A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ropogtatnivaló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ropogtatnivaló. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 25., kedd

Sokmagos snack

 

Megint csak a szokásos heti tarokkpartinkra sütöttem. Mindenkinek nagyon ízlett, ezt a pár darabot sikerült megmentenem. Nem is mértem, csak összeszórtam, de azért megpróbálom rekonstruálni, mit is dobtam össze tegnap sebtiben. Egyébként az összegyúrástól a sütőből kivételig - pedig két nagytepsivel sült egymás után - háromnegyed óra alatt megvolt cakumpakk.

Hozzávalók 2 nagytepsinyi adaghoz:

  • 30 dkg sima fehér liszt
  • 10 dkg hideg vaj felkockázva
  • 5 dkg hideg sertészsír
  • 1 tojás
  • 2 púposkás evőkanál tejföl (20%-os)
  • 2 csapottabb mokkáskanál só
  • magkeverék 4-5 púpos evőkanállal: mák, napraforgó, tökmag, szezámmag, feketeköménymag, sima köménymag - ennek a keveréknek a fele megy a tésztába, fele a tetejére
  • kb. 2 dl tej
  • 1 csomag sütőpor

A lisztet elkevertem a sóval és a sütőporral egy nagyobb tálban, majd elmorzsoltam benne a vajat és zsírt. Felütöttem egy tojást, annak a felét is a tésztához adtam, a másik felét meghagytam a tetejére. Majd a tálba tettem a magkeverék felét is, a tejfölt és annyi tejet apránként, amennyivel összeállt a tészta, az állaga pedig lágy volt, de nem ragadt, hanem szépen összeállt és elvált az edény falától. Nem gyúrtam, csak épp összeállítottam. Ha túlgyúrjuk, nem lesz porhanyós a kisült snack. 

Közben begyújtottam a sütőt full hőfokra. A két nagy sütőtepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tésztát lisztezett deszkán kb. 1/2-1 cm vastagra nyújtottam, a tetejét megkentem a maradék tojással, megszórtam a magokkal, amiket kézzel jól rá is lapogattam a tésztára, hogy beleragadjanak a tojásba, és ne potyogjanak majd le a kisült kockákról. Pizzavágóval 2 cm-szer 2 cm-es kockákra vágtam, tepsibe sorakoztattam és forró sütőben cirka 15 perc alatt meg is sültek.

2020. július 13., hétfő

Sajtos tallér sütöben sütve



Hetente egyszer tarokkozunk este. Ilyenkor kell valami az italok mellé, és ez a sajtos tökéletes rágcsa. Mivel tallérsütőm nincs, sütőben sütöttem, ráadásul valamikor még tavaly egy vásárban vettem ezt a rózsaszín sütinyomót, amit eddig nem is használtam, de most nagyon jól jött, mert ha nem mintázzuk meg valami ilyesmivel a kinyújtott tésztát - ami kellően be is "vagdossa" a felületét -, a tallérok felpúposodnak. Jól rá kell nyomkodni, ez a trükk, meg nagyon vékonyra kell kinyújtani a tésztát, illetve a szokásosnál sötétebbre kell sütni, és akkor tökéletesen ropogós lesz. Ha meg nem, az sem baj, mert nagyon finom úgy is.

Hozzávalók:
40 dkg finomliszt (ebből 5 dkg rétesliszt)
1/2 csomag sütőpor
20 dkg reszelt sajt (trappista vagy edami vagy más olvadós sajt)
10 dkg hideg vaj felkockázva
4 cl olaj
1 tojás
kb. 250 gr 20%-os tejföl
1 teáskanál só
2 csapott teáskanál köménymag
1 csapott teáskanál fekete szezámmag
3 púpos teáskanál fehér szezámmag

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. Két nagy tepsit kibélelünk szilikonos sütőpapírral.
A lisztet elkeverjük a sóval és a sütőporral. Majd elmorzsoljuk a hideg vajjal és az olajjal (lehet olíva is, az enyémben hidegen sajtot repceolaj van), hozzáadjuk a reszelt sajtot, tojást, és kezdetnek a megadott tejföl háromnegyedét. Összegyúrjuk, és ha még kell tejföl, adunk hozzá. A tészta állagának viszonylag keménynek, de gyúrhatónak kell lennie, és nem szabad ragacsosnak lennie sem. Háromba gombócoljuk a tésztát, az elsőt kinyújtjuk, addig a többit hűtőszekrényben pihentetjük. Mintázzuk, szaggatjuk, sütjük. Majd így járunk el a többi gombóccal is, közben folyamatosan sütjük a gáztepsinyi adagokat. A tésztamaradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk, mintázzuk, szaggatjuk, sütjük. Addig ismételjük, míg az összes tészta elfogy.
Ha nincs ilyen mintázótok, vagy igazi tallérsütőtök, akkor meg lehet mintázni húsklopfolóval is, vagy lehet sütni gofrisütőben is.

2019. november 26., kedd

Kimchi



Most volt a "kimchi day", én pedig véletlenül épp pár napja vettem egy szép nagy kínai kelt. Gondoltam - mivel koreai étterembe nem mostanában fogok eljutni -, hogy elkészítem. A fermentálásnak amúgyis nagy divatja van mostanság... Hát, nagyon finom! És nagyon inspiráló. Fogok más zöldségféléket is ennyire bátran fűszerezve savanyítani, a kimchi metódusa szerint. Nem kell nagy mennyiségeket készíteni, mindig csak annyit, ami pár evésre elfogy. S amíg esszük, addig készülhet a következő adag. Hűtőszekrényben pár nap alatt elkészül, de akinek van hűvös kamrája, készíthet többet is, mivel minél tovább áll, annál finomabb lesz. És annál egészségesebb. Ha mindig van kimchi, vagy más fermentált zöldségféle a konyhánkban, egész télen ehetjük a finom vitaminokat, és nem kapszula meg por formájában. Nem beszélve róla, nem az ízetlen salátát, paradicsomot és hasonlókat vesszük meg "zöldségfogyasztás" címén így télen. Ehető önmagában, rizzsel vagy hajában főtt burgonyával, de meg is főzhető, ugyanúgy, mint a mi savanyúkáposztánk, vagyis készíthetünk vele leveseket, egytálételeket is. 
Lelkes rajongó lettem. :)

A korábbi bejegyzésemben található videó alapján készítettem. 



2018. július 5., csütörtök

Cukkinivirág háromféleképpen

Sajnos nekem nincs kertem, de ha egyszer lesz, töltött cukkinivirágot biztosan fogok készíteni. Mindenképpen kert kell hozzá, mert nálunk a piacon csak hatalmasra növesztett, tökméretű darabokat lehet venni. Sem virágot, sem azt az igazi finom zsenge, kis méretű cukkinit nem látni. Hoztam addig is három ötletet hozzá, hátha valakinek jól jön.




