Savanyú vetrece

Nem vagyunk kedvelői sem a tejfölös raguknak, sem a tokányféléknek, de a savanyú vetrecét szeretjük. Talán a pikánssága miatt. Hasonlóan összetett ízvilága van, mint egy jó vadasnak, csak sokkal kevésbé macerás. Vagy inkább mint egy jó pájslinak, csak ezt azok is megehetik, akik a szalontüdőt nem szeretik, mivel színhús van csak benne. Finom marhahúsból is, sertésből is. Időről-időre eszembe jut, hogy "jaj de régen csináltam vetrecét", és ilyenkor sorra is kerítem. Egyébként a dödölléről jutott eszembe, mert szerintem egy natúr, jó ropogósra pirított dödölle tökéletes körete lehet. 

Hozzávalók 4 főre: 

• 8 szelet fél-egy centi vastag hosszúkaraj 
• 1 nagyon nagy fej vöröshagyma 
• 2 gerezd fokhagyma 
• 10-12 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 dl száraz fehérbor 
• 2 kisebb babérlevél 
• 1 kicsi féldiónyi darab friss gyömbér (vagy egy nagyobb késhegynyi őrölt) 
• só 
• frissen őrölt bors 
• 1 nagyobb késhegynyi pirospaprika 
• 1 púpos teáskanál mustár 
• 1 vastagabb karika citrom héjastól (bio) 
• 1 kisdobozos tejföl 
• 1/2 dl zsírosabb tej 
• 1 púposabb evőkanál liszt 
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő 
• a díszítéshez snidling vagy petrezselyemzöld vagy tárkonyzöld ha van 

A húst fél centi széles csíkokra vágtam, és elkevertem a keményítővel és olyan 3 cl vízzel. A szalonnát taréjokra kisütöttem, a visszamaradt zsiradékján nagy lángon átsütöttem a húst, mikor kis színt kapott, mellé került az apróra kockázott vöröshagyma is, kis lángon megdinszteltem, a végén belereszeltem a fazékba a fokhagymát is, átsütöttem, hogy elveszítse a nyerssességét, majd felöntöttem a borral. Nagy lángon rotyogtattam, míg elfőtte az alkoholszagát, aztán felöntöttem a ragut annyi vízzel, amennyi ellepte. Felönthetjük alaplével is, nem fogja elrontani. Tettem bele babérlevelet, a darab gyömbért, sóztam, borsoztam, és lefedve puhára pároltam. A végén a tejfölt elkevertem a mustárral, liszttel, tejjel, és hőkiegyenlítéssel a raghoz keveetem. Végül kinyomkodva hozzáadtam a citromkarikát is, hagytam rotyogni egy-két percig, hogy a liszt-íz eltűnjön, és a citrom kiadhassa a levét. Végül kóstoltam, kell-e még bele citromlé vagy só, vagy mustár vagy bors, és készen is volt. Körete lehet pirított dödölle, natúr nudli, burgonyakrokett, főtt tészta, nokedli, zsemlegombóc, rizs, vagy natúr puliszka is akár. Én most tyúkfül tésztát csináltam hozzá, de nem lett valami szép, mert túl vékonyra nyújtottam a tésztát ahhoz képest, hogy nagyobb fülikéket akartam csinálni. Na majd legközelebb csak négyesig nyújtom a géppel. 

Tipp: ha túl kevés zsírja sül ki a szalonnának, adhatunk hozzá egy kevés vajat is, csak finomabb lesz tőle a vetrece. Valamint szerintem húsgombócokkal is elkészíthető, ha épp ahhoz van kedvünk.

Virslis minikiflik (mini croassantok)

Sok sörkiflit sütöttem már, de eddig ez a legjobb. Kissé leveles, habkönnyű, kívül ropogós, belül pihe-puha. Az eredeti videót a bejegyzés végén megtaláljátok. Én feleztem a mennyiségeket, a nagy gáztepsim pont csurig tele is lett. Az átszámolásnál mindent jól számoltam, az olajmennyiséget viszont elfelejtettem felezni, de szerintem így lett jó. 

Hozzávalók 24 darab kiskiflihez: 

• 1,5 dkg friss élesztő 
• 1 csapott tk kristálycukor 
• 1 csapott tk liszt 
• 10 dkg langyos tej 

------- 

• 40 dkg liszt 
• 2 tk só 
• 1/2 tojás (felvered, elfelezed, a másik fele megy majd a tetejének a megkenéséhez) 
• 12 dkg langyos víz 
• 5 dkg étolaj 

------- 

• 10 dkg hűtőhideg vaj 

------- 

• töltelékként bármi: virslidarabok, szalámi, sajt, túró, stb... a tetejére szezámmag (el is hagyható) 

Az élesztőt elkeverjük a cukorral és a liszttel a langyos tejben, hagyjuk felfutni. Közben a lisztet beleszitáljuk egy nagy tálba, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a fél tojást, az olajat, és a közben felfutott élesztőt. Meggyúrjuk, de nem kell nagyon, csak addig, amíg nem ragad már. Letakarjuk, duplára kelesztjük. Ha megkelt, amekkorára csak tudjuk, jó vékonyra és nagyra kinyújtjuk téglalap alakúra. A kétharmadára ráreszeljük a hideg vajat a négyoldalú reszelő tökreszelő részével. Ráhajtjuk az üres részt, majd arra a másik, vajas részt. Így lesz egy nagyon hosszúkás téglalapunk, amit kettőbe vágunk a közepénél, majd egy tálcára téve, nylonnal letakarva fagyasztóba teszünk 20 percre, hogy a vaj visszakeményedjen. Ha kivettük, az egyik darabot hosszúkás téglalapra kinyújtjuk olyan 3-4 mm vastagra. Sokkal hosszabb legyen, mint széles. Aztán háromszögeket vágunk, ahogy a croassantnál szokás, nekem 12 jött ki egy téglalapból. A háromszögek széles oldalára tesszük a virslit (vagy amit akarunk) és feltekerjük, szilikonos papírral bélelt nagytepsire tesszük. És így tovább. Megspricceljük vagy ecsettel lekenjük őket vízzel, letakarjuk és hagyjuk 20 percig kelni. Aztán begyújtjuk a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütésre. Amíg bemelegszik a sütő, megkenjük a kifliket a maradék tojással, amit tejjel kissé higítunk, és megszórjuk szezámmaggal őket, vagy köménnyel, vagy mákkal, vagy tökmaggal, sajttal, stb... A kifliket 20-25 percig sütjük, míg szép színük lesz. 

