Bejgli (Diós és mákos patkó)

 

 

Hozzávalók 4 rúd bejglihez:

A tésztához: 1/2 kg liszt, 15 dkg vaj, 10 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 5 dkg cukor, 1 dkg friss élesztő vagy 1/2 tk. szárított élesztő, kb. 1,5 dl tej, 1 csapott mokkáskanál só.

Máktöltelék: 20 dkg darált mák, 18 dkg cukor, 1-2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj, 1/4 citrom leve, 3 dkg dara, ízlés szerint meggybefőtt vagy fagyasztott meggy, csipet só.

Diótöltelék: 20 dkg darált dióbél, 18 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 3 dkg búzadara, reszelt citromhéj, 1/4 citrom leve, 5 dkg mazsola, 1-2 dl tej, csipet só.

A tetejükre: 2 tojás sárgája, 2 tojás fehérje.

 

A tésztához az élesztőt a tejjel és cukorral elkeverjük. A lisztet a hideg zsírral és vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztős keveréket, a jól felvert tojásokat, a csipet sót és gyorsan összedolgozzuk. Nem szabad nagyon megdolgozni, csak álljon össze. Majd 1-2 órán át letakarva pihentetjük hűtőben.

Míg a tészta pihen, a töltelékekhez a tejjel apránként elkeverjük a többi hozzávalót és felforraljuk. A masszák kenhetőek legyenek, sem nem túl hígak, sem nem túl sűrűek, annyi tejet adjunk a száraz anyagokhoz apránként. Tudni kell, hogy a bejgli töltelékébe tehetünk lekvárokat is, pl. narancs, citrom, meggy vagy sárgabaracklekvárt is, a mákosba szilvalekvárt is. De ezeket csak már a felfőzés után tegyük a töltelékekbe, mikor már kihűltek, és kalkuláljuk bele, hogy édesek. Így a cukor megadása csak hozzávetőleges, kóstolni kell! A töltelék ízesíthető még aszalt gyümölcsökkel, kandírozott citrom vagy narancshéjjal is, ez már egyéni fantázián múlik! Valamint: próbáltam a vizes cukorszirupos lazítást is, nem jött be. Sokkal finomabb mind a mák, mind a diótöltelék, ha tejjel van krémesre főzve.

A tésztából aztán 4 gombócot formázunk.

Fogunk egy gombócot, téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát kb. 1/2 cm vastagra. Mind a diós, mind a máktölteléket kettőbe osztjuk. Rákenünk egy adag tölteléket a tésztára, a széleinél 2 cm-es üres részt hagyva. Ezt ráhajtjuk a töltelékkel megkent tésztára, és hosszában elkezdjük felcsavarni. Így a két vége befelé tekeredik és a töltelék nem folyik ki. A tészta vége a csavarás után alulra essen. Ezt mind a négy tésztagombóccal megcsináljuk. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejüket tojás sárgájával megkenjük és egy órán át hideg helyen kelesztjük, amíg rászárad a tojás sárgája. Utána átkenjük tojásfehérjével, és hideg helyre tesszük újabb egy órára, míg a fehérje is megszárad. Így lesz márványos a teteje. Sütés előtt az oldalait villával beszúrkáljuk, így nem reped meg. Forró sütőben 25-30 percig sütjük. A sütő ajtaját lehetőleg ne nyitogassuk.

Mikor reped meg a bejgli?

Ha a tésztáját túl puhára készítettük, túl sok tejjel; ha a töltelékben túl sok a cukor; ha túl sok a töltelék; ha meleg helyen túlkelt a tészta; vagy ha a sütő nem volt elég forró.

"Szilveszteri" aprósütemény

A kreatív, alkotó pillanatok a legteljesebbek.
Önmagukban rejtik boldogságukat és jutalmukat,
nem birtokolnak, nem félnek, nem gondolnak -
egyszerűen minket használnak a szépség megszületésére.
Az alkotásban eltűnünk, mégis... ilyenkor
éljük meg legigazibb, legteljesebb önmagunkat.
A kreativitás teremtés, erő, feloldódás, öröm.

