Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Perec-rudak

Nem is akartam megosztani, de muszáj. Mert valami isteni finom lett. Persze, nekem valahogy a netes kelttészta receptek sosem stimmelnek, szóval úgy fogom leírni, ahogy csináltam, nem úgy, ahogy találtam egy főzős csopiban a receptet. Hát a kelt tésztákkal már csak így van: mindenki keze alatt másképp viselkednek, ezért lehetetlen pontos recepteket írni ebben a kategóriában. 

Gyerekként imádtam a perecet. Persze később is, csak nem nagyon lehetett kapni. Itthon meg nem sütöttem, mert nem kissütő-barát: egy tepsire maximum két vagy 3 perecet lehet tenni a formája miatt. De ezek a rudak más esetek. Hozzák abszolút a perec-érzést, de meg lehet egyszerre többet is sütni belőlük. Egyébként ez volt az eredeti receptúra, amit találtam:

Ez meg az én változatom:

Hozzávalók egy nagy gáztepsihez: 

• 28 dkg liszt 
• 1,6-1,8 dl langyos tej 
• 0,5 dl étolaj 
• 1 és negyed csapott teáskanál só 
• 2 púposabb teáskanál kristálycukor 
• 1,5 dkg friss élesztő 

a pancshoz: 

• 4 csapott evőkanál liszt 
• 1 evőkanál só 
• 0,7 dl víz 

A tésztát megdagasztjuk, és elég kemény tésztának kell lennie, ezért kézzel a pulton is dagasztható. Hagyjuk duplára kelni, majd 6 gombócba formázzuk, letakarva hagyjuk 5 percig pihenni őket. Aztán vékony, tepsinyi hosszú rudakká sodorjuk, szilikonos papíros tepsire tesszük, letakarjuk, 20 percig hagyjuk kelni. Közben begyújtjuk a sütőt 175 fokra, és elkészítjük a pancsot: a hozzávalókat kikeverjük. Kicsit hígabb tejföl sűrűségűnek kell lennie, hogy majd tudjunk vele csíkokat csurgatni a rudakra. Húsz perc elteltével sütőbe tesszük a perecrudakat 175 fokra, alsó-felsőre, és légkeverésre. Öt perc után kivesszük, megcsurgatjuk a rudakat a panccsal, majd visszatesszük még 15 percre, míg szép piros-barnás sültek lesznek. 

Tipp: ha vékonyabb, ropogósabb rudakat akarunk, lehet nyolc vagy akár tíz gombócba is osztani a tésztát.

Kakaós mikrós süti némi áfonyával - 6 perc alatt kész!

Ritka dolog esett ma meg velem: rákívántam valami sütire. Mert amúgy nem vagyok édesszájú. Viszont komolyabb sütögetéshez - szokás szerint - semmi kedvem nem volt. Eszembe jutott, hogy van még a fagyasztóban a házi raffaello fagyimból. De így magában meg nem igazán ettem volna meg. S újabb fénykörte gyúlt a fejemben: hát én régen többször is csináltam mikrós bögrés sütit! És tádááám, neki is álltam, s mindennel együtt: összekeverés, sütés, kész volt 6 perc alatt. Na jó, lehet hogy 10 volt az a perc. A legnehezebb ebben a mutatványban az, hogy meg kell várni, hogy langyosra hűljön. És isteni volt a fagyival. 

Hozzávalók: 

• egy minimum 3 dl-es bögre 
• 4 evőkanál étolaj 
• 3 evőkanál tej 
• 1 kisebb-közepes tojás 
• 1/2 mokkáskanál sütőpor 
• 1/4 csapott mokkáskanál só 
• 2 csapott evőkanál kakaópor 
• 2 púposabb evőkanál kristálycukor 
• 4 csapottabb evőkanál liszt 
• pár szem áfonya (el is hagyható)

A bögrébe először a folyékony anyagokat tettem, nem bízva abban, hogy ha a szárazanyagokkal kezdek, azok nem raganak-e majd bele. Lehet hogy nem, de így biztosan ki is tudtam fordítani a bögréből a kész sütit. Szóval: olaj, tej, tojás, só, sütőpor, cukor, ezeket összekevertem, végül a liszt és a kakaópor is hozzájuk került, és olyan rugós keverővel szép simára kevertem a sütit. A tetejét megszórtam áfonyával, és 800 Wattra betettem a mikróba 3 percre. S láss csodát, kész is volt. Fagyival kifejezetten finom, de ha van otthon csokiöntet, karamellszósz vagy málnaöntet, vagy áfonyaöntet, azzal is szuper! Az elkövetkezendő hetek forróságában a leg háziasszonykímélőbb süti a világon!