A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torta. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 14., péntek

Kétszersült körtés pite

Érnek már a finom körték is, tényleg itt van az ősz. A heti tarokkpartinkra hozta Eszter barátnőm ezt az isteni pitét, igaz, ő almával készítette. El is kértem gyorsan a receptet, ma meg is sütöttem, mert zöldbabos csirkegulyást főztem, s gondoltam, második fogásnak a leves után tökéletes lesz. Először készítettem, de nem utoljára. Igazi idénygyümölcsvarázs recept, lehet csinálni almával, körtével, banánnal, cseresznyével, meggyel, ribizlivel, málnával, szederrel, áfonyával, sárga- vagy őszibarackkal, szőlővel, ananásszal...😃




Én gluténmentesítettem, de a rizsliszt pontosan ugyanannyi sima liszttel helyettesíthető. A fűszerezése pedig attól függően változtatható, hogy éppen milyen gyümölccsel készül.

Hozzávalók egy 20 cm-es tortaformához:
a tésztához:
8 dkg szobahőmérsékletű puha vaj
10 dkg porcukor
12 dkg barna rizsliszt
csipet só
2 tojás
1 lime reszelt héja
1/4 lime leve
1/2 sütőpor
a gyümölcsréteg:
2 vékony szeletekre vágott körte
2 félmarék aszalt vörösáfonya (helyettesíthető mazsolával)
2 félmarék világosabb nádcukor
a tetejére:
2 tojás
1 nagy dobozos joghurt vagy tejföl (350-400 gr.)
1 nagy csipet őrölt kardamom vagy 2 kardamom mozsárban porított magjai
2 evőkanál porcukor
3/4 lime leve
csipet só

A sütőt előmelegítjük 170 fokra. A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral.
A körtéket hámozzuk, vékony szeletekre (3-4 milliméter vastag) vágjuk.
A puha vajat kikeverjük a cukorral és sóval, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat is. Reszelünk bele lime héjat, végül pedig a sütőporral elkevert lisztet is belekeverjük. Beleöntjük a formába, a tetejét kirakjuk körtével, megszórjuk áfonyával és a nádcukorral.
Sütőbe tesszük 25 percre, közben elkészítjük a kutyulékot a tetejére: a tojást felverjük egy kézi habverővel, s aztán hozzákeverjük a joghurtot vagy tejfölt, a cukrot, csipet sót, a maradék limelevet és a kardamomot. Leöntjük a tortát vele és újabb 25-35 percre sütőbe tesszük.
Szobahőmérsékletre hűlve kínáljuk. Isteni finom.



2018. április 7., szombat

Epres, túrós kalácstorta

Ma mosogatás közben... a mosogatáson jártak a gondolataim. Agatha Christie állítólag ekkor találta ki gyilkos történeteit és ugyan én is "Christie" vagyok, nekem nem bűnügyi rejtélyek szoktak megformálódni a "szürkeállományomban" (hogy Herkules Poirot-t idézzem), hanem mindenféle máson tűnődöm ilyenkor, mert a mosogatás remek alkalom eme csillámló elmetevékenységre.  
Azon morfondíroztam, hogy a sokat hangoztatott "fenntartható fejlődéshez" az is hozzátartozik, hogy nem gépesítünk mindent agyon. Mert ha igen, nekünk embereknek nem marad mit csinálni. Tenni-venni pedig kell, mert a jól végzett munka öröme semmihez sem fogható. Nem vagyok a modern világ ellen, mert áldás a mosógép, a központi fűtés, a botmixer és még sok minden, de azt hiszem, az automatizálást sem jó - ahogy semmi mást sem - túlzásba vinni. Nem is akartam mosogatógépet. És ha felújíthatnám a konyhámat, akkor sem akarnék. Szeretek mosogatni, igencsak meditatív cselekvés.
Ahogy ténykedtem, néztem a szűrőkanalat, a tányérokat, evőeszközöket. A sorozatgyártás korát éljük. A régi korokban a tárgyaknak még volt valami kisugárzásuk, szépek, mívesek voltak. Ma ez ritkán jellemző. De például azzal, hogy kézbe veszem az eszközeimet és rájuk nézek, észreveszem őket: létezővé válnak. Azzal, hogy szeretném, hogy visszanyerjék ragyogásukat és szépségüket, mégiscsak némi lélek is költözik beléjük. Hamvas Béla jutott eszembe... "Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket."
Hát ezeken tűnődtem ma így a nap végén.




