2008. július 4., péntek

Kecsketúrós-olívás pogácsa


Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

(Konfu-Ce)



 

Az alábbi pogácsát készíthetjük sima tehéntúróval is. Ilyenkor nyáron az esti hűs sör vagy fröccs mellé kitűnő harapnivaló... :-) Vagy lágy kecskesajttal is, ha ahhoz jutunk hozzá. 
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg túró, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 1 dl tej, annyi tejföl vagy kefír, amennyi a lágy, de gyúrható tészta állagához szükséges (kb. 1 dl), só, 2 maréknyi olajbogyó, kevés friss kakukkfű és szurokfű (oregano), egy tojás a kenéshez. 

Az élesztőt elkeverem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy tálba szitálom, sóval elkeverem. Mélyedést csinálok a közepébe, amibe beleöntöm az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tejfölt vagy kefírt. Kidolgozom a tésztát, és mikor már elválik a kezemtől és fényes, hagyom kelni fél óráig. Közben elkészítem a túrót: sózom, kevés tejfölt adok hozzá, a frissen vágott fűszereket, valamint a karikákra vágott olajbogyókat. A fél óra elteltével kinyújtom a tésztát lisztezett deszkán, megkenem a túróval (keveset hagyok belőle), majd hajtogatom: bal oldalán annyit hajtok be, amekkora a jobb oldalon marad, mert azt is ráhajtom a már dupla tésztára. Kapok egy hosszúkás tésztát, amit a fentiek szerint szintén meghajtogatok úgy, hogy a jobb oldal harmadáig megkenem a túróval és behajtom, majd a tetejét is megkenem túróval, és ismét behajtom. Hagyom pihenni fél óráig, aztán újra kinyújtom jó vékonyra, és újra hajtogatom. Újabb fél óra pihenés után ismét kinyújtom, kb. egy centi vastagra, a tetejét megkenem felvert tojással, és késsel bekockázom. Kiszaggatom, és kivajazott tepsiben, forró sütőben megsütöm.

Kefíres-avokádós burgonyasaláta


Van egy ismeretterjesztő film a Peru vadonjaiban élő óriásvidrák életéről. Ezek az állatok saját területen élnek. A film egy magányos vidra életét rögzítette, amelynek egy egész tava volt. Hónapokig élt egymagában, végül a film készítőjének türelme elnyerte jutalmát, mert egy másik vidra is megjelent a tóban. A film bemutatta a két magányos vidra találkozását és egymásra lelésük örömét, ami lenyűgöző volt. Boldogságukban vég nélkül bukfenceztek és együtt táncoltak, és örömük bámulatosan nyilvánvaló volt azok számára is, akik semmit sem tudtak róluk. Akár rendelkeznek az állatok a lineáris logika és kísérő jelensége, a beszéd képességével, akár nem, ez igazán lényegtelen. Az a fontos, hogy azon a szinten, amelyen ténylegesen megéljük az életet (a szubjektivitás szintjén), az állatok tapasztalata és életöröme azonos az emberével. 
A "lélek" kifejezés alatt általában véve az élet megtapasztalásának képességét értik. Minden élőben az Én ragyog a létezés tudatosságaként. A vidra és az összes többi állat ugyanúgy örömét leli az életben, mint az ember. Örömük létezésükből és az élet megtapasztalásából fakad. Még a legegyszerűbb tevékenységeket, például a krumplihámozást is lehet bosszankodva végezni - vagy örömmel, az élet iránti odaadással, tudván, hogy az élet által az életet támogatjuk. Amikor megállunk, hogy egy gallyal talpra segítsük a tehetetlenül hátán vergődő bogarat, amely így folytathatja életét, erről az egész világegyetem tudni fog, és válaszol rá.

(David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma) 






Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, 2 cső kukorica, 1 avokado, 2 fej fehér édeshagyma (vagy lilahagyma, vagy 4-5 gyönyghagyma), kb. 1 és 1/2 nagydobozos kefír vagy joghurt, 1 evőkanál tökmagolaj, kb. 1 teáskanál só, kb. 2 teáskanál kristálycukor, egy gerezd citrom leve, őrölt bors, 1 teáskanál mustár. 

A burgonyát (hajában) és a kukoricát megfőztem, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem míg teljesen ki nem hűltek. (Kukoricakonzervvel, vagy fagyasztott kukoricával is készíthető persze.) Aztán egy nagy tálba szeltem a hozzávalókat: a burgonyát kockákra, a hagymát félkarikákra, az avokadot szintén kisebb kockákra. A kukoricát késsel levágtam a csőről, majd kézzel szétmorzsoltam a szemeket. A kefírt vagy joghurtot sóztam, cukroztam, borsoztam, citromlét, mustárt és tökmagolajat is adtam hozzá. Habverővel krémesítettem-simítottam, aztán ráöntöttem a zöldségekre. Finoman átkevertem az egészet és fél órára hűtőbe tettem. Nagyon könnyű nyári ebéd vagy vacsoraétel. Jól illik hozzá bármilyen rántott finomság: cukkini, karfiol, csillagtök, sajt. (Szépen tálalható paprikaszeletekben vagy kivájt félparadicsomokban is, vagy fodros salátaleveleken is jól mutat. Ugyanis látványra ha csak odacsapjuk a tányérra, elég gezemice-saláta-formája van... pedig az íze nagyon jó...)