Narancsos pecsenyekacsasült rizságyon

Nálunk régen, mikor még anyuéknál laktam, mindig narancsos kacsasült volt Szenteste az ünnepi fogás. Anyué egy kicsit bonyolultabb recept mint az enyém, de ez is van majdnem olyan jó. Azért csak majdnem, mert olyan narancsos kacsasültet senki sem tud a világon, mint amilyet anyu tudott sütni. Próbáljátok ki bátran, tényleg egyszerű és nagyon, nagyon finom. Különösen a kacsa alatt sült rizs, na az valami pazar. Négy főre fogom írni a receptet, bár most két főre sütöttem csak magunknak.

Hozzávalók 4 főre: 

• 6-8 db pecsenyekacsa comb (étvágy szerint) vagy 2 egész kicsi pecsenyekacsa (1 kg-os) szétbontva (a farhátjából lehet finom csontlevest főzni) 
• 2 narancs reszelt héja 
• 4 narancs leve 
• só
• 2 evőkanál olíva olaj vagy sima napraforgó olaj 
• 2 evőkanál méz (ne túl púposan, a narancs is édes) 
• 4 evőkanál világos szójaszósz 
• 1 teáskanál őrölt gyömbér 
• 1 evőkanál fehér- vagy vörösborecet 
• 40 dkg rizs 

A kacsacombokat megtisztítjuk, megmossuk és besózzuk. Egy tálban összekeverjük az öntetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoljuk a húst, lefedjük a tálat és hagyjuk állni egy órát a konyhapulton. Egy tepsit alaposan kikenünk az olajjal, és a megmosott rizst egy rétegben elterítjük az alján. A rizsrétegre fektetjük a kacsacombokat. A megmaradt páclét lemérjük egy mérőpohárban, és kiegészítjük annyi vízzel, hogy pontosan 9 dl legyen. A pácléhez adunk még egy kevés sót is, annyit, amennyit gondolunk hogy kell a rizshez. (Kalkuláljuk bele, hogy a szójaszósz is valamennyire sós.) Ezt a felhigított páclevet öntsük nagyon óvatosan a tepsibe úgy, hogy a rizs ne kavarodjon fel. Fedjük le alufóliával a tepsit, és 175 fokon süssük 2 órán át. Majd vegyük le a fóliát, a tepsit tegyük a harmadik felső rácshelyre és a sütőt állítsuk 210 fokra. Süssük így még 10-15 percig, míg szép piros lesz a kacsa bőre. Ha mindent jól csináltunk, a végén a kacsa omlóspuha lesz, a bőre ropogós, a rizs a hús alatt ragacsosan puha és valami hihetetlenül ízes, az alja pedig egy picit odapirul, amely rétegért konkrétan belharc fog kialakulni, hogy kinek mennyi juthat belőle. Jó étvágyat hozzá!

P.s.: adhatunk mellé almaszószt is, nem fogja elrontani. 

Ps.2.: amit ma sütöttem, az pont egy 1 kilós kis pecsenyekacsa volt, így nem lett túl zsíros az étel. Ha vastagabb zsírréteggel rendelkező kacsát sütnétek, talán az az ötletem, hogy a pácolás után érdemes lenne elősütni a combokat beirdalva a bőrét, így talán a felesleges zsír egy része ki tudna sülni belőle. 

P.s.3: csirkecombbal is működik a recept, annak elég 1 óra is alufólia alatt. (Sőt, sertésoldalassal is csináltam már, és isteni azzal is.)

Lazacpástétom házilag füstölt lazaccal

Vettem egy szelet lazacot karácsonyra - olyan 20-25 dkg volt -, amiből krémet készítettem. Hogy ez milyen isteni lett! Az az igazság, hogy a fene veszi meg a 18 ezer forintos kilós áru füstölt lazacszeleteket, szóval gondoltam, megoldom én ezt sufnituninggal is... Meg így a krém 90%-ban lazac és csak 10-ben krémsajt, míg ha füstölt lazacot vettem volna, ez épp fordítva lenne ugyi. 

 

A lazacot sütés előtt 20 perccel besóztam. Aztán kevés olajon körben kérget sütöttem rá, majd egy wokból házi füstölőt csináltam: kibéleltem alufóliával, szórtam bele kb. 3 evőkanál rizst, 3 babérlevelet, és egy fél citromot, erre jött a rács, erre a lazac és lezártam, amennyire tudtam szintén alufóliával. Gázra tettem, olyan 2 perc után már füstölt is. Kis lángra szelidítettem a gázt és 10 percig hagytam füstölődni, majd még 20 percig a láng lezárása után hagytam lefedve. Csak enyhén lett füstös, de épp így akartam. 

 

A lazacszeletről eltávolítottam a bőrét és kézzel darabokra szedtem. Könnyű volt, finom szaftos maradt a lazachús belseje. Adtam hozzá egy Spáros tubusos-kinyomós snidlinges sajtot, úgy egy púposabb evőkanálnyi mascarponét, frissen aprított kaprot és egy negyed gerezd sóban eltett marokkói citromnak a lemosott, sótalanított héját jó apróra vágva és pár csepp citromlét. Ó, és egyetlen, nagyon pici csipet cukrot. Villával krémesre kevertem és készen is volt. Pazarfinom. 

 

Levelestészta-kosárkák: a leveles tésztából egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket vágtam, szilikonos papírral bélelt nagytepsire raktam, és lekentem tojással őket. Aztán ugyanennyi kört vágtam ki szintén az 5 cm-es pogácsaszaggatóval, de ezeknek a közepét is kiszaggattam egy 3 cm-es pogiszaggatóval. Így létrejött egy 5 cm-es körgyűrű, 3 cm-es lyukkal a közepén. Ezeket a gyűrűket ráfektettem a tojással megkent körökre, és ezeket is lekentem tojással. Előmelegített, 180 fokos sütőben 15 percig szép prosra sütöttem. Amikor kihűltek, a közepüket benyomtam vigyázva, hogy a talprész egyben maradjon. Így kis kosárkák lettek, amibe bele tudtam tölteni a lazackrémet.

 

Ez a krém egyébként tökéletes pirítóssal is! Sőt, ha nem akartok vacakolni a füstöléssel, a sima vajon átsütött lazaccal is tökéletes lesz.

Pácolt camembert sajt

Idén úgy gondoltam, az ünnepi estékre összeállítok egy hidegtálat, vagy mini-svédasztalt magunknak. Amire rá lehet járni, el lehet nasizni. Ugyanis egyikünk sem édesszájú különösebben, mi a sósakat csipegetjük, ha csipegetünk. 

 

 

A fotón pácolt camambert látható, ez lesz az egyik finomság. És vettem a piacon még fenyő alakú füstölt parenyicát is. 🙂 

Az üvegbe a két cikkekre vágott camambert mellé került két nagy gerezd fokhagyma, lilahagyma, aszalt paradicsom, szárított vargánya, capribogyó, és kakukkfű. Rétegeztem és felöntöttem napraforgó olajjal. Kell neki pár nap-egy hét érés, és pirítóssal isteni lesz. 🙂

Az a jó ebben a pácolt camembertben, hogy saját szánk íze szerint fűszerezhetjük, a variációk száma végtelen. 

Dal Maghani beluga lencséböl (indiai lencsefözelék)

A "dahl" vagy "dal" egy gyűjtőfogalom, amit az indiai konyha használ bármilyen hüvelyesből készült, sűrű, főzelékszerű étel megnevezésére. A "dal" szó ugyanazt jelenti, mint nálunk a "főzelék" szó. Ezek a dalok nagyon laktatók, rostokban, fehérjékben gazdagok. Indiában a lakosság nagy százaléka vegetáriánus, így például a kiegyensúlyozott és hiánymentes vegetáriánus étkezés sarokkövei, de persze fogyasztják húsevők is. Rendkívül ízletesek, és végtelen sok variációban készíthetők. A Dal Maghani az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb talán a dalok között. Eredetileg urad dalból készül, ami egy indiai fekete lencsefajta. Nálunk csak bioboltokban, indiai boltokban lehet hozzájutni. Viszont nyugodtan elkészíthetjük ezt a finom ételt beluga lencséből is, vagy sima, hagyományos lencséből is.

