2009. november 30., hétfő

Villámpalacsinta



Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.
- Mihez kezdenék - mondta a vezetőjüknek - ha leesnék?
- Abban az esetben - válaszolta a vezető lelkesen - ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!


(Anthony de Mello)


 

Amilyen gyorsan elkészült a lencseleves, olyan - vagy mégolyanabb - gyorsan megsült közben ez a süti. Valójában palacsintatészta egyben sütve.
A világ leggyorsabb desszertje. :)

Hozzávalók 4 főre:

14 dkg liszt,
2 tojás,
3-4 dl tej,
pici só,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 vaníliás cukor,
2 evőkanál olaj.
A tálaláshoz:
porcukor,
rummal felfőzött sárgabaracklekvár.



A hozzávalókból kevertem egy palacsintatésztát. Nem kell sűrűnek lennie, úgy normale. Aztán kiolajozott közepes méretű tepsibe öntöttem és nagy lángon 10-15 perc alatt megsütöttem.
Kockákra vágva tálaljuk, porcukrozva. Sárgabaracklekvárt fölmelegítunk rummal elkeverve - ízlés szerint. Azért ne úgy ahogy Fülig Jimmy a teát issza...
Forrón tálaljuk.
(Planétás recept)

Lencseleves füstölt akadékokkal

.

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?
- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
- Hogy-hogy?
- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.


(Anthony de Mello)





Végtelenül egyszerű, nagyon finom és fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg lencse,
1 szál sárgarépa,
1/2 szál fehérrépa,
1 darabka zeller,
25 dkg füstölt tarja,
10 dkg füstölt parasztkolbász,
só,
1 babérlevél,
bosikafű,
kevés egész köménymag,
pár szem egész feketebors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csontlé vagy 1/2 erőleveskocka,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál zsír,
1 csapott evőkanál liszt.

A lencsét nem kell beáztatni, anélkül is pillanatok alatt megfő. Alaposan megmostam, majd egy lábosba tettem a félbevágott vörös- és fokhagymával, a fűszerekkel (a pirospaprika kivételével), a karikákra vágott vegyeszöldséggel, a kockákra vágott füstölt tarjával és a karikákra vágott kolbásszal együtt. Vízzel fölöntöttem és egy fél erőleveskockát is beletettem.
Főztem a lencse puhulásáig, ami körülbelül 20-25 perc volt.
Közben a lisztből és a zsírból rántást készítettem, majd belekevertem a pirospaprikát is és berántottam vele a levest.
Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá a friss kenyér mellett.
Ennyi. De nagyon finom.
Megspórolható a leveskocka egyébként, csak én most a legegyszerűbben akartam megfőzni. Ha a vöröshagymát az elején kevés zsíron kis kockákra vágva megüvegesítjük, és a többi hozzávalót ezután adjuk hozzá, akkor teltebb íze lesz és akkor nem kell bele leveskocka.

Vegáknak is ajánlom hús nélkül, mert úgy is nagyon finom. Tegyenek bele hús helyett burgonyakockákat a főzés felénél.

2009. november 28., szombat

Gombabundában sült hús



A farkasok galamboknak álcázzák magukat. A galambok pedig farkasgúnyát kénytelenek ölteni - különben megennék őket.

Pocsék hely időnként a szamszára.
(duende)

Itt van a pereszkék időszaka. Nagyon szeretem ezeket a késő őszi gombákat. Roppanós húsúak, és nagyon ízletesek, fűszeresek. Létezik lila pereszke, szürke pereszke és lilatönkű pereszke. Ezek a gombák gyakorlatilag bárminek alkalmasak: levesnek, sütve, ragunak, rántva, stb.
A mai ebédünk lilatönkű pereszkéből készült. Nem vettem sokat, csak 20 dekát. Gondoltam, vagy leves lesz belőle, vagy csak valamilyen raguba kerül. Aztán egy harmadik variáció született.Először egy sűrű palacsintatésztát akartam készíteni, végül a mézesmázas csirke tésztájába kevertem. Irtó ropogós lett! De sűrű palacsintatésztával is tökéletes, akkor puhább bundát kapunk végeredményül.

Hozzávalók 4 főre:

60-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül és étvágy szerint),
20 dkg erdei gomba,
1 bögre liszt (2,5 dl),
1/2 bögre étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
pár szál friss kakukkfűág vagy szárított kakukkfű,
1 nagyobb dió nagyságú vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
kb. 2 dl hidegvíz.
Plussz bő olaj a sütéshez.

A gombát mosás után robotgépbe tettem és durvára daráltam. Lehet késsel is kisebb darabokra is vágni. Olajon a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát sóval üvegedésig pároltam, majd hozzáadtam az aprított gombát is, az összes fűszerrel együtt. Zsírjára sütöttem. (Én tettem bele fekete tölcsérgombát is, mert nagyon jó fűszergomba és van szárítva belőle itthon bőven.)
Míg sült, a húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam és besóztam. Egy tálba tettem a lisztet, étkezési keményítőt, sütőport, sót, a gombamasszát és vízzel sűrű palacsintatészta állagúra kevertem.
A húst először lisztbe, majd ebbe a masszába mártottam és bő olajban közepes tűzön megsütöttem.
Burgonyapürével tálaltam, és savanyúsággal.
Kiválóan működik a recept termesztett laskagombával vagy csiperkével is. Illetve pulyka- vagy csirkemellből is.

