2008. október 9., csütörtök

Dödölle

Egyszer egy tavaszon provance-i házában főzni tanutam Simone Becktől. Tisztán emlékszem minden szavára. Volt ott egy diák, egy szakács-oktató, valami vendéglátó-ipari iskola tanára, aki örökké a dolgok "technikájára" volt kíváncsi, és Simca minden szavát leírta a noteszébe, folyamatosan jegyzetelt. A többi négy diákot sokkal jobban érdekelte, hogy milyen lett az íze az ételnek, amelyet Simca főzött. Simca egyszer megelégelte a kérdezősködését, és kissé durván csak ennyit mondott: "Nincs technika! Egyszerűen csinálni kell. Most méricskélünk, vagy főzünk?"
Itt, Toszkánában én is megtanultam, hogy az egyszerűség felszabadít. Simca filozófiájának jegyében már mi sem méricskélünk a konyhában, csak főzünk. Minden szakács tudja, hogy az éppen rendelkezésre álló hozzávalók határozzák meg, hogy mit lehet, és mit nem. Különben is, a legtöbb étel, amelyet itt főzünk, annyira egyszerű, hogy lehetetlen megadni a receptjét, csak azt lehet elmondani, hogyan csináljuk.

(Frances Mayers: Napsütötte Toscana)





A dödölle... szerintem mindenki szereti. :-) Hm...

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Majd a fele vizet leöntjük róla. Annyi maradjon csak, hogy a burgonya háromnegyedéig érjen körülbelül.
Aztán úgy ahogy van a burgonya, a főzővízzel együtt jó alaposan összetörjük, majd lisztet adagolunk és keverünk hozzá. És ha szükséges, még sózzuk. A keverés műveletét feltétlenül úgy végezzük, hogy a fazekat visszatesszük a tűzre, kis lángra. Ha nem így teszünk, az egész massza csak elfolyósodik. Szóval láng fölött csináljuk, és annyi lisztet adjunk hozzá, hogy teljesen kemény állagot kapjunk. A fakanálnak meg kell állnia benne, és a végén már annyira nehéznek kell lennie a keverésnek, hogy leizzadjunk tőle... :-) Na, ekkor jó! Igazság szerint annyira sűrűnek kell lennie, hogy a végén már nem is tudjuk keverni, csak a Jóisten tudja, hogyan, de valahogy elkalimpáljuk a burgonyás masszában a lisztet. Na ez a végső állag: "a-Jóisten-tudja-hogyan-bírtam-összekeverni"-sűrűség. :))

Úgy nagyjából azonban 6 főre: 80 dkg burgonya (lisztesebb fajta, én agriát használtam, és hámozva ennyi a krumpli), 20-30 dkg liszt.


Serpenyőben szoktam készíteni. Egy evőkanállal kisebb darabokat szaggatok a kevés olajba, és apróra vágott vöröshagymát is szórok rá. Szép piros-ropogósra süljön mindkét fele.
Ha több emberre készül, úgy szokták csinálni, hogy kiolajoznak egy tepsit, és abba szaggatják a dödölletésztát, majd megszórják vöröshagymakockákkal, és a tetejét is meglocsolják olajjal. A sütöben is szép pirosra tud sülni.
Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy valamilyen salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom. Itt Zalában a vadpörkölthöz kizárólag dödölle jár köretként.
A nyári újkrumpli nem igazán alkalmas dödöllének, mert nagyon friss, vizes olyankor még ez a föld-csemege. Nyár végére, és aztán egészen az újkrumpli-szezonig alkalmas rá a régi, keményítős-lisztes érett burgonya.

A legfinomabb másnap, mert ha van maradék a dödölletésztából, az még szárad, keményedik, így a kis dödölléket még ropogósabbra, pirosabbra lehet sütni. Ha van maradékunk, hagyjuk hűvös helyen és ne tegyünk rá fedőt - hagy száradjon csak meg egy kissé.
Ha elfolyósodik a masszánk, az azt jelenti, hogy a lisztel való kikeverés műveletét elfelejtettük a tűzön, láng fölött végezni. Nem kihagyható "apróság", hanem ez a dödöllekészítés egyetlen és nagy titka. Ha ezt nem tesszük meg, nem dödöllét készítünk, hanem valamiféle krumplis masszát, ami ahogy adagoljuk hozzá a lisztet, csak egyre folyósabbá fog válni. Meg mi is egyre folyósabbá válunk: sírni fogunk és nem értjük, miért nem sikerült a dödöllénk.

2008. október 8., szerda

Párolt káposzta

.


Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.

