Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Lyoni hagymás kacsamáj

Volt egy nagyobb mennyiségű, egyszer már használt olajam átszűrve. Meg kaptam a piacon nagyon szép friss kacsamájat. Nem volt kérdés, hogy az olajat beáldozom lyoni hagyma sütéséhez.

Hozzávalók 4 főre:

a lyoni hagymához:

• 3 extra nagy méretű vöröshagyma
• 10 dkg liszt
• bő olaj

a májhoz:

• 90 dkg kacsamáj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• sok majoránna
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál kacsazsír (vagy más zsiradék)
• 2 dl alaplé (leveskockából is tökéletes)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• egyetlen kis csipet cukor

Először a lyoni hagymát készítettem el. A hagymákat félkaréjokra vágtam, nem túl vékonyan. Egy nagy tálba tettem, és meghintettem a liszttel, aztán alaposan összeforgattam. Közben már melegedett az olaj egy mélyebb, nagyobb lábosban. Mikor kellően forró lett, három adagban kisütöttem benne a hagymákat úgy, hogy olajba tétel előtt a fölös lisztet leszitáltam róluk egy nagy lyukú szűrőkanálban. Miután megsültek, egy konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Figyelem: a hagymát nem sózzuk, mert vizesedik tőle, és nem lesz könnyen kisüthető és nem lesz igazán ropogós!

A májakat megtisztítottam, megmostam, lecsepegtettem a vizet róluk. A fűszerekkel meghintettem (só, bors, majoránna) és jól elkevertem, majd a felhevült zsiradékban szép pirosra sütöttem őket. A legvégén hozzájuk dobtam a vastagabb szeletekre vágott fokhagymát is, őket is átfuttattam a forró serpenyőben, hogy a nyerssességüket elveszítsék. Majd hozzájuk öntöttem a fehérbort is, és még két percig sütöttem nagy lángon a serpenyőben a májakat. Végül felöntöttem az alaplével az ételt, és a kevés pirospaprikát is hozzáadtam. Leheletnyi cukorral megszórtam, és pár percig rotyogtattam, és készen is volt.

Burgonyapürével és rizzsel, illetve a lyoni hagymával tálaltam. Nagyon fincsi volt.

Velös pirítós

A velős pirítós is egy megosztó étel. Vagy nagyon szereti valaki, vagy utálja, tapasztalataim szerint.

Két főre mondom, mert egy nagyobb családban is maximum 2 ember rajong érte. 

• 40 dkg nagyon friss sertésvelő
• 15 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 nagy kanál sertészsír
• só
• jó sok frissen őrölt bors
• kevés majoránna (el is hagyható)
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• és TÉNYLEG csak egy késhegynyi őrölt kömény

A velőt megtisztítottam a hártyáitól. A vöröshagymát a zsíron kevés sóval üvegesre, vagy annál kicsit karamellizáltabbra sütöttem. Rátettem a velőt, fehéredésig sütöttem, közben fűszereztem is. Kóstolni kell, mert a sót igen kevéssé veszi fel, nehogy elsózzuk. Mikor kifehéredett, kevés vizet is adtam hozzá apránként, és még olyan 8-10 percig pirítottam. (Ne vizezzük túl, de egy keveset felvesz, krémesebb lesz tőle.) És ennyi lenne. Velőrajongóknak többet nem is kell mondanom - olyan ez, mint mikor a pap azt mondja házasságkötéskor, hogy most szóljon aki akar, vagy hallgasson örökre... Tökmagos rozsos házi kenyérből készült pirítóssal tálaltam. Lilahagyma mindenképp kell rá, de bármilyen friss zöldségnek örül: paprikák, retek, újhagyma, paradicsom. Fokhagyma rajongók a pirítóst megküldhetik egy kis fokhagymás simogatással is. 

Tipp: csak akkor vásároljatok velőt, ha tényleg nagyon friss. Könnyen romlik.

Rántott sertésmáj

Tudom, hogy faék egyszerű ételről van szó, ellenben kevesen készítik, mert félnek attól, hogy ehetetlenül kemény borzalom lesz belőle. Azt hiszem, erről a rántott cipőtalpról mindannyiunknak vannak menzás vagy családi emlékei. 

 

Nagyon finom tud lenni, ha jól van sütve, én például jobban szeretem rántva a sertésmájat a csirkemájnál. 

A trükk a következő: a körülbelül fél-egy centi vastagságúra vágott májszeleteket nem klopfoljuk és nem sózzuk. És LEGFŐKÉPPEN!!! (ezt még háromszor alá is húznám) nem áztatjuk tejbe sem!!! A városi legenda nem igaz, hogy így omlósabb lesz, pont az ellenkezője az igaz: keményíti a májat. Valamint nem lassan sütjük, mert akkor kemény lesz, és túl gyorsan sem, mert akkor nem sül át rendesen, miközben a panír villámgyorsan meg tud égni rajta. Közepes láng kell, hogy oldalanként olyan 4-4 perc alatt süljön meg. Ennyi a titka. Sózni pedig csak a tányéron sózzuk, mikor már fogyasztjuk.

 

A máj nagyon egészséges, érdemes legalább hetente fogyasztani. Tömve van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, gazdag vasban, rézben, cinkben, mangánban és szelénben, emellett jó kalcium- és káliumforrás is. Ráadásul a májban lévő vasat a szervezet könnyen emészti és hasznosítja. A D-vitamin pótlására is a legalkalmasabb a máj, a halmájolaj és a tojás.

Gombás kacsamáj (csirkemáj)

Ezt a gombás májat szomszédasszonyom szokta csinálni - köszönetem a receptért -, és nagyon finom. Én most barna csiperkével készítettem, de mikor van vad gomba, azzal még tökéletesebb lehet. Kucsmagombával, erdei csiperkével, szegfűgombával, vargányával, rókagombával, galambicával, rizikével, pereszkékkel.

 

Hozzávalók 3-4 főre (étvágytól függően): 

• 50 dkg pecsenyekacsa máj (vagy csirkemáj, az enyém most kacsamájjal készült)
• 25 dkg csiperke gomba
• 4 evőkanál zsiradék (kacsazsír vagy más zsír, vagy vaj vagy olaj vagy jászvaj)
• 1 nagyon nagy fej vöröshagyma
• frissen őrölt bors ízlés szerint
• 1 púpos evőkanál szárított majoránna
• 2 teáskanál házi darált sóban eltett pritamin vagy kápia paprika (vagy bolti Édes Anna vagy más paprikakrém)
• só

A zsiradékon kevés sóval átsütjük 2 percig a vastagabb félkaréj karikákra vágott vöröshagymát, már tesszük is rá a nem túl vékony szeletekre vágott gombát, azzal is átsütjük, míg a gomba összeesik kissé, majd jöhetnek rá a megtisztított májdarabok, a frissen őrölt bors, a majoránna és a paprikakrém. A máj fehéredéséig sütjük, és még azon túl úgy 5 percig, majd annyi vizet öntünk rá, hogy legyen egy  kis szaftja és ezzel is alaposan, nagy lángon pár perc alatt összerotyogtatjuk, s már készen is van. Kóstoljuk, ha szükséges, sózzuk. (A paprikakrém sós, ezért a végén kóstoljuk, hogy elég sós-e az étel.)

Tipp: Én most, mikor beletettem a májat és kifehéredett, először egy féldeci száraz fehérbort öntöttem rá, azt elpárologtattam, és csak utána kapott még egy kis vizet. Nem rontotta el, sőt.

