Narancsos pecsenyekacsasült rizságyon

Nálunk régen, mikor még anyuéknál laktam, mindig narancsos kacsasült volt Szenteste az ünnepi fogás. Anyué egy kicsit bonyolultabb recept mint az enyém, de ez is van majdnem olyan jó. Azért csak majdnem, mert olyan narancsos kacsasültet senki sem tud a világon, mint amilyet anyu tudott sütni. Próbáljátok ki bátran, tényleg egyszerű és nagyon, nagyon finom. Különösen a kacsa alatt sült rizs, na az valami pazar. Négy főre fogom írni a receptet, bár most két főre sütöttem csak magunknak.

Hozzávalók 4 főre: 

• 6-8 db pecsenyekacsa comb (étvágy szerint) vagy 2 egész kicsi pecsenyekacsa (1 kg-os) szétbontva (a farhátjából lehet finom csontlevest főzni) 
• 2 narancs reszelt héja 
• 4 narancs leve 
• só
• 2 evőkanál olíva olaj vagy sima napraforgó olaj 
• 2 evőkanál méz (ne túl púposan, a narancs is édes) 
• 4 evőkanál világos szójaszósz 
• 1 teáskanál őrölt gyömbér 
• 1 evőkanál fehér- vagy vörösborecet 
• 40 dkg rizs 

A kacsacombokat megtisztítjuk, megmossuk és besózzuk. Egy tálban összekeverjük az öntetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoljuk a húst, lefedjük a tálat és hagyjuk állni egy órát a konyhapulton. Egy tepsit alaposan kikenünk az olajjal, és a megmosott rizst egy rétegben elterítjük az alján. A rizsrétegre fektetjük a kacsacombokat. A megmaradt páclét lemérjük egy mérőpohárban, és kiegészítjük annyi vízzel, hogy pontosan 9 dl legyen. A pácléhez adunk még egy kevés sót is, annyit, amennyit gondolunk hogy kell a rizshez. (Kalkuláljuk bele, hogy a szójaszósz is valamennyire sós.) Ezt a felhigított páclevet öntsük nagyon óvatosan a tepsibe úgy, hogy a rizs ne kavarodjon fel. Fedjük le alufóliával a tepsit, és 175 fokon süssük 2 órán át. Majd vegyük le a fóliát, a tepsit tegyük a harmadik felső rácshelyre és a sütőt állítsuk 210 fokra. Süssük így még 10-15 percig, míg szép piros lesz a kacsa bőre. Ha mindent jól csináltunk, a végén a kacsa omlóspuha lesz, a bőre ropogós, a rizs a hús alatt ragacsosan puha és valami hihetetlenül ízes, az alja pedig egy picit odapirul, amely rétegért konkrétan belharc fog kialakulni, hogy kinek mennyi juthat belőle. Jó étvágyat hozzá!

P.s.: adhatunk mellé almaszószt is, nem fogja elrontani. 

Ps.2.: amit ma sütöttem, az pont egy 1 kilós kis pecsenyekacsa volt, így nem lett túl zsíros az étel. Ha vastagabb zsírréteggel rendelkező kacsát sütnétek, talán az az ötletem, hogy a pácolás után érdemes lenne elősütni a combokat beirdalva a bőrét, így talán a felesleges zsír egy része ki tudna sülni belőle. 

P.s.3: csirkecombbal is működik a recept, annak elég 1 óra is alufólia alatt. (Sőt, sertésoldalassal is csináltam már, és isteni azzal is.)

Dán vajas keksz

Tudom, hogy az ünnepek még másfél hónap, de ennek a finom keksznek a receptjét addig talonba lehet tenni, s majd karácsonyra el lehet készíteni. Miért a dán vajas keksz? Mert mióta Agymenők fun vagyok, meg akartam kóstolni. És persze azért is, mert mikor az Agymenőkben emlegette Amy és Sheldon, utánaolvastam és kiderült, hogy a világ egyik leghíresebb keksze. Méltán.

Extrán vajas, extrán omlós, nagyon finom. Egyébként a bolti árának is utánanéztem most, kilója öt és tíz ezer forint között mozog. Lemértem a kisült kekszeket, pontosan fél kg lett, a bekerülési költsége így itthon sütve egy kiló dán keksznek durván számolva is kettő ezer forint.

Hozzávalók 50 dkg kekszhez:

• 20 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 10 dkg porcukor 
• 3 csomag vaníliás cukor (vagy vanília rúd kikapart magjai vagy esszencia)
• 4 gr finomszemcséjű só (kb. egy csapott mokkáskanálkányi)
• 1 szobahőmérsékletű tojás
• 30 dkg BL55-ös finomliszt
• kristálycukor szórás a tetejére (el is hagyható, de ha van nagyobb szemű kristálycukrunk, jól mutat rajta)

Gyújtsuk be a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütésre.

A vajat kézi robotgéppel habosítsuk fel kissé, majd keverjük hozzá a cukrokat is, a sót is, és habosítsuk ki a vajat a cukorral is. Adjuk hozzá a tojást, azt is habverővel keverjük jól el a vajjal. Majd fakanállal keverjük hozzá a lisztet is. Eleinte úgy tűnhet, hogy morzsás marad, de nem. Egyébként én nem maceráltam a fakanállal, kézzel dolgoztam össze a liszttel a tésztát.

Ezután vagy habzsákba töltjük, vagy olyan nyomos-kattogós szerkentyűbe, és tetszés szerinti kekszeket formázunk a nagy gáztepsire a tésztából. Lehet egyszerűen csak diónyi golyókra is formázni, aztán egy vágott pohár aljával kissé rányomva megmintázni. Egyébként ez az adag pont kifér egy tepsire. Ha gondoljuk, sütés előtt megszórhatjuk kristálycukorral is a kekszek tetejét.

Körülbelül 10-12 percig sütjük a kekszeket. Ha kihűltek, akkor szedjük fel csak őket a tepsiről, mert melegen kissé még lágyak. Sütis dobozban korlátlan ideig eláll, de nem fog, mert valahogy villámgyorsan se hírük, se hamvuk nem fog maradni... Egy csésze kávé vagy tea mellé csodás kísérő.

Tipp: a vajat a konyhapulton hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, ne mikrózzuk.

Tipp2: sóból kell ennyi, nem elég egy csipet, mert a só hozza ki a vaj, a vanília, a cukor ízét. Kóstoljuk a nyers tésztát, úgy be tudjuk tökéletesre állítani a só menyniségét.

Cinnamon Rolls - amerikai fahéjas csiga

"Cinnamon Rolls", azaz egy klasszikus amerikai süti: fahéjas tekercsek. Szülinapi buliba megyünk (ha el nem mos minket az Esőisten haragja), és az ünnepelt közölte pár héttel ezelőtt, hogy neki nem kell semmilyen csilivili torta, neki csakis ez a fahéjas tekercs kell. Mondtam oké. Egyszer vittem szintén hozzájuk valami buliba, azóta emlegetik, hogy ez milyen isteni. Na de ezzel mindenki így van, aki akár csak egyszer is kóstolta. Súlyos függőséget okoz! És ha engem kérdeztek, a kakaós csiga a nyomába sem érhet. 

