Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Kínai csirkehúsos gombócok (gyoza)

Hozzávalók 2 főre:

• 1/2 csirkemellfilé (egy nagyobbacska)
• 1 szál újhagyma zöldjével együtt
• 3 nagyobb levél kelkáposzta (vagy cukkini)
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 kicsi gerezd fokhagyma

a tésztához:

• 15 dkg fehér liszt
• körülbelül 1/2 dl víz (amennyivel kemény tésztát tudunk gyúrni)

az öntethez:

• 1/2 dl olaj
• 1 teáskanál chilipehely 

A lisztből a vízzel kemény tésztát gyúrunk, majd nylonzacskóba csomagolva 2 órát pihentetjük. A kelleveleket megmossuk, majd 2 mm vékony csíkokra vágjuk és kissé besózzuk, végül állni hagyjuk. 

Mikor a kel kiengedte a levét, kinyomkodjuk. A csirkemellet késes aprítóban pépesítjük, fűszerezzük sóval, borssal, ötfűszerkeverékkel, szójaszósszal, és hozzákeverjük a kinyomkodott kelkáposztát is. A sózással csínján bánjunk, mert a szójaszósz is,a  kel is sós.

Felmelegítünk forróra egy deciliter olajat a mártogatóshoz, közben egy kis tálkába tesszük a chilit, és erre öntjük a forró olajat, s már kész is a mártogatósunk.

A tésztából kb. 1,5 cm vastag hengert formázunk, és eldaraboljuk szintén 1,5 cm-es nagyságú darabokra. A darabkákat kissé lenyomjuk, majd egy kicsi sodrófával 1 mm vékony körlapokká nyújtjuk őket. A szélüket körben kissé bevizezzük, a közepükre tölteléket teszünk, félbehajtjuk és összenyomkodjuk a félkörív mentén. Hajtásokat is csinálhatunk. 

Egy nagy serpenyő aljára teszünk fél evőkanál olajat, és a gombócokat belehelyezzük talpukkal lefelé, hogy a hajtások legyenek fölfelé. Egy percig sütjük, míg a gombócok alja megpirul, majd a serpenyőbe öntünk 2 dl vizet és lefedjük. Közepes lángon főzzük 10 percig, ha nem főné el a vizet, 10 perc után vegyük le a tetőt és hagyjuk elpárologni. 

A gombócokat a mártogatóssal kínáljuk, díszitjük újhagymazölddel.

Szaftos sertéskaraj yorkshire pudinggal

A yorkshire puding nekem nagyon kedvenc köretem. És ma nagyon nem volt kedvünk rizst enni a hús mellé (amúgy sosincs, de ma nagyon nem vót), úgyhogy elővettem ezt a régi jolly jokert. 

 

Kell a 12 darabos muffin-formához: 20 dkg liszt, 2 dl tej, 4 tojás, egy csapott tk. só és vaj vagy olaj a sütéshez. Úgy kezdjük, hogy előmelegítjük 190 fokra a sütőt. Mikor már meleg, betesszük a muffinsütőt úgy, hogy minden mélyedésbe öntünk egy evőkanál olajat. Miközben melegszik a sütőben az olajos sütőforma, kikeverjük a tészta hozzávalóit simára. Tulajdonképpen egy sűrű palacsintatészta. Majd kivesszük a felhevült olajos formát a sütőráccsal együtt és minden mélyedést megtöltünk úgy félig-háromnegyedig. Betesszük a sütőbe és kb. 20 percig sütjük 190 fokon. Mikor lekapcsoljuk a sütőt, egy fakanállal kitámasztjuk a sütő ajtaját, hogy épp csak résnyire legyen nyitva, és így hagyjuk a pudingokat kicsit hűlni. Bármilyen szaftos hús mellé kiváló köret. Tipp: egyben is süthető, egy közepes tepsiben. Kevéssé macerás, de kevésbé is látványos. Íme Jaime Olvier yorkshire pudingja, a videó alapján könnyű elkészíteni.

Szaftos hús: A karajt klopfoltam, sóztam, borsoztam, megkentem mustárral. Vajon elősütöttem serpenyőben, kiszedtem, a visszamaradt zsiradékra dobtam egy nagyobb darabokra vágott sárgarépát, kevés zellert, egy kisebb fej negyedbe vágott vöröshagymát, két gerezd fokhagymát, 2 tk. kristálycukrot és jól megpirítottam, aztán egy fél evőkanál sűrített paradicsomot is átsütöttem egy percig a zöldségekkel, majd fél-egy deci száraz fehérborral felöntöttem. Hagytam rotyogni egy percet, hogy az alkohol elmenjen, és vízzel felöntöttem az egészet annyira, hogy a visszatett karajszeleteket majdnem teljesen ellepje. Egy fél erőleveskockát is adtam hozzá. Hagytam kis lángon főni, míg a karaj omlós-puha lett, ez kb. 20-30 perc. Aztán kivettem a husikat, leszűrtem a mártást, csak a levét használtam, amit megszórtam kb. 2 tk liszttel és alaposan elkevertem, ezzel sűrítettem be, illetve kellett kissé higítani is, mert elfőtte a lét, míg puhult a hús. Azt hiszem, nagyjából ennyi volt. Fűszerként a két kedvenc, sertéshúshoz kiválóan illő fűszeremet használtam: egy kis babérlevél került a szaftba és egy mokkáskanálnyi, mozsárban frissen porrá őrölt édesköménymag. Tipp: édesköményt csak fitotékákban tudtok beszerezni, sajnos nálunk nem jellemző fűszer, pedig a sertéshúshoz kiválóan illik. Akár kolbászok ízesítéséhez is, vagy egészben sültekhez is.

Szűzérmék spenótos linguine-vel

Ma ismét maradékhasznosítós ebédem volt, így hát korrekt receptet ne várgyatok. :) 

Volt egy nagyon kevés fokhagymakrémlevesem tegnapról (fokhagymagirizdek lereszelve, kis sóval vajon megfuttatva, húslevessel felöntve, borssal, szerecsendióval fűszerezve, majd tejszínnel behabarva), meg egy pici darab szűzpecsenyém, mert azzal együtt vettem egy darab karajt. Tehát a fokhagymakrémlevesbe tettem pár kocka fagyasztott spenótot (COOP-ban veszem, átlátszó zacskós, és kockákban van lefagyasztva az aprított spenót, tök jól használható, mert nem kell mindig az egész), és felforraltam. Közben főztem mellé linguine-t, s míg az főtt, natúran, csak sóval de vajon sütöttem pár szelet sertésszüzet. Mikor a tészta megfőtt, átforgattam a spenótos szószban és azonnal tálaltam is a szűzérmékkel. Én még meglocsoltam mindezt citromnak a levével is, jól illett hozzá. Fincsi volt. És most talán már lassan lesz kerti friss spenót is.

