2012. szeptember 30., vasárnap

A magyar népmese napja (Benedek Elek születésnapja)



  1859-ben született, és 1929-ben hunyt el a nagy székely mesemondó, lapszerkesztő és irodalomszervező Benedek Elek. Az Ő munkásságának, szellemiségének állít emléket a magyarság, hiszen 2005 óta e nap a magyar népmese napja lett.








Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án (a település akkor Udvarhelyszékhez tartozott, ma Kovászna megye része). Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik, ősei a lófő, illetve gyalogkatona rendhez tartoztak. Apai nagyapja, István, huszárként vett részt az ún. francia háborúkban. Anyai nagyapja, Benedek András Bardócz szék asszeszora volt. A kisbaconi Benedek család első, oklevelekben említett tagja Benedek Urbánus, aki a 15. században élt. 1665-ben Benedek Mihály és fiai Apafi Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet kapnak. Ez a nemeslevél, amint azt Benedek Elek az Édes anyaföldem-ben elmeséli, elveszett, ami nem kevés kellemetlenséget okozott a családnak, mivel annak férfi tagjai így nem mentesültek a székelységre nehezedő kötelező katonáskodás alól.
Elemi tanulmányait a kisbaconi falusi iskolában kezdi. Alig nyolc évesen íratják be a székelyudvarhelyi református kollégiumba, életútjának ez a fordulata egybeesik az osztrák–magyar kiegyezés történelmi momentumával, amely a sötét Bach-korszak lezárását jelenti. Az Udvarhelyen töltött diákévek mély nyomot hagynak az íróban. A gimnázium nyolc osztályának elvégzése után ugyanott érettségizik.




1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanul magyar–német szakon, majd filozófiát is hallgat, de nem szerez diplomát, inkább az újságírói pályát választja. Egyetemi évei alatt versei jelennek meg az Üstökösben. Ballada- és népmese-gyűjtését megmutatja Gyulai Pálnak, aki felolvas belőlük a Kisfaludy Társaságban. Népköltészeti gyűjtésének anyaga, Kriza János, Orbán Balázs és Sebesi Jób gyűjtésével együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként megjelenő Székelyföldi Gyűjtés című kötetben lát napvilágot 1882-ben.
1881-től a Budapesti Hírlap munkatársává válik. 1884-ben megnősül, Fischer Máriát veszi feleségül.
1885-ben adják ki első számottevő könyvét, a Székely Tündérországot.
1886-tól az Ország Világ szépirodalmi lap szerkesztője. Munkatársai többek között Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Vajda János.
1887-ben veszi kezdetét viszonylag rövid ideig tartó politikai karrierje: a kormányon lévő, Tisza Kálmán-féle Szabadelvű Párt színeiben indul a nagyajtai választókerületben. Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emel szót.
1892-ben már Apponyi Albert ellenzéki Nemzeti Pártjának tagjaként indul a választásokon, de sikertelenül.
1902-ben szakít a politizálással.
1889-ben gyereklapot indít Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számít a magyar ifjúsági lapok történetében, és meghatározza a következő évtizedek idevágó törekvéseit.
1894-ben újabb folyóiratot indít: a Nemzeti Iskolát tíz éven át szerkeszti, a magyar közoktatás ügyének jelentős fórumává alakítja. Sorrendben a következő általa indított lap, a Magyar Kritika Benedek Elek rendkívüli sokoldalúságát és ambícióját bizonyítja. Ennek a kiadványnak többek között Osvát Ernő is munkatársa volt.
1894 és 1896 között újabb könyvei jelennek meg, több műfajban is kipróbálja magát. A Huszár Anna nyitja lányregényei sorát. Ekkor jelenik meg a kortársak körében nagy visszhangot kiváltó műve, a Testamentum és hat levél, majd monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete.
1896-ban megkezdi a kisbaconi ház építését, mintegy megelőlegezve későbbi végleges hazatérését szülőföldjére.
A századforduló közeledtével egyre nehezebbé válik a székelység helyzete, nagy mérteket ölt az elszegényedés és ennek következtében a kivándorlás. Éppen ezért Benedek Elek örömmel mond igent 1901-ben Győrffy Gyula felkérésére, hogy a székely kérdésről írjon cikkeket a Magyarság című lapba. Kritikai hangvételű írásai azonban nem aratnak tetszést a hatalom képviselőinek körében, 1902-ben már véget is ér a lappal való együttműködése. Mi több, nem hívják meg az 1902. augusztus 28-i tusnádi Székely Kongresszusra sem. Még ugyanabban az évben új lapot indít Földes Gézával, Magyar Világ címmel, ez azonban anyagi nehézségek miatt már egy év múlva megszűnik, és utolsó cikkében Benedek Elek már egész újságírói karrierjét „temeti”. Ennek ellenére 1907-ben, Apponyi Albert kultuszminiszter felkérésére még elvállalja a Néptanítók Lapjának szerkesztését.
1909-től ismét gyerekeknek szóló lapot, a Jó Pajtást szerkeszti, Sebők Zsigmonddal együtt. Sebők 1916-ban bekövetkezett haláláig társszerkesztője, utána főszerkesztője a lapnak, egészen 1923-ig, amikor a Cimbora kedvéért lemond a Jó Pajtásról.
Az első világháború évei alatt Budapesten él. 1919-ben felesége, beteg gyermekükkel, Jánossal hazatér Kisbaconba.
1921-ben Benedek Elek végleg hazatér szülőfalujába. Fogadalma szerint egy esztendeig nem mozdul ki portájáról, de lassan mégis bekapcsolódik az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe: 1922. július 31-én beszédet mond a Segesváron rendezett Petőfi-emlékünnepségen, és cikkezni kezd a Keleti Újságban.
Az Égető Árpád baróti nyomdájában napvilágot látó Én naptárammal kezdi meg itthoni szerkesztői munkásságát, majd 1923-tól kezdetét veszi a Cimbora küzdelmes története. Közben bekapcsolódik a Kós Károly, Nyírő József, Szentimrei Jenő nevével fémjelzett Kaláka társaság munkájába. A falvakat járják, hogy a legmostohább helyzetű magyar településekre is eljuttassák a magyar irodalmat és kultúrát. Főszerkesztője lesz a Vasárnap című lapnak, amelyet a Kaláka tagjai alapítottak. Gyakorlatilag üllő és kalapács közé kerül a konzervatívok és baloldaliak csatározásában. Ilyen körülmények között a Vasárnap, amely később a Vasárnapi Újság címet veszi fel, nem tud hosszabb ideig fennmaradni.
Életének utolsó éveit teljes egészében a Cimborának szenteli. Egyre nyomasztóbb anyagi gondok között küzd a lap életben tartásáért, miközben irodalmi és nem irodalmi polémiák kereszttüzében is helyt kell állnia. 1929-ben a Cimbora kilátástalan helyzetbe kerül.
Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés éri. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.
Augusztus 20-án helyezték örök nyugalomra a kisbaconi temetőben, feleségével együtt, aki – korábbi fogadalmukat megtartva, miszerint egyikük sem fogja túlélni a másikat – követte férjét a halálba.
Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze, a helybeli lakosság, rokonság mellett a közélet neves személyiségei is nagy számban jelen voltak.


