A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 22., hétfő

Háromféle sütnivaló kolbász


Vendégeim voltak tegnap, úgyhogy kolbászt töltöttem és sütöttem. Három félét és mind a három nagyon finom lett, nagy sikerük volt. Nagyképűen elneveztem őket német, olasz és marokkói kolbásznak, valójában az egyik zöldfűszeres (német), a másik nagyon egyszerűen édesköményes (olasz), s a harmadik pedig egzotikus és csípős (marokkói).
Jön a grillszezon, ezek a kolbászok tökéletesek egy kertipartihoz is, grillen sütéshez.

Hozzávalók 12 főre:
2,5 kg darált hús
0,5 kg tokaszalonna bőre nélkül, darálva
és összekeverve

a zöldfűszereshez:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül), frissen őrölt bors
1/2 közepes vöröshagyma lereszelve
8 db medvehagymalevél
1/2 csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál szárított oregano
1 mokkáskanál reszelt szerecsendió
csipet cukor

az olaszhoz:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül)
1 mokkáskanál édeskömény mozsárban porrá őrölve
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 púpos teáskanál frissen tekert bors
csipet cukor

az egzotikus-csípőshöz:
1 kg darált hús
1 dl víz
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 mokkáskanál cayenne bors
2 teáskanál só (körülbelül), kevés frissen őrölt bors
1 mokkáskanál koriandermag és 1/2 mokkáskanál római kömény valamint
1/2 mokkáskanál köménymag mozsárban porrá őrölve
1 púpos teáskanál pirospaprika
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
csipet cukor

+ 3 hosszú szál sertés vékonybél

A belet mossuk alaposan át és hagyjuk ázni hideg vízben, míg bekeverjük a töltelékeket. A darált húst és a darált szalonnát keverjük össze, majd kilónként tegyük külön tálba és fűszerezzük. Töltsük be, majd a hosszú szálakat helyenként csavarintsuk meg, attól függően, mekkora kolbászkákat szeretnénk sütni. Egy hústűvel böködjük be a kolbászokat, így nem fognak szétdurranni. 

Süthetjük sütőben is, vagy serpenyőben is. Nekem sütőben soha nem sikerül úgy megsütnöm, hogy a bőre elvékonyodjon és ropogóssá váljon, úgyhogy én a serpenyős sütést kedvelem, mert ha kellően hosszú ideig sütjük a kolbikat, a bőre ropogós és jó sült lesz, olyan, mintha grillen sült volna. Viszont én most egyben hagytam a karikákat, de így meg őrült nehéz volt forgatgatni, úgyhogy mikor már megszilárdult a hús, elvágtam darabokra a tekeréseknél a kolbászokat. Legközelebb, ha ekkora mennyiséget csinálok, inkább madzaggal elkötöm a kolbik végeit darabonként, sokkal könnyebb úgy sütni. Víz nem kell alá, fedő sem kell rá, viszont lassú tűzön kell sütni, egyrészt hogy átsüljön, másrészt így lesz ropogós a bőre.

A marokkóit legközelebb marhahúsból készítem, úgy az igazi, vagy 2/3-ad marha, 1/3-ad sertéshúsból. A zöldfűszeresbe pedig mehet másféle zöldfűszer is, épp mi van kéznél, szerintem finom kakukkfűvel, zsályával, rozmaringgal, tárkonnyal, majoránnával, csomborral, bazsalikommal, de akár mentával is. S ebbe a zöldfűszeresbe lehet reszelni akár kevés citromhéjat is.

A kolbászokhoz sütöttem házi kenyeret, fehéret és rozscipót. S persze mustár dukál hozzá, no meg habzó hideg sör vagy üde fröccs.