Hozzávalók egy 36-szor 24-es tepsihez:

• 70 dkg liszt
• 10 dkg kristálycukor
• 7 gr só
• 4 dkg élesztő
• 5 cl étolaj
• 2 tojás
• 2,7 dl langyos víz

a töltelékhez:

• 5 dkg olvasztott vaj
• 25 dkg kristálycukor
• 3 tk őrölt fahéj

a tetejére:

• 15 dkg görögjoghurt
• 3 dkg porcukor

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral a robotgép keverőtáljában, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és jól kidagasztattam a géppel. Hagytam kelni letakarva, és mikor 2-3-szorosára nőtt, kiborítottam a pultra és átgyúrtam. Ha ragadna, kevés liszttel meg lehet szórni. Letakarva pihentettem még egy negyed óráig, aztán kinyújtottam egy jó nagy téglalappá, körülbelül 40-szer 70-es lett. Ilyenkor már érdemes alálisztezni, hogy ne ragadjon a pultra. Megkentem a vajjal, és megszórtam a fahéjjal kevert kristálycukorral. Feltekertem a hosszabik oldala felől, és 15 darabra vágtam egy cérna segítségével. Érdemes előre bejelölni a darabokat, így biztosra mehetünk, hogy pont anyni darab lesz, amennyi elfér a tepsiben. Olyan 4-5 cm vastag rollnikra kell szelni körülbelül.

Szilikonos papírral bélelt tepsibe sorakoztattam a csigákat, letakartam és 15-20 perc kelés után bekapcsoltam a sütőt 190 fokra, alsó-felső sütésre. Vagyis ha szépen megkeltek a csigák, ez ebben a meleg nyárban max. ennyi idő, télen több. Mikor bemelegedett a sütő, betettem sülni az alsó rácshelyre 30 percre. Mivel viszonylag sok cukor van a tésztájában, a 15.-20. percnél letakartam a tetejét egy sütőpapírral, hogy ne süljön túl.

Mikor elkészült, azon forrón megkentem a cukorral elkevert joghurttal. Valamint kivettem a tepsiből, az oldalairól lehajtogattam a papírokat, hogy könnyebben hűljön, ne fülledjen be a sütemény. 

Tipp: mindenképpen érdemes szilikonos papírral bélelni a tepsit, mert a süti aljára rákaramellizálódik a fahéjas cukor. Valami isteni finom így, viszont ha nincs alatta papír, akkor ráragadhat a tepsire.

Tipp2: eredetileg kevés tejjel higított, cukrozott mascarponét kennek a süti tetejére, de nekem így joghurttal jobban ízlik.

Tipp3: a receptben nyugodtan felcserélhető a langyos víz langyos tejre, az étoalj olvasztott langyos vajra. Én mostanában spórolok a vajjal, tejjel. Ugyanolyan finom egyébként a két verzió.

Gombócos káposzta

Egy savanyú káposztás finomság, amit húsvétra is megfőzhettek a sonkafőzés után, vagy ha a levet elteszitek a fagyasztóba, akkor utána is bármikor sorra kerülhet, mert a sonka főzőlevével valami isteni lesz ez az étel. Akkor füstölt hús nem is kell bele, elég ha friss oldalassal vagy dagadó darabokkal főzitek.

 

Megdinszteltem két nagy fej vöröshagymát olajon egy kislábosban. A darált hús 65 dkg volt, ahhoz adtam a dinsztelt hagyma 1/3-át körülbelül, és egy nagy gerezd fokhagymát pépesítve, valamint sót, őrölt borsot, pirospaprikát és olyan 25 dkg jól átmosott rizst. Két kicsit tojás ment még a gombócba és 1 dl víz, hogy ne legyen túl kemény a gombóc. 

Egy nagy fazék aljára csurgattam kevés olajat, rátettem a füstölt oldalascsontokat, erre a savanyú káposzta felét, amit kissé átmostam, mert jó savanyú volt. Az összes savanyú káposzta olyan 50-60 dkg volt. Erre ment a maradék dinsztelt hagyma, 3 teáskanál sűrített paradicsom. Aztán a húsgombócok, végül a savanyú káposzta másik fele. Felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepte, kissé sóztam (óvatosan, mert a füstölt is enged ki sót), valamint egy púpos teáskanál házi édes annát is adtam hozzá, illetve 2 teáskanál őrölt pirospaprikát is. Lehetett volna tenni bele egy babérlevelet is, de a káposzta erősen babéros volt, így azt nem tettem bele. Forrás után lefedtem és kis lángon olyan 50 percig főztem. Ez olyan 5 fős adag cirka. 

Lazacpástétom házilag füstölt lazaccal

Vettem egy szelet lazacot karácsonyra - olyan 20-25 dkg volt -, amiből krémet készítettem. Hogy ez milyen isteni lett! Az az igazság, hogy a fene veszi meg a 18 ezer forintos kilós áru füstölt lazacszeleteket, szóval gondoltam, megoldom én ezt sufnituninggal is... Meg így a krém 90%-ban lazac és csak 10-ben krémsajt, míg ha füstölt lazacot vettem volna, ez épp fordítva lenne ugyi. 

 

A lazacot sütés előtt 20 perccel besóztam. Aztán kevés olajon körben kérget sütöttem rá, majd egy wokból házi füstölőt csináltam: kibéleltem alufóliával, szórtam bele kb. 3 evőkanál rizst, 3 babérlevelet, és egy fél citromot, erre jött a rács, erre a lazac és lezártam, amennyire tudtam szintén alufóliával. Gázra tettem, olyan 2 perc után már füstölt is. Kis lángra szelidítettem a gázt és 10 percig hagytam füstölődni, majd még 20 percig a láng lezárása után hagytam lefedve. Csak enyhén lett füstös, de épp így akartam. 

 

A lazacszeletről eltávolítottam a bőrét és kézzel darabokra szedtem. Könnyű volt, finom szaftos maradt a lazachús belseje. Adtam hozzá egy Spáros tubusos-kinyomós snidlinges sajtot, úgy egy púposabb evőkanálnyi mascarponét, frissen aprított kaprot és egy negyed gerezd sóban eltett marokkói citromnak a lemosott, sótalanított héját jó apróra vágva és pár csepp citromlét. Ó, és egyetlen, nagyon pici csipet cukrot. Villával krémesre kevertem és készen is volt. Pazarfinom. 

