2018. július 31., kedd

Görög burgonyasaláta

Nyáron szeretjük a salátákat és nem csak a könnyű zöldségekből készülteket, hanem a burgonyasalátát is minden formájában. Hetente készítek valamilyen változatot: ez a nyári almás, zellerleveles ecetes a kedvencünk, de imádom a sima joghurttal (vagy kultúrával vagy kefírrel) készültet is. Ez hasonló a majonézeshez, de sokkal könnyebb, "lájtosabb" és finomabb. Majonézest évente csak egyszer csinálok, karácsonykor. Azt szeretjük a legkevésbé.




És van ez az olívaolajos, citromos is, végtelen egyszerű, de szintén nagyon finom.

Végy hozzá egy kilogramm sárga héjú burgonyát, mosd meg és főzd meg hajában. Ha elkészült, azonnal tett a mosogatóba lábosostul, engedj rá hideg vizet, amit többször cserélj míg a burgonya teljesen kihűl. Szabadítsd meg a héjától és egy nagy tálba vágd karikákra. Egy másik, kicsi tálába önts fél-egy deciliter (nem tévedés) olívaolajat, fél-egy citrom levét, sót, és egy teáskanál szárított szurokfüvet. Jól keverd el. Karikázz fel egy kisebb fehér salátahagymát, add a burgonyához, s még tegyél hozzá egy fél marék olajbogyót, s két csípős kosszarv paprikát karikákra vágva. Öntsd nyakon mindezt az öntettel, óvatosan keverd el, kóstold. Ha valami - só, citromlé - hiányzik, pótold.

Tipp: A paprika ki is hagyható, helyette dúsítható a saláta karikákra vágott, serpenyőben meggrillezett padlizsánnal vagy cukkinivel is, akkor komplett étel önmagában is. A padlizsánoshoz kínálj egyszerűen karikákra vágott paradicsomot.
Ha jársz olyan helyen, ahol kimérve van igazi görög olajbogyó, többféle: zöld, barna, fekete, kis és nagy szemű, azzal még finomabb, vegyél hozzá ilyeneket.
Az olívaolajat ne sajnáld, nem lesz finom a saláta, ha száraz.


2018. július 26., csütörtök

béka a lyukban (toad in the hole)

Ezt a receptet azóta őrizgetem, mióta láttam Borbás Marcsi műsorában. Aztán vettünk sütőkolbászt a minap, úgyhogy gondoltam, most eljött az ideje.
A finomság neve béka a lyukban, és egy angol pub-ételről van szó. Nagyon egyszerű: sült kolbász palacsintatésztában. Persze variálható kényünkre s kedvünkre.



Mivel gluténmentesen nehéz jó kenyeret enni, és kolbász mellé bizony jó kenyér dukálna, ezért úgy éreztem, a recept tökéletes lesz gluténmentes palacsintatésztával is. Nem csalódtam. Ugyan nem buborékozik fel oly szépen, mint a búzalisztes, de így is tökéletes, mert körben csodás ropogósra sült, ahol az edény falával találkozott.
Aki teheti, készítse hagyományos palacsintatésztával, semmi extra receptje nincs: ahogy amúgy is ki szoktad keverni, az tökéletes. Egy adaghoz 10 dkg lisztet és egy tojást számolj. 

Hozzávalók 2 főre:
4 sütnivaló kolbász (vagy mivel sokféle hosszúságú és vastagságú létezik a kolbászvilágban, személyenként kb. 25 dkg)
1 nagy fej lilahagyma (a képen ugyan nem látszik, mert alul van, de nagyon jó bele)
3 dkg vaj
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
9 dkg rizsliszt               ⇂                   vagy:
1 dkg kukoricaliszt       ⇂           10 dkg búzaliszt
1 kisebb tojás

2 dl tej
fürtös vagy sima paradicsom
zsályalevelek vagy más zöldfűszer




A sütődet melegítsd elő full hőfokra.
A kolbászt süsd meg a tálban, majd vedd ki, s aztán a vastagabb karéjokra vágott lilahagymát is karamellizáltra pirítsd.
Keverd ki a palacsintatésztát.
Melegítsd vissza most már a kolbászokkal együtt a hagymát és öntsd rá a palacsintatésztát. Tegyél rá zöldfűszert, paradicsomot, vagy akár paprikacsíkokat is.
Tedd a forró sütőbe 10-15 percre.

