A költészet napjára

..

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

                                                 (Csak az olvassa... - József Attila)

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

                                                     (Ki viszi át a szerelmet? - Nagy László) 

már úgy vagyok mint erdőben eltévedt kisgyerek
ha félek ösvényre tapadva úgy megyek
cikkcakkban ahogy a siker ritka morzsái hulltak
vagy vakon nekivágok a test szimatolta útnak
tudván hogy el fogok tévedni újra
de azt is hogy az embert a kudarc
csak még arrébb-előrébb rúgja
bár igaz cserébe talán aránytalanul gyorsan vénül –
tény hogy e két nyomon csak végigvergődök végül
s a titok amitől úgy felindultam még a kezdetén
hirtelen értelmetlen kipattan akkor: ez voltam én

                                                                                                                          (Falcsik Mari - A titok)

(képek innen)

Ilyen házunk lesz...

.

Megtaláltam álmaim házát. Ilyen lesz remélem nemsokára nekünk is. Szép gömbölyű formák, természetbe illeszkedő karakterek.
Végre nem szögletes kockaházak. Szerintem a kockaházak nagyon csúnyák. És életidegenek. Ezek... gyönyörűek.

Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!

Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.

Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
Ha maradunk a szűkös adagnál, akkor készítsük 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. Négy főre a normál adag pedig 60 dkg lisztből, 3 nagy tojásból és 4 dl vízből készül. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:

 

És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:

 

Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.

Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.

Zöldfüves salátaleves aranyló bundáskenyérrel

Nyugaton a gyógyításhoz gyógyteákat használnak. Ezek keverékek, és pontosan kell tudni, hogy miből mennyi kell bele. No és hogy néz ki a magyar gyógyital-keverék?
Mondjuk száz évvel ezelőtt, ha beteg lett valaki, mit vittek neki? Húslevest. Így van. Minden régi fűszernövényünk a legerősebb gyógynövények közé tartozik. A hagyma, a petrezselyem, a majoránna, a bazsalikom, és így tovább. A fokhagyma. Ezt csak azért mondom, mert a gyógyítás, ami például nyugaton rendkívül bonyolulttá vált, az nálunk micsoda? A leves.
Hát ezért van ennyi levesünk, mert minden leves egy gyógynövény keverék.

(Géczy Gábor: Síppal, dobbal, nádhegedűvel - előadásrészlet)
 

Ennél tavaszibb leves nincs is azt hiszem. És kenyérleves is, ismét. Ez a finomság tökéletes főtt tojással is, lágy tojással is, buggyantott tojással is, rántottacsíkokkal is. Csakhogy megint volt szikkadt maradék kenyerem is. Így hát a tojásbetétet sem vetettem el - kombináltam a kettőt. Így kapott aranyló bundáskenyér-betétet a leves.
Valójában tavaly kötöttem barátságot a fejes saláta nem csak salátaként való felhasználásával. Mikor megkóstoltam Rézi néni ropogós morzsával tuningolt tejfeles sült salátáját. Annyira jó köret, hogy elmondani nem tudom. Könnyű, izgalmas és nagyon finom. Ehhez a leveshez pedig az inspirációt Zsanuária salátafőzeléke adta. Gyakorlatilag azonos, csak fokhagyma helyett medvehagymával ízesítettem és hígabb. Aki nem jut medvehagymához, 2-3 nagy gerezd fokhagymát dinszteljen a levesbe.

Hozzávalók 4 főre:

2 fej saláta,
2 marék medvehagyma (5 dkg körülbelül),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejföl,
zöldségalaplé vagy csontalaplé vagy húsleves, ha
nincs akkor 2 leveskocka vagy burgonyafőzővíz,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kristálycukor,
és ha savanykásan ennénk pár csepp ecet a végén.
Betétnek:
személyenként 1 tojás bármilyen formában
vagy bundáskenyér szeletek.

