2013. július 3., szerda

Meggyes parfé mentával, csokoládéval


Egyedül meg fél a lélek,
Azt hittem hogy már nem élek,
Csak néztem, ahogy néz az élet,
S mosolyogva homlokomon csókol,
És éppen jókor...

(Anna & The Barbies)



Megint egy édes semmiség, de nagyon finom kombináció. Meggyes parfé mentával, csokoládédarabokkal, hm... :)

Hozzávalók:
30 dkg kimagozott meggy,
1 nagy dobozos natúr joghurt,
10 mentalevél,
5 dkg étcsokoládé,
1 cl gyümölcspálinka,
csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 10 dkg).

A kimagozott meggyet késsel összedaraboltam, lecukroztam és az apróra vágott mentaleveleket, valamint a csipet sót is hozzákevertem. Hagytam állni egy órácskát, aztán pálinkával, a durvára aprított csokoládéval és joghurttal jól elkevertem.
Ha van őzgerinc formánk, érdemesebb abban kifagyasztani, mert forróvízbe mártva a forma alját, s aztán tálra borítva szépen egyben lehet kínálni. Fagyinak is jó, ha valakinek van gépe, illetve ha többször átkeverjük a fagyasztás során.
Isteni.



2013. június 24., hétfő

Meggyes galette


Mosolyuktól felragyogott a konyha, ez a mágikus hely, ahol az asszonyok megosztják egymással a fájdalmaikat, a szerelmi pletykákat és persze a receptjeiket.

(F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve - Rejtélyek, vágyak, receptek)




A galette szerintem a franciák egyik nagy találmánya. Zseniálisan egyszerű, ugyanakkor végtelenül variálható. Még az olyan sütni nem tudó (sem szerető) lényeknek is csettintésre sikerül, mint nekem... Van már egy recept a blogon, az egy sós változat. Ez pedig édes, Lilla oldalán találtam. Egy Nigella recept, bár valójában nem követtem. Csak annyiban, hogy kukoricaliszt is került a tésztába, amitől nagyon jó íze lett és finom ropogósra sült. Egy biztos. Nigellának abban igaza van, hogy ezzel a sütivel házi istennőkké válhatunk. Könnyedén és gyorsan.
Ez egy kicsit arab beütésű galette lett. Mert a rózsavíz ebből sem maradhatott ki... egyszerűen imádom. Az illatát. Az ízét. És a meggyhez is fantasztikusan illik, akárcsak az eperhez. A kardamomomról nem is beszélve... a másik nagy kedvencem.

Hozzávalók 4 főre (4 darabhoz):
a tésztához:
7 dkg liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
6 dkg vaj,
csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
2-3 evőkanál hidegvíz.
A töltelékhez:
25 dkg magozott meggy,
1 evőkanál sötétbarna nádcukor,
4 babapiskóta édes morzsának összetörve,
1 evőkanál rózsavíz,
4 kardamommagnak a kis magjai mozsárban megőrölve,
1 nagydobozos 20%-os tejfölnek kicsit több mint fele,
kristálycukor.
A díszítéshez:
porcukor, citromfű vagy mentalevél.

A liszteket összekevertem egy kis tálban a sóval, cukorral, aztán a kockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam, majd annyi vizet adtam hozzá, hogy a tészta összeálljon úgy, hogy ne is ragadjon, de ne is legyen kemény. Folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára.
Mikor lehűlt a tészta, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a meggyet elkevertem a barnacukorral és a rózsavízzel, no meg a porrá zúzott kardamommal.
A tésztát négybe vágtam, kis gombócokat formáltam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam őket és sütőpapírral kibélelt nagytepsibe raktam.
A meggy levének egy részét elkevertem a tejföllel. (Csak annyi meggylét adtam hozzá, hogy ne nagyon higítsa el a sűrű tejfölt.)
Megszórtam az édes morzsával őket úgy, hogy körülbelül mindnek maradjon a szélén egy 5 centis rész üresen, minta  pizzánál, mert ez lesz majd ráhajtva a sütire. Aztán a lecsepegtetett meggyel megszórtam, a maradék levet rácsurgattam egyenletesen elosztva a négy kis sütin. Megszórtam a meggyet kristálycukorral (úgy érzésre), végül rácsurgattam a meggylével kevert tejfölt. Ezt is megszórtam kristálycukorral. Az üres tésztarészeket ecsettel bevizeztem és összecsipkedve ráhajtottam a töltelékes részre.
Sütőbe tettem és körülbelül 15-20 percig sütöttem.
A fotón hiányzik a porcukor és a díszítés, de azt szerettem volna, ha látszik a sütemény úgy igazán.
Tehát tálaláskor nagyon finoman-vékonyan meghintjük porcukorral, s díszítjük valamilyen zöld levéllel.
Nagyon finom melegen is, hidegen is.


2013. június 20., csütörtök

Édes paradicsomdzsem


A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)




Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)

2013. június 9., vasárnap

Mediterrán "paprikás krumpli"

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

(Ingrid Stöstrand: Délután néha)


 


Az újkrumpli mesésen finom csemege. Padparadsa barátnőm készítette nemrégiben ezt a finomságot, s én rá is feledkeztem, hogy milyen isteni lehet. Aztán ma nem jutottam gépközelbe délelőtt, így mentem a saját fejem után... amennyire emlékeztem... Persze hogy más lett, de így is nagyon jó... legközelebb megcsinálom az eredetit is, mert igazán variálható a recept. Köszönet érte, felvettem az állandó repertoárba.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg kisebb szemű újkrumpli,
30 dkg vöröshagyma (mehet bele újhagyma is ilyenkor szárral együtt),
4 nagy gerezd fokhagyma,
rengeteg olívaolaj (kb. 1-1,5 dl),
só,
köménymag,
szurokfű (oregano),
bazsalikom (szárított is lehet de frissel jobb),
petrezselyemzöld,
1/2 dl száraz fehérbor,
olajbogyó (amennyit gondolunk bele),
1 hámozott paradicsom konzerv (nyáron ennek megfelelően 4-5 érett paradicsom),
kb. 3-4 dl víz úgy apránként menet közben.

A krumplit megtisztítottam, a hagymát félkarikákra vágtam, s az olívaolajon sóval, az apróra kockázott fokhagymával, fűszerekkel (kivéve a friss petrezselyemzöldet és bazsalikomot) átsütöttem körülbelül 10-15 percig. Aztán hozzáöntöttem a bort, nagy lángon hagytam, míg elpárolgott. Ezután tettem hozzá a kis kockákra vágott hámozott paradicsomot levével együtt, és az olajbogyókat. Kevés vízzel higítottam. Fedő alatt főztem, mikor nagyon beszívta a szaftot, kevés vízzel utánapótoltam. Körülbelül 40 perc kell neki, mert a paradicsom miatt nehezen puhul meg a burgonya.
Lehet gyorsítani is, ha előfőzött krumplit teszünk a jól összeforralt szaftba. Tálaláskor megszórtam frissen aprított petrezselyemzölddel és bazsalikommal.
Finom langalit sütöttem mellé. Fehérborral ajánlom, azzal, ami az ételbe is belekerült. Mesésen könnyű, ízletes és finom.