Melegen tökélestes főtt burgonyával, párolt rizzsel, fejes salátával, de kenyérrel tunkolva szobahőmérsékleten is mennyei.

Rába menti tüdöleves

Nagyon szeretem a szalontüdőt, ellenben a benne főtt tüdőt egyáltalán nem tudom megenni. Mindig ki szoktam kotorni a tányérból. A minap viszont újra átolvastam a Vasi, zalai parasztételek című szakácskönyvet. És találtam benne egy levest, amiről úgy gondoltam, hogy ezt megenném. Ugyanis a főtt tüdőt és szivet le kell darálni és így kerül vissza a levesbe. Az íze pedig hasonlóan pikáns, mint a szalontüdőé. Nagyon finom! Megtartom, az biztos, hogy fogom még főzni. Amolyan igazi jó kis téli leves. 

Hozzávalók: 

• 50-60 dkg sertéstüdő
• 1 sertésszív
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyem
• 5-10 dkg zeller
• 1 fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• késhegynyi őrölt bors
• tojásnyi zsír
• 3 evőkanál liszt (kettő a rántásba, egy a habarásba)
• késhegynyi színes paprika
• 1 babérlevél
• 1 teáskanál kakukkfű
• 1 kis pohár tejföl
• 1 púpos kávéskanál cukor
• 1/4 - 1/2 citrom
• só

A tüdőt és a szívet feltesszük főni, legalább 2,5 liter sós vízbe. Hegyes villával szurkáljuk meg a tüdőt, így nem dagad ki az edényből. Ha felforrt, hozzátesszük a babérlevelet és egy óra alatt fedővel puhára főzzük, majd kivesszük a húsokat, kissé hagyjuk hűlni, daraboljuk és ledaráljuk. Közben a levét egy sűrű szűrőn átszűrjük, majd visszaöntjük a fazékba. (Ez nem szükséges, de én átszűrtem.) A tisztára mosott és feldarabolt zöldségféléket beletesszük a lébe, fűszerezzük kakukkfűvel, borssal, és persze a ledarált húst is hozzáadjuk a leveshez. A zöldségek puhulásáig főzzük. Közben a zsíron elkezdjük dinsztelni az apróra kockázott vöröshagymát, s mikor már félig puha, 2 evőkanál lisztet is hozzáadunk és sötét zsemleszínű rántást készítünk úgy, hogy mikor majdnem kész a rántás, a cukrot is beletesszük, és és így pirítjuk sötétre a rántást. Ha készen van, levesszük a tűzről, és a zúzott fokhagymát is átkeverjük benne. Végül kevés hideg vízzel fölengedjük, pici pirospaprikát is hozzákeverünk. A rántást aztán hőkiegyenlítéssel a leveshez adjuk, s pár percig erősen forraljuk. Végül egy csapott evőkanál liszttel elkevert tejföllel behabarjuk a levest, s azzal együtt is forraljuk pár percig. Legvégül egy negyed vagy fél citromot belecsavarunk a levesbe, Kóstolni kell, mennyire szeretjük savanykásan. Pirított zsemlekockát, csíkokra vágott palacsintát, vagy apró zsemlegombócot adunk hozzá betétnek. Én most apró zsemlegombócokat készítettem.

Kakukkfüves csirkemájpástétom

Nincs is jobb a házi májpástétomnál, én mondom. 

 

Meg az az igazság, hogy volt még egy 25 dkg-os ír vajam, amit karácsony előtt nem sokkal vettem, és már muszáj volt elhasználni. Enni önmagában már nemigen volt alkalmas, ezért tisztított vajat készítettem egyrészről, másrészről pedig belekerült a májkrémbe.

Hozzávalók:

• 1/2 kg csirkemáj letisztítva, lebenyeire szedve
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál ghí (tisztított vaj)
• só, frissen őrölt bors, kakukkfű
• 1 dl száraz vagy félszáraz könnyű, gyümölcsös fehérbor
• 12 dkg vaj
  

a tetejére: 

• 15 dkg vajból készített ghí
• kakukkfűlevélkék
  

A kockákra vágott vöröshagymát a ghín kevés sóval megdinszteltem a szeletekre vágott fokhagymával együtt egy serpenyőben. Majd hozzáadtam a májat is, és nagy lángon megsütöttem folyamatos keverés mellett. Elég körülbelül 5-7 perc sütés, hogy ne keményedjen meg a máj, de azért átsüljön. Végül sóztam, borsoztam, körülbelül 1 teáskanálnyi kakukkfüvet is adtam hozzá, és felöntöttem a borral, amit szintén nagy lángon elsütöttem alóla. 

 

Áttettem a májat egy magasabb falú lábosba, és botmixerrel pürésítettem a sima vajjal. Egy tálba tettem, a tetejét szépen elsimítottam. Hűtőbe került úgy fél-egy órára, míg egészen lehűlt, aztán a kakukkfűlevélkékkel elkevert ghít szépen lassan a tetejére csurgattam. Újfent hűtőszekrénybe tettem, míg a ghí is megszilárdult rajta. Közben készítettem hozzá egy ecetes hagymát: a félkarikákra vágott vörös- és lilahagymára ízlés szerint ecetet tettem és sót, és jól átkevertem. Érdemes állni hagyni pár órára ezt is, és fogyasztás előtt kóstolni: elég ecet került-e rá, vagy só? Utólag pótolható, és nagyon jól illik a májpástétomhoz, akárcsak például egy rozskenyér pirítósként.

 

Tipp: ez a pástétom készíthető akár sertés- akár kacsa- vagy libazsírral is. Úgy is nagyon finom lesz. Illetve ha krémesebb, lágyabb állagot szeretnénk, kevés tejszínnel lazítható.

Erős Pistás tepsis sült csirke

Az Erős Pista nálam házi. Nem Univeres szerencsére, mert amúgy asszonyverős magyarkodós elmebajos cégek kíméljenek.

A tegnapi ebédünk. Sok dolgom volt, úgyhogy egyszerű és gyors fogást akartam készíteni. A "mindent bedobálok a tepsibe és már indulok is" kategória egyik újabb darabja. Semmi extra, de nekünk nagyon ízlett. 

Hozzávalók 4 főre:
8 csirke felsőcomb és 8 csirkeszárnya (persze lehet egész comb is, melle is, ki mit szeret)
1,5 kg krumpli
8 gerezd fokhagyma
5 babérlevél (kisebb)
2 teáskanál szárított oregano vagy kakukkfű vagy zsálya vagy tárkony vagy majoránna vagy bazsalikom (szabadon választott zöldfűszer)
só
1 púpos evőkanál Erős Pista
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
2 teáskanálnyi méz
2 dl száraz fehérbor
2 dl víz
4-6 evőkanálnyi olívaolaj

A húst megtisztítjuk, majd besózzuk finoman (mert az Erős Pista is sós), aztán az Erős Pistát, sűrített paradicsomot is hozzáadjuk 2 evőkanál olívaolaj társaságában, valamint a választott zöldfűszerrel együtt. A bor felét és a mézet is rácsurgatjuk a húsra. Azt egészet alaposan összekeverjük. Hagyjuk állni ebben a finom pácban a csirkét, míg megtisztítjuk a burgonyát és a fokhagymagerezdeket.

