A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyaros. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyaros. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 6., csütörtök

Vajon sült sertéskaraj laskagomba mártással, zsömlegombóccal



Az úgy volt, hogy ettem volna egy kis vadast. (Főleg a gombóc miatt, imádom a zsömlegombócot, szerintem kár hanyagolnunk és csak vadashoz ennünk ezt az isteni köretet.) Meg ettem volna svéd húsgolyókat is. Közben meg jártomban-keltemben szép laskagombát láttam, megvettem. Mit vót mit tenni, kombináltam. Ímígyen ez lett a mai ebéd.

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet hosszúkaraj
4 dkg vaj
só, bors
a mártáshoz:
40 dkg laskagomba
2 dl tejszín
2 púposkás evőkanál liszt
fél liter marhahúsleves (kockából is tökéletes)
3-4 evőkanál világos szójaszósz (ízlés szerint)
1 teáskanál kristálycukor
ha még szükséges só
frissen őrölt bors
kakukkfű
a zsömlegombóchoz:
1,5 zsömle
kevés zsiradék (vaj vagy zsír vagy olaj)
fél csokor petrezselymezöld
1 nagy tojás

25 dkg liszt
annyi víz, amennyivel összeáll a liszt és pirított zsömlekocka a tojással kicsit sűrűbb nokedlitésztává (kb. 2,5-3 dl)

Megpirítottam a kockákra vágott szikkadtabb zsömlét kevés zsiradékon, áttettem egy tálba, hozzászitáltam a lisztet, sóztam, elkevertem, ráütöttem a tojást, hozzáadtam az aprított petrezselyemzöldet és vizet, és a szokásosnál kicsit sűrűbb nokedlitésztává kevertem az egészet. (Én nem szeretem, ha túl lágy a zsömlegombóc, azt szeretem, ha haraphatóbb.)
Sózott forrásban lévő vízbe evőkanállal gombócokat szaggattam, és enyhe forrásban 10 percig főztem a  gombócokat, s aztán kiszedtem őket egy tálba.
A vajon megsütöttem a sózott-borsozott, kiklopfolt karajszeleteket, majd félretettem őket egy tányérra. A visszamaradt vajon megpirítottam a szálakra tépkedett laskagombát kevés sóval, majd felöntöttem a marhahúslevessel. Adtam hozzá szójaszószt, cukrot, kakukkfüvet, kevés frissen őrölt borsot és felforraltam, Pár perc forrás után behabartam, újra felforraltam s még pár percig állandó keverés közben hagytam főni, s készen is volt. Ha kicsit sűrű lenne a mártás, higítsunk rajta vízzel.

2019. október 8., kedd

Retro vaníliás krémtúró


A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.
A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.



2019. május 19., vasárnap

A rántásról

Bablevest főztem ma, s ahogy kevergettem a rántást, és szállt fel az isteni mogyorós-karamellás illata a barnára pirított lisztnek, az a gondolat jutott eszembe, hogy elfelejtettük a rántást. Kiment a divatból, ma már maximum csak habarunk, vagy még azt se, hanem étkezési keményítővel sűrítünk, vagy éppen magával az adott zöldséggel, amiből a főzelék készül. (Én nem. Nem állok be a rántástól sikítva menekülők táborába soha.)

Nincsen ez így jól. Azért nincs, mert a pirított lisztnek van egy csodálatos telt íze és illata, amit nem lehet mással helyettesíteni. Például bab- és lencselevest csakis sötét szemleszín rántással lehet igazán finomra főzni, ahogy a rántott levest is. Sokan ezért nem szeretik, mert nem tudják jól főzni. Mert ahhoz is igazán meg kell pirítani a lisztet, hogy kiszabaduljanak az aromák és illatok. És ha jól csináljuk, az egyszerű rántott leves maga a csoda tud lenni.
A rántás elleni ellenszenv is csak egy hisztéria, amit nem is értek. A zsemlében, kenyérben helyénvaló a liszt, de ha levesbe vagy főzelékbe egy kevés belekerül, akkor már az ördögtől való?


kép: net

A rántást egyébként a franciáktól vettük át, náluk roux-nak nevezik, és a korábbi, szikkadt kenyérrel történő sűrítést váltotta fel. A rántás előtt a legegyszerűbb leves ez volt: szikkadt vagy száraz kenyér vízzel felöntve, sózva. Ebből született például a spanyol gazpacho is. Olaszországban is máig főznek sokféle olyan levest, ami úgy végződik a tálalásnál, hogy a tányér aljára egy szelet szikkadt kenyeret tesznek, s arra merik rá a forró levest. Én imádom ezeket a leveseket is, mert egyrészt finomak, másrészt a kenyér minden morzsája felhasználásra kerül, s nem a kukában végzi. Ezt finomították a franciák és helyettesítették a rántással. Például az egyik nagyon híres étel, a gumbo - ami az amerikai dél (Louisiana) talán leghíresebb fogása - francia gyökerekkel bír, és az alapja a csokoládészínűre készített roux.




A magyar konyha egyik sajátossága éppen a rántás elterjedt használata volt, a szakácskönyvek mindig megadták hogy világos, zsemleszín vagy sötét rántást készítsünk az ételhez. Ma már szerintem egyáltalán rántást is kevesen tudnak készíteni. Pontosan így kell csinálni:




A rántásnál alapszabály, hogy forró rántást hideg vízzel, kihűlt rántást forró folyadékkal engedünk fel. A rántást végig kevergetni kell, és mielőtt a folyadékot hozzáöntenénk, le kell húzni a tűzről. Aránya általában egy az egyhez, vagyis amennyi a zsiradék, annyi a liszt is.

Világos rántást besamel mártáshoz és zsenge zöldségfélékhez, valamint krémlevesekhez készítünk, zsemleszín rántást erőteljesebb zöldségekhez, például egy frankfurti leveshez, vagy például vadas mártáshoz, a sötét színű rántás babhoz, lencséhez, vagy barnamártáshoz illik.
Létezik diétás rántás is, ez úgy készül, hogy a liszt szárazon van megpirítva, s aztán felengedve és az ételhez adva.

Ennyit a rántás védelmében.



"Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel.
Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott.

A bűncselekmények között kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszer hamisítás. Ebben bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a hazugság, mindez alattomosan és rejtve; gyűlöletes nyereségvágyból visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell. Akármilyen rettenetes, de úgy van, ahogy dosztojevszkij mondja: rugdaljatok, püföljetek, alázzatok meg, köpdössetek le, csak adjatok enni, enni. Az ételhazugságnál csak egy még súlyosabb van, a hamis prófétaság, amely az embert hazug gondolatokkal mérgezi meg. A nemes és a valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Talán azért is, mert olyan olcsó, és nem érdemes. Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen; még van Bach-zenénk és Palazzo Pittink, van Velázquezünk és Hölderlinünk, a normalitás még nem tűnt el teljesen, amíg van rántottlevesünk, krumplink és főtt rizsünk.

(Hamvas Béla: A rántottleves)

2019. április 5., péntek

Vadragu medvehagymás szélesmetélttel

Ismét csak maradékhasznosítás. Semmi sem vészhet kárba egy konyhában.




Volt fél adag maradék vadpörköltem, aminek jócskán volt szaftja, de csak kb. 12 kocka hús volt benne. Meg volt kb. 20 db medvehagymalevelem, amit már nagyon el kellett használni. 
Úgyhogy a 3 tojást turmixgépben alaposan összeturmixoltam a medvehagymalevelekkel, majd liszt hozzáadásával tésztát gyúrtam belőle. Félretettem pihenni. Közben vajon kevés sóval megpároltam a kis kockákra vágott szárzellert, és a tökreszelőn lereszelt kisebb sárgarépát. Felöntöttem a darabolt paradicsomkonzervvel, és a zöldségek puhulásáig főztem. Aztán hozzáadtam a maradék pörköltet, de a húsdarabokat kissé összevágtam. A pörkölttel együtt főztem még olyan 15 percig, kicsit sóztam kevés cukrot is adtam hozzá. A pörköltben egyébként volt bor, így azt nem kellett most beletenni. 
Közben kinyújtottam és vágtam a tésztát, és sós vízben kifőztem. Azonnal tálaltam, ráreszelt finom keménysajttal, név szerint Old Hollanddal, a Lidlben szoktuk venni, és bevallom őszintén, szerintem finomabb a parmezánnál, állagára ugyanolyan, de ízében zamatosabb. Mennyei volt. :)

Ez két nagy adag, ha előételként fogyasztanátok, akkor 4 főre is elég.

2019. március 28., csütörtök

Gombás töltött dagadó

Maradjunk a húsoknál. A dagadó méltatlanul mellőzött része a sertésnek, pedig remekül tölthető, süthető. Háttérbe szorulásának oka szerintem az, hogy sokan nem tudják jól elkészíteni, mert kiszárítják. És úgy tényleg nem jó. Vagy még az is lehetséges, hogy azért nem használatos manapság, mert sokan félnek, hogy nem tudják rendesen felszúrni, vagy tartanak a töltésétől, hogy kireped, kifolyik a töltelék. 




