2019. február 20., szerda

Ananászos sült pulyka felsőcomb

Na, az ilyen ételekhez nem tudok receptet írni. Mert nem lehet, mert érzésre rakom össze... Ananászos sült pulyka felsőcomb, alatta sült vörös rizzsel kevert jázmin rizzsel.




A pulykát pácoltam fél lime levével, chiliszósszal, magos mustárral, sóval és borssal, mozsárban tört koriander- és édesköménymaggal, feketeköménymaggal, kevés friss rozmaringgal, pici cukorral, kevés olajjal. (Nem hagytam most állni.) A tálat kiolajoztam, elszórtam rá egy vékony rétegben a rizst, rászórtam az ananászdarabok felét, rá kerültek a combdarabok, s még ananász és egy lime karikázva. Az ananász többi részéből gyümölcscentrifugával kinyertem a levét, ehhez adtam még vizet, némi illatos fehérbort, sót és cukrot. Kicsit több volt a keverék súlya, mint  a rizs súlyának duplája. Óvatosan a tálba öntöttem ezt a keveréket, gyakorlatilag ellepte a húsdarabokat. Olyan 160 fokon sütöttem 3 órán át. Isteni vót. 

Csirkével is készíthető, akkor kevesebb idő elég a sütéshez.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy intuitíve főzzön. Ezek az ételek - amiket nem méricskélünk - szoktak általában a legjobban sikerülni. Ráadásul csak össze kell készíteni, a többit elvégzi a sütőnk.

2019. február 17., vasárnap

Ropogós sajtgolyók


Szerintem mindenki ismeri. Azért felteszem, mert sokféleképpen fűszerezhető, emellett dirib-darab sajtok elhasználására kitűnő mentő-recept (én is ezért csináltam ma), vegáknak szuper feltét pl. főzelékekre, de köretként is szerepeltethető például zöldségraguk mellé, ehető főételként sült krumplival vagy akár önmagában valami jó mártogatóssal - mindemellett villámgyorsan készen van. 
Ízesíthetjük zöldfűszerekkel, hagymával, fokhagymával, chilivel, kápia vagy pritamin paprikával, de a koriandermagtól a köménymagon át a rozmaringig, kakukkfűig, petrezselyemzöldig bármivel. Keverhetünk a masszába szalonnát vagy sonkakockákat vagy akár apró sült gombadarabokat is.

Hozzávalók 12 pingponglabdányi golyóhoz:
25 dkg reszelt sajt (bármilyen olvadós sajt jó: trappista, edami, füstölt sajtok, stb...)
2 kisebb-közepes tojás

6 dkg liszt (3 púposabb evőkanál)
zsemlemorzsa (lehetőleg nagyszemű, durva, vagyis panko morzsa legyen)
plusz ízesítők, kinek épp milyen hangulata van, aszerint

A sajtokat reszeld le, add hozzá a tojásokat, lisztet, kevés sót, a választott ízesítőket és keverd jól el a masszát. Vizes kézzel formázz belőle golyókat. Hempergesd meg zsemlemorzsában és nagyon bő olajban, közepes lángon pár perc alatt süsd készre, szép pirosas-barnára. Papírtörlőre szedd ki. És ennyi. Nem folyik szét, garantáltan.

2019. január 21., hétfő

Pak-choi leves thai stílusban

Vettem pak-choit, most először. Mi is ez? Ázsiai bordáskel. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kínai kel, csak kicsit dámásabb a kinézete. Elegánsabb, de ízében-állagában nem sokban tér el a kínai keltől.




Sokféle módon használható, csakúgy mint közönségesebb rokona. Én most egy thai-szerű levesbe tettem bele. Gasztronagyságok, instagramlédik még levesben is egyben hagyják a leveleket, mert úgy látványosabb, a fotókon nagyon tutin mutat. Ne tegyétek, ehetetlen, egy levéllel kipróbáltam. Szóval flicflanc ide meg oda, szeleteljétek inkább, mert a vastag fehér szárrészében hosszúkásan vannak a viszonylag vastag erek - pont mint a kínai kelnél -, amik szálkákként működnek ha nem daraboljátok fel.