Ha előbb gondolkodom, akkor szalonnát is sütöttem volna hozzá úgy, hogy a felkarikázott szűzérmék közé került volna egy-egy vékony szelet szalonna, s mindezt nyársra húztam volta, körbesütöm, s aztán 20-25 percre sütőbe teszem. A nyársakat személyenként csináltam volna, de későn jutott eszembe. Így is finom volt, csak kevésbé látványos.

Pak-choi leves thai stílusban

Vettem pak-choit, most először. Mi is ez? Ázsiai bordáskel. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kínai kel, csak kicsit dámásabb a kinézete. Elegánsabb, de ízében-állagában nem sokban tér el a kínai keltől.

Sokféle módon használható, csakúgy mint közönségesebb rokona. Én most egy thai-szerű levesbe tettem bele. Gasztronagyságok, instagramlédik még levesben is egyben hagyják a leveleket, mert úgy látványosabb, a fotókon nagyon tutin mutat. Ne tegyétek, ehetetlen, egy levéllel kipróbáltam. Szóval flicflanc ide meg oda, szeleteljétek inkább, mert a vastag fehér szárrészében hosszúkásan vannak a viszonylag vastag erek - pont mint a kínai kelnél -, amik szálkákként működnek ha nem daraboljátok fel.

Hozzávalók 4-6 főre:
2 db pak-choi
2 duci gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma

1 csokor friss korianderlevél
1 chilis tofu (natúr is tökéletesen jó)
1 konzerv kókusztej
3 leveskocka (csirke vagy zöldségleves)
1 evőkanál olaj
1 diónyi darabka friss gyömbér
2-3 friss chili
1 teáskanál kurkuma
1 lime leve
1 púpos evőkanál világos nádcukor
üvegtészta (10 dkg ha belefőzitek,
több, ha külön főzitek ki, akkor 25 dkg)
2,5 liter víz

Az apróra kockázott fokhagymát és karikára vágott újhagymát az olajon pici sóval megdinszteltem, mellédobtam a karikázott chiliket is, a kurkumát is hozzákevertem, valamint a reszelt gyömbért is, és felöntöttem a vízzel. Tettem bele leveskockát, kókusztejet is. Amikor felforrt, hozzáadtam az üvegtésztát is, és annak majdnem teljes puhulásáig főztem, mikor hozzákerült a fél centis szeletekre vágott pak-choi, a darabokra vágott tofu is, valamint a cukor, lime lé is. Még pár percig hagytam gyöngyözve forrni, és készen is volt. 

Tálaláskor szórjuk meg friss chilikarikákkal, kínáljunk mellé még limeot, illetve a leves tetejére szórjunk koriander-leveleket.

Hamar elkészülő extra kis leves, elfoglalt házitündéreknek, vegánoknak ajánlom, mert fél óra alatt asztalra varázsolható a mesés Távol-Kelet. 

Tipp: Ha belefőzitek az üvegtésztát, kevesebb is elég, mert megszívja magát, és a levest is besűríti. Ez akkor jó, ha minden cseppje elfogy. Ha úgy tervezitek, hogy lesz maradék, akkor inkább külön főzzétek ki és tároljátok az üvegtésztát. 

Valamint a fotómon petrezselyemzöld van, mert nem kaptam korianderzöldet, meg őszinte leszek: utálom. :)) Szóval ha ti sem szeretitek, helyettesíthetitek nyugodtan.

Egyébként bármilyen más zöldséggel, sőt, tofu helyett csirkehússal vagy hallal is készíthető ez a leves. Illik hozzá a gomba, a zöldbab, a kelkáposzta, a karfiol, brokkoli, pagodakarfiol, a zöldborsó, a kerekrépa, a spenót, a mángold is.

Bizánci marharagu & marhahúsos, babos házimetélt

Sokszor a maradékokból lesznek a legjobb fogások. Mindenesetre, soha nem érdemes semmit sem kidobni, a konyha tényleg alkimista műhely: minden átalakulhat valami egészen mássá.

Tegnap megcsináltam Rick Stein egyik ételét a Velencétől Isztambulig sorozatából, méghozzá egy több mint ezer éves bizánci receptet: marhahús levendulával, borral és naranccsal.

A helyzet az hogy olyan jó volt, hogy mire észbe kaptam, eltüntettük - három kis darab hús és sok szaft maradt csak belőle. A maradék oly kevésnek tűnt, hogy még egy adagot sem adott ki. Kombináltam hát babbal és friss házi tésztával, így kiadós lett és isteni finom. A képen nem látszik, de a finom szaftot a tészta beszívta és mennyei íze lett tőle. Az utóbbi idők legjobb ebédjeit ettük tegnap és ma.

A bizánci marha receptje: 1 kg marhalábszár, 3 narancs leve, 2 dl vörösbor (én szekszárdi rozéval csináltam, mert kivételesen nem volt itthon vörös nedű), 3 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál méz, só, frissen őrölt bors, 1 csapott evőkanálnyi szárított levendula, 1 teáskanál köménymag, 1/2 mokkáskanál római kömény, 1 teáskanál vörösborecet, 4-5 evőkanál olívaolaj. Ez 4 főre elegendő bőséges körettel.

http://www.dailymotion.com/video/x4gtc2w

A recept a 30. perc után következik.

A marhahúst nagyobb darabokra vágjuk, a felhevített olívaolajon körbesütjük. Felöntjük borral, narancslével, borecettel, és fűszerezzük. A fokhagymagerezdeket csak félbevágva adjuk a raguhoz. Lefedve a hús puhulásáig főzzük, ha szükséges, utánaízesítjük bizonyos idő eltelte után, mert változik sokat az íze. Kellhet bele még méz, vagy borecet vagy fűszer. Ha a szaftját nagyon elfőné, mindig egy kevés vizet utánaönthetünk. Hámozott, csak félbevágott, főtt burgonyával tálaltam. (A fokhagymát én adtam a receptúrához, nekem hiányzott belőle a telt íze.)

És a babos metélt: a maradék kevés húst apróra vágtam, visszatettem a szaftba a lecsöpögtetett tarkabab konzervvel együtt. Összerottyantottam, és a 35 dkg durumbúzából készült metéltet főlés után egyből a raguba szedtem, átkevertem. Reszelt Marcsi-féle parmezánnal tálaltam. Ez két főre szóló adag.