A dagadónál az is nehézség, hogy nem könnyű pontos receptet megadni - nem is lehet -, mert minden darab más súlyú, kisebb-nagyobbra alakítható a tölthető belső része, attól függően, hogy milyen vastagságú a hús, illetve a hártyák, amik összetartják. Mindezektől azonban nem kell félni, ha kettő, három töltést és sütést már megcsináltuk, utána gond nélkül megy, a félsz is eltűnik.

Először is, megkérhetjük a hentest, hogy szúrja fel nekünk. Ha otthon átnézzük a darab húsunkat, sokszor feltűnik, mikor belenyúlunk, hogy még lehetne tágítani a belső részt. De ilyenkor már könnyű: egy jó hosszú kést tegyünk be a nyílásba és óvatosan vágjuk a szélekig. Ekkor már látjuk, mekkora a tölthető rész, és ehhez mérten tudjuk már, körülbelül mennyi töltelék fog beleférni. Arra ügyeljünk, hogy a hús össze fog ugrani, tehát inkább kevesebb legyen, mint több, inkább laposabbra töltsük, mintsem ducira és tömörre, mert akkor sülésnél biztosan kireped. 

Harmadszor, mielőtt megtöltjük a dagadónkat, sózzuk be kívül is, belül is.

A töltelékbe bármi mehet: máj, gomba, hús, tojás, sajt, stb...  

A negyedik kényes pont a varrás vagy tűzés. Ha nem lyukadt ki sehol a felszúrásnál, akkor elég, ha a végét - a szélesebb száját, ahol töltöttük - egyszerűen hústűkkel összetűzzük. Ha szakadt, akkor varrni célszerű, valamilyen nem színezett cérnával, zsákvarrótűvel. A sütés után könnyedén ki tudjuk majd húzni a szálat.

A sütés az ötödik pont, ahol elronthatjuk. Kevés olajjal, zsírral vagy vajjal kenjük ki a tepsit, és kenjük be az oldalas tetejét is. Öntsünk alá fél-egy decinyi vizet vagy bort, és fedjük le alufóliával. Tegyük 150-160 fokos sütőbe 2,5-3 órára, húsnagyságtól függően. A kicsi daraboknak elég a 2-2,5 óra sülés is, a nagy daraboknak több kell. A fóliát csak egészen a sütés legvégén vegyük le, az utolsó 10 percben, tegyük fullhőfokra a sütőnket és pirulásig süssük, közben párszor locsolgassuk meg az alatta lévő zsiradékkal, folyadékkal. Amikor kivesszük a sütőből, azonnal takarjuk vissza a fóliával, és várjuk a szeleteléssel úgy 15-20 percet. Ha pedig hideg sültnek szántuk, miután a fólia alatt majdnem teljesen kihűlt a húsunk, tekerjük be teljesen vagy folpackba, vagy alufóliába, és tegyük kb. 8 órára hűtőszekrénybe. Csodásan szeletelhető lesz, hidegtálakra tökéletes.

Az én dagadóm, ami a képen van, nagy darab volt, majdnem egy kilós. Úgyhogy sok tölteléket elbírt: van benne 40 dkg comb, kisebb kockákra vágva, 10 szem kisebb csiperke egészben, és 15 dkg pépesre darált sertéscomb egy tojással, két áztatott, és kinyomkodott zsemlével elkeverve, sóval, borssal, pirospaprikával, egy kis gerezd fokhagymával és kakukkfűvel fűszerezve. A combkockákat is külön sóztam, borsoztam. A gombát egyben kevés vajon sóval és borssal megpirítottam, hogy kiengedje a vizet magából, és finomabb, ízletesebb legyen, csak eztán került a töltelékbe. (Ha találtok kucsmagombát, most szezonja van, jajjhát azzal még sokkal istenibb lesz! Alapvetően bármilyen vad gombával sokkal finomabb lesz.) Végül a hármat összekevertem: a húsmasszába tettem a gombákat is és a húskockákat is, majd betöltöttem. 

Ennyit a sertésdagadók titkairól, remélem, megpróbálkoztok vele. Úgyis jön a húsvét, és hát nálam a nagyanyámtól örökölt húsvéti tojásos töltött dagadó nélkül nincs is ünnepi hidegtál, egész egyszerűen kihagyhatatlan. E nélkül nem lenne teljes az ünnepi ízek skálája.


2019. március 21., csütörtök

Szuper szerkentyű házi kolbásztöltéshez (is)

Közeleg a húsvét, ilyenkor sokan sütnek kolbászt is, illetve itt van már lassan a kerti grillpartik szezonja is. Ezért is gondoltam, megosztom veletek legújabb szerzeményemről a tapasztalataimat. Már régebben is próbálkoztunk kolbásztöltéssel. Sajnos, egyetlen olyan asztalszélem sincs, ahova hagyományos húsdarálót fel tudnék tenni, mert hát azzal lenne a legegyszerűbb a művelet. De szerencsémre nemrégen véletlenül Boros Valika konyhájába tévedtem, aki nagyon jó ötletet adott, ezúton is köszönöm!

Megrendeltem ezt a Tescoma Delicia keksznyomót és tortadíszítőt, s ma ki is próbáltam vele a kolbásztöltést. Egyedül is tökéletesen ment, fantasztikusan jól működik ez a kis szerkentyű. Olyan, mint az a régi fajta csehszlovák volt, aminek fém csöve volt, viszont nem volt a kinyomáshoz ilyen segítőkarja. Megörököltem egyet, és abból a készletből az egyik műanyag díszítőcső elejét levágtam, hogy szélesebb legyen a nyílás, aztán körömreszelővel simára reszeltem a vágást, mert ha nem sima, kiszakíthatja a belet. Mert méretileg is egyeznek a régi típussal. Viszont ehhez is van sima elejű kinyomó, lehet azt használni nyugodtan, ahogy Boros Valika képein is látszik. Egyébként hat díszítőcső van hozzá és tíz sütinyomó sablon. Lehet használni tehát kekszkészítésre, tortadíszítésre, vagy churro sütéshez is, illetve égetett tészta kinyomásához, ezzel szebb lesz pl. a képviselőfánk vagy az ecler fánk, mintha csak kanállal halmozzuk a tésztáját a tepsire.


Most csak a sütőkolbászokról, a házi debrecenikről, virslifélékről beszélek, nem a szárított, érlelt, füstölt társairól. Az a lényege a házi kolbásztöltésnek, hogy ízlésünk szerint fűszerezhetjük a darált húst, ezerféle kolbászt készíthetünk, attól függően, éppen milyen ízekhez van kedvünk. 

A hagyományos magyaros ízvilágú kolbászhoz csak sót, pirospaprikát, fokhagymát, borsot, s néhol kevés köménymagot szoktak tenni. Pár tipp: ha nem daráltatok vagy daráltattatok plusz zsírszalonnát is a húshoz (kicsi kell, olyan 20-80 százalékos arányban), kevés sertészsírt tegyetek hozzá, s kevés vizet is, úgy nem lesz kemény a megsült kolbász, ráadásul a zsír miatt a pirospaprika színe is szebben kijön. Régi receptúrák azt ajánlják, hogy az áttört fokhagymát - amivel amúgy is csínján kell bánni - érdemes kevés enyhén sós vízben áztatni, vagyis az egész műveletet ezzel érdemes kezdeni. Így nem lesz harsány az íze, ráadásul könnyebben adagolható is a masszához (hát, én simán meg szoktam kóstolni nyersen...), plusz az a víz is jól jön. Én mindig teszek a töltelékbe egy csipetnyi cukrot is, nagyanyámtól láttam, pirosabbra, szebbre sül, és fokozza az ízeket is. Főleg ha nem vízzel, hanem kevés száraz fehérborral ízesítitek a keveréket. Vagy citromlével.




Amit most töltöttem:
  • 70 dkg zsíros darált hús
  • 1 közepes gerezd fokhagymának a fele áttörve vagy reszelve, 1 dl vízben csipet sóval elkeverve
  • mozsárban összetörtem: 1/2 mokkáskanálkányi köménymagot, kicsit több koriandermagot, 1 szem szegfűborsot, 1/2 teáskanál vegyes borsot, egy húszforintos nagyságú babérlevelet
  • ehhez adtam még 1 púpos teáskanál édesnemes pirospaprikát
  • csipetnyi cukor
  • 2 csapott teáskanál só
  • 1 púpos teáskanál zsír

Mindezt jól összekevertem, és az alaposan kiáztatott bélbe töltöttem. Ennyi húshoz egy méternyi bél elég is volt. Miután betöltöttem, több helyen megcsavartam, látszik is a képen, hogy lehet egész pici koktélkolbászkákat is csinálni így. Sütés előtt hústűvel jól beszurkáltam, így nem repedt ki. Szurkálni kell, akkor is, ha serpenyőben sütjük a kolbászt. Én jobban szeretem a serpenyős sütést, mert ha kellő ideig sül kis lángon, a bél nagyon vékonyra és ropogósra tud sülni, a sütőben sütésnél nem igazán. Viszont így meg együtt lehet sütni burgonyával.
Összegzésként: a víz elengedhetetlen, nagyon finomra sült így, csöppet sem lett kemény, pedig nem volt hozzádarált zsírszalonna benne. Nekem például az is a bajom a bolti sütőkolbászokkal, hogy őrülten zsírosak. Így SK sokkal kímélőbb kolbikat tudunk sütni.