2009. november 24., kedd

Rizsfelfújt (gluténmentesen is)


A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.
(Dan Millman)





A rizsfelfújt nálunk a rizs egyik kedvelt formája. Ritkán mondok ilyet, mert nem vagyunk rizsesek.
A lucskoskáposzta után kiváló fogás volt, és míg főtt a káposzta, a felfújt is bőven készen volt.

Hozzávalók 6-8 főre (egy 32-szer 22-es tepsihez):
22 dkg rizs (jázminnal a legfinomabb),
8 dl tej (minimum 2,8-as),
1 dl víz,
15 dkg porcukor,
3 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 félmaréknyi mazsola,
2 vaníliáscukor vagy vaníliarúd-magok,
1 citrom reszelt héja,
1/2 csapott mokkáskanál só,
5 közepes tojás,
2 csapottabb evőkanál liszt vagy
4 csapottabb evőkanál rizsliszt.

A rizst szűrőkanálban lemostam és egy lábosba tettem a tejjel, vízzel, sóval, vajjal. Forrás után lassan, kis lángon főztem és időnként kevertem rajta finoman, nehogy a rizsszemek összetörjenek. Kell kevergetni, mert hajlamos leragadni. Mikor már csak kevés tej maradt rajta, lezártam a lángot, fedőt tettem rá és hagytam hogy beszívja a maradék tejet. (Ha miután beszívta a rizs a tejet, szétterítjük egy nagy tányéron, gyorsabban meghűl.)
Begyújtottam a sütőt olyan 180 fokra. A tojások sárgáját egy nagy tálba tettem, a fehérjéket úgyszintén, csak egy másikba. A sárgájához hozzáadtam a vaníliát és a cukor kétharmadát, és fehéredésig, jó habosra vertem. Aztán spatulával hozzákevertem a mazsolát és a reszelt citromhéjat, és a kihűlt tejberizst is.
A fehérjét felvertem, és mikor már tartása volt, hozzáadtam a maradék cukrot és szép csillogó, nagyon kemény habbá vertem. A fehérjéből 2 nagykanálnyit a rizses masszához kevertem (kézzel, nem géppel), hogy lazuljon, majd a többi habot is hozzáadtam, de nagyon óvatosan kevertem az egészet össze, hogy a hab tartása megmaradjon. Végül szintén csak spatulával a lisztet is hozzákevertem óvatosan. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és ment is a sütőbe. 25-30 percig sütöttem.



Málnalekvárral, kicsit megporcukrozva tálaltam. Bármilyen gyümölcsíz illik hozzá, de szokták  gyümölcsszörppel is leönteni.

Tipp:
1. Jázmin rizzsel a legfinomabb, mert annak önmagában is csodálatos illata és íze van.
2. Szerintem rizsliszttel még jobb, mint sima liszttel, sokkal könnyebb, repülősebb lesz, és a gyomornak sem nehéz.
3. Ha keverünk hozzá sütőtökpürét, egészen extra lesz. Én úgy csinálnám, hogy ehhez a mennyiséghez adnék 30 dkg sütőtökpürét, amit higítanék 1 dl vízzel és 5 dl tejjel és ebben főzném meg a rizst. A többi ugyanaz lenne, felvert tojások, stb... Mézzel karamellizált durvára vágott dióval tálalnám.

Lucskoskáposzta sertésoldalassal



Szeretem az egytálételeket. Mert. Szinte egy edényben elkészíthetők. Tartalmasak. Nagyon finomak. És egyszerűek. Plussz még egy előnyük is van: újramelegítéskor általában még finomabbak lesznek.
Ezt a lucskoskáposztát sem először készítem. Mind igaz rá, amit fentebb elsoroltam.
Egy édes második fogással maga a tökély.

Hozzávalók 6 főre:
60 dkg sertésoldalas,
25 dkg füstölt sertésoldalas vagy füstölt karajcsont,
1-1,2 kg fejeskáposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
8-10 szem egész feketebors,
1 nagy csokor kapor,
1 csapottabb teáskanál szárított csombor (borsikafű),
1 evőkanál zsír,
2 evőkanál liszt,
tejföl.
Az oldalast csontjaira vágtam, a füstöltet úgyszintén. Föltettem főni bő vízben az apróra kockázott vöröshagymával, a négy darabba vágott fokhagymagerezddel és sóval. Egy jó bő órán át főztem, aztán hozzáadtam a laskára vágott káposztát is. Közben a lisztből és zsírból világos rántást készítettem. Mikor puha volt a káposzta is, berántottam vele az ételt. Ekkor tettem bele az apróra vágott kaprot is. Jól összeforraltam, majd 1 dl tejfölt elkevertem egy kevés forró lével és azt is az ételhez adtam. Forraltam még egy percig. Végül egészen lehelletnyi - 1 teáskanálkányi - 10%-os ecetet kevertem bele. A rántás ki is maradhat belőle.
Friss kenyérrel, tejföllel kínáljuk.

Lucskos 2.: A kockázott húst (60 dkg) feltesszük főni a nagy fej apróra kockázott vöröshagymával. Sózzuk, teszünk bele 10-15 szem egészborsot, egy kicsi babérlevelet, egy egész hosszú piros csilipaprikát és 2 paradicsomot cikkekre vágva. Ha félig megfőtt, hozzáadjuk a laskára vágott káposztát is és készre főzzük. Közben készítünk egy vékony rántást kevés pirospaprikával és ezzel sűrítjük az ételt. A legvégén aprított friss kaprot is adunk hozzá, valamint némi ecetet és cukrot. Ezt a lucskost fermentált káposztával is készíthetjük, még finomabb lesz.