"Csuszagne"

Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.

Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.

(Popper Péter)

 

Mi van, ha úgy jársz, hogy rájössz (későn), a túrós csuszához mindent vettél, csak csuszatésztát nem? De lasagne lapod van dögivel? Igen. Keresztezed őket, így süthetsz csuszannyét.


Hozzávalók 2 főre:
8 lasagne lap
40 dkg túró
10 dkg szalonna
1 nagy tejföl (330 gr.)
6 ek. olaj
2 db egyszemélyes sütőtál

A tésztalapokat megfőztem al dente, majd hideg vizet csorgattam a fazékba hogy lehűljenek, de a vízben hagytam őket. Így nem ragadnak össze.

A szalonnát kis csíkokra vágtam, és kisütöttem a zsiradékban, majd egy szűrőkanállal kivettem a kis pörcöket egy tálkára.

A tálakat alaposan kiolajoztam. Egy réteg tészta, rá túró, só, pörc, tejföl. És így rétegeztem. Előmelegített sütőben készre sütöttem.

Böjtölők a szalonnát természetesen hagyják ki. Lehet helyettesíteni spenótlevelekkel szerintem. Kaporral vagy medvehagymával fűszerezve is isteni.

Rámen tészta házilag

Itt van. A böjti szél. Állok a konyhaablakban, a cigarettám parazsát felizzítja ez az őrült hurrikán. Meleg van. Hiába cibál és ijeszteget, tavaszt érzek benne. Hallgatom az orkánszerű dübörgést, és a szomszéd erkélyén a csilingelő szélcsengőt. Bambuszból van. Olyan a zenéje, mint egy no előadásnak. Képzeletemben látom is a szereplőket, a mozdulataikat, a maszkokat. Egyszer megnézhettem egyet - nevezik kabukinak is - és egészen lenyűgözött. Biztos voltam benne, hogy a szélhez köze van, bár ezt tudatosan nem tudtam, s lám, valóban.* A bambusz szélcsengő idézte fel az emléket.

Az ég éjfekete, a felhők is eltűntek, látom a csillagokat. A tér fáinak világítóan mély jádezöld a színük, pont olyan, mint vihar idején a Balaton hullámainak.

Varázslatos ez az éjszaka, talán mert a tavasz ígéretét hordozza. Vagy egy órán át álltam az ablakban, és csak hallgattam, miről mesél a szél.

Most már van a spájzomban egy ilyen feliratú üvegcse is: sült szódabikarbóna. :)) Mert a tennapi éccaka annyira japános hangulatba ringatott, hogy elkezdtem a jutyúbon no szinházat nézni. S aztán meg japán ételeket, mert nekem felkínálja ezt is, szokásom ugyanis gasztro témájú filmeket is nézni. No és persze a rámen. Nem vagyok rajongója a japán konyhának, de a rámen az más. Az egy isteni húsleves udon vagy soba vagy ramen tésztával. Sok tésztával. Míg az udon búzalisztből készül, kézzel vágják, a soba hajdinalisztből, szintén kézzel vágott, a rámentészta nyújtott.

Olvastam már erről a tésztáról, többek között azt is, hogy kínai eredetű, és ott egy bizonyos tó enyhén lúgos vizével készítik, attól lesz olyan egyszerre lágy és nyújtható, s ugyanakkor főzés után mégis harapható, al dente, amint az olaszok mondanák. Ezt a tojás nélküli tésztát Kínában inkább nyújtják, Japánban pedig vágják, és sok vastagsága lehet, régiónként eltérő. No és találtam hozzá receptet, hogyan készíthető mégis házilag.

Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 csapott teáskanál sült szódabikarbóna
2 dl meleg víz

A szódabikarbónát 120 fokos sütőben süssük 1 órán át. A lisztet szitáljuk tálba. A meleg vízben oldjuk fel a sült szódabikarbónát. (Sokkal nehezebben oldódik, mint a nem sült.) Adjuk hozzá a liszthez a szódás vizet, gyúrjuk tésztává. Hagyjuk pihenni 1 óráig, majd tésztagéppel többször nyújtsuk át. Szép sima legyen. Aztán több darabban 5-ös fokozatig nyújtsuk, végül a gép spagettivágóján is engedjük át. Lehet kézzel is vágni, olyan 3-5 milliméter szélesre. Forrásban lévő sós vízben főzzük ki, ha feljön a víz tetejére kész is van, lehet leszűrni. Majd hideg vízzel öblítsük át. Ázsiai levesekbe, ételekbe használhatjuk. Ha ráment készítenénk, ez a mennyiség olyan 4-5 tál leveshez elegendő.

Az állaga egész más, mint a tojásos tésztáké, nem ragad annyira, masszívabb, ugyanakkor sima és jól nyújtható. Főzés után csúszós és harapható.

* Ősi japán mítoszok a Napot jelképező szellemi erőt istennő alakjában őrizték meg. Az Ő neve: Amateraszu. A régi legenda szerint egy nap szörnyen megharagudott fivérére, a Vihar istenére. Bánatában egy barlang mélyére rejtőzött, melynek bejáratát hatalmas sziklatömbbel torlaszolta el. Attól kezdve a világot zord sötétség és hideg borította. Az istenek kétségbeesve próbálták előcsalogatni, bátyja még önkéntes vezeklésbe is kezdett. Mindhiába. A Napistennő hajthatatlan maradt. Ekkor Uzume, a Szépség és Művészet istennője járult a barlang elé és lassú, fenséges áldozati táncot lejtett. Amateraszu nem tudta legyőzni kíváncsiságát. Elhengergette a nyílást torlaszoló hatalmas követ. A csodás tánc annyira lenyűgözte, hogy szíve egészen megengesztelődött, s többé nem tért vissza a barlangba. A hagyomány így emlékszik arra, mikor a színház visszaszerezte a világnak az elveszített napfényt... A „nó" egy igéből származik, jelentése: képesség, tudás, művészet, alkotás. A nó-színház a japán klasszikus színjátszást foglalja magába, melynek alapvonásai megegyeznek a más kultúrákból ismert (pl. görög) színházak jellegével. Vagyis gyökerei a templomokban, ill. a templomok körül zajlódó népünnepélyek misztériumjátékaihoz nyúlnak vissza. A központi szerepet mindenütt a Nap töltötte be. A Fényt – mint a legfőbb jóság, igazság, akarat és bölcsesség szimbólumát – meg kell védelmezni a sötétség erőivel szemben. Az ember figyelmét évről évre vissza kell terelni ahhoz az ősi egységhez, harmóniához, melyből öncélúan kiszakadt. Elvezetni a természet és önmaga természetének lényegéhez; emlékeztetni az istenek és emberek közötti örök szövetségre; megtisztítani; ráébreszteni, mire képes.