A salátát szedjük leveleire, aztán alaposan mossuk meg a medvehagymával együtt. A vöröshagymát az olajon pici sóval pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a laskára vágott salátaleveleket és a csak úgy hanyagul összevágott medvehagymát. Amikor összeesik az egész, engedjük fel alaplével vagy ha nincs vízzel & leveskockával, de ha éppen krumplit főzünk az ebédhez, el ne öntsük a levét mert azzal lesz a legfinomabb. Sózzuk még ha szükséges, ízlés szerint frissen őröljünk bele borsot is. Amíg felforr, addig készítsük el a habarást a tejfölből és lisztből. Mikor már úgy 5 perce forr a levesünk, adjuk hozzá hőkiegyenlítéssel a habarást. Hagyjuk újra felforrni és ízesítsük kevés cukorral. Aki savanykásan enné, pici ecettel is.
Süssünk maradék szikkadt kenyérből bundáskenyeret, s tálaljuk levesbetétként.
Ehhez a leveshez más zöldfűszerek is nagyon jól illenek, például a tárkony, a szurokfű, a kakukkfű, a menta, petrezselyemzöldje, lestyán, zellerzöld, majoránna, bazsalikom, zsálya. Bármelyikkel kiváló lehet.

Bundáskenyér: a kenyérszeleteket sózott és pici tejjel higított felvert tojásba forgatjuk, és közepesen forró olajban szép aranylóra sütjük. Az olaj a serpenyőben körülbelül olyan 1/2 - 1 cm magas legyen. Ne legyen kevés, de nem is kell nagyon bő olajban sütni.

Pásztortarhonya

.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
s az Úr házában lakom egész életemben.

                                                                                                                                         (Zsolt 23. 1-4.)

A pásztortarhonya ilyenkor tavasszal legalább annyira kedvencem, mint a tojásos nokedli. Igen, a saláta miatt. Mindkettőhöz kitűnően illik a tavasz e korai finom zöldje. A pásztortarhonya számtalan variációban készülhet: főzhetjük így vega módra. Aztán tehetünk bele füstölt szalonnát. Vagy füstölt parasztkolbászt. Vagy mindkettőt. Készíthetjük pörkölttel is. Kerülhet bele erdei-mezei gomba is szezonban. Nyáron készíthetjük egészen lecsósan is, sok paprikával, friss paradicsommal.
Ez az az étel, amit nem érdemes túlbonyolítani - a fűszerezésére gondolok. A legegyszerűbben a legfinomabb, csak sóval, hagymával és pirospaprikával ízesítendő. A legfinomabb házi tarhonyából. Én valamiért megmagyarázhatatlanul vonzódom a bolti sörétes tarhonyához is - ezzel is finom. És gyors.

Hozzávalók 4 főre:
25-30 dkg vöröshagyma,
50 dkg tarhonya,
70 dkg burgonya,
6-7 evőkanál olaj,
1 csapottabb evőkanál pirospaprika,
só,
1,5 liter víz,
ilyenkor télen 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
és 1 evőkanál darált paprika (Erős Pista vagy Édes Anna.)
Nyáron 1 paradicsom
és egy nagy paprika.
Ha húsos változatban készítjük:
20 dkg füstölt szalonna,
20 dkg parasztkolbász.
A pörköltes verzióhoz:
körülbelül 2-3 főre való kész pörkölt.

A burgonyát megtisztítottam és pici kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vágtam és az olajon a tarhonyával együtt kis lángon sütni kezdtem. Addig tartsuk kis lángon, míg a hagyma megüvegesedik. Ekkor tegyük nagy lángra és folyamatos kevergetéssel pirítsuk meg a tarhonyát úgy, hogy egészen szép barna színű szemek is legyenek benne. A pásztortarhonyának a jó ízét egy részről a jól lepirított tészta adja meg.
Mikor jó már a tarhonya, húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a burgonyát, a pirospaprikát, sűrített paradicsomot és paprikakrémet, majd öntsük fel vízzel. Hagyjuk nagy lángon felforrni, aztán mikor már forr, tegyük át a tűzhely legkisebb lángára, és ott is kis lángra. Tegyünk rá fedőt, addig főzzük, míg már csak a tetején marad egy kevés víz. Ez körülbelül 10-15 perc. Hagyjuk rajta a fedőt, de kapcsoljuk le a lángot. Hagyjuk a gőzben jó 20 percig. És felforrás után már ne kevergessük, nem szükséges.

