2010. június 9., szerda

Eper long drink

.


A kamakurai Buddha-szobor egy templomban állt mindaddig, amíg egy erős vihar le nem döntötte a templomot. Ezután a súlyos szobor éveken keresztül ki volt téve a napnak, az esőnek, a szélnek és az időjárás viszontagságainak.

Amikor egy pap adományokat kezdett gyűjteni a templom újjáépítésére, álmában megjelent neki a szobor, és ezt mondta:

– Az a templom börtön volt, nem otthon. Hagyj engem továbbra is az élet pusztításának kitéve. Oda tartozom.


(A. de Mello)






Nem egy komoly recept, csak olyan igazi nyári, mint amilyen idő van végre! :)

A recept: végy egy jó forró nyári napot, néhány szem eperet, turmixold el porcukorral jó krémesre. A pohár aljába tegyél belőle 3 evőkanállal, önts hozzá félujjnyi bodzaszörpöt vagy citromszörpöt vagy mentaszörpöt (vagy teát) vagy citromfűszörpöt vagy limonádét, tégy bele jégkockákat és jó buborékos szódával turbózd fel. Díszítheted eperrel, citromfű- vagy mentalevéllel.



Végül elégedettem kortyold el - hm... remek ital!
Ha este van és nincs már dolgod, egy kevés fehér rumot is önthetsz bele s kész is a finom, lazító long drink. Vagy akár szóda helyett felönthető jó buborékos pözsögővel is! :)

Már csak a kék tó hiányzik... Meg a partja.

Egészségedre!

2010. június 6., vasárnap

Padlizsános tepsis újkrumpli

..

A személyi erő érzés. Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erőt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. A személyi erőt fel lehet használni, s el lehet raktározni.

Minden, amit csinálunk, a személyi erőnktől függ. Ezért hihetetlenek az erős ember tettei annak számára, akinek nincs ereje. Már ahhoz is erő kell, hogy el tudjuk képzelni, milyen az erő. Bízni kell a személyi erőnkben, ez minden, amink van ezen a rejtélyes világon. A harcos akkor feddhetetlen, amikor megbízik személyi erejében, legyen az kicsi vagy óriási.
Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.





Úgy látom, most két két bejegyzésem ad ki egyet. Az előzőhöz receptet nem írtam, de kép volt hozzá. A mostanihoz csak recept lesz, kép nélkül. Most vacsorára készítettem, már nem volt elég fény fotózni. Vakuval pedig nem szeretek.
Az étel finom volt így megosztom veletek, az esti kilátással együtt - könyökölj csak ki az ablakomon Te is, s nézd az Esthajnalcsillagot. Már szépen látszik az alkonyban.
Szeretem a vacsora utáni cigimet az ablakban elszívni, közben nézni az ég azúr-, király- és sötétkékjét, a sárga, narancs, rózsaszín és vörös izzását a horizont fölött.
Szép. Mindig.

A tepsis krumpli hozzávalói 2 főre:
60-70 dkg aprószemű újkrumpli,
1 padlizsán,
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb paradicsom,
1 félmarék olajbogyó,
só,
4 meglehetős löttyintés olívaolaj,
frissen őrölt bors,
oregano,
friss rozmaringágacskák (őrölt si jó),
2-3 babérlevél,
1 csapott evőkanálnyi liszt,
2 dl natúr joghurt (vagy 2 nagy evőkanál sűrű tejföl vízzel duplájára higítva),
10 dkg olvadós sajt (trappista) vagy
15 dkg feta sajt.

A krumplik héját letisztítottam, majd megmostam az apró jószágokat és egy nagy tálba tettem. A padlizsánt az újkrumpliéhoz hasonló méretű kockákra vágtam (kb. másfélszer másfél centis kockákra), a hagymát, paradicsomot negyedkarikákra s ezek is mentek a tálba a krumpli mellé az olajbogyók társaságában. Fűszereztem sóval, oreganoval, babérlevéllel, borssal és meghintettem a liszttel. Meglocsoltam olajjal is, aztán kézzel alaposan összekevertem.
Egy hosszúkás laposabb jénaiba öntöttem az egészet (tepsi is jó), ide-oda tettem egy ágacska rozmaringot is. Mindezt nyakonöntöttem a joghurttal és megszórtam reszelt sajttal. Fetával csináltam volna szívem szerint de most nem volt itthon csak trappista. A fetát csak morzsoljuk a krumplis keverékre, azután locsoljuk meg a joghurttal.
Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem nagy lángra. 25 perc elteltével levettem a fóliát és szép piros-ropogósra sütöttem.
Újhagymás, pertezselymes-olívás-balzsamecetes paradicsomsalátával ettem. Nagyon finom!

2010. június 2., szerda

Monszun és epertorta és Félix és Rose

.

Mit lehet csinálni ebben a szomorú hűvös monszunban így estefelé?
Lehet epres-kókuszos-vaníliás délelőtt sütött tortát majszolni tejszínhabbal.






Mondjuk egy jó filmet nézve.
Már vannak is ötleteim.
Azt hiszem, a Pár lépés a mennyország, A napsütötte Toscana, az éjszaka a földön, a Macskajaj vagy a Félix és Rose fog előkerülni. Már vagy 7-szer láttam. Imádom. Jean Reno és Juliette Binoche zseniális benne.
Talán a Félix és Rose. Igen. A Félix és Rose.
Mert pont úgy érzem magam, mint akinek törölték a járatát és vesztegelni kénytelen.
És talán. Velem is történhet még csoda... :)
Vagy nézhetem a kedvenc sorozataim valamelyikét is. A Miért éppen Alaszkát, vagy a Star Trek Voyagert. Olyan jó lenne kalandozni a világűrben... Vagy Poirot-t. Vagy az örök klasszikus Columbo hadnagyot.


De mégis... ma azt hiszem a Félix és Rose-zal kezdek. Onnan már csak pár lépés a mennyország...
Ti mit néznétek most szívesen??


Ó... és lehet zenét hallgatni. Elmerülni egy kád forró illatos vízben, egy jó könyvvel a kezünkben. Lehet meditálni, lehet csak álmodozni...
Arról hogy a Nap egyszer még talán ki is süt valamikor... :)