Habzó sörrel vagy üde fröccsel kínáld.


a 39. perctől

2018. július 25., szerda

Almás morzsasüti (gluténmentes)

Kaptam egy zacskónyi nyári almát. Nem is kellett gondolkodnom, mi legyen belőle, mert semmi másra nem alkalmas, csak pitének vagy morzsasütinek vagy galettnek. Kompótot nem lehet főzni belőle, mert túl lágy és kásás a húsa. Pedig milyen finom is az ilyenkor, jól behűtve, jó citromosan! No de nem akartam hogy tönkremenjen, mert a nyári alma arra is nagyon rövid időn belül hajlamos. Úgyhogy bekapcsoltam a sütőt bár nem szívesen...



Kicsit kevés lett bele a töltelék, mert sokat el kellett pucolnom az almából. Meg le sem mértem, de igazából nem is nagyon kell, a lényeg a tészta, hogy ki mennyi töltelékkel csinálja, az már nem méricskélés dolga. Ennyi tésztához szerintem két kiló almát nyugodtan meg lehet pucolni, de lehet hogy többet is.

A morzsa hozzávalói egy 22-szer 36-os tepsihez:
20 dkg barna rizsliszt
10 dkg masa harina, vagyis mexikói kukoricaliszt (helyettesíthető hajdinaliszttel)
6 dkg sima kukoricaliszt
20 dkg hideg vaj apróra kockázva
2 tojás felverve
1/2 csomag sütőpor
csipet só
5 dkg porcukor
Almatöltelék:
2-3 kg nyári alma
citromlé
csipet só
ízlés szerint kristálycukor (lehet barna is)
őrölt fahéj
rizsdara

A liszteket vegyítettem, elkevertem a sóval, cukorral, sütőporral is, aztán a vajjal morzsásítottam. Végül hozzá adtam a tojásokat is, jól elkevertem, finoman gyúrtam, végül az összeállóbb darabokat újfent morzsásra alakítottam. Hűtőbe tettem, míg az almát megtisztítottam és lereszeltem. 
Reszelés után a tölteléket kevés sóval elkevertem és kinyomkodtam, hogy ne legyen túl sok leve. Ízlés szerint cukrot, kevés citromlevet és sok őrölt fahéjat kevertem hozzá. Végül adtam hozzá kb. 2 evőkanálnyi rizsdarát is, hogy felszívhassa a még keletkezett almalevet.

A tepsit kibéleltem egy szilikonos sütőpapírral, a morzsa felét elterítettem az alján, rákentem az almatölteléket, végül megszórtam a morzsa másik felével. Előmelegített, 180 fokos sütőben 30 percig, a morzsa pirulásáig sütöttem. 
Bevallom, finomabb mint a búzalisztes morzsasüti, könnyebb a tészta és ropogósabb. 

Ha akad a frizsiderben vanília vagy karamella vagy mogyoró fagyi, nyugodtan kínáljuk hozzá.


2018. július 24., kedd

Grízgaluska anyukám szerint

Vannak gonosz daragaluskák, amelyek kívül már foszlanak, de belül még rágósak.
Ezek a selejtes daragaluskák akkor keletkeznek, ha azt hisszük, hogy a dara is olyan, mint a liszt.
(Polcz Alaine)



Úgy jártam, hogy elfelejtettem cérnametéltet venni a húsleveshez, mert tésztával szeretjük a legjobban, és épp elhasználtam legutóbb. Szoktam házi reszelt tésztával is tálalni, de ma az jutott eszembe, hogy grízgaluskát is csinálhatnék.
Nos, átnéztem egy csomó receptet (megbízható bloggerektől), csináltam és nem sikerült. A tojásegybenhagyós módszer biztosan jó, csak nekem nem jött össze, szétestek a galuskáim. Pedig pihentettem is. No de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Az emlékeimben kutattam, mert anyunak mindig segíteni kellett otthon a vasárnapi ebéd készítésénél. És sokszor volt daragaluska, mert anyu nagyon szerette. És sokszor én csináltam, persze vezénylettel. 