(duende)

Szerintem azért kapta ez a süti a szilveszteri jelzőt, mert a receptben megadott mennyiség elég nagy és ha marad belőle, még szilveszterkor is finom és jó. El lehet tenni jól zárható dobozban. Sőt. El is kell tenni 1-2 napra, mert kicsit be kell puhulnia.

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
1 sütőpor,
1 csipet só,
20 dkg porcukor,
2 db vaníliáscukor,
1 citrom reszelt héja,
2 tojás,
25 dkg vaj,
15 dkg mandula (vagy durvára vágott dió),
lekvár.

A száraz hozzávalókat összekeverem és a vajat elmorzsolom benne. Aztán hozzáadom a tojások sárgáját is és összegyúrom. Gyorsan kell dolgozni a hozzávalókkal - hideg vajjal csináljuk -, mert a kézmeleg nem tesz túl jót neki. (Ha nem állna könnyen össze, icipici vizet lehet beletenni.) Mikor összeállt a tészta, lisztezett deszkán jó vékonyra nyújtom (2-3 mm vastagra) és bármilyen formával - akinek van, csinálhatja karácsony figurákkal - kiszaggatom. A lyukas részeket megkenem a maradék tojásfehérjével és durvára aprított mandulába mártom. (A tojásfehérjés felét természetesen, mert így könnyen ráragad.) Vajazott tepsiben sütöm háromnegyedes lángon. Vigyázat, mert gyorsan sül, oda kell rá figyelni.
Lekvárral összeragasztom a darabokat. Én most finom házi sárgabaracklekvárt választottam, de ribizli- vagy vegyeslekvárral is finom. Légyeg hogy pikánsabb ízű legyen a gyümölcsíz.

A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam és egy percig hagytam forrni, aztán leszűrtem. Így nagyon könnyen lejön a héja róla. Robotgépben aztán durvára őröltem.

Köménymagos rántottleves

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. 

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. 

A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. 

A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. 

Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. 

(Hamvas Béla)

A jó rántott leves igazi gyomorsimogató gyógyír. Sima lágyság, tápláló melegség. Hamvas jól mondja, csak egyetérteni tudok vele.

Hozzávalók 4 főre:
1 teáskanál köménymag (nem őrölt!),
2 púpos evőkanál liszt,
1,5 liter víz,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő mennyiségű zsír.
Betétnek:
pirított kenyérkockák.

A jó rántott leves titka az, hogy a gyöngyözősre fölhevült olajban kissé kipattogtatjuk a köménymagokat, majd csak ezután szórjuk bele a lisztet. A második titok: hogy nem világos, hanem sötétebb zsemleszínű rántást készítünk. Mert a lisztnek, ha finoman megpirítjuk, egészen csodálatos, dióra emlékeztető illata, íze lesz. Onnan tudjuk, hogy már jó a rántásunk, amikortól ezt a semmivel össze nem téveszthető illatot az orrunk megérzi. Tehát: nem szabad hideg zsiradékba tenni a lisztet, hanem kellően forrónak kell lennie, vagyis olyan "gyöngyözősnek", s először a köménymag, utána a liszt jön bele. (Túl forró se legyen, mert akkor elég a köménymag és elég a liszt is. Találjuk el a jó hőfokot.)

Mikor a rántás elkészült, félrehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát és apránként felengedjük hideg vízzel. Sózzuk. Forrásig kevergessük meg időnként, mert a liszt hajlamos letapadni a lábos aljára, és vigyázzunk rá forrásig mindenképpen, mert mikor felforr, hajlamos kifutni. Ezután kis lángon pötyögtetve főzzük 10-15 percig, hogy az ízek összefőjenek a levesben. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk. A világ egyik legjobb levese!

Túrós csusza

A szivárvány az égen van mindig
az eső csak észrevenni segít.
A levelek beszélgetnek egyébként is
a szél csak fordít néha nekik,
hátha van idegen is közöttük.