A krumplit nagyobb darabokra vágjuk, a fokhagymagerezdeket egyben hagyjuk, sózzuk, olajozzuk alaposan és elterítjük a nagy gáztepsiben, a babérleveleket is a krumplidarabok közé téve. Rátesszük a pácolt csirkedarabokat is. A maradék bort a krumpli alá öntjük a vízzel együtt, az egészet alufóliával lefedjük és 180 fokon 40 percig sütjük, majd levéve a fóliát, sütjük még 20 percig, míg a  burgonya is, és a csirkedarabok is pirosas színt kapnak.

Ha nagyon elsülné a levét pótoljuk vízzel, mikor levesszük a fóliát. Úgy süljön készre, hogy a fokhagymagerezdek ne égjenek meg, és egy pici szaft maradjon az étel alatt. 

Fejes salátával tálaljuk.

Tipp: Nem csak csirkével jó ez a pác, de sertésoldalasból sütve is nagyon finom. Almadarabokat, májat is tehetünk a tepsibe, nem fogja elrontani.

Májgombócleves

Az őszben az ízeket és illatokat szeretem a legjobban. Ilyenkor még gazdag a természet, tele vannak a kertek színpompás zöldségekkel. Egy melengető levesben az évszak izzó bőségét, mint ízletes kavalkádot, egybeforralhatjuk a fazék alatt lobogó tűz melegével.

A köd, nyirkosság, hideg nem az én világom. De bentről nézve... úgy már elmegy. 

Azt szokták mondani, mindenben meg lehet találni a szépséget, még abban is, amit nem kedvelünk. Valóban így van ez. A sülő gesztenye, alma, a forralt bor illata, a páratlan és gazdag levesek íze mind-mind erről tanúskodnak nekem.

Nem is akartam föltenni a blogra ezt az egyszerű levest, de mint menet közben kiderült, nem nagyon van a neten megbízható májgombóc recept. Több helyen is megnéztem, majdnem ugyanúgy írta mindenki - gondoltam, akkor biztosan jó lesz. Hát nem. Nekem szétesett a gombóc, és még szerencse, hogy egyet próbaképpen beleengedtem a levesbe, de többet nem szaggattam, várván milyen lesz... hát atomjaira hullott. Úgyhogy mégiscsak megőrzöm az utókornak - meg legfőképpen magamnak - az átvariált változatot. 

Az alapleves az előző napi krumplifőzőlé, benne egy kevés apróra kockázott burgonyával. Tehát így kezdődik a történet: végy egy kis fej vöröshagymát és egy nagy gerezd fokhagymát, kockázd nagyon apróra és 2 evőkanál olajon vagy 1 evőkanál zsíron kevés sóval dinszteld üvegesre. Pirospaprikázd, majd öntsd fel az előző napról félretett burgonyavízzel. (Ha aznap főzöl krumpliköretet, úgyis jó, persze.) Mivel nekem volt egy öklömnyi kis fej karfiolom, azt is beletettem, kis rózsáira szedve. (De mehetett volna a levesbe akár zöldbab is, fehér és sárgarépa is, vagy cukkini, csillagtök, brokkoli, sütőtök, kerekrépa is akár.) Önts még kevés vizet hozzá, sózd, úsztass meg benne 4-5 szem egészborsot és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet is tégy bele. Ízesítsd egy fél paradicsommal és paprikával is. (Ha van zellerzölded vagy lestyánod, abból is tehetsz egy szállal, a  leves csak még ízletesebb lesz tőle. No és aki szereti a csípőset, csilit is tehet bele.)

Amíg fő a leves, készítsd el a májgombócot így

4 főre  -
25 dkg csirkemájat
2 szikkadt zsömlét
1 nagy tojást
1 egészen kis fej vöröshagymát
1 evőkanál olajat vagy vajat vagy fél evőkanál zsírt
sót, borsot, majoránnát ízlés szerint
és kb. 15-20 dkg lisztet
dolgozz össze gombóctésztává a következőképpen:

a nagyon apróra kockázott vöröshagymát kevés sóval párold üvegesre a zsiradékon. A zsömléket áztasd vízbe. Aztán a májat vágd kis kockákra, és utána még a késsel a deszkán aprítsd, ahogy a zöldfűszereket szokás. Tedd egy tálba a májat, add hozzá a hagymás zsiradékot, a kinyomkodott zsömléket és a tojást is. Fűszerezd sóval, borssal, majoránnával. Adj hozzá annyi lisztet, amennyivel egy nagyon sűrű, nokedliszerű tésztát kapsz. Olyan sűrűnek kell lennie, hogy ha akarnád, vizes kézzel akár gombóckákra is formázhatnád. (Tehát jóval masszívabb legyen, mint a nokedlitészta, de azért még kissé lágy legyen.)

Ha készen van, evőkanállal szaggasd a forrásban lévő levesbe. Miután feljöttek a felszínre, hagyd még őket 3-4 percig lubickolni, vagyis annyi ideig, míg átfőnek. S már készen is van a leves.

Ha két napra főzöd, akkor inkább külön, sós vízben főzd ki a galuskákat, és egy lefedhető tálban külön tedd a hűtőszekrénybe, és másnap a levessel együtt melegítsd. Mert ha áll, a galuskák nagyon beszívják a levet, így másnapra az a meglepetés érhet, hogy eltűnt a leves. :)

Fűszeres máj grillezett őszibarackkal és fügével

Mindazonáltal Kalkuttai szorgalmasan mártogatott, miután a kenyér héját nagy hozzáértéssel levágta. Elsőbben a kenyér belével bíbelődött, mielőtt villájára tűzte volna azt, és a forró zsírban meghemperegtette. Arca meglehetős ünnepélyes kifejezést öltött, mint a kémikusoké, midőn valamely fontos vegyületet készítenek. Arcának komolysága csak akkor engedett, amikor a kenyérdarab az áztatástól már megbarnult, és késznek mutatkozott a villa ív alakú lendületére a szájba vándorolni, igaz, hogy kárba ment néhány csepp zsírocska, amelyet az asztalkendő fogott fel.

(Krúdy Gyula)

Valójában ezt az ételt nyárson szerettem volna megsütni. De az idő közben elromlott, így tűzhelyen készült. Leírom mindkét módot. Könnyű, nyárias, szezonális.

Hozzávalók 2 főre:

a májhoz:

50 dkg csirkemáj,

1/2 mokkáskanál fokhagyma granulátum,

1/2 mokkáskanál őrölt csili,

1/2 mokkáskanál koriandermag,

3 nagyobb szem szegfűbors,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg vagy 3 db egész,

só, frissen őrölt bors.

A gyümölcsökhöz:

4 nagy sárgabélű őszibarack vagy nektarin,

8 szem füge,

só,

1 evőkanál méz,

pár csepp citromlé,

1 cent barackpálinka,

citromos kakukkfű.

Plusz:

4 evőkanál olívaolaj,

4 dkg vaj,

és bacon szalonna.

A mozsárban összetörtem a koriandermagot, szegfűszeget, majd fűszereztem a májat sóval, borssal, csilivel, szegfűszeggel, szegfűborssal, korianderrel, fokhagyma granulátummal. Serpenyőben hevítettem olajat és vajat, ezen kisütöttem a bacont, amit egy nagy tál közepére kiszedtem, majd a májakat is átsütöttem (fedő alatt csináljuk, mert durroghat), ezt a bacon köré szedtem ki, végül a visszamaradt zsiradékon 3-4 perc alatt átsütöttem a barack és fügedarabokat csipet sóval, mézzel, citromlével, citromos kakukkfűvel és pálinkával. A pálinkát a végén öntöttem rá, meg is gyújtottam: vagyis flambíroztam a gyümölcsöket. (Ezt óvatosan, gyorsan húzzuk el a kezünket a serpenyő fölül, mert hirtelen csapnak fel a lángok.) A tálon a máj köré tálaltam, a maradék zsiradékkal a májat meglocsoltam. Szegfűszeges rizzsel tálaltam, ami csak annyi, hogy 3 szem szegfűszeget belepároltam a rizsbe. Íze nem lesz tőle, de isteni illatos lesz, mintha jázmin rizs lenne. 