 

Hozzávalók 4 főre:

• 25 dkg fekete (beluga) lencse vagy sima lencse
• 4 gerezd fokhagyma
• 15 dkg friss gyömbér
• 8 dkg vajból készült ghí* (tisztított vaj)
• 8 dkg sima vaj
• 0,5 liter paradicsom passata 
• 2 teáskanál pirospaprika (kasmíri chilipor híján)
• 1 teáskanál cayenne bors
• 1 dl tejszín
• 2 teáskanál garam masala*

A 8 db rotihoz (lapos kenyérkéhez):

• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 8 dkg fehér liszt
• csipet só
• 1,4 dl langyos víz
  

Tálaláshoz:

• frissen sült rotik
• főtt basmati rizs (elhagyható)
  
• 1 dl tejszín
  

A lencsét áztassuk be 5-6 órára (vagy akár egy éjszakára), majd szűrőben alaposan öblítsük le, tegyük fel főni annyi vízben, hogy 2 cm-rel magasabban legyen a víz szintje a lencsénél. Sót ne tegyünk bele. Fedjük le, kis lángon főzzük körülbelül 40 percig, míg a lencse megpuhul teljesen.

Közben a gyömbért vékonyan hámozzuk meg, reszeljük le egy kis tálkába, a fokhagymagerezdeket szintén reszeljük le ugyanabba a kis tálkába. Egy serpenyőben a forró ghín keverjük át gyors mozdulatokkal a garam masala keverékünket, majd sóval kisebb lángon dinszteljük meg a gyömbér-fokhagyma krémet. Ezután adjuk hozzá a pirospaprikát, cayenne borsot, öntsük hozzá a paradicsom passatát is, és süssük "zsírjára", vagyis kissé főzzük be, míg a zsiradék feljön a paradicsomkrém tetejére. Végül adjuk hozzá a megfőtt lencséhez és 10 percig forraljuk. Ha nagyon elfőtte volna a vizét, azt most pótoljuk. Kapcsoljuk le a lángot alatta, és adjuk hozzá a tejszínt is, és a sima vajat is. Kóstoljuk, ha szükséges, még sózhatjuk, de vigyázzunk: a leve még sűrűsödni fog. A dalon maradjon annyi lé, hogy sűrű, de inkább levesre hajazó állaga legyen.

Tegyük a dalt 170 fokos sütőbe 2-3 órára. (Attól függően, mennyi folyadékot hagytunk rajta.) Ne fedjük le! Közben figyeljük, néha keverjük át, és ha besűrűsödött szép krémesre - főzelék állagra -, készen is van. Ugyanaz a mechanizmus ez, mint az általam nagyon imádott görög sült óriásbabnál: azt is sütőben sütjük a végén, hogy a szaftja krémes, csodás állagot kapjon. Aki még nem kóstolt ilyet, nem is tudja elképzelni, mennyire finom. 

A kész dal maghanit még plusz főtt rizzsel is kínálhatjuk a roti mellett. Tálaláskor még megcsorgathatjuk a tetejét kevés tejszínnel.

 

Mikor majdnem kész az étel, megsütjük a rotikat is. A kétfajta lisztet, sót elkeverjük egy tálban, hozzáadjuk a vizet is, és rugalmas, kéztől, edény falától elváló tésztát gyúrunk belőle. Nem kell sokáig gyúrni, csak míg szépen kisimul a tészta felülete. Nyolc egyforma darabra vágjuk, és gömbölyítjük a darabokat. Lefedjük, 5 percig hagyjuk pihenni a tésztát. Egy serpenyőt felteszünk a tűzre nagy lángra. Közben kinyújtjuk az első gombócot 1-2 mm vastagra (tehát jó vékonyra), és már rakjuk is a forró serpenyőbe. Mikor már hólyagosodik - ez olyan egy perc - megfordítjuk egy hosszú szárú csipesszel vagy fogóval, és a másik oldalát is ennyi ideig sütjük. Én a végén megfogom a rotit csipesszel, leveszem a serpenyőt a tűzről és ráteszem nyílt lángra a kenyérkét pár másodpercre, mindkét oldalát. Ha ügyesen dolgoztunk, szépen felfújódik, és készen is van. Mehet vissza a serpenyő, és már sütjük is a közben kinyújtott második kenyeret. Hamar megvan, és a frissen sült rotinál kevés finomabb van.Ha csak nem fogyasztjuk el azonnal, a kész kenyereket fedjük le konyharuhával, különben nagyon gyorsan kiszáradnak. 

Ha vajjal megkenjük sütés után a felületüket, asszem az a csapati. A sima pedig a roti. Ha tortillatekercsnek szánjuk, ezt a tésztamennyiséget ne 8, hanem 6 gombócba formázzuk, így nagyobbak lesznek, könnyebben tölthetők, tekercselhetők. 

A lapos kenyerek azok, amiket 100%-ban lehet teljes kiőrlésű lisztből is készíteni, tökéletes és nagyon ízletes lesz. Valamint ha otthon készítjük, az ára gyakorlatilag a töredéke a bolti tortilláknak. A 8 darab gázzal együtt megvan 50 forintból. Osztva nyolccal: egy kenyérke ára 6,25 forint. Egy csomag bolti tortilla, amiben általában 6-8 darab van, már olyan 800-1200 forintig terjed. 

 

 

*Ggaram masala: indiai fűszerkeverék, talán a legtöbbet használt, legismertebb a műfajában. Ha nincs otthon készleten akkor 2 evőkanál őrölt koriandermagot, 1 teáskanál őrölt római köményt, 1 teáskanál őrölt kardamommagot, 1 mokkáskanál őrölt babérlevelet, 1 púpos teáskanál őrölt gyömbért, 1/2 teáskanál őrölt fahéjat, egy késhegynyi őrölt szegfűszeget keverjünk össze. Ha nincs őrölt, kávédarálóban vagy mozsárban poríthatjuk az összetevőket. Indiában minden fűszerből egészet használnak, és mielőtt poírítják, száraz serpenyőben kissé megpirítják a fűszereket, hogy még intenzívebb legyen az aromájuk.

*Ghí (tisztított vaj, jászvaj, szemne): a vajat nagyon lassú lángon melegítjük, a közben képződött habot finoman leszedjük a tetejéről. Nem kevergetjük. Amikor már az alján barnás-feketés lerakódás van, a forrás hanga megváltozik, és finom karamelles illata van, akkor el is készült. Egy fém szűrőn átszűrjük és már használható is.

Amit leírtam, csak egy változat. A legtöbb receptúrában például vöröshagyma is szerepel, érdemes úgy is kipróbálni. Ha a jutyúbon beírjátok a keresőbe, hogy "dal maghani", ezer verziót fog hozni.

Fokhagymás sült cékla fetakrémmel

Két receptet ötvöztem: a fokhagymás sült céklát, és Ottholengi fetakrémes sült padlizsánját. 

 

Ottholengi receptjéből csak a krémet használtam: 25 dkg krémfehér sajtot kikevertem 20 dkg görög joghurttal. Tehát a harissa-olajat nem, csak a fetakrémet.

A sült cékla esetében pedig most vékonyabb karikákra vágtam a céklát, fűszerként csak sót, borsot, oreganot és cayenne borsot kapott a mézen, málnaeceten, fokhagymán, lilahagymán kívül. A kakukkfüvet most kihagytam. Tálalásnál még kapribogyóval és friss kaporral megszórtam, olívaolajjal meglocsoltam.