Hozzávalók 4-6 főre:
2 db pak-choi
2 duci gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma
1 csokor friss korianderlevél
1 chilis tofu (natúr is tökéletesen jó)
1 konzerv kókusztej
3 leveskocka (csirke vagy zöldségleves)
1 evőkanál olaj
1 diónyi darabka friss gyömbér
2-3 friss chili
1 teáskanál kurkuma
1 lime leve
1 púpos evőkanál világos nádcukor
üvegtészta (10 dkg ha belefőzitek,
több, ha külön főzitek ki, akkor 25 dkg)
2,5 liter víz

Az apróra kockázott fokhagymát és karikára vágott újhagymát az olajon pici sóval megdinszteltem, mellédobtam a karikázott chiliket is, a kurkumát is hozzákevertem, valamint a reszelt gyömbért is, és felöntöttem a vízzel. Tettem bele leveskockát, kókusztejet is. Amikor felforrt, hozzáadtam az üvegtésztát is, és annak majdnem teljes puhulásáig főztem, mikor hozzákerült a fél centis szeletekre vágott pak-choi, a darabokra vágott tofu is, valamint a cukor, lime lé is. Még pár percig hagytam gyöngyözve forrni, és készen is volt. 

Tálaláskor szórjuk meg friss chilikarikákkal, kínáljunk mellé még limeot, illetve a leves tetejére szórjunk koriander-leveleket.
Hamar elkészülő extra kis leves, elfoglalt házitündéreknek, vegánoknak ajánlom, mert fél óra alatt asztalra varázsolható a mesés Távol-Kelet. 




Tipp: Ha belefőzitek az üvegtésztát, kevesebb is elég, mert megszívja magát, és a levest is besűríti. Ez akkor jó, ha minden cseppje elfogy. Ha úgy tervezitek, hogy lesz maradék, akkor inkább külön főzzétek ki és tároljátok az üvegtésztát. 
Valamint a fotómon petrezselyemzöld van, mert nem kaptam korianderzöldet, meg őszinte leszek: utálom. :)) Szóval ha ti sem szeretitek, helyettesíthetitek nyugodtan.
Egyébként bármilyen más zöldséggel, sőt, tofu helyett csirkehússal vagy hallal is készíthető ez a leves. Illik hozzá a gomba, a zöldbab, a kelkáposzta, a karfiol, brokkoli, pagodakarfiol, a zöldborsó, a kerekrépa, a spenót, a mángold is.

2019. január 18., péntek

Rózsafánk

Mivel nagyon szeretem az arab konyhát (az édességeket is beleértve), ha a jutyúbon nézek vagy hallgatok valamit, sokszor feldob az oldalsávban gasztrovideókat, köztük sok közel-keleti receptet. Ez a fánk is így talált rám. Kétféle módon lehet formázni, ma kezdő (ügyetlen) formám miatt sikerült egy harmadikat kreálnom - nekem így jött össze. Így is szép rózsaforma lett egyébként. De kizárólag profiknak ajánlom az elkészítését.




Hozzávalók 12 db fánkhoz:
40 dkg liszt
2 dkg élesztő
2,5-2,6 dl tej
1 közepes tojás
3 csapott evőkanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
0,5 dl olívaolaj
és a kenéshez 15 dkg olvasztott vaj
A kínáláshoz:
a hintéshez porcukor és
barack vagy eper vagy narancs vagy citromlekvár kevés rózsavízzel keverve

