2026. szeptember 23., szerda

Savanyú vetrece

Nem vagyunk kedvelői sem a tejfölös raguknak, sem a tokányféléknek, de a savanyú vetrecét szeretjük. Talán a pikánssága miatt. Hasonlóan összetett ízvilága van, mint egy jó vadasnak, csak sokkal kevésbé macerás. Vagy inkább mint egy jó pájslinak, csak ezt azok is megehetik, akik a szalontüdőt nem szeretik, mivel színhús van csak benne. Finom marhahúsból is, sertésből is. Időről-időre eszembe jut, hogy "jaj de régen csináltam vetrecét", és ilyenkor sorra is kerítem. Egyébként a dödölléről jutott eszembe, mert szerintem egy natúr, jó ropogósra pirított dödölle tökéletes körete lehet. 




Hozzávalók 4 főre: 
  • 8 szelet fél-egy centi vastag hosszúkaraj 
  • 1 nagyon nagy fej vöröshagyma 
  • 2 gerezd fokhagyma 
  • 10-12 dkg füstölt tokaszalonna 
  • 1 dl száraz fehérbor 
  • 2 kisebb babérlevél 
  • 1 kicsi féldiónyi darab friss gyömbér (vagy egy nagyobb késhegynyi őrölt) 
  • só 
  • frissen őrölt bors 
  • 1 nagyobb késhegynyi pirospaprika 
  • 1 púpos teáskanál mustár 
  • 1 vastagabb karika citrom héjastól (bio) 
  • 1 kisdobozos tejföl 
  • 1/2 dl zsírosabb tej 
  • 1 púposabb evőkanál liszt 
  • 1 púpos teáskanál étkezési keményítő 
  • a díszítéshez snidling vagy petrezselyemzöld vagy tárkonyzöld ha van 

A húst fél centi széles csíkokra vágtam, és elkevertem a keményítővel és olyan 3 cl vízzel. A szalonnát taréjokra kisütöttem, a visszamaradt zsiradékján nagy lángon átsütöttem a húst, mikor kis színt kapott, mellé került az apróra kockázott vöröshagyma is, kis lángon megdinszteltem, a végén belereszeltem a fazékba a fokhagymát is, átsütöttem, hogy elveszítse a nyerssességét, majd felöntöttem a borral. Nagy lángon rotyogtattam, míg elfőtte az alkoholszagát, aztán felöntöttem a ragut annyi vízzel, amennyi ellepte. Felönthetjük alaplével is, nem fogja elrontani. Tettem bele babérlevelet, a darab gyömbért, sóztam, borsoztam, és lefedve puhára pároltam. A végén a tejfölt elkevertem a mustárral, liszttel, tejjel, és hőkiegyenlítéssel a raghoz keveetem. Végül kinyomkodva hozzáadtam a citromkarikát is, hagytam rotyogni egy-két percig, hogy a liszt-íz eltűnjön, és a citrom kiadhassa a levét. Végül kóstoltam, kell-e még bele citromlé vagy só, vagy mustár vagy bors, és készen is volt. Körete lehet pirított dödölle, natúr nudli, burgonyakrokett, főtt tészta, nokedli, zsemlegombóc, rizs, vagy natúr puliszka is akár. Én most tyúkfül tésztát csináltam hozzá, de nem lett valami szép, mert túl vékonyra nyújtottam a tésztát ahhoz képest, hogy nagyobb fülikéket akartam csinálni. Na majd legközelebb csak négyesig nyújtom a géppel. 
Tipp: ha túl kevés zsírja sül ki a szalonnának, adhatunk hozzá egy kevés vajat is, csak finomabb lesz tőle a vetrece. Valamint szerintem húsgombócokkal is elkészíthető, ha épp ahhoz van kedvünk.

2026. szeptember 2., szerda

Virslis minikiflik (mini croassantok)

Sok sörkiflit sütöttem már, de eddig ez a legjobb. Kissé leveles, habkönnyű, kívül ropogós, belül pihe-puha. Az eredeti videót a bejegyzés végén megtaláljátok. Én feleztem a mennyiségeket, a nagy gáztepsim pont csurig tele is lett. Az átszámolásnál mindent jól számoltam, az olajmennyiséget viszont elfelejtettem felezni, de szerintem így lett jó. 




Hozzávalók 24 darab kiskiflihez: 
  • 1,5 dkg friss élesztő 
  • 1 csapott tk kristálycukor 
  • 1 csapott tk liszt 
  • 10 dkg langyos tej 
------- 
  • 40 dkg liszt 
  • 2 tk só 
  • 1/2 tojás (felvered, elfelezed, a másik fele megy majd a tetejének a megkenéséhez) 
  • 12 dkg langyos víz 
  • 5 dkg étolaj 
------- 
  • 10 dkg hűtőhideg vaj 
------- 
  • töltelékként bármi: virslidarabok, szalámi, sajt, túró, stb... a tetejére szezámmag (el is hagyható) 

