Ropogós-habos börkés sült császárhús

Szilveszterre. :)

Kimchi

Most volt a "kimchi day", én pedig véletlenül épp pár napja vettem egy szép nagy kínai kelt. Gondoltam - mivel koreai étterembe nem mostanában fogok eljutni -, hogy elkészítem. A fermentálásnak amúgyis nagy divatja van mostanság... Hát, nagyon finom! És nagyon inspiráló. Fogok más zöldségféléket is ennyire bátran fűszerezve savanyítani, a kimchi metódusa szerint. Nem kell nagy mennyiségeket készíteni, mindig csak annyit, ami pár evésre elfogy. S amíg esszük, addig készülhet a következő adag. Hűtőszekrényben pár nap alatt elkészül, de akinek van hűvös kamrája, készíthet többet is, mivel minél tovább áll, annál finomabb lesz. És annál egészségesebb. Ha mindig van kimchi, vagy más fermentált zöldségféle a konyhánkban, egész télen ehetjük a finom vitaminokat, és nem kapszula meg por formájában. Nem beszélve róla, nem az ízetlen salátát, paradicsomot és hasonlókat vesszük meg "zöldségfogyasztás" címén így télen. Ehető önmagában, rizzsel vagy hajában főtt burgonyával, de meg is főzhető, ugyanúgy, mint a mi savanyúkáposztánk, vagyis készíthetünk vele leveseket, egytálételeket is. 

Lelkes rajongó lettem. :)

A korábbi bejegyzésemben található videó alapján készítettem. 

Baraka BAZÁR (ezüst ékszerek)

Kedveseim! Van egy új oldalam (szó szerint és átvitt értelemben is), ajánlom magamat!

Baraka BAZÁR ezüst ékszerek blog

Baraka BAZÁR Facebook oldal

Omlós vaddisznógerinc aszaltszilvás pecsenyeszósszal és ribizlizselével

Kaptunk egy kiló nagyon szép vaddisznógerincet egy kedves ismerősünktől. Tegnap este kivettem a fagyasztóból és felöntöttem csurig jó zsíros, 3,6%-os tejjel, abban olvadt ki. Jót tett neki, egyrészt hihetetlenül omlósra és porhanyósra sült, másrészt a vadhúsra jellemző - általam annyira nem kedvelt - erős íze is eltűnt. Egyébként ha vadpörköltet főzök, akkor is mindig előáztatom így a vadhúst.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vaddisznókaraj csont nélkül
20 dkg mag nélküli aszalt szilva (az a krémes, nem túl száraz fajta)
1 közepes fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
1 púpos evőkanál mustár
1 púpos teáskanál magos mustár
3 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
1 dl víz
1 mokkáskanál koriandermag
1 kis darabka fahéjrúd
2 babérlevél
5 szem szegfűbors
1 evőkanál világos szójaszósz
ribizlizselé

A húst kivettem a tejből, és kissé lemostam. Jól besóztam, borsoztam, megkentem a mustár, magos mustár, méz keverékével és kivajazott tepsibe tettem, amit kibéleltem a vastag karikákra vágott vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, aszalt szilvával és a fűszerekkel. Aláöntöttem a bort, a vizet és lefóliáztam, majd előmelegített, 170 fokos sütőben 2,5 órát sütöttem. Kivettem, a fahéjrúd és a szegfűborsok kivételével mindent átöntöttem egy kislábosba, és jól elturmixoltam. Az aszalt szilva remekül sűrít, csodás mártás lett belőle. Még fel is kellett higítanom körülbelül a duplájára vízzel. Ízesítettem szójaszósszal és sóval még. A képen látszik is, milyen sűrű, még higíthattam volna rajta igazából. Egyben főtt burgonyával - burgonyafánkkal lett volna az igazi, de most az epém nem szerette volna - és ribizlizselével tálaltam. A ribizlizselé elengedhetetlen hozzá, fantasztikusan kiegészítette a mártás ízét a fanyarságával. Ha nincs ribizlizselénk a kamrában, még málnalekvárral tudom elképzelni vagy meggylekvárral, mindkettővel isteni lenne.