Isteni a cékla édessége, kissé csípőssége a fetakrém és kapri sósságával. Akár előételként, akár köretként is megállja a helyét. De egy finom rozsos pirítóssal akár önálló vacsora vagy ebéd is lehet.

Kókuszos keksz

Isteni aprósüti. Nagyon sokáig eláll, mert folyadékként csak vaj van benne, extra ropogós, nagyon kókuszos és nagyon finom. Gondolkodtam, hogy fehércsokiba mártogatom, de annyira kerek íze van így is, hogy csak rontana rajta. 

 

Hozzávalók olyan 100 db kekszhez: 

• 30 dkg liszt 
• 20 dkg kókuszreszelék 
• 12 dkg porcukor 
• 20 dkg lágy vaj 
• 2 db L-es tojás 
• 1 csapott kávéskanál sütőpor 
• 3 csomag vaníliás cukor 
• 1/4 mokkáskanál só 

Mindent a robotgépembe tettem, és a dagasztókarral először a lisztet, cukrokat, sót, sütőport, kókuszreszeléket, vajat porhanyós morzsává dolgoztattam, aztán hozzáadtam a két tojást is, amivel már nagyobb darabokba összeálló tésztát kaptam. Kézzel aztán egyneművé gyúrtam, épp csak, hogy összeálljon. Kissé nehéz a tésztával dolgozni, mert a sok kókuszreszelék miatt törékeny, de azért összeáll. A tésztát két gombócba vágtam, és kissé lisztezett deszkán nyújtottam, szaggattam. Előmelegített, 170 fokos sütőben 10 percig sütöttem a kekszeket, alsó-felső sütéssel.

Narancsos kacsasült

És most közzéteszem a család legtitkosabb, legimádottabb karácsonyi sültjét, ami nélkül nálunk nem lehetett ünnep. Anyukám karácsonyi narancsos kacsasültje. 

 

 

Hozzávalói 6 főre: 

• személyenként 1-1,5 kacsacomb (étvágy szerint), 
• 6 db narancs leve, 
• 2 narancs reszelt héja, 
• 2 dl száraz, kifejezetten testes, sötét színű vörösbor (pl. pinot noir, shiraz), 
• 2 teáskanál mustár, 
• 5 szem összetört szegfűszeg, 
• 2 szem szegfűbors, 
• só, 
• 1-2 evőkanál kacsazsír, 
• frissen őrölt bors, 
• 2 teáskanál kristálycukor, 
• 50 dkg rizs, 
• 1-2-3 alma. 
• Plusz: almaszósz vagy sült almák. 

A kacsát alaposan meg kell tisztítani, aztán fűszerezve (só, őrölt bors) egy serpenyőben kacsazsíron elősütni. Aztán fűszerezett vízben puhára főzzük a combokat: a főzővízbe teszünk 1 dl vörösbort, sót, 2 szegfűszeget, 1 szegfűborsot, reszelt narancshéjat és 2 narancsnak a levét. Mikor puha a hús, kivesszük a darabokat és félretesszük egy tálba. Érdemes leszedni a zsírt a víz tetejéről, mert kacsától függően igen vastag zsírréteg is lehet a főzővíz tetején. 

Elkészítjük a rizs párolólevét, ami a maradék narancsok a levéből, maradék kacsafőzővízből, mustárból, 1 dl vörösborból, cukorból, reszelt narancshéjból, 3 szem szegfűszegből, 1 szegfűborsból és őrölt borsból áll. Sózzuk is természetesen. Annyi vizet adunk még ehhez a léhez, hogy a kimért rizsnek súlyban a duplája legyen összesen. Tehát az 50 dkg rizshez összesen egy liter legyen a rizspáclé. Aránya pedig úgy alakuljon, hogy a narancslé, kacsafőzővíz, bor keveréke kb. 60-40 % legyen a vízzel. Az sem jó, ha túlízesítjük a rizs főzővizét. 

Egy tepsi alját kizsírozzuk a főzővízről lemert zsírral, erre terítjük rá a megmosott rizst. Ráhelyezzük a hámozott, cikkekre vágott almát, kacsadarabokat, majd finoman ráöntjük a fűszeres-narancsos lét úgy, hogy ne kavarodjon fel a rizs. Alufóliával lefedjük, és kb. 170 fokos sütőbe helyezzük. Egy és negyed órán át pároljuk (a rizs miatt), majd a fóliát levéve róla szép pirosra sütjük a kacsadarabokat. Ha nem lenne a sütés végére tökéletesen puha a rizs, akkor a kivett, kész ételt még egyszer fóliázzuk le, és hagyjuk alatta 20 percig. A gőzben be fog puhulni a rizs. Almaszósszal vagy sült almával tálaljuk. 

A rizsnek valami elképesztő szép lilás-rózsaszínes színe lesz, és az íze... mennyei. Én nem szeretem a rizst (rossz kínai lennék), de a narancsos kacsa alatt sült rizs a világ egyik legfinomabbja. Még egy hozzáfűzés: ne sajnáljátok a sót. Túlsózni sem bíztatlak benneteket, de ha nem kapja meg az étel a kelló sómennyiséget, nem jönnek elő az ízei. 

(A kép a netről van, mert sosem fotóztam le, mindig Szenteste ettük, és hát villanyfénynél nem lehetett normális képet lőni róla.)

A húslevesröl

Akkor pár szót erről a jófajta, aranylóan sárga, áttetsző, ízletes csodáról, ami még a holtakat is életre kelti. 

Húslevest mindenki tud főzni. Még az is, aki úgy hiszi, hogy nem. Pusztán csak pár szabályt kell betartani. Még annyit így előzetesen, hogy húslevesből nem érdemes keveset főzni, minimum legyen egy 4-5 literes fazekatok hozzá. Hűtőben leszűrve több napig eláll, sőt, le is fagyasztható. 

 

 

1. Húslevest mindig csontos húsrészekből főzünk. Csirke: farhát, lába, szárnya, combja. Kacsa, liba: farhát szárny. Sertés: orjaleves, azaz karajcsont, lapockacsont, tarjacsont. Marha: szegy, lábszár, fartő, ököruszály: azaz marhafarok, de általában úgy is árulják a levesbe való marhahúst, hogy húsos csont. Fácán, gyöngytyúk, tyúk. kakas: egészben. Pulyka: nyak, szárny, comb. A leves készülhet egy fajta állat húsából, de lehet vegyesen is főzni. 

2. Körülbelül amennyi a hús súlya, háromszor, három és félszer annyi víz mehet rá. Tehát egy kilogramm hús = 3-3,5 liter víz. 

3. Van, aki sok zöldséggel, van, aki kevesebbel készíti a levest. Mindkettő tökéletesen jó: gondoljunk csak a kocsonyára, amelyben zöldségként csak hagyma és fokhagyma szerepel, és milyen pazar íze van. 

Tehát az összes zöldség súlya olyan 3/4-e a hús súlyának. Arányai: amennyi súlyú a sárgarépa (2 nagy szál), fele annyi a petrezselyemgyökér (1 szál), a zeller, a karalábé. Vöröshagymából egy kisebb-közepes fej elég, különben nagyon édesíti a levest, és mehet héjastól megmosva, szép színt ad a levesnek. Fokhagymából én a 4 literes fazekamba 2-3 gerezdet szoktam tenni. A vöröshagymát is a 4 literes fazékhoz mondtam. A többi zöldség szabadon választható: van aki tesz bele kelkáposztalevelet vagy kelbimbót, gombát, karfiolt, brokkoliszárat. Lehet bele tenni lestyánlevelet, zellerzöldet, petrezselyemzöldet, nyáron paprikát, paradicsomot. Húslevesbe mindig nagy darabokra vágva tesszük a zöldségeket, nem karikákra aprítva. 