Meséi itt olvashatóak:

A fekete kisasszony

A csodaszarvas

A tűzmadár

Vége jó, minden jó és más mesék

Székely Tündérország

Többsincs királyfi és más mesék

2012. szeptember 23., vasárnap

Kékszőlős csigabigakalács


Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte: - Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. - Miért utálsz János? - Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.


(Popper Péter)



Kékszőlős csigabigakalács. :) Recept Zsókánál! Érdemes végigböngészni a blogot, én múltkor egy fél éjszakára ott ragadtam. Sok jó dolgot láttam.

Annyi módosulás történt, hogy sem a töltelékbe, sem a mázba nem tettem vajat. És kimagoztam a szőlőt, mert az izabellának óriási és csontkemény magjai vannak. Szóval, olyan szőlőt vegyetek hozzá, ami nem ennyire magos. Különben ti is Hamupipőkének fogjátok érezni magatokat. :))
Isteni finom. Ahogy Zsóka írta, más gyümölccsel is működik, vagy dióval, mákkal. Nagyon ünnepivé varázsolódik ezektől a csigabigáktól, így alkalmas akár karácsonyra, húsvétra, szüretre és más ünnepekre is.
Ha van jól bevált kalácstészta receptünk, készíthetjük azzal is bátran. Egy 22 cm-es tortaformához 1/2 kg lisztből csináljuk. A csigák felszeletelésénél ügyeljünk arra, hogy 7 darabba kell vágnunk, tehát szemmértékkel osszuk fel 7 darabra a feltekert és betöltött tésztahengert, mielőtt vágnánk. Körülbelül 6-7 cm-es darabokat kell vágnunk, mert pont 7 tekercs fér el egy formában.
Citrommáz: a porcukorhoz apránként hozzáadva épp csak annyi citromlével higítsuk, amennyitől sűrűn folyóssá olvad.

2012. szeptember 21., péntek

Olasz csemegebolt a városban



Újra nyílt egy olasz csemegebolt Zalaegerszegen, az Eötvös utcában, a kávézóval szemben, a Gyros bár mellett. Ma jártam ott, vásároltam is egy-két dolgot: igazi parmezánt kóstolóba, articsókaszívet kimérve, száraztésztát, dupla 00-ás lisztet pizzatésztához, fehérborecetet.


A bolt kínálatában egyébként vannak kimérve antipastik, vagyis előételfalatkáknak valók: olívabogyók többféle, articsókaszív olívaolajban, töltött minipaprikák, szardella, stb... A pult másik részében vagy 10-15 féle sajt: valódi parmezán, amit tényleg aranyárban mérnek (így csak fájó szívvel, de egy kis kóstolóravalót vettem csak belőle), Grada padano (szintén parmezánféle), és más sajtok, valamint sokféle igazi olasz felvágott is van, füstölt sonka, szalonna.
Konzerv hámozott paradicsomból sok fajta van, és nem drágák (150-250 forintig), több kiszerelésben is. Paradicsompüré is többféle, paradicsomszósz is többféle van. A száraztészták is jók és olcsók, érdemes ott venni, mert 200-250 forint fél kiló és durumtészták. Rizottórizs is többféle is van. Olívaolajuk van extraszűz 1200 Ft-ért, de van főzni való is, ami olcsóbb. Kávéjuk is több fajta van. Van zöldségrészleg is, most nagyszemű édes szőlő és szilva volt éppen. De télen szerintem lesz citrom, narancs, mandarin is, kezeletlen héjú valószínűleg.
Aztán van a duplanullás liszt pizzatésztához, 300 forint egy kiló. És vettem literes fehérborecetet, az 150 forint volt.

Sok dolgot ezentúl itt veszek.Érdemes betérni.


Mai ebédem. Articsókaszíves, aszalt paradicsomos, sonkás, bazsalikomleveles, parmezános spagetti. A bolt kínálatából.
Azért maradok a Hortobágyi Gulya sajtnál. Sajnos a parmezán a mi pénztárcánkhoz megfizethetetlen. De finom, szó se róla... :)

2012. szeptember 16., vasárnap

megint paradicsomos... :) ... most karfiol


Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak
az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása)





Csak egy kis egyszerű finomság. Karfiolszezon van, így elcsábultam egy minifejre, mert nálunk csak én eszem. Most nem akartam tejszínesen készíteni, és isteni édes kerti paradicsomhegyek vannak a hűtőmben. Ilyenkor szeptemberben mégtöbbet eszem ebből az ellenállhatatlan gyümölcsből, mint nyáron, pedig akkor is naponta terítékre kerül...

Hozzávalók úgy nagyjából 1 főre:
1 pici fej karfiol (vagy 5-6 normále karfiolrózsa),
1 pici fej (diónyi méret) vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 nagy girizd fokhagyma,
1 dobozos pradicsomkonzervnyi kerti pari (kb. 30-40 dkg),
só,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt koriander, szegfűbors, frissen reszelt szerecsendió, őrölt fahéj,
friss piros csili ízlés szerint,
Tálaláshoz díszítésként: menta vagy petrezselyemzöld.

A hagymákat apró kockákra vágtam, olajon sóval üvegesedésig pároltam. Közben a karfiolt sós vízben előfőztem.
Amikor a hagymák már puhák voltak, hozzáadtam a lehéjazott, ki kockákra vágott paradicsomhúst és a fűszereket is. Jól összerotyogtattam, végül beletéve a karfiolrózsákat is, még egyszer összerottyantottam. Mikor tálaljuk, szórjuk meg díszítésként petrezselyem vagy mentalevelekkel.
Rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal tökéletes. Vagy pitakenyérrel.
Szobahőmérsékletre hűlve bármilyen tésztával keverve egy jó tésztasalátának is alkalmas, de megfelel köretnek is hús mellé, vagy akár előétel is lehet.


2012. szeptember 14., péntek

Jobb mint az olívaolaj?



Új magyar étolajak, amelyek túlszárnyalják az olívaolaj tulajdonságait 
 
Öt új, egészséges étolajat és ezek esszenciáját fejlesztette ki a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. Ipari Növények Főosztálya; az olajok új napraforgó- és olajlen-fajtákból, hidegen sajtolással készülnek - mondta el Áy Zoltán tudományos segédmunkatárs az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a termékcsalád egy most zárult pályázat eredménye. A Nemzeti Innovációs Hivatal Baross Gábor programja támogatta a munkát, amely két évig tartott, elvégzésére 50 millió forintot nyertek.

Az új olajok különlegessége a beltartalmukban rejlik, ami elsősorban a magfajtától függ, a növénynemesítéssel ugyanis az olaj minősége tág határok közt változtatható - magyarázta a kutató.

A napraforgóból készült hagyományos, boltban kapható étolajokhoz képest ezeknek a fajtáknak jelentősen módosították a zsírsav-összetételét. Az olaj savtartalmát olyan magasra emelték, amely az olívaolajra sem jellemző. Az olívaolaj savtartalma körülbelül 80 százalékos, az új olajok savszintjét pedig 85-90 százalékra emelték, míg egy hagyományos napraforgó étolajnál, ez mindössze 25 százalék.