Ha nem nyárson készül az étel, a bacon el is hagyható. (Valójában arra szolgál csak, hogy a májdarabkákat megóvja a kiszáradástól.)

Ha nyársat készítenénk belőle: A gyümölcsöket sóval, mézzel, citromlével és citromos kakukkfűvel jól keverjük össze. Fűszerezzük a fentiekkel a májlebenyeket, fél szál baconökbe göngyöljük be a májdarabokat - így húzzuk a nyársra felváltva fügével és barackdarabokkal. Kenjük meg egy ecsettel olvasztott vajjal és mehet is a grillrácsra.

Pirospaprikás sült csirkemáj

Perzselte a tengert a nap,

Akár a Szaharát.

Ezer hullámon csillogott

  Vagy százezer karát;

És mindez kissé furcsa volt,

Mert már éjfélre járt.

                                                (Lewis Caroll)

Szeretjük a májat. Ma a fűszeres sült máj egy izgalmas, paprikás-korianderes változatát készítettem. Tudjátok, a fűszerezés mindig hangulat szerinti. Amúgy is nagy paprika rajongó vagyok, de most már napok óta különösen rá vagyok kattanva mind az őrölt pirospaprikára, mind a darált pritaminpaprikára. Ha meg kéne neveznem 10 dolgot... szóval ha csak 10 dolgot tarthatnék a spájzomban, az Édes Anna vagy Erős Pista köztük lenne. Ha választanom kéne, egyértelműen a csípős változatot választanám. Imádom az ízét. Az illatát. A színét. Tényleg piros arany ez - találó név. Akárki elméjében bukkant fel, nagyon igaz. Piros arany... Sokan azt gondolják, hogy a paprika csak csíp. Pedig nem. Hihetetlen aromája és íze is van. Mindig többféle erőspaprika is van itthon. Ilyenkor télen van egy nagy tál szárított csilim is, és van egy bébiétel-üvegnyi macskap.cse :)) paprikám is. Nem tom mi a hivatalos neve. Tudjátok, az a nagyon pici de nagyon mérges fajta. Szóval zárható üvegben szoktam tartani. Mikor leveszem a tetejét és beleszagolok, hát az illata olyan, mint valami nagyon izgalmas parfümé. Próbáljátok csak ki. Tegyétek zárható üvegbe és pár nap elteltével vegyetek illatmintát. Bódító. Csodálatos. Szeretem a paradicsomot is (ezek valahogy nekem párban vannak), de azt hiszem, a paprikák iránti rajongásom sokkal nagyobb.

No hát, ma teljesen elcsábított és levett a lábamról ismét a darált paprikás üvegcse. Még van sajátom tavalyról. A koriandermag pedig a másik nagy kedvenc, nagyon sok ételbe, kenyerekbe is használom.

Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg csirkemáj (szívvel együtt),

6 púposabb evőkanál mangalicazsír vagy jóféle házizsír,

2 púposabb evőkanál édes anna vagy erős pista,

1 csapott teáskanál édes őrölt pirospaprika,

frissen őrölt bors (úgy jócskán),

2 púpos evőkanál szárított majoránna,

1 púpos evőkanál szárított bazsalikom,

1 csapott evőkanál egész koriandermag,

2 közepes fej vöröshagyma,

1 egész nagy fej fokhagyma,

só.

A májról eltávolítottam a szíveket - cicóka legnagyobb örömére, mert imádja. :) A májakat kettévágtam, vagyis csak a két lebenyt választottam szét. A zsírban föltettem kis lángon üvegesedni a negyedkarikákra vágott vöröshagymát és a szeletekre vágott fokhagymát. A fűszereket is hozzátettem: a koriandermagot, borsoztam, majoránnát, bazsalikomot tettem bele. Aztán a májlebenyeket is a fazékba raktam, pirospaprikáztam és hozzátettem a 2 evőkanál édes darált paprikát is (némi csípőssel keverve). Fedő alatt kis lángon 20-25 percig sütöttem. A végén még kissé sóztam. Kóstoljuk, mert az édes anna, erős pista nagyon sós.

Tálalható tört burgonyával, vagy ki lehet tunkolni friss kenyérrel is. Ha beletörjük a zsírba, finom májkrémet kapunk, ami kenyérre kenhető. Azért ennyi zsírral készítettem, mert ez a hagymás-fűszeres zsír, ha el is fogy a máj belőle, kitűnő zsíroskenyérnek is. Sőt. Savanyú káposztával, hajában sült forró krumplira téve önálló vacsoraétel, és milyen finom...

Pacalperkelt - alias gahh

Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata: különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda, ahova ember még nem merészkedett.

(Star Trek, The new generation) 

A mai ételemet Ms. Poppynak ajánlom, aki meghirdetett egy játékot: főzzünk könyvből! Nos nem tudom elfogadja-e, mert én kedvenc (enyhén fogalmaztam, mert Star Terek rajongó vagyok) sorozatomat választottam. Több okból is. Először is, mert a napokban tett a NASA bejelentést: új életformára bukkantak, méghozzá arzén alapúra egy tó mélyén, itt a Földön. Ez alapjaiban változtatja meg az űrkutatást és biológiát, hiszen olyan bolygókon is lehet élet, amelyekről eddig nem gondolták hogy alkalmas intelligens létformák kifejlődésére.

A másik okom pedig az volt, hogy a Star Trek sorozatokban rengeteg ételnév hangzik el. Különösen a Voyagerben, ahol Nelix, a talaxiai szakács mindenféle fura dolgot főz. Például csabre-kabre szószt, dzsiváliai krémtortát (ami extra hupikék és csillog), leolagyökér-levest (aminél csak igazán enyhén lehet érezni a penészízt) és Nelix főz chili con carne-t is - igaz a legénység jópár tagja a gyengélkedőn köt ki utána gyomorpanaszokkal, mert Nelix elsokallja a chilit az ételben... és amely sorozatban Janeway kapitány még egy csillagködben is kávét sejt... A sorozatban megjelenik még a híres New York-i túrótorta is, diótorta és pizza, mogyoróvajas kenyér és krumplipüré is, meg rántott csirkecomb krumplisalátával. A Deep Space Nineban pedig Sisko kapitány paprikás csirkét főz és még az is kiderül hogy csakis akkor, ha jókedve van és ünnepel... Konkrétan el is hangzik hogy ez egy magyar étel. Idősebb Siskonak pedig jólmenő étterme van New Orleansban, ahol remek kajun ételeket lehet enni és idősebb Sisko soha, de soha nem enne replikált kaját.

No de térjünk vissza az általam ma főzött ételre ami nem más, mint a pacalperkelt. És hogy jön a pacal a Star Trekhez? Hát úgy, hogy a klingonok kedvenc étele a gahh. Ami persze él és mozog és frissen jó (lárvák vagy giliszták, bár a Deep Space Nineban felsorolnak vagy 20 féle gahhot és mind máshogy mozog a szájban), de néha meg is főzik ha csatákban nem jutnak friss gahhoz a harcosok.

A klingonok harcos nép, életük a küzdelem. Nagyon erősek és bátrak és becsületesek. És nagy hangjuk van és győzelmeiket szeretik operákban és hőskölteményekben megírni...

