2017. október 12., csütörtök

"a pókot is kibeszélem a sarokból"

Nincs mese, mese van! 
Marika néni a konyhaablakban szokott ábrándozni. 
Persze csak olykor-olykor, amikor idő van rá. Két sülő palacsinta között például. Vagy amíg felforr a leves. 
Ilyenkor olyan tájakon jár, ahová eddig sosem jutott el. És ahogy Béla bácsit elnézi, valószínű, már nem is igen fog. 
Múlt héten Hawaiin járt. De az is lehet, hogy a Seychelle-szigeteken. Mindegy, pálmafa az volt dögivel. Képzeletben beszélt is a helyiekkel, hogy hogyan kell gondozni őket, mert a banánfája múlt hónapban megadta magát, és kifordult a cserepéből. És biztos, hogy nem a Cirmi csinálta, mert a Cirmi az egy áldott jó macska. Persze Cirmit azért nem vinné Hawaiira! Még mit nem! Etesse két hétig a Béla! Egyszer megteheti egy évszázadban. Majd kerülgeti a kókuszok közt a macskaszart. Francokat! A macskaszar és egyéb evilági dolgok amúgy sem szerepeltek Marika néni ábrándjai között. 
Sokkal inkább egy termetes halfarok. A halfarok Marika néni lábai helyére került, és kész is volt a DIY-sellő. És ha már sellővé változott, az is eszébe jutott Marika néninek, hogy valami délceg legény, amolyan Poszeidón-felsőtestű, (nem a punnyadt Béla-idomú) akár be is kenegethetné a hátát napolajjal. Bár nem volt egészen biztos abban, hogy egy sellőnek szüksége van-e napolajra, de ártani nem árthat. 
És hipp-hopp, a 3. palacsinta után meg is jelent Ámor egy hatalmas ló hátán. Fel akarta segíteni Marika nénit maga mellé, de ő elfelejtette, hogy már sellőfarka van, így csak lassan tudott a nedves homokban hercegéig cuppogni. Körülbelül 10 palacsinta után Ámor megunta a várakozást, és ellovagolt a naplementébe. 
Marika néni megkente a palacsintákat, de ezzel már sietni kellett, mert a Béla ott ólálkodott körülötte, és folyton belemászott az ábrándképbe. 
Úgyhogy maradt aznap estére az olajszagú frizura, no és Szenyor Diego Javier Antonio Almeida fél hétkor. 




Kedves Olvasóim!

Egry Mónika nagy rajongója vagyok, aki egy szuperkreatív, remekül rajzoló, istenien író hölgyemény. 
A másik blogomban olvashattok tőle pár sort és feltettem pár képét is. 
Azért itt adom közre kérését, mer' nekem van összvissz 17 fészbukismerősöm, annak zöme is a család. Szóval, hátha tudunk segíteni neki. Nem szeretném, ha egy ilyen istenadta tehetség elkótyavetyélődnék, vagy valami szörnyű közmunkaprogramban végezné... 





"Kedveseim!
Ha valakinek szüksége lenne jó szövegíróra, galád, vicces, kreatív dumára marketinghez vagy egyebekhez, ne habozzon jelezni felém eme nemes szándékát!
Aki gyakrabban jár erre, az jól tudja, hogy a pókot is kibeszélem a sarokból, még úgy is, ha az egy fiktív pók egy fiktív sarokban:)
Kiváló helyesírásomat megannyi plüssállat tanúsíthatja, kecskerímekben verhetetlen lettem, ajánlásomat maga Dallamos Láma írta a jobbik párosujjú patájával. Ő meg nem hazudik.
Komolyra fordítva a szót, privát üzenetben várom új munkaadómat, aki fizeti az adómat.
Köszönöm a figyelmet! Dormi, a spamrobotmacska legyen veletek! :) " 


2017. október 9., hétfő

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)




Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.
Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.
Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.
Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.
Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.
A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 
Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 
És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

2017. október 7., szombat

Mozzarellás csirkemell paradicsomszósszal

Ismeretes, hogy az amerikaiak a koleszterin elleni harc jegyében kocogni szoktak, vagyis futnak-futnak órákig, míg le nem teríti őket egy halálos szívroham. A Pulse Trainer (59 dollár) a csuklóra csatolandó, és drót köti össze egy gumisapkával, amit a mutatóujjra kell felhúzni. Ha az ön keringési rendszere már-már összeomlik, a Pulse Trainer vészjelzést ad, vagy mi. Nagy haladás ez, ha meggondoljuk, hogy a fejletlen országokban akkor áll meg az ember, ha fullad, ami roppant primitív paraméter, talán épp ezért nem is kocognak a ghanai gyerekek. Érdekes viszont, hogy eme mulasztás ellenére szinte semmi koleszterin sincs bennük.
(Umberto Eco)



Menet közben alakult az ebéd, ami kéznél van alapon...