A húsvét utolsó morzsái ma hasznosultak, egy finom sütemény formájában. Maradt egy kevés kalács és sajnáltam kidobni. 

Hozzávalók egy 28 cm-es tortaformához (talán a 25-ösbe is éppen belefér):
8 tenyérnyi szelet kalács
2-3 dkg vaj
a krémhez:
25 dkg túró
25 dkg eper
kb. 15-20 dkg porcukor
1 tojás
2 dl tej
20 dkg zsíros tejföl
1/2 mokkáskanál só
vaníliaeszencia vagy vaníliás cukor
1/2 citrom leve vagy 2 evőkanál rózsavíz
4 dkg étkezési keményítő

Az epret feldaraboltam és lecukroztam alaposan, aztán hagytam állni egy órát, hogy levet engedhessen.
A kalácsszeleteket megpirítottam a vajban.
A krémhez valókat (a cukron és az epren kívül) botmixerrel teljesen simára turmixoltam. Végül a cukros epret is hozzákevertem a levével együtt. Itt érdemes kóstolni, kell-e még bele valami, cukor vagy citromlé vagy rózsavíz.




A tortaforma oldalát kivajaztam, az aljába szilikonos sütőpapírt vágtam úgy, hogy nagyobb legyen a forma átmérőjénél, lehessen fölfelé is 3-5 centire a forma oldalához simítani. Mert híg a krém, s ha esetleg nem zárna jól a forma, ne csurogjon ki.




Alulra kiraktam a kalácsszeleteket, jó szorosan, hogy teljesen töltse ki a forma alját. Ráöntöttem finoman az epres túrókrémet, és a 120 fokra előmelegített sütőbe tettem 50 percre. 
Hagyjuk kihűlni hogy megszilárdulhasson, s leheletnyi porcukorral megszórva díszítsük.
Jól kiérződik a vajas pirított kalács íze is, a túróé is, szóval fincsi.

2017. december 25., hétfő

klasszikus kakaós: a Zalakocka

A karácsony mindig is a nők ügye volt, sohasem a férfiaké. Mindig a nők intézték a bevásárlást, sütöttek-főztek, ők tervezték meg a bulikat, ők küldték ki a meghívókat, az üdvőzlőlapokat, és bíbelődtek sok más egyéb dologgal is, amilyenek egy férfinak eszébe sem jutnak.
(John Grisham)




Hugoméknak sütöttem karácsonyra, mert az egyik kedvencük, és a bolti meg sem közelíti. A klasszikusok kedvelőinek. 
Fotó: Bekistúdió, modellt állt: Luna cica. 😄😍

Hozzávalók egy 35-ször 25-ös tepsinyihez:
a kakaós piskótához:
5 tojás
13 dkg cukor
8 dkg liszt
2 dkg kakaó
1/2 csomag sütőpor
csipet só
a fehér piskótához:
3 tojás
8 dkg cukor
6 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
csipet só
a krémhez:
6 dl tej
2 csomag csokis pudingpor
2 púpos evőkanál szép sötét holland kakaópor
csipet só
28 dkg cukor
25 dkg mascarpone
25 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
2 evőkanál rum
a tetejére:
csokidara

A piskótákat a szokásos módon megsütjük: vagyis külön kikeverjük habosra a cukorral a sárgájákat, külön felverjük a fehérjéket, majd a sütőporral vegyített lisztet (illetve a sütőporral és kakaóporral vegyített lisztet) kézzel belekeverjük a sárgájákba, kevés fehérjehabbal lazítjuk, majd finoman  a többi felvert tojáshabot is elkeverjük a lisztes keverékkel. Előmelegített, 170 fokos sütőben megsütjük. Ha kihűltek, a kakaós piskótát két lapba vágjuk: egyik lap lesz a süti alja, a másik a teteje.

