Basturma, bresaola (szárított, nem füstölt sonka)

Gondolom, nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy ma már elképesztően drágák a jó minőségű szalámik, sonkák. Már ha olyat szeretnénk enni, ami nem csupa víz, meg tartósítószer meg ki tudja mi. Sajnos nekünk nincs kertünk, ha lenne, már évek óta magam tölteném a kolbászt, füstölném a sonkát, szalonnát. 

Viszont. Léteznek a nem füstölt, ellenben érlelt sonkák, méghozzá a világhíresek épp ilyenek: pármai sonka, serrano sonka, iberico sonka. Ezeket, ha nem is olyan minőségben, de otthon is elkészíthetjük. Készülhet szűzpecsenyéből, karajból, tarjából. A legáltalánosabb elnevezése Basturma, a marhahúsból, fehérpecsenyéből készültté pedig Bresaola, legalábbis az olaszoknál. Mivel nem vagyok hajlandó egy vizes, seízű sonkaszalámiért 5-6 ezer forint/kilós árat kifizetni, megcsináltam karajból a basturmát. Nagyon finom. 

Én így elsőre csak egy 85 dkg-os darabból készítettem. Először a húsról le kell vágni a rajta lévő fehér vastagabb hártyaszerű réteget-felületet, mert azon nem megy át a só. A menete: egy zárható edényben full sóba kell tenni 3 napig. A só legyen jódmentes. Minden nap le kell önteni a kilökődött vizet alóla, majd újra sózni. Nem kell teljesen sóba temetni, de mindenütt vastag sóréteg fedje. Három nap után le kell mosni, és ahány napig állt a sóban, annyi óráig kell vízbe áztatni, félóránként cserélni rajta a vizet. Első tapasztalat: én plusz 1-1,5 órát ráhúznék, nekem kicsit sós a végeredmény így. Aztán papírtörlővel teljesen szárazra kell törölni a húst, és egy fűszerkéregben meg kell forgatni. Ebben lehet bármilyen száraz fűszer: pirospaprika, chili pehely, bors, koriandermag, szegfűbors, kömény, édeskömény, fokhagyma granulátum, szerecsendió, stb... Ízlés kérdése. (Friss fűszernövénnyel nem lehet csinálni!) Aztán egy tiszta pamutanyagba be kell tekerni, madzaggal átkötni, és hűtőbe tenni 3 hétre. Közben forgatni, hogy mindenütt egyenletesen száradjon. Télen ha van hűvös helység, az még jobb. Olyan 15 fokig szabad levegőn lehet szárítani. Az én 85 dekás darabomból 47 deka lett a végeredmény. Viszont kiadós, mert úgy finom, ha hajszál vékonyra van szeletelve, mert kellően ízes és zamatos. Alig várom a sárgadinyne szezont, hogy ezzel a finom sonkával ehessem. Innentől folyamatosan lesz egy érlelődő darab a hűtőben, az biztos. Egyébként egyszer már csináltam marhahúsból, na hát az az igazi. Az olyan finom, olyan mennyei, hogy elmondani nem tudom. Csak hát az már sajnos nagyon drága lett. 

Tipp: a sóhoz 5-10%-ban kristálycukrot is keverhetünk, állítólag segít megőrizni a hús szép színét.

Tipp2.: ha szűzpecsenyéből csinálnám, én csak 2 napot adnék neki sóban, mivel jóval vékonyabb hús, mint egy karaj, vagy tarja.

Tökmagos, köménymagos rozsos gyors gyökérkenyér

A kedvenc nem fehér kenyerem. Teljes kiőrlésű lisztek közül csak a rozst szeretem, a búzáét képtelen vagyok megenni. Olyan íze van, mint a fűrészpornak. De a rozs finom. Szomszédasszony volt nálam most, meg is jegyezte, milyen szép kenyerem van. Kérdeztem, megkóstolja-e? Vágtam neki egy csücsköt, aszonta nagy lesz az! Hát, nem bírta abbahagyni az evését, épp pár falatot vitt haza... Szóval le vagyon tesztelve! 

Hozzávalók: 

• 2 dkg friss élesztő 
• 2 csapott teáskanál kristálycukor 
• 40 dkg sima BL55-ös liszt 
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt 
• 2 púpos teáskanál só 
• 2 teáskanál sikér (elhagyható, ha nincs készleten) 
• 4 evőkanálnyi tökmag 
• 2 teáskanál egész köménymag 
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag 
• 4 dl langyos víz 
• 4 cl étolaj 