2019. április 17., szerda

Érlelt (nem füstölt) házi sonka


Éppen elkészült húsvétra a házi karajból érlelt sonkám. Fel is írtam a naptárba, hogy el ne feledjem mikor készítettem. Március 21.-én kezdtem a műveletet, ami abból állt, hogy alaposan besóztam. Ez azért kell, hogy kiengedje a levét. Semmiképpen sem jódozott sóval, hanem jóféle parajdival, méghozzá gyakorlatilag betemettem. Így hagytam 24 órán át, aztán kiástam, leszedtem róla a sót, és kevés fehérborral át is öblítettem de úgy, hogy maradjon is rajta a borból. Készítettem egy fűszerkeveréket: mozsárban a chilipelyhet, koriandermagot, 2 szem szegfűborsot, borsot, 2 babérlevelet porrá őröltem, s még kevertem hozzá kevés füstölt pirospaprikát is, és fél gerezd zúzott fokhagymát. Ezt a keveréket aztán 1 púposabb teáskanál sóval elkevertem, és rákentem a karajra, hogy mindenütt legyen rajta a fűszeres sóból. Alaposan betekertem folpackkal, és sonkahálót is húztam rá. Beluggattam hústűvel mindenhol, hogy tudjon lélegezni. Hűtőbe tettem, és naponta forgattam. Most pár napja kivettem a fóliából, és áttekertem mullpólyával, gyógyszertárban vettem. Csak azért, hogy kicsit gyorsabban száradjon, s készen legyen húsvétra.
Viszont nem jó még, a szélén egy kis rész igen, de ahogy vágtam a szeleteket, a közepe még rózsaszín, vagy éretlen és nyers. Kell még neki 3-4 hét. Vagyis ne vegyétek ki a fóliából, nem lehet gyorsítani. Én is visszacsomagoltam, mg állomásoztatom a hűtőben. Egy ekkora, vagyis kilós darabnak kell két hónap.
 
Amúgy isteni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy kísérletezzen, mert munka gyakorlatilag nincs vele, csak figyelem és türelem és idő kell hozzá. Főleg a száradást kell figyelni, de tapintásra érződik, mikor már jó. Pontos receptet itt sem lehet írni, szerintem ehhez is gyakorlat kell, ráérzés. Függ a hús víztartalmától, nagyságától, a hely mennyire szellőzik, ahol tároljuk és így tovább. De nem egy bonyolult dolog, szóval bátorság. A végeredmény pedig fantasztikus.


Kellemes Ünnepet kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

2019. április 5., péntek

Vadragu medvehagymás szélesmetélttel

Ismét csak maradékhasznosítás. Semmi sem vészhet kárba egy konyhában.




Volt fél adag maradék vadpörköltem, aminek jócskán volt szaftja, de csak kb. 12 kocka hús volt benne. Meg volt kb. 20 db medvehagymalevelem, amit már nagyon el kellett használni. 
Úgyhogy a 3 tojást turmixgépben alaposan összeturmixoltam a medvehagymalevelekkel, majd liszt hozzáadásával tésztát gyúrtam belőle. Félretettem pihenni. Közben vajon kevés sóval megpároltam a kis kockákra vágott szárzellert, és a tökreszelőn lereszelt kisebb sárgarépát. Felöntöttem a darabolt paradicsomkonzervvel, és a zöldségek puhulásáig főztem. Aztán hozzáadtam a maradék pörköltet, de a húsdarabokat kissé összevágtam. A pörkölttel együtt főztem még olyan 15 percig, kicsit sóztam kevés cukrot is adtam hozzá. A pörköltben egyébként volt bor, így azt nem kellett most beletenni. 
Közben kinyújtottam és vágtam a tésztát, és sós vízben kifőztem. Azonnal tálaltam, ráreszelt finom keménysajttal, név szerint Old Hollanddal, a Lidlben szoktuk venni, és bevallom őszintén, szerintem finomabb a parmezánnál, állagára ugyanolyan, de ízében zamatosabb. Mennyei volt. :)

Ez két nagy adag, ha előételként fogyasztanátok, akkor 4 főre is elég.