Ennyit mára a tudomány és technika újdonságaiból.


2018. december 1., szombat

Rakott kel (klasszikus)

Leginkább azért írom le, hogy nekem meglegyenek a mennyiségek. Olcsó, kiadós, finom. Apró trükkjei vannak azért, például hogy ne legyen száraz, de alapvetően egyszerű elkészíteni is. Azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legjobb téli rakott étel szerintem. (Bár ritkán csinálom, mert emberem nem rajong valami nagyon érte.)




Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposztának a fele (a torzsa kivágása után a netto súly kb. 50 dkg)
25 dkg rizs
30-40 dkg sertéslapocka vagy comb (általában darálva, de én nem úgy szeretem)
4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 4 evőkanál olvadt zsír
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
majoránna
40 dkg tejföl (zsíros)
5-10 dkg parasztkolbász vagy bacon szalonna kisütve (elhagyható)

Azt hiszem mindenki darált hússal készíti, de én apróra kockázottal szeretem. Tehát a húst nagyon kis kockákra vágom, közben 2 evőkanál olajon kevés sóval megdinsztelem a kis kockákra vágott vöröshagymát, s mikor jó, ráteszem a kockázott húst, sózom és nagy lángon sütöm, míg levet enged és míg elfővi a levét és picit át is pirul a hús. Ekkor lehúzom a tűzről, pirospaprikát keverek hozzá, és azonnal fel is öntöm 1-2 dl vízzel. Vagyis pörköltet készítek belőle. Hagyom fedő alatt főni, míg puha lesz a hús. Hagyok kellő mennyiségű szaftot is alatta, nem főzöm nagyon rövid lére. 

Míg fő a pörkölt, egy nagyobb lábosban vizet teszek fel forrni. A kelkáposztát megmosom, félbevágom, az egyik felét szintén félbevágom és mindkét negyednek kivágom a torzsáját. (A másik felét a káposztának hűtőbe teszem, sokáig eláll, majd lehet levest főzni belőle vagy főzeléket, de natúr sütve fokhagymás olívaolajon köretnek is nagyon jó.) Ha forr a víz, beleteszem a kelleveleket. Körülbelül öt percig főzöm, vagyis puhulásig. Ha készen van, leöntöm róla a forróvizet, és hideg vízzel felöntöm. Többször is, hogy végül tényleg hideg legyen rajta a víz. Így nem fő tovább, a színe is szép marad. Végül ha kihűlt, teljesen leöntöm róla a vizet.
A rizst alaposan átöblítem, átmosom egy nagy szűrőkanálban és kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőzöm. Kis láng kell neki, fedő, és hagyom állni a gáz lekapcsolása után még 20 percig a fedő alatt. 

A fokhagymát péppé zúzom (vagy reszelhetjük is) egy kis tálkába, kissé meg is sózom és hagyom állni 10 percig. Aztán hozzákeverem a tejfölhöz egy kanál olaj társaságában.  

Begyújtom a sütőt 180 fokra. 
Ha minden elkészült, kiolajozom egy kanálnyi olajjal a tálat, a szélét is körben és rétegezem a hozzávalókat: alulra rizs (én szeretem, ha kissé lepirul), rá egy réteg kolbász, rá a pörkölt és szaft fele, rá a kellevelek fele, amit sózok és borsozok, valamint majoránnával is megszórok, rá a tejföl harmada, s előröl: rizs, kolbász, pörkölt, kel, végül a maradék tejföl. Minden réteget igyekszem lelapogatni, kissé tömöríteni, hogy a sülés után szépen egyben maradjon az étel - így szebben lehet majd tálalni, nem esik szét. Negyven-ötven percig sütöm.

Tipp: a rizst össze is keverhetjük a pörkölttel, nem feltétlenül kell külön rétegeknek lenniük. 

2018. november 20., kedd

Hentes tokány

Régi klasszikus, de szerintem én még soha sem ettem. És épp volt is minden hozzá itthon. A tokány egyébként egy pörköltféle, de mégsem az, inkább a raguk közé sorolnám. Létezik borsos, csikós, gombás, stb... tokány, sok verziója van.





Hozzávalók 4 főre:
50 dkg sertés lapocka
10 dkg kolozsvári szalonna (de jó a toka vagy hasaalja is)
10 dkg sonka
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olvasztott zsír vagy 3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1/2 evőkanál sűrített paradicsom
1 púpos evőkanál mustár
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
1 közepes csemegeuborka (vagy 2 kisebb)
és fűszerezhetjük még akár kakukkfűvel vagy szurokfűvel vagy éppen zsályával, bármelyik remekül illik a raguhoz

A húst vágjuk csíkokra, borsozzuk és mustározzuk. A zsiradékon kis lángon olvasszuk ki a vékony csíkokra vágott szalonnát, s vele együtt dinszteljük a kockázott vöröshagymát is, és a zúzott fokhagymát. Ha már üvegesek, adjuk hozzá a húscsíkokat is, és a sűrített paradicsomot is, és nagy lángon süssük át, míg minden engedett levét elfővi, és valóban sülni kezd. Ekkor öntsük fel a borral, azt is forraljuk be, amjd engedjük fel annyi vízzel, ami épp ellepi. Tegyük bele a vékony csíkokra vágott sonkát is, és nagy lángon forraljuk, míg a szaft a feléig elfő. Kóstoljuk, ha kell bele só (a sonka és a szalonna is sós!) vagy bors még, pótoljuk. Tegyük kis lángra és fedő alatt a hús puhulásáig főzzük. Amikor már puha a hús, engedjük vissza kevés vízzel a szaftot, tegyük bele a vékony csíkokra vágott uborkát is, és nagy lángon forraljuk ismét kissé vissza a szaftját.

Tálalhatjuk rizzsel, kissé pirított vagy hasábburgonyával, valamilyen tésztával (tarhonya, szélesmetélt), vagy csupasz nudlival is.

Tipp: ha a húscsíkokat finoman lisztbe forgatjuk sütés előtt, az sűríti a szaftját, és meg is védi a húst a kiszáradástól, omlósabb, porhanyóbb marad. (Csak én  ugyi nem ehetek lisztet...)

2018. november 7., szerda

Kolbászos gombaleves



Szerencsére volt egy kis eső, így lett egy kis erdei-mezei gomba is. Amilyen száraz az ősz, szerintem itt a vége, fuss el véle.
Ezt a levest sima termesztett csiperkéből vagy termesztett laskából is nyugodtan megcsinálhatjátok. De jó más erdei vagy mezei gombából is. Egyszerű, nem cifráztam túl.

Hozzávalók4-6 főre:
40 dkg gomba (jelen esetben fenyőalja vagy más néven rizike)
30 dkg burgonya
5 dkg fehérrépa
5 dkg zeller
10 dkg sárgarépa
20 dkg vöröshagyma
3 nagyobb gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt parasztkolbász
3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 evőkanál darált pritamin vagy kápia paprika (piros arany)
frissen őrölt bors, só
1 babérlevél
1 szem szegfűszeg
a tálaláshoz tejföl

Az apróra kockázott vörös- és fokhagymát kevés sóval pároljuk üvegesre a zsiradékon, adjuk hozzá a darabolt gombát is, borsozzuk és süssük át kevergetve nagy lángon, míg összeesik és levet enged. Végül a karikázott kolbászt is süssük át, míg zsírját kiengedi, aztán pirospaprikázzuk és engedjük fel olyan 3-3,5 liter vízzel. Tegyünk bele babérlevelet, egy szegfűszeget, a darált paprikát, a vékonyra karikázott leveszöldséget is és a nem túl nagy kockákra vágott burgonyát is adjuk bele. Kóstoljuk és sózzuk is meg. Főzzük, míg a krumpli is, a zöldségek is megpuhulnak.
Tökéletes tejföl nélkül is, de aki jobban tejfölös, az egy vékony habarással bele is forralhat olyan 1,5 dl tejfölt, de lehet csak kínálni is hozzá tálaláskor. Ha akad kéznél petrezselyem zöldje, apríthatunk, s a végén beleszórhatjuk a levesbe. Kissé frissíti.
Jó tartalmas leves, elég utána egy fahéjas csiga vagy bármi hasonló kis édes tészta.
Vegák készítsék kolbász nélkül, úgy is tömör, gazdag és laktató.

2018. október 29., hétfő

Körömpörkölt

Elméletileg ősz van, de csak naptárilag. Pedig írhattam volna, hogy itt az ideje a téliesebb ételeknek, mint amilyen például a körömpörkölt. De hát... lehet hogy tél sem lesz. Ma egy hosszú kötött kardigában voltam a városban, és lesült rólam. Nagyon fura nekem ez a lassan novemberi nyár.