Az összes recept - amit néztem a neten - azt írta, hogy nem kell szétválasztani a tojásokat. De én emlékeztem arra, hogy anyu bizony szétszedte. Mindig nekem kellett felvernem villával egy levesestányérban a tojásfehérjét. Aztán mindenhol azt írták, pihentetni kell. Én ezt sem tettem, mert anyu maximum addig hagyta állni, míg felforrt a főzővíz. És soha nem a levesben főzte, mert az volt a véleménye, hogy mivel sok folyadékot felvesz míg megfő a galuska, nem pazaroljuk rá a finom húslét. Nem azért főzött ő húslevest, hogy galuskafőzővíz legyen belőle. Végül pedig semmilyen adalékot nem tett hozzá, sem sütőport, sem szódabikarbónát, sem zsiradékot. Sóval, kevés borssal szokta ízesíteni, néha kevés apróra vágott petrezselyemzöld is került bele, ha akadt kéznél egy kis csokor.
Így emlékszem a folyamatra, az állagára pedig úgy, hogy amikor már mindhárom alkotóelemet összekevertem, akkor mindig azt mondta, hogy a villa aljával kissé lapogassam le, szép sima legyen a keverék teteje. S ahogy lapogattam, a villának a négy ága-nyoma megmaradt. Vagyis nem lehet túl lágy sem, de túl kemény sem a massza.


Addig-addig elmélkedtem a daragaluska rejtelmein most este, míg csak nem bírtam ki, nekiálltam a kísérletezésnek. És elsőre tökéletes lett. :)

Tehát, az anyukám-féle könnyű, "repülős" (ahogy ő szokta mondani) grízgaluska  
hozzávalói:
2 közepes tojás
16 dkg búzadara (12 púpos evőkanál az én kanalammal)
1/2 mokkáskanál só
kevés frissen őrölt bors
és ha akad, kevés apróra vágott petrezselyemzöld

A tojást szétválasztjuk két közepes méretű tálba. A fehérjéhez adjuk a sót és borsot, és villával habosra verjük. Nem kell gép, kézzel pillanatok alatt fel lehet habosítani. Nem kell hogy egészen kemény hab legyen, elég ha közepesen lágyra verjük. A sárgáját is keverjük át, hogy kissé habosodjon, fehéredjen, nőjön a tömege és lágyuljon. Aztán egy keverő spatulával lazán dolgozzuk össze a sárgáját és fehérjét, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. Ha akarunk bele zöldet, most keverjük bele. Végül szintén óvatosan, a levegőre vigyázva, keverjük hozzá a darát is. A villa hátuljával, amivel a fehérjét felvertük, nyomkodjuk kissé össze a  masszát a tálban, de csak lágyan, a tetejét dolgozzuk simára. Akkor jó, ha a villa nyoma kissé látszik a tetején.

Tegyünk fel egy kb. 3 literes lábosba vizet forrni úgy 2 csapott teáskanál sóval. Amikor felforrt a víz, vegyük kis lángra, nem szabad lobogni, épp csak forrdogáljon. Egy leveses kanalat merítsünk bele a forróvízbe, és kezdjük el kiszaggatni vele a masszát. Fél kanálnyi mennyiséget vegyünk csak a kanálba, kissé gömbölyítsük, alakítsuk a tál szélének segítségével, majd tegyük a vízbe. A kanalat mindig merítsük meg a forróvízben, mielőtt újabbat szaggatnánk, mert így könnyen lecsúszik róla a massza. Főzzük 15 percig fedő nélkül, kis lángon, ne lobogjon, csak pötyögjön. Időnkét fordítgassuk meg a galuskákat. Végül tegyünk rá fedőt és hagyjuk még öt percig főni, majd zárjuk el a lángot alatta, és hagyjuk még 10 percig a gőzben őket. Azért is kell ilyen nagy fazék a főzéshez, mert cirka négyszeresére dagadnak a kezdetben csak félevőkanálnyi galuskák. Kell a hely nekik.