(Terebess: No-színház)

Görögbazsalikom pesto fetával

A fűszernövények erős illata legalább akkora örömet okoz a szakácsnak, mint a kóstolgatás.

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)

Kiegyeltem a "kiskertemben" (ami valójában csak ablakpárkány) a bazsalikomot. Rengeteg van most, ilyenkor a pesto a legjobb választás. Mivel nekem görögbazsalikomom van, ezért a szószt is fetával készítettem, ami nagyon krémessé tette.

Hozzávalók 2 főre (főételnek):

36 dkg durum spagetti
2 nagy marék bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma
1 - 1,5 dl olívaolaj
6-8 dkg feta
só.

A spagettit sós vízben kifőztem. Amíg főtt, elkészítettem a mártást. A pesto hozzávalóit turmixgépbe tettem, jó krémesre pépesítettem. Kóstoljuk, és ha kell valami, lehet alakítani az ízén: só kellhet egy kicsi bele, attól függ, mennyi és milyen sós fetával készítjük. Vagy fokhagyma, vagy olívaolaj. A pestot mindig érzésre készítjük, nincs igazán fix recept.

A megfőtt tésztát leszűrtem, a pestoval összekevertem. Nagyon egyszerű, de a bazsalikom íze, illata egyszerűen felülmúlhatatlan.
Cica is szereti. :)

Pastitio (a görög lasagne)

Ha hazafelé tartasz Ithakába,
kívánd, hogy utad jó hosszú legyen,
tele kalanddal és tapasztalással.
Se Laisztrügónoktól, se Küklopszoktól,
de még dühödt Poszeidontól se félj:
ilyeneket útközben nem találsz,
csak ha magas gondolat s lobogó
indulat hasít át testeden, lelkeden:
Laisztrügonok és Küklopszok csak akkor
merülnek fel s a vad Poszeidon is -
akkor lelked eléd vetíti őket,
mert mindezeket ott hordod magadban.

Kívánd hát, hogy utad hosszú legyen.
Sok nyári reggelt élj meg utadon:
milyen öröm lesz, milyen vad gyönyör
kikötni rég-megálmodott öbölben,
föníciai vásárokon ődöngeni:
vennéd halomra a sok drága holmit,
gyöngyházat, korállt, ébengyöngyöket
és mindenféle buja illatszert még,
vérforraló, vad illatszereket.
Járd be Egyiptom városait is mind
s tanulj, csak tanulj azoktól, kik tudnak.

Mindig eszedbe legyen Ithaka.
Sorsod, hogy célhoz érj, éppen ezért
ne erőltesd a hazautazást.
Hadd tartsanak tovább a szép napok,
s öreg fejjel köss ki a szigeten
minden kinccsel, mit útközben szereztél -
ne hidd, hogy kincsekkel vár Ithaka.

Ithaka adta néked ezt a szép utat.
Őnélküle nem keltél volna útra.
Ezt adta, nem tud adni mást.

Bármily koldusszegény, Ithaka mégse csalt meg.
Bölcs lettél és olyan tapasztalt,
hogy már azt is megérted, mit jelent Ithaka.

(Konsztandínosz Kaváfisz: Ithaka)

A görögöknek is van lasagne-jük, úgy hívják: pastitio. Egyszerűbb, mint az olasz változat, és legalább olyan jó. Én most Rick Stein receptjét készítettem el, szeretem nagyon, ahogy főz.

Hozzávalók 6 főre:

• 40 dkg durum makaróni, vagy penne vagy cavatappi vagy kis átmérőjű hajlítottcső tészta (mindenképpen durumtésztát válasszunk, mert sokkal roppanósabb, rugalmasabb állagú, mint a tojásos tészták)

a szószhoz:

• 3 evőkanál olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 50 dkg darált hús (lehet marha is, sertés is, vagy vegyes is)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 olasz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
• 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom 
• só, frissen őrölt bors
• 1 kis darabka fahéj
• 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
• 1 babérlevél
• friss görögbazsalikom vagy oregano
• egy csipet cukor ha szükséges
• és az enyémben van 3 szál újhagymának a zöld szára is apróra vágva (természetesen kihagyható, csak most mindig van a hűtőmben, mert szezonja van)

a besamelhez:

• 5 dkg vaj
• 8 dkg liszt
• 6 dl tej
• 3 dkg reszelt sajt (parmezán-jellegű) és 10 dkg olvadós sajt (lehet trappista is)
• 2 tojás
• só
• frissen reszelt szerecsendió

Kifőzzük sós vízben a tésztát, átöblítjük hideg vízzel, hogy ne puhuljon tovább, majd alaposan lecsöpögtetjük. (Vigyázzunk, ne főzzük túl, maradjon kissé roppanós.)

A raguhoz felkockázzuk a hagymát, fokhagymát, és olívaolajon megdinszteljük kevés sóval. Hozzáadjuk a darált húst, átsütjük fehéredésig. Felöntjük borral, hagyjuk rotyogni 1-2 percig, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot is, a sűrített paradicsomot is, sózzuk és fűszerezzük a ragut. Hagyjuk rotyogni 20-30 percig, hogy összeálljanak az ízei, és hogy elfője a levét. Közben elkészítjük a besamelt a vajból, lisztből, tejből. Ízesítjük sóval és szerecsendióval. Lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a reszelt sajtokat, de egy keveset kihagyunk a sajtból, az majd a tetejére kerül. Hozzákeverünk 2 tojást is a sajtos besamelhez, majd 2/3-át hozzákeverjük a főtt tésztához. A maradék besamelt félretesszük, mert az lesz az utolsó réteg, ami majd a tetejére kerül.

Rétegezzük a hozzávalókat: kiolajozzuk a tepsit vagy tálat, a tészta felét egyenletesen eloszlatjuk, a ragu felét úgyszintén. Megint tészta, ragu és végül a maradék 1/3-ad besamel és megszórjuk a kihagyott sajttal. Az összeállításnál mindig kicsit nyomkodjuk le a rétegeket, simítsuk őket egymásra.

Előmelegített 180-200 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz.