Múlkorában két helyen is szóba került a körömpörkölt. És a blogon sincs még fönn, mert ezer éve nem főztem (az is lehet hogy sohase' már nem emlékszem), meg akciós is volt a köröm, úgyhogy most sort kerítettem rá. 
Az a kategória ez az étel, amit valaki vagy nagyon imád, vagy nagyon utál. Mi szeretjük. Lehet főzni más hússal együtt is, például lapockával vagy csülökkel szokták összeházasítani. Szerintem annyira tömény és ízgazdag, hogy nem kell bele más, persze ha bográcsban, nagyobb társaságnak készül, akkor érdemes dúsítani. 
És egy fontos megjegyzés: mivel mondtam kedvenc hentesemnek (mindig megkérdi, mi lesz az ebéd), hogy pörkölt lesz, ezért esélyem sem volt szólni, hogy ne darabolja fel a körmöket. Sajnos ha bárddal szétcsapkodják, nagyon szilánkosra törnek a csontok, lehetetlen minden kis csontdarabkát eltávolítani, akárhogy is próbálkozunk. Szóval: ne daraboltassátok, hagyjátok egyben a körmöket. Ha nagyon úgy gondoljátok, hogy vágni kéne, akkor csak hosszában hagyjátok szétvágni a hentesnek, úgy sokkal kevésbé lesz szilánkos, mintha keresztben is szétüti a bárddal több helyen. 

Hozzávalók 4 főre:
4 köröm (ha lehet első, kisebbek és kevésbé csontosak, de a hátsó is jó persze)
3 nagyobb fej vöröshagyma (olyan 30-40 dkg összesen)
2 normál gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 mokkáskanál köménymag (vagy őrölt kömény)
1 nagyon picike babérlevél fele
1 szem szegfűbors

1 evőkanál darált és sóban eltett kápiapaprika (közismertebb nevén: Édes Anna vagy Erős Pista)
2 teáskanál sűrített paradicsom

A körmöket mossuk meg, eldobható borotvával az esetlegesen rajta hagyott szőröket borotváljuk le, a szilánkokat alaposan mossuk ki. Egy széles, nagy lábosban vagy fazékban olvasszuk fel a zsírt és kevés sóval dinszteljük meg rajta az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Adjuk hozzá a pirospaprikát, babérlevelet, a szem szegfűborsot, a köményt, darált paprikát, sűrített paradicsomot, tegyük bele a húst is és öntsük fel annyi vízzel, hogy a körmöknek olyan háromnegyedéig érjen. Sózzuk is. Hagyjuk nagy lángon rotyogni vagy 10 percig, aztán fedjük le, és kis lángon főzzük cirka 2-2,5 órán át. A végén ismét vegyük le a fedőt, és ha túl sok szaftja lenne, tegyük ismét nagy lángra a gázt, és rotyogtassuk el a fölös folyadékot. Ha nem is túl sok rajta a szaft, akkor sem árt neki a végén egy 10 perces nagy lángon főzés. Sűríti. Kóstoljuk, és ha elég puhának érezzük a körmöket, elkészült. Natúr főtt burgonyával vagy olyan "kaszálósszeletre" szelt friss házikenyérrel és savanyúsággal (uborka, ecetes almapaprika, csalamádé, stb...) vagy valamilyen salátával (tejfölös uborkasaláta, svéduborka saláta vagy káposztasaláta) tálaljuk. A savanyúság vagy saláta szerintem kell hozzá, elmaradhatatlan a körömpörkölt mellől.

Tipp: ennek a pörköltnek pontosan olyan íze van, mint amilyet anyukám főzött régen. Teljesen. Viszont lehet abszolút minimalista stílusban is készíteni: zsír, vöröshagyma, pirospaprika, só és víz. Úgy is tökéletes lesz.

2018. október 22., hétfő

Almás karfiolleves



Az alma és a karfiol nagyon jó páros. Még ha elsőre szokatlannak tűnik is.

Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb fej karfiol (tisztítva olyan 25-30 dkg)
1 nagy keményhúsú, savanykás alma
2 evőkanál hajdina (vagy köles vagy gersli)
2 dkg vaj
3 zöldségleveskocka (vagy 2 liter alaplé)
1 nagy csokor petrezselyemzöld

frissen őrölt bors
1 cm-es darab gyömbér tisztítva, nagyon apróra vágva (vagy 1 mokkáskanál szárított)
frissen reszelt szerecsendió
1 mokkáskanál kurkuma
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál alma- vagy fehérborecet
1 dl tejszín (nem kötelezően)
friss sárga vagy piros chili karikákra vágva (szintén nem kötelező)

A karfiolt rózsáira szedtem, amik nagyok voltak, daraboltam. Egy nagyobb fazékban a vajon kevés sóval pároltam úgy 5 percig fedő alatt a rózsákat, majd felöntöttem kb. 2 - 2,5 liter vízzel, tettem bele 3 zöldségleveskockát, sót, borsot, szerecsendiót, hozzáadtam az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a gyömbért is, valamint a hajdinát is hozzáadtam. Hagytam főni, míg minden puha lett a levesben (20 perc), aztán a kockázott, hámozott almát is beletettem. Főztem még 5 percig, a legvégén pici cukorral, ecettel még ízesítettem. A tejszín nem kötelező elem, külön lehet kínálni, ki hogyan szereti, úgy ehesse. Jó így is, úgy is.

Tipp: ha nem akartok leveskockát használni (nekem nincs bajom vele, de hátha vannak faxnisabbak is :)) ), akkor 2 közepes hagymát vágjatok nem túl vékony félkarikákra, és mikor felengeditek a levest vízzel, tegyétek bele azt is. Jó ízt fog adni, és így kikerülhető a leveskocka vagy vegeta.
Friss chilikarikákkal még finomabb!

2018. július 25., szerda

Almás morzsasüti (gluténmentes)

Kaptam egy zacskónyi nyári almát. Nem is kellett gondolkodnom, mi legyen belőle, mert semmi másra nem alkalmas, csak pitének vagy morzsasütinek vagy galettnek. Kompótot nem lehet főzni belőle, mert túl lágy és kásás a húsa. Pedig milyen finom is az ilyenkor, jól behűtve, jó citromosan! No de nem akartam hogy tönkremenjen, mert a nyári alma arra is nagyon rövid időn belül hajlamos. Úgyhogy bekapcsoltam a sütőt bár nem szívesen...



Kicsit kevés lett bele a töltelék, mert sokat el kellett pucolnom az almából. Meg le sem mértem, de igazából nem is nagyon kell, a lényeg a tészta, hogy ki mennyi töltelékkel csinálja, az már nem méricskélés dolga. Ennyi tésztához szerintem két kiló almát nyugodtan meg lehet pucolni, de lehet hogy többet is.

A morzsa hozzávalói egy 22-szer 36-os tepsihez:
20 dkg barna rizsliszt
10 dkg masa harina, vagyis mexikói kukoricaliszt (helyettesíthető hajdinaliszttel)
6 dkg sima kukoricaliszt
20 dkg hideg vaj apróra kockázva
2 tojás felverve
1/2 csomag sütőpor
csipet só
5 dkg porcukor
Almatöltelék:
2-3 kg nyári alma
citromlé
csipet só
ízlés szerint kristálycukor (lehet barna is)
őrölt fahéj
rizsdara

A liszteket vegyítettem, elkevertem a sóval, cukorral, sütőporral is, aztán a vajjal morzsásítottam. Végül hozzá adtam a tojásokat is, jól elkevertem, finoman gyúrtam, végül az összeállóbb darabokat újfent morzsásra alakítottam. Hűtőbe tettem, míg az almát megtisztítottam és lereszeltem. 
Reszelés után a tölteléket kevés sóval elkevertem és kinyomkodtam, hogy ne legyen túl sok leve. Ízlés szerint cukrot, kevés citromlevet és sok őrölt fahéjat kevertem hozzá. Végül adtam hozzá kb. 2 evőkanálnyi rizsdarát is, hogy felszívhassa a még keletkezett almalevet.

A tepsit kibéleltem egy szilikonos sütőpapírral, a morzsa felét elterítettem az alján, rákentem az almatölteléket, végül megszórtam a morzsa másik felével. Előmelegített, 180 fokos sütőben 30 percig, a morzsa pirulásáig sütöttem. 
Bevallom, finomabb mint a búzalisztes morzsasüti, könnyebb a tészta és ropogósabb. 

Ha akad a frizsiderben vanília vagy karamella vagy mogyoró fagyi, nyugodtan kínáljuk hozzá.


2018. július 24., kedd

Grízgaluska anyukám szerint

Vannak gonosz daragaluskák, amelyek kívül már foszlanak, de belül még rágósak.
Ezek a selejtes daragaluskák akkor keletkeznek, ha azt hisszük, hogy a dara is olyan, mint a liszt.
(Polcz Alaine)



Úgy jártam, hogy elfelejtettem cérnametéltet venni a húsleveshez, mert tésztával szeretjük a legjobban, és épp elhasználtam legutóbb. Szoktam házi reszelt tésztával is tálalni, de ma az jutott eszembe, hogy grízgaluskát is csinálhatnék.
Nos, átnéztem egy csomó receptet (megbízható bloggerektől), csináltam és nem sikerült. A tojásegybenhagyós módszer biztosan jó, csak nekem nem jött össze, szétestek a galuskáim. Pedig pihentettem is. No de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Az emlékeimben kutattam, mert anyunak mindig segíteni kellett otthon a vasárnapi ebéd készítésénél. És sokszor volt daragaluska, mert anyu nagyon szerette. És sokszor én csináltam, persze vezénylettel. 