Tipp: töltetlenül sörkifliként is süthetjük, akkor szélesebb háromszögeket vágjunk. 

Itt a videó is, ami alapján könnyű elkészíteni (bekapcsolható hozzá magyar felirat): https://www.youtube.com/watch?v=omOwkRppcZI 

Dagasztás nélküli rusztikus vágott zsömlék

Mióta a bolti zsemlék egyszerre rosszak és drágák, azokat is itthon sütöm természetesen. Nem kell dagasztani sem, nagyon egyszerű. Van egy videóm is hozzá, ami megkönnyíti az elkészítését és formázását is, szerintem nagyon guszták ezek a hosszúkás, vágott, rusztikus kis zsömik. A videóban BL80-as kenyérliszttel van megadva a recept, de mivel én a kenyereket is sima BL55-ös lisztből sütöm, kimértem pontosan, hogyan lesz jó így is.

Hozzávalók 5-6 db zsömléhez:

• 25 dkg liszt 
• 165 ml langyos víz (165 dkg langyos víz)
• 1 mk kristálycukor 
• 1 dkg friss élesztő 
• 1 mk sikér (elhagyható)
• 5 gr só (1 tk.)

A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot, majd hozzászitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót sé a sikért is, és fakanállal alaposan elkevertem. Fél óráig hagytam letakarva kelni, majd áthajtogattam. Újabb félóra pihentetés, újabb hajtogatás, aztán már hagytam a duplájára kelni. Lisztezett deszkára vagy pultra borítottam a tésztát, szétlapogattam, de vigyázva, hogy a buborékokat ne nyomkodjam ki. Félbehajtottam a téglalapot, és daraboltam. Vagy 5 kicsit nagyobb, vagy 6 kisebb zsömle jön ki belőle. A darabokat hosszantin kinyújtottam, feltekertem, majd keresztben összecsíptem és gömbölyítettem a pulton. A kis gombócokat 10 percig hagytam állni letakarva, aztán formáztam: kissé kilapítottam a gombócokat, a tenyerem csukló felőli részével ránehezedtem a közepükre, félbehajtottam őket, a záródást végig lenyomkodtam, majd  megsodortam úgy, hogy hosszúkás legyen, a végei pedig hegyesek legyenek. A záródással fölfelé tettem a szilikonos papíros tepsire kelni őket. Letakarva majdnem duplára kelesztettem, közben bekapcsoltam a sütőt alsó-felsőre 210 fokra. Betétel előtt megspricceltem a zsömiket, pengével egy-egy hosszú vágást ejtettem rajtuk, és 20-25 percig sütöttem, míg szép színt kaptak. Kivételkor is kaptak egy kis hidegvízspriccet.

BL80-as lisztből ugyanez a recept, csak azt 170 gr. vízzel kell csinálni, vagyis kicsit többet vesz fel folyadékot a kenyérliszt.

Házi paprikakrém

Ennek is eljött idén is az ideje. Minden évben teszek el pár üveggel ilyen házi paprikakrémet, mert magyaros ételekhez nagyon szuper ízesítő. És tegnap gyönyörű kápia paprikákat kaptam a piacon, és csak 600 forint volt kilója. 

A módszer egyszerű: cutterben ledarálom a kimagozott paprikát, lemérem, és kilónként a paprika súlyának 20 %-ának megfelelő súlyú sót keverek hozzá. Tehát egy kiló paprikahúshoz 20 dkg só kell. Hagyom állni a tálban fél-egy napot a sóval, addig kiereszti az összes levét a paprika, így majd nem fog "kiforrni", kifutni az üvegekből később. 

A só mennyisége miatt korlátlan ideig eláll. De érdemes minden évben épp annyit eltenni, amennyi körülbelül el fog fogyni, mert ez is bebarnul, fakul, vagyis ha nagyon sokáig áll, már nem lesz ilyen gyönyörű guszta. 

Tipp: pritamin paprikából ugyanígy készíthető, vagy akár vegyesen is. Csak mostanában pritaminhoz jutni jóval nehezebb, mint kápiához. 

Tipp2: ha krémesebb állagot szeretnétek, akkor mikor már állt a sóval fél-egy napot, át lehet forgatni turmixgépben vagy botmixerrel. 

Nekem 75 dkg paprikahúsból 4 ilyen kis üveg krémem lett. Tavalyról még maradt egy kis üveggel, szerintem ennyi pont elég lesz nekünk, kettőnkre főzök csak.

Sokhagymás sülthús

A hétvégén kérdeztem sógoromtól, mi lesz náluk a vasárnapi menü, s ezt a hagymás sültet mondta burgonyapürével. Mikor kértem a receptet - mivel nagyon szép oldalast sikerült tegnap vennem, így arra gondoltam, akkor megcsinálom én is -, akkor derült ki, hogy az általa hagymás sültként emlegetett fogás a "család kedvence" egyszerűbb verziója, amit valamikor jó régen (tán az özönvíz előtt, a világ teremtése után valamikor) mindketten anyósomtól tanultunk.   

Hozzávalók 2-3 főre:

• 80 dkg oldalas 
• 60 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• mustár
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 mokkáskanál kristálycukor

A húst sózzuk, borsozzuk, bekenjük vékonyan mustárral, és szép piros-pecsenyésre elősütjük egy serpenyőben az olaj és vaj keverékén. Félretesszük egy tányérra, és a visszamaradt zsiradékon némi sóval nagy lángon átsütjük a nem túl vékony félfőre vágott vöröshagymát. A végén hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymacikket is, aláöntjük a bort, megszórjuk a cukorral és addig sütjük, míg a bor kimegy alóla. Szép karamelles színe legyen a végére.

Egy sütőtál aljára terítjük a sült hagymát, ráhalmozzuk az elősütött húst, lefedjük alufóliával (vagy ha römertopfban készítjük, rátesszük a tetejét), és 170 fokos sütőben alsó-felsőn 2 órán át sütjük. A végén levesszük a fóliát, a sütőt 200 fokra állítjuk, és 10 percig még sütjük, hogy szép piros-ropogós legyen a hús felülete.

Köretként illik hozzá a burgonyapüré, a sima főtt burgonya, a párolt rizs, a puliszka. Kitűnő hozzá egy hagyma nélküli, petrezselymes paradicsomsaláta szezonban, vagy egy káposztasaláta, vagy bármilyen gyümölcskompót.

