A legeslegjobb pita (lepinja)

Ismét egy olyan receptbe botlottam véletlenül, amit nem is kerestem, de találtam. (Bár a lottón lenne ilyen szerencsém...) Azért nincs nálam eddig a blogon pitarecept, mert többet is kipróbáltam, de egyik sem tetszett. Akármilyen nagy hőfokon sütöttem őket, kiszáradtak, és ahogy kettényíltak, a felső rész mindig túl vékony és törős lett, mivel a tetejük keményre sült. Ez a pita viszont pihepuha. Pont olyan, amilyeneket anno Szabadkán ettünk. Ilyenekben adták a pljeskavica-t, a Balkán hamburgerét - amit megvallom, jobban szeretek, mint az amcsi hamburgert. A mérete is pont ilyen volt, eggyel puffadásig jól lehet lakni, nem egy mekis miniburger. 

A neve egyébként lepinja, vagyis lepény, lepénykenyér. Tulajdonképpen hasonló, mint a langaló, csak kicsiben. A fotón a felvágott lepény kissé marcangoltnak tűnik, de csak azért, mert kénytelen voltam forrón felvágni, sajnos már elég hamar sötétedik. De így is látszik, milyen szép hólyagos, könnyű a tésztája. 

Hozzávalók 4 darabhoz: 

• 35 dkg sima liszt 
• 26 dkg langyos víz 
• 1 mokkáskanál kristálycukor 
• 1 dkg friss élesztő (vagy 6 gr szárított) 
• 7 gr só (1 teáskanál) 

A vízben elkevertem a cukrot és az élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, megsóztam, elkevertem a liszttel, majd összekevertem a tésztát. Ezt célszerű mondjuk egy evőpálcikával, mert ragacsos a tészta. (Talán így kevesebb ragad a kezünkre.) De bele is kell nyúlni és kissé összekeverni, dagasztani, de nem túl sokáig, csak addig, hogy ne maradjon száraz liszt a tésztában. Letakartam és duplára hagytam kelni. Aztán 4 darabba vágtam és gombócoltam, a gombócokat a szilikonos papíros nagytepsire helyeztem. A gombócokat is letakartam és hagytam 10 percig állni, aztán kézzel szétlapogattam, amennyire a tepsi mérete engedte. Újra letakartam, és míg a 250 fokra begyújtott alsó-felső sütésre állított sütő bemelegedett, addig hagytam kelni. Ha forró volt már a sütő, egy kés hátuljával bekockáztam a lepények tetejét, de nem túl erősen. És mentek is sülni, nálam ez 10 perc volt. Kivétel után, ha langyosak már a piták, takarjuk le egy konyharuhával őket, és úgy hagyjuk teljesen kihűlni, így nem száradnak ki, hanem finom pihepuhák lesznek. 

Ezeket nem szétnyitjuk, hanem vágjuk. Használhatók pljeskavicak-hoz: húspogácsával, csevappal, vékonyra töltött, csigában kisütött kolbászokhoz, grillhúsokhoz használhatjuk, mint egy burger-zsemlét. Vagy gyroshoz is akár. De ehetjük egyszerűen csak kenyérként is, vagy szendvicskenyérként is. Szóval. Megtaláltam az igazi pitát végre. És itt a videó is, amit találtam (én levettem a liszt mennyiségéből, mert tapasztalatom, hogy nálam kevesebb lisztből teremtődnek nagyobb péksütik, valahogy mindig így van): https://www.youtube.com/watch?v=D0gyh1ZobYQ 

Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Perec-rudak

Nem is akartam megosztani, de muszáj. Mert valami isteni finom lett. Persze, nekem valahogy a netes kelttészta receptek sosem stimmelnek, szóval úgy fogom leírni, ahogy csináltam, nem úgy, ahogy találtam egy főzős csopiban a receptet. Hát a kelt tésztákkal már csak így van: mindenki keze alatt másképp viselkednek, ezért lehetetlen pontos recepteket írni ebben a kategóriában. 

Gyerekként imádtam a perecet. Persze később is, csak nem nagyon lehetett kapni. Itthon meg nem sütöttem, mert nem kissütő-barát: egy tepsire maximum két vagy 3 perecet lehet tenni a formája miatt. De ezek a rudak más esetek. Hozzák abszolút a perec-érzést, de meg lehet egyszerre többet is sütni belőlük. Egyébként ez volt az eredeti receptúra, amit találtam:

Ez meg az én változatom:

Hozzávalók egy nagy gáztepsihez: 

• 28 dkg liszt 
• 1,6-1,8 dl langyos tej 
• 0,5 dl étolaj 
• 1 és negyed csapott teáskanál só 
• 2 púposabb teáskanál kristálycukor 
• 1,5 dkg friss élesztő 

a pancshoz: 

• 4 csapott evőkanál liszt 
• 1 evőkanál só 
• 0,7 dl víz 

A tésztát megdagasztjuk, és elég kemény tésztának kell lennie, ezért kézzel a pulton is dagasztható. Hagyjuk duplára kelni, majd 6 gombócba formázzuk, letakarva hagyjuk 5 percig pihenni őket. Aztán vékony, tepsinyi hosszú rudakká sodorjuk, szilikonos papíros tepsire tesszük, letakarjuk, 20 percig hagyjuk kelni. Közben begyújtjuk a sütőt 175 fokra, és elkészítjük a pancsot: a hozzávalókat kikeverjük. Kicsit hígabb tejföl sűrűségűnek kell lennie, hogy majd tudjunk vele csíkokat csurgatni a rudakra. Húsz perc elteltével sütőbe tesszük a perecrudakat 175 fokra, alsó-felsőre, és légkeverésre. Öt perc után kivesszük, megcsurgatjuk a rudakat a panccsal, majd visszatesszük még 15 percre, míg szép piros-barnás sültek lesznek. 

Tipp: ha vékonyabb, ropogósabb rudakat akarunk, lehet nyolc vagy akár tíz gombócba is osztani a tésztát.