Az első egy mozzarellával és szardellával töltött, sörtésztában kisütött változat. A második töltelékébe kell ricotta, gépsonka, olajbogyó és ez hagyományos panírba van forgatva. Végül van egy olyan verzió, ami egy fánktészta szerűség, ebbe apróra vágva kerül a cukkini virágja.
Azért is hoztam a videót, mert jól követhető, hogyan kell megtölteni a virágokat.




2016. augusztus 2., kedd

Fougasse


Ami az olajat illeti, az nyilván legyen extraszűz. Wildschwein úrnak már az ősidőkben feltűnt, hogy a boltokban szűz olaj nemigen található. Van a mindenfajta minősítés nélküli, egyszerű és alázatos olívaolaj, másfelől van az extraszűz. Ami viszont már önmagában is problematikus, merthogy a szüzesség mint olyan bináris fogalom, valaki vagy szűz, vagy nem szűz, vagy egy, vagy nulla, vagy plusz, vagy mínusz. 

(Váncsa István: Lakoma)




Tulajdonképpen ugyanaz, mint az olasz focaccia, vagy a mi langalónk vagyis kenyérlángosunk. Sőt, a Balkánon ezt a vékony kenyértésztából sült kenyérlángost nevezték pogaca-nak. Kitűnő egy esti borozáshoz, sörözéshez. Kívül ropogós, belül puha, perec-szerű ízes kenyérke. Kemencében sülve az igazi. 
Bármivel fűszerezhető, lehet sima is a tésztája, és csak a tetejét szórhatjuk meg ezzel-azzal. 

Hozzávalók 4 darabhoz:
25 dkg liszt
2,3 - 2,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál olívaolaj, plusz valamennyi a tetejére
8-10 darab szeletekre vágott olajbogyó
1 nagy paradicsom kimagozva, kockákra vágva
1 maréknyi zöldfűszer apróra vágva (kinek mi van a keze ügyében: bazsalikom, kakukkfű, zsálya, oregano, rozmaring, tárkony, stb...)
1 gerezd fokhagyma lereszelve
és a tetejére nagy szemű só.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a lisztből 3 evőkanálnyit. Hagytam felfutni, közben apróra vágtam a zöldfűszereket, kimagoztam, lecsepegtettem a paradicsomot és felkockáztam. A lisztet a keverőtálba tettem, sóval elkevertem, hozzáöntöttem a felfutott élesztőt és dagasztani kezdtem. Jó sűrű tésztának kell lennie, mert az olaj és paradicsom nedves, még higít rajta. Dagasztottam, míg szép sima lett, aztán hozzáadtam az olívaolajat, apróra vágott olajbogyót, paradicsomot és a zöldfűszereket is. Dagasztottam ismét addig, míg szép sima lett a tészta. Érdemes figyelni, ha túl lágy lenne, szitálhatunk hozzá kevés lisztet még.
Hagytam duplájára kelni, majd 4 gombócot csináltam a tésztából. 
A sütőt előmelegítettem.
Egy nagytepsire 2 fougasse fér el, tehát kettőt kinyújtottam jó vékonyra, hosszúkás formára, aztán levélerezetet vágtam bele. Szilikonos sütőpapírra tettem, megkentem olívaolajjal és megszórtam nagyszemű sóval. (A tésztába ezért nem kell sok sót tenni, csak csínján.) Hagytam még 5 percig kelni, aztán forró sütőbe tettem.

2014. szeptember 11., csütörtök

Kukoricalepény




Gordon Ramsay-féle verzió, nem mellesleg isteni.

Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):
20 dkg liszt (lehet a harmada kukoricaliszt is),
2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),
1/2 zacskó sütőpor,
só, frissen őrölt bors,
1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/2 fej közepes lilahagyma,
2 tojás,
1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 evőkanál a sütéshez,
20 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.

A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.
Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.
Lehet körete is akár halnak, akár húsnak, de fantasztikus feltétként például sóska- vagy spenótfőzelékhez is!

2013. november 10., vasárnap

Koulouri (görög szezámmagos perec)


       a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké

                                                (Spencer Michael Free)



Tegnap délelőtt a fészbukon szembejött velem egy kép erről a finom perecről. Athénban kóstoltam a nyáron, valami isteni. Legalábbis szezámrajongóknak kötelező, kihagyhatatlan. A tésztája is nagyon fincsi, de hát a pirított magocskák ellenállhatatlanná teszik. Belül puha, kívül ropogós... mesés.
Egy angol nyelvű blogon találtam meg a receptet, köszönet érte. Sokszor fogom még sütni.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):
11 gr szárított élesztő (ez pont 1 tasak),
250 ml langyos víz,
30 gr porcukor,
65 dkg fehér liszt,
1 nagy tojás,
30 ml (2 evőkanál) olívaolaj,
100 ml langyos tej,
8 gr só (1 teáskanál).
A külsejére:
1 és 1/2 csésze szezámmag,
mivel én nem jutok hozzá must-sziruphoz, ezért 2 púposabb evőkanál sötétbarna nádcukrot felforraltam 1,5 dl vízzel.

A szárított élesztőt jól elkevertem oldódásig a langyos víz és tej keverékében a porcukorral együtt. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, sóval elkevertem, a közepébe ütöttem a tojást és csorgattam az olívaolajat, aztán az élesztős keveréket is hozzáadva kidagasztottam a tésztát. Nekem kevés tej még kellett hozzá, tüskeszentpéteri liszttel dolgoztam. Tehát ha még liszt vagy folyadék kell a tésztához, bátran, mert a lisztek nem egyformán működnek. A tészta ne legyen túl lágy, de kemény se, olyannak kell lennie, hogy legyen tartása, hogy majd formázni tudjuk.


Hagytam duplájára kelni. Közben a cukorral felforraltam a vizet, és hagytam hűlni, illetve serpenyőben enyhén megpirítottam a szezámmagokat. Vigyázzunk, nagyon óvatosan és rövid ideig pirítsuk, egy pillanatra se hagyjuk magára a serpenyőt, mert a szezámmag nagyon hamar pirul, és ha túlmegyünk egy ponton, keserűvé válik. Akkor jó, mikor még épp csak sötétedik a színe, de már érezzük azt a jellegzetes, finom, diós illatot. Az illat megjelenése azt jelzi: kapjuk le a serpenyőt, mert jók már a magocskák.
Begyújtottam a sütőt 180 fokra. A tepsiket szilikonos papírral kibéleltem. A tésztát 12 darabra vágtam. Minden kis darabot kb. 80 cm hosszú, vékony szállá gyúrtam, majd középen összehajtottam és megcsavartam, a két végét összecsippentettem, hogy kis koszorúk legyenek.
Minden darabot a kihűlt szirupba, majd a szezámmagba forgattam.
Hagytam kelni a tepsiben még 20 percet, aztán sütöttem. Szép barnásra süssük, akkor lesz kívül ropogós, belül puha.