Tipp: nem csak oldalasból jó, lehet készíteni tarjából, lapockából vagy dagadóból is. A combot nem javaslom, nagyon száraz lesz. És szerintem marhahússal is finom lenne, sőt. Legközelebb azzal fogom elkészíteni. (És az is lehet, hogy a marhahússzeletek közé dobok még pár szem aszalt szilvát is...)

Csicseriborsós piláf - Nohutlu Pilav 🇹🇷

Új kedvenc. Sokkal jobban ízlik, mint a rizibizi. 🙂 Szerintem ezentúl ha rizsköretet csinálok valamihez, így csicseriborsósan fogom készíteni. 

 

Ez egy végtelenül egyszerű török étel egyébként, készítik otthon is, de árulják a török utcákon is kis kocsikból mint street foodot. Szokták enni csak a rizst is önmagában savanyúsággal, de főtt, tépett csirkemellcsíkokkal dúsítva is fogyasztják. Négy főre mondom. A 40 dkg rizst átmossuk és áztatjuk fél óráig. Amíg ázik a rizs, fölteszünk egy nagyobb csontos csirkemellet főni másfél liter vízben sóval, borssal, fél vöröshagymával, 3-4 gerezd fokhagymával. Ha megfőtt a csirkemell, kivesszük a vízből, a levét leszűrjük. A lecsepegtetett rizst 2-3 dkg vajon megpirítjuk míg áttetszővé válnak a szemek, majd kimérünk 7,5 dl-t a csirkemell főzőlevéből, és felöntjük vele a rizst. Hozzáadunk 2 konzerv átmosott csicseriborsót is, és forrásig nagy lángon hagyjuk, majd ha felforrt, áttesszük a tűzhely legkisebb lángjára, lefedjük és addig főzzük, míg a rizsszemek között még látunk folyadékot. A hő lekapcsolása után még hagyjuk fedő alatt úgy 15 percig puhulni a rizst. A csirkemellet csíkokra szedjük, és kevés vajon átpirítjuk kissé. Tálaláskor a felhalmozott piláf tetejére halmozzuk a húst, így tálaljuk. (Tegnap este készítettem a piláfot vacsira, amit önmagában ettem, ma a maradék rizshez csak pirítottam a csirkemellet vajon, így is isteni, ha nincs főzve, csak sütve van a csirkemell.)

Vegák sima vízzel vagy zöldségalaplével öntsék fel a piláfot. Vegánok pedig használjanak olajat vaj helyett.

Itt a készítése a videóban:  https://www.youtube.com/watch?v=PCKfi7Ogd5w

 

Whiskey-s pecsenyekacsamáj krém

Régen csináltam már májat, és ma megint volt a piacon kacsamáj, ami olcsóbb és szerintem finomabb, mint a csirkemáj, szóval vettem belőle, és úgy döntöttem, vacsorára májkrémnek pont tökéletes lesz. (Cica is örült, májfüggő a drágám...) Mivel a heti kártyapartinkra a többiek szoktak hozni valamilyen röviditalt, így most van a spájzomban egy üveg skót whiskey. Nem átallottam egy keveset beletenni a májkrémbe. És milyen jó benne! 

 

Hozzávalók: 

• 40 dkg pecsenyekacsamáj
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 3 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• 1 púpos evőkanál majoránna
• 2 cl whiskey
• 4 cl 2,8-as vagy 3,5-ös tej
• A tetejére: 5 dkg vaj. 

A májat megtisztítottam. A vaj és olívaolaj keverékén a félfőre vágott vöröshagymát, és a szeletekre vágott fokhagymát kevés sóval megdinszteltem, erre jött a máj, amit fehéredésig nagy lángon sütöttem, aztán megkínáltam a whiskeyvel, és meg is gyújtottam, vagyis flambíroztam. Majd közepes lángon sütöttem tovább a fűszerekkel: sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával olyan 15 percig, vagyis amíg a máj teljesen átsült. Mikor készen volt, azon melegében botmixerrel krémesítettem, közben hozzáadva a tejet is. Végül tálkába tettem, a tetejére olvasztott vajat öntöttem, kicsit megdíszítettem, és mikor meghűlt, hűtőben kidermesztettem. Isteni finom és krémes. Talán életem eddigi legfinomabb májkréme lett.

Cordon bleu

Vannak ételek, amiket nagyon szoktunk szeretni, de vendéglőkben nem ajánlott rendelni őket. Ilyenek például a bolognai, a hortobágyi palacsinta, a pasta carbonara, a sima rántott hús, vagy amiről most esik szó: a cordon bleu. Ami nem gordon bleu... Már ott kezdődik ennek a finom fogásnak a bántalmazása, lefokozása, hogy mennyi étlapon látom rosszul írva. A cordon francia szó, szalagot jelent, a bleu pedig kéket. Vagyis az étel neve kék szalag. Ami egyébként régen éppenpont a kiválóságért járt: a francia Chivalric Order of the Holy Spirit (Szentlélek Lovagrend) nevű rend egyik kitüntetése volt. Később a „cordon bleu” kifejezés a gasztronómiában is meghonosult, és változatlanul a kiválóságot képviselte. Hát, kerekszép hazánkban azt hiszem, kevés szakács nyerhetné el.

 

A cordon bleu nagyon finom tud lenni, de csak ha jól van elkészítve. Így hát itthon magam csinálom, bár elég ritkán. Ezért nálam akár  ünnepi fogásként is szóba szokott jönni. 

Az eredeti borjúhússal készül, de ahogy egyre népszerűbbé vált az idők folyamán, a borjúhús lecserélődött sertés-, csirke- vagy pulykahúsra. Én sertéshúsból szeretem, a karaj, vagy méginkább a szűzpecsenye a legjobb hozzá. Szárnyasok esetében pedig a mellehús.

Hogy lehet elrontani? 📌Nem jó húst választunk. Például nem készíthető sertéscombból, mert rágós lesz és íze sincs olyan jó, mint a karajnak, vagy a szűzpecsenyének. 📌Nem jó fajta sonkát - valódi érlelt, vagy füstölt sonkát -, sajtot töltünk bele, hanem valami olcsó gépsonkát, csak trappistát, abból sem a jobb minőségűt. Sonkából lehet gépsonkát is használni, vagyis szendvicssonkát, ha az jó minőségű. 📌Érezhetetlenül kevés töltelék kerül a húsok közé. 📌Bolti panírral dolgozunk, egy jó házi szemlemorzsa helyett. 📌A sütést elrontjuk: túl nagy lángon sütjük, így nem sül át, viszont a panír megég rajta, vagy túl lassan sütjük, így kiszárítjuk.