Isteni és egyszerűbb, mint a lasagne. És olcsóbb is, mert a jóminőségű lasagne lapok nagyon drágák. Nagycsaládosoknak ideális recept, de vendégvárónak is tökéletes, ha társaságra főzünk.

Citromos medvehagymakence

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)

Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

Pasta all'arrabbiata

Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

(Ancsel Éva)

Még mindig kánikula van, úgyhogy igazodom hozzá. Tüzes és egyszerű, de nagggyon jó... már annak, aki szereti a csili mérgesfinomcsípős érintését.
Ennél kevesebb hozzávalóval kevés étel készül. Épp ezért ilyenkor a legfinomabb, mert ollan édes kerti paradicsomból csináltam, hogy csak na! És persze erre a klasszikusra is igaz, hogy minél kevesebb a hozzávaló, azok annál jobbak legyenek. Friss házitésztával a legeslegigazibb, de ha nincs kedvünk és időnk éppen rá, nagyon jófajta olasz tésztával is tökéletes. Ezt pl. valamikor egy lidlis olasz héten vettem, ilyenkor bespájzolok - mert ez a fajta tészta igazán nagyon jó.

Most egy főre mondom: kell hozzá finom tészta étvágy szerint (én csak ezt ettem, úgyhogy kb. 18 dkg száraztésztát főztem ki), csilipaprika tűréshatár szerint (én jó erősssen szeretem), friss érett kerti paradicsom (2-3 nagyobb darab), 2 nagyon duci gerezd fokhagyma, olívaolaj bőségesen (3-4 evőkanálnyi), só, kevés cukor (paradicsomédesség függvényében), és vagy friss petrezselyemzöld, vagy friss bazsalikom.

Föltettem sós vizet forrni.
Közben az olívaolajon megfuttattam az apró kockákra vágott fokhagymát.
Mikor forrt a víz, beledobtam a paradicsomokat fél percre, majd kivettem, és lehúztam a héjukat.
A tésztát beletettem a forrásban lévő vízbe.
A paradicsomokat fölkockáztam apróra. A fokhagymás olajban, sóval, cukorral, csilivel jól összerotyogtattam. Ha nem lenne elég szaftos a mártás, a főzővízből lehet tenni hozzá. Úgy főztem, hogy mielőtt teljesen kész lett volna a tészta, áttettem a mártásba. Végül ebben főtt készre.
Tálalás előtt friss bazsalikomleveleket kevertem még hozzá.
Mennyei.

Sonkás nudligombóc tormamártással

Maradékhasznosítás. Maradt egy nagyon-nagyon kevés főtt sonka és torma. Szeretném leszögezni: nem kalóriaszegény fogás, és emellett abbahagyhatatlanul finom.

Hozzávalók 4 főre:
nudlitészta:
50 dkg burgonya (héjastól mértem, tisztítás előtt),
1 nagy tojás,
2 csapott evőkanál búzadara,
1 evőkanál olaj,
só,
és annyi liszt, amennyivel olyan tésztát kapsz, ami összeáll és úgy, hogy már nem ragad, kb. 10-15 dkg, mert burgonyafajtától is függ.
Töltelék:
10 dkg főtt sonka (az a legjobb ha van rajta zsíros rész is, mert így nem lesz száraz, ha csak száraz sonka maradt, kevés tejföllel lágyíthatunk a masszán, de maradjon formázható, ne legyen híg),

10 dkg reszelt sajt,
őrölt bors,
pici kakukkfű.
Mártás:
4 dkg vaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
1 púpos evőkanál tormakrém,
kb. 4-5 dl tej.
Plussz reszelt sajt a tálaláshoz.


A burgonyát meghámoztam, sós vízben megfőztem, leszűrtem, összetörtem és hagytam kihűlni. Míg hűlt, a sonkát ledaráltam és elkevertem a többi hozzávalóval.
Mikor kihűlt a tört krumpli, hozzáadtam a tojást, búzadarát, kevés plussz sót, olajat és annyi liszttel, amivel jól formázható sem nem lágy, sem nem kemény tésztát kaptam, jól összedolgoztam. Lisztezett deszkán kinyújtottam fél centi vastagra, kis négyzeteket vágtam (olyan ötször ötösöket) és a közepükre az összedolgozott sonkás masszából kis golyókat formáztam. Aztán rádolgoztam mindegyikre a nudlitésztát, helyes kis gombócokat formáztam. Tényleg kicsiket csináltam, ebből a nagy szerintem nem szép, nem guszta. Olyan 3 centis kis golyóbisok lettek.
Míg formáztam a tésztát, föltettem egy nagyobb fazékban vizet forrni sóval. És elkészítettem a mártást is, mire felforrt a víz.
Vajat olvasztottam egy lábosban, lisztet szórtam bele, kissé átfuttattam, aztán apránként tejjel felöntögettem, mindig simára keverve a mártást. Pontos tejmennyiséget ne várjatok, olyan mártás sűrűségű legyen a végére. Aztán belekevertem a tormakrémet és sóztam.

Mikor forrt a víz, beletettem a kis gombócokat, nekem 36 lett ebből a mennyiségből. Onnantól számítva, ahogy feljöttek a víz felszínére, még 5 percig főztem őket, majd szűrőkanállal kiszedtem. Azonnal tálaltam, mártással meglocsolva, reszelt sajttal megdíszítve.
Nos, ez az étel is a "tudtamtudtam, csak nem sejtettem" hogy ilyen jó kategória. Mert tudjuk: finom a nudli is, a sonka is, a torma is, de így együtt... több mint jó. :)
Ez a töltelék egyébként tortellinibe, ravioliba is tökéletes.

Medvehagymás spagetti

  

A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 

Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

Citromos, tejszínes vargányaragu

.

Az öreg két kézre fogta a tokaji borral telt fazekat. Nézett rá nagy áhítattal. Aztán fölemelte és megszagolta. Belekóstolt. Arca szinte átszellemült. A levegőbe nézett. Aztán újra ivott.
– Ez mán töszi – mondotta olyan hangon, amellyel inkább azt lehetett volna mondani: – Gloria in excelsis Deo. – De az öreg nem tudott latinul.

(Gárdonyi Géza: Kék pille)

(Gloria in excelsis Deo: Dicsőség a magasságban Istennek!)

Végre van újra gomba az erdők alján. Igaz, még csak pár ember kínálta a portékát a piacon, de legalább már árultak valamit. Talán ettől a párás, esős időtől beindul a tömegesebb érés is, s végre érdemes lesz elindulni gombászni nekünk is. Addig is vettem egy kis vargányát ebédre, úgyis rég volt már gomba terítéken.
Azt említettem már, hogy a gombát nem szeretem pörköltnek. Úgyhogy most egy tejszínes ragut készítettem belőle.