Míg újra felforraltam a szószt, addig visszatettem full hőfokra a húst a sütőbe, hogy kissé meg is piruljon. Elég neki 10 perc.

Körete lehet még a rizs vagy az angolok kedvelte yorkshire pudding, vagy a burgonyafánk vagy burgonya krokett. Ha nincs vadhús, marhából is készíthető, de vadból jobb.

Retro vaníliás krémtúró

A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.

A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.

Blitva (mándoldos burgonya) grillezett kalamárikkal

Egy ideje figyelek rá, hogy több halfélét együnk. Például halászlevet is rendszeresen főzök mostanában, hála a házunk alatt lévő remek halboltnak. Tegnap is a halleves végett tértem be, de épp nem volt friss kárászuk, ellenben megláttam ezeket a szépséges tintahalakat. Ahogy az a végzet által történni szokott, egész más zsákmánnyal jöttem ki a boltból, mint amiért mentem... Úgyhogy reprodukáltam a nemrégiben, Szabadkán evett ételünket, mert nagyon ízlett. És a halastól azt is megtudtam, hogyan nevezik a szerbek és horvátok által nagyon kedvelt mándoldos krumplit, amit előszeretettel készítenek halak, illetve tenger gyümölcsei mellé. A neve egyszerűen blitva, s ha jól tudom, ez a mángold neve náluk. Ami kihívást jelentett, az a kalamári tisztítása és sütése volt, még soha nem csináltam egyiket sem. De jelentem: remekül sikerült mindkettő.

A kalamári tisztítása: általában fagyasztva kapható, ezért este későn letettem a fagyasztóból a normál hűtőbe, így reggelre ki is olvadt. Azzal kell kezdeni, hogy a fejénél megfogjuk, és kihúzzuk a belsejét. Aztán kihúzzuk a kis áttetsző csontját, ami úgy néz ki, mint egy kis műanyag, hosszúkás levélke. Könnyen kijön. Aztán egy hosszúnyelű kiskanállal kikaparjuk a belsejét, hogy teljesen tiszta legyen, a külsejéről pedig eltávolítjuk a két kis úszót és a vékony bőrt. Majd alaposan megmossuk. Aztán a fejrészről levágjuk a kis csápokat a szemek mögött, így egyen maradnak a kis úszók. Ahogy elvágjuk, egy kis gömbölyű porcos rész marad a csápok közepén, azt is eltávolítjuk, majd alaposan megmossuk a letisztított csápokat is. Ezeken marad kis szürkés bőr, ami nem eltávolítható, szóval ezzel együtt sütjük. Végül besózzuk és visszatesszük a hűtőbe sütésig. 

A kalamári sütése: vághatjuk karikákra is, de egyben is hagyhatjuk a törzseket. Én egyben hagytam. A fölösleges vizet öntsük le a kalamárikról, hogy ne fröcsköljön nagyon sütésnél. Egy serpenyőt nagyon forrósítsunk fel, mert tulajdonképpen grillezni fogjuk. Amikor már jó forró a serpenyő, kevés olívaolajat öntsünk bele és helyezzük a serpenyőbe a tintahalakat: mind a törzseket, mint a kis csápokat. Rázogassuk a serpenyőt időnként, hogy minden oldalról tudjanak a darabok grilleződni. A tintahalnál nagyon kell ügyelni arra, hogy ne süssük túl, mert egyik pillanatról a másikra cipőtalp állagúra tud keményedni. Én olyan három percig sütöttem, és hihetetlenül omlós és puha lett, ugyanakkor gyönyörű színt is kapott. Ennyi pont elég neki, tökéletesen átsül.

A blitva hozzávalói 2 főre: 

70 dkg burgonya

25 dkg mángold

só, frissen őrölt bors

2 evőkanál olívaolaj

2 nagy gerezd fokhagyma

A burgonyát hajában megfőzzük, majd megtisztítjuk. A mángoldot megmossuk és a középső, vastag ereket kivesszük, aztán a leveleket nagyobb négyzetekre vágjuk. Egy serpenyőbe kockázzuk a főtt burgonyát, sózzuk, borsozzuk és olívaolajjal megöntjük, majd kissé átpirítjuk. Végül hozzáadjuk a mángoldot is, és az apróra vágott fokhagymát is. Addig sütjük, míg a mángold összeesik.