Kevés tejjel kikeverjük a pudingporokat és a kakaóport csomómentesre a cukorral, közben a többi tejet felforraljuk, majd ha már forr, hozzáöntjük a cukros pudingport is, és forrásig-sűrűsödésig állandóan kevergetve felfőzzük. Megvárjuk, hogy a puding teljesen kihűljön.
Ha kihűlt, elkeverjük benne robotgéppel a 2 kanál rumot, majd a puha vajat, végül a mascarponét is.
Alulra helyezzük a kakaós piskóta egyik lapját, megkenjük a krém harmadával, majd ráhelyezzük a fehér piskótát. Ezt is megkenjük a krém második harmadával, majd rátesszük a kakaós piskóta másik lapját. Megkenjük a maradék krémmel, és csokidarával megszórva díszítjük. Minimum 8 órára hűtőszekrénybe tesszük mielőtt szeletelnénk, hogy a krém megdermedhessen.

2017. október 9., hétfő

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)




Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.
Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.
Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.
Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.
Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.
A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 
Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 
És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

2017. július 27., csütörtök

Áfonyás joghurtos kevert süti

Van egy szembe szomszédunk, egy fiatal srác. Reggelente sokszor együtt kávézunk. Persze erről csak én tudok, ő nem. Elválaszt bennünket a konyhai függönyöm diszkrét, áttört fátyla és cirka tíz méter légvonalban.
Figyelni szoktam, ahogy ki sem lép az erkélyre, csak leguggol a küszöbön, kezében az illatos, gőzölgő feketével és rágyújt egy cigarettára. Én is rágyújtok. 
Egy perc múlva már hűlt helye van. 
El is neveztem Villámnak, mert én kettőt se pislogtam, szippantottam, kortyoltam, de ő már robog tova, sodró napjának felgyorsult tempójában, ki tudja, hova.
Hát, good mornin' Flesh, szép napot! Nekem még van a kávémból is, a cigimből is, de legfőképpen a szemem rácsodálkozása tart még sokáig a reggeli világra.




Vettem áfonyát, mert furcsa módon még soha nem kóstoltam, csak késztermékben: fagyiban, csokiban, cukrászdai süteményekben. Mondjuk évekkel ezelőtt erre nálunkfelé nem is igen lehetett kapni. Most sok van a piacon és nagyon szép nagyszeműek voltak, nem magyarázom, vásárlásra csábítottak. 
Fincsi, de önmagában szerintem elég jellegtelen gyümölcs. Amint viszont cukor és fűszer éri, azonnal nagyon izgalmassá és élénkké változik mind a színe, mind az íze. Szerintem joghurttal elturmixolva a legistenibb, vagyis egy jól behűtött smootie-nak (hogy gasztrosznob legyek, valójában sima turmixitalról van szó), vagy lefagyasztva fagylaltnak, jégkrémnek, semifreddonak. Öntetként is fantasztikus lehet pl. panna cottához. De ebben az egyszerű kis kevert sütiben is isteni. (Maradék-hasznosítottam: találtam múlt heti kibontott joghurtot a hűtőben, lejárt szavidejű vajat... trallala semmitsedobunk ki...)

Hozzávalók:
12 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 tojás
15 dkg joghurt
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
vanília (esszencia vagy por vagy vaníliás cukor),
1/2 csapott mokkáskanál finom só
20 dkg áfonya (najó 25, de egy keveset elkóstolgattam)
5 dkg csokoládé
1/2 csapott evőkanálka levendulavirág (opcionális)

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, sóval, majd a tojásokkal is. Hozzákevertem a joghurtot is, aztán a sütőporos lisztet is, végül az áfonyát és a nagyobb darabokra vágott csokoládét is belekevertem. Kivajazott-lisztezett formába öntöttem és előmelegített 160-170 fokos sütőben 35-40 percig sütöttem. Végezzünk tűpróbát.

A levendula már kóstolás után jutott eszembe, nagyon illene az áfonyához szerintem. Valamint legközelebb a tetejére szórnám a gyümölcsöt, mert így a krémbe keverve lenavigált minden az aljára, a csoki is, a kis lila bogyók is. (Ha a megmosott, lecsepegtetett áfonyát megszórjuk kevés liszttel, és így szórjuk a süti tetejére, akkor nem megy le teljesen az aljára. Legalábbis eddig ez nekem meggyel mindig működött, szóval meg lehet próbálni, hátha az áfonyánál is bejön a trükk.)