4. Hideg vízben tesszük föl és először csak a húst. Ha felforrt, kis lángra tesszük, és a tetejéről leszedjük a habot. Vannak, akik leöntik az első főzővizet, de szerintem azzal értékes ízeket öntünk ki. Nem kell. LEHABOZNI pediglen nem AZÉRT KELL, mert zavarossá teszi A HÚSLEVEST - és ebben szerintem mindenki téved -, hanem azért, MERT BESZÜRKÍTI A LEVEST. Ugyanis ha nem habozzuk le, ellenben gyöngyözően, lassan pötyörögtetve főzzük, akkor is tiszta marad a levesünk. Tehát a zavarossá válásnak a főzés intenzitásához van köze, nem a habhoz. Ha lobogtatva főzzük, akkor lesz zavaros, még ha le is szedtük róla a habot. Viszont, ha rajta marad a hús habja, de szépen lassan főzzük, akkor ugyan nem lesz szép aranyló sárga, hanem szürke lesz a leve, ellenben nem lesz zavaros. 

5. Ha lehaboztuk a tetejét, mehetnek bele a zöldségek, a só, 15-20 szem egész bors. Én mindig teszek egy késhegynyi kurkumát is, nemcsak a szép szín végett, hanem mert a kurkuma egy szupergyógynövény, és így legalább sűrűn fogyasztjuk, ha nem is nagy mennyiséget. Valamint én a 4 literes fazekamba teszek még egy csapott teáskanál vegetát is. El is hagyható, de én húsleveshez használom, meg zöldséglevesekhez néha. 

6. Ha újra felforrt a levesünk, tegyük annyira kis lángra, hogy a tetején épp csak gyöngyözzön a leves. Ha túlságosan forr, zavaros lesz, ha forrás alatt marad, nem fő meg. 

7. Amíg fő a levesünk NEM NYÚLUNK HOZZÁ! Nincs belekevergetés, piszkálódás. Ha belekevergetünk, szintén zavarossá válik a leve. Maximum egyszer a főzés közepe felé érdemes megkóstolni, hogy elég sót tettünk-e bele. Ilyenkor nyugodtan pótoljuk. 

8. A jó húsleves hozzávalói közé az időt is fel kell jegyeznem, mert a jó húsleves egyik titka, hogy sokáig fő. Marhahúsnál, tyúknál, fácánnál, gyöngytyúknál minimum olyan 5-6 óra főlés kell, sertésnél, pulykánál 4 óra, csirkénél 2,5-3 óra. 

 

9. Mikor elkészült, egy hosszú szárú fogóval vagy csipesszel kiveszegetjük belőle a zöldségeket, húsokat. Aztán hagyjuk 10 percig ülepedni a levét, és egy sűrű szűrőn átszűrjük merőkanalanként egy másik fazékba. A főzős fazék alján maradó zavarosabb kis réteget már nem szűrjük hozzá a többihez, kiöntjük - hiszen ezért hagytuk ülepedni. Egyébként nekem az a 100 forintos boltokban kapható színes műanyag szűrőm van, aminek extrasűrű a hálója. Azt szoktam egy nagy szűrőkanálba beletenni és úgy az üres fazék tetejére. Nagyon szépen megszűri a levest. És azért kell leszűrni, mert ha benne hagyjuk a zöldségeket akár egy-két óráig is, megváltozik az íze, édes és zöldségízű lesz a levesünk. 

10. A levesbetétet mindig külön, bő, sós vizet forralva úgy főzzük, mint az olasz tésztákat: szinte al'dentére. Főleg igaz ez a vékonymetélre. Ha megfőtt, egy nagy szűrőkanálba öntjük és csap alatt, bő hideg vízzel alaposan leöblítjük, majd alaposan lecsöpögtetjük. Így nem fő tovább, és a liszttel, keményítővel teli főzővizet is leöblítjük róla, ami zavarossá tenné a szép tiszta levesünket. A levesbetétet soha nem tesszük bele a levesbe, minden tányérba külön-külön szervírozzuk. Ugyanez igaz a zöldségekre is. 

11. Ha marad a főtt húsból, azt visszatehetjük a maradék levesbe, így nem szárad ki.

12. Ha túl zsírosnak ítélnénk a húslét, evőkanállal, majd konyhai papírtörlővel leszedhetünk belőle. Vagy ha csak másnap tálaljuk, és hűtőbe tesszük, akkor megfagy rajta a zsírréteg, és egyben le tudjuk szedni róla. 

13. A húslevest, kocsonyát MINDIG fedő nélkül főzzük. Ha fedőt tennénk rá, túlforrná magát, és zavarossá válna.

Gigantes plaki (paradicsomos sült óriás fehérbab)

Ez a sült paradicsomos bab a vegák, sőt vegánok kedvence lehet. Tömény umami íz, valami isteni. Tavaly Görögországban kaptunk ilyet egy étteremben, friss fehér kenyérrel, előételként. Sikerült tökéletesen olyanra elkészítenem, amilyet ott kóstoltam. :) Egyébként nem csak Görögországra jellemző ez a paradicsomos sült bab, hanem az egész Balkánra. Készítik az albánoknál is, szerbeknél is, makedónoknál is (tavče gravče), kisebb eltérésekkel. A macedónban, szerbben, albánban van paprika is.

 

 

 

Hozzávalók 4 főre előételként:

• 40 dkg nagyszemű fehér bab
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olívaolaj
• 1 nagy babérlevél
• őrölt bors
• só
• 1 teáskanál oregano
• 1 darabolt paradicsom konzerv
• 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
• 2 csapottabb teáskanál kristálycukor

 

Az óriás fehérbabot beáztatjuk 12 órára, majd nagyon enyhén sós vízben megfőzzük. Vigyázzunk, hogy ne főzzük szét. Az olívaolajon megdinszteljük az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot és a sűrítettet is. Fűszerezzük babérlevéllel, sóval, borssal, oreganoval, cukorral. Felforraljuk és főzzük 10 percig, majd hozzákeverjük a megfőtt babot is, és egy kevés főzőlét is adunk hozzá. Jó bőséges lében legyen a bab, de azt kalkuláljuk bele, hogy túl hosszú lé se legyen rajta, mert akkor nagyon sok ideig tart elsütni rajta.

Tegyük előmelegített, 200 fokos sütőbe alsó-felső sütésre, és addig süssük, míg a paradicsomos szaft nagyja szépen elsül róla, és besűrűsödik. Ez olyan bő egy óra lehet.

Hagyjuk kihűlni, majd óvatosan keverjük át, és szobahőmérsékleten tálaljuk friss fehér kenyérrel.

Extra ropogós-porhanyós snack falatok

 

Hozzávalók:

A tésztához

- 60 dkg liszt

- 15 dkg hideg vaj

- 15 dkg hideg zsír

- 3 tojás sárgája

- 13 gr só (nálam parajdi)

- 1 kis poharas joghurt vagy kefír (15 dkg)

- 1 dl tej

- 1 zacskó sütőpor

A tetejére:

- 1 kisebb felvert tojás a kenéshez

- magok a szóráshoz: lenmag, szezámmag, tökmag, mák, köménymag, fekete köménymag

- vagy reszelt sajt

 

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, elmorzsoljuk benne a zsírt és a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a joghurtot, tejet és tésztává gyúrjuk. Akkor jó az állaga, ha kissé lágy, de elválik az edény falától és a kezünktől is. Nem kell túlságosan megdolgozni a tésztát, mert akkor nem lesz porhanyós, ha túlgyúrjuk.

Tegyük fél-egy órára hűtőszekrénybe folpacka csomagolva. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki négyzet alakúra és egy cm vastagságúra. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre.