 

Levelestészta-kosárkák: a leveles tésztából egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket vágtam, szilikonos papírral bélelt nagytepsire raktam, és lekentem tojással őket. Aztán ugyanennyi kört vágtam ki szintén az 5 cm-es pogácsaszaggatóval, de ezeknek a közepét is kiszaggattam egy 3 cm-es pogiszaggatóval. Így létrejött egy 5 cm-es körgyűrű, 3 cm-es lyukkal a közepén. Ezeket a gyűrűket ráfektettem a tojással megkent körökre, és ezeket is lekentem tojással. Előmelegített, 180 fokos sütőben 15 percig szép prosra sütöttem. Amikor kihűltek, a közepüket benyomtam vigyázva, hogy a talprész egyben maradjon. Így kis kosárkák lettek, amibe bele tudtam tölteni a lazackrémet.

 

Ez a krém egyébként tökéletes pirítóssal is! Sőt, ha nem akartok vacakolni a füstöléssel, a sima vajon átsütött lazaccal is tökéletes lesz.

Ízletes-füszeres sült pulyka alsócomb

Tudom, Márton nap közeleg, de sajnos, a libahúst én egyáltalán nem tudom megenni. De sütöttem tegnap finom pulyka alsócombot, amit ha nem is Márton-napra, de például akár a karácsonyi asztalra szívből ajánlok.  

Asszem bébipulyka lehetett, mert egyrészt fele akkora volt, mint egy normál pulykacomb, és nagyon hamar omlós-puhára sült (látszik is, hogy leomlott a csontról), valamint csak egy szálka volt benne. Az öregebb pulykacombban legalább 8-10 szálka van. Mondjuk engem nem zavar, mert ha nagyon puhára sül, simán kihúzható. 

A combot megtisztítottam, besóztam alaposan. Csináltam egy keveréket 1 evőkanál mustárból, 1 mokkáskanál sűrített paradicsomból, 1 fél evőkanál olajból. Ehhez adtam egy mokkáskanál pirospaprikát, cayenne borsot, sima borsot, 1 teáskanál gyömbérport, fél evőkanál kristálycukrot (lehet mézet is), egy teáskanálnyi mozsárban porrá őrölt koriandermagot és 1 teáskanál világos szójaszószt. Ezzel kentem be alaposan a combot. 

A sütőtálat kiolajoztam alaposan, szórtam a hús alá egy pici vöröshagymát, egy nagy gerezd fokhagymát lapokra vágva, 3-4 szem szegfűborsot, és felöntöttem úgy fél-egy deci száraz fehérborral. Ezt is picit sóztam, és alufóliával lefedve 160 fokon sütöttem 2,5 óráig. Nagyon finom ízletes és vajpuha lett. A saját házi málnalekvárommal, és a hús visszamaradt isteni szaftjával meglocsolt burgonyapürével ettem.

Kifejezetten illik mellé valamilyen fanyarabb lekvár, például málna, ribizli, vörösáfonya, meggy. Ha elegánsabban köríteném, hercegnő burgonyát adnék mellé. De a párolt sima vagy mazsolás rizs megszórva pirított mandulaforgáccsal is tökéletes lenne hozzá.

Whiskey-s pecsenyekacsamáj krém

Régen csináltam már májat, és ma megint volt a piacon kacsamáj, ami olcsóbb és szerintem finomabb, mint a csirkemáj, szóval vettem belőle, és úgy döntöttem, vacsorára májkrémnek pont tökéletes lesz. (Cica is örült, májfüggő a drágám...) Mivel a heti kártyapartinkra a többiek szoktak hozni valamilyen röviditalt, így most van a spájzomban egy üveg skót whiskey. Nem átallottam egy keveset beletenni a májkrémbe. És milyen jó benne! 

 

Hozzávalók: 

• 40 dkg pecsenyekacsamáj
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 3 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• 1 púpos evőkanál majoránna
• 2 cl whiskey
• 4 cl 2,8-as vagy 3,5-ös tej
• A tetejére: 5 dkg vaj. 

A májat megtisztítottam. A vaj és olívaolaj keverékén a félfőre vágott vöröshagymát, és a szeletekre vágott fokhagymát kevés sóval megdinszteltem, erre jött a máj, amit fehéredésig nagy lángon sütöttem, aztán megkínáltam a whiskeyvel, és meg is gyújtottam, vagyis flambíroztam. Majd közepes lángon sütöttem tovább a fűszerekkel: sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával olyan 15 percig, vagyis amíg a máj teljesen átsült. Mikor készen volt, azon melegében botmixerrel krémesítettem, közben hozzáadva a tejet is. Végül tálkába tettem, a tetejére olvasztott vajat öntöttem, kicsit megdíszítettem, és mikor meghűlt, hűtőben kidermesztettem. Isteni finom és krémes. Talán életem eddigi legfinomabb májkréme lett.

Cordon bleu

Vannak ételek, amiket nagyon szoktunk szeretni, de vendéglőkben nem ajánlott rendelni őket. Ilyenek például a bolognai, a hortobágyi palacsinta, a pasta carbonara, a sima rántott hús, vagy amiről most esik szó: a cordon bleu. Ami nem gordon bleu... Már ott kezdődik ennek a finom fogásnak a bántalmazása, lefokozása, hogy mennyi étlapon látom rosszul írva. A cordon francia szó, szalagot jelent, a bleu pedig kéket. Vagyis az étel neve kék szalag. Ami egyébként régen éppenpont a kiválóságért járt: a francia Chivalric Order of the Holy Spirit (Szentlélek Lovagrend) nevű rend egyik kitüntetése volt. Később a „cordon bleu” kifejezés a gasztronómiában is meghonosult, és változatlanul a kiválóságot képviselte. Hát, kerekszép hazánkban azt hiszem, kevés szakács nyerhetné el.

 

A cordon bleu nagyon finom tud lenni, de csak ha jól van elkészítve. Így hát itthon magam csinálom, bár elég ritkán. Ezért nálam akár  ünnepi fogásként is szóba szokott jönni. 

Az eredeti borjúhússal készül, de ahogy egyre népszerűbbé vált az idők folyamán, a borjúhús lecserélődött sertés-, csirke- vagy pulykahúsra. Én sertéshúsból szeretem, a karaj, vagy méginkább a szűzpecsenye a legjobb hozzá. Szárnyasok esetében pedig a mellehús.

Hogy lehet elrontani? 📌Nem jó húst választunk. Például nem készíthető sertéscombból, mert rágós lesz és íze sincs olyan jó, mint a karajnak, vagy a szűzpecsenyének. 📌Nem jó fajta sonkát - valódi érlelt, vagy füstölt sonkát -, sajtot töltünk bele, hanem valami olcsó gépsonkát, csak trappistát, abból sem a jobb minőségűt. Sonkából lehet gépsonkát is használni, vagyis szendvicssonkát, ha az jó minőségű. 📌Érezhetetlenül kevés töltelék kerül a húsok közé. 📌Bolti panírral dolgozunk, egy jó házi szemlemorzsa helyett. 📌A sütést elrontjuk: túl nagy lángon sütjük, így nem sül át, viszont a panír megég rajta, vagy túl lassan sütjük, így kiszárítjuk.