2009. november 23., hétfő

Sonkás melegszendvicskrém



A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.


(Richard Bach)





Ez egy nagyon egyszerű melegszendvicsre való kence. Kenhető tehát kenyérre is, de én félbevágott, kifúrt kiflibe szoktam tölteni. De használható leveles tészta tölteléke, vagy kencéje gyanánt is.
Annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni - csak szólnék előre.

Hozzávalók kb. 16 db félkiflihez:
25 dkg parizer,
25 dkg füstölt tarja vagy más sokaszalámiféle,
10 dkg trappistasajt,
3 dkg vaj,
1 evőkanál tejföl,
pici frissen őrölt bors.
Plusz a díszítéshez:
még reszelt sajt.

A párizsit és a füstölt tarját robotgéppel vagy húsdarálón ledaráljuk. Adunk hozzá reszelt sajtot, vajat, tejfölt és kevés őrölt borsot. Jól eldolgozzuk.
A kifliknek levágjuk a végeit, majd félbevágjuk őket. Egy fakanállal kitoljuk a belsejüket. Az üregeket megtöltjük töltelékkel.
A kiflik két végét reszelt sajtba mártjuk és a tetejükre is szórhatunk. Forró sütőben kb. 10 percig sütjük.
Kifliben a legfinomabb, ugyanis irtó ropogós lesz a sütéstől, egészen fantasztikus beleharapni. Ráadásul elhasználhatók így a másnapos, harmadnapos kiflik.
A képen kiflibe töltve és leveles tésztára kenve látható a szendvicskrém.
Szilveszterre mindig készítek, mert délelőtt meg lehet csinálni, aztán egy tiszta nylonzacsiban hűtőbe tenni. Mikor enni akarjuk, csak be kell dobni a sütőbe. Ideális buli-étel.
A vega változatot itt találod.

2009. november 21., szombat

Libanoni aprósütemény - VKF 30. (karácsonyi ajándék a konyhából)

És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.

(Márai)



Ezt a süteményt is F. Nagy Angéla könyvében találtam. Libanoni aprósütemény néven. Nagyon egyszerű és sokáig frissen marad.

Hozzávalók:
25 dkg liszt,
15 dkg vaj vagy margarin,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
1 mokkáskanál sütőpor,
1/2 dl hidegvíz,
10 dkg kristálycukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
10 dkg mandula vagy mogyoró vagy dió,
10 dkg birsalmasajt vagy aszalt gyümölcs: vörösáfonya, sárgabarack, sárgadinnye, stb.

A lisztet elkevertem a sóval, a kevés cukorral és a sütőporral, majd elmorzsoltam a hideg vajjal. Kevés hideg vizet is hozzáadva összeállítottam a tésztát, majd egy órára hűtőbe tettem.
Közben a kristálycukorból a fűszerrel (fahéj vagy kardamom) és 1,5 dl vízzel jó sűrű szirupot főztem.  A mandulát, mogyorót (én vegyesen használtam), a birsalmasajtot, és az 1 evőkanál kristálycukrot a robotgépben megdaráltam. Ez a süti tölteléke.
A tésztából kisebb diónyi gombócokat készítettem, amiknek a közepét benyomtam - ebbe került a töltelék. Tehát kis félgömbök lettek. Jó bőven tettem a mélyedésbe tölteléket. Előmelegített sütőbe tettem úgy 5 percre, hogy csak félig süljön meg. Aztán kivettem és bőven meglocsoltam a sűrű sziruppal. Főleg a közepére jusson, ahol a töltelék van. Aztán visszatoltam sülni.

Mindenképpen szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin süssük a szirup miatt. Ha lecsurog a sütiről sülés közben, hajlamos odaragasztani a sütit a tepsire, szóval kell a szilikonos papír alá. Ha kihűl, megszilárdul a süti, óvatosan szedegessük le a tepsiről, mert törékeny. Viszont extra porhanyós.


2009. november 20., péntek

Sárgaborsókrém



Furcsa szám a pí. Azt mondják a matematikusok, hogy transzcendens szám. Én nem tudom a matematika nyelvén ez mit jelent. Csak annyit értek a dologból, hogy a pí rettentő érdekes.
Megpróbálja kifejezni a tökéletest. Közelíti, közelíti. De elérni soha nem tudja. Soha nem lesz befejezett szám, a pí tökéletelen - ha így nézem a dolgot. Mégis. Úgy tűnik a befejezetlenség maga a tökéletesség. Egy egész szám, mint mondjuk a hét megismerhető. Leírható, kerek, egész és befejezett. Vagyis nem él - halott szám. Nincs benne a fejlődés lehetősége, a bizonytalanságé, a kifejezhetetlené. A pí azonban... élő. Soha nem lesz befejezett, végtelen marad mindörökre és kifejezhetetlen. Tökéletlenül tökéletes!
A pí olyan számomra, mint maga Isten. Kifürkészhetetlen, leírhatatlan és végtelen. És még azt mondják, a matematika reál tárgy.

(A píről itt és itt)
 


Fahéj és Feta oldalán találtam ezt az ételt. Görög sárgaborsókrém. Csak az az érdekes, hogy bár abszolút mindenevő vagyok, a sárgaborsó főzelékkel ki lehetett volna kergetni a világból. Most is ki lehetne.
Ez a krém viszont... nagyon finom! Hihetetlen. Mintha nem is sárgaborsó lenne.