A tészta tetejét kenjük meg a felvert tojással, és vágjuk pizzavágóval 3-4 cm-szer 3-4 cm-es kockákra. Hagyjuk egyben a kinyújtott, darabolt tésztát a deszkán, és szórjuk meg soronként a tetejét a különféle magokkal. Tegyük tepsibe őket, majd a sütőbe alulról felfelé számolva a harmadik rácshelyre. Húsz percig süssük.

Ez a mennyiség pont kifér két nagy gáztepsire.

Nagyon porhanyós, ropogós és könnyű tészta. Mindenképpen süssétek meg ezt a mennyiséget - így is kevés lesz, mert szinte azonnal el fog tűnni, annyira jó. Nem a varázsgömböm mondja, hanem a tapasztalat.

Frissen sütve a legfinomabb, de másnap is jó. (Bár úgysem éri meg a másnapot...)

Ha minivirsliket vennétek, szerintem ezzel a tésztával be is lehet göngyölni, mert annyira könnyű és ropogós, porhanyós, mint a leveles tészta. Csak akkor én fele ilyen vastagra nyújtanám ki, csak maximum fél centisre, és olyan 8-szor 8 centis kockákra vágnám, a virslit pedig átlósan középre tenném, úgy göngyölném, és így guszta kis kifliket kapnék. Be is lehet a tészta belsejét kenni mustárral, ketchuppel, és göngyölés, tojáskenzécés után meg lehet szórni szezámmaggal.

Szerencsehozó malackát is lehet csinálni belőle. Kell két pogácsa szaggató: egy nagy és egy egészen kicsi kétszer. A nagy lesz a fej, a kicsi az orr, és mégegy kicsi félbevágva a fülek. Szemnek kell két szem bors. A nagyra tesszük a kicsit, elcsúsztatva lefelé, fölé jön a két szem bors szemnek, a másik kicsit félbevágjuk, ezek lesznek a fülek. Megkenjük tojással, és már sülhet is a malacka. :) 

Vaníliás rétestorta

 

A világ egyik legegyszerűbb sütije. És nagyon finom is. Bár az enyém nem lett olyan látványos, mint TT Konyhájáé, mert volt egy lejáratos túróm a hűtőben, így azt is beletettem a krémbe. Amúgy TT Konyháját szívből ajánlom, szuper a srác! 

Hozzávalók:

1 db 9 lapos réteslap csomag

3 db tojás

2,5 dl tej

csipet só

12-18 dkg kristálycukor ízlés szerint

1 vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

10 dkg olvasztott vaj

és az enyémben még van

1 negyed kiló túró és némi mazsola

Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy kevesebb tej is elég hozzá, a megadott mennyiség túl sok. Valamint fel sem forraltam a tejet, fölösleges. 

A tortaformát kibéleltem szilikonos sütőpapírral. Ez fontos, mert nagyon híg a krémnekvaló, amit ráöntünk a lapokra. A réteslapokat egyenként megkentem vajjal és a videó szerint összegyűrve spirálban kiraktam vele a formát. A tojásokat alaposan kikevertem a cukrokkal, csipet sóval, reszelt citromhéjjal, majd a túrót belemorzsoltam és tettem bele mazsolát is. Ezt a híg öntetet aztán egyenletesen eloszlatva ráöntöttem az 5 percig elősütött lapokra. 

Sütés: alsó-felső 180 fokon az elősütés után még 20-25 perc. 

Almával, hagymával sült mézes oldalas

Volt öt darab kissé összeaszott almám a gyümölcsös tálban, sajnáltam kidobni. Az oldalast meg már előtte kivettem a fagyasztóból, szóval kombináltam a kettőt és nagyon finomra sikeredett. A hús olyan 70-80 dkg volt, három főnek elég leves után. Az almákat meghámoztam, negyedeltem és kivágtam a magházakat. Két közepes fej vöröshagymát szintén megtisztítottam. A húst megmostam, a csontok mentén daraboltam és jól besóztam. Egy tálkába tettem 3 evőkanál mézet, abba pedig 1 teáskanál őrölt gyömbért, egy teáskanál édesnemes pirospaprikát, egy teáskanál mozsárban frissen összetört koriandermagot. Jól elkevertem a fűszereket a mézzel és az oldalasdarabokra kentem. A tepsibe félkaréjokra vágtam a hagymákat, dobtam még rájuk pár száraz zsályalevelet is. (Ha nincs az sem baj, vagy helyettesíthető babérlevéllel.) Rátettem a húst a hagymára, közéjük pedig az almadarabok jöttek. Aláöntöttem úgy másfél deci száraz rozébort, lefedtem alufóliával és előmelegített, 160 fokos sütőben 2 órát sütöttem, majd levettem a fóliát és teljes fokozatra állítva a sütőt, addig sütöttem, míg szép pirosra sültek a húsok. Arra ügyeljetek, ha elkészítitek, hogy maradjon alatta kevés szaft, nehogy odaégjen a finom alma és hagyma, meg hogy legyen mivel meglocsolni a köretet, ami akár lehet hajában főtt burgonya, vagy rizs, vagy puliszka. Zsiradékot nem is tettem rá, mert az oldalasból kisült épp annyi, amennyi kellett.

Kávés-kókuszos sütemény

Anyu szinte minden karácsonyra megsütötte ezt a sütit. Sajnos az ő receptjét nem találtam meg, de a neten megvolt több helyen is. Viszont változtatni kell rajta, mert az alja túl tömör és kemény, a krém pedig kevés ahhoz képest, amilyenre emlékszem. Azt a változatot írom le most, ahogy legközelebb csinálnám. Egyébként egy tömörgyönyör édességről van szó, az alja olyan, mint a bounty, a teteje pedig extra kávés és krémes finomság, pár falat elég is belőle.

Hozzávalók egy 37-szer 24-es tepsihez:

A tésztához:

• 5 tojásfehérje
• 20 dkg porcukor
• 15 dkg kókuszreszelék
• 4 dkg liszt
• csipet só

A krémhez:

• 2,5 dl főzött és kihűlt kávé
• 7 tojás sárgája
• 4 púposabb evőkanál liszt
• 25 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
• 22 dkg porcukor
• 25 dkg mascarpone
• csipet só
  

A tetejére a csokimázhoz:

• 5 dkg porcukor
• 2 púposkás evőkanál kakaópor
• 3 evőkanál víz
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj

 

Kibéleljük a tepsit szilikonos sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A fehérjéket a csipet sóval, és a porcukorral kemény habbá verjük, úgy, mintha habcsókot készítenénk: először felverjük habosra a fehérjéket, majd többször adagolva hozzá a porcukrot, jó kemény habbá verjük. Végül spatulával - vigyázva, hogy a habot ne nagyon törjük össze - hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a lisztet is. Beleöntjük a tepsibe, és kb. 20-25 percig sütjük. Maradjon szép világos.

A krémhez a sárgájákhoz adjuk a kihűlt kávét, a lisztet és kis lángon állandóan kevergetve sűrű krémet főzünk belőle. Nagyon vadul kell keverni, egyrészt hogy ne legyen csomós, másrészt hogy a sárgájából ne legyen rántotta, tehát túlfőzni sem szabad. Ahogy besűrűsödik, le kell venni a tűzhelyről, és hidegvízfürdőben kihűlésig kevergetni. Ha kihűlt, a vajat kézi robotgéppel habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a mascarponét is. Végül a kávés és vajas krémeket összekeverjük sé a kókuszos alapra simítjuk.

A kakaóport és a porcukrot felfőzzük a kevés vízzel (ha nem keveredik rendesen a sűrűség miatt, kevés vizet még tehetünk hozzá, csak óvatosan, ne higítsuk túl), majd levéve a tűzről, hozzákeverjük a vajat is. Amikor langyosra hűlt a máz, de még kenhető, elterítjük a krém tetején.