Ha szalonnával-kolbásszal készítjük, akkor a kis kockákra vágott szalonnát is tegyük bele az elején a hagyma és a tarhonya mellé. A kolbászkarikákat csak akkor, mikor hozzákeverjük a burgonyakockákat is. A paprika-paradicsom is ekkor kerülhet bele, mindkettőt csak vágjuk félbe.
Ha pörkölttel készítjük, akkor csak annyi a dolgunk, hogy a tésztát kevés olajon jól megpirítjuk, majd a forróra melegített pörkölthöz tesszük, felöntjük a tarhonya mennyiségének a duplája vízzel, hagyjuk felforrni, majd fedő alatt kis lángon a fentiek szerint készre főzzük.
A pásztortarhonya csak burgonyával például köretként is szerepelhet, natúr sültek - tarja, oldalas - mellé.

Így hús nélkül kitűnő böjtös étel is. De bármelyik verzióját is készítsük el, a fejes saláta fantasztikusan finom hozzá így tavasszal (és ősszel), de mennyei uborkasalátával, káposztasalátával, kovászos vagy savanyú uborkával, ecetes almapaprikával vagy ecetes cseresznyepaprikával is.
Ehhez az ételhez nagyon finom a tejfölös lével leöntött fejes saláta is: készítünk egy hagyományos salátalevet vízből-ecetből.-sóból-cukorból, majd keverünk hozzá tejfölt is. Mint az uborkasalátánál. És ezzel öntjük nyakon a salátaleveleket.

És aki kedveli a pásztortarhonyát, annak ajánlom egy távoli földrész kissé hasonló ételét, a jambalaya-t (ejtsd: dzsámbálájá). Eszméletlen finom, érdemes elkészíteni. Ajánlok hozzá jófajta bort vagy sört, s persze valami tüzes, igazi New Orleans-i jazz zenét. :)

Táj-föld

.

Nem szeretek kritikát írni, vagy kritizálni különösebben. De éppen most néztem bele a Táj-föld című Paprika Tv-s sorozatba. Néztem más epizódokat is belőle, de miért? Mert hogy nézhetetlen.
Ti nézitek? És hogy tetszik?
Nekem sehogy, egyszerűen borzasztó. Egy totál lebutított műsor. Nem láttam minden részt, de eddig csak két normális ember volt benne: Serényi Zsolt és Bede Róbert. Kozi és Döme egyszerűen kritikán aluli. Csakúgy mint Serényi párja az a valamilyen Pali és Szőke András? Mint akit most szalajtottak valami elmegyógyintézetből. Őket láttam eddig.
Annyira örültem, mikor megláttam a műsor címét és beharangozóját. Végre! Gondoltam lesz egy jó kis sorozat szerény országunk egyáltalán nem szerény gasztronómiai különlegességeiből. Hatalmasat csalódtam.
A párok nem főző tagjainak úgy tűnik az lett volna a dolguk, hogy az adott települést bemutassák, amennyire a szerény műsoridő engedi. Ehhez képest egy magamutogató idióta hülyéskedés lett a dologból, helyiségképek meg szinte semmi.
Sok helyen a lakosok szépen kiöltöztek népviseletbe is akár, a műsorszereplők meg olyan flegmán beszéltek velük hogy ihajj. A mostani részben pl. az a bizonyos antipatikus Pali szó szerint azt mondta hogy egyáltalán nem érdekli hogy a Zsolt mit főz... Döbbenet. Akkor mi a francért van ott egyáltalán?!
A másik: szerintem a helyi ételeket helyi embereknek kellene megfőznie. Mert majdnem sikítottam, mikor Serényi Zsolt az egyszerű babéros-ecetes tojáslevest sem tudta rendesen megfőzni... A rántásba porcukrot rakott hogy karamellizálódjon, a hagymát meg külön dinsztelte és később adta a leveshez. Pedig roppant egyszerű: zsíron párolod a hagymát üvegesedésig, aztán adod hozzá a lisztet és hagyod hogy finom barnássá piruljon az egész rántás hagymástul és voilá, ennyi lenne. Serényi Zsolttal nincs más bajom, de ez azért meglepett. Vagy ha szakácsok főznek, akkor rendesen tanulják meg a helyiektől az ételt és ne improvizáljanak.
Végül sajnos nem lehet követni, hol jár a sorozat, mert a Port.hu-n nincs kiírva, hogy éppen melyik megyét adják. Hogy ez most a Paprika Tv vagy a Port.hu hiányossága, azt nem tudom.