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csontozva, lebőrözve (kb. 60-70 dkg)
2 zacskós mozzarella sajt
5 dkg jobbfajta hajszálvékonyra szeletelt sonka (nem sonkaszalámi, hanem sonka)
1/2 liter paradicsom passata vagy 2 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1/2 fej vöröshagyma vagy 1 salottahagyma
1 duci gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
1 evőkanálnyi szárított oregano
2 evőkanálnyi olívaolaj

1 púpos teáskanál kristálycukor (körülbelül)
10-15 db olajbogyó

A 2 fél csirkemellet úgy szeljük fel, hogy egy-egy nagy szelet húst kapjunk, amit szét tudunk teríteni, és ki tudunk klopfolni kissé, hogy vékony és egyenletes vastagságú legyen. Ezután besózzuk a húst, majd sonkaszeleteket, mozzarellaszeleteket, nagyon vékonyra vágott hagymakarikákat és friss bazsalikomleveleket teszünk rá és ügyesen felgöngyöljük. Hústűvel összetűzzük. 
De. Van egy egyszerűbb megoldás is: a filéket bevagdossuk úgy, mint a hasselback-burgonyát. Tehát az alját egyben hagyjuk, de jó mélyen bevagdossuk mintha szeletelnénk, csak nem vágjuk át a szeletek alját. Besózzuk a húst, majd ezekbe a nyílásokba tesszük a mozarella, sonka- és hagymaszeleteket függőlegesen. Majd legközelebb így csinálom, mert sokkal egyszerűbb, de göngyölve is teljesen oké.




A tepsibe beleöntjük a paradicsom passata-t, kevés olívaolajat, sózzuk, ízlés szerint cukrozzuk. Kell bele, mert különben nagyon fanyar lesz a kész szósz. Teszünk bele még egy gerezd szeletekre vágott fokhagymát is, és oreganoval is fűszerezzük. Beletesszük a csirkemelleket, és dobunk köréjük még olajbogyókat és bazsalikomleveleket is. A húst meglocsoljuk olívaolajjal, a szósszal, és előmelegített, 180 fokos sütőben 45-50 percig sütjük.




Körete lehet rizs, puliszka (polenta), spagetti vagy más tészta, de én pl. most egyszerű főtt brokkolirózsákkal ettem.
A képeken csak fél adag van, senkit se tévesszen meg, és a sonka is hiányzik belőle, mert az éppen nem vót itthon, de jó lett volna bele. :)

Tippek: Mozzarella helyett lehet nyugodtan fetával is készíteni. Paradicsomszezonban (aminek sajnos már vége) pedig friss, napérlelte paradicsomokat használhatunk a szószhoz, körülbelül egy-másfél kilónyit.
Ha passata-val készítjük, fél dl tejszínt hozzákeverhetünk, lágyítja a paradicsom markáns, savas ízét.

2017. október 1., vasárnap

Tejszínes gombás sertésragu

A természet varázslatosan önelemző és tudatos. Leggazdagabb kifejező módján keresztül a világ beszél hozzánk, és minket, tudományos racionalistákat, ez meglehetősen zavarba hoz. Mindazonáltal nekünk kell hozzá igazítanunk modelljeinket és elméleteinket, ahogy azonnali tapasztalatokban nyilvánítja ki önmagát, nem pedig ahogy mi képzeljük el valami nagy és steril absztrakció formájában. A tündérek és a manók azért vannak itt, hogy emlékeztessenek rá: az én megértése kapcsán az ontológia gyerekszobájában még a járókát sem hagytuk el.
(Terence McKenna)



Még tart a gombaszezon, szerencsére. Tegnap gyönyörű óriáspöffetegek is voltak a piacon. :) A természet bámulatba ejtő és csodálatos...

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg karaj vagy szűzpecsenye
0,5 kg rizike vagy más erdei gomba (galambica, mehet bele bimbós pöffeteg is, fekete tölcsérgomba is, őzláb is, stb...)
20 dkg vargánya
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
só, frissen őrölt bors
2 teáskanál gombapor
citromos kakukkfű
1 szem szegfűszeg
1 picike darab fahéj
1,5 dl tejszín
1 csapott evőkanál liszt

A gombát szeleteltem és kevés vaj és olaj keverékén sóval, borssal pirulásig sütöttem, majd félretettem egy tálba. A karajt csíkokra vágtam, sóztam és borsoztam és szintén pirulásig sütöttem, s félretettem. A maradék vajat és olajat a serpenyőbe tettem, és kis lángon kevés sóval üvegesre dinszteltem az apróra kockázott vörös- és fokhagymát. Hozzá tettem a húscsíkokat, a gombát, felöntöttem körülbelül 3 dl vízzel, ízesítettem a fűszerekkel és hagytam fedő alatt főni körülbelül 20-25 percig. Végül tejszínnel behabartam. 
Ha nagyon elfőné a levét, vizet lehet hozzáadni a kellő szaftmennyiség végett. Csirke vagy pulykahússal is készíthető.

Körete lehet spagetti, szélesmetélt, penne - vagyis bármilyen tészta, nokedli, csupasz nudli akár hosszúkás, akár kis golyóbis formájában, de puliszkával is tökéletes, vagy rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal is, párolt árpagyönggyel vagy hajdinával is ajánlható. A zsömlegombóc sem állna távol e ragutól, de knédlivel is el tudom képzelni.