 

2012. szeptember 10., hétfő

Két süti, egy lendület


Halmozhatjuk az élvezeteket, egyik örömből a másikba igyekezhetünk, de mindennek a központjában ott van az "én", aki mindezt élvezi. Az "én", aki több örömre vágyik, aki keresi, kutatja, áhítja a boldogságot, az "én", aki harcol, aki egyre kifinomultabbá válik, de sohasem szeretné, ha ez a folyamat véget érne.
Csak akkor érhetjük el az extázist, a valódi, fájdalom nélküli boldogságot - amely megalkuvást nem ismer, és nem valamiféle keresgélés eredményeképpen jön létre -, ha az "én" a kifinomulás során végül eltűnik. Megalkuvás nélküli boldogságra csupán akkor nyílik lehetőség, ha elménk az "én" gondolatán - kísérletező, megfigyelő, gondolkodó kategóriákon - túl fejti ki tevékenységét. Ez a boldogság nem lehet a szó hétköznapi értelmében állandó. Elménk viszont keresi az állandó boldogságot, valamit, ami tovább tart. A folyamatosság utáni vágy romlottságra utal... Ha képesek vagyunk megérteni az élet folyamatát anélkül, hogy jót vagy rosszat mondanánk rá, véleményem szerint akkor következik a kreatív boldogság, amely nem a "tiéd" vagy az "enyém". A kreatív boldogság olyan, mint a napfény. Ha magunknak akarjuk megtartani a napfényt, az már nem tiszta, meleg és életet adó. Hasonlóképpen, ha azért vágyunk a boldogságra, mert szenvedünk, vagy mert elvesztettünk valakit, esetleg azért, mert sikertelenek voltunk, az csak egyszerű reakció. Ha azonban elménk képes túljutni ezen, olyan boldogságra talál, amely már nem önmagából fakad.

(J. Krishnamurti)





A változás mindenütt jelen van, az ízlésünkben is. Régebben egyáltalán nem ettem sütiket, csokit... nem voltam édesszájú. Aztán pár éve elkezdtem sütni is (még most sem szeretek), és ez megváltozott. Ma már sokszor kifejezetten hiányzik egy-egy étkezés végéről a desszert. Kekszeket sem ettem régebben, sőt, ki nem állhattam. Az elmúlt 44 évem során szerintem a két kezemen meg tudnám számolni összesen hány darab kekszet/aprósütit ettem meg. Megsütni megsütöttem, de általában karácsonyra, húsvétra, hogy ha vendégek jönnek, legyen mivel megkínálni őket. Én nem ettem soha belőle.
Mára ez is megváltozott. Rájöttem, ha van itthon valamilyen jóféle házikeksz, abból 1-2 darab bőven elég arra, hogy egy ebéd után kellemes levezetés legyen.
Ezt a két sütit Padparadsa barátnőm ajánlotta figyelmembe, aki nem csak remek asztrológus, de gaszronómus is :) és milyen jól tette! A menta-csoki párosítás a kedvencem és a kókuszos dolgokat is imádom. Mindkettő isteni finom.



Hozzávalók a csokis-mentás kekszhez:
2 tojás sárgája,
10 dkg kristálycukor,
10 dkg szobahőmérsékletű puha vaj,
14 dkg liszt (lehet 2/3-a sima, 1/3-a rétesliszt),
1 kávéskanál sütőpor,
csipet só,
40-50 mentalevél vagy 3 csepp mentaolaj,
10 dkg csokoládé (a sütimban 5 dkg fehér és 5 dkg étcsoki van).

A mentaleveleket és a csokoládét apróra vágjuk. A tojást és a cukrot habosra keverjük, aztán a vajat fakanállal beledolgozzuk. Hozzáadjuk a sütőporral és csipet sóval elkevert lisztet is, végül a csokoládét és mentát is. Hengert formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és minimum 1 órára (de inkább több) hűtőbe tesszük, míg a vaj megkeményedik benne.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A henger alakú tésztánkból fél centis szeleteket vágunk, és jó messzire egymástól a sütőlapra helyezzük (mert nagyon elterülnek és megnőnek). Körülbelül 10-12 perc alatt készre sütjük.
Nekem nem volt ennyi mentalevelem, úgyhogy 3 csepp 100%-os, gyógyszerkönyvi minőségű borsmenta illóolajat tettem a tésztába. (Aromax)
Figyelem! Csak ilyet szabad használni! Az olcsó, párologtatóba való műolajok nem használhatók! Valamint illóolajat belsőleg tilos használni! Kivétel ha így, nagyobb mennyiségű hordozóanyagba kerül minimális mennyiség. Az illóolajok rendkívül erősek, önmagukban marnak, égetnek. Hordózóanyag nélkül még külsőleg sem alkalmazhatók!
Elég nehéz vágni a hengerből a nagyobb csokidarabok miatt, ezért legközelebb golyókra formázom inkább, mert én elég béna vagyok... És nagyon közel tettem őket, úgyhogy mindenféle amorf formát vettek fel a darabok... No majd legközelebb már szebbek leszek. :)
Finom omlós, ropogós, ugyanakkor kellően vajas is, tehát nem száraz.



Hozzávalók a kókuszcsókhoz:
2 tojás fehérje,
13 dkg porcukor,
15 dkg kókuszreszelék,
1 teáskanál citromlé,
csipet só.

A sütőt előmelegítjük 140 fokra, a tepsit kibéleljük sütőpapírral. A tojásfehérjét a sóval, cukorral, citromlével kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a kókuszreszeléket. Kis halmokat teszünk a tepsire és kb. 20 percig sütjük.
Nekem csak 10 dekás volt a kókuszreszelékes zacsim, ezért még 5 dkg puffasztott rizst kevertem bele. Jó ropogós lett tőle. De elég lett volna 3 dkg is, úgy szebbek lettek volna a kis csókok.

2012. augusztus 4., szombat

Üvegbe zárt szenvedély

.

Bátran és szorongás nélkül sodródj tehát. Igaz, hogy így kiengeded kezedből életed irányítását. De ha döntesz, akkor is. Tehát bízd magad inkább a sorsra vagy a Halhatatlan Istenekre vagy a karmádra -  ahogy tetszik - , tedd le a saját életed előrelátó szervezésének reménytelenül cipelt terhét. Ahogy Horatius írja: Légy bölcs. Élvezd a mámort.