A magas olajsav rendkívül jótékony hatással van a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére, megelőzésére, csökkenti a káros koleszterin szintjét, az érelmeszesedéseket pedig oldja. A magban levő E-vitamin belekerül az olajba, miután hidegen sajtolással készül, és nem nagyipari módon, ahol ezt a vitamint szintetikusan szokták pótolni. Ez is növeli az olaj felhasználhatóságának idejét, mivel természetes antioxidánsként gátolja az avasodást, az olajok akár négy évig is megőrzik a minőségüket.

A kutatásban két lenolajat és három napraforgóolajat kísérleteztek ki, valamint összeállítottak ezekből egy speciális arányú keveréket, ami egyesíti magában az összes termék előnyös tulajdonságát. Azaz a napraforgóra jellemző kedvező olajsav-arányt és a lenmagra jellemző magas omega3 - linolénsav - szintet tudták egyesíteni egy termékben.

A WALCER, a GK MOR, a SARAY, a ZOLTÁN és a GK LILU termékek előállításánál cél volt az olívaolaj kiváltása. A kifejlesztett termékek szeretnék drágábban adni, mint a hagyományos étolajat, de olcsóbban, mint az Oliva olajat. Áy Zoltán szerint egy éven belül meg lehetne jelenni a termékekkel a piacon.

Hozzátette: hamarosan beadnak egy új pályázatot, amelynek támogatásával az olajok gyógyászati felhasználásának lehetőségeit vizsgálnák.
- MTI -

2012. szeptember 12., szerda

A zalai tündérkertész



Ami nekünk alma meg szilva, az Kovács Gyulának pónyik és penyigei nemtudomka. A Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak lelkes gyűjtője mára közel ezer fajtát mentett meg, soknak szó szerint az utolsó példánya áll a kertjében.


Kovács Gyula apjával az 1960-as években járta be az egész Nyugat-Dunántúlt. Akkoriban a jelenlegihez képest még eredetinek mondható gyümölcsösöket találtak ott. „Itt, a nyugati szélen a határzár miatt az öregek teljesen elzárva éltek és őrizték a hagyományokat” – érzékelteti a korabeli állapotokat a pórszombati erdész.
Munkája akár egy régészé. Sokszor már csak töredékekből próbálja újraépíteni a múlt sokoldalú fakultúráját. Egy-egy ágból, hajtásból igyekszik megmenteni egy mosolygó Batult, selyemalmát, hólyagos cseresznyét vagy a korabeli több ezer mára kihalóban lévő gyümölcsfajta valamelyikét.
A 18-19. század folyamán egyre több őshonos gyümölcs kezdett kiszorulni a termesztésből. Helyettük más európai vidékekről származó, majd Európán kívüli fajták nemesítésével létrejövő változatok terjedtek. A 20. század közepétől pedig a nagy lendületet vett intenzív mezőgazdálkodás sodort a kihalásba rengeteg fajtát.
Kovács Gyula bő három évtizede kezdte feltérképezni először a szűkebb környezetét, majd az egész Kárpát-medencét. Amikor látta, hogy gyerekkorának, sőt netán őseinek gyümölcsfáit fillérekért elkótyavetyélve tüzelőnek vágják ki, elhatározta, hogy tesz valamit az évszázados termő gyümölcsösök túléléséért.
Elkezdte gyűjteni a kertje számára a fákat, majd a különböző helyekről származó oltványok segítségével újraélesztette a kihalás szélén levő fajtákat. A Mendes-hegyen elterülő első kertjét követte a második, majd a harmadik, ma hét kertben virágzik az ananászalmától a veresszilváig mintegy ezer gyümölcsfa.
Kovács Gyula számára a gyümölcsfák begyűjtése és elültetése csak az első lépés, de ugyanilyen fontosnak tartja a hozzájuk kapcsolódó ismeretek és legendák megőrzését is. Ez egy összetett, ha úgy tetszik, néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunka is. Ezért olyan izgalmas.
Tevékenykedését eleinte sokan rossz szemmel nézték. Gyanakodtak, nem értették, hogy mit ólálkodik ez az ember az értéktelennek hitt, kivágásra vagy eltüzelésre ítélt öreg fák körül.
Az elmúlt évtizedben azonban a hozzáállás megváltozni látszik. Amint híre ment, hogy van Zalában egy megszállott, lelkes gyümölcsész, aki a Kárpát-medence kihalófélben levő gyümölcsfáit gyűjti össze, sokan keresték meg, hogy saját vagy nagyszüleik kertjének utolsó darabjait eljuttassák hozzá.
Egy-egy jellegzetes fajtáért örömmel utazik, akár Erdély legtávolabbi szegletébe is, de nem egyszer kapott már postán oltványokat, és az is megtörtént, hogy valaki – értő, érdeklődő utód híján – végrendeletében hagyta rá kertjének öreg gyümölcsfáit.

Mindent a maga helyén
Minden régiónak megvannak a jellegzetes gyümölcsfajtái. Ezek hosszú évszázadokon keresztül váltak olyannyira ellenállóvá, hogy túléljék a sokszor szélsőséges időjárás viszontagságait is.
Ezzel szemben az elmúlt jó két évszázadban betelepített és nemesített fákkal általában sok a gond, óvni, metszeni, a kártevőkkel szemben permetezni kell őket. Kovács Gyula szerint az ősnemes fajták metszést, vegyszerezést, külön öntözést nem igényelnek, állnak és teremnek akár 38 fokos hőségben is.
Fontos, hogy a fák mellett az adott terület jellegzetes gyümölcskultúrája is megmaradjon. Ma már kevesen emlékeznek arra, miként lehet a több ezer fajta terméseit megfelelően feldolgozni. Nem mindegy pedig, melyik ételbe kerül például kobakalma, miként főzhető a tüskéskörtéből jó pálinka, vagy mire használhatjuk a lószemű szilva húsát.


Kevesen tudják, hogy a mosolygó Batul szintén egy almafajta, vagy hogy a Göcsej egyik legjellegzetesebb, már-már elfelejtett fája, a házi berkenye régen fontos népi gyógyír volt. Korábban például minden magára valamit is adó gazda saját kertjének jellegzetes gyümölcséből főzött pálinkát, ezért is alakulhatott ki oly színes pálinkakultúra, meséli Kovács Gyula. Magában a Göcsejben is legalább 500 fajta körtefát írtak le még a 19. században, ő maga, felbuzdulva az új pálinkatörvény adta lehetőségeken, a tüskéskörtéből főzte első „legális” pálinkáját.
Minden fafajtának megvan tehát a maga helye. Kovács Gyula így bárhonnan is kap megmentendő fát, amint lehet, annak oltványát visszajuttatja az eredeti termőhelyére. Ha pedig valaki csemeték után érdeklődik, akkor is a legfontosabb, hogy a helyi viszonyokhoz, hagyományokhoz természetesen kötődő fákat kell kertjében elültetnie.
Bő egy évvel ezelőtt például a szombathelyi Múzeumfaluban, a régi parasztporták mellett csemetekertet létesítettek, ahova „visszatelepítették” a környék jellegzetes gyümölcsfáit. A mintegy 50 csemetéből álló „bemutatót” Kovács Gyula a saját gyűjteményéből, a helyi adottságoknak megfelelő fajtákból állította össze.