Legalább 8 órát pihentessük a hűtőben szeletelés előtt.

egy teljesen indokolt poszt a zsemlemorzsáról

Ezt most itten egy teljesen indokolatlan morzsás poszt - mondhatnám, de meg tudom magyarázni.

Úgy jártam karácsony előtt, hogy túrógombócot csináltam, és már pihent a tészta a hűtöben, mikor észrevettem, hogy elfogyott a zsemlemorzsám. És ilyen még soha nem fordult elő velem, mert mindig én készítem, vagyis soha nem kényszerültem arra, hogy boltit vegyek. Ezidáig. De elmondom most azt is, hogy ez volt az első és egyben utolsó eset is, hogy én azért a szörnyűségért, amit mernek zsemlemorzsának nevezni én pénzt adtam. Én tényleg nem tudtam, hogy a bolti ennyire borzalmas... (No meg ma épp rántott húst sütök ebédre a maradék majonézes krumplisali mellé. Laza karácsonyi levezetésként, és naná, hogy frissen gyártott nagyszemű morzsával.)

A zsemlemorzsát egyébként kétféleképpen szoktam csinálni házilag: vagy az összegyűjtött száraz kenyerekből, zsömlékből és kiflikből darálom, vagy frissen, szikkadt kenyérből vagy zsömléből. Az első a nehezebb ügy, mert nagyon jó daráló kell hozzá (diódaráló), vagy egy bivalyerős robotgép a kellő alkatrészekkel. Nos, emiatt (is) szoktam át a friss gyártásra inkább.

Az első változatot, a száraz pékáruból készült morzsát már jóideje csak édességekhez használom: nudlihoz, túrógombóchoz, szilvalekváros derelyéhez és hasonlókhoz. A frissen készült nagyszemű (panko) morzsába pedig panírozok. Illetve még ezt használom olyan csőben sült ételekhez, amiknek a tetején isteni finom ropogós morzsát szeretnék végeredményül kapni. Szóval ha olyan receptet készítenétek, ami például egy csőben süt zöldség, s a receptben az szerepel: a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, nos az ilyen ételekhez véletlenül sem ajánlom a száraz kenyérből készült száraz, aprószemű zsemlemorzsát. Illúzióromboló és nem lesz ropogós, mivel annyira aprószemű ez a morzsa, hogy nincs felület, ami megpirulhasson. Ennyi erővel lisztet is szórhattok a csőben sült karfiol vagy saláta vagy ceruzabab vagy akármi tetejére. Jájjj... kb. tényleg semmivel sem lesz jobb a kész étel.

A friss nagy szemű (panko) morzsa nagyon egyszerűen készül: a kenyér héját levágod, a belsejét késes aprítóba teszed vagy turmixgépbe vagy olyan robotgépbe, aminek van nagyobb lyukú reszelő korongja. Párat nyomsz a gombon és kézen is van. Szétteríted, hagyod szikkadni pár napig, vagy egyből beteszed a sütőbe a legnagyobb tepsin és sütőpapíron szétterítve olyan 60-80 fokra, hogy csak száradjon. De frissen is használható. Én eleve szikkadt kenyérből szoktam csinálni, könnyebben viszi a robotgép és azonnal használható. (Ha nincs robotgéped semmilyen, készítheted kézi tökreszelővel is, de én nem állnék neki gép nélkül. Kínlódás...)
Aztán előnye még a házi morzsának, hogy ráadásul így nem fogsz kidobni egy gramm kenyeret sem, és még finom morzsád is lesz belőle. Harmadik előny, hogy nem kell a bolti nagyon drága panko morzsát megvenni.

Na, asszem elég jó indokokat soroltam fel a házi zsemlemorzsagyártás elősegítésére. Arról nem is beszélek, hogy a nagyszemű panko morzsában sült rántott hús (amiről régebben írtam már egy hosszú bejegyzést) a legfinomabb, amit valaha ettél.

A panko morzsa egyébként japán, s ha már, akkor ők így készítik a rántott húst, a tonkatsaut, és mindig nyers, sima egyszerű vékonyra vágott káposztával tálalják:

Ilyen panko morzsát rizslisztből, kevés tojással sütött piskótából is szoktam készíteni, tökéletes és gluténmentes. Valamint ezt a nagyszemű panko morzsát lehet ízesíteni is sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel, fűszerekkel.

Házi csirkemellszalámi

Egy remek alternatíva a bolti seízű, ráadásul irgalmatlanul drága szalámik kiváltására. Ez sem sokkal olcsóbb - körülbelül 1500 Ft-ra jön ki kilója a bolti 2200-2500 Ft-os felvágottakkal szemben -, viszont úgy ízesítjük, ahogy akarjuk, és garantáltan színtiszta hús lesz benne.

Épp ezért nehéz konkrét receptet írni hozzá. Egy a lényeg: végy egy csirkemellet csont és bőr nélkül. Én márványoztam: vagyis vannak benne húskockák is, nem daráltam le az egészet. De ha nagyon egyszerűsíteni akarod, akkor mind mehet az aprítóba. Én nem húsdarálóval csináltam, hanem késes aprítóval. Szóval tedd bele a kockázott csibemellet, fűszerezd 1 púpos teáskanál sóval és olyan fűszerekkel, amilyenekkel csak akarod. Én sóztam, kissé borsoztam és egy fél mokkáskanálnyi fokhagyma granulátumot tettem még bele. Valamint tegyél hozzá 2 cl vizet is. Könnyebben lesz pépes, és a fűszerek is jobban kioldódnak. Daráld alaposan meg, aztán ha valamit még tennél bele, azt most lehet: nekem volt kibontva egy harmadüvegnyi kapribogyóm, azt is belekevertem a fűszerezett húskockák társaságában a masszába. Húskockák: sóztam és füstölt pirospaprikával valamint szárított bazsalikommal alaposan elkevertem a kockázott mellet, hogy jól ragadjon rá a keverék a húsdarabokra. 

Készíts ki egy darab folpackot a konyhapultra, és formázd hengerré a masszát. Majd a két végét alaposan csavarintsd meg, úgy nézzen ki, mint egy nagy szaloncukor. Én be is kötöttem a két végét, így kevésbé fog belefolyni a víz. Aztán duplán még alufóliába is ugyanígy betekertem, és nem forrásban lévő vízbe, hanem olyan 90 fokosban másfél órát abáltam. A víz teljesen lepje el. 

Amikor már kézzel foghatóra hűlt, kiszedtem a burkolatból, és durvára tört bors valamint pirospaprika keverékével alaposan megszórtam kívülről. Becsomagoltam és hűtőbe tettem. Pár óra hűlés után szép vékonyan szeletelhető. 

Összességében: munka alig van vele, és nagyon finom és garantáltan hús, és mindenféle e-mentes.

Tipp: Készíthetjük csirkemell és disznóhús keverékéből is, például bőrös császárhúskockákkal is megmárványozhatjuk. Vagy készíthetünk disznósajtot is, vagy ahhoz hasonlót is ezzel a módszerrel. Ha ezen törném a fejem, nem vizet adnék a keverékhez, hanem vízben oldott zselatint, az összetartaná tökéletesen.

Rakott kel (klasszikus)

Leginkább azért írom le, hogy nekem meglegyenek a mennyiségek. Olcsó, kiadós, finom. Apró trükkjei vannak azért, például hogy ne legyen száraz, de alapvetően egyszerű elkészíteni is. Azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legjobb téli rakott étel szerintem. (Bár ritkán csinálom, mert emberem nem rajong valami nagyon érte.)