A hozzávalóit nem érdemes pontosan megadni, mert bármely alkatrész szabadon választható: a hús fajtája is, lényeg, hogy 📌a sertés hús legyen finoman megklopflova, a csirkét, pulykát nem kell, csak megfelelően vékonyra szelni. 📌Találjuk el a besózását a húsnak, ha túl sós sonkát választunk, vigyázzunk a sóval. Ugyanez igaz a sajt töltelékre is. Ami lehet füstölt sajt, mozzarellaféle, de bármely ízesebb sajt is: parmezán, gouda, cheddar, stb...

📌Ha lehet, házi morzsát használjunk. Pankót nem, szerintem a normál méretű morzsa áll jól neki. 📌Bő zsiradékban süssük, akkor tud szépen, egyenletesen és úgy sülni, hogy nem szívja tele magát a zsiradékkal. 📌Közepes lángon sütjük, nem kell lefedni. 

📌A legtöbb vendéglátóhelyen tekercs formára készítik, nem szükséges. Sokkal jobban és könnyebben tölthető, ha két sima szelet hús közé kerül a töltelék. Valószínűleg az eredeti is így készült, nem tekercsként. Ha nem vagyunk profik (én sem vagyok az), akkor nyugodtan használjunk hústűket a szeletek összetartására, mert mikor kisültek a finom husikák, utána úgyis könnyedén el tudjuk őket távolítani. Körete bármi lehet, ami kedvünk szerint való. 

Raffaello szelet

Tulajdonképpen ez a kijevi krémes, csak kókusszal. De épp olyan ízélmény, mintha raffaellot ennénk. Habkönnyű, nagyon fini sütemény.

 

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg hideg vaj (margarin)
• 6 dkg porcukor
• 10 gr sütőpor
• 1,5 evőkanál tejföl
• 3 db tojás sárgája
• 1/2 mokkáskanál só

a habhoz:

• 3 tojás fehérje (nálam most 5 tojás fehérje, mert volt 2 db pluszban a hűtőmben)
• 15 dkg kókuszreszelék (ha 5 fehérjével csináljátok, akkor 20 dkg)
• 22 dkg kristálycukor
• egy csipet só

a krémhez:

• 2 tasak vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 2 vaníliás cukor
• 15 dkg szobahőmérsékletű vaj (margarin)
• 20 dkg porcukor

A krémmel kezdünk, mert míg a tészták sülnek, a krém ki is tud hűlni. A pudingporokat a vaníliás cukrokkal a szokásos módon megfőzzük, majd hidegvízfürdőbe tesszük a mosogatóba. Időnként megkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg.

A vajat habosra keverjük a cukorral, és ha kihűlt a puding, robotgéppel összedolgozzuk őket.

A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, sütőporral, cukorral, és a kockákra vágott vajat elmorzsoljuk benne. Majd szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgákat a tésztába tesszük. A liszthez adjuk a tejfölt is, és tésztává gyúrjuk. Szép sima, könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Három egyenlő részre osztjuk, és téglalap alakra kinyújtjuk. Olyan 22-24-szer 30-32 cm-esre. Vagyis jó vékonyra, körülbelül 1-2 mm vastagságra. Majd a fehérjékbe egy csipet sót teszünk, és elkezdjük kézi robotgéppel felverni habbá. Ha már félig felverődött, hozzáadjuk a kristálycukor felét, verjük tovább, mikor már jó kemény habos, hozzáadjuk a cukor másik felét is, és még tovább verjük. Végül jó kemény habnak kell lennie, mint a habcsóknál. Az első kinyújtott tésztát szilikonos papíros nagytepsire tesszük, rákenjük a kókuszos hab harmadát, és előmelegített, 155 fokos sütőbe tesszük 15 percre. Közben kinyújtjuk a második tésztát is, szilikonos papíros nagytepsire tesszük, megkenjük a hab második harmadával. Ha kisült az első, mehet be a második lap, közben előkészítjük a harmadik tésztalapot is az előzőekhez hasonlóan. (Ha az egyik nagytepsink mélyebb, akkor annak a hátoldalán süssük a lapot.) Ha kisült a második lap, betesszük az utolsót is sülni.

Ha kihűltek a lapok, megkenjük őket a krémmel, amit felezni kell, hiszen három lapunk van, vagyis két réteg krém kerül a lapok közé. 

Körülbelül 4-6 órára hűtőbe tesszük fogyasztás előtt, hogy a krém megdermedhessen kissé. 

Tipp: ezt a sütit tehát csinálhatjuk darált dióval, vagy lehéjazott, darált mandulával is.

Nehéz sós teasütemény

Hát én most nem akartam aprósütit sütni, de így jártam. Nagytakarítunk, és a hűtőpucolás előkerített egy hete lejárt mascarponét. Megkóstoltam, semmi baja nem volt, de krémbe már nem tettem volna bele, ellenben pogácsafélékben még tökéletesen jó tud lenni minden ilyen épplejáratos tejföl, joghurt, vaj. Meg amúgyis, nem szeressük a linzereket, száraz édes aprósütiket, ellenben a sósakra szívesen rájárunk.

Ezt a fajtát most csináltam először, de nem utoljára. Jelen pillanatban ő lett a kedvencem, mert nevével ellentétben csöppet sem nehéz, hanem porhanyósan, szájbanolvadósan könnyű, a sok vajtól extrafinom, és hetek múlva is ugyanúgy élvezhető, mint frissen. De úgysem éri meg azokat a heteket... A receptet TT Konyháján találtam, köszönetem. (Érdemes a sütijei között szétnézni, szuper ügyes a srác.)

 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg szobahőmérsékletű vaj (vagy margarin)
• 3 db tojás sárgája + 1 a kenéshez (én tejjel kissé higítottam, mert kevés lett volna az egy sárgája)
• 1,5-2 dl habtejszín (az enyémbe ehelyett 25 dkg mascarpone került)
• 2 csapottabb teáskanál só
• a szóráshoz: lenmag, szezámmag, köménymag, fekete szezámmag, tökmag, mák

A robotgép táljába tettem az átszitált lisztet, elkevertem a sóval, a vajat kockázva szintén a tálba tettem, csakúgy, mint a 3 tojás sárgáját. A dagasztókarral porhanyósra kevertettem, majd belekerült a mascarpone is. Mikor nagyjából összeállt a tészta, deszkán simára gyúrtam, folpackba csomagoltam, hűtőbe tettem 1 órára. Ha nem kinyújtva teszitek hidegre, mint TT a videóban, figyelni kell, nehogy túl sokáig bent hagyjátok, mert a sok vajtól kőkeményre szilárdul a tészta, és nem lehet dolgozni vele. Szóval épp akkor kell kivenni, mikor kissé már megkeményedett, de még nyújtható.

Kivettem a hűtőből, a sütőt bemelegítettem 180 fokra, alsó-felső sütésre. A tésztát kissé lisztezett deszkán kinyújtottam 1 cm vastagra, lekentem a tojássárgájával, villával meghullámoztam a tetejét, majd kb. 5-6 cm széles csíkokra vágtam. Itt lehet variálni, hogy minden csíkot más maggal megszórni, de nálunk - az az igazság -, a köményes mindent visz, szóval én nem variáltam.