Tündérkert közösségek
A ma mintegy bő ezer darabot számláló gyűjtemény csak a kezdeti lépés. Kovács Gyula áldozatos munkája szerencsére követőkre is talált. Egyre többen fordultak hozzá tanácsért vagy jelentkezek lelkesen, hogy megmentenék közösségük régi fáit. Ezért hozta létre a Tündérkert programot, amelynek segítségével kisközösségek ismét felfedezhetik és az utókor számára megóvhatják jellegzetes fafajtáikat.
Kovács Gyula segít a kertek létrehozásában, a fák kiválasztásában, oltványaik elültetésében, de a kertek további gondozása, a termések hasznosítása már a helyi közösség feladata.
Hiszen – teszi hozzá az erdész – a fák megtartásával, megismerésével a munka nem ér véget. A legfontosabb, hogy azok ismét teremjenek, és a helyiek gyümölcslevet, lekvárt, pálinkát, ételekhez körítést készítsenek belőlük.
Mindemellett nagyon lényeges elődeink tudásának átadása is. Kovács Gyula ezért olyan programokat szervez, amelyeken a régi parasztemberek számára egyértelmű, mára azonban elveszett tudást oszt meg, főleg fiatalokkal. Ilyen például az oltás tudománya, amely nem egy faluból teljesen kiveszett.
Ma jó egy tucat Tündérkert működik egyfajta új, falusi közéleti fórumként, ahol a gyümölcsfák megtartása mellett a tudás átadására és a gyümölcsök sokrétű, közös felhasználására is lehetőség nyílik. A gyümölcsfákhoz ugyanis komoly elhivatottság kell. A gyümölcstermesztőkkel ellentétben, akiknek ez csak egy szakma, gyümölcsésznek lenni életforma, állítja Kovács Gyula. A több mint ezer megmentett, egyes fajták esetében valóságosan utolsó gyümölcsfaegyed pedig mindenképpen visszaigazolja gyűjteménye fontosságát.
Egy mára szinte elképzelhetetlen gazdagságú gyümölcskultúra van ugyanis elveszőben, és Kovács Gyula számára személyes kihívás, hogy ezt a „kincset, amelyet vétek elherdálni”, legalább részben megőrizze az utókor számára. Ide kívánkozó szójátékkal érve, ezzel érne be munkája gyümölcse.

Internetes forrás: Tudatos Vásárló.hu

2012. szeptember 11., kedd

Sűrű mediterrán tésztaleves Rachel Allentől


Az éberség nem ugyanaz, mint a gondolkodás. Túl van a gondolkodáson, bár használja a gondolkodást, tisztelve annak értékét és erejét. Az éberség sokkal inkább olyan, mint egy edény, amely képes tartalmazni a gondolkodásunkat, és segít bennünket abban, hogy gondolatokként lássuk és ismerjük a gondolatainkat, ahelyett hogy valóságként látnánk őket, és a fogságukba esnénk. A gondolkodó elme időnként igen széttöredezett lehet. Sőt, szinte mindig az. Ilyen a gondolat természete. Ugyanakkor az éberség, melyet tudatos szándékkal, nagy odafigyeléssel találunk meg minden egyes pillanatban, segíthet érzékelnünk, hogy alapvető  természetünk már e töredezettség közepette is teljes és egész. Nemcsak hogy nem korlátozza gondolkodó elménk összevisszasága, hanem az éberség az az edény, mely minden töredéket magába foglal, mint ahogy a leveses fazékban is benne van az összes apróra vágott répa, zöldbab, hagyma és a többi, és az teszi lehetővé, hogy mindez egyetlen egésszé, levessé főjön össze. Az éberség viszont mágikus edény, olyan, mint a varázsló üstje, mert úgy főzi meg a dolgokat, hogy semmit sem kell tennünk érte, még alá sem kell gyújtanunk. Maga az éberség főz, mindaddig, amíg fenntartják. Az embernek csupán hagynia kell kavarogni a tört részeket, miközben az éberségben tartja őket. Bármi bukkan fel a tudatban vagy a testben, az megy az edénybe, s a leves része lesz.

(Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy)




No és akkor még egy Rachel Allen recept, "A család kedvencei" című könyvéből, amit a T.bálint Kiadó jóvoltából forgathatok ilyen lelkesen. :) Abszolút aktuális, hiszen a paradicsomtövek még ontják finom édes gyümölcseiket. A három kipróbált recept alapján ma arra jutottam, hogy minden receptet ki fogok próbálni a könyvből. Elsőre olyan egyszerűnek tűnnek - megfőzni valóban az -, mégis a végeredmény hihetetlenül jó. Ennél a levesnél is ezt tapasztaltam. Tudtam-tudtam-csak-nem-sejtettem, hogy ilyen finom lesz. Az igazi nyárízű friss paradicsom zamata könnyűvé, pikánssá, igazán frissé teszi az ételt, a sok zöldfűszer pedig kész íz-szimfónia. A finom sajt és a bazsalikompesto pedig a crescendo.
Apropo, finom sajt. A recept parmezánt ír, de ahhoz én nem is tudok hozzájutni. Néha tudok venni grada padano-t, ami szintén parmezánféle és nagyon finom, de egyrészt ritkán kapni, másrészt nagyon drága. Az igazi parmezánról nem is beszélve. Aranyárban mérik. Viszont találtam egy hazai sajtot, ami ízében nagyon erőteljes, isteni és szerintem hasonlít a parmezánra. Úgyhogy én ezzel a sajttal helyettesítem, a neve Hortobágyi Gulya sajt. Coop boltokban lehet kapni, kilója 2000 forint, illetve múltkor akciósan 1200-ért vettem. Fantasztikus íze van, bátran ajánlom a parmezán helyettesítésére. A trappista sajt egyáltalán nem jó sem olaszos tésztaételekre, sem salátákra, sem semmi olyan ételhez, amibe egyébként parmezán kéne. Régebben is, ha nem volt itthon grada padano, akkor inkább nem tettem semmilyen sajtot olaszos ételbe, mert a trappista illúzióromboló és egyáltalán nem illik az olasz ízekhez. Főleg a manapság kapható kritikán aluli minőségű trappisták. Szóval örültem ennek a sajtnak mikor megjelent a boltokban, mert nagyon finom, aromás.