Ha sok lenne egy evésre, vegyük őket ki a forróvízből, hogy ne puhuljanak túl. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor a vízből egy szűrőkanállal, jól lecsepegtetve tálaljuk egyenesen a tányérokba. Ebből az adagból nekem 12 szép méretes galuska lett, 6 tányér húsleveshez elegendő, ha mindenki sok galuskával szereti.


Tehát: nem kell pihentetni, maximum 20-30 percet kell állni hagyni, míg felforr a főzővíz. A tojásokat külön kell felverni, de nem géppel. (Egyébként más lesz a hab, így nagyobb buborékok kerülnek bele.) Óvatosan kell összekeverni a hozzávalókat. Nem szabad zubogó vízbe szaggatni, csak pötyögősen, épp-csak forrásban lévő vízbe. A hő elzárása után még 10 percig hagyni kell fedő alatt őket.

A végeredmény egy könnyű, egyben maradó galuska, aminek a közepe sem kemény, hanem szépen át tud főni. Ízesíthetjük még pl. szezonban friss medvehagymával, snidlinggel, kakukkfűvel is a petrezselyemzöld mellett, plusz adható hozzá őrölt gyömbér, és kevés frissen reszelt szerecsendió is. A grízgaluska önmagában nem túl ízes és kissé édeskés, ezért elbírja a gazdag fűszerezést is.

2018. július 19., csütörtök

Lecsológia

Nyár van. Ez a mondat mindenkiben másképp folytatódik. Nálam úgy, hogy akkor lecsószezon. A helyzet az, hogy Fűszeres Eszter szuper shakshuka receptje ellenállhatatlanul beindította lecsórajongó génjeimet. Amúgy sem telhet el úgy a nyár - főleg hogy már tényleg ideje van, már van nem fóliás, hanem napérlelte paprika, paradicsom - hogy ne legyen nálam legalább egy lecsós poszt. És akkor már legyen teljes, szép kövér, kerek összefoglaló, nem ám holmi diétás kis szösszenet.
Akkor csapjunk a lecsóba!


kép: Táfelspicc


Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden tőlünk származik. Tudjátok, mint a bazi nagy görög lagziban... A lecsóval is azt hiszem épp így vagyunk, már szíriuszi otthonunkban is főztük, a boszniai piramisok rovásírásának megfejtésekor lecsóreceptre bukkantak a régészek és különben is, Mariska nénikénk is már az ükdédanyjától tanulta, sőtebb, nyaranta lecsó folyik egy igaz magyar ereiben. :)

🌶  🍅 🌶

Viccet félretéve, legendákat elengedve, lecsója szinte minden délibb népnek van, ahol a paprika, paradicsom megél. Valószínűleg a szerbektől vettük át, náluk dzsuvecsnek hívják, és vannak tájegységeink, ahol ez az eredet visszaköszön. De nem akarok nagyon elmerülni a történelem füstös távolába, nézzük inkább a mai változatokat. A linkek alatt videókat találtok, igyekeztem nem angolosítottakat keresni, hanem eredeti nyelvű, eredeti recepteket.

Tehát a bolgárok, szerbek, macedónok, törökök, románok, bosnyákok egyik fajta lecsója a dzsuvecs. Általában rakottan készül, sokféle más zöldség is kerülhet bele, sőt hús, vagy rizs vagy burgonya is. Fűszerezik is. Ahogy a lecsóra is igaz, a dzsuvecsre is, hogy ahány ház, annyi féle. A másik fajtája hasonlóbb a mi lecsónkhoz, és legtöbbször rizzsel készül.
Horvátországban Sataraš néven ismerik a lecsót, gyakorlatilag olyan, mint a miénk: paprika, paradicsom, vöröshagyma, zsiradék és serpenyőben készül. 