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral. A lisztet elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, a felvert tojást és kidolgoztam simára a tésztát. Az olajat csak ekkor adtam hozzá, és addig dagsztattam a robotgéppel, míg szép sima, hólyagos, viszonylag lány tésztát kaptam. Hagytam duplájára kelni, majd 12 darabra vágtam, a darabokat gombóccá formáztam, letakarva hagytam negyed órát kelni. Aztán egyesével téglalap alakúra nyújtottam (duci téglalapra), úgy, hogy jó vékony legyen a tészta. Olvasztott vajjal alaposan megkentem, majd a hosszabb oldaláról indulva feltekertem. A tekercset hosszában végigvágtam késsel, úgy hogy minden réteget átvágtam, de ügyelve arra, hogy az alja egyben maradjon. Csigába tekertem arra figyelve, hogy a vágott része mindig kifelé álljon, a kör közepével átellenesen, mert úgy fog szépen kinyílni sütéskor. A kész darabokat mindig letakartam. Mikor minddel megvoltam, jó bő olajban a készítés sorrendjében elkezdtem kisütni. Két fánkot tettem sülni egyszerre, mert megdagad jelentősen. Közepes lángnál süssük, hogy átsüljön és ne égjen meg. 




A kétféle másik formázást itt és itt tudjátok megnézni.
Nagyon finom, mintha keresztezése lenne a forgácsfánknak és a hagyományos fánknak, mert a belseje foszlósan puha, a szirmok széle pedig ropogós. Isteni, nekem nagyon bejött. :) Szerintem narancs- vagy citromlekvárral a legistenibb, de azokat csak jövő héten főzöm, úgyhogy most a fánk és lekvár lemaradt egymásról, de finom volt barack és eperlekvárral is.



2019. január 8., kedd

Extra formás fehér szendvicskenyér

Régen sütöttem kenyeret, itt volt az ideje. Ráadásul tegnap ónos eső esett, így rá is kényszerültem, mert lemenni nem akartam. Eddig mindig, mikor az időjárás korcsolyapályává alakította a város járdáit, sikerült bemutatnom vagy egy szaltót, vagy egy leszúrt rittbergert vagy ezek kombinációját, és hát természetesen ezen mozdulatok által aztán gyorsított tempóban csapódtam is a jégre. Szóval maradtam a csúszásmentes konyhakőnél inkább.



Nemrég írtam az új kedvenc gasztro-vlogomról, Xiao Gaojie csodás kenyereiről, sütijeiről és ételeiről. Ki is próbáltam az egyiket, és abszolút működött a recept. Persze az enyém nem lett olyan gyönyörű, mint az övé, de nem baj, mert maga a kenyér nagyon finom, pihe-puha fehér szendvicskenyér. A benne lévő tojás miatt nem morzsálódik, nagyon finom. Tulajdonképpen egy sós kalácsszerű kenyérről van szó, olyan mint a challah, ami a zsidó konyha kalácsa, csak abban nincs tej, ebben pedig van.




Hozzávalók egy 30-szor 11-es és 
7 cm magas kenyérformához:
40 dkg liszt
12 gr cukor
1 gr só
83 gr langyos víz
167 gr langyos tej
3 gr szárított élesztő (vagy 1,5 dkg friss)
2 közepes tojás
24 gr olaj
+ egy tojás felverve, a tetejére





Nem írom le a menetet, nézzétek inkább a videóról. Így ha kell egy kis liszt vagy folyadék még, láthatjátok, milyen állagának kell lennie, de egyébként tökéletes a recept. Sütni 190 fokon kell, 30-35 percig.

Legközelebb lehet hogy nekibátorodom a croissantnak is. :)




2019. január 6., vasárnap

Katalán krém narancsosan

Ma van Vízkereszt napja. A farsang kezdete, s tudjuk, az a tobzódások időszaka: mind mulatságokban, csakúgy mint az evésben-ivásban. Talán legjellegzetesebb ételei ezeknek a téli hónapoknak az édességek, ezen belül is a fánkok tettek nagy népszerűségre szert. De nem csak ezt az olajban sült finomságot érdemes ilyenkor készíteni, hanem könnyebb desszertekkel is hódolhatunk a karnevál időszakának. Utána amúgyis jön a hosszú, megérdemelt böjt. 😏