(Tornay András)

Úgy tűnik, tésztás napokat élek... Ma klasszikust főztem: gulyásleves és túrós csusza.
Rendkívül egyszerű, de má' nem olcsó.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg csuszatészta,
15-20 dkg szalonna,
25 dkg túró,
1/2 liter tejföl,
só.

A szalonnát vékony csíkokra vágtam és kisütöttem. A pörcöt félretettem egy tálkába, a zsír fölöslegét pedig egy kis pohárkába. Annyit hagytam csak a lábos alján, amennyi a tésztához kellett. Közben persze sós vízben főtt a csuszatészta. Mikor megpuhult leszűrtem és hideg vízzel kicsit átöblítettem, aztán a szalonnazsírra tettem. Hozzákevertem a túrót is, kicsit sóztam. Tejföllel és a szalonnapörccel tálaltam.
Igazából gyúrni akartam a tésztáját, de most időre készen kellett lennem az ebéddel. A gyúrás pedig kicsit lassúbb, mint a száraztésztát kifőzni. Majd leközelebb. :-)
Vegáknak is ajánlom, persze nem szalonnával. Csak natúran.
A túrós csusza köretnek sem utolsó. Nagyapám például jó csípős lecsóval ette, vagy pörkölttel.

Borzacskabundában sült hús

„Az vagy, ami az édesanyád.
A világot, s minden létező dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit később az apáktól tanulsz, az valami más.
A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövővel.”

(Shirley Hill Witt, Mohawk)

hozzávalók:
személyenként kb. 20 dkg hús (sertés, pulyka, csirke),
mustár,
só, őrölt bors,
liszt,
borzacskatészta.

A húst kiklopfoltam, bemustároztam és borsoztam, aztán lisztbe, majd borzacskatésztába forgattam és bő olajban közepes lángon megsütöttem. Annyit módosítottam az eredeti borzacskatésztán, hogy hozzáaprítottam két nagy fej lilatönkű pereszkegombát (hűtőlenullázást csináltam), és hozzászeltem félkarikákra egy nagy fej vöröshagymát is.
Kicsit vastag lett a bunda, no de én jobban szeretem, mint a húst úgyhogy nekem így volt jó. Lehet fordítottan is csinálni... :-) Vastagabb husiszelettel és vékonyabb bundával.
A bundázás kicsit macerás, mer' az ember könyékig masszás lesz. Mert hogy azok a fránya krumlicsíkocskák igen gyorsan és feltűnő ügyességgel igyekeznek elhagyni a hússzeletet, s mindezt még olajbatétel előtt csinálják szóval.... ügyeskedni kell, és nem sajnálni a kacsónkat belemeríteni a borzacskatésztába. :-)

Kelbimbóleves húsos galuskával

Minden dal véget ér egyszer.
A hangok közti csend azonban ne riasszon.
Az csak segít meghallani a muzsikát.

A csend nem a dal halála, csak háttere.
Végtelen tér, amelyben megszülethet, s aztán
elhalgathat.

A dal örökkévalósága nem hosszában,
hanem inzenzitásának izzásában rejlik.

A halál nem az élet ellentéte.
Csak a születésé.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg kelbimbó,
3 evőkanál olaj,
6-7 gerezd fokhagyma,
1 húsleveskocka vagy igazi húsleves,
só, őrölt bors,
2 dl tejföl,
1 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.
A galuskához:
15 dkg darált hús,
2 csapott evőkanál búzadara,
só,
diónyi jó apróra vágott vöröshagyma,
só,
1 tojás
kevés víz.

A fokhagymát lereszelve kevés sóval megfuttattam az olajon a félbevágott kelbimbókkal együtt, aztán fölöntöttem vízzel. Hozzáadtam a leveskockát, sóztam, borsoztam. Közben elkészítettem a húsos galuskákat is: a hozzávalókat összekevertem jó alaposan.
Mikor a kelbimbók megpuhultak, egy tompa késsel beleszaggattam a húsos masszát a levesbe. Végül a tejfölből, tejszínből és lisztből készült habarással sűrítettem.
Húsgombóckákkal azt hiszem, még finomabb lett volna. Majd legközelebb a búzadara helyett rizzsel keverem össze a darálthusit.
Gazdag ízű, selymes és laktató leves.