Szóval ma ahogy ettük a pörköltet, az jutott eszembe: jé! Ez olyan mint a gahh! :)

Nézzétek el nekem. Star Trek függő vagyok. De egyszer úgyis kiírom az összes ételnevet a sorozatból! És le is főzöm! Még a bűnrossz, penészes leolagyökérlevest is. :)

És miért imádom a Star Trek sorozatokat? Mert egy olyan jövőt villant fel, ahol teljesen különböző kultúrák békésen és egymás iránti tisztelettel szépen megférnek. És mert zseniális. És mert... egyszerűen tökéletes. 

A Star Trek, the next generation c. sorozatban egyébként játszik például Woopy Goldberg is: ő Gauinen, a bölcs báros. És ugyanebben a sorozatban megjelenik a híres fizikus, Dawid Hawkins is egy pókerpartiban - önmagát alakítja. De rengeteg érdekessége van a sorozatoknak...

Ja...! És tudja valaki mi az az állapotfüggő asszociatív paradoxon? :)

Hozzávalók a pacalperkelthez (gahhoz) 4 főre:
1 kg előfőzött, tisztított pacal (gahh),
2 közepes-nagyobb fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
4-5 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír,
1 teáskanál erős pista,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
2 csapott evőkanál majoránna,
1 babérlevél,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 chilipaprika,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 cl száraz vörösbor,
frissen őrölt bors.

A pacalt hagyjuk kiengedni, aztán kissé sós vízben előfőzzük. A zacskón az áll hogy 10 percig, de ez kevés. Legalább 40 percig főzzük. Közben készítsük el a pörköltalapot: olajon vagy zsíron dinszteljük meg az apró kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd tegyük bele a fűszereket is, aztán húzzuk félre a tűzről. Mikor kellően előfőztük a pacalt, tegyük a pörköltalapba és öntsünk rá annyi kevés vizet, amennyi éppcsak ellepi. Fedő alatt főzzük kis lángon 30 percig, majd levéve róla a fedőt nagy lángon süssük zsírjára, újra öntsük fel kevés vízzel és ezzel is jól forraljuk össze.

A pacal akkor jó, ha kellően puha és jó fűszeres. És extra csípős. Olyan mint a lecsó vagy a halászlé vagy a chili con carne: csípősség (sőt, igazán csípősnek kell lennie) nélkül semmit sem ér.

Egyszerű főtt krumplival vagy friss házikenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Kapla! :) (Ez egy klingon köszöntés.)
Hosszú, eredményes életet! (Ez pedig egy vulkáni köszöntés - kéztartás is van hozzá.)

Szalontüdő (savanyú tüdő, pájsli)

Semmilyen munka nem jelentéktelen. Ha az a munka az emberiséget segíti, akkor méltóságteljes és fontos, csak úgy szabad hozzáfognunk, hogy minél jobban végezzük. Akinek az utcaseprés a feladata, söpörjön úgy, ahogy Michelangelo festett, Beethoven komponált vagy Shakespeare szonettet írt. Olyan szépen söpörje az utcát, hogy a mennyei seregek mind így dicsérjék: „Íme, a nagy utcaseprő, ki jól végezte feladatát!” 

(J. Canfield - M.V. Hansen: Erőleves a léleknek)

 

Nos, ez is egy nagyon megosztó étel. Van aki rajong érte, van aki utálja - középút nem nagyon létezik, ha szalontüdőről - más néven pájsliról - van szó. Nálunk anyu szokott készíteni, mert Ő nagyon szerette. Az apu már kevésbé, csak a szaftját. A tüdőt és szívet nem ette meg belőle. Ezért anyu mindig úgy főzte, hogy hús is került bele. Én sem vagyok oda a tüdőért, a szívet még csak-csak megeszem, és én is valójában a mártásért és a zsömlegombócért szeretem. Úgyhogy maradtam a családi hagyománynál és az én változatomba is került hús.

Amiért még szerintem kevesen készítik, az az időigényessége és munkaigényessége. Nem egy instant kaja, az biztos!

Hozzávalók 6 főre:
a főzővízbe:
1 fél tüdő,
1 szív,
40 dkg lapocka,
5 db babérlevél,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 csapott teáskanál só,
8-10 szem egészbors.
A mártásba:
5 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
4 evőkanál liszt,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
1 csapott evőkanál mustár,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál 20%-os ecet,
1/4 citrom leve és héja,
lehelletnyi őrölt bors,
1 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 kisüvegnyi kapribogyó.
A zsömlegombóchoz:
személyenként 12 dkg liszt,
személyenként 3/4 zsömle,
só, 25 dkg lisztenként 1 tojás,
kevés olaj a zsömlekockák megpirításához,
és aki szereti bele: 1 csokor petrezselyemzöld.

A belsőségeket és a húst alaposan megmostam, aztán feltettem főni az ízesített vízbe. Méghozzá úgy, hogy a tüdőre tettem 2 kistányért. Tehát akkora nagy fazékba tegyük főni, hogy elférjen benne a kistányér, mert a tüdő különben följön a víz felszínére. A húsdarabot is a tányér tetejére tettem. Fedő alatt hagytam főni kis lángon 2 órát. Nagyon puha lett, könnyű volt eltávolítani a tüdőből a hörgőket. Tehát ha megfőttek a húsok, kivesszük őket egy deszkára és a tüdőből kiszedegetjük a hörgőket. Én olyan szívet kaptam a hentesnél, hogy szét volt nyitva és ki volt tisztítva a nagy erektől, tehát a szívvel nem volt dolgom, csak szeletelni kellett. Tehát ha megvagyunk a tisztítással, akkor a húsokat vékony csíkokra szeleteljük és félretesszük. Elkészítjük a mártást. Az olajon megkaramellizáltam a cukrot, aztán félrehúztam a tűzről. hogy kissé lehűljön az olaj. Mikor már hűlt egy kicsit, belekevertem a lereszelt vörös- és fokhagymát és kissé megfuttattam visszatéve a tűzre az olajban. Végül a lisztet is belekevertem és rántást készítettem belőle. Apránként felengedtem a húsok főzővizével. Ha nem lenne szép sima, botmixerrel krémesítsük, én is így tettem. Ízesítettem a mártást mustárral, babérlevéllel, ecettel, a citrommal, borssal és kapribogyóval. Kóstolgassuk, mert ez is tipikusan egy olyan étel, hogy minden hozzávaló belekerülése után nem árt megízlelni, mert a jó mártás az ízesítőanyagok tökéletes harmóniájával érhető el. És az kóstolások nélkül nem megy.

Legvégül hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzáadtam és hagytam felforrni. Körülbelül 10-15 percig hagytam főni, hogy az ízek összeálljanak tökéletesen. Ekkor beletettem a mártásba a húsdarabokat és még egyszer hagytam felforrni. A kapribogyó el is hagyható de én imádom, és ebben az ételben is nagyon jó szerintem.

A zsömlegombóc leírását lásd ITT.

A zsömlegombócot készítsük el az alatt az idő alatt, míg a húsok főnek.

Kapris-vargányás csirkemáj zsírban lesütve

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Szerintem ez egy igazi őszi estékre való, finom kence. Friss, ropogós házikenyérrel, lilahagymával vagy őszi kerti paprikával. Forralt borral. Lágy zene a háttérben. Könnyed vagy épp mély beszélgetéshez való, amolyan bekucorodós időkre, mikor a lelket is melengetni és kényeztetni szükséges.

