kis halmoknak.
Begyújtottam a sütőt, közben hagytam még kelni a tésztát. Húsz perc múlva 3/4-es lángon sütni kezdtem. Szép piros-barnára hagytam sülni, ez kb. 25 perc volt. A vanílisasodóval tálaltam.
(forrás: desszert.eu)


A sodó valami fergetegesen sikerült, a pálinka teljesen megbolondította. Melegen ajánlom a rum helyett - meg sem közelíti az ízélményt!
Tipp: vannak emberek, aki rajonganak a mákért. Kórosan! :)) Pl. az egyik sógorom, és a sógornőmék egyik fia. Abszolút tudom ajánlani az aranygaluskát mákosan is. A vaníliasodó is nagyszerűen illik a mákhoz is. Én úgy készíteném, hogy a mák nagyját ledarálnám, de egy-két kanálnyi egészmákot is kevernék hozzá. Így roppanósabb-rusztikusabb lenne a sütemény. Jó étvágyat hozzá!

2009. május 4., hétfő

Falafel a'la duende





A csicseriborsó és én... barátkozunk egy ideje. Kóstoltam így, kóstoltam úgy... de csak nem akart igazán ízleni. Ma rájöttem, mi a bajom eme nagyszerű terménnyel! Száraz. Nagyon-nagyon száraz tud lenni. Az ízét viszont szeretem.
Falafelt is kóstoltam már több helyen is, ráadásul autentikus éttermekben de mindig ez volt a bajom vele - egyszerűen alig tudtam lenyelni, olyan fullasztó volt. Úgyhogy ez most nem egy autentikus falafel, viszont ez most ízlett. Lenyelhető volt, és ízletes. Gondolom, az eredetiben azért nincs tojás, mert az arab és indiai vidékeken nagyon meleg van. Jobban eláll, veszélytelenebb. De nálunk nem ez a helyzet, úgyhogy most idő híjján nem kísértettem a szerencsét hogy tojás nélkül is egyben marad-e. Néztem Renáta receptjét is, így tojást sem fogyasztó vegetáriánusoknak az ő pogácsáira hívnám fel a figyelmet.
Azt hiszem, a csicseri megijedt. Mert ma megígértem: ha ez sem ízlik, fájó szívvel megválunk egymástól. Csicseri marad, de kizárólag ma kreált saját falafelem formájában.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg csicseriborsó,
1 egész zsömle,
1 tojás,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál őrölt koriandermag,
3 evőkanál olaj,
1 csokor petrezselyemzöld,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.
A csicseriborsót 24-48 órára beáztatjuk. Kell a sok idő neki, mert nagyon kemény termény. Aztán sima sós vízben megfőztem, leszűrtem és robotgéppel ledaráltam rusztikusra. Aki hozzájut konzerv csicserihez annak még egyszerűbb, csak darálni kell.
A zsömlét beáztattam, majd kinyomkodtam és a darálékhoz tettem. Csakúgy mint a tojást, a fűszereket és a három evőkanál olajat. Természetesen minden fűszert apró kockákra vágtam, illetve e petrezselymezöldet aprítottam. Sóztam is még, kellett bele. Enyhén vizes kézzel kis golyókat formáztam belőle, aztán zsemlemorzsába forgattam és bő, gyöngyöző olajban aranybarnára sütöttem. Hidegtálakra is tehető, mert nem csak forrón-frissen finom. Joghurtos vagy citromos-olívás salátával mennyei. Vagy egyszerűen csak olívaolajjal, sóval, citromlével kikevert sűrű joghurtba mártogassuk.
Tipp: nem feltétlen kell zsemlemorzsába forgatni, ala natúron is kisüthető és finom - és aki kedveli a római köményt, azt is tehet bele egy keveset. Én nem vagyok igazán nagy rajongója, nem mindig szeretem. Nekem nem hiányzott a falafelből.


2009. május 3., vasárnap

Spárgaszezon: csirág szalonnával

A karma valójában nem annyira misztikus dolog, mint ahogyan azt általában képzeljük. A szó maga tettet, cselekvést jelent egész egyszerűen. Tehát nem fejez mást, mint hajlamainkat és szokásainkat - amikbe hajlamosak vagyunk beleragadni, vagyis "inkarnálódni" újra és újra.  Ennyi a karma jelentése sűrítve - hiszen szokásaink és hajlamaink határozzák meg tetteinket, s tetteinkből épül fel az életünk.
Persze nem ennyire végletes a dolog. Ez csak az a része, ami rajtunk áll, mert hiszen be vagyunk ágyazódva több nagyobb egészbe is, és azok mozgásának is vannak hajlamai, így okai és következményei is.