Az összes recept - amit néztem a neten - azt írta, hogy nem kell szétválasztani a tojásokat. De én emlékeztem arra, hogy anyu bizony szétszedte. Mindig nekem kellett felvernem villával egy levesestányérban a tojásfehérjét. Aztán mindenhol azt írták, pihentetni kell. Én ezt sem tettem, mert anyu maximum addig hagyta állni, míg felforrt a főzővíz. És soha nem a levesben főzte, mert az volt a véleménye, hogy mivel sok folyadékot felvesz míg megfő a galuska, nem pazaroljuk rá a finom húslét. Nem azért főzött ő húslevest, hogy galuskafőzővíz legyen belőle. Végül pedig semmilyen adalékot nem tett hozzá, sem sütőport, sem szódabikarbónát, sem zsiradékot. Sóval, kevés borssal szokta ízesíteni, néha kevés apróra vágott petrezselyemzöld is került bele, ha akadt kéznél egy kis csokor.
Így emlékszem a folyamatra, az állagára pedig úgy, hogy amikor már mindhárom alkotóelemet összekevertem, akkor mindig azt mondta, hogy a villa aljával kissé lapogassam le, szép sima legyen a keverék teteje. S ahogy lapogattam, a villának a négy ága-nyoma megmaradt. Vagyis nem lehet túl lágy sem, de túl kemény sem a massza.


Addig-addig elmélkedtem a daragaluska rejtelmein most este, míg csak nem bírtam ki, nekiálltam a kísérletezésnek. És elsőre tökéletes lett. :)

Tehát, az anyukám-féle könnyű, "repülős" (ahogy ő szokta mondani) grízgaluska  
hozzávalói:
2 közepes tojás
16 dkg búzadara (12 púpos evőkanál az én kanalammal)
1/2 mokkáskanál só
kevés frissen őrölt bors
és ha akad, kevés apróra vágott petrezselyemzöld

A tojást szétválasztjuk két közepes méretű tálba. A fehérjéhez adjuk a sót és borsot, és villával habosra verjük. Nem kell gép, kézzel pillanatok alatt fel lehet habosítani. Nem kell hogy egészen kemény hab legyen, elég ha közepesen lágyra verjük. A sárgáját is keverjük át, hogy kissé habosodjon, fehéredjen, nőjön a tömege és lágyuljon. Aztán egy keverő spatulával lazán dolgozzuk össze a sárgáját és fehérjét, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. Ha akarunk bele zöldet, most keverjük bele. Végül szintén óvatosan, a levegőre vigyázva, keverjük hozzá a darát is. A villa hátuljával, amivel a fehérjét felvertük, nyomkodjuk kissé össze a  masszát a tálban, de csak lágyan, a tetejét dolgozzuk simára. Akkor jó, ha a villa nyoma kissé látszik a tetején.

Tegyünk fel egy kb. 3 literes lábosba vizet forrni úgy 2 csapott teáskanál sóval. Amikor felforrt a víz, vegyük kis lángra, nem szabad lobogni, épp csak forrdogáljon. Egy leveses kanalat merítsünk bele a forróvízbe, és kezdjük el kiszaggatni vele a masszát. Fél kanálnyi mennyiséget vegyünk csak a kanálba, kissé gömbölyítsük, alakítsuk a tál szélének segítségével, majd tegyük a vízbe. A kanalat mindig merítsük meg a forróvízben, mielőtt újabbat szaggatnánk, mert így könnyen lecsúszik róla a massza. Főzzük 15 percig fedő nélkül, kis lángon, ne lobogjon, csak pötyögjön. Időnkét fordítgassuk meg a galuskákat. Végül tegyünk rá fedőt és hagyjuk még öt percig főni, majd zárjuk el a lángot alatta, és hagyjuk még 10 percig a gőzben őket. Azért is kell ilyen nagy fazék a főzéshez, mert cirka négyszeresére dagadnak a kezdetben csak félevőkanálnyi galuskák. Kell a hely nekik.

Ha sok lenne egy evésre, vegyük őket ki a forróvízből, hogy ne puhuljanak túl. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor a vízből egy szűrőkanállal, jól lecsepegtetve tálaljuk egyenesen a tányérokba. Ebből az adagból nekem 12 szép méretes galuska lett, 6 tányér húsleveshez elegendő, ha mindenki sok galuskával szereti.


Tehát: nem kell pihentetni, maximum 20-30 percet kell állni hagyni, míg felforr a főzővíz. A tojásokat külön kell felverni, de nem géppel. (Egyébként más lesz a hab, így nagyobb buborékok kerülnek bele.) Óvatosan kell összekeverni a hozzávalókat. Nem szabad zubogó vízbe szaggatni, csak pötyögősen, épp-csak forrásban lévő vízbe. A hő elzárása után még 10 percig hagyni kell fedő alatt őket.

A végeredmény egy könnyű, egyben maradó galuska, aminek a közepe sem kemény, hanem szépen át tud főni. Ízesíthetjük még pl. szezonban friss medvehagymával, snidlinggel, kakukkfűvel is a petrezselyemzöld mellett, plusz adható hozzá őrölt gyömbér, és kevés frissen reszelt szerecsendió is. A grízgaluska önmagában nem túl ízes és kissé édeskés, ezért elbírja a gazdag fűszerezést is.

2018. július 19., csütörtök

Lecsológia

Nyár van. Ez a mondat mindenkiben másképp folytatódik. Nálam úgy, hogy akkor lecsószezon. A helyzet az, hogy Fűszeres Eszter szuper shakshuka receptje ellenállhatatlanul beindította lecsórajongó génjeimet. Amúgy sem telhet el úgy a nyár - főleg hogy már tényleg ideje van, már van nem fóliás, hanem napérlelte paprika, paradicsom - hogy ne legyen nálam legalább egy lecsós poszt. És akkor már legyen teljes, szép kövér, kerek összefoglaló, nem ám holmi diétás kis szösszenet.
Akkor csapjunk a lecsóba!


kép: Táfelspicc


Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden tőlünk származik. Tudjátok, mint a bazi nagy görög lagziban... A lecsóval is azt hiszem épp így vagyunk, már szíriuszi otthonunkban is főztük, a boszniai piramisok rovásírásának megfejtésekor lecsóreceptre bukkantak a régészek és különben is, Mariska nénikénk is már az ükdédanyjától tanulta, sőtebb, nyaranta lecsó folyik egy igaz magyar ereiben. :)

🌶  🍅 🌶

Viccet félretéve, legendákat elengedve, lecsója szinte minden délibb népnek van, ahol a paprika, paradicsom megél. Valószínűleg a szerbektől vettük át, náluk dzsuvecsnek hívják, és vannak tájegységeink, ahol ez az eredet visszaköszön. De nem akarok nagyon elmerülni a történelem füstös távolába, nézzük inkább a mai változatokat. A linkek alatt videókat találtok, igyekeztem nem angolosítottakat keresni, hanem eredeti nyelvű, eredeti recepteket.

Tehát a bolgárok, szerbek, macedónok, törökök, románok, bosnyákok egyik fajta lecsója a dzsuvecs. Általában rakottan készül, sokféle más zöldség is kerülhet bele, sőt hús, vagy rizs vagy burgonya is. Fűszerezik is. Ahogy a lecsóra is igaz, a dzsuvecsre is, hogy ahány ház, annyi féle. A másik fajtája hasonlóbb a mi lecsónkhoz, és legtöbbször rizzsel készül.
Horvátországban Sataraš néven ismerik a lecsót, gyakorlatilag olyan, mint a miénk: paprika, paradicsom, vöröshagyma, zsiradék és serpenyőben készül. 

🌶 🍅 🌶

Görögországban kétféle lecsó van, az egyik a rakott dzsuvecshez hasoló, ez a briami: sokféle zöldség kerülhet bele a paprikán, paradicsomon, hagymán kívül: cukkini, padlizsán, burgonya. Vannak, akik valóban rakottan készítik, és vannak, akik csak laza eleganciával amolyan sült tepsis zöldségkavalkádként sütik készre. A másik lecsójuk a miénkre nagyon hasonlító spetsofai, ebből nem hiányozhat a jóféle kolbász, alaptartozéka a görögök lecsójának.

🌶 🍅 🌶

Az olaszoké a peperonata. Ezer változata létezik, de az alaprecept szintén nagyon hasonló a mi lecsónkéhoz. Csak ők hosszú csíkokra vágják a paprikát és először tulajdonképpen egy sült paprikával indítanak, amihez aztán általában paradicsom passátát vagyis pürét adnak.