Menzaromantika: krumplifőzelék

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy, vagy 6-7 közepes krumpli (a kiflikrumpli a legjobb)

2 dl tejföl

2 púpos evőkanál liszt

só, bors

1 nagy vagy 2 kisebb babérlevél

1 kis fej vöröshagyma (el is hagyható)

A burgonyát meghámoztam, és fél centi vastag karikákra vágtam egy nagyobb lábosba, hozzáadtam a nagyon apróra kockázott vöröshagymát is, babérlevelet is, sóztam és felengedtem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Puhulásig főztem, majd a közben elkészített habarással besűrítettem.

Friss házi kenyérrel, nyers és sózott, ecetes lilahagymával és sült szalonnával tálaltam.

Máj savanyú vetrece módon

Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik.

                                                                                                                      (Salvador Dali)

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertésmáj,
1 nagy fej vöröshagyma (10-15 dkg),
2 gerezd fokhagyma,
10 dkg szalonna,
1 teáskanál mustár,
kevés őrölt bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy 4-5 dkg vaj,
majoránna (húshoz 1 nagy babérlevél),
kb. 1/4 citrom leve,
1 citrom reszelt héja,
1 dl száraz fehérbor,
húsalaplé vagy víz,
1 csipetnyi cukor,
2 dl tejföl,
1 csapott evőkanál liszt.

A májat csíkokra vágtam, majd a kockákra vágott vöröshagymát, a kockákra vágott szalonnával az olajon megdinszteltem. Mikor üveges volt már a hagyma, hozzátettem az apróra kockázott fokhagymát és a májat is, és átsütöttem hirtelen. Aztán megszórtam pirospaprikával és fölengedtem kábé 2 dl vízzel (alaplével). Borsoztam, majoránnáztam és fedő alatt hagytam puhulni. Közben a tejfölt kikevertem a liszttel és a mustárral. Mikor a máj elkészült (negyed óra elég neki), beleöntöttem a bort is, aztán pár perc elteltével hozzákevertem a habarást is. Végül egy darabka citromhéjjal és némi citromlével savanyítottam, kevés cukorral pedig kiegyenlítettem az ízét.

Ez a recept eredetileg hússal készül, de nagyon finom így májból is. Csak annyit változtattam rajta, hogy ebbe az ételbe tettem majoránnát, ami a húsos változatban nem szerepel, abba babérlevél kerül.

Hercegnő burgonyával tálaltam. A májragut megsózni csak a tányéron ajánlott.

A hercegnő burgonya receptjét lásd ITT.

Töltött kifli

"A zen leginkább egyfajta lelkes világlátás, amelynek égisze alatt, mindenféle "isteni mentőmellény" nélkül, az ember teljesen sebezhető és nyitott lesz az élet előtt. Nem tesz kísérletet az élet alapvető bizonytalanságának és előreláthatatlan tényezőinek kiküszöbölésére, nem akarja megoldani a létezés rejtélyeit. Ez a kísérlet ugyanis nem csak kilátástalan, de egyenesen a lélek átka. Az élet nehézségein az ember nem azzal kerekedik felül, hogy erős szövetségesre (Istenre) lel, hanem azzal, hogy lelkileg képes mindig új szempontból látni a dolgokat, és így dallá alakítja át a rideg valóságot.
A zen az élet költőivé varázsolása, az emberi lélek lendületes kifejezésre juttatása - ám a szervezett vallásokra általában jellemző külsőségek, merevség és felületesség nélkül. A zen hagyomány, amelyben nincs helye csordaszellemnek, a tömegbe való beleszürkülésnek. Mint minden művészeti ág, eredetiséget követel, hiszen a zen a szépség és az élet értelmének önmagunkban való felkutatásáról szól, a kérlelhetetlenül rögös, valós élet útviszonyai közepette."

(Kenneth S. Leong: Jézus zen tanításai)

Ezt a harapnivalót általában szilveszterkor készítenem... De a karácsonyi menüsorba is beleillhet. Előre lehet gyártani, aztán csak be kell dobni az előmelegített sütőbe. Tiszta nylonszatyorba szoktam tenni a betöltött kifliket, és természetesen a hűtőszekrényben tartom sütésig. Bulikra is alkalmas, valamint akkor ha maradék egy-két napos kiflijeink vannak, amik amúgy már ehetetlenül nyúlóssá váltak... Így elkészítve viszont visszaropogósodnak, és isteni finomak lesznek. Vigyázat! Nagyon fogy, mert tényleg finom!

Hozzávalók: kifli, sajt (trappista, ementáli, füstölt, parmezán...), olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma zöldje (snidling), vaj, tejföl, só, őrölt bors.

Nem adok meg mennyiségeket, mert arányosan értendők, a kifli számának megfelelően, úgy sacc/kábé. Ha maradna a töltelékből, el lehet tenni. Melegszendvicskrémnek is fölhasználható. Az állaga ne legyen túl folyós, be kell tudnunk tölteni, ennyi a lényeg.

A kifliket félbevágjuk és a csücsköket is lenyisszantjuk. Egy fakanál nyelével kitoljuk a belsejüket, ide jön a töltelék. A töltelékbe mindent jó apróra vágunk, a sajtot lereszeljük. A tetejét is megszórhatjuk sajttal, gusztább lesz sülés után.

Forró sütőben 10 perc alatt elkészül.

Van egy másik variációja is, egy húsos, majd azt is elkészítem és leírom.

Kocsonya

Vannak ételek, amit sokan nem szeretnek. De csak azért szerintem, mert nem ettek még igazán jót belőle. A kocsonya is a megosztó fogások közé tartozik. De ha egyetlen egyszer is kóstolunk belőle olyant, ami a kitűnő kategóriába tartozik, a kedvencünkké válik - ebben biztos vagyok. Sok kocsonya-nemszeretőt térítettem már át a másik csoportba: vagyis a kocsonyarajongók táborába. 

 

Hozzávalók 15 tálkához:
1 kg sertéslapocka vagy comb (a lapocka sokkal jobb, nem száraz),
70 dkg füstölt tarja vagy 1 füstölt csülök,
4 nagy köröm,
4 nagy egész fej fokhagyma,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 kicsi szál sárgarépa fele csak (kisujjnyi darab),
1 fél szál kicsi fehérrépa fele (fél kisujjnyi darab),
1 diónyi darabka zeller,
6 kicsit púposkás teáskanál só,
15 szem egészbors,
1 teáskanál koriandermag,
1/2 szerecsendió,
1 cm-es szeletke friss gyömbér,
7 liter víz,
10-12 db csirkeláb (enélkül is megáll a kocsonya, de én szoktam tenni bele).

Az alapanyagokat nagyon le szoktam tisztítani. Mindig van kéznél egy eldobható borotvám, azzal a legkönnyebb a művelet. Mind a bőrkét, mind a körmöket meg szoktam alaposan borotválni, mert mindig marad rajta szőr, sosem elég tiszta. Mikor ezzel végeztem, az összes húst alaposan megmosom és egy jó nagy fazékban fölteszem hideg vízben főni. A zöldségeket is megtisztítom. A fokhagymáról és vöröshagymáról nem szoktam eltávolítani a száraz külső burkot. A vöröshagymának a héjától szép színe lesz a kocsonyának, a fokhagymát meg a fene pucolgatja. Egyszerűen megmosom és középen keresztben kettévágom az egész fejet. (A vöröshagymát úgyszintén ketté vágom.) Miután a víz felforrt, lehabozom és fűszerezem: sóval, egész borssal, korianderrel, szerecsendióval és gyömbérrel. Miután felforrt, nagyon kicsi lángon hagyom pötyögni, olyan 6-8 órán át, fedő nélkül.