Mivel mi kaptunk hozzá Szabadkán egy egyszerű öntetet is, én is elkészítettem, mert nagyon illett a sült kalamárira.

Az öntet: fél-egy deciliter olívaolajban elkeverünk fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldet, egy nagy gerezd zúzott fokhagymát és pici sót, majd alaposan összekeverjük.

Tálalás: a blitvát tálaljuk a grillezett kalamárival a tányéron, mellé adjuk az öntetet és én paradicsomsalátát is készítettem: paradicsom félkarikázva, egy szál újhagyma zöldjével együtt karikázva, sózva, citromlével kissé meglocsolva, olívaolajjal is kissé megöntve. Mindezek mellé még citromgerezdeket is tettem az asztalra, mert a kalamárinak nagyon jót tesz, ha nemcsak ezzel a petrezselymes-fokhagymás öntettel kínáljuk meg, de kevés citromlével is. 

Ez a petrezselymes-fokhagymás öntet nagyon jó a rántott padlizsánkarikákra is, csakúgy mint pár csepp citromlé - mert azt is sütöttem ma, mármint rántott padlizsánkarikákat. Isteni volt hozzá ez a fokhagymás öntet, csakúgy, mint a paradicsomsaláta.

Nem ördöngösség és mennyei finom étel. Méltón búcsúztattuk az idei nyarat, azt hiszem. Tipp: ha nem kapunk mángoldot, helyettesíthetjük spenótlevelekkel is.

Ikáriai zöldség-gulyás (Mageirio)

Van egy görög sziget, Ikária. Nevét Ikaroszról kapta, aki a mítosz szerint e sziget partjainál veszett a tengerbe. Ez a kis földdarab arról is nevezetes, hogy lakói igen magas kort érnek meg, 80 évesnek lenni állítólag még fiatalnak számít. Egészségüket többek között (a napfény, a tenger, a jó levegő is hozzájárul persze) étrendjüknek is köszönhetik. Sok zöldséget, csodálatos olívaolajakat és halakat esznek.

Van két híres zöldséggulyásuk, az egyik a Mageirio, a másik pedig a Soufiko. Ahogy elnézegettem a recepteket, csak abban különböznek, hogy a Souficonak kötöttebbek a hozzávalói, míg a Mageirioba gyakorlatilag bármely idénynek megfelelő zöldséget beletehetjük, ami érik a kertben vagy kapható a piacon - a hüvelyesektől a levélzöldségekig. Abszolút szezonja van, mert most tényleg bármit megvehetünk bele, a kertek ilyenkor a legsokszínűbbek és gazdagabbak, minden érik és minden kapható.

Konkrét receptet ne várjatok a belinkelteken kívül, mert tényleg azt és olyan arányban lehet belefőzni ebbe az ételbe, ami épp kéznél van és szimpatikus. A lényege annyi, hogy jó sok olívaolaj megy bele, a hagymát és fokhagymát meg kell dinsztelni az elején, aztán a többi zöldség puhulási sorrendben kerüljön bele, illetve a nehezebben puhuló zöldségekre önteni kell épp annyi vizet, hogy ellepje őket és meg tudjanak tényleg főni-párolódni, s a nagyját el lehet rotyogtatni az étel alól a főzés végére. Burgonya és paradicsom általában mindkét gulyásban van. A videón a néni a krumplit a végén teszi bele, ráadásul paradicsomlét is önt rá, én megcserélném a sorrendet, mert ha paradicsom éri a nyers krumplit, nagyon nehezen puhul be, és ez igaz a fejtett babra, lencsére is, mert azzal is dúsítható, illetve a kukoricára is. Szóval a paradicsomot én csak a legvégén tettem bele. Fűszer csak só és bors kell.

Én most főztem mellé barnarizst is, de önmagában is fogyasztható, vagy kenyérrel például. Egyszerűsége ellenére isteni finom.