A lényeg csak annyi, hogy vannak jó sorozatok a Paprikán, pl. David Rocco Édes élet sorozata, Catherine Fulvio sorozata - azért őket említem, mert ők helyi ételeket mutatnak be. És szépen és hangulatosan. Úgy, hogy legszívesebben ott lennél és mindent megkóstolnál. Miért nem lehetett ezt a sorozatot is ilyen hangulatúra készíteni? Igazán szépre, gusztusosra? Miért nem lehetett Magyarország tájait olyan szépen bemutatni, mint mondjuk az ízes Izlandi fogásokban, amit ha nézel legszívesebben vennéd a hátizsákod és túracipőd és gyalog azonnal elindulnál Izlandra... Miért nem lehetett ezt szépen?! Miért nem becsüljük amink van?
És akkor csodálkozunk, hogy a magyar gasztronómia ott tart, ahol.
Ha ezt a sorozatot hangulatosan, gusztusosra készítették volna el, el lehetett volna adni más országokban is. Kedvet csinálhatott volna Magyarországhoz, az ételeinkhez, borainkhoz, tájainkhoz. De így? Még én sem nézem meg, mert csak felidegesítem magam.
Ez a műsor a magyar gasztronómia lejáratása.

Házi ecetes tormakrém

.

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.

                                                         (Fodor Ákos)

Közeledik a húsvét... Átnézegettem a blogom, mi hiányzik még az ünnepi asztalról. Már receptileg értem. :) Mert idén sem lesz másképp, a hagyományos finomságok kerülnek asztalra most is. Hideg tojásos töltött dagadó, főtt sonka, főtt füstölt parasztkolbász, főtt tojás, sárgatúró, kalács... Már ami az ünnepi hidegtálat illeti. A húsvét címke alatt érdemes nézelődni.
Maradt egy hiányosságom: a házi tormakrém.

Bevallom nem szoktam készíteni, mert venni szoktam. És most már azt is tudom, miért. Egyrészről mert vannak finom kész krémek, másrészről a tormareszelés könnyfakasztó műfaj. A szó szoros értelmében. Teleríttam 10 papírzsepit, mire másfél nagy tormaszárat lereszelgettem. Napszemüvegben. :)) Védőfelszerelésként tettem fel, de hiábavalónak bizonyult. Akinek van búvárfelszerelése, javaslom öltse fel, míg eme műveletet végzi. Bár csak az oxigénpalackos komoly felszerelés jöhet szóba. A légzőcsöves hobbifelszerelés sem tormapáraálló szerintem.
Viszont jelentem: isteni finom lett a legyártott késztermék.



Hozzávalók 1 kisebb adaghoz:

12 dkg reszelt torma (tisztítva és reszelve ennyi),
1 dl forró víz,
2 cl 20%-os ecet (vagy 4 cl 10%-os és kicsit kevesebb víz),
kb. 2 evőkanál méz,
1/2 csapott teáskanál só.



Ez a mennyiség körülbelül 1 és 1/2 bolti kisüveges tormának felel meg.
Tehát a tormát lereszeljük. Papírzsepiket kézhez készítjük.
Majd fölforraljuk a vizet, aztán az ecetet, sót, mézet elkeverjük benne és mindezt a tormára öntjük. Ennyi lenne. Egy napi állás jót tesz neki, mert összeérik. Érdemes mindenképpen mézzel ízesíteni, mert hihetetlen jó ízt ad neki. Ebben az esetben a méz nem csak édesítőanyag, hanem fűszer is.
Készíthetjük nem felforralt lével is, de számomra úgy ehetetlenül erős a torma. Még így leforrázva is nagyon csípős. Ha gyerekek is fogyasztják mindenképpen forrázzuk le, mert különben nem tudják megenni - olyan erős lesz a krémünk.

Majonézes tormakrém: Egyszerűen majonézzel elkeverjük a kész ecetes tormakrémünket. Kissé érdemes kinyomkodni, hogy ne higítsa el nagyon a majonézt.

Almás tormakrém: reszelt almát keverünk a kész ecetes tormakrémünkhöz. Mindezt tetézhetjük majonéz hozzákeverésével is. Akinek van a spájzában almalekvár, egyszerűen keverje azzal.