Tegnap este valami édesre vágytam. De különösebb hozzávalók nem voltak itthon, viszont tojás mindig van a hűtőmben. Először madártejre gondoltam, de aztán beugrott a katalán krém, ami még egyszerűbb, és persze nagyon finom. Egyébként rájöttem, hogy a tojásos desszertek a kedvenceim: zabaglione, tiramisu, madártej, creme brulee. (Csokoládét sokszor hónapokig nem eszem egy kockát sem...) A katalán krém ezek rokona. Állítólag úgy született, hogy valami püspököt vártak apácák és elrontották a desszertet,  ami egy flan volt, s hogy mentsék ami menthető, tettek hozzá kukoricalisztet, és égetett cukorral palástolták ügyetlenségüket. A nyalánkság aztán oly sikeres lett, hogy spanyolhon-szerte nagy népszerűségnek örvend azóta is, pedig az eset valamikor a XIV. század előtt esett meg, mert a katalán krém már akkor is ismert édesség volt. Annyiban a farsanghoz is kapcsolódik, hogy Szent József emléknapján szinte kötelező desszert, s mely nap a tavaszforduló tájékára esik, vagyis tulajdonképpen a böjt végét jelzi.
No de e hosszú bevezető után következzék a rövid recept, mert egy végtelenegyszerű finomságról van szó.




Hozzávalók 4-5 tálkához:
4 tojás sárgája
2 dl tejszín
1 nagy narancs leve + annyi víz, hogy a tejszín, narancslé és a víz 6 dl adjon ki
1 narancs reszelt héja
1 fahéjrúd
csipet só
10 dkg porcukor
5 dkg kukoricaliszt
5 dkg kristálycukor a szóráshoz +
1 teáskanál fajéj

A tojássárgákat keverjük ki kézi robotgéppel jó habosra a porcukorral és a kukoricaliszttel. Közben forraljuk fel a tejszín, narancslé, csipet só, fahéjrúd, víz elegyét. Mikor forr, vegyük le a tűzről, és apránként keverjük hozzá a felvert cukros tojássárgákhoz. Majd tegyük vissza a tűzre, és kis lángon melegítve folyamatosan keverjük, míg besűrűsödik. De ne forraljuk fel, mert akkor sárgatúró lesz belőle. És ennyi lenne, töltsük kis tálkákba, lehetőleg szélesebb de lapos edénykékbe. Fogyasztás előtt szórjuk meg fahéjas kristálycukorral a krémeket, és konyhai lángszóróval karamellizáljuk a tetejüket. Óvatosan, mert lángolhatnak is. Régen állítólag felforrósított fém bilogszerűséggel égették rá a cukrot. (A sapanyol inkvizíció jutott eszembe, jájj 😑 )




Tipp: ezt a krémet sűríthetjük étkezési keményítővel is, vagy akár kukoricadarával is. Sok recept nem narancsos, hanem citromos és fahéjas, de most nekem a narancs ízéhez volt hangulatom. Nem csak tejszínnel, hanem tejjel is készíthető, viszont akkor csak a citrom vagy narancs reszelt héját használjuk, mert a savas levük kicsapja a tejet. A tejszínt viszont nem.


2018. december 26., szerda

egy teljesen indokolt poszt a zsemlemorzsáról

Ezt most itten egy teljesen indokolatlan morzsás poszt - mondhatnám, de meg tudom magyarázni.
Úgy jártam karácsony előtt, hogy túrógombócot csináltam, és már pihent a tészta a hűtöben, mikor észrevettem, hogy elfogyott a zsemlemorzsám. És ilyen még soha nem fordult elő velem, mert mindig én készítem, vagyis soha nem kényszerültem arra, hogy boltit vegyek. Ezidáig. De elmondom most azt is, hogy ez volt az első és egyben utolsó eset is, hogy én azért a szörnyűségért, amit mernek zsemlemorzsának nevezni én pénzt adtam. Én tényleg nem tudtam, hogy a bolti ennyire borzalmas... (No meg ma épp rántott húst sütök ebédre a maradék majonézes krumplisali mellé. Laza karácsonyi levezetésként, és naná, hogy frissen gyártott nagyszemű morzsával.)