A hozzávalóit nem érdemes pontosan megadni, mert bármely alkatrész szabadon választható: a hús fajtája is, lényeg, hogy 📌a sertés hús legyen finoman megklopflova, a csirkét, pulykát nem kell, csak megfelelően vékonyra szelni. 📌Találjuk el a besózását a húsnak, ha túl sós sonkát választunk, vigyázzunk a sóval. Ugyanez igaz a sajt töltelékre is. Ami lehet füstölt sajt, mozzarellaféle, de bármely ízesebb sajt is: parmezán, gouda, cheddar, stb...

📌Ha lehet, házi morzsát használjunk. Pankót nem, szerintem a normál méretű morzsa áll jól neki. 📌Bő zsiradékban süssük, akkor tud szépen, egyenletesen és úgy sülni, hogy nem szívja tele magát a zsiradékkal. 📌Közepes lángon sütjük, nem kell lefedni. 

📌A legtöbb vendéglátóhelyen tekercs formára készítik, nem szükséges. Sokkal jobban és könnyebben tölthető, ha két sima szelet hús közé kerül a töltelék. Valószínűleg az eredeti is így készült, nem tekercsként. Ha nem vagyunk profik (én sem vagyok az), akkor nyugodtan használjunk hústűket a szeletek összetartására, mert mikor kisültek a finom husikák, utána úgyis könnyedén el tudjuk őket távolítani. Körete bármi lehet, ami kedvünk szerint való. 

Céklás szilvakrémleves krémfehér sajttal (fetával), mentával és habanero chilivel

Még van szilva a piacon. És amilyen meleg van, még friss mentám is van a konyhaablakomban. 

 

Úgy 70 dkg szilvát kimagoztam, lábosba tettem, egy közepes céklát megpucoltam és mandolinszeletelővel jó vékonyan felszeltem, szintén ment a lábosba. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte úgy kicsit bővebben, ízesítettem csipet fahéjjal, egy szegfűszeggel, fél mokkáskanál kardamommagporral és fél mokkáskanál őrölt gyömbérrel. Sóztam is kissé, és puhulásig főztem. Botmixerrel pürésítettem, kevés tejszínt is adtam hozzá (csak egy decinyit), és 3 púposabb teáskanál étkezési keményítőt 1-2 dl hideg vízben elkeverve a leveshez adtam és felforraltam kevergetve. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, és ekkor ízesítettem be cukorral, mézzel (én viszonylag édesre készítettem, de ízlés szerint édesítsétek) és még só kellett bele az ízek egyensúlya miatt. Amikor langyosra hűlt, hűtőbe tettem. A gyümölcslevesek jéghidegen az igazik, de ez a szobahőmérsékletnél épp csak kicsit hűvösebben finom. Nem kell nagyon behűteni. Fetával, mentával és habanero karikákkal tálaltam. Az egész kulcsa ez a gyümölcsös-parfümös paprika, a maga csípősségével és mennyei ízével, nélküle ez a leves csak egy leves - na jó, amúgy is nagyon finom leves -, vele pedig igazi ízbomba. Ha nincs habanero chilitek, jó a sima hosszúkás chilivel is, de csak pirossal, annak egész más íze van, mint a zöldnek vagy sárgának vagy narancsnak. Ehhez a leveshez a piros chilik illenek, csakis. 🌶🌶🌶 

Tipp: érdemes a fogyasztása előtti nap elkészíteni, mert másnapra állnak össze tökéletesen az ízek.

Vargabéles

Ma maradékhasznosítós desszert lesz, mert megint sikerült túlméreteznem a húsleveshez a megfőzendő cérnametéltet. A vargabéles szerintem egy méltánytalanul keveset készített édesség, holott a túrós sütik kategóriájában ellenállhatatlanul jó, mivel a cérnametélttől a tölteléke nem fojtós, hanem habkönnyű és remegős. Ráadásul elkészíteni is gyerekjáték. 

Így készült: volt 12 dkg főtt cérnametéltem. Ehhez vettem két 9 lapos réteslap csomagot. Egy tálban kikevertem 25 dkg túrót 30 dkg 25%-os sűrű tejföllel, egy marék mazsolával, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval és ízlés szerint cukorral, vaníliás cukorral, valamint 2 tojás sárgájával és a főtt cérnametélttel. Mivel keveselltem a cérnametéltet, még kevertem hozzá 8 dkg száraz tésztát is, és így lett jó. Mire megsült, a száraz cérnametélt is tökéletesen bepuhult. A tojások fehérjét egy evőkanál porcukorral sűrű habbá vertem és ezt is a túrós keverékhez kevertem. Egy nagyobb tepsit (24 cm-szer 36-ost) kiolajoztam, és a réteslapok felét (9 db-ot) lerétegeztem úgy, hogy minden réteget olajoztam. Vissza kellett hajtanom, mert kisebb volt a tepsi, mint a lapok, de ez még jó is volt, így több lett a réteslap-réteg. Aztán elsimítottam rajta a túrós tölteléket, és a tetejére ugyancsak olajozva rárétegeztem a maradék 9 réteslapot. A legfelső lapot is csak olajoztam, így szuper ropogós lett. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem. Kiadós, mert 12 kocka lett belőle, így ha kettőt is megeszik valaki egy gazdag leves után, akkor is elég 6 főre. 

Tipp: ha nem maradékkal készítenétek, szerintem nem kell előfőzni a cérnametéltet, ezekhez a megadott mennyiségekhez én 15-20 dkg száraz cérnametéltet tennék.

Blitva (mándoldos burgonya) grillezett kalamárikkal

Egy ideje figyelek rá, hogy több halfélét együnk. Például halászlevet is rendszeresen főzök mostanában, hála a házunk alatt lévő remek halboltnak. Tegnap is a halleves végett tértem be, de épp nem volt friss kárászuk, ellenben megláttam ezeket a szépséges tintahalakat. Ahogy az a végzet által történni szokott, egész más zsákmánnyal jöttem ki a boltból, mint amiért mentem... Úgyhogy reprodukáltam a nemrégiben, Szabadkán evett ételünket, mert nagyon ízlett. És a halastól azt is megtudtam, hogyan nevezik a szerbek és horvátok által nagyon kedvelt mándoldos krumplit, amit előszeretettel készítenek halak, illetve tenger gyümölcsei mellé. A neve egyszerűen blitva, s ha jól tudom, ez a mángold neve náluk. Ami kihívást jelentett, az a kalamári tisztítása és sütése volt, még soha nem csináltam egyiket sem. De jelentem: remekül sikerült mindkettő.