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposztának a fele (a torzsa kivágása után a netto súly kb. 50 dkg)
25 dkg rizs
30-40 dkg sertéslapocka vagy comb (általában darálva, de én nem úgy szeretem)
4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 4 evőkanál olvadt zsír
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
majoránna
40 dkg tejföl (zsíros)
5-10 dkg parasztkolbász vagy bacon szalonna kisütve (elhagyható)

Azt hiszem mindenki darált hússal készíti, de én apróra kockázottal szeretem. Tehát a húst nagyon kis kockákra vágom, közben 2 evőkanál olajon kevés sóval megdinsztelem a kis kockákra vágott vöröshagymát, s mikor jó, ráteszem a kockázott húst, sózom és nagy lángon sütöm, míg levet enged és míg elfővi a levét és picit át is pirul a hús. Ekkor lehúzom a tűzről, pirospaprikát keverek hozzá, és azonnal fel is öntöm 1-2 dl vízzel. Vagyis pörköltet készítek belőle. Hagyom fedő alatt főni, míg puha lesz a hús. Hagyok kellő mennyiségű szaftot is alatta, nem főzöm nagyon rövid lére. 

Míg fő a pörkölt, egy nagyobb lábosban vizet teszek fel forrni. A kelkáposztát megmosom, félbevágom, az egyik felét szintén félbevágom és mindkét negyednek kivágom a torzsáját. (A másik felét a káposztának hűtőbe teszem, sokáig eláll, majd lehet levest főzni belőle vagy főzeléket, de natúr sütve fokhagymás olívaolajon köretnek is nagyon jó.) Ha forr a víz, beleteszem a kelleveleket. Körülbelül öt percig főzöm, vagyis puhulásig. Ha készen van, leöntöm róla a forróvizet, és hideg vízzel felöntöm. Többször is, hogy végül tényleg hideg legyen rajta a víz. Így nem fő tovább, a színe is szép marad. Végül ha kihűlt, teljesen leöntöm róla a vizet.

A rizst alaposan átöblítem, átmosom egy nagy szűrőkanálban és kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőzöm. Kis láng kell neki, fedő, és hagyom állni a gáz lekapcsolása után még 20 percig a fedő alatt. 

A fokhagymát péppé zúzom (vagy reszelhetjük is) egy kis tálkába, kissé meg is sózom és hagyom állni 10 percig. Aztán hozzákeverem a tejfölhöz egy kanál olaj társaságában.  

Begyújtom a sütőt 180 fokra. 

Ha minden elkészült, kiolajozom egy kanálnyi olajjal a tálat, a szélét is körben és rétegezem a hozzávalókat: alulra rizs (én szeretem, ha kissé lepirul), rá egy réteg kolbász, rá a pörkölt és szaft fele, rá a kellevelek fele, amit sózok és borsozok, valamint majoránnával is megszórok, rá a tejföl harmada, s előröl: rizs, kolbász, pörkölt, kel, végül a maradék tejföl. Minden réteget igyekszem lelapogatni, kissé tömöríteni, hogy a sülés után szépen egyben maradjon az étel - így szebben lehet majd tálalni, nem esik szét. Negyven-ötven percig sütöm.

Tipp: a rizst össze is keverhetjük a pörkölttel, nem feltétlenül kell külön rétegeknek lenniük. 

klasszikus kakaós: a Zalakocka

A karácsony mindig is a nők ügye volt, sohasem a férfiaké. Mindig a nők intézték a bevásárlást, sütöttek-főztek, ők tervezték meg a bulikat, ők küldték ki a meghívókat, az üdvőzlőlapokat, és bíbelődtek sok más egyéb dologgal is, amilyenek egy férfinak eszébe sem jutnak.

(John Grisham)

Hugoméknak sütöttem karácsonyra, mert az egyik kedvencük, és a bolti meg sem közelíti. A klasszikusok kedvelőinek. 

Fotó: Bekistúdió, modellt állt: Luna cica. 😄😍

Hozzávalók egy 35-ször 25-ös tepsinyihez:
a kakaós piskótához:
5 tojás
13 dkg cukor
8 dkg liszt
2 dkg kakaó
1/2 csomag sütőpor
csipet só
a fehér piskótához:
3 tojás
8 dkg cukor
6 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
csipet só
a krémhez:
6 dl tej
2 csomag csokis pudingpor
2 púpos evőkanál szép sötét holland kakaópor
csipet só
28 dkg cukor
25 dkg mascarpone
25 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
2 evőkanál rum
a tetejére:
csokidara

A piskótákat a szokásos módon megsütjük: vagyis külön kikeverjük habosra a cukorral a sárgájákat, külön felverjük a fehérjéket, majd a sütőporral vegyített lisztet (illetve a sütőporral és kakaóporral vegyített lisztet) kézzel belekeverjük a sárgájákba, kevés fehérjehabbal lazítjuk, majd finoman  a többi felvert tojáshabot is elkeverjük a lisztes keverékkel. Előmelegített, 170 fokos sütőben megsütjük. Ha kihűltek, a kakaós piskótát két lapba vágjuk: egyik lap lesz a süti alja, a másik a teteje.

Kevés tejjel kikeverjük a pudingporokat és a kakaóport csomómentesre a cukorral, közben a többi tejet felforraljuk, majd ha már forr, hozzáöntjük a cukros pudingport is, és forrásig-sűrűsödésig állandóan kevergetve felfőzzük. Megvárjuk, hogy a puding teljesen kihűljön.

Ha kihűlt, elkeverjük benne robotgéppel a 2 kanál rumot, majd a puha vajat, végül a mascarponét is.

Alulra helyezzük a kakaós piskóta egyik lapját, megkenjük a krém harmadával, majd ráhelyezzük a fehér piskótát. Ezt is megkenjük a krém második harmadával, majd rátesszük a kakaós piskóta másik lapját. Megkenjük a maradék krémmel, és csokidarával megszórva díszítjük. Minimum 8 órára hűtőszekrénybe tesszük mielőtt szeletelnénk, hogy a krém megdermedhessen.

Zalai borítós

Ha nem hagyományos töltött káposztát készítenétek karácsonyra, hoztam egy zalai változatot, a borítóst. Két receptet is találtam, az egyik tésztával készül, a másik Borbás Marcsi árpagyöngyös receptje. 

Hozzávalók: (8 főre)

1 fej egyben savanyított káposzta
500 g árpagyöngy
800 g  darált sertéshús
200 g füstölt császárszalonna
200 g vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
5 g csemege őrölt paprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
4 dl tejszín
4 db tojás
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors ízlés szerint

Az árpagyöngyöt 4 órára beáztatjuk. A hagyma felét megfonnyasztjuk, rátesszük az árpagyöngyöt és csontlével locsolgatva majdnem puhára pároljuk. Bekeverés előtt egy csokor aprított petrezselymet keverünk hozzá. A maradék vöröshagymát megpirítjuk, átpirítjuk rajta a sertéshúst és összekeverjük a kockákra vágott kisütött szalonnával. A fejben savanyított káposzta nagy leveleiből  8-at egészben leszedünk. A maradékot nagyon vékony csíkokra felvágjuk. Az árpagyöngyöt összekeverjük a pirított hússal, a szalonnával, a felcsíkozott káposztával. A tejszínt kikeverjük a tojással és ezt is belekeverjük a töltelékbe. Tenyérnyi tálakat kiolajozunk, beleterítjük a savanyúkáposzta-levelet, megtöltjük a tálakat a töltelékkel, visszahajtjuk a leveleket, és 180 fokos sütőben pirulásig sütjük. Sütést követően személyenként tányérra borítjuk, tejföllel locsolva tálaljuk.

Nyári időszakban elkészíthetjük kelkáposztából vagy friss káposztából is. (A kép és recept forrása: Gasztoangyal)

A másik recept az ízőrzők sorozatban volt látható.