A zsemlemorzsát egyébként kétféleképpen szoktam csinálni házilag: vagy az összegyűjtött száraz kenyerekből, zsömlékből és kiflikből darálom, vagy frissen, szikkadt kenyérből vagy zsömléből. Az első a nehezebb ügy, mert nagyon jó daráló kell hozzá (diódaráló), vagy egy bivalyerős robotgép a kellő alkatrészekkel. Nos, emiatt (is) szoktam át a friss gyártásra inkább.

Az első változatot, a száraz pékáruból készült morzsát már jóideje csak édességekhez használom: nudlihoz, túrógombóchoz, szilvalekváros derelyéhez és hasonlókhoz. A frissen készült nagyszemű (panko) morzsába pedig panírozok. Illetve még ezt használom olyan csőben sült ételekhez, amiknek a tetején isteni finom ropogós morzsát szeretnék végeredményül kapni. Szóval ha olyan receptet készítenétek, ami például egy csőben süt zöldség, s a receptben az szerepel: a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, nos az ilyen ételekhez véletlenül sem ajánlom a száraz kenyérből készült száraz, aprószemű zsemlemorzsát. Illúzióromboló és nem lesz ropogós, mivel annyira aprószemű ez a morzsa, hogy nincs felület, ami megpirulhasson. Ennyi erővel lisztet is szórhattok a csőben sült karfiol vagy saláta vagy ceruzabab vagy akármi tetejére. Jájjj... kb. tényleg semmivel sem lesz jobb a kész étel.



A friss nagy szemű (panko) morzsa nagyon egyszerűen készül: a kenyér héját levágod, a belsejét késes aprítóba teszed vagy turmixgépbe vagy olyan robotgépbe, aminek van nagyobb lyukú reszelő korongja. Párat nyomsz a gombon és kézen is van. Szétteríted, hagyod szikkadni pár napig, vagy egyből beteszed a sütőbe a legnagyobb tepsin és sütőpapíron szétterítve olyan 60-80 fokra, hogy csak száradjon. De frissen is használható. Én eleve szikkadt kenyérből szoktam csinálni, könnyebben viszi a robotgép és azonnal használható. (Ha nincs robotgéped semmilyen, készítheted kézi tökreszelővel is, de én nem állnék neki gép nélkül. Kínlódás...)
Aztán előnye még a házi morzsának, hogy ráadásul így nem fogsz kidobni egy gramm kenyeret sem, és még finom morzsád is lesz belőle. Harmadik előny, hogy nem kell a bolti nagyon drága panko morzsát megvenni.
Na, asszem elég jó indokokat soroltam fel a házi zsemlemorzsagyártás elősegítésére. Arról nem is beszélek, hogy a nagyszemű panko morzsában sült rántott hús (amiről régebben írtam már egy hosszú bejegyzést) a legfinomabb, amit valaha ettél.

A panko morzsa egyébként japán, s ha már, akkor ők így készítik a rántott húst, a tonkatsaut, és mindig nyers, sima egyszerű vékonyra vágott káposztával tálalják:




Ilyen panko morzsát rizslisztből, kevés tojással sütött piskótából is szoktam készíteni, tökéletes és gluténmentes. Valamint ezt a nagyszemű panko morzsát lehet ízesíteni is sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel, fűszerekkel.