Hozzávalók 4 főre:
2 ek olívaolaj,
25 dkg chorizo karikákra vágva (spanyol pikáns pirospaprikás kolbász, jól helyettesíthető a magyar parasztkolbásszal),
1 nagy fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 db 400 grammos aprított paradicsomkonzerv vagy 900 gr friss paradicsom lehéhajzva és felkockázva,
900 ml csirkealaplé vagy 2 húsleveskocka,
2 ek aprított zöldfűszer ( az én levesemben zsálya, kakukkfű és petrezselyem van),
1 csipet cukor (el is hagyható a paradicsom édességének függvényében),
25 dkg száraztészta (valamilyen kisebb formájú: orzo, fusilli, az enyémben copfocska van),
15 dkg spenót.
A tálaláshoz:
frissen reszelt parmezán (az enyémben Hortobágyi Gulya sajt van),
kis tálka bazsalikompesto

Még egy dolgot én lecseréltem, mert elfelejtettem venni. Kolbász helyett mangalicasonka került a levesembe, ezzel is tökéletes volt.
Egy nagy lábosban fölhevítjük az olajat és megpirítjuk a kockákra vágott sonkát. Majd hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát is, és a nagyon felaprított fokhagymát. Mérsékeljük a lángot és kevés sóval, borssal addig pároljuk, míg a hagyma üveges lesz és megpuhul. Hozzáadjuk a lehéjazott és felkockázott paradicsomokat és felöntjük az alaplével. Vagy vízzel és forráskor teszünk bele 2 leveskockát. Még borsozzuk, esetleg sózzuk ha szükséges, és a felaprított zöldfűszereket is hozzáadjuk a leveshez. Hagyjuk körülbelül negyed óráig forrdogálni, hogy összeálljanak az ízek.


Közben elkészíthetjük a pesto-t. Én mozsárban csináltam, mert nem kell belőle nagy adag. Nem klasszikus pestot készítettem, mert erre mifelénk a fenyőmag is nehezen beszerezhető, de nem is hiányzott a végeredmény ízét érezve. Tehát 6-7 szál friss bazsalikomról lecsipkedtem a leveleket, késsel kissé összevágtam, aztán a mozsárban csipet sóval és kevés olívaolajjal és egy egészen leheletnyi fokhagymadarabkával pépesre zúztam. Végül még körülbelül 3 evőkanálnyi olívaolajat öntöttem rá és azzal is jól elkevertem.
Amikor már elég ideig forrt a leves, beletettem a tésztát is, és annak puhulásáig főztem. Mikor már puha volt a tészta is, a nagyobb darabokra vágott spenótleveleket is beletettem, épp csak annyi időre, hogy összeessenek. Jó sűrű, tartalmas, a szokásos magyar levesekétől jóval sűrűbb leves. Igazából mi már erre azt mondjuk: egytálétel. Könnyű, ugyanakkor gazdag hozzávalókban, ízben is. Ha túl sűrű lenne - mert a tészta nagyon magába tudja szívni a folyadékot -, természetesen higíthatjuk plusz alaplével még kissé a levest. De alapvetően sűrűnek kell lennie. Csak legyen azért valamennyi leve is, hiszen leves.
Tálaláskor reszelt sajtot és a bazsalikompestot is kínáljuk hozzá.
A leves húsféle nélkül is nagyon telt, ezért vegáknak is ajánlom, nagyon finom, nyárízű leves. 


2012. szeptember 10., hétfő

Két süti, egy lendület


Halmozhatjuk az élvezeteket, egyik örömből a másikba igyekezhetünk, de mindennek a központjában ott van az "én", aki mindezt élvezi. Az "én", aki több örömre vágyik, aki keresi, kutatja, áhítja a boldogságot, az "én", aki harcol, aki egyre kifinomultabbá válik, de sohasem szeretné, ha ez a folyamat véget érne.
Csak akkor érhetjük el az extázist, a valódi, fájdalom nélküli boldogságot - amely megalkuvást nem ismer, és nem valamiféle keresgélés eredményeképpen jön létre -, ha az "én" a kifinomulás során végül eltűnik. Megalkuvás nélküli boldogságra csupán akkor nyílik lehetőség, ha elménk az "én" gondolatán - kísérletező, megfigyelő, gondolkodó kategóriákon - túl fejti ki tevékenységét. Ez a boldogság nem lehet a szó hétköznapi értelmében állandó. Elménk viszont keresi az állandó boldogságot, valamit, ami tovább tart. A folyamatosság utáni vágy romlottságra utal... Ha képesek vagyunk megérteni az élet folyamatát anélkül, hogy jót vagy rosszat mondanánk rá, véleményem szerint akkor következik a kreatív boldogság, amely nem a "tiéd" vagy az "enyém". A kreatív boldogság olyan, mint a napfény. Ha magunknak akarjuk megtartani a napfényt, az már nem tiszta, meleg és életet adó. Hasonlóképpen, ha azért vágyunk a boldogságra, mert szenvedünk, vagy mert elvesztettünk valakit, esetleg azért, mert sikertelenek voltunk, az csak egyszerű reakció. Ha azonban elménk képes túljutni ezen, olyan boldogságra talál, amely már nem önmagából fakad.

(J. Krishnamurti)





A változás mindenütt jelen van, az ízlésünkben is. Régebben egyáltalán nem ettem sütiket, csokit... nem voltam édesszájú. Aztán pár éve elkezdtem sütni is (még most sem szeretek), és ez megváltozott. Ma már sokszor kifejezetten hiányzik egy-egy étkezés végéről a desszert. Kekszeket sem ettem régebben, sőt, ki nem állhattam. Az elmúlt 44 évem során szerintem a két kezemen meg tudnám számolni összesen hány darab kekszet/aprósütit ettem meg. Megsütni megsütöttem, de általában karácsonyra, húsvétra, hogy ha vendégek jönnek, legyen mivel megkínálni őket. Én nem ettem soha belőle.
Mára ez is megváltozott. Rájöttem, ha van itthon valamilyen jóféle házikeksz, abból 1-2 darab bőven elég arra, hogy egy ebéd után kellemes levezetés legyen.
Ezt a két sütit Padparadsa barátnőm ajánlotta figyelmembe, aki nem csak remek asztrológus, de gaszronómus is :) és milyen jól tette! A menta-csoki párosítás a kedvencem és a kókuszos dolgokat is imádom. Mindkettő isteni finom.



Hozzávalók a csokis-mentás kekszhez:
2 tojás sárgája,
10 dkg kristálycukor,
10 dkg szobahőmérsékletű puha vaj,
14 dkg liszt (lehet 2/3-a sima, 1/3-a rétesliszt),
1 kávéskanál sütőpor,
csipet só,
40-50 mentalevél vagy 3 csepp mentaolaj,
10 dkg csokoládé (a sütimban 5 dkg fehér és 5 dkg étcsoki van).

A mentaleveleket és a csokoládét apróra vágjuk. A tojást és a cukrot habosra keverjük, aztán a vajat fakanállal beledolgozzuk. Hozzáadjuk a sütőporral és csipet sóval elkevert lisztet is, végül a csokoládét és mentát is. Hengert formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és minimum 1 órára (de inkább több) hűtőbe tesszük, míg a vaj megkeményedik benne.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A henger alakú tésztánkból fél centis szeleteket vágunk, és jó messzire egymástól a sütőlapra helyezzük (mert nagyon elterülnek és megnőnek). Körülbelül 10-12 perc alatt készre sütjük.
Nekem nem volt ennyi mentalevelem, úgyhogy 3 csepp 100%-os, gyógyszerkönyvi minőségű borsmenta illóolajat tettem a tésztába. (Aromax)
Figyelem! Csak ilyet szabad használni! Az olcsó, párologtatóba való műolajok nem használhatók! Valamint illóolajat belsőleg tilos használni! Kivétel ha így, nagyobb mennyiségű hordozóanyagba kerül minimális mennyiség. Az illóolajok rendkívül erősek, önmagukban marnak, égetnek. Hordózóanyag nélkül még külsőleg sem alkalmazhatók!
Elég nehéz vágni a hengerből a nagyobb csokidarabok miatt, ezért legközelebb golyókra formázom inkább, mert én elég béna vagyok... És nagyon közel tettem őket, úgyhogy mindenféle amorf formát vettek fel a darabok... No majd legközelebb már szebbek leszek. :)
Finom omlós, ropogós, ugyanakkor kellően vajas is, tehát nem száraz.