Hozzávalók:
1 teásbögre sárgaborsó,
1 kisebb fej vöröshagyma,
só,
őrölt bors,
olívaolaj.

A sárgaborsót megmostam, majd kicsit több vízzel, mint amennyi épp ellepte, sóval, az apróra kockázott vöröshagymával, kevés frissen őrölt borssal és 3 evőkanálnyi olívaolajjal feltettem főni.
Addig főztem fedő alatt, míg pépessé vált. Ekkor botmixerrel pürésítettem szép simára.
Ahogy Fahéj és Feta is írta, kevés vízzel főzzük, mert szét fog főni a borsó, így később már nem lesz lehetőségünk leönteni róla a fölösleges folyadékot. És akkor nem krém lesz belőle a turmixolás után, hanem leves. Mondjuk. Annak sem lenne rossz! :)
Tálalható melegen is, hidegen is. Fahéj és Feta apróra vágott lilahagymát és sok olívaolajat javasol rá. Nekem így önmagában is elég hagymás íze volt, ezért kis citromdarabkákkal szórtam meg, amiket ki is facsartam kissé a tányéron lévő krém föltött - hagy érje mindenütt egy kis citromlé -, valamint petrezselyemlevelekkel díszítettem. Az olívaolajat én sem sajnáltam rá.
Pirítóssal, grissinivel, pitakenyérrel tunkolhatjuk. De finom bármilyen főétel mellé is: húsételekhez, halakhoz. Én tegnap este a maradék rántott halat mártogattam bele, nagyon ízlett együtt. Olyan krém ez (gondolom én), mint a quacamole Mexikóban, vagy a hummusz az arab és mediterrán vidékeken - bármihez ehető.
 

 

2009. november 19., csütörtök

Francia tojásleves


Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz. 

(M. Scott Peck: A járatlan út)


Ma két olyan ételt is készítettem, amihez hús-, csont-, vagy zöldségalaplé kell. Volt maradékom, hamis húslevesből.

Hozzávalók 2 főre:
2 kemény tojás,
1 dl tejföl,
6-7 dl húsleves vagy zöldségerőleves
(ha nincs, leveskocka is megteszi),
só,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
2-4 cl száraz fehérbor
(ha nincs, borecet vagy sima ecet is megteszi),
1-2 dkg vaj,
1 csapott evőkanál liszt,
pirítós szeletek.

A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, aztán felöntöttem az alaplével. Ha valakinek nincs, nyugodtan készítse erőleveskockával. (Tudom, sokan sikítanak tőle de azt gondolom, ritkán van itthon csontlé vagy húsleves leve - legalábbis nálam. Úgyhogy bátran elő a leveskockával, nem egyetértők pedig sikítsanak...)
Hagytam felforrni, majd petrezselyemzöldet is tettem bele apróra vágva. Hagytam tíz percig finoman forrni, végül kevés borecettel savanyítottam. Nem volt itthon száraz fehérborom.
Míg forrdogált a leves, addig a főtt tojások sárgáját kikevertem a tejföllel. A fehérjéket pedig kis kockákra vágtam, valamint sütöttem pirítósokat is.





Tálaláskor a tányér aljára teszünk egy kevés tojássárgájás tejfölt, rá tojásfehérje darabokat, majd ráöntjük a tűzforró levest. Pirítóssal tálaljuk.
Nagyon gyors és finom leveske, F. Nagy Angéla egyik szakácskönyvében leltem.

2009. november 17., kedd

Zsályás csirkemáj


Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna. Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon. A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik. 

(M. Scott Peck) 




Már vagy két hete májas ételre fájt a fogam... Úgyhogy ma sort kerítettem rá. Finom, gyors, egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csirkemáj,
30 dkg szalonna vékonyra szelve,
2-3 közepes fej vöröshagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi szárított zsálya,
1 mokkáskanálnyi frissen tört koriandermag,
1 mokkáskanálnyi vegeta vagy ha van akkor hús- vagy csontlé,
liszt, 4-5 evőkanálnyi olívaolaj.

A májat megtisztítottam a szívtől - cicóka lelkesen meg is ette. :)
Aztán a májat lebenyeire vágtam csak és befűszereztem egy tálban: sót, borsot, koriandert és zsályát tettem rá egy kevés olívaolajjal egyetemben. Hagytam picit állni. Közben megtisztítottam és félkarikákra vágtam - nem túl vékonyan - a vöröshagymát.
Egy serpenyőben 3-4 evőkanálnyi olívaolajon kisütöttem szép piros-ropogósra a szalonnaszeleteket. Félre tettem, majd a májat lisztbe forgatva pirosra-ropogósra sütöttem. Szigorúan fedő alatt végzendő művelet, mert irtó nagyokat tud durrogni és szanaszét fröcsköli a forró olajat. Szóval fedő alatt, közepes lángon, 3-4 perc elég is egy-egy oldalának.
Aztán a visszamaradt zsiradékban (ha nagyon eltűnne, pótoljuk olajjal) erős tűzön megsütöttem a belisztezett hagymakarikákat is. Ezt is félretettem egy tányérra. A serpenyőbe aztán visszatettem a májdarabokat és felengedtem vízzel. Kevés vegetát adtam hozzá - csontlével finomabb - és jól összeforraltam. Legyen egy kis szaftja, ez a lényeg.
Tálaláskor a májat egy nagy tálra tettem, rá a szalonnaszeleteket, erre pedig a sült hagymakarikákat.
Sima tört krumplival ettük.
Az ételhez remekül illik egyébként a rozmaring is. De nem együtt a zsályával. Vagy ezzel, vagy azzal fűszerezzük - mindkettővel nagyon-nagyon finom.