2018. december 16., vasárnap

Fokhagymás kerekrépaleves


Egyszerű krémleves zalaiaknak, mert kerekrépából van. :) Valójában inkább fokhagymakrémleves, csak répával sűrítve. Olcsó, egészséges és finom.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg kerekrépa (tisztítva ennyi)
3 nagy gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
reszelt szerecsendió
1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál frissen őrölt koriandermag
1 zöldségleveskocka
1 dl tejszín
egy csipet cukor
kevés citromlé
2 púpos teáskanál étkezési keményítő
1,7 liter víz
a tetejére:
10 dkg kolozsvári szalonna csíkozva, pörcre kisütve
1 mokkáskanál pirospaprika (csípős)
kakukkfű vagy petrezselyemlevelek

A répát megtisztítottam, kockáztam. A vajat egy közepes fazékban felolvasztottam, a fokhagymát belereszeltem, picit sóztam és megfuttattam. Hozzáadtam a répakockákat és fedő alatt úgy öt percig pároltam. Majd felöntöttem vízzel, és fűszereztem. Közben kisütöttem a szalonnacsíkokat és mikor már nem volt nagyon forró a a zsír, ami kisült belőle, elkevertem a csípős pirospaprikával. Ha nagyon húsos lenne a szalonna, kevés zsírt vagy olajat lehet alátenni sütéskor. 
Mikor puha volt már a répa, botmixerrel pürésítettem, hozzáadtam a tejszínt is és visszatettem a tűzre. Mikor forrt, egy deci hideg vízben elkevert étkezési keményítőt kevertem hozzá, hogy kellően sűrű legyen. Kóstoltam és úgy ítéltem, kell egy kis savanykásság is bele, úgyhogy kevés citrommal még ízesítettem. Lehet ecettel is. Tálaláskor a tetejére tettem a paprikás szalonnából és a hó alól szedett kakukkfűlevélkékkel még megszórtam.

Tipp: lehet vega módon is enni, a szalonna nem kötelező elem. Pirított kenyérkockákkal is isteni lenne, vagy jól megsütött vargányával vagy csiperkével is lehetne dúsítani. A kapor is nagyon illene hozzá.

2018. december 8., szombat

Házi csirkemellszalámi

Egy remek alternatíva a bolti seízű, ráadásul irgalmatlanul drága szalámik kiváltására. Ez sem sokkal olcsóbb - körülbelül 1500 Ft-ra jön ki kilója a bolti 2200-2500 Ft-os felvágottakkal szemben -, viszont úgy ízesítjük, ahogy akarjuk, és garantáltan színtiszta hús lesz benne.




Épp ezért nehéz konkrét receptet írni hozzá. Egy a lényeg: végy egy csirkemellet csont és bőr nélkül. Én márványoztam: vagyis vannak benne húskockák is, nem daráltam le az egészet. De ha nagyon egyszerűsíteni akarod, akkor mind mehet az aprítóba. Én nem húsdarálóval csináltam, hanem késes aprítóval. Szóval tedd bele a kockázott csibemellet, fűszerezd 1 púpos teáskanál sóval és olyan fűszerekkel, amilyenekkel csak akarod. Én sóztam, kissé borsoztam és egy fél mokkáskanálnyi fokhagyma granulátumot tettem még bele. Valamint tegyél hozzá 2 cl vizet is. Könnyebben lesz pépes, és a fűszerek is jobban kioldódnak. Daráld alaposan meg, aztán ha valamit még tennél bele, azt most lehet: nekem volt kibontva egy harmadüvegnyi kapribogyóm, azt is belekevertem a fűszerezett húskockák társaságában a masszába. Húskockák: sóztam és füstölt pirospaprikával valamint szárított bazsalikommal alaposan elkevertem a kockázott mellet, hogy jól ragadjon rá a keverék a húsdarabokra. 
Készíts ki egy darab folpackot a konyhapultra, és formázd hengerré a masszát. Majd a két végét alaposan csavarintsd meg, úgy nézzen ki, mint egy nagy szaloncukor. Én be is kötöttem a két végét, így kevésbé fog belefolyni a víz. Aztán duplán még alufóliába is ugyanígy betekertem, és nem forrásban lévő vízbe, hanem olyan 90 fokosban másfél órát abáltam. A víz teljesen lepje el. 