Egy tálban a víz egy részével kikeverem az élesztőt és a cukrot. Aztán beleszitálom a fehér lisztet, hozzáadom a rozslisztet, sót, sikért, olajat, fűszereket, tökmagot és a maradék vizet. Sűrű, a nokedli tésztához hasonló tésztát kapok, nem keverem túl. Tiszta nylonzacskóval lefedve hagyom kelni. Ha a duplájára kelt, párszor áthajtogatom. Megint hagyom duplára kelni, megint meghajtogatom. Mikor harmadszorra is megkel, kiborítom lisztezett felületre, és kinyújtogatom egy nagy téglalappá. Csak kézzel és vigyázva, hogy a buborékok benne maradjanak a tésztában. Aztán szorosan feltekerem, összecsípem, majd jól megtekerem. Szilikonos papíros nagytepsire teszem, letakarva hagyom kelni. Előmelegített 180 fokos sütőben 40 percig sütöm. Isteni finom! Frissen is, több naposan pirítósnak is mennyei. A hozzávalókból egy 90 dkg-os kenyér lesz.

Vegetáriánus pacalleves (laskagomba leves)

A minap nagyon szép laskagombát tudtam venni a piacon, ráadásul a biozöldségesnél, ráadásul nem is drágán. Körül is néztem a neten, milyen levest lehetne főzni belőle, és meg is találtam az igazit Aleda konyhájában. Már többedszer leltem nála igazi finomságot, amit ezúton is nagyon köszönök!

Ő azt a nevet adta neki, hogy vegetáriánus pacalleves, szerintem nagyon találó! :) Ez a leves amilyen egyszerű, olyan isteni finom! Tegnap csak nagyokat hümmögtünk férjurammal evés közben, olykor-olykor meg is szólalva: hogy ez milyen isteni!... Közösen meg is szavaztuk, hogy felkerül az állandó repertoárra.

Hozzávalók 4 főre:

• 25-30 dkg laskagomba
• 1 közepes sárgarépa
• 4 nagyobb gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• 2 púpos evőkanál tejföl
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
• 1 púposabb teáskanál liszt
• 1 teáskanál mustár
• só, frissen őrölt bors
• egy csipet kristálycukor
• és ízlés szerint kínálhatunk hozzá vagy ecetet, vagy citromlét

A sárgarépát hámoztam, megmostam, és a négyoldalú reszelő tökreszelő részén lereszeltem. A gombát megmostam, a száráról levágtam a fejeket (a vaskos szárrészt is vágjuk le, rágós lehet, de nem kell kidobni, a fagyasztóban eláll és húslevesbe jó ízesítő lehet), és kézzel csíkokra tépkedtem. Az olajon kevés sóval megdinszteltem a sárgarépát és a gombát, mikor összeestek a zöldségek, és a répa színt engedett, felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, egy csipet cukrot is adtam hozzá, valamint a zúzott fokhagymagerezdeket, majd puhulásig főztem. Végül a tejfölt elkevertem a mustárral, étkezési keményítővel, liszttel, és kevés hideg vízzel. Adtam hozzá a forró levés levéből is, így hőkiegyenlítettem. Végül hozzáöntöttem a kész leveshez, hagytam felforrni, közben kevergettem, s még 1-2 percig forraltam, és késznek nyilvánítottam. 

Kínáljunk hozzá vagy citromot, vagy fehérborecetet, vagy sima ecetet, savanykásra hangolva is nagyon finom.

Vajkrémes tojáspástétom

Itt a tavasz, hamarosan itt a húsvét is, ergo itt a tojás szezon is. A mai tarokkpartinkra készítettem ezt a pástétomot. Bevallom, a majonézes verziót egyáltalán nem szeretem, a zsidótojást viszont nagyon. De az meg kacsazsírral az igazi, az meg most nincs készleten. Ellenben találtam a hűtőben egy jövő héten lejáró vajkrémet. Azt kell mondjam, talán ez lesz a kedvenc tojáspástétomom. Krémes, ugyanakkor könnyű, tényleg nagyon finom. Ajánlom majd húsvétra is, vagy húsvét utánra, ha túl sok főtt tojás maradna meg. Illetve lassan előbrummognak a medvehagymák is, és ehhez a kencéhez kifejezetten jól illik ez a kora tavaszi zöldfűszer. 

Hozzávalók 5-6 főre: 

• 12 db főtt tojás 
• 1 db 25 dkg-os natúr vajkrém (én Spáros sajátmárkásat használtam) 
• 2 teáskanál mustár (nem púpos) 
• 4 dkg snidlinges fűszervaj (még találtam ennyit a fagyasztómban), ha nincs, akkor ennyi vaj és friss medvehagyma aprítva 
• 1 evőkanálnyi nagyon apróra vágott vöröshagyma (púposkásan) 
• frissen reszelt szerecsendió 
• frissen őrölt bors 
• só 

A szobahőmérsékletű fűszervajat elkevertem a vajkrémmel, a mustárral, a tojásszeletelővel összekockázott tojásokkal, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. És ennyi lenne. Kóstoljuk: ízlés szerint lehet a mustár, bors, szerecsendió mennyiségét alakítgatni.