2009. november 15., vasárnap

Kávés marhatokány

A szerelemről megtudtam, hogy van egyfajta új árnyalata számomra, valami, amit eddig nem ismertem, ami érdekesebb, mint a kaland, izgalmasabb, mint a szöktetés a szerájból. Ez a valami a gyöngédség. 

(Márai Sándor) 




Születésnapot ünnepeltünk. Igazából tegnap volt, de ma került rá sor. Életem párja idősebb lett megint egy évvel. Isten éltesse nagyon sokáig!

Nagyon szép marhahúst vettem az alkalomra. Volt több receptem is, végül is ezt választotta a sokból. Igazság szerint már nagyon régóta szemeztem vele, a Planétásban találtam rá anno. Nagyon különleges ízvilág: markáns, erőteljes, férfias jellegű étel. Nekem nagyon ízlett, és ami a lényeg, neki is.

Hozzávalók:
60 dkg sovány marhahús,
10 dkg vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
2 dl "németes" hígabb kávé,
3 cl konyak,
1 csapott evőkanál liszt,
1 dl tejszín.

A vöröshagymát apróra kockáztam, és az olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam. Közben a húst hosszúkás, vékony csíkokra felszeltem, majd a megpuhult hagymához adtam. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam, azt is a raguhoz tettem. Sóztam, borsoztam és nagy lángon zsírjára sütöttem. Ekkor öntöttem fel a hosszúkávéval. Ha van otthon csontlé, tehetünk hozzá azt is. Hagytam fedő alatt párolódni 2 órát, majd a konyakot is hozzátettem. Persze időnként utánaöntöttem párszor egy kevés vizet, ha elfőtte nagyon a levét. Végül a lisztből és a tejszínből habarást készítettem, amivel besűrítettem az ételt. Hagytam összeforrni pár percig, és készen is volt.
Emberemnek így ahogy volt, nagyon-nagyon ízlett. Én kiegészítettem a végén a tálaláskor: megszórtam mozsárban frissen tört koriandermaggal és egy leheletnyi őrölt fahéjjal. Nekem így volt kerek - és fantasztikus. (Annyira telt és egész íze van, hogy még rágyújtani is elfelejtettem ebéd után. Pedig nálam ez elképzelhetetlen...)
Száraz vörösbort javasolnék mellé.

2009. november 12., csütörtök

Gesztenyés keksztekercs rumosmeggyesen


Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért - bár mit se várva -
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

(Fodor Ákos)




Szeretem a keksztekercset. De még sohasem csináltam. Tegnap estig. :)
Nem a hagyományos kókuszosra fájt most a fogam, hanem gesztenyésre. És a spájzban úgyis ott sorakoznak a nyáron eltett magozott rumos meggyek... Méltó párja gesztenye uraságnak.

Hozzávalók:
A tésztához:
30 dkg darált keksz,
20 dkg pocukor,
3 csapott evőkanál kakaópor,
és annyi tej, amitől összeáll masszává.
A töltelékhez:
1 gesztenyemassza,
5 dkg vaj,
porcukor ízlés szerint,
3 cl rum (ha nem rumos meggyel készítjük),
magozott meggy vagy rumos meggy,
és egy kevés tejszín.

A kekszet kakaóporral, porcukorral és annyi tejjel összeállítottam, hogy ne legyen túl puha tészta, de azért formálható legyen. Óvatosan adagoljuk tehát. Mindössze kb. 1 dl folyadékról van szó.
A gesztenyemasszát kikevertem vajjal, porcukorral és egy kevés tejszínnel. Azért írtam a porcukrot ízlés szerint, mert nem egyformán édesek a gesztenyemasszák.
Alufóliát tettem a nyujtódeszkára, megszórtam kristálycukorral. Ezen nyújtottam a tésztát. Úgy könnyű, ha időnként bevizezzük a sodrófát, mert különben ráragad a tészta.
Megkentem a gesztenyekrémmel, megszórtam rumos meggyel és feltekertem. Nem olyan egyszerű művelet... :) De sikerült. (Kicsit sok lett a töltelék.)
Folpackba csomagolva mélyhűtőbe tettem.


Ezt a sütit ajánlom majd az ünnepekre is majd, mert el lehet előre készíteni és a fagyasztóban lehet várakoztatni felhasználásig. Fagyosan szépen lehet szeletelni. Szeletelés után pedig már 20 perc után kienged és fogyasztható. Ráadásul az elkészítése nem több, mint 20 perc.
Ha valaki nem akar tekercselni, készítse el a kisebb méretű kapcsos tortaformában. Viszont akkor elég 20-25 dkg is a darált kekszből. A gesztenyemassza lehet esetleg másfélszer ennyi - ki mennyire krémesen szereti.
Alulra kerül a kekszes tészta, rászórjuk a meggyszemeket és erre jön a gesztenyemassza. A tetejére pedig készíthetünk egy csokimázat. Tejszínhabbal is tálalhatjuk.

2009. november 11., szerda

Hamis kaviár



Fontos valamit jól csinálni, legyen az egy ház, amit felépítek, vagy gyermekek, akiket jól nevelek, ezernyi érték van, lényeges, hogy tudjak örömmel, szeretettel élni, létrehozni, teremteni valamit.
Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az alkotó azért alkotott minket a saját képére, hogy mi is alkossunk - gondolom én.