A kalamári tisztítása: általában fagyasztva kapható, ezért este későn letettem a fagyasztóból a normál hűtőbe, így reggelre ki is olvadt. Azzal kell kezdeni, hogy a fejénél megfogjuk, és kihúzzuk a belsejét. Aztán kihúzzuk a kis áttetsző csontját, ami úgy néz ki, mint egy kis műanyag, hosszúkás levélke. Könnyen kijön. Aztán egy hosszúnyelű kiskanállal kikaparjuk a belsejét, hogy teljesen tiszta legyen, a külsejéről pedig eltávolítjuk a két kis úszót és a vékony bőrt. Majd alaposan megmossuk. Aztán a fejrészről levágjuk a kis csápokat a szemek mögött, így egyen maradnak a kis úszók. Ahogy elvágjuk, egy kis gömbölyű porcos rész marad a csápok közepén, azt is eltávolítjuk, majd alaposan megmossuk a letisztított csápokat is. Ezeken marad kis szürkés bőr, ami nem eltávolítható, szóval ezzel együtt sütjük. Végül besózzuk és visszatesszük a hűtőbe sütésig. 

A kalamári sütése: vághatjuk karikákra is, de egyben is hagyhatjuk a törzseket. Én egyben hagytam. A fölösleges vizet öntsük le a kalamárikról, hogy ne fröcsköljön nagyon sütésnél. Egy serpenyőt nagyon forrósítsunk fel, mert tulajdonképpen grillezni fogjuk. Amikor már jó forró a serpenyő, kevés olívaolajat öntsünk bele és helyezzük a serpenyőbe a tintahalakat: mind a törzseket, mint a kis csápokat. Rázogassuk a serpenyőt időnként, hogy minden oldalról tudjanak a darabok grilleződni. A tintahalnál nagyon kell ügyelni arra, hogy ne süssük túl, mert egyik pillanatról a másikra cipőtalp állagúra tud keményedni. Én olyan három percig sütöttem, és hihetetlenül omlós és puha lett, ugyanakkor gyönyörű színt is kapott. Ennyi pont elég neki, tökéletesen átsül.

A blitva hozzávalói 2 főre: 

70 dkg burgonya

25 dkg mángold

só, frissen őrölt bors

2 evőkanál olívaolaj

2 nagy gerezd fokhagyma

A burgonyát hajában megfőzzük, majd megtisztítjuk. A mángoldot megmossuk és a középső, vastag ereket kivesszük, aztán a leveleket nagyobb négyzetekre vágjuk. Egy serpenyőbe kockázzuk a főtt burgonyát, sózzuk, borsozzuk és olívaolajjal megöntjük, majd kissé átpirítjuk. Végül hozzáadjuk a mángoldot is, és az apróra vágott fokhagymát is. Addig sütjük, míg a mángold összeesik.

Mivel mi kaptunk hozzá Szabadkán egy egyszerű öntetet is, én is elkészítettem, mert nagyon illett a sült kalamárira.

Az öntet: fél-egy deciliter olívaolajban elkeverünk fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldet, egy nagy gerezd zúzott fokhagymát és pici sót, majd alaposan összekeverjük.

Tálalás: a blitvát tálaljuk a grillezett kalamárival a tányéron, mellé adjuk az öntetet és én paradicsomsalátát is készítettem: paradicsom félkarikázva, egy szál újhagyma zöldjével együtt karikázva, sózva, citromlével kissé meglocsolva, olívaolajjal is kissé megöntve. Mindezek mellé még citromgerezdeket is tettem az asztalra, mert a kalamárinak nagyon jót tesz, ha nemcsak ezzel a petrezselymes-fokhagymás öntettel kínáljuk meg, de kevés citromlével is. 

Ez a petrezselymes-fokhagymás öntet nagyon jó a rántott padlizsánkarikákra is, csakúgy mint pár csepp citromlé - mert azt is sütöttem ma, mármint rántott padlizsánkarikákat. Isteni volt hozzá ez a fokhagymás öntet, csakúgy, mint a paradicsomsaláta.

Nem ördöngösség és mennyei finom étel. Méltón búcsúztattuk az idei nyarat, azt hiszem. Tipp: ha nem kapunk mángoldot, helyettesíthetjük spenótlevelekkel is.

Boeuf bourguignon (burgundi marharagu)

Na kérem, a híres burgundi marharagu, ím a konyhámban is elkészült. Itt magyarhonban a Julie & Julia című gasztrofilm miatt híresült el, addig nemigen tudtak a jónépek nálunk erről a híres francia pörköltről. Eredete nem tisztázott, vagy egy királynak készült (ilyet is olvastam) vagy a burgundi vidék remek marhahúsának és vörösborának háziasításából született a paraszti konyhákban. 

Az ételt egyfajta mítikus felhő lengi körül, ezt én most kicsit lerombolnám. Mármint azt a részét, hogy hű de nehéz elkészíteni. Mert nem. Én abból indulok ki, hogy parasztételről van szó, vagyis a túlbonyolítás már csicsamicsa, és fölösleges. A parasztételek egyszerűek. Tégy bele mindent a fazékba: kevés dolgot, de jó dolgokat, a többit pedig az idő és a tűz elintézi. Egy jó ragu, főleg ha marha-, vad-, bárány-, birka- vagy kecskehúsból készül, az bizony sok órán át lesz omlós puha. S ami sok órán át párolódik, az bizony finoman összefő, tökéletes ízharmóniát alkotva. A jó ragu legfontosabb hozzávalója tehát az idő. És ennyi a titok. Az már, hogy tesz-e valaki a burgundi raguba szalonnát vagy gombát, elhanyagolható kérdés. (Az eredetiben úgy tudom nincs egyik sem.)

Szóval nem kell félni tőle. Mert amúgy érdemes megcsinálni, mert nagyon, nagyon finom lesz a végeredmény. 