Hozzávalók 2 főre:
30 dkg vargánya,
4 nagy gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj (lehet olíva is),
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
kevés frissen reszelt szerecsendió,
1 mokkáskanálkányi friss (szárított is jó) kakukkfűlevélke,
3-4 cm-es hajtáscsúcsnyi friss rozmaring,
1 citrom reszelt héja,
1/4 citrom leve,
1,5 dl félédes fehérbor,
1,5 dl tejszín.

A gombát késsel megkapirgáltam ahol földes volt, aztán szeletekre vágtam. Serpenyőben sóval, borssal, kakukkfűvel, apróra vágott rozmaringgal zsírjára pirítottam a vaj-olaj keverékén. Felöntöttem a borral, hozzáreszeltem a citrom héját, csorgattam bele citromlevet is, és hagytam pár percig forrdogálni, hogy a borból kifőhessen az alkohol, és csak az íze maradjon. Ekkor felöntöttem tejszínnel, kevés szerecsendiót is reszeltem bele és 1-2 percig ismét forraltam. És készen is volt.
Petrezselyemzöldes, deszkán hosszúkásra kiszaggatott nokedlit csináltam mellé. A vele készült borral kínálhatjuk, mert borral együtt kerek ez az étel. Illetve aki velem együtt nem kedveli a félédes borokat, szárazzal öblítse le. Én épp ezért használom ezt a bort főzésre, mert amúgy egy nagyon finom nedű, de nem szeressem a félédest... ételbe viszont kitűnő. Isteni volt.

Tipp: Ha nem teszünk hozzá tejszínt és zsírjára sütjük, akkor pirítóson is kitűnő jóféle házikenyérrel.
De keverhetünk hozzá túrót vagy ricottát is bőségesen és tölthetjük canelloniba is, vagy nagy kagylótésztába. De házi szélesmetélttel is remek, tejszínes raguként. A puliszka is illik hozzá még köretként, illetve a burgonyagombóc is. (Burgonyagombóc: nudlitészta kis, 1.5 cm-es gombócokká formázva, így kifőzve.)

Padlizsános manti* barna vajjal

Egy valódi meghitt kapcsolatban nem őrizzük meg a függetlenségünket, hanem vállaljuk az egybetartozás kockázatát és felelősségét. Amit megőrzünk, az a szabadságunk.

 (Pál Feri atya)

Na ennél finomabbat nem sokszor ettem. Az inspirációt megint a fantasztikus Casa Moro könyvből kaptam. Szerintem a világ legjobb szakácskönyve.
Az eredeti receptben bárányhús szerepel, én lecseréltem padlizsánra. Megérdemelt volna egy jobb fotót, de éppen két adagot csináltam és éhesek voltunk. Meg házassági évfordulós ünnepi lakomát nem fogok órákig fotózgatni... :) Majd legközelebb.

*manti = török, örmény, kazah, közép-keleti ravioliféleség (magyarul derelye)

Hozzávalók 2 főre (főételként, 6 főre előételként):
a töltelékbe
35 dkg padlizsán (úgy mértem, hogy a szárát már levágtam, tehát szár nélkül),
1 kisebb fej vöröshagyma (kb. 5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
3-4 evőkanál olaj,
5 szem szegfűbors,
2 csipet frissen mozsárban őrölt római kömény,
1/2 teáskanál szárított menta,
1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj.
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
annyi kevéske víz, amennyivel a tészta rugalmas, se nem lágy-se nem kemény lesz.
A joghurthoz:
2 dl natúr joghurt,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/4 gerezd fokhagyma,
pici só.
A barna vajhoz:
5 dkg vaj.
A tetejére még:
darált csilipaprika (csípős pirospaprika).

A tésztát összeállítottam, jól átgyúrtam, tiszta nylonzacsiba tettem és hagytam pihenni míg elkészítettem a tölteléket.
 A padlizsánt fél centis szeletekre vágtam és forró serpenyőben 1-1 evőkanálnyi olajon kicsit szenesre-füstösre sütöttem. (Tényleg süssük meg jól, kell bele ez a füstös íz, mert a padlizsán borzasztó rossz tud lenni, ha nincs elég feketésre-barnásra sütve.) Végül kevés olajon az apró kockákra vágott vörös-és fokhagymát is megdinszteltem. Mindezeket robotgépbe tettem, fűszereztem és ledaráltam jó egyneműre. Végül kóstoltam, elég sós-e. Az állaga abszolút olyan volt egyébként, mint a nyers darált húsé. Ha valaki hússal készítené egyébként, az negyed kiló darálthúst vegyen 2 főre.

Megcsináltam a barna vajat is: kislábosban fölmelegítettem és addig hagytam közepes lángon rotyogni, míg lement a habja és szép barna színe lett, és finom karamellillata. Ne ijedjünk meg, mert az aljára le fog égni a vajban lévő fehérje egy része, kis apró feketés gyöngyöcskék formájában. Semmi baj ezzel. Mikor kész a barna vaj, a lábost állítsuk meg az élén valahogy ügyesen, hagyjuk pár percig leülepedni, aztán finoman öntsük le róla egy kis csészébe a vajat.

A joghurtot is elkészítettem: a nagyon kis darab fokhagymát mozsárban jól összedörzsöltem a csipet sóval, ezt adtam a joghurthoz, és persze az apróra vágott petrezselyemzöldet is.
A tésztát géppel kinyújtottam jó vékonyra (az én gépemen 6-os fokozat) és a raviolikészítő adapterrel megcsináltam a kis derelyéket. Ha kézzel készítjük: jó vékonyra nyújtjuk a tésztát, körülbelül 10 cm-es csíkokra vágjuk, aztán gondolatban két sorra osztjuk és keresztben is kockázzuk, s minden kis kocka közepére teszünk egy mokkáskanálkányi tölteléket. A töltelékek között ecsettel megvizezzük a tésztát, egy másik 10 centis üres tésztacsíkot ráhelyezünk, alaposan összenyomkodjuk és derelyevágóval kockákra vágjuk. De készíthetjük kicsit nagyobb kockákra is, amit előzőleg el is vágunk, mindnek a közepébe tölteléket teszünk, körben megvizezzük a tésztakocka széleit és egyik sarkot átlósan ráhajtjuk a másikra, alaposan lenyomkodjuk. Így háromszögeket fogunk kapni. De körökre is szaggathatjuk a tésztát - tényleg mindegy, ahogy kedvünk tartja.
Forrásban lévő sós vízben kifőztem (1-2 percig főztem), azonnal tálaltam barna vajjal és a fűszeres joghurttal bőven megcsurgatva. A tetejét őrölt csilivel díszítettem.