Hozzávalók (8 főre):
60 dkg sertéslapocka
1 nagy fej vöröshagyma
15 dkg füstölt szalonna
1 evőkanál sertészsír
10 savanyú káposzta levél
3 tojás
2 teáskanál só
1 teáskanál őrölt feketebors
2 teáskanál majoránna
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
10 dkg vaj
2 dl tejföl
2 evőkanál sűrített paradicsom
1 dl fehérbor
a tésztához: 
25 dkg liszt
2 tojás
csipetnyi só
diónyi vaj
az edény előkészítéséhez:
1 evőkanál zsír

A füstölt szalonnát felkockázzuk, és egy evőkanál zsírban ropogósra pirítjuk. A húst és a vöröshagymát is kockákra vágjuk. A fokhagymát nagyon apróra daraboljuk. A megsült pörcöt kiszedjük, és félretesszük. Zsírjába beleöntjük a vöröshagymát, amit üvegesre pirítunk. Hozzáadjuk a húst, és fehéredésig sütjük. Ekkor fűszerezzük sóval, őrölt borssal, majoránnával, és fokhagymával. Hozzáadjuk a paradicsom sűrítményt is. Megvárjuk, amíg a hús levet enged, ekkor megszórjuk kevés liszttel, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a húst, és fedő alatt puhára főzzük. 

Közben mácsiktésztát készítünk. A lisztbe diónyi vajat morzsolunk, beleütjük a tojásokat, csipetnyi sót szórunk rá, és jó kemény anyagot gyúrunk belőle. Amennyiben szükséges, egy-két evőkanál vízzel lágyíthatjuk a tésztát. Alaposan kidolgozzuk először a tálban, utána lisztezett gyúródeszkán is. Kisodorjuk, majd széles metéltre felvágjuk. Közben kevés sóval vizet forralunk. Ebben főzzük ki a mácsikot. Amikor elkészült, szűrőkanállal kiszedjük, hideg vízben átöblítjük, és félretesszük. 

Közben a hús is megpuhul, beletesszük a félretett pörcöt, és azt is hagyjuk hűlni. Ekkor a három tojást két tálba szétválasztjuk. A sárgákhoz adjuk a megmaradt, kb. nyolcdekányi puha vajat, összekeverjük, majd a tejfölt is hozzáadjuk. A tojások fehérjét habbá verjük. Egy agyagedényt, vagy más sütőtálat kizsírozunk. A káposzta levelek vastag torzsáját kivágjuk, és kibéleljük vele az edényt. A meghűlt húst a tésztával, majd a tejfölös tojással összekeverjük. Óvatosan hozzáadjuk a fehérjék habját is. Ezt az egészet a levelekkel kibélelt tálba öntjük. Elsimítjuk, meglocsoljuk egy deci borral, és befedjük egy félretett káposztalevéllel. Sütőben kb. ötven perc alatt szép színes lesz. Kicsit a tálban hűlni hagyjuk, majd tálra borítjuk. Úgy szeleteljük, mint a tortát. (forrás)

Itt meg is lehet nézni az elkészítését.

Mézes keksz

Falra festett csillagok
égre velük
hadd legyenek kéznél.

(Helena Kolody, haiku)

Karácsonykor kell lennie valamilyen aprósütinek is. Mivel a mézeskalácsot nem igazán szeretem - leginkább a keménysége miatt -, ezért inkább egy mézes kekszet sütöttem idén. Kettőt-kettőt csokoládével összeragasztva, biztos ami ziher, finom legyen. 😏 A recept az ildi KOKKI blogról származik, köszönetem érte. A mennyiség kevésnek tűnt, tehát a két és félszeresét vettem mindennek, így lett 25 db dupla kekszem.

Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg méz (én repce mézzel készítettem)
3 tojás sárgája
18 dkg hideg vaj
csipet só
1 teáskanál mézes fűszerkeverék
1 teáskanál kakaópor
25 dkg csokoládé a ragasztáshoz

A lisztet elkevertem a porcukorral és a sóval, majd a felkockázott vajjal elmorzsoltam. Aztán elkevertem benne a fűszerkeveréket és kakaóport is, majd összeállítottam a mézzel és a tojások sárgájával. Reggel raktam össze a tésztát és este sütöttem, addig folpackban hűsölt a hűtőben.

A sütőt begyújtottam. Lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 2-3 mm vastagra a tésztát, aztán sütipecsételővel megmintáztam, végül kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem kb. 160 fokon. Hagytam teljesen kihűlni a kekszeket. Végül gőz fölött felolvasztottam a csokoládét, és két-két darabot összeragasztottam.

Pisztráng papírban sütve

„A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.” (graffiti)

Milyen érdekes, hogy így szilveszter táján babonásak leszünk. Még az is, aki egyébként nem. Szerencsére (azért is!) valami különös módon a vérünkben van, mégha igencsak elcsökevényesedett formában is. De a kulturális mémek működnek és átöröklődnek, és igen, még a babona is. 

Ha csak racionálisan látnánk a világot és önmagunkat, elveszítenénk a csodák lehetőségét: mindent, ami kiemel és átlényegít. Az élethez szerencse és váratlan is kell. Valami, ami kívülről jön, ami túl van a mindent irányítani és kézben tartani akaró egónk világának szűk határain. Valami, ami  hetedhét országon is túl van. A posztmodern kor hajlamos lenézni a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, pedig például Carl Jung szerint sem lenézendő (pedig ő tudott egyet és mást s nem keveset a lélekről, divatos szóval a pszichéről), legfeljebb a mai ember tudata kevés az összefüggések megpillantásához.
Nem a varázs tűnt el, hanem tudatunk veszítette el archaikus jellemzőit, s azt hisszük a megismerés csak értelmi aktus lehet. Vagyis mindenben követhető, logikus, leírható. Pedig a világ, és maga az emberi lény is sokkal színesebb és mágikusabb az értelem és logika szűk mezsgyéjénél. 

Egy bizonyos. Varázslat nélkül partra vetett halakként vergődhetünk egy mechanikus, kiüresedett, és végtelenül magányos univerzumban.

Még karácsonyi, kissé megkésve. De nem akartam átvinni a következő évre, nehogy elússzon a szerencsém. :)
Pisztráng papírban sütve. Egyszerű, gyors, mennyei.

Hozzávalók per fő:
1 közepes pisztráng
3-4 karika citrom
1 darabka rozmaring (ha nincs friss, akkor babérlevélből tegyünk bele 3-4 darabot)
1 babérlevél
só
1 nagyobb gerezd fokhagyma
mustármag
koriandermag
olívaolaj
szilikonos sütőpapír
(tűzögép)

A pisztrángot alaposan mossuk meg, lepikkelyezni nem szükséges. Sózzuk be és hagyjuk állni 20 percig. Közben mossuk meg a citromot, karikázzuk fel, melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Vágjunk akkora darabot a szilikonos sütőpapírból, amekkorába kényelmesen elfér a hal. Kicsit olajozzuk, fektessük rá a halat, a belsejébe tegyük a fűszereket, a tetejét is locsoljuk meg olajjal, majd zárjuk le a papírt. Én tűzőgéppel csináltam, úgy nagyon egyszerű. Süssük körülbelül 25 percig.

A papírban sütés az egyik legjobb módja a halak elkészítésének, mert biztos hogy szépen egyben marad, ráadásul a csomagban bennmaradnak a finom aromák is. Kímélő mód, diétákhoz is rendkívül használható. Nem csak halat süthetünk "en papillote", hanem zöldségeket, szárnyast: csirkét, pulykát is. Tulajdonképpen szívósabb húsfajtákat is készíthetünk így, ha nagyon alacsony hőfokon sütünk, és mondjuk én alufóliába is becsomagolnám a papírréteget akkor, mert úgy nem égne meg nagyon.