2009. december 6., vasárnap

Csirkemellcsíkok prószában




A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...


(egy megtörtént eset Söjtörön)




Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)




A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.

Sonkás céklaleves

Ma egy nagyon izgalmas és finom céklalevest főztem. Ez sem debütálás, már régóta szerepel az étlapunkon, mert nagyon-nagyon finom. Még a Planétásban találtam anno. Igazi gazdag, tartalmas, vitamindús téli leves.




Hozzávalók 6-8 főre:
70 dkg csirkeaprólék,
40 dkg füstölt parasztsonka,
2 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 akkora darab zeller mint a vöröshagyma,
3 evőkanálnyi olaj,
só,
egész bors,
2-3 babérlevél,
0,5 kg kész céklasaláta,
2 dl céklasalátalé,
1 púpos teáskanál reszelt torma,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
esetleg egy pici cukor vagy ecet.

A csirkeaprólék bármi lehet. Nekem most volt itthon hozzá csirkemellcsont, farhát, 4 darab csirkenyak, és 5 darab csirke felsőcomb.
A vöröshagymát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darabolt aprólékot is és együtt sütöttem pár percig - míg a hús kifehéredett. Aztán felöntöttem vízzel és hozzáadtam a fűszereket is: sót, egész borsot, babérleveleket; valamint a karikákra vágott leveszöldséget és a kis kockákra vágott sonkát is. Hagytam főni lassú tűzön 2 órát. Közben a céklát csíkokra vágtam, a lisztet pedig kikevertem a tejföllel csomómentesre.
Két óra elteltével aztán a húsokat kivettem egy nagy tálba és hagytam hogy kicsit kihűljenek.
A céklát a levével együtt beletettem a levesbe. Eszméletlen színe lett! Muszáj volt lefotóznom, mielőtt a tejföl belekerült. Mint a folyékony rubin, gyönyörű. Míg a képeket csináltam, a hús is lehűlt kissé, így már le tudtam szedni a húst a csontokról. A húsdarabokat is visszatettem a lébe, és egy nagy teáskanál reszelt tormakrémet is adtam az egészhez.
Forraltam így 10 percig, aztán behabartam a levest és újraforrás után pár perccel késznek nyilvánítottam.
Kóstolni kell mindenképpen, mert vagy cukor, vagy ecet kellhet bele. Attól függ, hogyan volt készítve a céklasaláta. Én készen vettem a piacon és nagyon édes volt. Így az én levesembe még egy kevés ecet került a végén.
Isteni, valami mesés-finom! azoknak is egészen bátran merem ajánlani, akik egyébként nem nagy céklarajongók. Ez a leves szerintem még nekik is ízlene.

2009. december 5., szombat

Fontos figyelmeztetés!


Fontos figyelmeztetés:

Ha találkozol Vele (a Télapóval úgy értem),

El ne felejts kívánni valami szépet!

(Kémeim jelentették hogy errefelé kószál...)




Addig is... éljen a rock and roll!




Ezt meg nekem hozta a Mikulás. Ezer éve nem hallottam. Pedig. Imádom. Nagyon állllat mjúzik! Nesze neked mosogatás...! :)))