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg marhalábszár (én csontosat vettem, olyat, amiből az ossobuco is készül) ha csontos, ha csont nélküli, akor elég az 1 kg is
6 dkg vaj
1-2 evőkanál olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj
25 dkg sárgarépa olyan centi vastag karikákra vágva
25 dkg apró vöröshagyma vagy gyöngyhagyma
25 dkg gomba, ha lehet erdei vagy mezei (de el is hagyható, én nem főztem most bele)
15 dkg szalonna (elhagyható, az enyémben sincs)
15 dkg vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1 nagy vagy 2 kisebb babérlevél
8-10 szem bors
1 ágacska kakukkfű
1 ágacska rozmaring (csak olyan 5 cm-nyi, de el is hagyható)
1 evőkanál sűrített paradicsom
4 dl száraz vörösbor (a burgundi az autentikus, de bármilyen jófajta száraz vörösbor használható)
4 dl marhahúsleves (ennek híján én 2 marhahúsleves kockát tettem az ételbe)
2 csipet kristálycukor

A vaslábasomban felolvasztottam a vajat, adtam hozzá fél evőkanálnyi olívaolajat is, és a nagyobb darabokra vágott, papírtörlővel víztelenített marhahúsdarabokat átpirítottam három menetben, hogy ne főjön, hanem tényleg piruljon. A visszamaradt zsiradékba tettem a nem túl vékony karikákra vágott sárgarépát és a kockázott vörös- és fokhagymát is. Kissé sóztam, és üvegesre pároltam. Felöntöttem a borral, beletettem a fűszereket, a sűrített paradicsomot, az alaplét és a megsütött húsdarabokat. Még sóztam kicsit és pici cukrot is tettem hozzá. Ez is elhagyható, de kerekebb lesz az íze. Felforraltam, hagytam rotyogni olyan öt percig, aztán kis lángra tettem és lefedtem. Három órát főztem a legkisebb láng legkisebb fokozatán. (Be lehet tenni a sütőbe is, ha olyan az edényünk, de nem akartam nagyon bemelegíteni a lakást.)

A második óra után a megtisztított kicsi vöröshagymákat kevés olívaolajon egy serpenyőben full lángon meggrilleztem, tényleg itt-ott feketésre sütöttem. Majd a főzés vége előtt fél órával hozzáadtam a raguhoz. Ha tennétek bele valamilyen finom gombát: vargányát, szegfűgombát, lila pereszkét, erdei csiperkét, őzlábat vagy galambicát, azt ugyanúgy nagy lángon süssétek meg, mint az apró hagymákat, és a hagymákkal együtt a főzés vége előtti fél órával azok is mehetnek a raguba.

Mivel nem ehetek lisztet, ezért nem sűrítettem a ragut. Így is tökéletes volt, de ha kissé sűrűbb szaftra vágytok, akkor a főzés elején, mikor megpárolódott az apróra vágott vörös és fokhagyma, hintsétek meg liszttel, kissé pirítsátok-kevergessétek át, és úgy öntsétek föl apránként a vörösborral. A másik variáció az, ha nagyon finoman lisztbe forgatjátok a húsdarabokat pirítás előtt, s úgy sütitek át az elején. Ettől a liszt is kap egy jó ízt, és védi is a húst a kiszáradástól, szóval én így csinálnám. :)

Körete a sok vajjal készített, ezért igazán kényeztető és krémes burgonyapüré, én is most azzal kínáltam. Plusz gyönyörű zöld ceruzababot vettem a piacon, egyben hagyva őket megfőztem sós-cukros vízben, majd átgrilleztem a serpenyőben és még ezt is a tányérra tettem a ragu és püré mellé, nagyon jól illett hozzá. De tálalhatjuk jófajta házikenyérrel is, amivel ki lehet tunkolni a szaftját. Nekem puliszkával is bejönne, vagy dödöllével is.

Legalább olyan jó, mint a mi marhapörköltünk, sőt. Talán még finomabb.

Pavlova 2.0

Ma megint ilyen körtés pavlovát készítettem desszertnek, de már egy ideje Raymond Blanc módszerét használom. Nekem sokkal jobban bevált. Épp a fordítottja annak, ahogyan általában mindenki más készíti, és ahogy az első pavlovám is készült. Sokkal kevésbé esik össze a végén, garantáltan krémes marad a közepe és ropogós lesz a felülete, és a legnagyobb különbség a keményítőssel szemben, hogy nem válik nyúlósan fogbaragadóssá.

Raymond Blanc pavlovája

Tehát: közepes tojásfehérjénként kell 

1 mokkáskanál citromlé, 

33 gramm kristálycukor (nem túl durva szemcséjű) és 

25 gramm átszitált porcukor. 

Keményítő nem kell bele.

A menet a következő: kezdd el felverni a fehérjét a citromlével, és mikor már jó habos, egy-két evőkanalanként add hozzá apránként a kristálycukrot és addig verd, míg nagyon sűrű, kemény habot kapsz. A végén keverd hozzá - de már csak spatulával - kézzel a porcukrot. 

Halmozd szilikonos sütőpapírra, tedd nagyon kis lángra és süsd max. egy óráig.

A pavlovát egyébként azért is szeretem, mert egész évben készíthető idényjellegűen, épp mikor milyen gyümölcs érik. Télen meg kompóttal is tökéletes.

Fahéjas csiga

A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogyan éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?

(Bakancslista c. film)

Itt van az ősz, s ezzel együtt a tartalmasabb levesek időszaka is. Nem szoktam egy gazdag bableves vagy gulyás után mást csinálni, mint valami süteményfélét, édes tésztát vagy felfújtat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez
porcukor

A langyos tejet keverjük el a cukorral, az élesztővel és futtassuk kissé fel, majd adjuk a sóval elkevert liszthez, a fél tojással (verjük fel az egész tojást, aztán körülbelül a felét adjuk a tésztához) és az éppcsak langyos olvasztott vajjal együtt, és dagasszuk szép fényes, sima tésztává. Takarjuk le, és hagyjuk duplájára kelni.

Nyújtsuk ki lisztezett deszkán sodrófával olyan 3-4 milliméter vastagra és téglalap alakúra, kenjük meg az olvasztott vajjal és hintsük meg a fahéjjal elkevert kristálycukorral. Tekerjük fel szorosan egy nagy hengerré, majd vágjuk 16 szeletre. 

Egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy gáztepsire sorakoztassuk egymás mellé a szeleteket fektetve úgy, hogy kissé lelapogatjuk őket, hogy csak olyan 2 cm magasak legyenek. Kenjük le a maradék tojással, és előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt süssük készre. Tálalás előtt meghinthetjük kevés porcukorral is.

A fahéj egyszer már meglepett. Nem tartozik a kedvenc fűszereim közé, de hús- vagy padlizsánételekhez szoktam használni. Viszont mióta a churrost megkóstoltam, átértékelődött bennem ezaz: például ha csak a fahéj íze dominál, akkor isteni tud lenni édesen is. 