🌶 🍅 🌶

Görögországban kétféle lecsó van, az egyik a rakott dzsuvecshez hasoló, ez a briami: sokféle zöldség kerülhet bele a paprikán, paradicsomon, hagymán kívül: cukkini, padlizsán, burgonya. Vannak, akik valóban rakottan készítik, és vannak, akik csak laza eleganciával amolyan sült tepsis zöldségkavalkádként sütik készre. A másik lecsójuk a miénkre nagyon hasonlító spetsofai, ebből nem hiányozhat a jóféle kolbász, alaptartozéka a görögök lecsójának.

🌶 🍅 🌶

Az olaszoké a peperonata. Ezer változata létezik, de az alaprecept szintén nagyon hasonló a mi lecsónkéhoz. Csak ők hosszú csíkokra vágják a paprikát és először tulajdonképpen egy sült paprikával indítanak, amihez aztán általában paradicsom passátát vagyis pürét adnak.

🌶 🍅 🌶

A baszkok lecsója nem csak nevében hasonlít az olaszra, hanem készítési módjában is. A pipenade annyiban tér el itáliai rokonától, hogy általában jófajta spanyol sonkaszeleteket tesznek a végén a tetejére (vagy menet közben bele), és tojással is kiegészítik, akár tükörtojással, akár felvert tojással. A paprika csíkokra vágása is hajaz az olaszok lecsójára.

🌶 🍅 🌶

A spanyol lecsó a pisto. Ez sokkal inkább a francia ratatouillera emlékeztet. Van benne, hagyma, fokhagyma, pirospaprika, padlizsán, cukkini is a paprikán és paradicsomon kívül, ugyanúgy kis kockákra vágják a zöldségeket, mint a francia konyha remekében. Készítik úgy is, hogy külön-külön kisütik a zöldségeket, amit aztán egy paradicsomszószba teszek és összerottyantják.

🌶 🍅 🌶

A ratatouille a francia lecsó. Általában a paprikán, paradicsomon és hagymákon kívül kerül bele padlizsán és cukkini is. Mindent kockákra vágnak és sokáig, krémesre főzik. Általában pár zöldfűszerféle is kerül bele.

🌶 🍅 🌶

A törökök másik lecsóféléje a dzsuvecsen kívül a menemen. Vajjal indítják, van benne apróra karikázott paprika is, de csak mutatóba és a csípőssége végett. Szeretik használni hozzá a zöld és csípős kosszarv paprikát. Sok paradicsom kerül bele, pürésre szétfőzve, hagymát ritkán találni a menemenben, inkább anélkül készítik. Sokszor tesznek bele pul bibert, vagyis durvára darált pirospaprikát is. Inkább nevezhető paradicsomszószos rántottának, mint lecsónak. Tehát a menemen tojásos, mindig. Általában felvert tojás kerül bele a végén, de üthetik egészben is bele a tojást, viszont akkor is elkavarják, nem hagyják meg tükörtojásnak. Általában reggelire fogyasztják.
Van még egy ételük, amit én szintén a lecsófélék családjába sorolnék. Ez az imam bayildi, vagyis az imám elájult. Sült padlizsánba töltött lecsóról van szó. Isteni, az egyik kedvenc nyári ételem, szezonban mindig megcsinálom egyszer-kétszer.

🌶 🍅 🌶

A shakshuka mindig tükörtojással készül. Készítik vöröshagymával is, fokhagymával is. Kerülhet bele kolbász is, marhahúsból. A shakshukában is sokkal dominánsabb a paradicsom, mint a paprika. Sok változata van. Sokak szerint Dr. Shakshuka főzi a világ legjobbját. Ahogy a videóban látszik is, nem bonyolítja túl, végtelenül egyszerűen készíti. Sok olaj, fokhagyma, kevés csípős zöldpaprika, sok paradicsom, pirospaprika, chilipehely és tojás.
Izrael, Líbia, Egyiptom, Tunézia, Marokkó, mindenhol ismerik és szeretik a shakshukát. Jellemző tehát a Közel-Keletre és Észak-Afrikára is.