Ezután a csíkokat kis rudakba vágtam, szilikonos papíros tepsire sorakoztattam, és az előmelegedett sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Tipp: lehet sajttal is megszórni a tetejét, de szerintem ha vajjal dolgoztok, fölösleges, mert így is van egy kis sajtos beütése a vajtól, és ahogy ráolvad a sajt, az olyan nyúlóssá tud válni másnapra, míg a magokkal porhanyós-ropogós marad.

Wellington szüzpecsenye

A múltkorában nagyon szép és akciós szűzpecsenyéket vettem. Az egyikből rántott hús készült, a másikat pedig most wellington-módra készítettem el.

 

Hozzávalók:

• 1 szűzpecsenye
• 25 dkg barna csiperke
• 1/2 marék szárított vargánya (vagy kevés fagyasztott szegfűgomba vagy rókagomba)
  
• só, bors,
• 1 mk. kakukkfű
• 1 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 tk. olaj
• 3 tk. (nálam magos) mustár 
• 15 dkg jó minőségű, vékonyra szeletelt sonka (ne az a magyarosan túlfüstölt, túlsózott fajta legyen, inkább fekete-erdei, pármai, spanyol vagy prágai típusú, vagyis nem füstölt, hanem érlelt - vagy még a szeletelt bacon is jó, az nem erősen füst-ízű)
• 1 csomag leveles tészta
• 1 tojás a kenéshez
• és nem kötelező, de én éjszakára tejbe áztattam a húst

A vargányát beáztattam kevés vízben. Mikor megpuhult, kicsavartam és a többi gombával együtt ledarátam cutterben, majd egy teáskanálnyi olvasztott vajon sóval, borssal, kakukkfűvel addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte, a legvégén pedig átfuttattam még benne egy gerezd zúzott fokhagymát, hogy épp csak kapjon hőkezelést, és elveszítse a nyers jellegét. Félretettem, hagytam kihűlni.

A húsról lemostam a tejet, papírtörlővel szárazra töröltem. Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá úgy meglehetősen, és a vaj maradékán plusz egy teáskanál olajon körbepirítottam, de úgy rendesen. Igazán pirult lett, a vaj közben megkaramellizálódott, ettől a hús kapott egy kis füstös jelleget, mintha faszénen sült volna. Miután kivettem a serpenyőből, mustárral körbekentem.

 

Egy folpack darabot kiterítettem a konyhapultra, beterítettem sonka szeletekkel, rákentem a gombapépet, rátettem a húst és feltekertem. A folpack két végét megcsavartam, hogy szoros henger legyen. Itt fagyasztóba kellett volna tenni legalább másfél órára, de siettem, így azonnal beletekertem a leveles tésztába is. Kissé ki is repedt az egyik oldala, de az ízén nem változtatott, nagyon finom lett így is. Egy tepsit kivajaztam, beletettem a húscsomagot, megdíszítettem a tetejét a tészta leeső darabjaival, lekentem tojással és előmelegített, 190 fokos sütőben alsó-felsőn 30 percig sütöttem. Kivétel után pihentettem 10-15 percig, mielőtt felszeltem. Vajas zöldborsóval, sárgarépával és burgonyapürével tálaltam.

Gordon Ramsay-t megnézetem a jutyúbon előtte, a technika végett. 

Bélszínből csak akkor érdemes elkészíteni, ha érleltet kapunk, ami nálunk Magyarországon nincs. Legalábbis egészben nincs. Valamint szerintem a szárított vargánya nagyon kell bele, ahogy a vaj sem kihagyható, ad egy olyan plusz fergeteges ízt, amit semmilyen olaj nem tud adni. Köretként a vajas párolt zöldségek illenek hozzá igazán, a burgonyapüré is passzol, de egy rafinált friss salátával is el tudom képzelni.

Narancsos kacsasült

És most közzéteszem a család legtitkosabb, legimádottabb karácsonyi sültjét, ami nélkül nálunk nem lehetett ünnep. Anyukám karácsonyi narancsos kacsasültje. 

 

 

Hozzávalói 6 főre: 

• személyenként 1-1,5 kacsacomb (étvágy szerint), 
• 6 db narancs leve, 
• 2 narancs reszelt héja, 
• 2 dl száraz, kifejezetten testes, sötét színű vörösbor (pl. pinot noir, shiraz), 
• 2 teáskanál mustár, 
• 5 szem összetört szegfűszeg, 
• 2 szem szegfűbors, 
• só, 
• 1-2 evőkanál kacsazsír, 
• frissen őrölt bors, 
• 2 teáskanál kristálycukor, 
• 50 dkg rizs, 
• 1-2-3 alma. 
• Plusz: almaszósz vagy sült almák. 

A kacsát alaposan meg kell tisztítani, aztán fűszerezve (só, őrölt bors) egy serpenyőben kacsazsíron elősütni. Aztán fűszerezett vízben puhára főzzük a combokat: a főzővízbe teszünk 1 dl vörösbort, sót, 2 szegfűszeget, 1 szegfűborsot, reszelt narancshéjat és 2 narancsnak a levét. Mikor puha a hús, kivesszük a darabokat és félretesszük egy tálba. Érdemes leszedni a zsírt a víz tetejéről, mert kacsától függően igen vastag zsírréteg is lehet a főzővíz tetején. 

Elkészítjük a rizs párolólevét, ami a maradék narancsok a levéből, maradék kacsafőzővízből, mustárból, 1 dl vörösborból, cukorból, reszelt narancshéjból, 3 szem szegfűszegből, 1 szegfűborsból és őrölt borsból áll. Sózzuk is természetesen. Annyi vizet adunk még ehhez a léhez, hogy a kimért rizsnek súlyban a duplája legyen összesen. Tehát az 50 dkg rizshez összesen egy liter legyen a rizspáclé. Aránya pedig úgy alakuljon, hogy a narancslé, kacsafőzővíz, bor keveréke kb. 60-40 % legyen a vízzel. Az sem jó, ha túlízesítjük a rizs főzővizét. 

Egy tepsi alját kizsírozzuk a főzővízről lemert zsírral, erre terítjük rá a megmosott rizst. Ráhelyezzük a hámozott, cikkekre vágott almát, kacsadarabokat, majd finoman ráöntjük a fűszeres-narancsos lét úgy, hogy ne kavarodjon fel a rizs. Alufóliával lefedjük, és kb. 170 fokos sütőbe helyezzük. Egy és negyed órán át pároljuk (a rizs miatt), majd a fóliát levéve róla szép pirosra sütjük a kacsadarabokat. Ha nem lenne a sütés végére tökéletesen puha a rizs, akkor a kivett, kész ételt még egyszer fóliázzuk le, és hagyjuk alatta 20 percig. A gőzben be fog puhulni a rizs. Almaszósszal vagy sült almával tálaljuk. 

