2019. augusztus 10., szombat

Voltunk Szabadkán

Elmentünk kicsit nyaralni Szabadkára. Nem bántuk meg, mert gyönyörű város. Ami elsőre feltűnt, az az volt, hogy ilyen fás várost én még nem láttam. Minden utcáján, és tényleg minden utcáján 3-5 méterenként dús lombú fák vannak. Nem kell kalap vagy más fejfedő a 35 fokos kánikulában sem, mert bármerre jártunk, árnyas hűs utcákon sétáltunk.
Nálunk is vannak fák, de a legtöbb olyan, aminek kis csinosra nyírt gömb koronája van, így gyakorlatilag árnyékot nem ad, csak szépíti a környezetet. Amikor pár éve felújították a piacteret, a nagy üres placcra is ilyen minifákat ültettek. Nehogy már a vásárlók meg az árusok árnyékban legyenek, á, süljenek csak a napon.




Szóval Szabadka a világ legfásabb városa, ez biztos. Emellett gyönyörű, telistele szecessziós épületekkel, a legtöbb fel is van újítva. Rengeteg kapualj van, benn hátul kis udvarok, amik magas kőfalakkal vannak elválasztva, azok is tele fával és virágokkal, meg bokrokkal. És a sok a különleges balkon. Szerintem ha Shakespeare járt volna Szabadkán, valószínűleg a híres erkély-jelenet nem Veronában, hanem itt játszódna... Aztán a kapuk nem csak kapuk, a korlátok sem simán azok, hanem gyönyörű kovácsoltvas remekek. És nagyon sok a templom, kápolna, és van mecset is.

Nagy város, nem is gondoltam, hogy ekkora. Rengeteg híres szülötte is volt, sok a szobor is, a park is. Nagyon sok épülete csodálatos, de a Zsinagóga, az valami... gyönyörűség. Belépőjegy van, lehet  fényképezni is.




Egyébként talán kicsit a Budapestre emlékeztet Szabadka hangulata, de szerintem sokkal több szép épülete van, emberibb léptékű és egyáltalán nem büdös. Minden városnak van illata is, ezt már megfigyeltem, és Budapest nagyon büdös. Szabadkának jó illata van.

Voltunk a piacon is, ami hatalmas. Kétszer mentünk, egyszer tényleg rászántuk az időt, másodjára célirányosan, mielőtt hazaindultunk. De szerintem a felét sem láttuk, mert olyan nagy. Iszonyú közel vannak az árusok, alig lehet elmenni a vékony kis közökben. Épp ezért szerencsénkre hétközben voltunk, mert állítólag a szombat és a vasárnap az igazi piacnap, de szerintem akkor meg sem lehet ott mozdulni. Így is gyakorlatilag az árusok négyötöde nyitva volt, vagyis nem maradtunk le semmiről, csak a nagy tömegről. Magyarországról is rengetegen járnak át, mert nagyon közel van a határhoz, és minden olcsóbb, mint nálunk. A kenyér felébe kerül, és el kell mondjam, olyan pékárujuk van, hogy a hazai pékségek és kenyérboltok, üzemek termékei meg sem közelítik a szabadkaiakét. Nem felfújtak, ugyanakkor nagyon puhák belül, kívül ropogósak, egyszóval isteniek.
Főzni nem kell, mert bárhol a városban is és a piacon is egy pljeskavica, azaz szerb hamburger átszámolva cirka 550 Ft, és majdnem akkora, mint egy kistányér. Körülbelül három mekis hamburger tesz ki egy szerbet nagyságra. És finom, igazi húspogácsa van benne, vagy kolbászkarika, vagy bármilyen platnin sült natúr hússzelet. És végig kint a pultnál kis tárolókban vannak a zöldségek: káposztasláta, savanyú uborka, savanyú zöld erőspaprika, paradicsom, hagyma, újhagyma, stb... és a szószok: zalziki, tejföl, ketchup, csípős pirospaprikás tejfölös túró, ajvár, stb... Azt teszel a hamburgeredbe, amit csak szeretnél.




Emellett mindenhol lehet bureket vagy gibanicát is enni, nagyon finomak. Van túrós, sajtos, húsos, meggyes, krumplis. Mind finom. A tejfölük isteni, ahogy a túrójuk is. Édes mindkettő, nem savanyúak, mint itthon. Vagyis tulajdonképpen a szerb túró az ricotta. A joghurt is nagyon finom, szeretik, ezért a boltokban másfél literes üvegekben árulják, nem aprózzák el. 