Mennyei étel.

Bolognai ragu

Böjt ide vagy oda, úgy jártam, hogy nulláznom kell a hűtőm kis fagyasztórekeszét húsvétra. Úgyhogy bolognai készült házi szélesmetélttel. 

Általában szeretek ex-has főzni. De ha híres és klasszikus étel kerül terítékre, akkor ragaszkodom az autentikussághoz - legalábbis, amennyire hazai körülmények között lehetséges. Utána szoktam olvasni, mik az adott receptúra ismérvei. Nagyon nem szeretem, mikor lebutítanak egy eredeti fogást, például emlékszem a 80-as években a bolognait szinte minden háziasszony gyíkhúsból (darálthúskonzerv) készítette ketchuppal és ripityára tört spagettivel... brrrr. :)
Ha olaszos tésztát eszünk, legtöbbször csak egyszerű paradicsomszósszal szoktam készíteni, ezért utánanéztem a bolognai ragunak.

Először ezt az oldalt találtam meg. Föl is tettem a ragut, s közben rábukkantam a Bűvös Szakács írására is. Bár kissé csorbult az eredetiség, mert csak sertéshús volt itthon. Legközelebb marhából készítem, de így is valami olyan fergeteges finom lett, hogy én is meglepődtem... És csak olasz asztali vörösbor volt kéznél, így az került az ételbe a fehér nedű helyett, és persze a környéken nem lehet kapni szárzellert sem, úgyhogy zellergumót reszeltem az ételbe. De nem baj, mert így is egy élmény lett. Sokáig fogom még emlegetni a mai ebédünket.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darált marhahús (nem száraz húsból),

25 dkg vöröshagyma (tisztíva ennyi),

5 evőkanál olívaolaj,

6 dkg zeller (tisztítva),

10 dkg sárgarépa (tisztítva),

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv,

1,5 dl tej,

1,5 dl fehérbor ( vagy könnyű száraz vörös),

kb. 1 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint, a bor és paradicsom savassága függvényében),

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

2 szegfűszeg,

8 dkg vaj.

A tálaláshoz: parmezán.

Az olívaolajon dinsztelni kezdtem az apró kockákra vágott hagymát és a lereszelt zellert és sárgarépát. (Sajtreszelőn reszeltem.) Pároltam kevés sóval, míg megfonnyadtak a zöldségek, aztán hozzáadtam a húst is. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá és most nagy lángon fehéredésig sütöttem. Mikor átsült, hozzáöntöttem a tejet. Nem tévedés! És ne hagyjuk ki, mert ettől lesz olyan fantasztikus a bolognai ragu. A tejjel addig főztem, míg az összes elpárolgott a raguból és újra zsírjára sült. Ekkor öntöttem hozzá a bort, tettem hozzá a paradicsomkonzervet és dobtam bele 2 szem szegfűszeget. Fölforraltam, s mikor forrni kezdett, kis lángra vettem és fedő alatt pároltam jó 3 órán át. Mikor már kevés volt a folyadék alatta, egy kevés vízzel mindig utánahigítottam. Közben kóstoltam is, és eszerint ízesítettem kevés cukorral. A végén úgy fejeztem be a főzést, hogy minden szaftját elsütöttem. Mert a bolognai nem bő lében úszik, hanem egy tömörgyönyör sűrű ragu. Mikor elfőtte a levét, lekapcsoltam a lángot alatta és hozzákevertem a vajat is.

Házi szélesmetélttel (mert ez a ragu megérdemli) és parmezánnal tálaltam.

Mit mondjak? Valami észveszejtően finom!

Itt egy videó a hiteles, eredeti bolognairól: https://www.youtube.com/watch?v=oUREBlqAAyM

És egy szintén hiteles receptúra egy könyvből:

A szilvágyi erdő kincse

 .

  A mogyorón és a mandulán kívül a hajdani nonna egész kis Édent telepített ide. Ami megmaradt belőle: háromféle szilva (a Santa Rosa-szilvát a helybeliek coscia di monacának hívják, vagyis "apácacomb"-nak), füge, alma, sárgabarack, egy félig elszáradt cseresznyefa és többféle körte. Az éppen érő apró, zöldes-piros körte édes és ropogós. A göcsörtös almafák valószínűleg menthetetlenek. Jó lenne tudni, milyen fajtájúak. Apró termésük olyan csúnyácska, mint a gyümölcsök a rovarirtó-reklámokban a termék használata előtt. A fák többsége "önkéntes", annyira fiatal, hogy nem lehetett még itt, mikor a háznak még voltak lakói, és véletlenszerűnek tűnik a helyük is. Az egyik teraszon egymás mellett sorakozik tíz szilvafa, négy pedig közvetlenül alattuk - nyilvánvaló, hogy a lehullott gyümölcs magjából sarjadt az a négy.

  Biztos vagyok benne, hogy a hajdani nonna édesköményt is szedett, hogy megszárítsa sárga virágát és a szárát tűzre dobja a sülő hús alá. Szőlőtőkéket szabadítunk ki a teraszok szélén az elvadult bozót szorításából. Az életrevalóbbak hosszú kacsokat növesztenek most is. Most jövünk rá, hogy annak idején az egész birtok egyetlen méretes szőlőskert volt.

  A nonna által használt legfontosabb alapanyag minden bizonnyal az olívaolaj volt. Fával fűtött tűzhelyében elégett a tengernyi lemetszett gally; belemárthatta az olívaolajba a kenyérszeleteket, mielőtt megpirította őket; bőségesen locsolhatott zöld olívaolajat a levesekbe és a szószokba is. Vászonzsákokban füstölhette a bogyókat telente. Valószínű, hogy a szappant is olívaolajból és a tűzhely hamujából készítette. Férje (vagy bérese) heteket tölthetett az olajfák gondozásával. A régiek szerint az olajfákat úgy kell megmetszeni, hogy a nagyobb ágak között át tudjon repülni egy madár anélkül, hogy szárnyával hozzáérjen a levelekhez. A hajdani gazdának pontosan tudnia kellett azt is, hogy mikor kell szüretelni. Ha a leszedett bogyók nedvesek, penészedésnek indulhatnak, mielőtt az olajsajtolóba kerülnek. A "nyers", fogyasztásra szánt bogyókból pedig ki kell áztatni a kesernyés glikozidot - lúgban vagy sós lében. A praktikus szempontokon kívül számos ősi babona is meghatározza, mikor kell ültetni és szüretelni. Különösen a Hold állása számít. Vergilius is feljegyezte a földművesek hiedelmeit: "Ültess a telihold utáni hetedik napon, az ötödiken semmiképp; éjszaka kaszálj, amikor a harmat meglágyítja a gabona szárát". Attól tartok, Ed orra esne a sötétben.