(Popper Péter)



 

És igen. Bizony. Tényleg ilyen színe van. Izzó rubinpiros gyöngyöcskék korallpirospiros tengerben. Annyira tudok gyönyörködni benne. Tudom, lökött vagyok. Mert egész délután csak néztem, néztem az üvegcséket. Teljesen elvarázsolt a látvány. És nem csak az. Az íz is. Hihetetlenül finom. Kihozza a csili fantasztikus, csodálatos aromáját. És itt nem a csípősségére gondolok - arra is persze -, hanem a csili semmihez sem fogható ízére. Illatára. Hát, Nigella zseniális, hiába.
Még télen láttam a karácsonyi adásban, és már akkor szemet vetettem rá. És most érik a csili a kiskertemben, így nem várhattam tovább vele. Csilirajongóknak kötelező! Maga a mámor.

Az az igazság, hogy nem kerestem elő a felvételt, mert még mindig kutatnék (nem vagyok egy régész típus), ezért a neten néztem utána, és meg is találtam ToPliszt blogján. Persze nem követtem teljesen a receptet, mert menet közben alakult ahogy kóstoltam, meg nem volt itthon fehérborecetem. De az arányokat megtartottam (körülbelül, mert nem akartam nagyon savanykássá tenni),  helyette mézecettel készítettem. Amit elírok, csak egy kísérleti, nagyon kis mennyiség. Érdemes triplázni, vagy négyszerezni.

Miből mennyi került az én zselémbe? 
Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:
ez ennyi mennyiséghez nekem 2 dkg-ra jött ki. De beletehetjük az egész tasaknyi zselésítőt is, akkor sem lesz túl kemény a zselénk.
(A tasak 2,5 dkg-os.) Nem Oetker, hanem Haas.
Ha nincs fehérborecet kéznél, akkor a sima mezei ecet is megteszi, csak abból kevesebb kell: tehát először jóval kevesebbet tegyünk bele és kóstolgassuk, apránként adjuk hozzá a sima ecetet.

A lényeg az, hogy lemértem a lábost üresen. Aztán lemértem úgy is, mikor már benne volt az ecet, víz, cukor; plussz lemértem egy külön kis tálkában a darált paprikát. A kettőt összeadtam, így könnyű volt kiszámolni, mennyi zselésítőt keverjek a darált paprikába.

Tehát: gumikesztyű ajánlott! A csiliknek levágtam a zöld szárrészét, aztán kipödörgettem belőlük a magot. Nem kell félbevágni, mert ha levágjuk a csumarészt, két ujjal megfogva a kis paprikákat, ki lehet pödörgetni belőle a magokat. Tulajdonképpen a magokhoz, eréhez hozzá sem kell érni. Azért így is csíp, szóval aki félti a kezét, húzzon kesztyűt. Tehát így egyben, magok nélkül robotgépbe tettem őket, mellé a megtisztított 2 kápiapaprikát is, nagyobb darabokra vágva. Fél decinyi vizet is hozzáadtam, mert így könnyebben darálta a gép, mert nagyon kicsi ez a mennyiség. Tehát ledaráltam.


Föltettem a cukrot főni az ecettel, csipet sóval, vízzel. Én kevergettem, s mire fölforrt, szépen áttetszővé is vált, mert a cukor elolvadt benne. Közben a darált paprikához hozzákevertem a zselésítőt, és így adtam a forrásban lévő ecetes cukorsziruphoz. Mikor újra fölforrt, hagytam még forrdogálni cirka 5 percig, hogy lemenjen a habja és hogy a cukorszirup is átvegye a szép színt, és összeálljanak az ízek is.
Kis üvegcséket alaposan kimostam, mikróba 1 percre betettem 800 Wattra, így csírátlanítottam őket. A zselét kimeregettem az üvegekbe, tetejükre folpackot tettem, majd rá a tetőt. Fejre fordítottam őket fél percre, majd szárazdunsztba tettem.

dinnye, mangalicasonka és csilizselé - fantasztikus hármasság!

Mesés. A színe, az íze, az illata, az édessége. Mihez jó? Sajtokhoz. Nagyon el tudom képzelni jóféle camamberttel például. Húsokhoz. Levesekhez. Főtt tojáshoz. Ropogtatnivalókhoz. Görögdinnyéhez! És ahogy Nigella is ajánlotta: igazán csodálatos ajándéknak is.

2011. november 3., csütörtök

Súlyosan addiktív popkorn - filmes esték

.

Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz tudod - és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.

(Átkozott boszorkák c. film)


A legigazibb mozinézős rágcsa most következik. Igen. A popkorn. A pattogatott kukorica. Teljesen rászoktunk, mióta mozizunk. A DM-ben vettem egy fél kilós bio pattogatni való kukoricát pár hete, már nem sok van a zacsiban. 
Eleinte natúran készítettük, aztán rátaláltam erre a receptre. A receptet átalakítottam, mert kis hazánkban nemigen lehet különböző cukorszirupokhoz jutni, így leegyszerűsítettem. Emellett pontatlan is, ha a hölgyemény instrukciói szerint készítettem volna, szenet vettem volna ki a sütőből. Vagy a hőfokot adta meg rosszul, vagy az időt. Mindegy. Én már a jó receptet közlöm, magyarosítva, egyszerűsítve. Ilyenkor jövök rá arra, mennyire nem mindegy, mit irkál le az ember lánya egy receptben... Nagy kincs egy pontos és megbízható recept.
Én nem szeretem a mikrót, úgyhogy tűzhelyen, lábosban szoktunk kukoricát pattogtatni. Ráadásul üvegfedős edényeim vannak és külön élvezem, ahogy ugrabugrálnak a kukoricaszemek a fedő alatt. :) Jó kis "tüzijátékot" rendeznek, vadul ugrálnak és táncolnak.
Az alap pattogatott kukorica: egy közepesen nagy fazekat vagy lábost (2,5-3 literest) tegyünk a tűre. Melegítsük fel, mikor már kellően forró, öntünk bele 2 evőkanál olajat vagy tegyünk bele 2 dkg vajat. Annyi kukoricaszemet öntsünk bele, amennyi egy rétegben elfér a lábos alján. Tegyük rá a fedőt és nézzük a műsort. Közben folyamatosan rázogassuk az edényt, nehogy megégjenek a szemek. Addig hagyjuk a tűzön, amíg már nem pattog. Ekkor készen is van. Nagy tálba tesszük, sózzuk és lehet nyammogni.
Készíthetünk fűszeres-vajast is. Ugyanígy készül, csak még pluszban pár deka vajat megolvasztunk és tetszés szerinti őrölt fűszereket keverünk el benne. Mikor kész a kukorica, elkeverjük a fűszeres vajjal.
És ami igazán addiktív, az a karamellás változat. Ha azt mondom, eszméletlen finom, meg sem közelítem a lényeget. Egyszerűen abbahagyhatatlan, illegálisan finom, függőséget okozó anyag... 
Ezt a receptet írtam át.