Egyetek lecsót míg lehet, mert rövid a nyár... Készítsétek el a változatokat, érdemes szerintem. Mind isteni finom.

2018. július 18., szerda

Sült császárhús Adobo szósszal

Sokszor sütök bőrös császárhúst vagy hasaalját is, nagyon szeretjük. Ez a szuper recept ugyancsak elindította a fantáziámat, mert így még soha nem készítettem. Ha nem is pontosan ezzel a fűszerezéssel, de megcsinálom. Mert maga a folyamat, a pácolás-sütés az, ami nagyon eltér attól, ahogyan eddig készítettem.


fotó: Pig and Khao, New York

A recept innen 8 főre:
a páchoz:
1,5 kg bőrös hasaalja (én a 70 dkg-ot nagyon keveslem)
6 dkg só
2 evőkanál cukor
1 teáskanál őrölt bors
1 csillagánizs
2 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
0,8 dl szójaszósz
2 evőkanál almaecet
2 liter víz
A szószhoz:
0,8 dl víz
2,4 dl szójaszósz
2 evőkanál cukor
2 evőkanál olaj
1/2 teáskanál babérlevélpor (mozsárban összezúzható)
1,5 teáskanál őrölt bors
3 gerezd fokhagyma
0,8 dl kókuszecet (jó a sima is)
1,6 dl kókusztej
bő olaj a sütéshez

A metódus:
Készítsd el a pácot egy nagy fazékban, tedd bele a húst, fedd le és vagy főzd kis lángon vagy tedd sütőbe 2-2, 5 óráig. Vedd ki a puha húst, tedd egy egész éjszakára hűtőbe. Készítsd el a szószt. A húst darabold négy vagy hat felé, aztán vágd át nem túl mélyen és körülbelül egy centinként csíkozva a bőrös részeket. A darabokat süsd meg ropogósra bő olajban. Tálald a szósszal, buggyantott tojással, zöldhagyma karikákkal, sült fokhagymaszeletekkel és koriander zölddel.
Isteni lehet, na. A recept egy new yorki szakácsnőé, Leah Cohené. Köszönetem. :)



2018. július 11., szerda

Görögdinnyehéj szirupban (gliko)

A hozzám hasonló görögdinnye-imádóknak. Már írtam arról, hogy tőlünk délebbre és keletebbre nem lekvárokat tesznek el, hanem a pl. a görögöknél, cipruson glukot vagy glikot, a törököknél pedig reçelt, vagyis ha ezeket a szavakat látjátok egy receptnél, az cukorszirupban eltett édességet jelent.




A dinnye héját sem dobják el, hanem ilyen szirupos édesség készül belőle. Majd csinálok, de most olyan dinnyét sikerült vennem, aminek a zöld héjrésszel együtt sincs fél centi vastag cuzammen a héja, de az ötlet nagyon tetszik, mert biztosan megőrzi a dinnye ízét, amiért én odavagyok.

Az eljárás nagyon egyszerű. Egy egész gyümölcsről származó dinnyehéjakról le kell vágni a zöldjét, de egy kevés piros gyümölcshúst rajta kell hagyni. Be kell áztatni 2 órára citromos vízbe, érdemes valamivel lenyomatolni is, hogy tényleg a víz alatt maradjanak a dinnyehéjak. Aztán kell főzni 2 púpos bögre cukor - 2 bögre víz arányában cukorszirupot, amibe a leöblített dinnyehéjak is belekerülnek. Addig kell főzni, míg a szirup habja megváltozik. Az a lényeg, hogy a vizet teljesen el kell főzni belőle, és a héjaknak meg kell puhulnia. Lehet ízesíteni is fűszerekkel. Forrón tiszta üvegekbe kell tenni, és szárazdunsztban hagyni kihűlni, mint a lekvárt.
Készítik sárgadinnyéből is.
Tettem el már így fügét, szilvát, körtét, barackot, narancsot, citromot, meggyet. Mind isteni.