Tényleg nagy fazék kell, mert sok levét elfővi ennyi idő alatt. Szóval ezt kalkuláljuk bele. Ügyeljünk rá, hogy tényleg forrjon a kocsonyánk, de arra is, hogy éppen-csak forrjon, vagyis pötyörögjön szépen, finoman, lassan. Ha így fő, akkor lesz szép kristálytiszta-áttetsző a leve. Ha nagyon forr, zavaros lesz, ha meg nem forr rendesen csak melegszik, akkor meg nem főnek össze az ízek, zavaros marad így is. Tehát a forrásra nagyon ügyeljünk. Állítsuk be jól már az elején. És egyszer se keverjünk bele, NE NYÚLJUNK HOZZÁ végig a főzés alatt!

Mikor készen van, eltávolítom belőle a zöldségeket, nem kellenek. Aztán kiemelem a húsokat is, egy széles nagy tálba, hogy gyorsan hűljenek. Végül leszűröm a levét, egy másik lábosba. A leszűrt levéről le kell szedni a fölösleges zsírt. Ha sok van rajta, először evőkanállal a nagyját lemeregetem, majd tiszta fehér konyhai papírtörlővel folytatom, egyszerűen ráfektetem a tetejére, majd gyorsan leemelem. Így a zsiradék a törlőkendőre ragad. Ezt a műveletet vagy tízszer-tizenötször megcsinálom, mire zsírtalan lesz a teteje. Ezután a konyhapultra kirakom a tálkákat, és a húsokat szétszortírozom bennük. Minden fajából minden edénykébe jusson. A körmöket ki szoktam csontozni - nem is nagyon kell, mert maguktól is kipottyannak, annyira puhára fő a hús. Mikor ezzel végeztem, egyenletesen elosztom a levet a tálkákba. Hagyom kihűlni, aztán ráteszem a fedőket is és mehetnek a hűtőszekrénybe. Olyan 12-18 óra elteltével fogyasztható. Ha lehet, ne a műanyag tálkából együk ki, hanem egy vékony pengéjű kis késsel menjünk körbe a szélénél, és borítsuk ki egy rendes tányérra. Csodás látványban lesz részünk, megadja a módját egy jól, ízletesre, szép tisztára főzött kocsonyának. Díszíthetjük lilahagymával, citromgerezdekkel, vagy pirospaprikával is.
Friss citromlével meglocsolva - vagy ecettel -, reszelt tormával, lilahagymával isteni. Hajában sült krumplival sem utolsó...

Gyors "rakott" burgonya

Kitárt karokkal, tenyérrel, szívvel
lehet csak
élni.

(duende)

Ezt az ételt nagyon gyorsan össze lehet "dobni". Sokkal egyszerűbb mint a hagyományos rakott krumpli, és legalább olyan finom.

Hozzávalói aszerint változhatnak, mi van épp itthon. A legegyszerűbb változat hozzávalói 4 főre:
1 és 1/4 kg burgonya (étvágy szerint),
2 közepes fej vöröshagyma,
só, őrölt bors,
1 mokkáskanál pirospaprika,
3 evőkanál olaj,
2 dl tejföl + 1 dl víz,
1 mokkáskanál liszt.

A megtisztított burgonyát és vöröshagymát vékony karikára szelem egy mély tálba. Hozzászórom a sót, borsot, pirospaprikát, lisztet. Meglocsolom az olajjal és kézzel jó alaposan elkeverem, hogy egyenletesen bevonja a krumplikarikákat a fűszer, az olaj, a liszt. Egy jénai tálba vagy közepes tepsibe terítem az egészet, majd a vízzel elkevert tejföllel meglocsolom. Alufóliát téve rá forró sütőbe teszem. Fél óra elteltével a fóliát leveszem, és szép pirosra sütöm.

Ez a legegyszerűbb változat. Lehet aztán bonyolítani is: még mielőtt tejföllel meglocsolnánk, lehet a tetejére tojáskarikákat is tenni. Készíthető gombával is. Süthetünk elő csirke- vagy pulykamellszeleteket, és a tepsi aljára téve a fűszeres krumplikeveréket ráhalmozva egy laktatóbb finomságot kapunk. Kolbász vagy szalonnadarabok sem rontják el. Én most cukkinikarikákat tettem hozzá, mert árválkodott egy fél darab a hűtőben, kár lett volna érte. Így viszont jó társaságba került. Aztán lehet tetszés szerint fűszerezni is: köménymaggal, babérral, majoránnával, borsikával, hagy ne soroljam... A variációk száma végtelen...