Hozzávalók a karamellás kukoricához:

1,5 liter kész pattogatott kukorica,
4 dkg vaj,
5 dkg sötétbarna nádcukor,
10 dkg kristálycukor,
1 csipet só,
1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj (elhagyható),
4 cl narancslé vagy víz,
1/4 csapott mokkáskanál szódabikarbóna,
1 teáskanál vaníliakivonat (elhagyható),
szilikonos sütőpapír.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A kész kukoricát tegyük egy nagy tálba. Egy lábosban tegyük a tűzre a vajat és a cukrokat. Melegítsük, míg sűrűn egybeállós állaga lesz (2 perc), hogy kissé karamellizálódjon, majd adjuk hozzá a sót, fahéjat, narancslevet vagy vizet. Kevergessük, míg egynemű lesz, aztán hagyjuk kis lángon pötyögni még 2-3 percig. Ekkor vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a vaníliakivonatot és a szódabikarbónát. Ez utóbbitól habos lesz az állaga, megnő kissé a térfogata, így könnyebb elkeverni a pattogatott kukoricával. Tehát öntsük rá a kész kukoricára és alaposan keverjük el.
Tegyük egy rétegben kiterítve a szilikonos sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsire, és tegyük be a sütőbe 5-10 percre. Közben figyeljük, ha kell, kissé át is keverhetjük, nehogy megégjen. 
Hagyjuk kihűlni, majd törjük szemeire a kukoricát. A sütőbetételtől megváltozik a karamell állaga, kihűléskor nagyon könnyű szétszedni a darabokat. Emellett a sütéstől nagyon finom ropogós lesz a kukorica. Egyszóval eszméletlen jó. :)
Készíthetünk színes változatot is, ezt úgy csinálnám, hogy csak fehér cukorral készíteném a szirupot, belekeverve céklaport. Vigyáznék, hogy ne karamellizálódjon a cukor. A sütőben is nagyon figyelnék rá, épp csak száradjon-süljön kissé át. Ha nem csalódom (de lehet hogy holnap ki is próbálom), akkor szép rózsaszín, édes popkorn lesz a végeredmény.

Tipp: ezzel a módszerrel készíthetünk karamellás mandulát, diót, tökmagot is.




És a film hozzá? Valami édes, szirupos romantikus...
No menek mozizni. Jó éjt nektek is. :)

2011. október 16., vasárnap

Csokis-mandulás cantuccini - filmes esték

.

Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat...
Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvölt el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris: Csokoládé)



Erre a híres ropogtatnivalóra is már régóta készülök... Egy toszkán legendáról van szó.

"A cantuccini a biscotti, az aprósütemények családjába tartozó kekszféleség. Másfél évszázados története alatt világhódító sütemény lett, hiszen jellegzetes, különleges zamata és eltarthatósága nagyon népszerűvé tette.
Maga a biscotto kifejezés is latin eredetű, a panis biscoctusból származik, és a jelentése "kétszersült".
A kétszersült gyökerei a római légiósok úti ellátmányáig nyúlnak vissza. A második sütés teljesen kiszárítja és sokáig eltarthatóvá teszi a süteményt, így ideális hadi eleség válik belőle, panis militarisnak, azaz "hadikenyérnek" nevezték.
A XIX. században állítólag egy pratói cukrász, Antonio Mattei fedezte fel az elfeledett receptet, és kevés módosítás, finomítás után piacra dobta a biscotto di Pratót. Rengeteg mandulával, fenyőmaggal, ánizzsal és egyéb nyalánkságokkal ízesítve sütötte.
Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába, és készítik csokoládédarabokkal is. Ugyanezt a mandulás édességet a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven ismerik. A kiinduló alaprecept roppant egyszerű, 2 rész liszthez 1 rész (vagy még ennél is kevesebb) cukor, 1-2 tojás, kevés sütőpor és sok-sok csonthéjas szükségeltetik.
A vaj hozzáadása praktikus, ugyanis jelentősen puhít a tészta kétszeri sütéséből adódó szárazságán.
Íme egy pontosabb, jól bevált recept:
Narancsos CantucciniHozzávalók: 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 3 tojás, 1 narancs reszelt héja és leve, 20 dkg mandula
A sütőt 180 fokra felmelegítjük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, ízesítjük a narancshéjjal, narancslével. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és hozzádolgozzuk a tojáskrémhez. Mielőtt kemény tésztává gyúrnánk, beledolgozzuk a mandulát is.
Lisztes kézzel kb. 5 cm átmérőjű rudakat gyúrunk belőle, amelyeket kivajazott tepsire fektetünk.
35 perc sütés után kicsit hűlni hagyjuk, majd ferdén felszeleteljük a rudakat, és újból sütjük, szárítjuk 10-15 percig."
(Forrás: képmás.hu)


Találtam a neten egy videót, ez alapján sütöttem, a recept majdnem megegyezik a képmás.hu oldalán találttal. Én a videóhoz képest annyit módosítottam, hogy 10 dkg mandulát levettem az eredeti mennyiségből és azt csokidarabokkal helyettesítettem. Aki tud venni csokipasztillát, készítse azzal. Illetve a német receptben kissé sok a só mennyisége, úgyhogy abból is levettem. Ideírom a receptet, bár a videón is rajta van. Isteni lett egyébként, a kis zsúrkenyérformákban sütöttem. Mer' néha szeretek bonyolítani... Meg mert megígértem egy kicsi szerelmemnek, hogy sütök neki csillagot. :) 




Tehát a recept (a módosított):
50 dkg liszt,
26 dkg cukor,
4 vaníliás cukor (vagy 2 teáskanál vaníliakivonat),
8 gramm só,
1,5 csomag sütőpor,
40 dkg mandula (vagy 30 dkg és 10 dkg csokipasztilla),
6 dkg vaj,
4 tojás.
(Plussz: reszelhetünk bele narancshéjat is, ízesíthetjük kevés fahéjjal is.)

Az összes hozzávalót tésztává dolgozzuk a mandula és a csoki kivételével. Mikor összeállt a tészta, hozzákeverjük a csokit is, mandulát is és fóliába téve hűtőben pihentetjük 45 percig. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük a 6 hosszú hengerré formázott tésztát, amit 190 fokon körülbelül 15 percig sütünk. Kivesszük, hagyjuk hűlni annyira hogy vágható legyen (ez olyan 5-10 perc). Felszeleteljük 1 cm-es szeletekre és visszatesszük még 200 fokon sülni körülbelül 10-12 percre, míg szép aranybarnák nem lesznek a szeletek.
Ha csokoládét is teszünk bele, tovább kell hűlni hagyni, legalább 2 órát, hogy a csoki visszaszilárduljon, mert a sütésnél ugye folyóssá válik. És ha nem hagyjuk teljesen kihűlni a kisült rudakat, nem fogjuk tudni szépen szeletelni sem és a csoki is összemaszatolja a tésztánkat. Tehát csokis cantuccininél hagyjuk teljesen, a csoki dermedéséig kihűlni a tésztát.
Egyébként isteni finom. Édes desszertborba vagy kávéba vagy teába szokás mártogatni. Karácsonyi aprósüteménynek is kiváló, mert hetekig eláll egy jól zárható fémdobozban, vagy bármilyen sütisdobozban. És hát, filmnézős estékhez is kitűnő ropogtatnivaló. :)


2011. október 14., péntek

Sörperec - filmes esték

.


Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj.
Az Erő legyen veled!

(Qui-Gon Jinn, Baljós árnyak-Csillagok háborúja, I. epizód)





Asszem új sorozatot vagyok kénytelen indítani... ahogy bejött a rossz idő, meg az egyre korábbi sötétedés, kedves párommal (no meg macskusszal, bár ő többnyire csukott szemhéjon át nézi a műsort) mozidélutánokat-estéket rendezünk újabban. Mivel tévét egyáltalán nem nézünk. Már Paprika Tv-t sem, mert mióta két reklámblokk van egy 20 perces epizódban, nem érdekel a tévépaprika sem. Előfizetésünk sincs, lemondtuk. Én fizessek azért, hogy tízpercenként nézzek egy tízperces reklámblokkot, amivel el akarják adni nekem az uzsorakamatos kölcsönöket meg a kitudjamit tartalmazó mérgeiket - na ez enyhén szólva is túlzás. Valójában nekik kéne nekünk fizetni, amiért reklámozhatnak és ránk zúdíthatják magukat... Mértem az időket. Ugyanannyi reklámidő van, mint adásidő, és a reklámok 90 százaléka gyógyszer vagy bankkölcsön. Ez egy vicc. A rosszabbik fajtából. Hát nem vagyunk hajlandók finanszírozni sem a bankok, sem a gyógyszermaffia hirdetéseit. Amiről pedig lemaradunk, az is csak szemét... úgyhogy a pénzünk is megmarad, meg az időnk is. Egyébként már régóta nem nézünk tévét, csak a paprikát meg a spektrumot néztem én - eddig. Most már ezeket sem. Maradnak a filmek. És a könyvek. Különben is. A tévé az erő sötét oldalának csatlósa, mert butít, nyomorba dönt és függésbe taszít.
Az első moziszériánk a Csillagok háborúja hat epizódja volt az elmúlt hétvégén. Imádom. :) Azt tudtátok, hogy Lucas közel tíz évig tanulmányozta a meséket, mítoszokat, mire megírta mi is történt "réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"? Ezért is érezzük hitelesnek, bármennyiszer és bármikor, bármilyen életkorban megnézhetőnek ezt a történetet.

A sörperecről már írtam itt, ebből a tésztából készült egy az egyben. Jó ropogós, megszórható bármilyen maggal, nagyszemű sóval. Annyi a különbség a grissinihez képest, hogy sokkal vékonyabbra sodortam a tésztát, sütőpapírra tettem, tojással megkentem, megszórtam lenmaggal illetve meglocsoltam a folyékony sókeverékkel a kis pereceket. Ha óriásperecet sütnénk, azt készítsük kenyértésztából, élesztővel. Kenjük meg azt is tojással, úgy süssük készre. A perecekhez kis tálkákban tehetünk ki mártogatósokat is - akár ketchupot, akár fokhagymás joghurtot vagy tejfölt, márványsajtos tejfölt, padlizsánkrémet, körözöttet - egyszóval bármilyen jó kis kencével elropogtatható. De így önmagában is jó, egy-két pohár habos sörrel leöblítve. És élvezve közben a fimet. Az Erő legyen veletek! :)




A következő filmünk a Mátrix-trilógia lesz. A világirodalom, vagy moziverzum vagy minek nevezzem egyik legnagyobb alkotása. Csúcs, tökéletes, zseniális. És hogy mi készül mellé? Pattogatott kukorica. Többféle. Mert arra is rákaptunk. :) És persze sütöttünk már gesztenyét is, sütőtököt is egyik-másik epizódhoz.
Ó, a Csokoládé című fantasztikus édes filmhez egy pohár jó forró, különleges csokoládéital illik természetesen. A Pár lépés a mennyországot pedig forralt borhoz ajánlanám. :)
Nektek mi a kedvenc (mik a kedvenc) filmetek?

2011. március 22., kedd

Maradék kenyér felhasználása

.

A szél fütyült, kiáltozott a házban, mintha válaszolni akart volna neki. Az óra ünnepélyesen ketyegett tovább.
Egyszerre csak megtörte valami a csendet: hangos csattanással becsapódott a ház kapuja.
- Michael! - kiáltott fel összerázkódva Jane.
- Jane! - kiáltott fel Michael, és sápadt arcára kiült az aggodalom.
Hallgatóztak. Aztán az ablakhoz rohantak és kinéztek.
Mary Poppins odalent állt éppen a kapu előtt, kabátban, kalapban; egyik kezében táskáját, másikban ernyőjét tartotta. Vadul fújt körülötte a szél, szoknyáját rángatta, kalapját félretaszította. De Jane és Michael úgy vette észre, hogy Mary ezt sem bánja, mert úgy mosolyog, mintha ő meg a szél megértenék egymást.
Egy pillanatra megállt a kapu lépcsőjén, és visszanézett. Aztán gyors mozdulattal kinyitotta az ernyőjét, bár nem esett az eső, s kifeszítette a feje fölött.
A szél vad rikoltozással csusszant be az ernyő alá, s fölfelé nyomta, mintha ki akarná tépni Mary Poppins kezéből. De Mary erősen fogta, s a szél nyilván ezt is kívánta tőle, mert most magasabbra emelte az ernyőt a levegőbe. Maryt pedig fölemelte a földről. Könnyedén libegtette, úgyhogy lábujja éppen csak súrolta a kerti utat. Aztán keresztülemelte a külső kapun, s fölfelé sodorta az utcai cseresznyefák ágai felé.
- Elmegy, Jane, elmegy! - kiáltotta sírva Michael.
- Gyorsan! - kiáltotta Jane. - Az ikreket! Hadd lássák utoljára! - Most már mind a ketten bizonyosan tudták, hogy Mary örökre elment, mert megfordult a szél.