Sörös tormakrém: a kész ecetes tormakrémet kissé kinyomkodjuk és erős ízű barnasörbe keverjük. Ebbe is illik a reszelt alma is akár.

Mustáros tormakrém: a kész ecetes tormakrémhez mustárt keverünk. Ha dijonit teszünk hozzá, nagyon ütős lesz, ha magos édes német mustárt, akkor szelídebb, de pikánsabb.

Narancsos tormakrém: a vizet helyettesítsük narancslével és reszeljük bele a narancs héját is.

Tormamártás: besamelmártásba keverjük a kész ecetes tormakrémet. Akinél jó marhahúsleves vagy tyúkhúsleves készül majd húsvétkor, a főtt hús mellé tálalhatja. Egészen pazarul illik a jó főtthúsokhoz.

Az ecetes tormakrém jól keverhető például salátaöntetekhez is. Akár olajoshoz, akár majonézes öntetekhez.
A friss torma rendkívül erős és természetes antibiotikum is!

Kakaós Pavlova torta

No hát elkészült életem első Pavlova tortája. Csokoládésat készítettem, mert a héten olyan ízetlen körtéket sikerült vennem, hogy ihajj. Szóval a körtéhez lett a többi kitalálva, meg volt maradék jó kis sűrű csokiöntetem is a hűtőben.
Több receptet is elolvasgattam, meg megnéztem Nigella pavlováját is. Elsőre nem lett igazán tökéletes, kissé túlsütöttem az alapot. Az az igazság, hogy a pavlova nagyon sütő-függő is, meg kell hozzá némi tapasztalat is, hogy igazán jól sikerüljön. Sajnos nekem a sütőm nem valami jó, meg már fokok sincsenek rajta, szóval sosem tudom, mit hogyan sütök éppen. Úgy sacc/kábé intuitív alapon megy nálam ez a mutatvány. Mindenesetre, most már ismerem a tűzhelyemet pavlovailag.
A másik: azért is sütöttem túl, mert csalóka ez a sütemény. Többször ránéztem, megtapogattam, mindig puhának éreztem. De most már tudom, hogy mikor már egy kevés kérget kap, ki kell venni, mert a levegőn tovább szárad. Másfél óráig sütöttem legkisebb lángon, de elég lett volna az 50 perc-1 óra. A következőnél már tudom. Szóval: mikor úgy érzed egy órácska elteltével, hogy még nem jó - na akkor már jó! Kapcsold le a lángot és hagyd kihűlni.

Egyébként tényleg klassz édesség, mert 1. el lehet használni amaradék fehérjéket, 2. nagyon könnyű, levegős, egyáltalán nem tömény desszert, 3. nagyon egyszerű, 4. igencsak mutatós.
Még maradt 4 fehérjém a fagyasztóban, abból citromos-kiwis lesz azt hiszem.

Hozzávalók
az alaphoz:
4 szobahőmérsékletű tojásfehérje,
1 csipet só,
20 dkg porcukor,
2 evőkanál kakaópor,
1 csapott evőkanál étkezési keményítő,
1/2 evőkanál 10 %-os ecet,
a tetejére:
4 dl tejszín,
1 púpos evőkanál porcukor,
a gyümölcsökhöz:
2 körte,
2 banán,
2 púpos evőkanál barna nádcukor,
2 evőkanál rum,
1 mokkáskanálka őrölt fahéj,
és a lényeg:
csokiöntet.

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. A tojásfehérjéket a csipet sóval elkezdtem habbá verni, mikor már félig kemény volt, hozzáadtam a porcukrot is és szép fényesre, keményre vertem a habot. Legvégül az ecetet is és a kukoricakeményítőt is óvatosan hozzákevertem.
Egy szilikonos sütőpapírra körberajzoltam egy közepes lábosom alját (hogy nagyjából kör formájú legyen az alap), aztán megfordítottam a papírt és a kör formájára halmoztam a habot. Jó magasra púpozzuk fel a szélén körben, belül hagyjunk egy mélyedés, ide kerül majd a tejszínhab és a gyümölcs. Arra is figyeljünk, hogy kissé szétterül sütéskor, tehát a kész alap szélesebb lesz, mint mikor sütőbe tettük. Tehát inkább jó magasra, de kisebb ármérőjűre igyekezzünk halmozni a habot.
Betettem 160 fokra sülni - most akkor a jó időt írom: 1 órára. Majd lekapcsoltam a gázt, a sütőajtót kitámasztottam egy kiskanállal és így hagytam kihűlni. (Így kevéssé esik össze.).