Itt egy görög recept. És egy videnyó. A filmen a hölgy citromillatú muskátli levelével ízesíti a dinnyehéjakat, ami isteni finom.



2018. július 6., péntek

Köszmétés (egreses) nyári töltött káposzta

Egy újabb, s talán a legizgalmasabb töltött káposzta recept a blogon. Szoktam főzni télen a füstölt húsost, savanyú káposztával. Nyáron pedig szoboszlói nagyanyám paradicsomos, édeskáposztás változatát. Ez is egy hajdúsági recept, Csíki Sándor osztotta meg a Food & Wine oldalon most legutóbb, de Chili & Vaníliánál is megtalálható.
Elsőre bizarrnak tűnhet - főleg itt Zalában, ahol nagyon nem komálják a hús-gyümölcs párosítású ételeket - de higgyétek el, nem az. Valami isteniség. Marad is a repertoáromon, mert a töltött káposzta az egyik legkedvencebb ételem. Könnyű, diétás fogás, ilyenkor nyáron is 3-4 hetente főzök.
Egyébként a másik, amit itt Zalában fel nem foghatok, hogy nem is ismerik az igazi töltött káposztát. Főznek egy paradicsomos-húsgombócos, hosszú lére eresztett valamit, és azt merészelik rá mondani, hogy töltött káposzta. Na, én meg ugrok ilyenkor három hátraszaltót, két leszúrt rittbergert, számolok százig, majd angyali mosollyal, fogaim közt kissé sziszegve és visszafojtva csak ennyit mondok: Tényleg? Ezt a "töltött" káposztát nem ismerem. Magamban még hozzáteszem: nem is akarom. Most lehet engem utálni, de a töltött káposzta azért töltött káposzta, mert be van töltve, ugyi. Jó lehet a gombócos káposzta is, de ne mondja senki rá, hogy az töltött káposzta. Az simán gombócos káposzta. Maradjunk ennyiben.  
(Itt még a töltött paprikát is sokszor paprika nélkül főzik, csak gombóccal, és arra is azt merészelik mondani, hogy töltött paprika, erről ennyit. :)) )


Tehát, lássuk ennek a végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül finom ételnek a hozzávalóit 6 főre:
a töltelékbe:
0,5 kg lapocka darálva
1 tojás
frissen őrölt bors
12 dkg nyers, főttlen (lehetőleg kerek szemű) rizs
1 dl víz
a többihez: 1 nagyobb fej  tölteni való (lehetőleg)  lapos káposzta 
20-25 dkg egres
3 karika citrom (magok nélkül)
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 1 púpos evőkanál zsír
kb. 1 - 1,5 evőkanál kristálycukor
1 csokor friss kapor
a tálaláshoz:
tejföl vagy sűrű joghurt