Voltunk Szabadkán

Elmentünk kicsit nyaralni Szabadkára. Nem bántuk meg, mert gyönyörű város. Ami elsőre feltűnt, az az volt, hogy ilyen fás várost én még nem láttam. Minden utcáján, és tényleg minden utcáján 3-5 méterenként dús lombú fák vannak. Nem kell kalap vagy más fejfedő a 35 fokos kánikulában sem, mert bármerre jártunk, árnyas hűs utcákon sétáltunk.

Nálunk is vannak fák, de a legtöbb olyan, aminek kis csinosra nyírt gömb koronája van, így gyakorlatilag árnyékot nem ad, csak szépíti a környezetet. Amikor pár éve felújították a piacteret, a nagy üres placcra is ilyen minifákat ültettek. Nehogy már a vásárlók meg az árusok árnyékban legyenek, á, süljenek csak a napon.

Szóval Szabadka a világ legfásabb városa, ez biztos. Emellett gyönyörű, telistele szecessziós épületekkel, a legtöbb fel is van újítva. Rengeteg kapualj van, benn hátul kis udvarok, amik magas kőfalakkal vannak elválasztva, azok is tele fával és virágokkal, meg bokrokkal. És a sok a különleges balkon. Szerintem ha Shakespeare járt volna Szabadkán, valószínűleg a híres erkély-jelenet nem Veronában, hanem itt játszódna... Aztán a kapuk nem csak kapuk, a korlátok sem simán azok, hanem gyönyörű kovácsoltvas remekek. És nagyon sok a templom, kápolna, és van mecset is.

Nagy város, nem is gondoltam, hogy ekkora. Rengeteg híres szülötte is volt, sok a szobor is, a park is. Nagyon sok épülete csodálatos, de a Zsinagóga, az valami... gyönyörűség. Belépőjegy van, lehet  fényképezni is.

Egyébként talán kicsit a Budapestre emlékeztet Szabadka hangulata, de szerintem sokkal több szép épülete van, emberibb léptékű és egyáltalán nem büdös. Minden városnak van illata is, ezt már megfigyeltem, és Budapest nagyon büdös. Szabadkának jó illata van.

Voltunk a piacon is, ami hatalmas. Kétszer mentünk, egyszer tényleg rászántuk az időt, másodjára célirányosan, mielőtt hazaindultunk. De szerintem a felét sem láttuk, mert olyan nagy. Iszonyú közel vannak az árusok, alig lehet elmenni a vékony kis közökben. Épp ezért szerencsénkre hétközben voltunk, mert állítólag a szombat és a vasárnap az igazi piacnap, de szerintem akkor meg sem lehet ott mozdulni. Így is gyakorlatilag az árusok négyötöde nyitva volt, vagyis nem maradtunk le semmiről, csak a nagy tömegről. Magyarországról is rengetegen járnak át, mert nagyon közel van a határhoz, és minden olcsóbb, mint nálunk. A kenyér felébe kerül, és el kell mondjam, olyan pékárujuk van, hogy a hazai pékségek és kenyérboltok, üzemek termékei meg sem közelítik a szabadkaiakét. Nem felfújtak, ugyanakkor nagyon puhák belül, kívül ropogósak, egyszóval isteniek.

Főzni nem kell, mert bárhol a városban is és a piacon is egy pljeskavica, azaz szerb hamburger átszámolva cirka 550 Ft, és majdnem akkora, mint egy kistányér. Körülbelül három mekis hamburger tesz ki egy szerbet nagyságra. És finom, igazi húspogácsa van benne, vagy kolbászkarika, vagy bármilyen platnin sült natúr hússzelet. És végig kint a pultnál kis tárolókban vannak a zöldségek: káposztasláta, savanyú uborka, savanyú zöld erőspaprika, paradicsom, hagyma, újhagyma, stb... és a szószok: zalziki, tejföl, ketchup, csípős pirospaprikás tejfölös túró, ajvár, stb... Azt teszel a hamburgeredbe, amit csak szeretnél.