Míg a tortaalap sült, elkészítettem a karamellizált körtét. Meghámoztam, kisebb darabokra vágtam, aztán nagy lángon a cukorral sütni kezdtem. Mikor megsötétedett a cukor rajta, fahéjjal ízesítettem, és rálocsoltam a rumot. Flambíroztam és késznek nyilvánítottam. A banánt csak belekarikáztam és elkevertem benne.
Fölvertem a tejszínt kevés cukorral habbá.

Mikor kihűlt az alap, ráhalmoztam a tejszínhabot, a gyümölcsöt és meglocsoltam sűrű csokiöntettel.
A csokiöntetet egyszerűen úgy készítem, hogy kevés vízet felforralok sok kakaóporral és némi cukorral. Hagyom forrni 3-4 percig, majd mikor levettem a tűzről, keverek bele vajat is. Hagyom kihűlni és hűtőbe teszem. Ha nem lenne elég sűrű, kevés hideg vízben elkevert étkezési keményítőt is adhatunk hozzá a forralás végén. Kihűlve így jó sűrű öntet lesz belőle.
Ez a 4 tojásfehérjés adag egy jó nagy tortát ad ki. 8-10 szelet is kikerül belőle.

(kép: wikipédia)

Anna Pavlova minden idők talán legnagyobb balett táncosnője volt. Életéről itt olvashatsz. Ezt a könnyű, légies és csodás tortát róla nevezték el. A Pavlova torta tehát lényegében ennyi: habcsók alap, rajta tejszínhab, azon pedig gyümölcsök - idénynek megfelelően.

Közös ima délben

Minden embernek a világon

Kérlek benneteket, hogy küldjétek szeretet- és hálateli imáitokat a
fukusimai atomerőmű vizének, Japánba!

A súlyos, 9-es erősségű földrengés és a valószerűtlenül hatalmas cumami
folytán több, mint 10.000 ember veszett el -  még most sem találják őket -
Már 16 napja, hogy a katasztrófa megtörtént. Tetézi a bajt, hogy a
fukusimai atomerőmű reaktoraiban lévő víz szivárogni kezdett, és ez
szennyezi az óceánt, a levegőt és a víz molekulákat a környező
területeken.

Most van itt az idő, hogy megértsük ennek az igazi jelentését.
Csatlakozzunk mindannyian az ima szertartásához a föld bolygó
polgártársaiként. Arra szeretnék kérni minden embert, nem csak Japánban,
hanem az egész világon, hogy segítsen nekünk kiutat találni e
bolygószintű válságból. Az ima szertartása a következő.

A szertartás neve:
"Küldjünk szeretet és hála gondolatokat a fukusimai atomerőmű minden
vizének"

Időpont:
2011. március 31. (csütörtök)
déli 12.00 óra, minden időzónában

Kérlek, ismételd el a következő mondatokat:
Fukusimai atomerőmű vize, sajnáljuk, hogy szenvedést okozunk neked.
Kérjük, bocsáss meg nekünk. Köszönjük neked, és szeretünk téged.

Mondd el hangosan, vagy magadban. Ismételd el háromszor, imára kulcsolt
kézzel.

Kérlek, ajánld fel őszinte imádat.


Szívemből köszönöm nektek.

Szeretettel és hálával,
Masaru Emoto
A víz követe

(forrás: itt)

Zabaglione

.

Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen.

                                                               (Kalevala)

