Sokáig ropogós grissini

.

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Ezzel a bejegyzéssel egy kedves olvasóm kérdésének teszek eleget. Írta hogy nagyon szeretik a grissinit, szokott is sütni. Csak az a baj vele, hogy nem lehet eltartani. Másnapra bepuhul. Olyan receptet keresett, ami akár dobozban is eltartható sokáig. A grissini házi kenyértésztából készül alapvetően. Így ha itthon sütjük, frissen nagyon finom. Kívül ropogós, belül puha.
Csak épp nem tartható el. Mert ha meg megszárad, nagyon keménnyé válik.
Írtam levélben, hogy keresztezni kéne a kenyértésztát és a kekszet. És kutakodtam a neten is ez ügyben. Max konyhájában találtam egy ropogós rágcsát, amit én is elképzeltem magamban.
Ez a grissini a boltban kaphatóhoz hasonlít, mert egyszerűen csak ropogós. Tehát belül sem puha. Viszont nem fogbeletörős, hanem tényleg fincsin roppanós. Igaz, én tettem bele egy kevés sütőport is, biztos ami ziher... Most így elsőre egy teljesen álllánatúre változatot sütöttem.
És jó hogy a fotózáshoz ennyi maradt belőle. Mer' valahogy elkopott a tepsiből a többi. :)
 







Hozzávalók 1 nagytepsinyihez (16 hosszú szálhoz):

16 dkg liszt,
2 evőkanál olívaolaj,
1/2 mokkáskanál só,
8 dkg víz (8 ml),
1 mokkáskanál sütőpor.



A sót és sütőport elkevertem a liszttel, aztán a vizet hozzáadva tésztává gyúrtam. Deszkán még szép simára gyúrtam, aztán kinyújtottam és pizzavágóval hosszú, vékony csíkokra vágtam. Megsodorgattam, kissé lisztezett tepsibe tettem, aztán az előmelegített sütőben körülbelül 180-200 fokon megsütöttem. Inkább száradjon, mint süljön, tehát nem kell neki a nagyon magas hőfok.

A tészta készen van nem egész 5 perc alatt és már lehet is sütni. Délelőtt készítettem és még mindig nagyon ropogós.
Készíthetünk ebből a tésztából sós perecet is. Percre formázzuk a jó vékonyra kisodort tésztarudakat, majd vízzel vagy tejjel kissé higított tojással lekenjük. Folyékony sós masszát csepegtetünk rá vagy nagyszemű tengeri sóval meghintjük.
Sós massza: 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só és annyi víz, hogy folyós, de sűrűbb anyag legyen belőle.

Duplánmézes, tökmagolajos hagymasaláta

.

E föld a paradicsom földje, mely készen termi mindazt, miért másutt fáradni kell. Egyik fa gyapjút hord, fehérebbet, mint a juhok, másiknak virágaiban édes méz terem, harmadik tejet, vajat ád, zsírosabbat a bivalyénál, ízes gyümölcsöt, bort, kész kenyeret szívhatsz, szakíthatsz az eléd hajló ágról, s minden külön nedv különnemű édes mámort önt lelkedbe: túlvilágon jársz az altató areka nedvétől, ezer hölgy szerelmét érzed, ha a bataták édes mézgájától lerészegülsz, két szívet érzesz magadban, ha a kávéfa égetett magjait főve iszod; s azt fogod mondani, hogy a világ minden gyönyöre tréfa ahhoz képest, amit érez az ember, ha a méznád kiforrt mustjából minden ideged csiklandós rángatózásba jön.

(Jókai Mór: Atlantisz)

A tél utolsó csapásait méri ránk: havazik és virágok helyett virul az influenzia. Kedves férjurammal már másfél hete mézen és hagymán élünk. Mert kívánjuk, mert finom és mert igazi gyógyszer.

Hozzávalók 2 főre:
4 közepes fej hagyma (vörös és lila vegyesen),
1/2 csapott teáskanálnyi só,
1 és 1/2 evőkanál mézecet (ha nincs készítsük citrommal vagy valamilyen gyümölcsecettel),
2 teáskanál méz (ha köhögünk akkor hársméz),
1 evőkanál tökmagolaj.

A hagymákat félkarikákra vágjuk és beízesítjük a fenti hozzávalókkal. Hagyjuk állni minimum 20 percig.
Eszméletlen finom. :)

Kitűnő kísérője az egyszerű zsíros kenyérnek, a finom szalonnáknak, a hideg sülteknek. Zsírjában összetört kacsamáj, csirkemáj csak félig étel e nélkül a finom saláta nélkül. Tökéletes párost alkot a hajában főtt burgonyával is. De nem hiányozhat a krumplifőzelék, babfőzelék, sárgaborsófőzelék és lencsefőzelék mellől sem, mint feltét. Mi leginkább ilyen hagymasalátával esszük ezeket a  főzelékeket. Jobb mint hússal. :)

Zöld kenyér

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

(Federico García Lorca)

Ugyan nem fekete a kenyér, hanem zöld, de ízében és hangulatában Lorcáét idézi. Ma két egyszerű receptet hoztam. Tegnap nagyon puritán, amolyan igazi télies vacsoránk volt - ám puritánsága csak egyszerűségében mutatkozott meg. Mert a föld varázslatos adományait ettük. A hagymasaláta ilyen influenzás időkben különösen áldás.
Tökmaglisztes, tökmagos kenyér hagymasalátával. Némi szalonnával. És finom borral.

A kenyér a dagasztás nélküli kenyér módján készült. Érdekessége a tökmagliszt, amit itt nálunk szintén lehet több árusnál is kapni a piacon. Kenyerekbe és pogácsába szokták belekeverni. Én is tegnap kóstoltam először és nagyon finom. Máskor is fogok ilyen zöld kenyeret sütni. Mert a nyers tésztának tényleg extra zöld színe volt tőle. :)

Hozzávalók:
3 csésze* BL80-as kenyérliszt,
3 csapottabb evőkanál tökmagliszt,
3 csapottabb evőkanál tönkölykorpa,
2 félmaréknyi tökmag,
1/2 teáskanál köménymag,
1/2 teáskanál koriandermag,
1,5 csésze langyos víz,
1 mokkáskanál szárított élesztő,
1 teáskanál méz.

(1 csésze = 2,5 dl)

A kenyeret összeállítjuk a dagasztás nélküli kenyér alapján és úgy is sütjük. (A mézet és az élesztőt a langyos vízhez keverjük.)

Tökmagos pogácsának ugyan ezt a tésztát bekeverhetjük: akkor a vizet helyettesítsük tejföl-kefír vagy tejföl-joghurt keverékével és adjunk a tésztához 2 evőkanál zsír is (vagy 10 dkg vajat vagy 2 evőkanál tökmagolajat + 2 evőkanál napraforgóolajat.)