Valójában a kertészlevesbe szántam a májat, gombócnak. De sok husi volt a csontokon, így ez a finom vacsoráravaló készült belőle. És még a kapris üvegcsémben is maradt a finom kis bogyókból... szeretem, ahogy az ételek maguktól születnek. Én csak segédkezem világrajöttükben.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg csirkemáj (lehet pulyka- vagy kacsa- vagy libamáj is),
annyi zsír, amennyi ellepi a májakat (disznó- vagy kacsa- vagy libazsír),
1 nagy fej vöröshagyma durván félkarikákra szelve,
3-4 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 ágacska rozmaring,
1 közepes darab vargánya (20-30 dkg),
2 evőkanál kapribogyó,
4-5 szem szegfűbors.

A készítése roppant egyszerű. A májakat megtisztítottam, a dupla lebenyeket vágtam csak el egymástól, de amúgy egyben hagytam őket. Mindent beletettem egy edénybe, fedőt tettem rá, aztán szép lassan sütöttem, kis lángon. Úgy fél órán át. Ennyi lenne. :) De az íze... mesés.

Vörösboros sertésmáj

.

Nem is májat akartam ma főzni... de olyan szép friss volt, és olyan régen került asztalra - nem hagyhattam ott a hentesnél.

Fuzionáltattam a tegnap estéről maradt pizzaszósszal, a végeredmény nagyon fincsi lett...

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sertésmáj,

5-6 szál újhagyma zölddel együtt,

8 gerezd fokhagyma (ez is lehet újfokhagyma 2-3 szál),

5 dkg füstölt szalonna,

1/2 evőkanál sűrített paradicsom,

1 teáskanál bazsalikom,

1 teáskanál szurokfű (oregano),

1/2 mokkáskanál őrölt rozmaring (vagy egy 10 cm-es friss ágacska),

frissen őrölt bors,

1 teáskanálnyi frissen összezúzott koriandermag,

só,

liszt,

1 csapott teáskanál kristálycukor,

2 dl száraz vörösbor,

6 dkg vaj,

1 teáskanál olívaolaj.

A májat vékony csíkokra szeltem, az újhagymát karikákra, a fokhagymát apró kockákra. A vajon üvegesre pároltam a kétféle hagymát, majd a májcsíkokat beliszteztem és forróbbra téve a serpenyőt átsütöttem a szalonnadarabkákkal úgy, hogy borsoztam is. Hozzáadtam a pizzaszószt (sűrített paradicsomot, bazsalikomot, oreganot, rozmaringot, cukrot), majd felöntöttem a borral és némi vízzel és összeforraltam. Fedőt tettem rá és kis lángon sütöttem nem több, mint 10-15 percig.

Tálaláskor megszórtam sóval.

Jó sűrű és nagyon ízletes szaftja volt, a máj pedig omlós puha volt benne.

 

Tipp: Nem szabad a sertésmájat sokáig párolni, mert akkor keményedik be. A titok a pont eltalált rövid párolási idő.

Rizzsel, főtt krumplival, csupasz nudlival, kuszkusszal, bulgurral vagy puliszkával (kukoricamálé) is köríthetjük. De akár tarhonyával is el tudom képzelni, vagy még jó kis zsömlegombócokkal is. Ha ez legutóbbi körítést választjuk, akár kevés tejfölt vagy tejszínt is adhatunk a raguhoz a végén.

Fahéjas, mazsolás sertésmáj

Csak összerittyentettem, mert még ma is maradékhasznosítok: aszalódó narancsok, almák, regement zöld újhagymaszárak csokorban, s láss csudát: valami hihetetlen jó sült ki belőlük. Ez ám az alkímia.

A májat akciósan, 200 Ft/kg-os áron vettem. Luxus a tányéron, ami a pénztárcát is kíméli.

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg sertésmáj kb. fél cm-es szeletekre vágva
3 nem túl nagy gerezd fokhagyma
3 nagy vagy 4 kisebb alma hámozva, gerezdekre vágva
4 narancsnak a leve és 1-nek a héja reszelve
6 dkg mazsola
1 csokor újhagymának a hosszú, zöld szárai apróra vágva
egy kb. 10 cm-es friss rozmaring ágacskának a levelei apróra vágva
frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanálkányi őrölt fahéj
2 teáskanál méz
1,5 dl száraz rozébor
kevés liszt
1 evőkanál olívaolaj
3 dkg vaj

 

A májszeleteket vékonyan beliszteztem és a vaj-olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Félretettem, majd az almagerezdeket is serpenyőbe tettem és őket is nagy lángon sütöttem a mézzel együtt. Mikor kissé karamellizálódtak, levettem a lángot és az apróra kockázott fokhagymát is beletettem, hagytam, hogy az illata felszálljon, majd felöntöttem borral. Hagytam forrni 1- 2 percig, aztán a narancslét is a serpenyőbe öntöttem. Visszatettem a májszeleteket, borsoztam, fahéjat tettem bele, és az aprított rozmaringot is hozzáadtam a mazsolával egyetemben. Hagytam forrni nagy lángon, míg a levét felére elfőtte és kissé besűrűsödött a szaftja. És készen is volt. Forrás után már csak 5-10 percig szabad főzni, így nem keményedik meg a máj. Tálalás előtt sózzuk csak. A reszelt narancshéjat is csak a végén adjuk hozzá.

Köretnek kölest készítettem, mert nagyon szeretem. Jól illett hozzá. De polentával (puliszkával), kuszkusszal vagy bulgurral is nagyon jó lenne. És természetesen főtt burgonyával vagy rizzsel is.

Ez a recept működne vadhússal is, kacsával is, vagy marhahússal is szerintem.

A kölest roppant egyszerű megfőzni: amennyi a gabona, két és félszer annyi víz kell hozzá. Csak feltesszük a szűrőben átmosott kölest enyhén sós vízben főni, forrás után a lehető legkisebb lángra tesszük és fedő kell rá. Mikor beszívta a vizet nagyjából - ez mennyiségtől függ, de nem több 10-15 percnél -, hagyjuk még fedő alatt negyedóráig és készen is van. Egy főre olyan 10 dkg kölest számolhatunk.

Kacsamáj mandarinos banáncsatnival

. Ma van a Téli Napforduló. Egy kis kitekintés az ünnepről Föld-szerte:

"A fény újjászületését ott is megünnnepelték, ahol tavasszal fordult az év: A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25.-re essen a keresztény Karácsony (ősi mitológiánkban Kerecseny sólyom ünnepe, innen a karácsony szavunk a téli napfordulóra) ünnepe, mivel e nap egybeesett a Téli Napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

Babilónia

A Yule-szokások egy része babilóniai eredetû: például a gyertyagyújtás az oltáron a babilóniai isteneknek szólt.

Brit szigetek

Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy almabort fogyasztottak Ehhez kötõdik a fakupában körülhordott sör, ennek szertartása a betlehemezés szokásai szerint zajlott le. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
A London Newspaper 1851-es számában leírnak egy tréfás hagyományt, az Almafák Dáridóját. Devonshire-ben a Tizenkettedik Éjszakán (január 7.-én) a gazdák fogták puskáikat, és kimentek almáskertjükbe. Kiválasztották a legöregebb fát, körbeálltak és így énekeltek:

Here's to thee, old apple tree
Whence thou mayst bud and whence thou mayst blow
And whence thou mayst bear apples enow:
Hats full, caps full,
Bushels, bushels, sacks full,
And my pockets full too!
Huzza! Huzza!