Amikor már kézzel foghatóra hűlt, kiszedtem a burkolatból, és durvára tört bors valamint pirospaprika keverékével alaposan megszórtam kívülről. Becsomagoltam és hűtőbe tettem. Pár óra hűlés után szép vékonyan szeletelhető. 
Összességében: munka alig van vele, és nagyon finom és garantáltan hús, és mindenféle e-mentes.

Tipp: Készíthetjük csirkemell és disznóhús keverékéből is, például bőrös császárhúskockákkal is megmárványozhatjuk. Vagy készíthetünk disznósajtot is, vagy ahhoz hasonlót is ezzel a módszerrel. Ha ezen törném a fejem, nem vizet adnék a keverékhez, hanem vízben oldott zselatint, az összetartaná tökéletesen.


2018. december 3., hétfő

Sütőtökös-vörösáfonyás-csokoládés fatörzs

Ez a süti úgy született hogy egyszer csak itt lett... Mert volt tisztítva maradék fél kg sütőtököm és gondoltam, valamit kéne kezdeni vele. Aztán kitaláltam hogy piskótatekercs, aztán meg beúszott szemeim elé a kép: fatörzs lészen belőle. Hát valahogy így. Olyan szép és ünnepi lett, hogy karácsonyra is ajánlom. Ja, és persze csodafinom is! :)



Fotózni sajnos csak így tudtam, mert a csokinak idő kellett volna még a szilárduláshoz, de addigra meg fény nem lett volna, szóval képzeljétek el, hogy egy szép tortatálon vagy tálcán van. 

Hozzávalók:
a piskótához:
5 tojás
5 evőkanál kristáéycukor
1 evőkanál kakaópor
4 evőkanál rizsliszt (búzaliszt)
csipet só
1/2 sütőpor
a krémhez:
0,5 kg sütőtök tisztítva (az a keményebb fajta, a szürke héjú, gömbölű)
2 narancs leve
2 narancs reszelt héja
1 félmarék aszalt vörösáfonya
ízlés szerint kristálycukor (körülbelül 10 dkg, függ a sütőtök édességétől is)
1/4 citrom leve
csipet só
3 púpos teáskanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz
a csokimázhoz:
20 dkg étcsokoládé
1 mokkáskanál hidegen sajtolt repceolaj
a díszítéshez:
durvára darált dió
porcukor
vörösáfonya
levelek (zsálya, menta, bazsalikom, amilyen akad)

A sütőtököt kisebb darabokra vágtam és forró sütőben egy órát sütöttem. Mikor már langyos volt, kicsi darabokra apróztam, hozzáadtam a narancsok levét, csipet sót, cukrot és a vörösáfonyát. Alaposan felforraltam. Kóstoljátok, tulajdonképpen ez ez a krém egy sütőtök-lekvár, tehát lehet édes. Pár perc forralás után besűrítettem egy decinyi hideg vízben elkevert étkezési keményítővel. 


Hagytam kihűlni, közben megsütöttem a klasszikus piskótatekercset: a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval felvertem habbá, a sárgáját a cukorral szintén jól felhabosítottam, majd spatulával óvatosan összekevertem a fehérjehabot a sárgájával, végül szintén óvatosan hozzákevertem a sütőporral és kakaóporral elkevert lisztet is. Szilikonos, enyhén kiolajozott sütőpapírra öntöttem a nagy gáztepsiben, és 180 fokon 10 percig sütöttem. Kivétel után leválasztottam a papírról, és feltekertem még melegen, így hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, megkentem a sütőtöklekvárral, és egy kis darabot átlósan levágtam belőle. Hozzáillesztettem a nagyobb darabhoz, és gőz fölött felolvasztott csokival lekentem. Villával megcsíkoztam, tettem rá vörösáfonyákat, megszórtam darált dióval és porcukorral, ráillesztettem a levélkéket. 