 



A csirág, vagy spárga szezonja május hónap. Ilyenkor szinte mindenütt kapni és olcsón ezt a nagyon finom zöldségfélét. Két fajta van: a zöld és a fehér. A spárgának nem csak a termesztése különleges, fogyasztásánál is ügyelnünk kell több dologra is. Először is: csak a nagyon friss spárgát szabad megvenni, mert pillanatok alatt és nagyon fásodik. Tárolása: ha sikerül szert tennünk friss példányokra és nem használjuk fel azonnal, célszerű épp csak bevizezett, épp csak nedves konyharuhába tekerni a kötegeket és úgy tenni hűtőszekrénybe. De így se tároljuk 1-2 napnál tovább. Tisztítása: a zöld spárgát nem kell hámozni, a fehéret viszont igen. De egyik fajtának sem hámozzuk meg a végét, ahol a virágszerű rész van, mert ott vékony a héja és biztosan zsenge a növény. Tisztítás előtt megfogjuk a csirág közepét és a föld felőli végét, és meghajlítjuk. Ahol elroppan, ott vágjuk le, mert onnantól fás. Ezeket a részeket nem használjuk fel. Pontosabban: el lehet tenni vegyes zöldséglevesek, húsleves ízesítésére. Ha nagyon friss a spárgánk, akkor a töréspróbát kihagyhatjuk. Főzés, párolás: Kötegekbe célszerű kötni úgy, hogy a fejrészek egyforma magasan legyenek. Egy lábosba körülbelül annyi vizet tegyünk fel forrni sóval és cukorral, amennyiről sejtjük, hogy a csirág nyakáig fog érni - vagyis éppen csak a virágrészek fognak kimaradni a vízfürdőből. Ugyanis ez a rész annyira puha, hogy a felszálló gőz éppen tökéletesen elegendő a pároláshoz, a szárrésznek viszont több kell. A spárga akkor lesz igazán ízletes, ha sós-cukros vízben főzzük elő. Kihozza ennek a nagyon finom zöldségnek az igazi ízét. Zöld csirághoz nem ajánlják a cukrot csak a fehérhez, de saját tapasztalatom szerint a zöld is finomabb sós-cukros vízben párolva. Tehát öt percet hagyjuk a a forrásban lévő vízben, aztán hidegvízfürdőbe tesszük, hogy ne puhuljon tovább, és a színe is megmaradjon. Az előfőzött csirágot lehet aztán sokféle módon készíteni.

Hozzávalók 4 főre (köretként):
2 csomag csirág (1 kg),
8 szelet bacon-szalonna,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 teáskanál olaj,
2 dl húsleves vagy csontleves,
1/2 dl száraz fehérbor,
frissen őrölt bors,
csipet cukor.

A csirágot a fenti módon tisztítjuk, daraboljuk 5-6 cm-es darabokra. A vöröshagymát apró kockákra vágva az olajon a megpároltam, majd kicsit nagyobb lángon sütöttem a szalonnadarabokkal együtt is 1-2 percig, aztán felöntöttem fehérborral, hagytam rotyogni 1-2 percig, aztán hozzáadtam az alaplevet is, és beletettem a csirágdarabokat. A virágos darabokat csak a főzés végén, 3-4 percre tettem az ételbe. Nagy lángon rotyogtattam, míg majdnem elfőtte a szaftját. Frissen őrölt borssal és icipici cukorral ízesítettem. Forrón tálaltam. Tálaláskor még kevés szűz olívaolajjal meg is locsolhatjuk.
Köretként natúr sült hal vagy hússzelet mellé is ajánlom, de önmagában is finom vagy friss kenyérrel. Ha önmagában ennénk, duplázhatjuk a mennyiséget.