Emellett mindenhol lehet bureket vagy gibanicát is enni, nagyon finomak. Van túrós, sajtos, húsos, meggyes, krumplis. Mind finom. A tejfölük isteni, ahogy a túrójuk is. Édes mindkettő, nem savanyúak, mint itthon. Vagyis tulajdonképpen a szerb túró az ricotta. A joghurt is nagyon finom, szeretik, ezért a boltokban másfél literes üvegekben árulják, nem aprózzák el. 

A kolbászaik szerintem jobbak a magyarnál, minőségibb, finomabb, nem tesznek bele mindenféle mócsingot meg csontszilánkot. A pirospaprikájuk is nagyon finom, és felébe sem kerül az itthoninak. Amit vettem, nem keveset még: mandula, mogyoró, ugyanis cirka harmadáron van mint itthon, a piacon kimérve árulják. A pálinka detto, itthon nem ittam még olyan finom barackot, szilvát és birset, mint kint és kevesebb, mint felébe kerül mint itthon, ezer forint literje. A nagy piacon egyébként minden árus kérdezi, forinttal vagy dínárral akarsz-e fizetni, a kis piacon, a tejpiacon nem, ott csak dínárral lehetett fizetni. És Jelen voltunk, mert a sörüket ittuk, aminek Jelen a neve és baromi jó sör. A cigaretta is sokkal olcsóbb és nincs hülye nemzeti dohánybolthálózatuk, simán kapni az ABC-ben.

Emellett, ahogy Görögországban, itt is úgy van, hogy bárhova ülsz le enni vagy inni, gyakorlatilag majdnem egy áron van minden. Vagyis a legtutibb belvárosi sétálóutcán lévő étteremben épp annyi minden, mint egy város széli kis kifőzdében. Ha mi itthon a váci utcára ülnénk be bármire, a húsz- vagy ötvenszeresét is kifizetnénk egy üdítőnek vagy ételnek, de Szabadkán nem. A legelegánsabb étteremben ettünk két nagy adag grillezett tintahalat mángoldos burgonyával, kemencében sült mini lepénynel, olívaolajba kevert fokhagymával és petrezselyemzölddel, ittunk két pálinkát, három korsó sört és fizettünk cirka 10 000 Ft-ot. És a kalamári isteni volt, vajpuha, a kemencés kis kenyérlángost frissen, forrón hozták, és a hely olyan szép volt, hogy életemben ilyen gyönyörű helyen nem vacsoráztam még. A sétálóutcáról nyílt, volt pizzériája is, és este kilenckor is csurig volt, alig találunk asztalt.

Az esték nagyon hangulatosak Szabadkán, az utcákon hömpölyög a tömeg, a rengeteg kávézó, étterem, söröző, fagyizó csurig emberrel, este későn is. Ja, találtunk egy Időgép nevű cukrászdát, ahol szerintem életem eddigi legjobb fagyijait ettem. A papaja, a mangó, maracuja, ananász tiszta full gyümölcsből volt, és minden fagyijuk olyan krémes volt, hogy hihetetlen. Visszajártunk minden nap. És náluk egy gombóc cirka 150 forint volt, és nem húzták le a fagyis kanalat, vagyis kábé tulajdonképpen két gombócot adtak mindenből. 

S persze hoztunk haza rizses csokit is, meg banános csokit is. 

Hát, még maradtam volna... A Palicsi tavat nem néztük meg, mert ezer fok volt és nincs klíma a kocsiban, szóval azt majd legközelebb. Pedig a Palicsi tó környéke is nagyon szép. Sétálni így is rengeteget sétáltunk, de szerintem a város felét sem láttuk, pedig tényleg igyekeztünk felfedezni és majd' egy hetet voltunk...

S vettem három, azaz három doboz cigi áráért egy nagyon édes fazekat, itthon gyorsan ki is próbáltam: zalai gulyást főztem benne (csak hús, krumpli és vargánya), szuperül működik. Azt hiszem, töltött káposztának is tökéletes lesz. És vettem egy szuper fenőkövet késélezéshez, két finomságú, egyik fele durvább, a másik finomabb. Itthon ilyet egyáltalán nem lehet kapni.
Hát, ennyit szabadkai kalandunkról. :)