A rizsnek valami elképesztő szép lilás-rózsaszínes színe lesz, és az íze... mennyei. Én nem szeretem a rizst (rossz kínai lennék), de a narancsos kacsa alatt sült rizs a világ egyik legfinomabbja. Még egy hozzáfűzés: ne sajnáljátok a sót. Túlsózni sem bíztatlak benneteket, de ha nem kapja meg az étel a kelló sómennyiséget, nem jönnek elő az ízei. 

(A kép a netről van, mert sosem fotóztam le, mindig Szenteste ettük, és hát villanyfénynél nem lehetett normális képet lőni róla.)

Extra ropogós-porhanyós snack falatok

 

Hozzávalók:

A tésztához

- 60 dkg liszt

- 15 dkg hideg vaj

- 15 dkg hideg zsír

- 3 tojás sárgája

- 13 gr só (nálam parajdi)

- 1 kis poharas joghurt vagy kefír (15 dkg)

- 1 dl tej

- 1 zacskó sütőpor

A tetejére:

- 1 kisebb felvert tojás a kenéshez

- magok a szóráshoz: lenmag, szezámmag, tökmag, mák, köménymag, fekete köménymag

- vagy reszelt sajt

 

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, elmorzsoljuk benne a zsírt és a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a joghurtot, tejet és tésztává gyúrjuk. Akkor jó az állaga, ha kissé lágy, de elválik az edény falától és a kezünktől is. Nem kell túlságosan megdolgozni a tésztát, mert akkor nem lesz porhanyós, ha túlgyúrjuk.

Tegyük fél-egy órára hűtőszekrénybe folpacka csomagolva. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki négyzet alakúra és egy cm vastagságúra. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre.

A tészta tetejét kenjük meg a felvert tojással, és vágjuk pizzavágóval 3-4 cm-szer 3-4 cm-es kockákra. Hagyjuk egyben a kinyújtott, darabolt tésztát a deszkán, és szórjuk meg soronként a tetejét a különféle magokkal. Tegyük tepsibe őket, majd a sütőbe alulról felfelé számolva a harmadik rácshelyre. Húsz percig süssük.

Ez a mennyiség pont kifér két nagy gáztepsire.

Nagyon porhanyós, ropogós és könnyű tészta. Mindenképpen süssétek meg ezt a mennyiséget - így is kevés lesz, mert szinte azonnal el fog tűnni, annyira jó. Nem a varázsgömböm mondja, hanem a tapasztalat.

Frissen sütve a legfinomabb, de másnap is jó. (Bár úgysem éri meg a másnapot...)

Ha minivirsliket vennétek, szerintem ezzel a tésztával be is lehet göngyölni, mert annyira könnyű és ropogós, porhanyós, mint a leveles tészta. Csak akkor én fele ilyen vastagra nyújtanám ki, csak maximum fél centisre, és olyan 8-szor 8 centis kockákra vágnám, a virslit pedig átlósan középre tenném, úgy göngyölném, és így guszta kis kifliket kapnék. Be is lehet a tészta belsejét kenni mustárral, ketchuppel, és göngyölés, tojáskenzécés után meg lehet szórni szezámmaggal.

Szerencsehozó malackát is lehet csinálni belőle. Kell két pogácsa szaggató: egy nagy és egy egészen kicsi kétszer. A nagy lesz a fej, a kicsi az orr, és mégegy kicsi félbevágva a fülek. Szemnek kell két szem bors. A nagyra tesszük a kicsit, elcsúsztatva lefelé, fölé jön a két szem bors szemnek, a másik kicsit félbevágjuk, ezek lesznek a fülek. Megkenjük tojással, és már sülhet is a malacka. :) 

Almával, hagymával sült mézes oldalas

Volt öt darab kissé összeaszott almám a gyümölcsös tálban, sajnáltam kidobni. Az oldalast meg már előtte kivettem a fagyasztóból, szóval kombináltam a kettőt és nagyon finomra sikeredett. A hús olyan 70-80 dkg volt, három főnek elég leves után. Az almákat meghámoztam, negyedeltem és kivágtam a magházakat. Két közepes fej vöröshagymát szintén megtisztítottam. A húst megmostam, a csontok mentén daraboltam és jól besóztam. Egy tálkába tettem 3 evőkanál mézet, abba pedig 1 teáskanál őrölt gyömbért, egy teáskanál édesnemes pirospaprikát, egy teáskanál mozsárban frissen összetört koriandermagot. Jól elkevertem a fűszereket a mézzel és az oldalasdarabokra kentem. A tepsibe félkaréjokra vágtam a hagymákat, dobtam még rájuk pár száraz zsályalevelet is. (Ha nincs az sem baj, vagy helyettesíthető babérlevéllel.) Rátettem a húst a hagymára, közéjük pedig az almadarabok jöttek. Aláöntöttem úgy másfél deci száraz rozébort, lefedtem alufóliával és előmelegített, 160 fokos sütőben 2 órát sütöttem, majd levettem a fóliát és teljes fokozatra állítva a sütőt, addig sütöttem, míg szép pirosra sültek a húsok. Arra ügyeljetek, ha elkészítitek, hogy maradjon alatta kevés szaft, nehogy odaégjen a finom alma és hagyma, meg hogy legyen mivel meglocsolni a köretet, ami akár lehet hajában főtt burgonya, vagy rizs, vagy puliszka. Zsiradékot nem is tettem rá, mert az oldalasból kisült épp annyi, amennyi kellett.

Kávés-kókuszos sütemény

Anyu szinte minden karácsonyra megsütötte ezt a sütit. Sajnos az ő receptjét nem találtam meg, de a neten megvolt több helyen is. Viszont változtatni kell rajta, mert az alja túl tömör és kemény, a krém pedig kevés ahhoz képest, amilyenre emlékszem. Azt a változatot írom le most, ahogy legközelebb csinálnám. Egyébként egy tömörgyönyör édességről van szó, az alja olyan, mint a bounty, a teteje pedig extra kávés és krémes finomság, pár falat elég is belőle.

Hozzávalók egy 37-szer 24-es tepsihez:

A tésztához:

• 5 tojásfehérje
• 20 dkg porcukor
• 15 dkg kókuszreszelék
• 4 dkg liszt
• csipet só

A krémhez:

• 2,5 dl főzött és kihűlt kávé
• 7 tojás sárgája
• 4 púposabb evőkanál liszt
• 25 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
• 22 dkg porcukor
• 25 dkg mascarpone
• csipet só
  

A tetejére a csokimázhoz:

• 5 dkg porcukor
• 2 púposkás evőkanál kakaópor
• 3 evőkanál víz
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj

 

Kibéleljük a tepsit szilikonos sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A fehérjéket a csipet sóval, és a porcukorral kemény habbá verjük, úgy, mintha habcsókot készítenénk: először felverjük habosra a fehérjéket, majd többször adagolva hozzá a porcukrot, jó kemény habbá verjük. Végül spatulával - vigyázva, hogy a habot ne nagyon törjük össze - hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a lisztet is. Beleöntjük a tepsibe, és kb. 20-25 percig sütjük. Maradjon szép világos.