Ó, tudtátok hogy Mary Poppins ilyenkor köztünk jár? Böjtidőben, mikor mindig fúj a szél, itt van... :)
Gyerekkorom nagy kedvence. Hmhm. Még most is időnként elolvasom...
Node elébb főzés. Aztán majd délután jöhetnek Mary Poppins kalandjai.
Épp most vágtam apró kockákra egy egész saját sütésű finom lenmagos, zabpelyhes, teljes kiőrlésű lisztes kenyeret. Mert van úgy hogy nem tudom eltalálni, éppen mennyi fogy. Anyutól tanultam. Ami nem jó zsemlemorzsának, azt felvágta kenyérkockának zsömlegombóchoz, krémlevesekhez vagy most éppen - köménymagos rántott leveshez lesz. Ha cipőt vett, nem dobta ki a cipősdobozt, hanem abban tárolta a zsemlemorzsát is, meg a kenyérkockákat is.
A lényege csak ennyi: vágd föl a kenyeret kockákra, levegős helyen szárítsd meg és mikor kell, csak vegyél ki belőle és pirítsd meg.
Nálunk sosem dobódott ki kenyér. Vagy zsemlemorzsa, vagy kenyérkocka lett belőle, vagy összegyűjtötte anyu olyan kolléganőinek, akik tartottak csirkéket vagy disznókat. Vagy kenyérleveseket szoktam készíteni belőle. Gaspacho-t vagy bármilyen másik jó kis kenyérlevest. (Még itt és itt és itt.) A maradék morzsát pedig elszórom a téren a galamboknak.
A zsemlemorzsa készítése is egyszerű: darabold el a kenyeret, szárítsd meg, majd diódarálón vagy konyhai robotgéppel daráld le. Aztán egy kissé nagyobb lyukú szűrön (tésztaszűrő) szitáld át. Kész. Korlátlan ideig eláll szellős dobozban.
Friss zsemlemorzsát csak akkor készítek, ha csőben sült étel van terítéken, aminek a tetejére kenyérmorzsa kell. Akkor robotgéppel friss kenyérből készítem, mert így rusztikus lesz és finom ropogósra tud megpirulni.

És a klasszikus felhasználása még a szikkadt kenyérnek a bundás kenyér. Mindenki szereti azt hiszem. :)
No és a jóféle kenyérpudingok, mint ez vagy ez vagy ez vagy ez. Lehet sósra is hangolni. Az angol konyha klasszikusai egyébként a sütés nélküli vagy sütött kenyérpudingok. Remek módszer szikkadt kenyerek vagy kalács elhasználására.

2011. január 9., vasárnap

Omlós vajas keksz narancsosan

 .


A fontos dolgok inkább odajönnek hozzánk, ahol vagyunk, ha engedjük; ha befejezzük a görcsös próbálkozást, és csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek úgy, ahogyan meg kell történniük.

(Benjamin Hoff)


Megkezdtem a  Sok kicsi akcióban, a nyereménycsomagba ígért házi sütik készítését. Az egyik amit küldök Eszternek, ez a narancsos keksz lesz. Igazi teához, kávéhoz való ropogtatnivaló. Vajas, omlós és nagyon narancsos. A receptet Delikátnál találtam. Tényleg isteni.
A mennyiségen változtattam csak, 1 tojáshoz igazítva. Így is bőven szép adag lett belőle.

Hozzávalók:
0,6 dl frissen facsart narancslé (rostokkal együtt nyugodtan),
4 alaposan megmosott narancs reszelt héja,
22 dkg vaj,
21 dkg porcukor,
32 dkg liszt,
1 tojás,
1 rúd vanília kikapart magjai vagy
1 teáskanál vanília-esszencia vagy
3-4 vaníliás cukor,
1 csapott teáskanál sütőpor,
1/3 csapott mokkáskanál só.

A narancs levét felforraltam, majd a vaj felével habosra kevertem. A lisztet elkevertem a sütőporral, sóval, cukorral, vaníliával, reszelt narancshéjjal, tojással és a puha vaj másik felével. Robotgéppel krémesre alakítottam vagy legalábbis alaposan eldolgoztam. Aztán a vajas narancslét is hozzákevertem. Hűtőbe tettem jó 3 órára, hogy teljesen hideg legyen. Két nagy gáztepsit kivajaztam, golyóbisokat formáztam (kicsiket, olyan fél diónyi nagyságúakat), lelapogattam egy villával (lisztbe mártogattam így nem ragadt a sütikhez) és 160-180 fokos sütőben max. 8 percig sütöttem. Tényleg jó és gyorsan elkészül. Máskor is fogom sütni.
Ja, igen. Jó messzire kell tenni egymástól a kis golyókat, legalább 10 centire, mert nagyon elterülnek és megnőnek!

2010. december 29., szerda

Sajtos rúd és valami mexikói - képtelen szilveszteri receptek 2.

.

Ismét két képtelen szilveszteri recept. Ha lesz időm és kedvem, holnap el is készítem és akkor kép is lesz hozzájuk.
Az egyik egy sajtos rúd, amit szomszédasszonyomtól tanultam és mondhatom, a legjobb sajtos rágcsa, amit valaha is ettem. És végtelenül egyszerű.
A hozzávalóknál annyi a lényeg, hogy minden egyforma arányban van benne. Vagyis 25 dkg liszt, 25 dkg túró, 25 dkg margarin, plussz 15-20 dkg trappista sajt a tetejére. Én vajjal szoktam készíteni, abból elég a 20 dkg is. Kell még a tésztába ízlés szerint só is (ebbe a mennyiségbe kb.1 teáskanálnyi). És jó sok szezámmag is kell. Vagy ha nincs kéznél, akkor szemes mákkal is megszórhatjuk vagy lenmaggal akár.
Összegyúrjuk (épp csak álljon össze a tészta) és pár órára vagy egy egész éjszakára hűtőbe tesszük folpackba csomagolva. Másnap lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk (1/2 cm-esre), megkenjük felverrt tojással, nagyon bőven megszórjuk szezámmaggal és szintén bőven reszelt trappista sajttal is. Nagyon vékony csíkokra vágjuk derelyevágóval (maximum1 centi szélesre de inkább keskenyebbre), majd a csíkokra vágott tésztát ismét átvágjuk keresztben olyan távolságra, amilyen hosszú rudacskákat szeretnénk. Én olyan 20 centiseket szoktam sütni, minél vékonyabbak és hosszabbak, annál gusztábbak. Aztán vajazott tepsire tesszük őket és közepes lángon készre sütjük. Hamar sül, figyeljünk oda rá. Kissé macerás - vagyis inkább időigényes, de nagyon finom. A tésztájában lévő túrótól olyan nagyonnagyon sajtos és finom íze van. Kiszaggathatjuk formára is, akkor olyasmi lesz, mint a fornetti, csak sokkal finomabb.