  Olajfáink közül némelyik göcsörtös, girbegurba vén fa. Sok fiatal fa is van, ezek a tönkrement, öreg törzsek körül sarjadtak ki. Az elhanyagolt, elvadult olajfákat fel kell ébresztenünk. Minden egyes törzset ki kell szabadítanunk a szömörce, a rekettye, a gaz szorításából, aztán meg kell őket metszeni és meg kell trágyázni a földjüket. A teraszokat meg kell tisztítani, föl kell szántani.

  Milton azt írja valahol az Elveszett Paradicsomban, hogy (a galamb) "olajágat hozott, a béke jelét". A Noé bárkájára visszatérő galamb jól választott, az olajfák valóban békét, nyugalmat árasztanak, talán időtlenségüknek köszönhetően. Ezek a fák itt vannak, itt lesznek. És itt voltak. Hogy mi vagyunk itt, vagy valaki más, vagy senki, nekik mindegy, rendületlenül billegnek leveleik, rendületlenül törekszenek a nap felé.

  Egyszer nyáron egy barátommal Mallorcán kirándultunk Soller fölött. Széles teraszokon hatalmas olajfák álltak kilométereken át, közöttük gyalogoltunk. A dombtetőn kőkunyhókat találtunk, ahol a csőszök tanyáztak. Bár eltévedtünk és egy bikával is találkoztunk, egész nap nagy békesség volt a szívünkben a hatalmas, öreg fák között. Ugyanaz a béke szállja meg a szívem, amikor ezen a néhány holdnyi kacskaringós teraszon sétálgatok. Noha emberkéz alkotta a teraszokat, a föld művelésének ez a módja kifejezetten természetesnek tűnik. Az írás egyik legkorábbi típusa, a busztrofedon felváltva rója a sorokat balról jobbra és jobbról balra. Valószínűleg hatékonyabb, gyorsabb így olvasni is. A szó görög tövek összetétele, amelyek jelentése: "úgy fordulni, ahogy az ökör szánt". Ilyenek a mi teraszaink is: amikor az ekét húzó ökör U-alakban megfordul, egy szinttel feljebb találja magát, és már megy is a másik irányba.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

A hétvégén, az esős-borongós idő elől Toscanába repültem. Már sokadszor olvasom újra Frances Mayes könyvét. Imádom ahogy írni tud. Magával ragad, elvarázsol, egy másik világba repít, egy olyanba, amiről érdemes álmodozni... A varázslathoz a húgom is hozzájárult most, mert hozott göröghonból igazi házi olívaolajat nekem. :) Úgyhogy nemzetközi lettem, kiterjesztettem az otthon határait jó szélesre: belefér Olaszország is, Görögország is, és a zalai erdők fenséges szépsége és gazdagsága is.

Tegnap beszélgettem a gombás bácsival az emeleten. Mindig rengeteg féle áruja van, most azonban neki is csak szárított vargányája és fekete tölcsérgombája volt. (Remélem, pénteken már lesz friss is, a kiadós eső után végre!) Az öreg ismeri a szilvágyi erdő minden zegét-zugát. Tőle vásárolják fel a multik is a szárított gombákat. Én is tőle veszem a szárított vargányát, mert csúcsminőségben készíti. Amikor kinyitottam a zacskót itthon, az egész lakást pillanatokon belül belengte az erős, jellegzetes, isteni vargányaillat.

Így hát ez egy koprodukciós étel lett: görög olívaolaj, Frances Mayes olasz porcini-szósz receptje és az utolérhetetlen zalai vargánya alkotja.

Porcini*-szósz 

  Amikor kapható, a friss porcini pompás eledel. Akkor a legfinomabb, ha egyszerűen megkenjük olívaolajjal és megsütjük: olyan, mint egy steak, egyébként gyakran együtt tálalják vele. Szezonon kívül a szárított porcini is remek. Noha kissé drága, elég egy kevés is belőle. Öntsük le ezzel a szósszal a polentát, keverjük rizottóba, vagy szolgáljuk fel tésztával.

  Másfél csésze melegvízben áztassunk körülbelül fél óráig 5-6 dkg szárított porcinit. Vágjunk apró darabokra öt gerezd fokhagymát, és finoman dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban. Adjunk hozzá 1 evőkanál apróra vágott kakukkfüvet meg rozmaringot, 1 csésze paradicsomszószt, sót, borsot. A gomba levét szűrjük át gézen, majd öntsük bele a paradicsomos keverékbe. Vágjuk fel a gombát és tegyük a szószba, majd kis lángon főzzük, amíg be nem sűrűsödik (körülbelül 20 percig). Polentához** 6 személynek elegendő, tésztához 4 személynek.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

(* porcini = vargánya, ** polenta = puliszka, kukoricakása)

Friss spagettit készítettem hozzá, mert nem vagyok nagy barátságban a puliszkával. És bár a legtöbb olaszos tésztát sajt nélkül szeretem, nekem ehhez az ételhez kifejezetten ízlett és kellett a sajt. Friss házi kecskesajtot reszeltem rá, szintén a piacról való, isteni finom házi csoda. Ha friss vargányával készítenénk, akkor azt az elején süssük "zsírjára" a fokhagymával együtt, ezután tegyük csak hozzá a paradicsomot, fűszereket. Amúgy Frances Mayesnek igaza van, natúran, olívaolajon megsütve a legfinomabb a friss vargánya.

És még volt finom kerti paradicsomom is a szószhoz, de már ez a vége sajnos... Ha konzervvel készítjük, és kissé savanykásnak ítéljük a szószt, egy kevés cukrot nyugodtan tegyünk bele, kiegyensúlyozandó az ízeket. És ó, majd elfelejtettem. Egy pohár jóféle száraz vörösbor is dukál hozzá - így kerek az élet. Étel. :)

Álmaim megvalósítása már elkezdődött. Vettem a bolhán egy antik öntöttvas falikutat, réz csappal, amely sárkányfejet formáz. Már csak a kertet kell megtalálnom hozzá... :)