Hozzávalók a kókuszcsókhoz:
2 tojás fehérje,
13 dkg porcukor,
15 dkg kókuszreszelék,
1 teáskanál citromlé,
csipet só.

A sütőt előmelegítjük 140 fokra, a tepsit kibéleljük sütőpapírral. A tojásfehérjét a sóval, cukorral, citromlével kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a kókuszreszeléket. Kis halmokat teszünk a tepsire és kb. 20 percig sütjük.
Nekem csak 10 dekás volt a kókuszreszelékes zacsim, ezért még 5 dkg puffasztott rizst kevertem bele. Jó ropogós lett tőle. De elég lett volna 3 dkg is, úgy szebbek lettek volna a kis csókok.

2012. szeptember 8., szombat

Rachel Allen teljes kiőrlésű magos kenyere

 
 
   Van egy régi buddhista történet arról, hogyan cselekedjünk élet-halál helyzetekben.
Egy férfit tigris üldözött a dzsungelben. Gyorsabban futnak az embernél, és előszeretettel fogyasztják is azokat. Ez a tigris, a férfi balszerencséjére, igen éhes volt.
Már majdnem utolérte a férfit, de ekkor meglátott egy kutat az út mentén. Kétségbeesettségében afelé lendült. Már túljutott a holtponton, mikor meglátta, hogy mekkorát hibázott. A kút kiszáradt, és az alján jól láthatóan egy hatalmas fekete kígyó tekergőzött.
Ösztönösen kinyújtotta kezét a kút fala irányába, ahol még meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben, megállítva zuhanását. Mire feleszmélt emberünk, a kígyó már támadásba lendült; testét teljesen kinyújtva próbálta megharapni a lábát, de hajszál híján nem sikerült elérnie. Felnézve látta, hogy a tigris gyökérbe kapaszkodó keze után kapkod a mancsával, de épp hogy nem tudta elérni. Szörnyű helyzetét elemezgette, mikor észrevett két egeret, egy fehéret és egy feketét, amint kibújnak egy apró lyukból, hogy a gyökeret kezdjék rágcsálni.
Ahogy a tigris nyújtózkodott, hogy elérje áldozatát, hátsó lábai megzörgettek egy vékony fát, aminek egy ága a kút fölé hajolt, s rajta egy méhkas függött. Méz kezdett csurogni a kútba. A férfi kinyújtotta nyelvét, és megízlelte. „Mmmm! Ez aztán finom!” gondolta magában elmosolyodva.
   Az eredeti elbeszélés szerint a történet itt véget ér. Éppen ettől lesz olyan életszerű. Az életnek, mint azoknak a fránya szappanoperáknak, sosincs lezárt befejezése. Az élet állandóan teljesedik ki.
Mindemellett gyakran van úgy életünkben, mintha egy éhes tigris és egy nagy fekete kígyó közé szorultunk volna; halál és valami még rosszabb közé, minden nappallal és éjszakával (a két egér) egyre kevesebb és kevesebb kapaszkodóval. Még ilyen szörnyű helyzetekben is, valahonnan csorog egy kis méz! Ha bölcsek vagyunk, kinyújtjuk a nyelvünket és megízleljük azt a mézet. Miért ne? Amikor nincs mit tenni, ne csinálj semmit, és élvezd kicsit az élet mézét.
Mint mondtam, hagyományosan itt véget ér a történet. Én azonban hallgatóságomnak általában elmondom az igazi befejezést is, hogy kihangsúlyozzam a lényeget. Íme hát:
   Ahogy a férfi élvezte a mézet, az egerek egyre csócsálták a gyökeret, a nagy fekete kígyó mind magasabbra nyújtózott, és a tigris egyre mélyebbre nyúlt, már majdnem elérve a fickó kezét. De a tigris elszámította magát. Belebukfencezett a kútba, lezuhant a férfi mellett, halálra zúzva magát és a kígyót is a kút alján…
Hát, végülis lehetséges! És váratlan dolgok gyakran történnek. Ilyen az életünk. Szóval, miért ne élveznénk a méz ízét még a leginkább kilátástalan helyzetekben is? A jövő bizonytalan. Sose tudhatjuk biztosan, mi következik.
(Ajan Brahm - bodhibuilding blog)


Íme a második próba Rachel Allen szakácskönyvéből. Tegnap elfogyott a kenyerem, így ma délelőtt mindjárt meg is sütöttem ezt a magos kenyeret. Ezt sokan ismerhetitek, mert a tévés műsorában is elkészítette.
Tapasztalat: ennél jobb teljes kiőrlésű, magos kenyeret még nem ettem, sütöttem. Azt kenyérsütögető háziasszonytársaim tudják, hogy teljes kiőrlésű lisztből nem egyszerű könnyű, laza, nem szalonnás, nem tömörgyönyör kenyeret sütni. Ebben a receptben minimális a fehérliszt aránya, mégis csodálatosan lyukacsos, repülősen könnyed, ráadásul a héja isteni ropogós, a belseje meg nagyon puha. Ami még plussz erénye: egy kezdő is tökéletesen elkészítheti, olyan is, aki eddig nem sütött kenyeret, mert nem kell dagasztani sem, csak kikeverni - vagyis nagyon egyszerű, gyors, és mégis garantált a siker. Fantasztikus kenyér, innentől rendszeresen fogom sütni. Csekély változtatást hajtottam csak végre: 1 csapott mokkáskanálnyi köménymagot mozsárban összetörtem és ezzel még fűszereztem a kenyeret. Isteni íze lett tőle - nem érződik ki, csak megerősíti a magok és a tönkölybúza finom harmóniáját. Megsütöttem köménymag nélkül is, szerény véleményem szerint messze nincs olyan finom, mint köménymaggal. Elveszi a magok kesernyés ízét, valamint igen jó ízt ad a kenyérnek. Csak köményesen sütöm ezentúl. Illetve zabpehely helyett zablisztet tettem bele, mert a molykommandó lecsapott a zabpelyhes zacskóra és ki is végezte...
Ennél a receptnél kicsit fölülírtam Rachelt - nem a receptet... csak ez elkészítés sorrendjét.
Amit hiányolok a könyvből, hogy nincs tartalomjegyzéke, oldalszámokkal. Nehéz visszakeresni így, melyik receptet melyik fejezetben láttam.