A krémhez a sárgájákhoz adjuk a kihűlt kávét, a lisztet és kis lángon állandóan kevergetve sűrű krémet főzünk belőle. Nagyon vadul kell keverni, egyrészt hogy ne legyen csomós, másrészt hogy a sárgájából ne legyen rántotta, tehát túlfőzni sem szabad. Ahogy besűrűsödik, le kell venni a tűzhelyről, és hidegvízfürdőben kihűlésig kevergetni. Ha kihűlt, a vajat kézi robotgéppel habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a mascarponét is. Végül a kávés és vajas krémeket összekeverjük sé a kókuszos alapra simítjuk.

A kakaóport és a porcukrot felfőzzük a kevés vízzel (ha nem keveredik rendesen a sűrűség miatt, kevés vizet még tehetünk hozzá, csak óvatosan, ne higítsuk túl), majd levéve a tűzről, hozzákeverjük a vajat is. Amikor langyosra hűlt a máz, de még kenhető, elterítjük a krém tetején.

Legalább 8 órát pihentessük a hűtőben szeletelés előtt.

Omlós vaddisznógerinc aszaltszilvás pecsenyeszósszal és ribizlizselével

Kaptunk egy kiló nagyon szép vaddisznógerincet egy kedves ismerősünktől. Tegnap este kivettem a fagyasztóból és felöntöttem csurig jó zsíros, 3,6%-os tejjel, abban olvadt ki. Jót tett neki, egyrészt hihetetlenül omlósra és porhanyósra sült, másrészt a vadhúsra jellemző - általam annyira nem kedvelt - erős íze is eltűnt. Egyébként ha vadpörköltet főzök, akkor is mindig előáztatom így a vadhúst.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vaddisznókaraj csont nélkül
20 dkg mag nélküli aszalt szilva (az a krémes, nem túl száraz fajta)
1 közepes fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
1 púpos evőkanál mustár
1 púpos teáskanál magos mustár
3 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
1 dl víz
1 mokkáskanál koriandermag
1 kis darabka fahéjrúd
2 babérlevél
5 szem szegfűbors
1 evőkanál világos szójaszósz
ribizlizselé

A húst kivettem a tejből, és kissé lemostam. Jól besóztam, borsoztam, megkentem a mustár, magos mustár, méz keverékével és kivajazott tepsibe tettem, amit kibéleltem a vastag karikákra vágott vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, aszalt szilvával és a fűszerekkel. Aláöntöttem a bort, a vizet és lefóliáztam, majd előmelegített, 170 fokos sütőben 2,5 órát sütöttem. Kivettem, a fahéjrúd és a szegfűborsok kivételével mindent átöntöttem egy kislábosba, és jól elturmixoltam. Az aszalt szilva remekül sűrít, csodás mártás lett belőle. Még fel is kellett higítanom körülbelül a duplájára vízzel. Ízesítettem szójaszósszal és sóval még. A képen látszik is, milyen sűrű, még higíthattam volna rajta igazából. Egyben főtt burgonyával - burgonyafánkkal lett volna az igazi, de most az epém nem szerette volna - és ribizlizselével tálaltam. A ribizlizselé elengedhetetlen hozzá, fantasztikusan kiegészítette a mártás ízét a fanyarságával. Ha nincs ribizlizselénk a kamrában, még málnalekvárral tudom elképzelni vagy meggylekvárral, mindkettővel isteni lenne.

Míg újra felforraltam a szószt, addig visszatettem full hőfokra a húst a sütőbe, hogy kissé meg is piruljon. Elég neki 10 perc.

Körete lehet még a rizs vagy az angolok kedvelte yorkshire pudding, vagy a burgonyafánk vagy burgonya krokett. Ha nincs vadhús, marhából is készíthető, de vadból jobb.

Retro vaníliás krémtúró

A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.

A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.

Mogyoróvajas pöffeteg

Akciós volt a teszkóban a mogyoróvaj, gondoltam, ideje megkóstolni. Tádááám: mogyoróíze van. :)) Én kenyéren nem tudnám megenni, ahogy az amcsik szeretik - túl tömény -, viszont sütiben finom.

Hozzávalók 25 darabhoz:
22 dkg liszt
8 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
8 dkg mogyoróvaj
12 dkg cukor (egy része vaníliás is lehet)
0,5 dl tej
8 gr sütőpor
csipet só

a beforgatáshoz porcukor

Az enyémben ánizsmag is van, mert imádom, és nagyon jól illik a mogyoró ízéhez. De ízesíthetjük ezt a sütit például reszelt narancshéjjal, őrölt gyömbérrel, csillagánizzsal, szerecsendióval, durvára aprított földimogyoróval, csokicseppekkel vagy fahéjjal is akár, ezek mind jól illenének a mogyoróvajas ízhez.

A vajat kikevertem kézi robotgéppel a cukorral jó habosra, aztán a mogyoróvajjal is kevertem, meg a tojásokkal is, végül a tejjel is. Majd hozzákevertem spatulával a sütőporos lisztet is, és az ánizsmagokat is. Hűtőbe tettem 2 órára, majd begyújtottam a sütőt olyan 170 fokra. Kis gombócokat formáztam a tésztából vizes kézzel egy tálcára, végül a gombóckákat porcukorban alaposan meghengergettem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket egymástól olyan 10-10 centire, hogy legyen helyük a növekedésre. Tíz-tizenöt perc sülés elég is nekik.

Villámgyors és nagyon puha, repülősen könnyű, isteni finom. Azért is csináltam ilyen kis mennyiségben, mert ez nem az a fajta aprósüti, ami hetekig-hónapokig eláll egy dobozban, állagára és karakterében inkább olyan mint a mézes puszedli. Lefedve ez is eláll pár napig, de a legfinomabb frissen.

Katalán krém narancsosan

Ma van Vízkereszt napja. A farsang kezdete, s tudjuk, az a tobzódások időszaka: mind mulatságokban, csakúgy mint az evésben-ivásban. Talán legjellegzetesebb ételei ezeknek a téli hónapoknak az édességek, ezen belül is a fánkok tettek nagy népszerűségre szert. De nem csak ezt az olajban sült finomságot érdemes ilyenkor készíteni, hanem könnyebb desszertekkel is hódolhatunk a karnevál időszakának. Utána amúgyis jön a hosszú, megérdemelt böjt. 😏

Tegnap este valami édesre vágytam. De különösebb hozzávalók nem voltak itthon, viszont tojás mindig van a hűtőmben. Először madártejre gondoltam, de aztán beugrott a katalán krém, ami még egyszerűbb, és persze nagyon finom. Egyébként rájöttem, hogy a tojásos desszertek a kedvenceim: zabaglione, tiramisu, madártej, creme brulee. (Csokoládét sokszor hónapokig nem eszem egy kockát sem...) A katalán krém ezek rokona. Állítólag úgy született, hogy valami püspököt vártak apácák és elrontották a desszertet,  ami egy flan volt, s hogy mentsék ami menthető, tettek hozzá kukoricalisztet, és égetett cukorral palástolták ügyetlenségüket. A nyalánkság aztán oly sikeres lett, hogy spanyolhon-szerte nagy népszerűségnek örvend azóta is, pedig az eset valamikor a XIV. század előtt esett meg, mert a katalán krém már akkor is ismert édesség volt. Annyiban a farsanghoz is kapcsolódik, hogy Szent József emléknapján szinte kötelező desszert, s mely nap a tavaszforduló tájékára esik, vagyis tulajdonképpen a böjt végét jelzi.