(Polcz Alaine) 





Ezt a receptet már régóta gusztálom. Polcz Alaine szakácskönyvében találtam, pannon kaviár név alatt. Napok óta halnak érzem magam, hát most ezt is kipróbáltam. El nem tudtam képzelni, hogy tényleg olyan íze van, mint amit utánozni próbál. De tényleg olyan.
Polcz Alaine azt írta, hogy pirítóssal, megcitromozva vigyázni kell vele. Mert nem lehet abbahagyni. Igaza volt!

Hozzávalók:
1 csészényi paradicsomlé (2,5 dl),
3 evőkanál búzadara,
1-2 teáskanálnyi szardellapaszta vagy
olajoshal olaja - és akkor nem kell a plussz olaj,
só,
pici cukor,
pici őrölt bors,
kb. 3 evőkanál semleges ízű olaj (ha nem halkonzervét használjuk),
1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma.

A paradicsomlében jó sűrűre főzzük sóval és némi cukorral a búzadarát. Mikor kihűlt, hozzákeverjük a reszelt hagymát, a szardellapasztát, és kissé borsozzuk. Körülbelül három evőkanálnyi olajjal elkeverjük habosra-lágyra. Kóstoljuk, lehet hogy só, vagy szardellapaszta vagy pici cukor még kell bele.
Ha halkonzerv olaját használjuk, akkor nem kell a külön olaj és nem kell a szardellapaszta sem. Nekem mondjuk mindig van itthon. Paszta is, szardellafilé is. Mindkettő fantasztikus ízesítő és nem csak halas ételekben. Húsokhoz is, levesekhez, egyéb kenőkékhez is nagyon szuper.
Szóval. Tényleg nagyon finom. :)

És egy újabb gyöngyszem az esős tengerhangulatból. 



(massive attack: protektion/karmakoma)

Tonhalas rizs - a maradékfelhasználás jegyében


Ha eljutunk a legmélyebb vágyainkig, akkor nem a pillanatnak élünk, hanem a pillanatban.  
(Pál Feri atya)





Ha van maradék rizs, általában valamilyen rakott ételhez használom fel. Ha nincs akkora mennyiség, akkor pedig tonhalas rizst szoktam csinálni. Ez egy nem-recept, mert hihetetlenül egyszerű. De finom. És ha azt mondom gyorsétel, hazudtam. Villámturbógyorsétel.:)
Kell hozzá egy nagyobb dobozos aprított tonhal, némi citromlé, némi só esetleg és maradék fehér vagy barna rizs. Körülbelül 3 adagnyi rizshez szoktam egy egész halkonzervet keverni - nekem így arányos. Sózom ha szükséges és citrommal ízesítem.
Lehet persze variálni is. Kevés dinsztelt hagymával, vagy snidlinggel (azt nem dinsztelem), lehet hozzá kukoricát vagy borsót vagy bármit adni. Kapribogyót. Olajbogyót. Aszalt paradicsomot...
A hal olajából szoktam a rizshez keverni, hogy ne legyen száraz. Salátaidényben friss fejes salátával, vagy uborkasalátával esszük, nagyon finom hozzá. Vagy paradicsomsalátával - a legtökéletesebb variáció.
Hidegen is kitűnő - rizssalátaként. Akkor nyers zöldségekkel szoktam gazdagítani.
Hát ennyi a recept.
Napok óta hihetetlen szürkeség van és esik megállíthatatlanul az eső... Igazi november van. Szerintem a hal is az eső miatt jutott eszembe... És napok óta ez az album motoszkál a fülemben.
Jó zene. Illik a világhoz most. Mélyüljetek el benne.




2009. november 9., hétfő

Almás rétes


A HEGYALJAI-t is nőnek tartom, de királynőnek. A magam részéről nem tudnám elképzelni, hogy hosszabb ideig minden nap HEGYALJAIT igyak, bár nem tartom magam hétköznapi embernek. Az egész világ tudja, hogy a hegyaljainak sehol másutt nem található díszei vannak. A borok általában ott élvezhetők maradéktalanul, ahol termettek. Ez egészen természetes; a gyümölcs is fáról tökéletes, mert a szállítás alatt éppen a legnemesebb és legüdítőbb olajok belőle eltűnnek. De nagy díszeitől, mint mondják, a tengeri szállítás sem tudja megfosztani. A legméltóbb ivási mód: a nagy ebédek és vacsorák után kis pohárral. Lakodalomkor, mielőtt a vendégsereg elszéled, útra, Szent János-áldásként. Ki milyet szeret, aszút, vagy szamorodnit, édeset, vagy szárazat. Ez a nagy nyilvánosság bora. Hangversenyek szüneteiben, operában felvonás közt pompás, már csak azért is, mert egyike a legmuzikálisabb boroknak. Akinek rejtélyes betegsége van, igyon HEGYALJAI-t. Az asszony ha azt akarja, hogy méhében levő gyermeke büszke és királyi lény legyen, igyon HEGYALJAI-t. A művész, ha művét befejezte, és sikerült, ünnepelje meg és igyon HEGYALJAI-t.


Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik, a szerencsétlen, de nem azért, mert nincs neki kendője, hanem azért, mert nincs szíve az iváshoz. Minden esetben előbb egyél, legalább né-hány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantém és újbor. Jegyezd meg jól!
A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)




Úgy tűnik, a novembert kinevezhetem az alma hónapjának. Múlt hét elején vettem egy réteslapcsomagot. Aztán megláttam napokon belül Palócprovance-nál ezt a nagyon egyszerű almásrétest. Nem beszélve róla, hogy pár hete Napmátkánál is megcsodáltam eme finomságot... :)
Valahogy eddig féltem a réteskészítéstől, a fenye tudja miért. Még réteslapból is. Pedig tényleg egyszerű... Igaz, nem is szerettem a rétest... Öregszem, úgy látszik. :))
Akartam készíteni egy rúd cseresznyéset is, mert még nyáron tettem el magozottan, direkt rétesbevalónak. De éppen úgy találtam el az almatölteléket, hogy a három rúdra pontosan kijött - így azt majd legközelebb. Egyébként detto így készül, mint az almás, csak a dióágyra cseresznyét szórunk.

Hozzávalók:
1 csomag hatlapos réteslap,
10 darab alma,
1 birsalma,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 2 evőkanálnyi),
1/4 citrom leve,
1 csipet só,
kb. 10 dkg darált dió,
olaj a kenéshez,
porcukor a szóráshoz.

Az almákat meghámoztam. Én hámoztam egy birset is a töltelékhez, mert még van itthon - és nagyon finom lett vele. Ha nincs birsalma, anélkül is jó.
A hámozott almákat a reszelő nagyobb lyukán lereszeltem, majd kinyomkodtam a levét és lábosba tettem. (Meg lehet inni az almalevet, isteni.)
Cukroztam, picit sóztam és citromlevet adtam hozzá. Körülbelül 10 percig főztem - amíg megpuhult.
Egy konyharuhát bevizeztem, aztán alaposan kicsavartam. Erre tettem egy réteslapot, amit ecsettel megkentem olajjal. Rátettem egy másik lapot és azt is megkentem. Aztán a lap egyik szélétől kb. 5 centire csíkban darált diót szórtam, erre pedig almatölteléket tettem. A két végén 2 cm-t ráhajtottam a töltelékre végig teljes hosszban (hogy ne follyon ki a töltelék), majd a konyharuha segítségével a töltelék felőli résztől kezdve feltekertem. Kiolajozott tepsibe tettem. A maradék 4 lappal ugyanígy jártam el. Összesen tehát 3 rúd almás rétes lett.
Előmelegített sütőben 3/4-es lángon 5-10 percig sütöttem.
Porcukorral megszórva tálaltam, s ha lett volna itthon, egy pohár hegyaljai - vagyis tokaji - borral öblítettük volna le.
Isteni. :)

2009. november 4., szerda

Birsalmás töltött dagadó



Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.


(Jiddu Krishnamurti)






Mivel maradt még a sok birsből, készítettem egy izgalmas töltött húst, és egy finom, ám nagyon egyszerű almaszószt is hozzá.

Hozzávalók a dagadóhoz 4 főre:
1 közepes méretű dagadó,
2 birsalma,
2 tojás,
2 zsemle,
15 dkg szeletelt füstölt tarja,
só,
őrölt bors,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
diónyi vöröshagyma
1 mokkáskanálnyi zsír.
Az almaszószhoz:
5 nagy alma,
2-3 birsalma,
1 csipetnyi só,
1/2 citrom leve,
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint).

A dagadót fölszúrattam a hentessel. Megmostam, majd kívül-belül besóztam. A birseket hámoztam és kicsi kockákra vágtam egy tálba. Tettem hozzá 2 beáztatott és jól kinyomkodott zsemlét, 2 kisebb tojást, 15 dkg füstölt tarját nagyobb darabokra vágva, sót, apróra vágott vöröshagymát, pici szegfűszeget, őrölt borsot és zsírt. Kézzel jól összedolgoztam, aztán betöltöttem a dagadóba.
A végét cérnával, tűvel úgy rendesen bevarrtam. Tepsibe tettem, 1 evőkanál zsírt tettem mellé és kicsit rá is, valamint öntöttem alá 2 dl vizet is. Alufóliával alaposan letakartam a tepsit és háromnegyedes lángú sütőbe tettem. Másfél órát sült, ebből az utolsó felet már fólia nélkül.
Közben elkészítettem az almaszószt is. Ami nem más, mint almakompót, csak turmixolva. Tehát a megtisztított és hámozott almadarabokat föltettem annyi vízben főni, amennyi ellepte őket. Sóval, cukorral és citromlével. Mikor már puhák voltak, a levét majdnem teljesen elöntöttem, épp csak 1/2 decinyit hagytam, aztán botmixerrel pürésítettem.
A kimaradt almakompótlé nagyon finom higítva, szörpnek.
A forró dagadó mellé hűtsük be az almaszószt, úgy finom. Rizzsel tálaltam.
Hidegen is kitűnő.

2009. november 3., kedd

Brokkolikrémleves



A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.


(Mahatma Gandhi)



Fantasztikus gyönyörű brokkolit vettem a minap. Kilója volt 280 forint! Egy hatalmas rózsából készült a leves, mindössze 120 forintot fizettem érte. Nagyon szeretem ezt a csodálatos virágzöldséget. Fantasztikus színe és íze van, bárhogy legyen is elkészítve.
Tippek még brokkolihoz itt és itt és itt és itt. Bármilyen étel, ami karfiolra van kitalálva, az jó brokkolival is.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy rózsa brokkoli (kb. 1/2 kg),
1 kisebb krumpli,
diónyi vöröshagyma,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
ételízesítő vagy zöldség- vagy csontalaplé,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
1-2 dl tejszín,
1 evőkanál liszt.
Gazdagításhoz:
pirított kenyérkockák vagy
kölesgolyók vagy
sült füstölt tarjacsíkok vagy
sült gombaszeletek vagy
parmezánforgácsok vagy
vegyesen a fentiekből tetszés szerint.