Tipp: aki szereti a mézeskalács-fűszerkeveréket, ízesítheti vele akár a piskótát, akár a lekvárt is. (Én nem szejetem.)

2018. december 1., szombat

Rakott kel (klasszikus)

Leginkább azért írom le, hogy nekem meglegyenek a mennyiségek. Olcsó, kiadós, finom. Apró trükkjei vannak azért, például hogy ne legyen száraz, de alapvetően egyszerű elkészíteni is. Azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legjobb téli rakott étel szerintem. (Bár ritkán csinálom, mert emberem nem rajong valami nagyon érte.)




Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposztának a fele (a torzsa kivágása után a netto súly kb. 50 dkg)
25 dkg rizs
30-40 dkg sertéslapocka vagy comb (általában darálva, de én nem úgy szeretem)
4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 4 evőkanál olvadt zsír
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
majoránna
40 dkg tejföl (zsíros)
5-10 dkg parasztkolbász vagy bacon szalonna kisütve (elhagyható)

Azt hiszem mindenki darált hússal készíti, de én apróra kockázottal szeretem. Tehát a húst nagyon kis kockákra vágom, közben 2 evőkanál olajon kevés sóval megdinsztelem a kis kockákra vágott vöröshagymát, s mikor jó, ráteszem a kockázott húst, sózom és nagy lángon sütöm, míg levet enged és míg elfővi a levét és picit át is pirul a hús. Ekkor lehúzom a tűzről, pirospaprikát keverek hozzá, és azonnal fel is öntöm 1-2 dl vízzel. Vagyis pörköltet készítek belőle. Hagyom fedő alatt főni, míg puha lesz a hús. Hagyok kellő mennyiségű szaftot is alatta, nem főzöm nagyon rövid lére. 

Míg fő a pörkölt, egy nagyobb lábosban vizet teszek fel forrni. A kelkáposztát megmosom, félbevágom, az egyik felét szintén félbevágom és mindkét negyednek kivágom a torzsáját. (A másik felét a káposztának hűtőbe teszem, sokáig eláll, majd lehet levest főzni belőle vagy főzeléket, de natúr sütve fokhagymás olívaolajon köretnek is nagyon jó.) Ha forr a víz, beleteszem a kelleveleket. Körülbelül öt percig főzöm, vagyis puhulásig. Ha készen van, leöntöm róla a forróvizet, és hideg vízzel felöntöm. Többször is, hogy végül tényleg hideg legyen rajta a víz. Így nem fő tovább, a színe is szép marad. Végül ha kihűlt, teljesen leöntöm róla a vizet.
A rizst alaposan átöblítem, átmosom egy nagy szűrőkanálban és kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőzöm. Kis láng kell neki, fedő, és hagyom állni a gáz lekapcsolása után még 20 percig a fedő alatt. 

A fokhagymát péppé zúzom (vagy reszelhetjük is) egy kis tálkába, kissé meg is sózom és hagyom állni 10 percig. Aztán hozzákeverem a tejfölhöz egy kanál olaj társaságában.  

Begyújtom a sütőt 180 fokra. 
Ha minden elkészült, kiolajozom egy kanálnyi olajjal a tálat, a szélét is körben és rétegezem a hozzávalókat: alulra rizs (én szeretem, ha kissé lepirul), rá egy réteg kolbász, rá a pörkölt és szaft fele, rá a kellevelek fele, amit sózok és borsozok, valamint majoránnával is megszórok, rá a tejföl harmada, s előröl: rizs, kolbász, pörkölt, kel, végül a maradék tejföl. Minden réteget igyekszem lelapogatni, kissé tömöríteni, hogy a sülés után szépen egyben maradjon az étel - így szebben lehet majd tálalni, nem esik szét. Negyven-ötven percig sütöm.

Tipp: a rizst össze is keverhetjük a pörkölttel, nem feltétlenül kell külön rétegeknek lenniük.