Ezzel a klasszikus olasz desszerttel úgy jártunk gyerekkorunkban a tesóimmal, hogy fölfedeztük - anélkül hogy tudtuk volna, hogy ez egy híres itáliai desszert... Ugyanis mikor ránk tört az édesség-ehetnék és semmi sem volt éppen otthon, tojás mindig volt a hűtőben. És hát azt tudtuk, milyen finomak a krémek a sütikbe - sőt még a nyers piskótatészta is finom - mert anyu mindig engedte kicsócsálni a tálakat mikor sütött. Szóval ínséges időkben egyszerűen felütöttünk 2-3 tojást, különválasztottuk a sárgáját és jól kikevertük cukorral. Majd minden apró falatot a végletekig kiélvezve elnyalogattuk. Egyszerűen imáduk, ez volt a kedvenc édességünk. Körbeültük a tálat, mindhármunk kezében egy-egy kiskanál és sorban, rendben mindenki egy-egy kanálkával vehetett belőle. Arra is emlékszem hogy annyira szerettük, hogy még a tálat is az ujjunkkal teljesen tisztára töröltük a végén - persze ezt is szigorú sorrendben, hogy mindenkinek egyformán jusson. A végére ott ültünk körben egy teljesen csillogó tiszta tállal az ölünkben. És mélyeket sóhajtoztunk, hogy elfogyott... (Anyu meg másnap mérges volt, mikor megtalálta a tojásfehérjéket a hűtőben. Mert általában ezen tevékenységünk éjjelre korlátozódott.)
Hát így fedeztük fel a zabaglionét. Ugyanis azt olvastam valahol, hogy az eredetit valóban így nyersen fogyasztották. A vízgőz fölötti felverés már későbbi találmány. Dolce Vitánál olvashatjátok e nagyszerű és egyszerű desszert olasz történetét is.
A zabaglione egy olyan kategóriájú finomság, amit nem lehet szerintem receptben megadni. Vagy csak úgy hozzávetőlegesen. Annyi a lényege, hogy 1 főre 1 tojás sárgáját számoljunk és 1 púpos evőkanál porcukrot. Alaposan keverjük ki, míg habos és krémes lesz és szépen kifehéredik. Ekkor keverjünk hozzá valamilyen alkoholos italt, például desszertbort vagy finom likőrt. Ebből nem kell sok, nehogy nagyon elhigítsa a krémet. Majd vízgőz felett keverjük folyamatosan, míg besűrűsödik.
A képen valójában egy tejszínhabbal kevert zabaglione van. Mikor úgy járok, hogy nagyon jól sikerül úgy besűrítenem a tojássárgáját, hogy még nem rántotta, de mégis eléri a krémesség legmagasabb fokát, akkor nagyon-nagyon sűrű tud lenni, mire kihűl. (Mert egyből hidegvízfürdőbe szoktam tenni, nehogy tényleg rántotta legyen belőle.) Ilyenkor kevés jól felvert tejszínhabbal lazítom.
Az eredeti zabaglione akkor lesz a legfinomabb (tehát mikor nem keverünk hozzá tejszínhabot), ha akkor vesszük le a tűzről, mikor a tojássárgája elkezd hígulni a hő hatására, és ezzel egy időben megnő a térfogata is. Ezután még lelkesen keverjük a habverővel, mert innentől kezd besűrűsödni. Mikor már érzésre nehezebb keverni és a krémben a habverő nyomot hagy és érezzük hogy sűrűbb lett a krém, na ekkor kell levenni a tűzről, mert így lesz a legkrémesebb. A zabaglionénak nem kell nagyon-nagyon sűrűnek lennie, sőt. Kellemesen krémes, lágy, könnyű habosság a jellemzője. Ezt hivatott biztosítani a marsala, vagy bármilyen finom desszertbor. Itthoni viszonylatban tokaji aszú vagy édesebb hárslevelű illene hozzá, vagy valamilyen jó minőségű muskotályos bor. "Kísérőnek" az amaretti keksz szerintem nagyon jól illik hozzá. (A képen egyszerű piskótatallér van, azzal is nagyon finom volt.)

Tehát ennyi a trükkje. Semmi más nem kell hozzá, mint jó minőségű tanyasi tojás sárgája, cukor és valamilyen finom likőr vagy bor. És mégis. A világ legfinomabb édessége.
És készen van 10-15 perc alatt.
Na igen.
Nemsokára jövök a pavlova tortával. Tortákkal.

Csokis pavlova.
Kávés pavlova.
Citromos pavlova.
A sorrend még nem biztos. Csak a sorozatgyártás.
Három pavlovára elegendő fehérjém gyűlt össze.
Aztán meg táncolhatom le a fölösleget...
Édes élet, nesze neked! :)

Apropó. Kiváló húsvéti desszert is, hiszen tojásból van. Meg könnyű elkészíteni. Ajánlom az ünnepekre is.