Voltunk annyira
ravaszak, hogy kitaláljuk az isteneket. Mi is magyarázhatná szebben azt, hogy újra kezd erőre kapni a fény, mint a születés
metaforája? Mi más magyarázhatná jobban a vérpezsdítő tavaszt, mint egy csodás
feltámadás? A névtelen, rózsaszínű bokor bágyadt leveleinek motyogom a verset:
… ha van isten, hogy
kijelölje a szférákat, hogy keresztezze őket a Nap, jó. De ha nincs, többek
vagyunk, mint amennyit tudunk. Egyszerre gondolhatok a szellőrózsára és a
szögekre a keresztfában. Az igazságra vágytam, és rájöttem, hogy húsból
alkotjuk a szavakat.
Lyukat csinálok a
szürkészöld santolinának, amit a
középkorban a templomokban a földre szórtak, hogy elnyomják vele az emberbűzt.
Löttyintek egy kis
vizet a tőre.
– Támadj fel! – parancsolom.
(Frances Mayes: Édes élet Itáliában)
Kívánok minden Kedves Olvasómnak boldog, békés Ünnepet! Receptet most nem hoztam, ellenben még gondolkodom, milyen sütit süssek délután... Ezek vannak versenyben, mert délután sütöm az elállósabb sütit, holnap pedig a kalácsot és a krémes desszertet (és még arról sem döntöttem...):
Ishler, Búzasütemény, Kókuszos kocka, Cantuccini, Lekváros linzer, Mogyorús kiflik (most diós lesz), és a klasszikus Zserbó és Trinity fehérjéből készült püspökkenyere is nagyon esélyes.
Krémesnek szóba jöhet a Karamellás ricottatorta, a Hamis somlói, a kedvencem az indiai Rizspuding (megunhatatlan és végtelenül variálható), a Bögrés csokitorta saját levében (mert egyszerű, viszont szeniálisan finom), vagy egyszerűen megcsinálom ezt a Sült Banánt (mert isteni).
Még vívódom... :)
Hoztam neketek egy kis meleget Brazíliából, ha mán a nyuszi nem hozott... egy szép dalt. Arról szól, ha boldog karsz lenni, ültess több szeretetmagot az életedbe, s akkor a kertedben békét, harmóniát, reményt, boldogságot teremtesz. Így legyen. Áldottszép Ünnepet!:)