(Byron Katie)

 


Hozzávalók 4 főre:

1/2 fej fehérkáposzta (fél kg),
1/2 fej lilakáposzta (fél kg),
5 dkg vöröshagyma,
3-5 evőkanál olaj,
kb. 2 evőkanál 10 %-os ecet,
kb. 2 csapott evőkanál kristálycukor,
só.

A káposztát vékony szeletekre vágjuk, közben a vöröshagymát nagyon apróra kockázva megdinszteljük az olajon. Mikor üveges a hagyma, hozzátesszük a káposztát is, jól megsózzuk,és fedő alatt pároljuk hogy levet engedjen. (Ha kissé gyorsítani akarjuk a folyamatot, kevés vizet alá-aláöntve végezzük a párolást, s a végén a fedőt levéve elsütjük a fölösleges levet alóla.) Mikor már félig készen van, ecetezzük és cukrozzuk ízlés szerint és puhulásig pároljuk. Csak így magában is nagyon finom, de általában sültek és hurkafélék köreteként tálaljuk.
Többször kóstoljuk ecetezés és cukrozás után, mert felveszi, magába issza e két hozzávalót. Lehet hogy csak a 3.-4. utánízesítésre lesz tökéletes a káposztánk - muszáj kóstolni többször is, csak így lehet igazán finom, ízletes, pikáns, jó párolt káposztát készíteni. A só-cukor-ecet aránynak tökéletesnek kell lennie és azt csak ízleléssel tudjuk beállítani. És még egy tipp: van, aki köménymagot is tesz bele, úgy is finom. És lehet pezsgővel vagy borral is savanyítani, lehet almát, gesztenyét is belepárolni.


2008. október 7., kedd

Karalábéleves


- Nos, az élőknek mindössze két csoportja van, akikkel ebből a szempontból érdemes foglalkoznunk: a mágusok és a halandók - kezdte Merlin. - A halandó nem magányos, hiszen annyiféle személyiség küzd benne. A mágus pedig azért nem magányos, mert nem lakozik benne személyiség.
- Nem értem. Ki más volna bennem saját magamon kívül?
- Először is azt kéne megvizsgálni, ki vagy mi az, amit saját magadnak mondasz. Ugyan egyedülálló személyiségnek érzed magad, valójában számos személyiség összessége vagy, s ezek a személyiségeid nem mindig jönnek jól ki egymással, sőt! Tucatnyi részre szabdaltak, ezek aztán a tested birtoklásáért küzdenek.
- Így vannak ezzel mások is? - kérdezte a fiú.
- Igen. Amíg nem találod meg saját szabadságodat, addig a benned lakó egyéniségek harcának foglya vagy.

(Deepak Chopra: A mágus útja)



Tízperces "gyorsleves" és olcsó. És finom.

Hozzávalók 4 főre:

2 közepes, zsenge karalábé,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
3 evőkanál olaj,
1 evőkanál liszt,
só, fél mokkáskanálnyi kristálycukor,
1/2 húsleveskocka.
A galuskához:
1 tojás,
só, 4 evőkanál liszt,
kb. 1 dl víz.


A karalábét megtisztítom, és kis kockákra vágom. Olajon sóval fedő alatt, kis lángon puhára párolom, majd lisztet adok hozzá. Egy pecig együtt kevergetem, aztán felöntöm apránként 1-1,2 dl hideg vízzel. Sózom, beleteszem a leveskockát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, a cukrot, és néhányszor keverve felforralom. Mikor már forr, beleszaggatom a galuskát, amit egy levesestányérba felütött, felvert tojásból készítek. Sózom, és lisztet és vizet keverek hozzá, galuska-sűrűségűre. Amikor feljön a tetejére az összes galuska, kész is a leves.
Van, aki tejfölösre készíti, én így natúran sokkal jobban szeretem. és a csipetnyi cukor kell bele, kihozza a karalábé felséges ízét.

2008. október 5., vasárnap

Friss körtelekvár (csatni)

.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél.

(Theodor)




Ezt az nagyon finom lekvárt (csatnit) tulajdonképpen szósznak, vagy mártásnak készítettem sült hús mellé.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg körte,
1 kg alma,
1 db birsalma,
1 darabka friss gyömbér,
1 citrom leve,
csipet só,
cukor ízlés szerint (én jó édesre csináltam),
csipet őrölt szegfűszeg és fahéj,
és a titkos összetevő: egy mokkáskanálnyi jázminos zöld tea.

A gyümölcsöket meghámoztam, és levágtam nagyobb darabokban a magházukról, és egy nagyobb lábosban föltettem főni, a fűszerekkel együtt. A gyömbért hámoztam, és reszeltem bele. A birsalmát nagyon vékony szeletekre vágtam, mert az nehezebben puhul. Mikor már elfőtte a levét, botmixerrel kicsit pürésítettem, és készen is volt.