🌶 🍅 🌶

A baszkok lecsója nem csak nevében hasonlít az olaszra, hanem készítési módjában is. A pipenade annyiban tér el itáliai rokonától, hogy általában jófajta spanyol sonkaszeleteket tesznek a végén a tetejére (vagy menet közben bele), és tojással is kiegészítik, akár tükörtojással, akár felvert tojással. A paprika csíkokra vágása is hajaz az olaszok lecsójára.

🌶 🍅 🌶

A spanyol lecsó a pisto. Ez sokkal inkább a francia ratatouillera emlékeztet. Van benne, hagyma, fokhagyma, pirospaprika, padlizsán, cukkini is a paprikán és paradicsomon kívül, ugyanúgy kis kockákra vágják a zöldségeket, mint a francia konyha remekében. Készítik úgy is, hogy külön-külön kisütik a zöldségeket, amit aztán egy paradicsomszószba teszek és összerottyantják.

🌶 🍅 🌶

A ratatouille a francia lecsó. Általában a paprikán, paradicsomon és hagymákon kívül kerül bele padlizsán és cukkini is. Mindent kockákra vágnak és sokáig, krémesre főzik. Általában pár zöldfűszerféle is kerül bele.

🌶 🍅 🌶

A törökök másik lecsóféléje a dzsuvecsen kívül a menemen. Vajjal indítják, van benne apróra karikázott paprika is, de csak mutatóba és a csípőssége végett. Szeretik használni hozzá a zöld és csípős kosszarv paprikát. Sok paradicsom kerül bele, pürésre szétfőzve, hagymát ritkán találni a menemenben, inkább anélkül készítik. Sokszor tesznek bele pul bibert, vagyis durvára darált pirospaprikát is. Inkább nevezhető paradicsomszószos rántottának, mint lecsónak. Tehát a menemen tojásos, mindig. Általában felvert tojás kerül bele a végén, de üthetik egészben is bele a tojást, viszont akkor is elkavarják, nem hagyják meg tükörtojásnak. Általában reggelire fogyasztják.
Van még egy ételük, amit én szintén a lecsófélék családjába sorolnék. Ez az imam bayildi, vagyis az imám elájult. Sült padlizsánba töltött lecsóról van szó. Isteni, az egyik kedvenc nyári ételem, szezonban mindig megcsinálom egyszer-kétszer.

🌶 🍅 🌶

A shakshuka mindig tükörtojással készül. Készítik vöröshagymával is, fokhagymával is. Kerülhet bele kolbász is, marhahúsból. A shakshukában is sokkal dominánsabb a paradicsom, mint a paprika. Sok változata van. Sokak szerint Dr. Shakshuka főzi a világ legjobbját. Ahogy a videóban látszik is, nem bonyolítja túl, végtelenül egyszerűen készíti. Sok olaj, fokhagyma, kevés csípős zöldpaprika, sok paradicsom, pirospaprika, chilipehely és tojás.
Izrael, Líbia, Egyiptom, Tunézia, Marokkó, mindenhol ismerik és szeretik a shakshukát. Jellemző tehát a Közel-Keletre és Észak-Afrikára is.

Egyetek lecsót míg lehet, mert rövid a nyár... Készítsétek el a változatokat, érdemes szerintem. Mind isteni finom.

2018. július 6., péntek

Köszmétés (egreses) nyári töltött káposzta

Egy újabb, s talán a legizgalmasabb töltött káposzta recept a blogon. Szoktam főzni télen a füstölt húsost, savanyú káposztával. Nyáron pedig szoboszlói nagyanyám paradicsomos, édeskáposztás változatát. Ez is egy hajdúsági recept, Csíki Sándor osztotta meg a Food & Wine oldalon most legutóbb, de Chili & Vaníliánál is megtalálható.
Elsőre bizarrnak tűnhet - főleg itt Zalában, ahol nagyon nem komálják a hús-gyümölcs párosítású ételeket - de higgyétek el, nem az. Valami isteniség. Marad is a repertoáromon, mert a töltött káposzta az egyik legkedvencebb ételem. Könnyű, diétás fogás, ilyenkor nyáron is 3-4 hetente főzök.
Egyébként a másik, amit itt Zalában fel nem foghatok, hogy nem is ismerik az igazi töltött káposztát. Főznek egy paradicsomos-húsgombócos, hosszú lére eresztett valamit, és azt merészelik rá mondani, hogy töltött káposzta. Na, én meg ugrok ilyenkor három hátraszaltót, két leszúrt rittbergert, számolok százig, majd angyali mosollyal, fogaim közt kissé sziszegve és visszafojtva csak ennyit mondok: Tényleg? Ezt a "töltött" káposztát nem ismerem. Magamban még hozzáteszem: nem is akarom. Most lehet engem utálni, de a töltött káposzta azért töltött káposzta, mert be van töltve, ugyi. Jó lehet a gombócos káposzta is, de ne mondja senki rá, hogy az töltött káposzta. Az simán gombócos káposzta. Maradjunk ennyiben.  
(Itt még a töltött paprikát is sokszor paprika nélkül főzik, csak gombóccal, és arra is azt merészelik mondani, hogy töltött paprika, erről ennyit. :)) )


Tehát, lássuk ennek a végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül finom ételnek a hozzávalóit 6 főre:
a töltelékbe:
0,5 kg lapocka darálva
1 tojás
frissen őrölt bors
12 dkg nyers, főttlen (lehetőleg kerek szemű) rizs
1 dl víz
a többihez: 1 nagyobb fej  tölteni való (lehetőleg)  lapos káposzta 
20-25 dkg egres
3 karika citrom (magok nélkül)
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 1 púpos evőkanál zsír
kb. 1 - 1,5 evőkanál kristálycukor
1 csokor friss kapor
a tálaláshoz:
tejföl vagy sűrű joghurt


A töltés. Meg se próbáljátok úgy csinálni, ahogy Csíki Sándor vagy Chili & Vanília írja, mert a nyers, ress káposztáról nem lehet leszedni a leveleket! (Vagy aki le tudja, azt nyert nálam egy hangszórót meg egy varázslóigazolványt...) 
Hanem a metódus a következő: fölteszünk egy nagy, kb. 7-8 literes fazékban vizet forrni, úgy hogy a fazék feléig-háromnegyedéig legyen csak a víz (mert a nagy fej káposzta majd kiszorítja)
Amíg felforr a víz, a darált húst kézzel alaposan összedolgozzuk a tojással, vízzel, sóval, borssal és töltésig hűtőbe tesszük. (A víz azért kell a töltelékbe, mert így nem keményíti meg a tojás.)
Ha felforrt a víz, a káposztát bevagdossuk a torzsájánál körben úgy, hogy a levelek majd le tudjanak válni róla. (Mintha dinnyét lékelnénk, csak itt vigyázunk arra, hogy a bevágások a torzsa mélyén véletlenül se érjenek össze, mert a torzsának benn kell maradnia, legalábbis addig, míg a szükséges mennyiségű levelet leválasztjuk róla.) Egy erős és hosszú húsvillát beleszúrúnk a torzsába, és a forrásban lévő vízbe merítjük a káposztafejet. Hagyjuk 3-4 percig főni, aztán kivesszük egy nagy tálba. Készítsünk elő egy erős lyukacsos lapátot is (egy ilyet, az első balkézről vagy a negyedik) amivel alányúlunk a káposztának, nehogy lecsússzon a villáról és így emeljük ki. A külső 1-2 sor levelet leválasztjuk (maguktól is leesnek egyébként), majd a maradék káposztafejet villástól visszatesszük a forrásban lévő vízbe. Ezt addig csináljuk, míg elég levelet le tudunk szedni a töltéshez. (Nekem 18 töltelékem lett.)
A leveleket felezzük a középső ere mentén úgy, hogy az eret ki is vágjuk. Ezekbe a fél levelekbe töltjük tölcsérszerűen a tölteléket: a vastagabb, ér melletti oldal lesz a tölcsér csúcsa, a vékonyabb rész, a levél széle pedig az, amelyiket behajtogatjuk a töltelékbe.




A maradék káposztalevelekből is kivágjuk a középső, vastag ereket és vékony csíkokra vágjuk. Egy széles, nagy fazékban (5-6 literes legyen) a zsiradékon megdinszteljük az apróra kockázott hagymát, majd a csíkokra vágott káposztalevelek felét rászórjuk egyenletesen. Erre kerül a töltelék, a tetejére megint egy kevés aprókáposzta, a megtisztított egres, az apróra vágott kapor, a citromkarikák. Felöntjük a káposzta abálólevével, sózzuk, cukrozzuk, és ráhelyezünk egy kistányérat, hogy a töltelékek a helyükön maradjanak. A lének a tányér fölött kell lennie pár centivel, mert a rizs majd elég sokat magába szív. Fedőt teszünk rá, hagyjuk felforrni közepes lángon. Forrás után kislángra tesszük és 25 percig főzzük. Míg fő, kóstoljuk a levét, hogy meg tudjuk állapítani, kell-e még bele só vagy cukor vagy citromlé. Ha készen van, még hagyjuk 1 órát a fedő alatt, hogy a rizs teljesen megpuhulhasson. Tálaláskor tejfölt vagy joghurtot kínálunk mellé.
Tipp: szerintem ez az étel marhahússal vagy szárnyashússal is készíthető. Sőt, szőlőlevélbe is tölthető, így akkor nem kell abálni káposztaleveleket, csak apróra vágni egy keveset.