A töltés. Meg se próbáljátok úgy csinálni, ahogy Csíki Sándor vagy Chili & Vanília írja, mert a nyers, ress káposztáról nem lehet leszedni a leveleket! (Vagy aki le tudja, azt nyert nálam egy hangszórót meg egy varázslóigazolványt...) 
Hanem a metódus a következő: fölteszünk egy nagy, kb. 7-8 literes fazékban vizet forrni, úgy hogy a fazék feléig-háromnegyedéig legyen csak a víz (mert a nagy fej káposzta majd kiszorítja)
Amíg felforr a víz, a darált húst kézzel alaposan összedolgozzuk a tojással, vízzel, sóval, borssal és töltésig hűtőbe tesszük. (A víz azért kell a töltelékbe, mert így nem keményíti meg a tojás.)
Ha felforrt a víz, a káposztát bevagdossuk a torzsájánál körben úgy, hogy a levelek majd le tudjanak válni róla. (Mintha dinnyét lékelnénk, csak itt vigyázunk arra, hogy a bevágások a torzsa mélyén véletlenül se érjenek össze, mert a torzsának benn kell maradnia, legalábbis addig, míg a szükséges mennyiségű levelet leválasztjuk róla.) Egy erős és hosszú húsvillát beleszúrúnk a torzsába, és a forrásban lévő vízbe merítjük a káposztafejet. Hagyjuk 3-4 percig főni, aztán kivesszük egy nagy tálba. Készítsünk elő egy erős lyukacsos lapátot is (egy ilyet, az első balkézről vagy a negyedik) amivel alányúlunk a káposztának, nehogy lecsússzon a villáról és így emeljük ki. A külső 1-2 sor levelet leválasztjuk (maguktól is leesnek egyébként), majd a maradék káposztafejet villástól visszatesszük a forrásban lévő vízbe. Ezt addig csináljuk, míg elég levelet le tudunk szedni a töltéshez. (Nekem 18 töltelékem lett.)
A leveleket felezzük a középső ere mentén úgy, hogy az eret ki is vágjuk. Ezekbe a fél levelekbe töltjük tölcsérszerűen a tölteléket: a vastagabb, ér melletti oldal lesz a tölcsér csúcsa, a vékonyabb rész, a levél széle pedig az, amelyiket behajtogatjuk a töltelékbe.




A maradék káposztalevelekből is kivágjuk a középső, vastag ereket és vékony csíkokra vágjuk. Egy széles, nagy fazékban (5-6 literes legyen) a zsiradékon megdinszteljük az apróra kockázott hagymát, majd a csíkokra vágott káposztalevelek felét rászórjuk egyenletesen. Erre kerül a töltelék, a tetejére megint egy kevés aprókáposzta, a megtisztított egres, az apróra vágott kapor, a citromkarikák. Felöntjük a káposzta abálólevével, sózzuk, cukrozzuk, és ráhelyezünk egy kistányérat, hogy a töltelékek a helyükön maradjanak. A lének a tányér fölött kell lennie pár centivel, mert a rizs majd elég sokat magába szív. Fedőt teszünk rá, hagyjuk felforrni közepes lángon. Forrás után kislángra tesszük és 25 percig főzzük. Míg fő, kóstoljuk a levét, hogy meg tudjuk állapítani, kell-e még bele só vagy cukor vagy citromlé. Ha készen van, még hagyjuk 1 órát a fedő alatt, hogy a rizs teljesen megpuhulhasson. Tálaláskor tejfölt vagy joghurtot kínálunk mellé.
Tipp: szerintem ez az étel marhahússal vagy szárnyashússal is készíthető. Sőt, szőlőlevélbe is tölthető, így akkor nem kell abálni káposztaleveleket, csak apróra vágni egy keveset.

És találtam Chili & Vaníliánál még egy izgalmas köszmétés levest is, ezt is el fogom valamikor készíteni, mert isteni lehet. Segesvári egreses marhahúsleves

2018. július 5., csütörtök

Cukkinivirág háromféleképpen

Sajnos nekem nincs kertem, de ha egyszer lesz, töltött cukkinivirágot biztosan fogok készíteni. Mindenképpen kert kell hozzá, mert nálunk a piacon csak hatalmasra növesztett, tökméretű darabokat lehet venni. Sem virágot, sem azt az igazi finom zsenge, kis méretű cukkinit nem látni. Hoztam addig is három ötletet hozzá, hátha valakinek jól jön.




Az első egy mozzarellával és szardellával töltött, sörtésztában kisütött változat. A második töltelékébe kell ricotta, gépsonka, olajbogyó és ez hagyományos panírba van forgatva. Végül van egy olyan verzió, ami egy fánktészta szerűség, ebbe apróra vágva kerül a cukkini virágja.
Azért is hoztam a videót, mert jól követhető, hogyan kell megtölteni a virágokat.