A férfiak almabort ittak, mulatoztak, lövöldöztek a fára (csak puskaporral), majd visszaindultak a házba. Az asszonyok azonban addig nem engedték be õket, akármilyen zord idõ is lehetett, míg valamelyikük ki nem találta, milyen sült várja õket odabenn. Aki kitalálta a megfejtést, az lett az "Est Királya", és õ vezett a további mulatságot az éjszaka során..

Etiópia

Ganna: A legenda szerint a pásztorok úgy megörültek, amikor meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, hogy örömükben meghajlítgatták kampós botjaikat és tárgyaikat, és Gannát játszottak. Ez a játék eredete, amit az etióp férfiak és fiúk hagyományosan Karácsony napján játszanak (a régi dátum szerint, január hetedikén).

Germán népek

Yule sötét éjszakái az elmélyülés, az õsök imádásának idõszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az õsökre való emlékezésben találhatjuk meg. Õseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell, szertartásokkal, rítusokkal. A germán Yule és a kelta Samhain közt szoros kapcsolat áll fönn. Az új esztendõ áldását csakis õseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.

Itália

La Befana: a kedves boszorkány, seprûnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták õt, nézze meg a Kisjézust. "Most nem érek rá", felelte La Befana. Késõbb meggondolta magát, de akkor már késõ volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy "neki".

Japán

Hari-Kuyo: a Törött Tûk Fesztiválja. Buddhista szertartás, minden év december 8.-án tartják országszerte. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítõk ünnepe volt, ma már mindenkié, aki tût vesz a kezébe.
Speciális szentély épült a tûk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyûszûket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tûket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tûnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A tûk a tenger mélyén lelik meg végsõ nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a tengeren.

Kelták

Druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. (Skóciában, Írországban, Britanniában.) Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelzõ egyre hosszabbodó napoknak örvendeztek. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, a Yule-tuskóval, azt körbetáncolták, énekeltek. Minden zaj és dáridó a Nap ébredését segítette elõ és a tavaszt sürgette.

Mexikó

A Retek Éjszakája: e szokatlan esemény helyszíne minden év december 23.-án Oaxaca. A XIX. sz. közepétõl él az ünnep, ekkor ismerték meg a mexikóiak a retket, amit a spanyol telepesek hoztak be elõször. A mexikói sziklás talajban csavart, torz formájú retkek teremnek. Szokatlan formájuk megihlette a helyi mûvészeket, bibliai, történelmi és azték legenda-jeleneteket faragnak belõlük. A legjobbnak ítélt alkotásokat díjazzák, majd látványos tûzijátékkal ér véget az est.

Mezopotámia

Marduk világrajöttét segítették ünnepi rítusokkal, és támogatták harcában a káosz, a sötétség erõi ellen.

Pakisztán

Chaomos: a téli napforduló idején egy õsi félisten évrõl évre visszatér, hogy összegyûjtse az imádságokat és elvigye Dezaónak, a legfõbb istenségnek. Az ünnep során asszonyok és lányok rituális fürdõt vesznek. A férfiak vizet hintenek fejükre, közben kenyeret tartanak a magasba. Aztán a férfiak és fiúk megmosakszanak, és estig nem ülhetnek székre, ekkor kecskevérrel meghintik arcukat. Ezután kezdõdik a nagy fesztivál, énekelnek, táncolnak, örömtüzeket gyújtanak, kecskepacalt és más különlegességeket lakmároznak

Róma

• Saturnus (a termõföld) újjászületése, Saturnalia
• Mithrász (Sol Invictus, a Legyõzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a gyõzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Skandináv népek

Julbock, Julbukk, Joulupukki, Yule-bak (Ld. Bak) A hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. (A finnek Joulupukkija biciklivel jár! :-) A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen. (Vö. kelta Lepracaun)
Norvégiában Yule idején megáll a munka, nem forog a kerék, nincs vadászat.

Izland

Yule-macska : megeszi a lusta embereket!

Svédország

Midwinterblot: "télközépi vér": a viking hagyományban létezõ állat-és emberáldozatra emlékeztet. Bizonyos kultuszhelyeken végezték, többnyire e helyeken emelték késõbb az ókeresztény svéd templomokat is. A pogány szokást a XII. századi misszionáriusok szüntették meg. (Na persze, kezdetben õket is feláldozták a vikingek. ;-) - Az áldozatokat engesztelõ céllal mutatták be helyi isteneiknek, hogy rábírják õket, enyhítsék a zord telet.
Jul: a elf-hez hasonló szörnyecske, róla kapta a svéd Karácsony a nevét, a manó még a Kisjézusnál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet játszott a svédek ünneplésében.

Tibet

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.
Vajszobrászfesztivál: Az új év megünneplésére a buddhista szerzetesek minden évben megrendezik, szobraikat yak-vajból készítik, mintegy 10 m magasra, és speciális vajlámpásokkal világítják meg. Különbözõ jeleneteket, meséket ábrázolnak a szobrok. A legjobbnak ítélt alkotásért díjat kap a szobrász.

Zsidók

Hanukka -- zsidó történelmi eseményhez kötõdik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.
Menóragyújtás ~ a fény növekedése
Ajándékozás, társasjáték, kártyázás (a Saturnalia idején is)."

(Forrás itt)

Csak az ökör következetes... Tényleg nem volt tervben hogy jövök még karácsonyig, de ma nem voltam jól, így a takarítás elmaradt. De főztem, mert ez az étel nagyon hamar elkészül. És mert enni kell, mégha épp nyög is az ember.

Hozzávalók 4 főre:
75 dkg pecsenyekacsa máj,
só, frissen őrölt bors,
3-4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj.
A banáncsatnihoz:

4 nagyobb banán,
4 mandarin,
1/2 citrom leve,
2 evőkanálnyi borecet vagy balzsamecet,
2 teáskanál szójaszósz,
1 teáskanál worchester mártás,
2 teáskanál ketchup,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi koriandermag,
3-4 húzintásnyi reszelt szerecsendió,
10 dkg kristálycukor.
A burgonyakorongokhoz:
3 közepes bzrgonya,
1/2 fej vöröshagyma.
A mazsolás rizshez:
1 nagy bögre rizs (3 dl),
1 evőkanál olaj,
1/2 marék mazsola,
4-5 szegfűszeg,
1 darab fahéj,
só.

Már reggel, felkelés után elkészítettem a csatnit, mert jót tesz neki ha áll pár órát. A vöröshagymát nagyon apróra kockáztam, a fokhagymát úgyszintén. A citrom levével, a borecettel (én balzsamecettel csináltam) és citromos sóval addig főztem, míg elfőtte a levét. Ezután hozzáadtam a cukrot és a fűszereket. A koriandert mozsárban összetörtem, úgy tettem a mártásba. Belevágtam egy banánt is. Hagytam rotyogni pár percet, kóstoltam. Nagyon édesnek és kicsit savanykásnak is kell lennie. Végül mikor már lezártam a lángot alatta, belekarikáztam a többi banánt is, valamint tettem bele mandaringerezdeket is, amikről eltávolítottam a hártyát.

A csatni tehát elkészül nem több, mint negyedóra alatt.