És találtam Chili & Vaníliánál még egy izgalmas köszmétés levest is, ezt is el fogom valamikor készíteni, mert isteni lehet. Segesvári egreses marhahúsleves

2018. június 29., péntek

Joghurtos karfiolfőzelék és vörös rizs

A karfiolt nagyon szeretem. Már írtam egyszer arról, hogy nem is értem, miért nem főzzük főzeléknek, mikor tipikusan arra is tökéletes. Ez most egy másik, egyszerűbb változat, joghurttal. (Mert mióta először jártam Görögországban, azóta lecseréltem a tejfölt joghurtra. A tejfölt nem szeretem, ellenben a krémes, lágy joghurtot nagyon.) De akinek magyaros gyomra van, természetesen készítheti tejföllel is.
S aztán majd beszéljünk a rizsekről. A képen barna- és vörösrizs keveréke van egyébként.




Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej karfiol (olyan 80 dkg körüli)
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.)
3 dkg vaj

1-2 dl víz
friss zölfűszerek, nálam most:
citromos kakukkfű és narancsos menta
kb. egy evőkanál liszt (nálam rizsliszt)
2-3 dl sűrű, krémes joghurt
1 csipet cukor, ha savanykásabb a joghurt s úgy érezzük, kell bele

A karfiolt tisztítsd meg a levelektől, mosd meg, és szedd kis rózsákra. A vöröshagymát kockázd apróra és a vajon kevés sóval üvegesedésig dinszteld. Add hozzá a karfiolrózsákat, önts alá kevés vizet, fűszerezd valamilyen zöldfűszerrel és fedd le. Kis lángon hagyd párolódni a zöldség puhulásáig. (Nem kell ellepnie a víznek a karfiolt, csak legyen alatta egy kevés, hogy meg tudjon puhulni.) 
A karfiolhoz egyébként sokféle zöldfűszer illik: kakukkfű, tárkony, petrezselyemzöld, zsálya, borsika, menta, szurokfű, kapor, medvehagyma, metélőhagyma, újhagyma zöldje. 
Amikor már puhák a rózsák, szórd meg kevés liszttel, keverd el alaposan. Vedd le a tűzről, és add hozzá a joghurtot is. Ha úgy érzed, pici cukorral kiegyensúlyozhatod az ízét.
Tálalhatod főzelékként valamilyen feltéttel: pörkölt, fasírt, sült kolbász, stb... De lehet mártása is natúr sült csirke- vagy pulykamellnek, halnak. De rizzsel is tökéletes, így olyan, mint az indiai szabjik.

Múltkorában vettem vörösrizst, mert mostanában barátkozom a rizsekkel. Utána is néztem a neten, és találtam egy jó kis rizsösszefoglalót.  




"A rizs a búza után az emberiség legfontosabb növényi tápláléka. Bár a gabonák között a legtöbb szénhidrátot tartalmazza, mégis diétásnak lehet nevezni, mert egészségesebb a tésztánál. Több fajtája létezik. Több mint 40000 fajtája ismert.

Barna rizs

Legalább olyan tápláló étel, mint az anyatej. A barna rizs rengeteg vitamint, ásványi anyagot, fehérjét tartalmaz és rostokban is gazdag. A vitaminok közül E- és B-vitaminban gazdag, sok-sok kalciumot, cinket, folsavat találhatunk benne. Remek méregtelenítő, tisztítja a beleket, és mindenféle emésztési problémák esetén hatékony megoldást, és védelmet nyújt. Az idegrendszer egyik legjobb barátja, nyugtatja az idegeket, kimerültség, stressz és fáradékonyság esetén is érdemes fogyasztani.

Fehér rizs

A fehér rizs egyik nagy előnye, hogy nagyon magas a proteintartalma, így a húsok mellett az egyik legkiválóbb fehérjeforrás. Nem véletlen hát a csirke-rizs-saláta kombináció bármely sportolói, vagy alakformáló diéta esetén. Számos jótékony hatása mellett érdemes kiemelni, hogy a rizs koleszterinmentes, így azoknak, akiknek a koleszterinszintjükkel van problémája, az egyik legjobb táplálék. Ezen kívül pedig segíti a szervezet méregtelenítését úgy, hogy eltávolítja a szervezetből a káros zsírokat.

Vörös rizs

A vörös rizst 800 éve fogyasztják és használják a különböző betegségek kezelésre, és fehér társához hasonlóan, a vörös rizs szintén képes csökkenteni a „rossz” LDL koleszterinszintet. Különleges színét a Monascus purpureus élesztőgombának köszönheti. Egyik alkotóeleme, a monakolin K gyakorlatilag természetes, növényi változata az egyik legnagyobb forgalmú koleszterincsökkentő sztatin gyógyszernek.

Jázmin rizs

Elszakadva a „színes” rizsektől a jázmin rizs a basmati rizs egyik alfajtája. Enyhe jázmin illatú, hosszú szemű fehér rizs. Ez a rizs rendelkezik a legmagasabb Glikémiás indexel. Konkrétan 109, ami a tiszta glükóznál is több. Bár ez a rizs szintén bővelkedik A- és B-vitaminba, és antioxidánsokat is tartalmaz, komoly vércukor-ingadoztató hatása miatta fogyasztása nem mindenkinek ajánlott. Az ázsiai ételekhez kiváló, de süteményeket és rizottót nem ajánlott belőle készíteni.

Basmati rizs

A rizsek között a legalacsonyabb glikémiás indexe (58). Ez azt jelenti, hogy a szénhidráttartalma minden más rizsnél lassabban szívódik fel a véráramba, így ez tekinthető a legdiétásabbnak. Fontos B-vitaminokat tartalmaz, mint például a tiamin és a niacin. Segít a szív, az izmok és az idegrendszer normális működésének fenntartásában. A rostjai pedig segítenek csökkenteni a koleszterin- és a vércukorszintet.

Vadrizs

A sötét színű vadrizs, valójában nem is rizs, hanem egy fűféle termése, de mégis rizsként használható. B-vitamin, niacin és riboflavin tartalma magas, ráadásul teljes értékű fehérjeforrás, tartalmazza az összes aminosavat. Élelmi rost, fehérje- és kalóriatartalma a barna rizshez hasonló.​ Íze igen intenzív, ezért a leggyakrabban valamilyen rizsfajtával elkeverve ajánlott fogyasztani."

A cikket a Wellnesscafén találtam.

2018. június 14., csütörtök

Rizslisztes szórt meggyes kevert

Nemrég megnéztem egy japán filmet, a Remény receptjét. A könyvet Durian Sukegawa írta (eredeti címe: Édes babkrém) és Naomi Kawase rendezte. Gasztrofilm, de nem szokványosan az.
Lassú. Magával ragadó és szépséges. Árnyalt és leheletfinom. Szeretetről, barátságról, szenvedésről és örömről, életről és elmúlásról, a cseresznyevirágzásról. S persze nem mellékesen egy ételről is, a dorayakiról, ami egy híres japán palacsintaféle.



Első próbálkozásom a rizslisztes piskótával, és nagyon jól sikerült. Finom puha lett a tészta, úgyhogy ezt a receptet tudom majd használni más gyümölcsökkel is: cseresznyével, málnával, ribizlivel, szederrel, áfonyával, sárga- és őszibarackkal, szilvával...

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsihez:
40 dkg magozott meggy
4 tojás
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl joghurt
15 dkg nádcukor
15 dkg rizsliszt
1 sütőpor
1 csapott mokkáskanál só
és fahéjas cukor a szóráshoz

A tojásokat jó habosra felvertem a sóval és a nádcukorral, majd hozzákevertem az olvasztott vajat és a joghurtot is, végül nem géppel, hanem spatulával a sütőporral elkevert rizslisztet is. 
A kimagozott meggyet elterítettem a tányéron, megszórtam egy kevés nádcukorral és pici rizsliszttel, és a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntött piskóta tetejére rakosgattam. Ami kevés levet engedett, azzal meglocsoltam a piskóta tetejét. Előmelegített 150-160 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem, tűpróbával. (Nem szabad erősebb fokozaton sütni, mert nagyon hamar barnul a teteje, és a közepe meg nem sül át, ha magasabb hőfokon sütjük.)
Mikor kihűlt, megszórtam fahéjas porcukorral a tetejét.



Ha nem magam készítettem volna, soha rá nem jövök, hogy rizsliszt van a sütiben. Nagyon hasonlít a búzalisztes kevert piskótához.

2018. június 12., kedd

Rókagombás szendvicskrém

A minap belefutottam a fészen egy cikkbe. Érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a környezet védelme is, nem csak a gasztronómia.