A brokkolit rózsáira szedtem, a vastagabb szárrészeket meghámoztam. Egy lábosba tettem a rózsákat, a szárakat, a kis kockákra vágott hámozott krumplit, az apróra kockázott vöröshagymát. Ha van otthon valamilyen alaplénk, azzal öntsük föl. Nekem nem volt, úgyhogy a saját gyártmányú vegetámból tettem bele 2 csapott teáskanálnyit. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Amíg főtt, elkészítettem a habarást a tejszínből és a lisztből. Mikor minden puha volt a levesben, botmixerrel pürésítettem. Tettem hozzá cukrot is. Majd hozzáadtam a levessel előtte higított habarást is. Kevergettem és hagytam fölforrni újra.
A hozzávalóknál felsorolt bármelyik kiegészítővel kitűnő leves.



Egyébként egy negyedórás gyorsleves - pillanatok alatt elkészül.

Birsalmasajt


Az ember mindig irányul valami felé vagy rendeltetett valamire, ami nem önmaga, hanem az értelem, amelyet betölt, vagy egy másik emberi lét, amellyel találkozik.

(Viktor E. Frankl)





Nem gondoltam, hogy idén készítek birsalmasajtot. De szombat délelőtti kirándulásunk alkalmával találkoztunk egy fácskával, aki igen szívélyesen felajánlotta gyümölcseit. Nagyon örültem, mert a birssel úgy vagyok mint a bodzával: nem tudom megunni. Imádom. Mind az ízét, mind az illatát.
Három nagy táskával hoztam haza. Sok volt benne rohadásnak indult is, ezért muszály volt gyorsan feldolgozni. Hét ilyen szépséges sajtom lett, és még maradt az almából is.
Tavaly előtt lekvárt főztem belőle, nagyon szeretem azt is. Csak most nem volt itthon almám, mert azt felesben szoktam készíteni. A birsnek nagyon magas a pektin - zselésítő anyag - tartalma, így lekvár esetén keverni szoktam sima almával. Nem kell sokáig főzni a lekvárt (ez nagy előnye) és nagyon finom.

Hozzávalók a birsalmasajthoz:


ahány kg a tiszta gyümölcshús,
annyiszor 80 dkg kristálycukor, és
mehet bele hámozott mandula,
vagy mogyoró vagy dió is.




Én most natúran készítettem. A birseket átválogattam és a gyanús szemeket tettem félre sajtnak. A rothadásfoltokat kivágtam, majd alaposan megmostam az almákat. Ezután daraboltam úgy, hogy a magházakat kivágtam. Föltettem főni egy nagy fazékba. Forrás után 10 percig főztem még, majd egy szűrőlapáttal kiszedtem az almadarabokat. Hagytam hűlni, aztán a héjakat levágtam. Igazából nem kéne, rajta is maradhat. De akkor főzzük kicsit tovább a vízben, mondjuk 20 percig. Mikor ezzel megvoltam, a konyhai robotgépemmel alaposan átdaráltam. Lemértem és egy nagy lábasba tettem. Kimértem hozzá a cukrot is, de még nem tettem a gyümölcshöz.
Előbb nagy lángon és folyamatosan kevergetve főztem 15 percig forrás után. Vigyázat! Úgy pöfög, mint Vulkano, úgyhogy húzzunk mindkét kézre konyhai fogókesztyűt. Azért mindkettőre, mert a keverés elég fáradságos művelet - biztosan cserélgetni fogjuk a kezeinket. Én legalábbis egyszerre gyúrtam mindkettőre...
Negyedóra erős főzés után kevertem bele a cukrot. (Én egy kevés citromlét is tettem hozzá, bevallom.) Itt cigiszünetet tartottam, mert erőt kellett gyűjtenem... A cukorral együtt ismét forrás után nagy lángon ismét 15 percig főztem. (Ha tenni akarunk bele diót vagy mandulát vagy mogyorót, azt most keverjük bele. Vagyis egészen a végén, mikor már nem főzzük.)
Gyorsan előszedtem a kis levesestálakat és kivizezés után mertem is bele a kész sajtot. Hihetetlenül gyorsan köt, szóval gyorsan kell dolgozni vele.
Ez már este volt. Másnap reggel kiborítottam a sajtokat sütőpapírra. Úgy könnyebb, ha egy nagyon vékony pengéjű késsel körbevágjuk a szélénél. De ki is lehet bélelni folpackkal a formákat.
Két-három hétig állandóan forgatni kell őket, hogy mindenütt kérget kapjon. Ha ez megtörténik, folpackba csomagolva egész télen eláll a spájzpolcon.
Fantasztikus csemege akár így önmagában is. De süteményekben is nagyon jól hasznosítható.



A birsalma mint gyógynövény kitűnő szer hasmenés ellen. Gyulladáscsökkentő is: mind a gyomornál, a belek esetében, mind az ízületeknél. Érdemes gyümölcscentrifugázott levét fogyasztani kúraszerűen ha gyulladás van a szervezetünkben. (A legrövidebb kúra minden esetben 3 hét.)
Magas a C vitamin tartalma. Tartalmaz még A vitamint, kálciumot, foszfort, vasat, káliumot.