A kolbászaik szerintem jobbak a magyarnál, minőségibb, finomabb, nem tesznek bele mindenféle mócsingot meg csontszilánkot. A pirospaprikájuk is nagyon finom, és felébe sem kerül az itthoninak. Amit vettem, nem keveset még: mandula, mogyoró, ugyanis cirka harmadáron van mint itthon, a piacon kimérve árulják. A pálinka detto, itthon nem ittam még olyan finom barackot, szilvát és birset, mint kint és kevesebb, mint felébe kerül mint itthon, ezer forint literje. A nagy piacon egyébként minden árus kérdezi, forinttal vagy dínárral akarsz-e fizetni, a kis piacon, a tejpiacon nem, ott csak dínárral lehetett fizetni. És Jelen voltunk, mert a sörüket ittuk, aminek Jelen a neve és baromi jó sör. A cigaretta is sokkal olcsóbb és nincs hülye nemzeti dohánybolthálózatuk, simán kapni az ABC-ben.

Emellett, ahogy Görögországban, itt is úgy van, hogy bárhova ülsz le enni vagy inni, gyakorlatilag majdnem egy áron van minden. Vagyis a legtutibb belvárosi sétálóutcán lévő étteremben épp annyi minden, mint egy város széli kis kifőzdében. Ha mi itthon a váci utcára ülnénk be bármire, a húsz- vagy ötvenszeresét is kifizetnénk egy üdítőnek vagy ételnek, de Szabadkán nem. A legelegánsabb étteremben ettünk két nagy adag grillezett tintahalat mángoldos burgonyával, kemencében sült mini lepénynel, olívaolajba kevert fokhagymával és petrezselyemzölddel, ittunk két pálinkát, három korsó sört és fizettünk cirka 10 000 Ft-ot. És a kalamári isteni volt, vajpuha, a kemencés kis kenyérlángost frissen, forrón hozták, és a hely olyan szép volt, hogy életemben ilyen gyönyörű helyen nem vacsoráztam még. A sétálóutcáról nyílt, volt pizzériája is, és este kilenckor is csurig volt, alig találunk asztalt.




Az esték nagyon hangulatosak Szabadkán, az utcákon hömpölyög a tömeg, a rengeteg kávézó, étterem, söröző, fagyizó csurig emberrel, este későn is. Ja, találtunk egy Időgép nevű cukrászdát, ahol szerintem életem eddigi legjobb fagyijait ettem. A papaja, a mangó, maracuja, ananász tiszta full gyümölcsből volt, és minden fagyijuk olyan krémes volt, hogy hihetetlen. Visszajártunk minden nap. És náluk egy gombóc cirka 150 forint volt, és nem húzták le a fagyis kanalat, vagyis kábé tulajdonképpen két gombócot adtak mindenből. 
S persze hoztunk haza rizses csokit is, meg banános csokit is. 




Hát, még maradtam volna... A Palicsi tavat nem néztük meg, mert ezer fok volt és nincs klíma a kocsiban, szóval azt majd legközelebb. Pedig a Palicsi tó környéke is nagyon szép. Sétálni így is rengeteget sétáltunk, de szerintem a város felét sem láttuk, pedig tényleg igyekeztünk felfedezni és majd' egy hetet voltunk...




S vettem három, azaz három doboz cigi áráért egy nagyon édes fazekat, itthon gyorsan ki is próbáltam: zalai gulyást főztem benne (csak hús, krumpli és vargánya), szuperül működik. Azt hiszem, töltött káposztának is tökéletes lesz. És vettem egy szuper fenőkövet késélezéshez, két finomságú, egyik fele durvább, a másik finomabb. Itthon ilyet egyáltalán nem lehet kapni.
Hát, ennyit szabadkai kalandunkról. :)

2019. július 4., csütörtök

Zsebes "zsemlék"

Mindig van valami divat a gasztroblogok világában is. Ez a zsebes zsömle egy kenyérsütős csoportban lett mostanában népszerű, nekem is megtetszett. S ma igen kellemes hűvöskés idő volt reggel, meg is sütöttem. Köszönöm az ötletet Alajulinak!