Még ezelőtt négy héttel tettem el üvegbe sóval citromot. A recepteket lásd itt és itt. A lényege, hogy az így beérlelt citrom héja nem keserű és bármilyen ételbe belevágható. Mikor kihasználjuk az összes citromot az üvegből, a visszamaradó só fantasztikus ízesítő, mert a citrom illóolajai, a leve - szóval az íze töményen bennmarad a sóban. Egészen kivételes illata van. Férjuram azt mondta mikor beleszagolt az üvegebe, hogy szerinte a híres sci-fiben, a Dűnében a fűszernek tutira ilyen illata volt. Egészen kábító, ellenállhatatlan, szóval ezt tényleg olyan. Rabságba és függésbe dönt, vigyázat!

Délben aztán megcsináltam a többit. Krumplit gyalultam le tökgyalun, vastagabb szálasra egy tálba. Hozzákevertem fél vöröshagymát félkarikákra vágva és sóztam.

A rizst szűrőben megmostam, majd olajon üvegesre sütöttem kevergetve, aztán felöntöttem dupla mennyiségű vízzel. Fűszereztem sóval, szegfűszeggel, fahéjjal. Addig főztem fedő alatt kis lángon, míg már csak a tetején volt 2-3 milliméternyi víz. Ekkor lezártam és hagytam fedő alatt. Beszívja az összes vizet és be is puhul. Egyszer sem kevertem meg, míg kis lángon pötyögött.

Míg a rizs puhult, megsütöttem kevés olajban a burgonyakorongokat. Finom ropogósak. Nem igazán kell az ételhez, de nálunk semmit sem készíthetek csak rizskörettel, mert kedves párom - velem együtt - nem szereti a rizst. Szóval megesszük néhanap, de csak ha van mellé krumpli is...

A májat sóztam, borsoztam, majd vajon és olajon fedő alatt szép pirosra sütöttem. Egy-egy oldalának elég2-3 perc. Fedő azért kell, mert nagyon durrog. Szerintem pulykamájból is elkészíthető ez az ételkombináció. De ez a csatni kitűnően illene sült kacsamellhez, vagy combhoz is.

A csatni nagyon-nagyon édes, isteni a májhoz szerintem. Azt mondják, a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni. A nagyon csípős ízt én most kihagytam, nem kívántam. De abszolút illik bele a csilipaprika is, szóval csak bátran. Vegetáriánus fogások fantasztikus kiegészítői is a csatnik.

A csatniról a Terebessen: Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.

Zsályás csirkemáj

Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna. Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon. A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik. 

(M. Scott Peck) 

Már vagy két hete májas ételre fájt a fogam... Úgyhogy ma sort kerítettem rá. Finom, gyors, egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csirkemáj,

30 dkg szalonna vékonyra szelve,

2-3 közepes fej vöröshagyma,

só, frissen őrölt bors,

1 csapott teáskanálnyi szárított zsálya,

1 mokkáskanálnyi frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanálnyi vegeta vagy ha van akkor hús- vagy csontlé,

liszt, 4-5 evőkanálnyi olívaolaj.

A májat megtisztítottam a szívtől - cicóka lelkesen meg is ette. :)

Aztán a májat lebenyeire vágtam csak és befűszereztem egy tálban: sót, borsot, koriandert és zsályát tettem rá egy kevés olívaolajjal egyetemben. Hagytam picit állni. Közben megtisztítottam és félkarikákra vágtam - nem túl vékonyan - a vöröshagymát.

Egy serpenyőben 3-4 evőkanálnyi olívaolajon kisütöttem szép piros-ropogósra a szalonnaszeleteket. Félre tettem, majd a májat lisztbe forgatva pirosra-ropogósra sütöttem. Szigorúan fedő alatt végzendő művelet, mert irtó nagyokat tud durrogni és szanaszét fröcsköli a forró olajat. Szóval fedő alatt, közepes lángon, 3-4 perc elég is egy-egy oldalának.

Aztán a visszamaradt zsiradékban (ha nagyon eltűnne, pótoljuk olajjal) erős tűzön megsütöttem a belisztezett hagymakarikákat is. Ezt is félretettem egy tányérra. A serpenyőbe aztán visszatettem a májdarabokat és felengedtem vízzel. Kevés vegetát adtam hozzá - csontlével finomabb - és jól összeforraltam. Legyen egy kis szaftja, ez a lényeg.

Tálaláskor a májat egy nagy tálra tettem, rá a szalonnaszeleteket, erre pedig a sült hagymakarikákat.

Sima tört krumplival ettük.

Az ételhez remekül illik egyébként a rozmaring is. De nem együtt a zsályával. Vagy ezzel, vagy azzal fűszerezzük - mindkettővel nagyon-nagyon finom.

Majális: mediterrán csirkemáj és radler házilag

Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. 

A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maiát, az ötödik hónap védő istennőjét. 

Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét. Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívták. 

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez. A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését. 

Májusfa: Eredetileg fallikus szimbólum. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmű nőszimbólumok. Máshol enni-és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták. Egyéb népszokások: A házakat zöld lombokkal ékesítik fel. Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimennek a mezőre, erdőbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat. Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták. A rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Három napig tartó, orgiasztikus jellegű mulatozás volt a lényege. Természetesen termékenységvarázslás volt minden ilyen fesztivál értelme. 

A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot, ám a pogány eredet ezesetben is vitathatatlan. Manapság is megmaradt a nap vidám, mulatozós jellege, az emberek kivonulnak a szabadba, májusfát állítanak, körültáncolják. Wicca és pogány körökben is örömünnep, tele vidámsággal, alkalmi nótázással, jó időtöltéssel. Üst: Az Istennőt jelképezi - a nőiség lényegét, minden vágy végső célját, a májusfa méltó párját. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek.

(Forrás)

Nagyon egyszerű étel ez, de nagyon finom. Most mediterránosra vettem az ízhatást, ezért olívaolajjal és bogyóval készítettem. Hozzávalók 4 főre: 1 kg csirkemáj, só, őrölt bors, oregano, bazsalikom, kakukkfű, 2 dl olívaolaj, 1 marék olajbogyó, 1 nagyon nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma.

A májakat megtisztítottam a szívtől és a fehér inas részektől és lebenyekre vágtam. Alaposan nézzük meg, mert lehet rajta epe. Ha ilyen darabot találunk, azt dobjuk is ki, mert keserű. A májakat fűszereztem, sóztam és bő olajban a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymával kis lángon fedő alatt megpároltam. Ennyi az egész. Mikor kihűlt, tehetjük üvegbe is, olajjal vagy zsírral felöntve. Fogyasztáskor vékony szeleteket vághatunk a májból, és kenyérre tehetjük, friss zöldek dukálnak mellé: újhagyma, retek, saláta, uborka, vagy akár még plusz olajbogyó. Aki nem annyira olívarajongó, készítse bogyótlanul a májat, úgy is ugyanolyan finom. De ebből a sült májból csinálhatunk májast is: villával vagy robotgéppel pépesítsük, adjuk hozzá az olajából vagy zsírjából, és kész is a finom májkrém.

Én ezt a májat nyáron rendszeresen készítem, nyaralásokra szoktuk elvinni üvegben.

Italnak radlert gondoltam mellé. A boltit nem szeretem, mert túl édes és műízű, de a saját gyártmányomat igen. Nagyon egyszerű: 3 dl sör, 2 dl szóda, fél citrom leve és 1 teáskáskanál cukor, vagy ugyanennyi cukorszirup. Isteni üdítő ital, alig van benne alkohol és nagyon üde: egyszerre kesernyés-savanykás és nagyon buborékos. :) Készíthetjük alkoholmentes sörből is.

A másik kedvenc sörös italom: sör, kevés szóda és meggybefőttlé összekeverve, meggyszemekkel díszítve. Hmmm... mesésen finom!