Az élesztőt elkeverjük a cukorral és a liszttel a langyos tejben, hagyjuk felfutni. Közben a lisztet beleszitáljuk egy nagy tálba, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a fél tojást, az olajat, és a közben felfutott élesztőt. Meggyúrjuk, de nem kell nagyon, csak addig, amíg nem ragad már. Letakarjuk, duplára kelesztjük. Ha megkelt, amekkorára csak tudjuk, jó vékonyra és nagyra kinyújtjuk téglalap alakúra. A kétharmadára ráreszeljük a hideg vajat a négyoldalú reszelő tökreszelő részével. Ráhajtjuk az üres részt, majd arra a másik, vajas részt. Így lesz egy nagyon hosszúkás téglalapunk, amit kettőbe vágunk a közepénél, majd egy tálcára téve, nylonnal letakarva fagyasztóba teszünk 20 percre, hogy a vaj visszakeményedjen. Ha kivettük, az egyik darabot hosszúkás téglalapra kinyújtjuk olyan 3-4 mm vastagra. Sokkal hosszabb legyen, mint széles. Aztán háromszögeket vágunk, ahogy a croassantnál szokás, nekem 12 jött ki egy téglalapból. A háromszögek széles oldalára tesszük a virslit (vagy amit akarunk) és feltekerjük, szilikonos papírral bélelt nagytepsire tesszük. És így tovább. Megspricceljük vagy ecsettel lekenjük őket vízzel, letakarjuk és hagyjuk 20 percig kelni. Aztán begyújtjuk a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütésre. Amíg bemelegszik a sütő, megkenjük a kifliket a maradék tojással, amit tejjel kissé higítunk, és megszórjuk szezámmaggal őket, vagy köménnyel, vagy mákkal, vagy tökmaggal, sajttal, stb... A kifliket 20-25 percig sütjük, míg szép színük lesz. 

Tipp: töltetlenül sörkifliként is süthetjük, akkor szélesebb háromszögeket vágjunk. 
Itt a videó is, ami alapján könnyű elkészíteni (bekapcsolható hozzá magyar felirat): https://www.youtube.com/watch?v=omOwkRppcZI 

2026. augusztus 29., szombat

A legeslegjobb pita (lepinja)

Ismét egy olyan receptbe botlottam véletlenül, amit nem is kerestem, de találtam. (Bár a lottón lenne ilyen szerencsém...) Azért nincs nálam eddig a blogon pitarecept, mert többet is kipróbáltam, de egyik sem tetszett. Akármilyen nagy hőfokon sütöttem őket, kiszáradtak, és ahogy kettényíltak, a felső rész mindig túl vékony és törős lett, mivel a tetejük keményre sült. Ez a pita viszont pihepuha. Pont olyan, amilyeneket anno Szabadkán ettünk. Ilyenekben adták a pljeskavica-t, a Balkán hamburgerét - amit megvallom, jobban szeretek, mint az amcsi hamburgert. A mérete is pont ilyen volt, eggyel puffadásig jól lehet lakni, nem egy mekis miniburger. 




A neve egyébként lepinja, vagyis lepény, lepénykenyér. Tulajdonképpen hasonló, mint a langaló, csak kicsiben. A fotón a felvágott lepény kissé marcangoltnak tűnik, de csak azért, mert kénytelen voltam forrón felvágni, sajnos már elég hamar sötétedik. De így is látszik, milyen szép hólyagos, könnyű a tésztája. 

Hozzávalók 4 darabhoz: 
  • 35 dkg sima liszt 
  • 26 dkg langyos víz 
  • 1 mokkáskanál kristálycukor 
  • 1 dkg friss élesztő (vagy 6 gr szárított) 
  • 7 gr só (1 teáskanál) 

A vízben elkevertem a cukrot és az élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, megsóztam, elkevertem a liszttel, majd összekevertem a tésztát. Ezt célszerű mondjuk egy evőpálcikával, mert ragacsos a tészta. (Talán így kevesebb ragad a kezünkre.) De bele is kell nyúlni és kissé összekeverni, dagasztani, de nem túl sokáig, csak addig, hogy ne maradjon száraz liszt a tésztában. Letakartam és duplára hagytam kelni. Aztán 4 darabba vágtam és gombócoltam, a gombócokat a szilikonos papíros nagytepsire helyeztem. A gombócokat is letakartam és hagytam 10 percig állni, aztán kézzel szétlapogattam, amennyire a tepsi mérete engedte. Újra letakartam, és míg a 250 fokra begyújtott alsó-felső sütésre állított sütő bemelegedett, addig hagytam kelni. Ha forró volt már a sütő, egy kés hátuljával bekockáztam a lepények tetejét, de nem túl erősen. És mentek is sülni, nálam ez 10 perc volt. Kivétel után, ha langyosak már a piták, takarjuk le egy konyharuhával őket, és úgy hagyjuk teljesen kihűlni, így nem száradnak ki, hanem finom pihepuhák lesznek. 




Ezeket nem szétnyitjuk, hanem vágjuk. Használhatók pljeskavicak-hoz: húspogácsával, csevappal, vékonyra töltött, csigában kisütött kolbászokhoz, grillhúsokhoz használhatjuk, mint egy burger-zsemlét. Vagy gyroshoz is akár. De ehetjük egyszerűen csak kenyérként is, vagy szendvicskenyérként is. Szóval. Megtaláltam az igazi pitát végre. És itt a videó is, amit találtam (én levettem a liszt mennyiségéből, mert tapasztalatom, hogy nálam kevesebb lisztből teremtődnek nagyobb péksütik, valahogy mindig így van): https://www.youtube.com/watch?v=D0gyh1ZobYQ 

2026. augusztus 15., szombat

Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 




Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 




Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI