Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.
Még soha nem csináltam lasangne-át. Úgyhogy ez debütálás.
Tegnap elővettem este a fagyasztóból egy adag darált húst. Reggel azon töprengtem, mi is legyen belőle. Végigsoroltam a lehetőségeket: hamburger, kebab, húsgombóc, fasírt, valamilyen rakott étel? És eszembe jutott, hogy nemrég vettem egy doboz lasagne tésztát. A kérdés eldőlt.
Elővettem kedvenc olasz szakácskönyvemet és meg is találtam benne a receptet.
Hozzávalók 4-6 főre:
A raguhoz:
70 dkg darált hús (lehetőleg marha),
fél szál sárgarépa,
1 darabka zeller vagy 1-2 szál zellerzöld levéllel együtt,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 -2 dl hús vagy csontleves (ha nincs akkor 1 maggi marhahúsleveskocka),
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
1 és fél fej közepes méretű vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 hámozott paradicsom konzerv,
1 dl száraz vörösbor.
A besamelmártáshoz:
5 dkg vaj,
3 púpos evőkanál liszt,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
kb. 6dl tej.
Plussz:
0/5 kg száraz lasagne tészta,
10 dkg parmezán.
A kis kockákra vágott vöröshagymát, a reszelt zellert és sárgarépát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon és vajon kevés sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor felengedtem a paradicsomkonzervvel. (Én olyat szoktam venni, amiben már daraboltan van a hámozott paradicsom.) Valamit hozzáöntöttem a bort is, és beletettem a leveskockát is. (Sajnos én nem tudok húslevest lefagyasztani.)
Két órán át fedő alatt főztem a ragut, időnkét vízzel újrapótoltam a szaftját.
Ne sajnáljuk rá az időt, mert a nagyon finom olasz raguknak az a titka, hogy sokáig rotyogtatják őket. Egész más íze lesz, mintha csak 20 vagy 30 percig főznénk.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is: a vajat kissé átpirítottam a liszttel, majd apránként de állandóan kevergetve felengedtem a tejjel. Ne legyen se túl sűrű, se túl híg a besamel. Sűrű palacsintatésztánál kicsit még sűrűbb, kb. úgy a jó. Sóztam, szerecsendiót reszeltem bele.
Sós, olajos vízben előfőztem kb. 3 percig a tésztalapokat. Vigyázat: nagyon össze tudnak ragadni. Elképzeltem, amint a konyhában keresztül-kasul húzott köteleken libegnek a csipesszel feltűzött lasagne-lapok, édes szellő fújja őket... De ezt már csak kínomban, mert nekem nagyon összeragadt, alig tudtam szétszedni őket. Nem tudom mi lenne a jó módszer, pedig hideg vízzel le is öblítettem őket. Lehet hogy az volt a baj, hogy nem darabonként öblítettem át őket, hanem csak egyben ráeresztettem a tésztaszűrőben a vizet. Szóval. Darabonként öblítsük át, ha jót akarunk magunknak.
Egy viszonylag nagy, szögletes hőálló tál aljára olívaolajat csorgattam, majd négy tésztalapot egymás mellé fektettem. Erre tettem egy vékonyabb réteg ragut, meglocsoltam besamellel és megszórtam reszelt parmezánnal. Újabb réteg lap következett, ragu, besamel, sajt. Nézzük meg az elején, menyni lapunk van és az hány réteget ad ki. Ehhez találjuk el a rétegenkénti ragumenyniséget is. Nekem 5 rétegem lett. A tetejére tésztalapok jönnek, besamel, sajt. Én egy nagyon kevés vizet is csorgattam a lapokra. Így lett jó. Tökéletesen bepuhult a tészta, de nem is főtt (vagy sült) túl.
Hideg sütőbe tettem, de nagy lángra. Fél órát volt bent.
Isteni finom. Megértem, Garfield miért imádja. :))
Lasagne-t lehet vegetáriánusan is készíteni. Egy finom zöldségragu kell hozzá, garantáltan nagy sikert fog aratni. Majd készítek olyat is valamikor.
P.s.: A kommentekben a kollégák-kolleginák azt írják, nem is kell előfőzni a lapokat.
Csak több folyadék kell és akkor bepuhul, megfő a sütőben is.
2010. január 26., kedd
2010. január 19., kedd
Fahéjas, mazsolás sertésmáj
Csak
összerittyentettem, mert még ma is maradékhasznosítok: aszalódó
narancsok, almák, regement zöld újhagymaszárak csokorban, s láss csudát: valami
hihetetlen jó sült ki belőlük. Ez ám az alkímia.
A májat akciósan, 200 Ft/kg-os áron vettem. Luxus a tányéron, ami a pénztárcát is kíméli.
Hozzávalók 4 főre:
80 dkg sertésmáj kb. fél cm-es szeletekre vágva
3 nem túl nagy gerezd fokhagyma
3 nagy vagy 4 kisebb alma hámozva, gerezdekre vágva
4 narancsnak a leve és 1-nek a héja reszelve
6 dkg mazsola
1 csokor újhagymának a hosszú, zöld szárai apróra vágva
egy kb. 10 cm-es friss rozmaring ágacskának a levelei apróra vágva
frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanálkányi őrölt fahéj
2 teáskanál méz
1,5 dl száraz rozébor
kevés liszt
1 evőkanál olívaolaj
3 dkg vaj
A májszeleteket vékonyan beliszteztem és a vaj-olaj keverékén hirtelen
pirosra sütöttem. Félretettem, majd az almagerezdeket is serpenyőbe
tettem és őket is nagy lángon sütöttem a mézzel együtt. Mikor kissé
karamellizálódtak, levettem a lángot és az apróra kockázott fokhagymát
is beletettem, hagytam, hogy az illata felszálljon, majd felöntöttem
borral. Hagytam forrni 1- 2 percig, aztán a narancslét is a serpenyőbe
öntöttem. Visszatettem a májszeleteket, borsoztam, fahéjat tettem bele,
és az aprított rozmaringot is hozzáadtam a mazsolával egyetemben.
Hagytam forrni nagy lángon, míg a levét felére elfőtte és kissé
besűrűsödött a szaftja. És készen is volt. Forrás után már csak 5-10
percig szabad főzni, így nem keményedik meg a máj. Tálalás előtt sózzuk
csak. A reszelt narancshéjat is csak a végén adjuk hozzá.
Köretnek kölest készítettem, mert nagyon szeretem. Jól illett hozzá. De
polentával (puliszkával), kuszkusszal vagy bulgurral is nagyon jó lenne.
És természetesen főtt burgonyával vagy rizzsel is.
Ez a recept működne vadhússal is, kacsával is, vagy marhahússal is szerintem.
A kölest roppant egyszerű megfőzni: amennyi a gabona, két és félszer
annyi víz kell hozzá. Csak feltesszük a szűrőben átmosott kölest enyhén
sós vízben főni, forrás után a lehető legkisebb lángra tesszük és fedő
kell rá. Mikor beszívta a vizet nagyjából - ez mennyiségtől függ, de nem
több 10-15 percnél -, hagyjuk még fedő alatt negyedóráig és készen is
van. Egy főre olyan 10 dkg kölest számolhatunk.
Címkék:
belsőség,
diéta,
előétel,
főfogás,
gyümölcsösfinomság,
húsétel,
január,
karácsonyi menüajánlat,
kezdőknek,
májas,
megfizethető,
nemzetközi konyha,
nyári,
őszi,
ragu,
szárnyas,
tavaszi,
téli
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)