"Sosem értettem igazán az élelmiszertrendeket. Mármint értem, hogy mi a funkciójuk, de az értelmüket nem. Hogyan lehet egy élelmiszer felkapott? Hogyan jöhet divatba vagy mehet ki a divatból egy élelmiszer? A divatban egy tervező létrehozhat egy új esztétikumot, amely sikeres lehet egy darabig mielőtt végül idejét múlttá válik, majd a tömegek rákapnak az Új Nagy Dologra – ezt értem én, de az élelmiszer egészen más.
Be kell vallanom, hogy ez félig-meddig retorikai kérdés: azért trendi, mert trendi emberek eszik, mert a húszas és harmincas éveikben járó, sok Instagram-követővel rendelkező kozmopoliták szeretnek esztétikailag tetszetős képeket posztolni a divatos, felkapott, Monsanto-mentes összetevőkből készített ételeikről, az egész közösségi média szerte. Néha ezt egészségügyi okokból teszik, néha nem. De akárhogy is, ez még mindig elég abszurd.

Vegyük a quinoa példáját. Ezzel a dél-amerikai gabonával egy hippi barátom ismertetett meg, aki hétvégente előszeretettel sétál mezítláb az angol vidéken, és az „energiáról”, valamint az „univerzumról” beszél, minden irónia nélkül. Peru és Bolívia egyes részein, ahol évezredek óta termesztik, a quinoa ugyanúgy a helyi táplálkozás egyik sarokkövévé vált, akárcsak a rizs Ázsiában vagy a kenyér Európában. Azonban a nyugati kereslet megnövekedésének következtében az ára 2006 és 2013 között megháromszorozódott.
Ennek az időszaknak a végére a quinoa drágább lett Limában, a perui fővárosban, mint a csirke, nem beszélve arról, hogy a kínálat is csökkent, mivel nagyobb haszonnal kecsegtetett azt a pénzes tengerentúli piacokra exportálni. Ez arra kényszerítette a helyi lakosságot, hogy a pénzéből olcsó, nyugati gyorsételeket vásároljon, mert csak azokat tudta megfizetni. Ennyit az egyetemes szeretet hippi ideájáról.

Van ebben valami szörnyen ironikus. A középosztálybeli liberálisok, akik vegán kávézókban fogyasztják el villásreggelijüket, és képeket töltenek fel a quinoa salátájukról vagy avokádós pirítósukról az Instagramra, valószínűleg úgy tekintenek az étkezési szokásaikra, mint a belső nyitottságuk jelére, pedig ez valójában vitathatatlanul a gyarmatosítás legújabb változata. Ahogyan a britek kifosztották Indiát annak teájáért és fűszereiért, úgy ez a modern berendezkedés is az erősebb pénzügyi hatalmak fölényét biztosítja a szegényebb és kétségbeesett kisebb hatalmak felett. Persze van egyfajta gazdasági csere, és azért nem hasonlítható a rabszolgaság borzalmaihoz, de attól ez még mindig tiszta kizsákmányolás. A pénz csak egy civilizált felszínt biztosít neki, és arra szolgál, hogy egy kissé megnyugtassa a lelkiismeretünket."





Mivel az idei tavasz és nyár is meglehetősen csapadékos volt eddig, szép számmal jelentek meg az erdei és mezei gombák. Teli a piac vargányával, galambicával, de van szegfűgomba is. No és rengeteg a rókagomba - épp ezért most az ára sem olyan őrült magas. Mivel volt készen ebédünk, csak pár darabot vettem a vacsorára készítendő krémhez.

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg rókagomba
1 evőkanál barna vaj, de a sima is jó (mégis, ha tudsz, használj tisztított vajat, karamelles íze tökéletesen kiegészíti és erősíti a rókagomba ízét)
1 mascarpone (25 dkg)
20 dkg brinza (juhtúró)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só, pár csepp citromlé


A gombát tisztítsd meg, vágd kisebb darabokra. A fokhagymát pépesítsd vágódeszkán kés élével. Egy kisebb serpenyőben a vajon kevés sóval süsd meg a gombát, egészen addig, míg levet ereszt, aztán a levét fője el, s piruljon is meg kissé a gomba. Zárd alatta a lángot, tedd hozzá a fokhagymát és kevergesd, míg kissé meglágyul markánssága a forró serpenyőben. Aztán tedd át egy késes aprítóba vagy turmixba, pörgess rajta kettőt-hármat míg jó apró lesz a gomba - majdnem pépes -, s végül add hozzá a túrót, mascarponét is, sózd, pici citromlét is cseppents hozzá, s kevertesd el jól a masinával.
Tipp: a krém gép nélkül is készíthető, csak akkor a gombát, még mielőtt sütnéd, aprítsd jól össze vágódeszkán.




Pirítóssal, vagy sütőben natúr sült újburgonyával isteni. Kínálj hozzá paradicsomot, uborkát, újhagymát, csípős zöld paprikát.
Ezt a krémet készítheted vargányával, szegfűgombával, fekete tölcsérgombával, őzlábbal, vagy más, ízletes erdei gombával is.

2018. június 11., hétfő

Magyaros tökleves

Alaptételem, hogy ételt nem dobunk ki. Ez tehát egy újabb maradékmentesítős recept. És bizton mondhatom: nagyon, nagyon finom lett. Csak egy adag maradék tökfőzelék szükséges hozzá. Van egyébként egy hűsítő, hideg változatom is, itt találjátok. Ez most egy meleg leves, magyaros kontúrokkal.



Hozzávalók 4 főre:
1 adag maradék jó kapros tökfőzelék
2 gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt száraz pirospaprikás parasztkolbász
2 evőkanál hidegen sajtolt repce olaj
2 kisebb-közepes burgonya (olyan 20-25 dkg)
2 tojás megfőzve
só, frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi friss csombor (borsikafű) összevágva vagy
1 evőkanálnyi friss erdélyi tárkony összevágva
és ha szükséges pár csepp ecet a végén hozzáadva
a tálaláshoz tejföl

A burgonyát tisztítsd meg, vágd kis (olyan 1cm-szer 1 cm-es) kockákra. Az olajat langyosítsd egy közepes fazékban, és futtasd meg rajta a karikákra vágott kolbászt és az apró kockákra vágott fokhagymát. Öntsd fel körülbelül 2 liter hideg vízzel, tedd bele a burgonyát, sózd, borsozd, fűszered csomborral vagy tárkonnyal és főzd puhára. Amikor kész, keverd hozzá a maradék tökfőzeléket is, és a kockázott főtt tojást is. Hagyd újra felforrni, és már készen is van. 



Kóstold, ha valami hiányzik, pótold: só vagy egy csepp ecet esetleg (ugyan a tökfőzelékben is van egy kevés, de lehet hogy a kész levesbe még kell egy kicsi), mert úgy finom, ha enyhén savanykás. Kínáld tejföllel.

A recept cukkinivel is működik, ha abból készítetted előzőekben a főzeléket.

2018. június 4., hétfő

Klasszikus főzött piros gyümölcsleves kicsit másképpen

Ezer éves klasszikus, de van benne egy új hozzávaló, és emiatt kissé más az elkészítés módja is. Főzött eper, cseresznye, meggy, ribizli leves, de most joghurttal készítettem, és ettől olyan bársonyossá és selymessé vált, hogy "igen, akarok róla beszélni". :)) Mert így ez a leves lett a főzött gyümölcslevesek mócártja, és nem túlzok. 




A nagy 4 literes fazekamban főztem - csurig természetesen -, mert hideg gyümölcslevesből vagy vájlingnyit, vagy semennyit. A gyümölcsarányok körülbelül így vannak benne: 25 dkg eper, 25 dkg ribizli, 25 dkg meggy és 0,5 kg cseresznye. Valamint másfél tasak vaníliás pudingporral sűrítettem, és 4 dl joghurtot adtam hozzá. Cukrot, fűszereket ízlés szerint lehet tenni bele, ki mennyire édesen szereti, illetve milyen ízesítőkkel. Az enyémben van fahéj, szegfűszeg, citrom héja és leve, és narancsos menta.




A trükk a következő: ha a citrom levét és a joghurtot a legvégén adjuk a leveshez, amikor már a hidegvízfürdőben kihűtöttük, akkor nem túrósodik, hanem valami csodás selymes állagot produkál. 

Tehát: először tegyük fel a vizet a cukorral, sóval, fűszerekkel és hagyjuk felforrni. Aztán forrdogáljon még cirka 5 percig, és ekkor tegyük csak bele a cseresznyét, meggyet, epret. Hagyjuk újra felforrni (közben jó nagy lángon hagyjuk a levest), és forrás után azonnal tegyük hidegvízfürdőbe a mosogatóba. Többször cseréljük rajta a vizet, hogy hamar hűljön. Amikor már szobahőmérsékletű, adjuk hozzá a citromlevet, joghurtot és a lebogyózott ribizlit. (Igazság szerint az epret és meggyet is lehet így csak a legvégén hozzáadni, mert ezek a gyümölcsök is nagyon hamar összeesnek. Csak így kevésbé fő bele az íze.) Kóstoljuk, ha valami hiányzik (cukor, citromlé, só) pótolhatjuk. 
Abbahagyhatatlanul finom. Ha málnával készítenénk, azt is csak kihűlés után tegyük a levesbe.