2018. július 27., péntek

Cukkinis frittata (olasz tojáslepény)

A frittátában azt szeretem, hogy nem csak frissen-forrón jó, mint a rántotta vagy habart tojás, hanem langyosan vagy kihűlve is. Sőt. Szerintem langyosan a legfinomabb. Azt is szeretem benne, hogy míg a rántottához, omletthez, lágy- vagy tükörtojáshoz muszáj kenyeret enni, addig a frittata tökéletes kenyér nélkül is - mondjuk fejes vagy paradicsom salátával. 




Akkor érdemes készíteni, ha többen vagyunk rá, én most 10 tojásból csináltam és öten bőségesen jóllaktunk vele. 
A frittatához az a jó, ha van olyan teflonos serpenyőnk, vagy egy úgynevezett "szeletsütönk", ami fém nyelű vagy fülű, mert sütőbe is kell tenni. Nekem egy jó nagy van, 28 cm átmérőjű.



Elkészítése: négy olyan 15-20 cm-es cukkinit karikáztam föl, vaj és kevés olaj keverékén sóval, borssal pirosra sütöttem. Mikor majdnem készen volt, egy újhagymát is hozzákarikáztam, és annak puhulásáig sütöttem a cukkinikkel együtt. Közben 15 dkg trappistát (a parmezánom épp elfogyott, de így is isteni volt) kisebb kockákra vágtam, a tojásokat kevés tejjel, sóval felvertem, ebbe jöttek a sajtkockák is. Mindezt ráöntöttem a sült cukkinikre, és betettem a sütőbe 180 fokra a serpenyőt, míg szép pirosasra megsült a tojáslepény teteje. Vastag ronggyal megfogva a serpenyőt kivettem a sütőből, és átcsúsztattam egy nagy pizzástányérra a kész frittatát. 
A frittatában az is jó, hogy bármilyen kallódó zöldséget, sajtokat, szalámikat, kolbászvégeket és szalonnadarabokat bele lehet varázsolni, aztán a jóízűen evő társaságnak azt lehet mondani, mikor dicsérik, hogy igen, pont így van a recept. 🙂 Vagyis a frittata egy tökéletes maradékmentő falatoznivaló is amellett, hogy könnyű, finom, és hamar elkészül. Igazi jó kánikulaétel.


2018. március 23., péntek

Medvehagyma gremolata

Egy ritka egyszerű poszt következik. Inkább csak ötlet, de ha David Lebovicz külön írhat a gremolátáról, akkor én is. 😉


Burgonyapüré medvehagyma gremolátával és rántott laskagombával

Már többször említettem az ossobucco kapcsán, most a medvehagyma-szezonban újra előveszem, ugyanis eme kora tavaszi zöldben egyesül mind a fokhagymaíz, mind a zöld-ség, ha értitek mire gondolok. A friss, harsány tavaszi zöld érzését értem zöld-ség alatt, s ami a petrezselyemben is megvan. Tehát, ez a tavaszi gremoláta: friss medvehagyma és reszelt citromhéj keveréke.


Bármire szórható, amire csak megkívánjuk. Egy dolog: késsel vagy mezzalunával aprítsuk a medvehagymát, mert ahogy minden kényes levélzöld, ő sem szereti, ha aprítóba téve minden aromát kisajtolnak belőle. A kézi vágás szelíd, meghagyja az illóolajokat, a növény ízét. Másik dolog: frissen készítsük ha lehetséges, ha viszont marad, akkor jól zárható üvegcsébe téve még körülbelül 2 napig megőrzi az aromáját.