Hozzávalók egy 80 dkg-os kenyérhez:
200 gr teljes kiőrlésű liszt (én tönkölyt használtam),
75 gr sima liszt,
100 gr szezámmag, mák és napraforgómag keveréke (ebből két evőkanálnyit hagyjunk meg a tetejére),
50 gr zabpehely,
25 gr korpa,
1 tk só,
350-400 ml kézmeleg víz,
1 ek méz,
15 gr friss vagy 7 gr szárított élesztő,
1 ek napraforgóolaj.

A kimért 350 ml vízből 100 ml vizet átöntünk egy bögrébe és belekeverjük a mézet, majd hozzákeverjük az élesztőt is. Állni hagyjuk míg összeállítjuk a tésztát hogy felfuthasson, felhabosodhasson. (Én friss élesztőt használtam, azt jobban szeretem, gyorsabb és hatékonyabb.)
Kimérjük a hozzávalókat és egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, magokat (kivéve, amit a kenyér tetejére szánunk), sót, zabpelyhet, korpát.
A szárazanyagokhoz hozzáöntjük a felfutott élesztős vizet és a maradék 250 ml kézmeleg vizet, az olajat és összekeverjük a tésztát egy fakanállal. A tésztának nedvesnek és lazának kell lenni, ha nem ilyen, még kb. 50 ml vizet adjunk hozzá. Ha valaki szokott nokedlit készíteni az előny, mert pont olyannak kell lennie a tésztájának, mint a nokedlitésztának.
Gyújtsuk be a sütőt és melegítsük elő 200 fokra.
Egy kenyérformát béleljünk ki szilikonos sütőpapírral és öntsük bele a tésztát, a tetejét szórjuk meg a félretett magokkal. Fedjük le konyharuhával és hagyjuk kelni addig, míg följön a forma pereméig. (Ez körülbelül 10-15 perc.)
Tegyük sütőbe és 1 órán át süssük. Akkor készült el, ha kivesszük a kenyeret a formából, és megkopogtatjuk az alját - ha kongó hangot ad, akkor jó, ha nem, süssük még 10-12 percig.


Én 180 fokon sütöttem 1 óráig és tökéletesen átsült, sőt szép vastag héja is lett - ami nagyon ropogós is maradt, egyáltalán nem puhult be hűléskor sem. Tényleg nagyon jó kenyér.
A formája azért ilyen kis absztrakt, mert csak egy kisebb pástétomformám volt itthon, és ki akart kelni belőle a kenyérke. Azóta beszereztem egy rendes kenyérformát is, abba pontosan jó ez az adag.

A könyv a T.bálint Könyvkiadónál jelent meg.

2012. szeptember 7., péntek

Körtedzsúz



Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... De érdemes?

(Popper Péter)



Csak ötletnek szánom, mert sütőtökből már készítettem, és fenn is van a blogon.
Sokaknak van olyan körtefájuk, amelyik úgy terem, hogy egyszerre beérik a sok körte, és egyből puhul is. Magyarán valamennyit meg lehet enni belőle frissen, a többi meg tönkremegy, mert túl nagy a mennyiség. Vagy pálinkába kerül, de nem mindenki főz vagy főzet pálinkát sem belőle. A körte lekvárnak is kissé jellegtelen, ezért szerintem ez a dzsúz talán a legjobb módja a feldolgozásának, tartósításának. Ha az üvegeket abszolút tisztára mossuk, majd sütőben vagy mikróban sterilizáluk is, akkor tartósítószer nélkül is eláll, ha jól ki is dunsztoljuk. Ha félünk, hogy megromlik, akkor kevés nátrium benzoáttal tartósítható is. A recept őszibarackból és sárgabarackból is tökéletesen működik, bár már véget ért a szezonjuk, de a körte még aktuális.
Ha "köves" a körte, azon is lehet segíteni: a turmixolás után szűrőn szűrjük át és akkor finom sima lesz.

Hozzávalók 1,5 liter dzsúzhoz:
60 dkg körte (tisztítás után ennyi),
8 dl víz,
10-15 dkg kristálycukor (ízlés és körteédesség függvényében),
1/2 citom leve,
1 csipet só.

A körtét meghámozzuk és levágjuk a húsát a magházról. Fazékba tesszük a vízzel, cukorral, sóval, citromlével. Fölforraljuk és puhulásig főzzük, ez körülbelül 10 perc. Majd botmixerrel vagy turmixgéppel simára pürésítjük. Mivel minden körte más, ha sűrű lenne, természetesen vízzel még higítható.
Csírátlanított üvegekbe töltjük így forrón és szárazdunsztba tesszük. Kihűlés után eldugjuk a kamrában, mert nagyon fogy. :)
Tipp: ha akarunk helyet spórolni, mert sok körténk van, akkor készítsük kevesebb vízzel a dzsúzt, s majd mikor felbontunk egy üveget, akkor higítsuk a megfelelő sűrűségűre, fogyasztás előtt. Így kevesebb üveget kell venni és tárolni.


Fahéj



Ez itt a reklám helye...:) Megjelent az új Fahéj magazin. Gasztronómia. Design. Gasztodesign.

Benne a padlizsános manti receptemmel. :)

2012. szeptember 6., csütörtök

Rachel Allen családi kedvenceiből: kardamomos-tejfölös sütemény



Nem akartam még föltenni ezt a bejegyzést, de Kata barátnőm ma este nálam járt dumcsizni és megkínáltam ezzel a sütivel. Annyira ízlett neki hogy kikönyörögte, tegyem fel már a receptet, mert holnap estére meg szeretné sütni. Engedtem a szelíd erőnek, meg tényleg isteni a sütemény. :)
Ami egyébként Rachel Allen: A család kedvencei című nemrég magyarul is megjelent szakácskönyvéből való.

Hozzávalók egy 20-22 cm-es tortaformához:
A süteményhez:
1 tojás,
200 ml tejföl (ebből 1 evőkanálnyit tegyünk félre a mázhoz),
175 gr kristálycukor,
225 gr sima liszt átszitálva,
1/2 teáskanál szódabikarbóna,
1 csipet só,
1 teáskanál frissen őrölt kardamom mag.
A mázhoz:
125 gr porcukor átszitálva
1 evőkanál tejföl.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tortaformának az oldalát kivajazzuk, majd lisztezzük. Vágunk egy, a forma méretének megfelelő kört sütőpapírból és kibéleljük vele a forma alját.
A tojást egy nagy tálban felverjük (nem kell robotgéppel, csak habverővel), hozzákeverjük a tejfölt, a sót, a porított kardamommagot és a kristálycukrot is. Majd kimérjük a lisztet, elkeverjük a szódabikarbónával és belekeverjük a folyékony anyagokba. Nem szabad túlzottan kikeverni, csak épp hogy, lazán összevegyíteni. Azért nagy csomók ne maradjanak benne. A formába öntjük a tésztát, és 25-35 percig sütjük. A sütési idő nekem csak 25 perc volt, mert a süti 20 centis tortaformához van megadva, az enyém viszont 22-es, így kicsit laposabb lett, hamarabb átsült. Végezzünk tűpróbát a sütés végefelé, ha szárazon jön ki a tű a sütiből, elkészült. Hagyjuk 10 percig pihenni, mielőtt levesszük a forma oldalát, illetve az alját és a sütőpapírt róla.
Keverjük ki a mázat, vonjuk be vele a süti tetejét. Nekem kicsit púpos lett a süteményem, így első körben hamar lecsorgott róla a máz. Ezért érdemes peremes tálra vagy tálcára tenni. Hagytam kissé szikkadni úgy 10 percig, aztán ami lefolyt, visszakanalaztam a sütire. És ezt még egyszer, így már szépen rajta is maradt az összes cukormáz. Végül tegyük tortatálra, s ebből kínáljuk.