Hozzávalók 6 darabhoz:
35 dkg liszt
2 dl tej
0,5 dl víz
1 evőkanál olaj (hidegen sajtolt repce van az enyémben)
1 kávéskanál kristálycukor
1 csapott teáskanál só
4 gramm szárított élesztő
olaj a kenéshez
1 tojás a lekenéshez
szezámmag

Az élesztőt a cukorral elkevertem a tej-víz keverékében, majd hozzáadtam az evőkanál olajat is, aztán a sóval elkevert liszthez öntöttem és kidagasztottam. Hagytam duplájára kelni, majd lisztezett pulton hatfelé vágtam és gombócoltam. A gombócokat kinyújtottam jó vékonyra, majd mindet megkentem olajjal, félbehajtottam, újra megkentem, s újból félbehajtottam. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire tettem a kis negyedcikkeket, tetejüket megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal, s hagytam kelni 15 percig. Míg keltek, addig begyújtottam a sütőt is melegedni, olyan 180-200 fokra. Húsz-huszonöt perc alatt megsültek.




Tökéletesek szendvicshez, semmi sem potyog ki belőlük. Szerintem ezentúl csak ilyet fogok sütni hamburgerhez is, mert azzal mindig az a baj, hogy mire a feléhez érek az evésben, hátul minden kipotyog, kifolyik belőle, a hamburgerpogácsa fele kilóg, szintén hátul. Ezek a kis zsebes zsemlék viszont mindent megfognak, mert hajtogatva vannak, szóval tökéletesek. Partikra is érdemes sütni pont ezért, mert könnyen és szépen lehet enni őket, ráadásul nagyon jól mutatnak is. 



2019. június 10., hétfő

Stifado (görög vörösboros marharagu)



Még soha nem készítettem stifado-t, azaz a görögök vörösboros marharaguját. Tegnap átestem a tűzkeresztségen (szó szerint leégett a fél karom, mert kifröccsent az olaj...). Nem marhahúsból főztem, hanem vadból. De a recept autentikusnak mondható, több eredeti görög videnyót is megnéztem hozzá, kivétel a tej használata. A tejjel főzés mániám vadhúsoknál, a pörköltet is így csinálom, mert egyrészt porhanyósabb lesz, másrészt teljesen elveszi azt a nagyon jellegzetes vadhúsízt.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vad apróhús vagy marhahús (lábszár, lapocka, nyak)
0,5 kg apró vöröshagyma vagy salottahagyma
6 gerezd fokhagyma apróra vágva
4 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
1 dl száraz vörösbor
1 dl zsírdús tej
1 hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1 kisdobozos sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
1 8-10 cm-es darab fahéjrúd
1 teáskanál kristálycukor
1 teáskanál vörösborecet (el is hagyható)
2 nagyobb babérlevél

A lábosban (én öntöttvasban csináltam) a zsiradékon jól körbepirítottam az egészben hagyott, tisztított apróhagymákat, majd kivettem őket egy tálkába, s azon nyomban sütöttem is a nagyobb darabokban hagyott húst is több részletben, hogy süljön, ne főjön. Mikor minden darabot átpirítottam, visszatettem az egész húsmennyiséget a lábosba, aláöntöttem a zsírdús tejet, a húst sóztam és borsoztam és hagytam forrni nagy lángon - többször átkevergettem közben -, míg az összes tej elfőtt és zsírjára sült a hús. Aztán hozzáöntöttem a vörösbort is, hagytam rotyogni egy percig, s tettem is a raguhoz a többi belevalót is: a paradicsomkonzerveket, a fűszereket, kivétel az apróhagymák. Kevés vizet is öntöttem hozzá, lefedtem és kis lángon hagytam főni úgy 2 órát, míg majdnem puha volt, ekkor került bele az apróhagyma is, és még 20 percet-fél órát hagytam főni, a hús puhulásáig. Közben kóstoltam, ha valami hiányzott, pótoltam: só vagy cukor vagy bor vagy ecet.

Friss, házi sütésű kenyérrel tálaltam. Az a jó, ha sok szaftja van, ennek olyannak kell lennie, hogy lehessen tunkolni. Körete alapvetően a kenyér, de szerintem egyben hagyott apró újburgonyával is nagyon finom, vagy akár rizzsel is.