2009. május 1., péntek

Alapsütemények bármilyen idénygyümölcshöz


Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni ? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van ? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele ? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék ? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? - kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.
(Anthony de Mello)




Ez egy nagyon egyszerű kis kevert sütemény. Piskóta, tulajdonképpen. Régóta készítem, mert bármilyen idénygyümölccsel, vagy befőttel finom. Az eredeti recepten anno módosítottam, és olyan jól sikerült, hogy azóta is így csinálom. A módosítás oka a véletlen volt akkor - ugyanis nem volt itthon, csak egy kevés fehérlisztem a doboz alján. Viszont teljes kiőrlésűt találtam, és jobb híján azzal kevertem be a süteményt. Az eredmény egészen meglepően finom lett: olyan íze van a tésztájának, mintha dió lenne hozzákeverve. Szóvan ez Fortuna süteménye, és nagyon borzacskás, nagyon könnyű, gyors és finom.
Ez az egyetlen süti azt hiszem, amihez teljes kiőrlésű lisztet használok - nem rajongok túlzottan a reformsütikért, de ez tényleg jó.

Hozzávalók egy 36*24-es tepsihez:
10 dkg fehér simaliszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozs- vagy búzaliszt,
20 dkg porcukor,
5 tojás,
1 vaníliáscukor,
1/2 csomag sütőpor,
2 evőkanál rum vagy 1/2 rumaroma,
20 dkg margarin vagy vaj,
1 nagy üveg barack- vagy bármilyen befőtt illetve bármilyen idénygyümölcs,
10 dkg mandula.

Azért lett most barackos a süti, mert a spájzban felfedeztem egy jó régi barackbefőttet. Készítettem már almával, körtével, sárgabarackkal, málnával, meggyel, eperrel, szilvával, banánnal, ananásszal. Mindenhogyan finom. Rebarbara darabokkal is nagyon jó - tavaly muffinformában készítettem, ezzel az alappal teljesen jó. A banános, almás, szilvás, rebarbarás változatot a végén fahéjas cukorral hinthetjük meg. (Aki szereti a fehéjat.)



A tepsit kivajaztam, liszteztem. A tojások fehérjéjét felvertem keméyn habbá. Egy másik tálban a sárgájákat vertem habosra a puha vajjal, a porcukorral, a vaníliáscukorral és a rummal. A liszteket összekevertem, plussz kevertem hozzájuk 1/2 csomag sütőport is. A sárgájás keverékbe belekevertem a lisztkeveréket és kevés fehérjehabbal lazítottam, aztán óvatosan a többi fehérjehabot is hozzákevertem. A tepsiben egyenletesen elkentem, a tetejére sorakoztattam a barackbefőttet és a lehéjazott mandulaszemeket. Háromnegyedes lángon 25 percig sütöttem. A sütőben hagytam kihűlni.
(A mandulát 2 percre forrásban lévő vízbe dobtam, aztán lehűtöttem egy szűrőkanálban. Így könynedén kicsúszika héjából.)

Igazság szerint én most 4 tojássárgájával és 5 tojásfehérjével sütöttem, mert tegnapról volt egy maradékom. Nagyon könnyű, repülős borzas finomság lett a végeredmény.


Tejfölös 5 perces kevert süti


Ez pedig egy még egyszerűbb bögrés kevert süti, és nagyon finom a tésztája. Egyáltalán nem száraz, pedig sem vaj, sem olaj nincs benne. Viszont nagy dobozos 20%-os tejföl kell bele. Még robotgép sem kell hozzá, csak egy kézi habverő és 5 perc alatt készen van, plussz a sütés.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:
1 bögre cukor
1 bögre liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
2 tojás
2 tejföl (vagy 1 nagydobozos).
Plusz: bármilyen idénygyümölcs, csoki, kakaópor bele.

Én tettem az enyémbe durvára vágott csokidrabokat, és egy evőkanál kakaóport is.
A tojásokat kikevertem fehéredésig a cukorral, majd hozzákevertem a tejfölt, végül a sütőporral, kakaóporral és csipet sóval elkevert lisztet is, illetve a csokidarabkákat is. Az állaga sűrű legyen, de még folyékony. Végül lisztbe mártottam a magozott meggyszemeket és megszórtam velük a süti tetejét. (Így nem navigálnak le a tészta aljára.)


Előmelegített, fél lángnál kicsit nagyobb hőfokon 30 perc alatt készre sütöttem. Süthetjük tortaformában is.