 

Mennyei. Azt hittem, nagyon sok lesz bele a kardamom, mert elég erős fűszer. De a tejföl valahogy megszelidíti, úgyhogy valóban kell bele ennyi. Olyan különleges így sütiben ez a csodás mag, igazán ünnepivé varázsolódik ez az egyszerű, olcsó kis sütemény.
Párom ahogy kóstolta, már "magyarosította" is a sütit, mert azt mondta, hogy nagyon el tudja képzelni a cukormáz helyett szirupsűrűségűre alakított sárgabaracklekvárral megcsorgatva. Igaza van. Legközelebb így készül, mert nem utoljára sütöttem. :)

Kardamommag: körülbelül 1 cm hosszú, száraz kis tokok. Ezeket fel kell törni, és a belül található kis fekete magokat kell megtörni a mozsárban. A héj nem használható.

Sült paradicsomos padlizsánkrém


Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom, hanem a kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele. Ha valaki azt hiszi, hogy a pozitív gondolkodás rózsaszín szemüveget jelent, örökös mosolyt, és azt hogy mindig minden nagyon szép és jó, akkor az élet gondoskodni fog arról a nagy pofonról, ami segít mélyebben látni a dolgokat.
(Dr. Domján László)




Mégiscsak külön felteszem a padlizsánkrémet is, így könnyebb megtalálni. A recept egyszerű: a padlizsánokat beszurkáltam késsel, majd forró sütőben 40 percig sütöttem. Hagytam hűlni, aztán kikapartam kanállal a húsukat a héjukból, robotgépbe tettem a maradék pár karika sült paradicsommal együtt, aminek a finom ízes olaját is hozzácsurgattam az összetevőkhöz. Sóztam, nagyonnagyon kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá és ennyi. Pépesítettem és lehet is enni. Bár egy félórácska állás jót tesz neki, mert összebarátkoznak benne az alapanyagok, fűszerek. Nagyon pikáns, finom. Friss pitakenyérrel a legjobb szerintem, vagy barnakenyérből készült pirítóssal.


Tipp: ha lett volna éppen készen házi tahinim (szezámmagkrém), azt is tettem volna hozzá. Szerintem szelidíti, gazdagítja és kerekíti az ízét, elrontani biztosan nem rontotta volna el.
Még padlizsánkrémek: fetás, tahinis és a jól ismert ajvár.

2012. szeptember 5., szerda

Egy kis "semmiség": sült paradicsom

  Néhány barátom imád étterembe járni. Alkalomadtán nagyon drága helyre mennek vacsorázni, ahol készek bődületes összeget kiadni a kitűnő fogásokért. Ugyanakkor elmulasztják az élményt, amit az étel íze adhat, mivel a partnerükkel és barátaikkal folyó társalgásra figyelnek helyette.
   Ugyan ki beszélgetne egy nagyszerű szimfonikus zenekar előadása közben? A csevej meggátolna a pompás zene élvezetében, és előbb-utóbb ki is zavarnak a teremből. Még az izgalmas és remek filmek közben is utálja az ember, ha megzavarják. Akkor miért társalkodik az ember, amikor étkezik?
   Ha egy átlagos étteremről van szó, akkor jó ötlet lehet beszélgetést kezdeményezni, figyelemelterelésként az ízetlen kajáról! De mikor az étek valóban finom, s még az árát is megkérik, mondd meg a társadnak, hogy inkább legyetek csöndben, így tényleg megkapod, amiért fizettél. Ez a bölcs étkezés.
  Még ha csöndben is eszünk, gyakran elhibázzuk a pillanat élvezetét. Ahelyett ugyanis, fogainkkal az aktuális falatot rágcsálva már a következő célpontot keressük szemünkkel a tányéron. Néhányan két vagy három falattal maguk előtt járnak – egy a szájban, egy a villán várakozik, még egy a tányéron már előkészítve, míg elménk a villán közeledő adagot vizsgálja.
   Ahhoz, hogy teljesen megízlelhessük ételünket és életünket, gyakrabban kellene csendben átélni a pillanatokat. Ekkor az élet ötcsillagos éttermében is megkapnánk, ami jár.
(Ajan Brahm: Ki kérte ezt a rakás szart? - bodhibuilding blog)





Bár tényleg semmiség(nek tűnik) a recept, higgyétek el, függőséget okoz. Hihetetlenül finom a sült paradicsom - ezt már anno a kedvenc sült fetámnál megállapítottam. Szoktam készíteni sült paradicsomos spagettit is, csak általában az egy főre készül (nekem) és eddig mindig este követtem el. Így fotó sosem készült róla. Ma azonban egy másik nagy kedvenc került terítékre délben, a lehme biszbanah (csak spenót helyett cukkinivel), így most a sült paradicsomot ehhez az ételhez készítettem. Mert saláta valahogy nekem neigen illik hozzá, a csatni meg nem arab étel, így jutott eszembe a sült paradicsom. Isteni volt hozzá. A fűszerezését is most arabosra vettem, de másképp is lehet ízesíteni. Ha spagettihez csinálom, akkor általában friss bazsalikommal, fokhagymával ízesítem, de jól illik hozzá a friss rozmaring, zsálya, kakukkfű, petrezselyemzöld, menta is.

Hozzávalók 4 főre:
1,5 kg paradicsom,
3 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors és koriandermag,
chayenne bors (őrölt csípős pirospaprika de csilipehellyel is tökéletes),
szumák (cserzőszömörce, de ez el is maradhat ha nincs készleten),
kevés citromlé.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobtam fél percre mert én nem szeretem a sült és pöntyörödött paradicsomhéjakat kerülgetni az ételben, aztán lehúztam a héjukat és fél centis szeletekre vágtam őket. A tepsit alaposan meglocsoltam olajjal, aztán a karikákat szépen egymás mellé sorakoztattam. Fűszereztem őket, kevés citromlével meglocsoltam és mentek a totálerős tűzzel égő sütőbe. Körülbelül 20-25 perc múlva elkészültek. Kihűlve tálaltam.
Ha serpenyőben készül, ugyanígy nagy lángon süssük míg szinte kissé megfeketedik, akkor lesz igazán jó íze.




A sült paradicsom kitűnő kísérője bármilyen húsételnek, bundázott és ropogósra sütött zöldségeknek, de ahogy írtam fentebb is, tésztára is tökéletes. Nekem maradt belőle egy kevés, így a mai vacsora sült paradicsomos padlizsánkrém lesz pirítóssal. Apropó, bruscettának is csodás, természetesen. Sőt, krémleves - nem is akármilyen - is készíthető belőle.
A padlizsánkrémmel holnap jelentkezem, itt. Majd bővítem a bejegyzést fotóval.