2017. október 20., péntek

Rizikés-sütőtökös rizotto




Gyorsebéd. Még mindig van erdei-mezei gomba, és hihetetlen, de ez a csudaszép fenyőalja ugyanannyiba kerül most, mint a termesztett csiperke - pedig zongorázni lehetne  a különbséget.🍄😏

Hozzávalók 2 főre (ha csak előételnek szánjuk, akkor 4-6 főnek is bőven elegendő):
25 dkg kerekszemű rizs
15 dkg rizike (fenyőalja gomba)
15 dkg sütőtök
5 dkg füstölt szalonna vagy sonka
1 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 kisebb fej vöröshagyma
1,2 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
4 dkg vaj
5 dkg parmezán jellegű keménysajt

Az olívaolajon pici sóval megdinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kockázott sonkát vagy szalonnát is, kicsit pirítjuk. S aztán a megtisztított, felszeletelt gombát is, és az apróbb kockákra vágott sütőtököt is a lábosba tesszük. Együtt pirítjuk pár percig, míg a gomba kicsit átsül, aztán hozzáadjuk a rizst is (át ne mossuk), és újabb pár perc együtt pirítás után beleöntjük a bort. Hagyjuk elpárologni, majd lassanként felöntögetjük az alaplével, sűrűn kevergetve. Ha kell, kicsit még sózzuk, borsozzuk, beletesszük a szegfűszeget is. Addig kavargatjuk-öntögetjük hozzá merőkanalanként az alaplevet, míg a rizs megpuhul. A végén, mikor már lezárjuk alatta a lángot, hozzákeverjük a vajat is, és a reszelt sajtot is. Azonnal tálaljuk. 




Tipp: Rizotto rizst használjunk hozzá. Én a Sparban szoktam venni: sajátmárkás, kerekszemű. Valójában nagykunsági magyar rizs, ami nem kerül 300 forintba sem. Nem olyan nagy szemű, mint az arborio, de majdnem és tökéletes rizottónak, amint a képen is látszik. Ajánlom, szuper minőség és hazai.

2009. január 27., kedd

Cipolle al balsamico - hagyma balzsamecetben






Ezt az ételt egy kedves barátomnak ajánlom. Mozzarella-függő. :-))
Hatására én is vettem, újrakóstolás céljából. Azt hiszem, az eredeti bivalytejből készült mozzarella lehet az igazi, a nagy ő. Legalábbis nekem. A tehéntej elég semleges ízű, így az ebből a fehér itókából készült sajt is semleges.
Ismerem a szokásos mozzarella-paradicsom-bazsalikom szentháromságot, de most tél van. A paradicsom így szóba sem jöhet... De aztán a múzsa homlokon csókolt. Eszembe jutott, hogy kedvenc olasz szakácskönyvemben van egy egészen zseniális, oltári finom, egyszerű és olcsó csoda. És már sokszor készítettem.
Cipolle al balsamico annyit tesz: hagyma balzsamecetben.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg apró lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
2 evőkanál balzsamecet,
0,5 dl száraz vörösbor,
2 teáskanál méz,
1 szárított erőspaprika (annak csak, aki szereti),
só,
frissen őrölt bors,
5-10 friss zsályalevél.

A megtisztított lilahagymákat hosszában negyedbe vágtam, majd olívaolajon friss rozmaringgal, mézzel, frissen őrölt borssal és sóval erős lángon átsütöttem. Rozmaringgal készítettem, mert friss zsályám most nem volt, pedig nagyon finom hozzá. De rozmaringgal is fenséges lett. Tehát karamellizálódtak-megpirultak a hagymagerezdek. Ezután rájuk öntöttem a bort, a balzsamecetet és némi vizet, és az egészet kicsit beforraltam. Kóstoltam is közben, mert akkor finom, ha egyensúlyban van az édes-sós-savanykás íz. Mikor készen volt, hagytam kihűlni a levében és még hűtőbe is tettem pár órára. Az sem árt meg neki, ha egy éjszakát áll a finom páclében.




A mozarrellát is pácoltam: sóztam, rozmaringot, erőspaprikadarabokat raktam rá és megöntöztem olívaolajjal. A balzsamecetes hagyma egészen fantasztikusan illett a mozzarellához. Hm. Jó kis étel... Fogyókúrához is kiváló egyébként, vagy sült húsok köreteként, vagy el tudom képzelni hajában sült krumplihoz is.