Ezt a csigát már sütöttem kakaósan is, de meg sem közelíti ezt a fahéjas változatot. 

A tésztája egy nagyon jó alap-kelttészta, ami bármivel tölthető akár édesen, akár sósan (akkor a cukrot ki kell hagyni belőle), és formázható másképp is. Ismét Antukné Ildikónál találtam a receptet, de csak fél adagot sütök mindig belőle, mert így is 16 db csiga lesz, ami kettőnknek bőven elég, és éppen elfér a nagy gáztepsimre.

Dutch baby

Megfigyeltem, hogy a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 

Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.

(Vavyan Fable)

Maradt a fini baracköntetből, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is.  Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegős. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütőtálamba sok is volt. De elsőre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyőben (olyanban, ami sütőbe tehető) vagy sütőtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben: 16-18 cm átmérőjűekben.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg liszt
2 tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj

A sütőt fullhőfokra előmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyőben, a tűzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütőbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.

Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem először, de nem utoljára készítettem.

Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.

"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem erről lesz szó.  A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütőben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenből származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízből készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.

   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.

   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏

A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  

Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.

Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt

4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só

7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *

Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)

A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.

* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

Nosztalgiakifli

Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".

 (Emma Hartley)

No igen... Van ami jó ha változik, és vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy megszerettük őket.

Mióta nincs az az őrült meleg, újra folyamatosan én sütöm a kenyereinket, péksütijeinket. Kelt tésztákat nagyon szeretek csinálni, mégha az ezeréves, sütésre alkalmatlan tűzhelyem előtt kell is varázslótáncot járnom minden alkalommal, hogy el ne égjen, se sületlen se legyen, és a többi előre nem látható katasztrófa, ami csak bekövetkezhet ilyenkor, no az mind elhárítandó bármilyen mágiával, ami csak létezik.

Ez a kifli mostanában több helyről is megtalált, s amúgy is bojkottálom a Lipóti Pékség nosztalgiakiflijét, mióta megváltoztatták a receptjét és 50 Ft-ért (lehet hogy már 60-ért, nem tudom) felfújt, száraz kiflit vehetnék. Nem teszem, inkább megsütöm. Antukné Ildikónak hálás köszönetem a receptért. Én kissé növeltem a mennyiségeket, így 12 db szép, normál méretű kifli lett belőle.

Ez az eredeti recept, ebből 8 darab lesz:
350 g búzaliszt (BL55)
250 ml 2,8%-os tej
25 g élesztő (friss)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor
25 g vaj (olvasztott)
a kenéshez
1 evőkanál 2,8%-os tej

A növelt mennyiség 12 darabhoz:
45 dkg liszt (Bl55, nálam COOP liszt)
3 dl tej (bő 3 dl, nem szűken mért)
2 dkg friss élesztő
3 dkg olvasztott vaj
1 és 1/2 teáskanál só (csapottabb)
1 kávéskanál kristálycukor
a kenéshez
2 evőkanál tej

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk, majd a sóval elkevert liszthez adjuk és szép sima tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk az éppcsak langyos olvasztott vajat is, és azt is beledolgozzuk, míg újra szép fényes lesz a tészta, és nem ragad a tálhoz. Letakarjuk és hagyjuk a duplájára kelni.

Majd 3 egyforma méretű darabba vágjuk és gombócoljuk. Letakarjuk, megint hagyjuk kicsit kelni. 

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. A tepsiket sütőpapírral kibéleljük.

A gombócokat egyesével kinyújtjuk, és 4 negyedre vágjuk, majd a cikkelyek azon részét, amik a középpont felé mutatnak, alaposan kinyújtjuk sodrófával, amennyire csak tudjuk. Így egy nagyon hosszított háromszöget kapunk, és kell is, mert csak így lesz sok hajtás a kiflin. Ildikó receptjénél vannak fázisfotók is.

Amikor kinyújtottunk egy cikkelyt, jó szorosan feltekerjük. (Én több tejet készítettem elő a kenéshez, ezért feltekerés előtt, de már nyújtás után a cikkelyeket is megkentem vékonyan, így könnyebben összeragad ahogy tekerjük, és később sem fog szétnyílni, ugyanakkor mikor már esszük, gyönyörűen legöngyölődik, vagyis a rétegek szépen elválnak. Ki lehet húzni a belsejét és csigabigában van benne a lágy tészta, ahogy egy valamirevaló, igazi kiflinél lennie kell.)

A kész péksütiket a tepsikre tettem, letakartam és még 10-15 percig hagytam állni őket. Sütőbe tétel előtt a tetejüket megkentem a tejjel. Aztán az előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sültek.

Nagyon finom, igazi békebeli vajas kifli. Igaz, a recept kelesztés nélküli, de azért én mindenütt ráhagytam időket mert kevesebb élesztővel csináltam, mint amennyit megadott az eredeti recept és nagyon finom könnyű, lyukacsos, pihepuha darabok lettek.
Ha nem fogy el mind, a szikkadt darabokból el lehet készíteni ezt az isteni, addiktív töltött kiflit. 

És találtam még egy jó receptet, legközelebb ezt is kipróbálom: békebeli tejes kifli. A tejmennyiséget keveslem a receptnél, szerintem minimum 3,5 dl kell ennyi liszthez, no de. Ez zsírral készül, és a hajtogatás más módszerrel történik: darabonként van adagolva a tészta, és jó hosszúkásra van aztán kinyújtva. Ez is egy szuper módszer, talán még jobb, mint amit leírtam fentebb.

Szilvás cobbler

Sok évekkel ezelőtt, hol voltunk, hol nem voltunk, de volt egy házacska a Balatonnál, a Tűhegyen még jóval innen, de Badacsonyon túl, a villanyoszlopnál a kanyar után, egy szép szőlőben.  Ennek a pici házikónak a szintén pici konyhája roppant egyszerűen volt felszerelve. 

Mégis mindent meg tudtam csinálni benne. Akkor jöttem rá, mennyi sok fölösleges kacatot halmozunk fel az évek során. A konyhában is, meg másutt is. Emlékszem akkor meg is fogadtam, hogy nem bővítek, nem veszek csábító kütyüket. Be is tartottam, csak a legszükségesebb eszközeim vannak ma is. A konyhában is, meg másutt is.