No de e hosszú bevezető után következzék a rövid recept, mert egy végtelenegyszerű finomságról van szó.

Hozzávalók 4-5 tálkához:
4 tojás sárgája
2 dl tejszín
1 nagy narancs leve + annyi víz, hogy a tejszín, narancslé és a víz 6 dl adjon ki
1 narancs reszelt héja
1 fahéjrúd
csipet só
10 dkg porcukor
5 dkg kukoricaliszt
5 dkg kristálycukor a szóráshoz +
1 teáskanál fajéj

A tojássárgákat keverjük ki kézi robotgéppel jó habosra a porcukorral és a kukoricaliszttel. Közben forraljuk fel a tejszín, narancslé, csipet só, fahéjrúd, víz elegyét. Mikor forr, vegyük le a tűzről, és apránként keverjük hozzá a felvert cukros tojássárgákhoz. Majd tegyük vissza a tűzre, és kis lángon melegítve folyamatosan keverjük, míg besűrűsödik. De ne forraljuk fel, mert akkor sárgatúró lesz belőle. És ennyi lenne, töltsük kis tálkákba, lehetőleg szélesebb de lapos edénykékbe. Fogyasztás előtt szórjuk meg fahéjas kristálycukorral a krémeket, és konyhai lángszóróval karamellizáljuk a tetejüket. Óvatosan, mert lángolhatnak is. Régen állítólag felforrósított fém bilogszerűséggel égették rá a cukrot. (A sapanyol inkvizíció jutott eszembe, jájj 😑 )

Tipp: ezt a krémet sűríthetjük étkezési keményítővel is, vagy akár kukoricadarával is. Sok recept nem narancsos, hanem citromos és fahéjas, de most nekem a narancs ízéhez volt hangulatom. Nem csak tejszínnel, hanem tejjel is készíthető, viszont akkor csak a citrom vagy narancs reszelt héját használjuk, mert a savas levük kicsapja a tejet. A tejszínt viszont nem.

egy teljesen indokolt poszt a zsemlemorzsáról

Ezt most itten egy teljesen indokolatlan morzsás poszt - mondhatnám, de meg tudom magyarázni.

Úgy jártam karácsony előtt, hogy túrógombócot csináltam, és már pihent a tészta a hűtöben, mikor észrevettem, hogy elfogyott a zsemlemorzsám. És ilyen még soha nem fordult elő velem, mert mindig én készítem, vagyis soha nem kényszerültem arra, hogy boltit vegyek. Ezidáig. De elmondom most azt is, hogy ez volt az első és egyben utolsó eset is, hogy én azért a szörnyűségért, amit mernek zsemlemorzsának nevezni én pénzt adtam. Én tényleg nem tudtam, hogy a bolti ennyire borzalmas... (No meg ma épp rántott húst sütök ebédre a maradék majonézes krumplisali mellé. Laza karácsonyi levezetésként, és naná, hogy frissen gyártott nagyszemű morzsával.)

A zsemlemorzsát egyébként kétféleképpen szoktam csinálni házilag: vagy az összegyűjtött száraz kenyerekből, zsömlékből és kiflikből darálom, vagy frissen, szikkadt kenyérből vagy zsömléből. Az első a nehezebb ügy, mert nagyon jó daráló kell hozzá (diódaráló), vagy egy bivalyerős robotgép a kellő alkatrészekkel. Nos, emiatt (is) szoktam át a friss gyártásra inkább.

Az első változatot, a száraz pékáruból készült morzsát már jóideje csak édességekhez használom: nudlihoz, túrógombóchoz, szilvalekváros derelyéhez és hasonlókhoz. A frissen készült nagyszemű (panko) morzsába pedig panírozok. Illetve még ezt használom olyan csőben sült ételekhez, amiknek a tetején isteni finom ropogós morzsát szeretnék végeredményül kapni. Szóval ha olyan receptet készítenétek, ami például egy csőben süt zöldség, s a receptben az szerepel: a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, nos az ilyen ételekhez véletlenül sem ajánlom a száraz kenyérből készült száraz, aprószemű zsemlemorzsát. Illúzióromboló és nem lesz ropogós, mivel annyira aprószemű ez a morzsa, hogy nincs felület, ami megpirulhasson. Ennyi erővel lisztet is szórhattok a csőben sült karfiol vagy saláta vagy ceruzabab vagy akármi tetejére. Jájjj... kb. tényleg semmivel sem lesz jobb a kész étel.

A friss nagy szemű (panko) morzsa nagyon egyszerűen készül: a kenyér héját levágod, a belsejét késes aprítóba teszed vagy turmixgépbe vagy olyan robotgépbe, aminek van nagyobb lyukú reszelő korongja. Párat nyomsz a gombon és kézen is van. Szétteríted, hagyod szikkadni pár napig, vagy egyből beteszed a sütőbe a legnagyobb tepsin és sütőpapíron szétterítve olyan 60-80 fokra, hogy csak száradjon. De frissen is használható. Én eleve szikkadt kenyérből szoktam csinálni, könnyebben viszi a robotgép és azonnal használható. (Ha nincs robotgéped semmilyen, készítheted kézi tökreszelővel is, de én nem állnék neki gép nélkül. Kínlódás...)
Aztán előnye még a házi morzsának, hogy ráadásul így nem fogsz kidobni egy gramm kenyeret sem, és még finom morzsád is lesz belőle. Harmadik előny, hogy nem kell a bolti nagyon drága panko morzsát megvenni.

Na, asszem elég jó indokokat soroltam fel a házi zsemlemorzsagyártás elősegítésére. Arról nem is beszélek, hogy a nagyszemű panko morzsában sült rántott hús (amiről régebben írtam már egy hosszú bejegyzést) a legfinomabb, amit valaha ettél.

A panko morzsa egyébként japán, s ha már, akkor ők így készítik a rántott húst, a tonkatsaut, és mindig nyers, sima egyszerű vékonyra vágott káposztával tálalják:

Ilyen panko morzsát rizslisztből, kevés tojással sütött piskótából is szoktam készíteni, tökéletes és gluténmentes. Valamint ezt a nagyszemű panko morzsát lehet ízesíteni is sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel, fűszerekkel.