2008. szeptember 27., szombat

Tiramisu


Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)


Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.


A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...

2008. szeptember 13., szombat

Torta al limone - Citromos sütemény



Ne győzködd az agyadat. A hiba a valóságban van.  (grafitti)
Ezt az egyszerű, de nagyon finom, nagyon édes-citromos sütit Mamma blogján találtam:

Tegnap több tojássárgájából készítettem majonézt, így a fehérjék megmaradtak... Az eredeti recepthez képest annyit változtattam csak, hogy a mennyiségek felét vettem. Valamint nem vágtam le a tetejét, hanem hústűvel beszúrkáltam, még a tortaformában ráöntöttem a szirupot, és megvártam hogy kihűljön. Csak ezután vettem le az oldalát, és tettem át tálra a tortát.
Isteni finom, nagyon egyszerű. Köszönet a receptért!

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
250 g búzaliszt

150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db)
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja


A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.
Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.
Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz - ez 10-15 perc.
A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, a tetejét alaposan beszurkálom villával vagy hústűvel és ráöntöm a szirupot. A formában hagyom kihűlni-megszáradni kissé. Két-három óra elteltével kiveszem a formából, tetejét porcukorral díszítem.

2008. szeptember 7., vasárnap

Olasz hagymaleves



Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert "szakszerűen" élni embertelen.

(Ancsel Éva)





Ez a világ egyik legegyszerűbb levese. És nagyon ízletes is. Egy olasz pizzériában ettem egyszer, aztán itthon rekonstruáltam - és azt hiszem, pont olyan lett, mint a vendéglői.
Kell hozzá személyenként egy nagyon nagy fej vöröshagyma, némi tejszín, fűszerek, fehérkenyér és sajt.
A hagymákat félbe, majd nem túl vékony karikákra vágom, és fölengedem vízzel. (Nem higítom nagyon, legyen sűrű, tartalmas a leves.) Fűszerezem sóval, őrölt fehérborssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és frissen reszelt szerecsendióval. Forrás után még 15 percig főzöm, majd hozzáöntök személyenként fél deci tejszínt. Hagyom fölforrni és már készen is van.
Friss fehérkenyér kockákkal és reszelt sajttal (füstölttel is isteni) tálalom.



2008. augusztus 13., szerda

Paradicsom saláta


A világ olyan változatos, hogy legszívesebben havonta felcsapnék egy atlaszt, böknék egyet, és elutaznék körülnézni.

(Uma Thurman)





Ez az egyik legkedvencebb salátám. Egy titka van, mindig abszolút frissen készítem, mert a paradicsom pillanatok alatt szottyosodik, ha áll. Ez azt jelenti, hogy összekészítem, de csak közvetlenül az asztalra adás előtt sózom, ecetezem, olajozom és keverem össze.

Ha csak magamnak, akkor nem is keverem össze tálban, csak rétegezem a tányéron a hozzávalókat: egy réteg hagymakarika (ezüst- vagy gyöngyhagyma), egy réteg paradicsom, megint hagyma, megint paradicsom. Zöldként bazsalikomlevelek ízesítik még a nyár e vérvörös ajándékait. De szoktam készíteni menta- vagy petrezselyemzölddel is, nagyon jól illik hozzá mindkettő. Természetesen meglocsolom olívaolajjal, pár csepp ecettel, és zom. (Én most tökmagolajat is csepegtettem rá.) Mindössze ennyi az elkészítése. A paradicsomot soha nem teszem hagyományos cukros-ecetes-sós lébe, mert amúgy is levet enged. Egyre szoktam ügyelni, hogy ne ecetezzem túl. Alig pár cseppet szabad csak rátenni.

Ha nagyobb adagot készítek, tálban keverem hozzá az ecetet, olívaolajat, sót.
Tipp: Lucullust szoktam venni hozzá ha kapok: az tömör húsú és szinte nincsen leve és magja sem, salátának kiváló.