A cobbler egy amcsi sütemény, ami a brownie-hoz hasonlóan egyszerű, de elképesztően finom. És ami a lényeg: gyümölcsös. Mert késő tavasztól ősz végéig, amíg érnek a finomságok a fákon, bokrokon, levelek alatt, szeretek idénynek megfelelő desszerteket készíteni. És a cobbler az egyik legjobb választás ehhez. Pillanatok alatt össze lehet dobni, és mindig isteni. Főleg ha még egy-két gombóc vaníliafagyit is teszünk mellé a tálalásnál.

Hozzávalók egy normále sütőtálhoz
A gyümölcsös réteghez:
1 kg szilva (magozva 80-90 dkg)
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint és lehet sötét vagy világos nádcukor is)
csipet só
1 mokkáskanálka vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 csillagánizsnak 3 szirmocskája
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál rum
1 evőkanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz.
A tésztához:
6 dkg zabpehelyliszt
14 dkg fehér liszt
5 dkg porcukor
7 dkg hideg vaj
3 evőkanál natúr joghurt
1 kisebb tojás
1 púpos teáskanál sütőpor
1/2 csapott mokkáskanálkányi só.
A tetejére:
kristálycukor, zabpehely

A szilvát kimagoztam, majd a cukorral, fűszerekkel feltettem főni. Mikor már kevés levet engedett, a vízben elkevert keményítőt is hozzáadva besűrítettem.

A tálat kivajaztam, a sütőt előmelegítettem olyan 170 fokra.

A tészta száraz hozzávalóit összekevertem egy tálban és elmorzsoltam a kisebb kockákra vágott vajjal, majd a felvert tojást és a joghurtot is hozzátéve fakanállal kikevertem a tésztát.

A sütőtál aljába került a szilvás krém, rá pedig az evőkanállal galuskákra formázott tészta. Végül a tészta tetejét megszórtam cukorral, és zabpehellyel is. (A cukor szuperül ropog, mikor esszük.)

A tésztájába lehet nyugodtan a zabpehelyliszt helyett akár teljes kiőrlésű lisztet, vagy kukoricalisztet, vagy rozslisztet is tenni. Bátran variálható.

Tonkababos, nutellás keksz

Az élet nem fehér és fekete, szokták mondani, és ez így is van. Mégis, óriási különbség van aközött, hogy valódi színeket használok és aközött, hogy összemosom a palettát. Egyik esetben felismerhető képet kapok, a második esetben azonban egy szürke, seszínű homogén képtelenséget. Vagy más példával: nem mindegy, hogy a menüt sorban, elkülönítve tálalom, vagy mindent egy fazékban. Egyik esetben finom és gusztusos ételeket fogok enni, a második esetben azonban... tudjuk mit.

Van jó jó és rossz jó. És van rossz rossz és rossz jó is. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni. Ma divatos mindent összemosni. Azt hiszem, a vízöntő kor árnya a mindentegyenlővé-tenni akarás.

Ez a keksz élesen kontúros, színeiben is, ízében is. A receptet a legutóbbi Kifőztük magazinban láttam meg, Katucikonyha készítette. A tonkababot a "Saját levében" blog gazdasszonyától kaptam még valamikor régen, csak valahogy eddig nem tudtam, mibe is használjam el.

Érdekes illata van... ahogy reszeltem belőle, nagyon erőteljes volt, engem az amaretti keksz illatára emlékeztetett, vagyis határozottan mandulás jellege van. Az íze már leírhatatlan: kóstolni kell.

Most már jönnek a hűvösebb idők. Be lehet gyújtani a sütőt, lehet pepecselni a konyhában. Fel lehet tölteni a sütisdobozokat, a gyerekek elemózsiás dobozát, s iskolába vinni az otthon készült finomságokat.

Hozzávalók kb. 25 kekszhez:
18 dkg fehér liszt
7 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 dkg kakaópor
10 dkg porcukor
1/4 csapott mokkáskanálkányi só (két csipet)
13 dkg vaj
1 kisebb tojás
1 tonkabab reszelve
kb. 2-3 cl tejszín
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
a töltéshez nutella.

Kimértem a száraz hozzávalókat, tálba szitáltam, a tonkababot lereszeltem. A hideg vajat kisebb kockákra vágtam és elmorzsoltam az elkevert szárazanyagokkal, majd a tojást és a kevés tejszínt hozzáöntve összegyúrtam tésztává. Hűtőbe tettem 1-2 órára.

Előmelegítettem a sütőt kb. 160 fokra, közben kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán olyan 2-3 milliméter vastagra és mintáztam, majd kiszaggattam a kekszeket. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin 8-10 perc alatt megsültek, aztán kihűlés után nutellával (én az Aldiban kapható csíkos nutellát használtam, amelyik tejszínkrém és mogyorókrém kettőse) összeragasztgattam őket.

A keksz tonkabab nélkül is isteni, és ez esetben lehet kicsit több kakaóporral készíteni. Lekvárral, vagy más krémmel is tölthető.

Kolbászos tepsis krumpli

Szeretnek engem a piacosok. Én is őket. :) Kaptam "csak úgy, vidd el" alapon fél kiló nagyon fincsi füstölt kolbászt, mert eltörtek a szállításnál, és így nem tudta eladni az árus leányzó. Különleges kolbász, mert nem pirospaprikás, hanem azt hiszem majoránnát, borsot, szerecsendiót érzékeltem benne, meg fokhagymát. Szóval ez egy fehér kolbász. Készítettem belőle egy tepsis krumplit, csak most serpenyőben. Azért lett citromos, mert így sütve kissé sós volt a kolbász (de nagyon finom).

Hozzávalók 1 nagyon éhes embernek:
5-6 kiflikrumpli héjastól megfőzve,
25 dkg kolbász,
3 karika citrom,
1/4 citrom leve,
1 mokkáskanálkányi méz,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
friss zöldfűszerek: kis ágacska rozmaring, 5-6 zsályalevél, bazsalikomlevelek,
frissen őrölt bors,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyát föltettem hajában főni, közben a kolbászt nagyobb szeletekre vágtam és olajon a citromkarikákkal, a lehelletnyikevés mézzel együtt jól átsütöttem. Kivettem őket a serpenyőből, majd a megfőtt, héjával együtt rusztikusra darabolt krumplit is jól átsütöttem némi sóval, frissen őrölt borssal, a hagymakarikákkal, a félbe vágott fokhagymagerezddel, majd visszatettem bele a kolbászdarabokat is, meglocsoltam kevés citromlével és rászórva a zöldfűszereket, még együtt pirítottam 1-2 percig és készen is volt. Fejes salátával pazar lakoma.

Ha nem citromosan készítenénk az ételt, akkor a mézet is hagyjuk el.