A másik is egy svédasztalra való rágcsa, valami mexikói féle valami... Kell hozzá tortillatészta, darált hús és mártogatók, vagyis salsák. A belevalók: 35 dkg darált hús, só, bors, koriandermag, köménymag, pici őrölt fahéj, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál sűrített paradicsom, olívaolaj, petrezselyemzöld vagy korianderzöld. Az olajon üvegesre pároljuk a kis kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd fűszerezzük, rádobjuk a  darált húst is, a sűrített paradicsomot is hozzátesszük és megsütjük. Zöldfűszerrel is elkeverjük (petrezselyem vagy korianderzöld) a végén. Készen van 10-15 perc alatt.
A tészta receptje itt található (szezámmag nem kell bele most), csináljuk meg a háromszoros mennyiséget belőle. Nyújtsuk nagyobb lappá és fánkszaggatóval nagyobb köröket vágjunk belőle. Töltsünk minden kör közepébe a húsos töltelékből, majd vizezzük kissé be a tészta szélét és hajtsuk rá az egyik felét. A széleket jól nyomkodjuk össze - kis félköröket kapunk eredményül. Vagy bő, forró olajban süssük ki, vagy tepsibe tegyük és forró sütőben süssük szép pirossasra. Készítsünk mellé valamilyen salsát vagy mártogatóst. Forrón és hidegen is kitűnő.

2010. október 15., péntek

Sós és édes pirított mandula



Ma van a holnap tegnapja.

(ismeretlen)




A sós-olajos pirított mandula a kedvenc nasim. Már ha nassolok, mert nem jellemző rám. Viszont mostanában azon kaptam magam, hogy rendszeresen rájárok a mandulás, diós, mogyorós készletre. Meg sült gesztenyézek. Valami lehet ezekben a magokban, hogy ennyire eszem őket - régebben évszámra nem ettem semmi ilyesmit.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a világ legegyszerűbb, de legfinomabb csemegéje ez - nem lehet abbahagyni... Függőséget okoz.


A mandulát 1 percre lobogó, forrásban lévő vízbe dobom. Aztán egyből szűrőbe teszem és hideg vízzel átöblítem hogy kihűljön. Lehéjazom. Konyharuhával megszárogatom, aztán egy serpenyőben szárazon megpirítom. Eddig egyezik a készítése az édes változatéval.
A mandulát egy tálba teszem. Kevés mandula-, szőlőmag- vagy olívaolajjal meglocsolom, sózom és jól átforgatom az egészet.

Az édes változatnál először megpirítom a mandulát. Aztán egyszerűen megszórom fahéjas cukorral a  serpenyőben. Időnként megspriccelem kevés vízzel, hogy jobban ráragadjon a karamell a mandulára.A végén még egyszer megszórom a barna nádcukorral, de ezt már nem olvasztom fel, hagyom kristályosra. A mandulákat sütőpapírra vagy tányérra teszem.
Így kellett volna. (Szepykénél olvastam.) Én viszont belekevertem a fahéjas karamellbe a mandulát és jól összeragadt, győztem még forrón szétcincálni. Kezem kicsit odalett, de sebaj. Ez a fahéjas-karamelles mandula megér egy kis égési sérülést is... Komoly mondom, tényleg isteni... Rá lehet szokni, na.

2010. október 3., vasárnap

Ti hogyan sütitek a gesztenyét?

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert.

(Fekete István, Almárium)



A gesztenyének - bevallom - nem vagyok nagy rajongója. Illetve két formában nagyon szeretem, de másképpen egyáltalán nem. Ételekben például ízetlennek tartom és fojtósnak, nehéznek.
De sütve isteni csemege - és a gesztenyepüréért is odavagyok sok-sok tejszínhabbal, jó rumosan.
Bevallom őszintén, eddig csak utcai árusoktól szoktam venni, mert összes kísérletem itthon kudarccal végződött. Vagy nyers maradt, vagy szenet vettem ki a sütőből.
Meg valahogy az utcán már messziről illatozó gesztenye valahogy finomabb... Ahogy melengeti az átfagyott kezeket, ahogy érezni a fa finom füstjének is az illatát, ahogy keveredik a gesztenye semmivel össze nem téveszthető aromájával... Más. Más íze van, hiába.


Ma azonban kicsit utánaolvasgattam a gesztenyesütés titkainak és találtam egy módszert. A gesztenyét keresztben bevágjuk, majd beáztatjuk 20 percre vízbe. Aztán sütőbe tesszük, magas hőfokra.
A módszer működik. Ma isteni gesztenyét sikerült sütnöm!
Bár a héja alatti vékonyabb héjrész kissé nehezen jött le róla.


Ti hogyan sütitek a gesztenyét?
Van tuti módszer?

2010. június 26., szombat

Kenyérlángos, alias focaccia



Zuigan mester minden nap szólította magát.

- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)



Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.
A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.
Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.
A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.
Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.
Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.
Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.


Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.
Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

2010. június 12., szombat

Szamosza ( indiai töltött kenyérke)

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! 
Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok” a Valódi élet. 
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok...

(Alfred Souza) 



Ez a finom indiai töltött kenyérke remek sör- vagy borkorcsolya is lehet akár. Focimeccsek mellé... :)
Én most egyszerűen túró-fetasajt keverékével töltöttem, mert hagyományos spenótfőzelék feltétjeként készítettem.
A tésztarecept Vegavarázs oldaláról származik.

Hozzávalók 4-6 főre:
A tésztához:
20 dkg fehér liszt,
20 dkg teljes kiőrlésű liszt,
5 dkg olvasztott vaj,
2 dl víz (kb.)
1 mokkáskanál só.
A töltelékhez:
10 dkg túró,
15 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt,
1 evőkanál tejföl,
pici só.

A liszteket elkevertem a sóval, olvasztott vajjal és annyi vízzel, hogy rugalmas, az edény falától elváló tésztát kapjak. Hagytam pihenni 20 percig. Közben a túrót, fetát, tejfölt, sót jól összekevertem. Annyi tejfölt tettem csak hozzá, hogy krémes legyen, ne darabos száraz a töltelék.
Aztána tésztából diónyi nagyságú darabokat csipkedtem, majd golyóvá formáztam a két tenyerem között. Aztán minden golyóbist kinyújtottam kb. 10 cm-es kis köröcskékre. A közepükre halmoztam egy teáskanálnyi tölteléket, majd mindegyiket félbe hajtottam. Így kis félkörök lettek, amiknek a szélét jól összenyomkodtam. Végül körben befelé behajtogattam, így szép is, és jobban össze is ragad a tészta.
Egy kis lábosba 5 cm magasan olajat öntöttem, majd mikor kellően forró lett, beletettem 3 darab szamoszát. Olyan 2-2 percig sütöttem mindkét oldalukat, végül papírtörlős tányérra szedtem ki. Ha jó hőfokot választunk, egy csöppet sem lesz olajos a szamoszánk.

Hémanginál van még kétféle töltelékkel szamosza: egy spenótos és a legklasszikusabb, ami most nagyon idényszerű is ráadásul, a zöldséges: a krumplival, cukorborsóval, karfiollal töltött változat.
Ebbe a kis kenyérkébe bármilyen tölteléket tehetünk, csak a képzeletünk szabhat határt a változatosságának.