Délutáni kávézáshoz (nem egyperceshez, hanem ráérős, igazi kiélvezős szertartásoshoz) vagy teához tökéletes választás, de akár vacsorára egy pohár hideg tejjel is kitűnő. Könnyű, borzas kis tésztája van, nem egy szép süti, de fincsi.
Süthető sima tepsiben is, őzgerincben is, tortaformában vagy kuglófformában is, de muffinnak is tökéletes ez a tészta.

2017. február 1., szerda

Klasszikus csokoládétorta

A minap a szülinapi partin beszélgettünk az Artúr mondakörről. (Sógorom szereti a fatasyt, a szerepjátékokat, a Gyűrűk urát, a Csillagok háborúja filmeket, velem egyetemben.) Megemlítettem neki, hogy az Excalibur valóban létezik, és milyen kevesen tudják. Méghozzá nem is oly messze, mert az olaszországi San Galganoban található. Ki hitte volna, igaz? :)




Nagyon egyszerű, klasszikus csokoládétorta, születésnapra sütöttem. Amiért mégis felteszem, az a krémje, ami szintén roppant egyszerű, mégis nagyon finom. A receptjét itt találtam. Egyébként a krém bármivel ízesíthető, amit csak szeretünk.

Hozzávalók a krémhez:
0,5 kg mascarpone (Isten áldja érte az olaszokat, imádom)
3 dl tejszín
10 evőkanál porcukor
40 dkg olvasztott étcsokoládé
2 evőkanál sötét, jó minőségű holland kakaópor
csipet só
és ízesítésként
1 narancs reszelt héja
5 csepp narancs illóolaj (100%-os, tiszta, természetes, én Aromaxot használok)
piskóta:
3 tojás
9 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 csipet só
1-2 csepp 10%-os ecet
0,5 teáskanál olívaolaj
és ezt 2-szer süsd meg (ha kakaóport teszel az egyikbe, liszttel együtt mérd a súlyát).




A piskótát ez alapján csináltam, 8 tojásból, de úgy, hogy a négy lapot külön sütöttem meg, eltérő kakaótartalommal. Ez volt a kiindulópont, de az én piskótám borzasabb lett, így nem olyan látványos. Utólag rájöttem, hogy elég lett volna két piskótát sütnöm, 3-3 tojásból, amiket kettévágva megkaptam volna a négy lapot. Az egyik kakaós is lehetett volna, és így váltakozva világos-sötét lapokkal is jó lett volna. Utólag mindig okosabb az emberlyánya, és hát a konyha nem az elméletről szól, hanem a gyakorlatról.
Egyébként nem szeretem a tortákat, de ez a csokikrém nagyonnagyon jó, például a klasszikus fatörzshöz is, de akár lúdlábhoz is.

2008. szeptember 13., szombat

Torta al limone - Citromos sütemény



Ne győzködd az agyadat. A hiba a valóságban van.  (grafitti)
Ezt az egyszerű, de nagyon finom, nagyon édes-citromos sütit Mamma blogján találtam:

Tegnap több tojássárgájából készítettem majonézt, így a fehérjék megmaradtak... Az eredeti recepthez képest annyit változtattam csak, hogy a mennyiségek felét vettem. Valamint nem vágtam le a tetejét, hanem hústűvel beszúrkáltam, még a tortaformában ráöntöttem a szirupot, és megvártam hogy kihűljön. Csak ezután vettem le az oldalát, és tettem át tálra a tortát.
Isteni finom, nagyon egyszerű. Köszönet a receptért!

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
250 g búzaliszt

150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db)
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja


A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.
Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.
Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz - ez 10-15 perc.
A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, a tetejét alaposan beszurkálom villával vagy hústűvel és ráöntöm a szirupot. A formában hagyom kihűlni-megszáradni kissé. Két-három óra elteltével kiveszem a formából, tetejét porcukorral díszítem.