Uborkasalátával, fejes salátával, káposztasalátával mennyei. Télen pedig bármilyen savanyúság tálalható hozzá.

Abált paprikás szalonna

A „saláta” szó igazából semmit se jelent. A „saláta” szó e tekintetben a „műalkotás” szóval rokon. Az esztétika mai állása szerint műalkotás az, amit a készítője annak szán. Ugyanígy saláta az, amit a készítője annak tekint.

Legkedvesebb salátám Lisszabonból és környékéről származik, úgy hívják, saladinha de couratos. Fentebb említettem, hogy a saláta portugálul is salada, az „inha” utótag kicsinyítő képző. Azaz: salátácska. A „couratos” szalonnát, közelebbről bőrös zsírszalonnát jelent. A saladinha de couratos tehát azt jelenti, szalonnasalátácska.

Egyszerűen imádni való. Abált szalonnáról van szó, (...)

Én ennek a salátának a csécsi változatát szeretem nagyon, ahhoz tenyérnyi vastag tokaszalonnát kell megfőzni, aztán só, fokhagyma, pirospaprika. Jól lehűteni, ujjnyi vastag szeletekre vágva cseréptányérra rakni, mellé zöldhagyma, erős zöldpaprika, netán retek, és persze kenyér meg bor. Jobb salátát elgondolni se tudok.

 

(Váncsa István: Ezeregy recept - Saláta, részlet)

Hozzávalók:
nyers császárhús,
pár gerezd fokhagyma,
sok só,
és pirospaprika.

Nagyon finom és nem egy bonyolult dolog. Kell hozzá szép húsos friss szalonnahús, nyers. Ezt megfőzzük jó sós vízben. Sok só kell bele, hogy átvegye a hús, mert sótlanul ízetlen lesz - nem jó. Szóval annyi sót kell tenni a főzővízbe, hogy úgy érezzük: elsóztuk. Akkor lesz finom. Ebben a sós vízben kell főzni kb. 2 órát, akkor omlóspuha lesz. Mikor kész, kivesszük a főzőléből, és a tetejét jó sok fokhagymapéppel bekenjük. Aztán megszórjuk bőven pirospaprikával, és hagyjuk kihűlni. Hűtőbe tesszük kihűlés után pár órára, hogy tényleg megdermedjen. Ezután fogyasztható friss kenyérrel, vagy hajában sült krumlival.

Dinsztelt burgonya

"Az ösvényt, amiről beszélünk, nehéz ösvénynek nevezik. Ez az elnevezés azt a tényt tükrözi, hogy senki sem fog megmenteni bennünket. Senki sem fog varázslatos módszerekkel eljuttatni minket a megvilágosodáshoz. Úgy képzeljük, hogy a gyakorlás lágy, békés, kellemes és együttérzeéssel teli folyamat, de az ösvény nem az elvárásainkhoz igazodik.
Azt hisszük, elegendő elkötelezni magunkat egy spirituális közösség mellett, kifizetjük a tagsági díjat, aláírjuk a jelentkezési lapot és követjük a kapott instrukciókat: "Szilárdan hiszek abban, hogy ez a közösség hiteles, mert minden kérdésemre megkaptam a választ. Mondjátok meg, mit tegyek. Rátok bízom magam." Ez a hozzáállás kénylemes, mivel nincs más teendőnk, mint engedelmeskedni az utasításoknak. mindent a közösségre bízunk. Szeretnénk, ha tanítanának, és megszabadítanának bennünket a hibáinktól. De meglepetésünkre a dolgok nem így működnek. Ha azt képzeljük, hogy részünkről nincs szükség semmilyen törekvésre, akkor csupán ábrándokat kergetünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és hogy végigjárjuk az önleleplezés folyamatát. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy megálljunk a saját lábunkon. Ez bizony nem könnyű feladat."

(Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása)

Úgy döntöttem kedvenc köretem megérdemli, hogy külön is megemlítsem.
A dinsztelt krumplit mondják azt hiszem zsíros krumplinak is, vagy nevezhetnénk párolt burgonyának is. Ami feltétlenül kell hozzá, az egy jó teflonlábas, fedővel. Mert olyan "leragadós".
A burgonyát vékonyabb karikákra vágom, sózom, és viszonylag sok olívaolajat, vagy napraforgóolajat öntök rá. Jól elkeverem hogy a só egyenletesen érje, és fedő alatt kis lángon párolom. Néha keverek rajta egyet-egyet. Isteni finom - olyan nagyon jó, igazi krumpliíze van - és nem száraz. Szoktam ezt petrezselymesen is készíteni, de akkor kockákra szelem a burgonyát és mielőtt készen lenne, azelőtt úgy 5 perccel elkeverem rajta a tetemes mennyiségű frissen aprított petrezselyemzöldet. Tényleg finom.
Szárazabb húsikhoz kiváló köret.

Almás, fahéjas göngyölthús

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg csirke- vagy pulykamell vagy karaj,
1 fél diónyi nagyságú friss gyömbérdarab,
1 nagyobb alma,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 evőkanál mazsola,
15-20 dkg reszelt sajt (trappista),
5 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
a bundázáshoz
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A húst nagyobb szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam. Egy kisebb tálkába tettem a reszelt sajtot, a lágy vajat, az almát kicsi kockákra vágva, a gyömbért reszelve, a durvára vágott diót és a mazsolát. Fűszereztem fahéjjal és sóval, aztán alaposan elkevertem, jól összedolgoztam.

A hússzeletekre vékony rétegben elterítettem a masszát és felgöngyöltem őket. A két végüket fogvájóval összetűztem, hogy a sajt ne folyhasson ki, majd duplán bepaníroztam. Nagyon lassú tűzön sütöttem, hogy a belseje is átsülhessen.

Egészen egyszerű a töltelék, de mégis nagyon különleges lett. Azt hiszem, karácsonykor többek között ezt az ételt is elkészítem majd, csak annyit variálok rajta, hogy nem fogom panírozni, és sütőben sütöm majd meg. Eredetileg csak sajttal göngyölt húst akartam készíteni, aztán túl egyszerűnek tűnt - hát körülnéztem, mit tehetnék még a töltelékbe...A fahéj igencsak feldobta.

Kelkáposzta fözelék

Hozzávalók 4 főre:

• 1 közepes fej kelkáposzta,
• 3 közepes méretű burgonya,
• 3 nagy gerezd fokhagyma,
• 1 nagy fej vöröshagyma,
• 4 evőkanál olaj,
• 2 evőkanál liszt,
• só,
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag,
• 1 evőkanál majoránna.

A vöröshagymát apróra kockázva kevés sóval megdinszteltem, majd pirulásig sütöm az olajon, szép karamella színűre. Általában csak világosra dinszteljük a hagymát az ételek alá, de a kelkáposztának kifejezetten jól áll a karamellizált hagymaíz. A végén a fokhagymákat is belereszelem, de most már csak átfuttatom a zsiradékon, nehogy megégjen, de a ressességét a fokhagyma elveszítse. Azonnal hozzáadom az apróbbra kockázott burgonyát egy kevés vízzel együtt, annyival, amennyi épp csak ellepi. Sózom és fűszerezem, hagyom főni. Közben a kelkáposztát olyan kétszer kettes kockákra vágom. A nagyon nagy és vastag torzsarészeket kivágom, az nem kerül bele a főzelékbe. Mikor a burgonya már félig megfőtt, hozzáadom a kockázott kelleveleket is, és lefedem. Plusz vizet nem teszek hozzá, mert a kel nagyon összeesik, és ha túlvizezném a főzeléket, túl híg lenne. Mikor már puha a kel is, két evőkanál lisztet kikeverek körülbelül 2 dl vízzel és a főzelékhez adom. Pár percig forralom, hogy a lisztíz eltűnjön, és készen is van a főzelék. Ha úgy van kedvem, akkor a liszttel egy szép sötétebb barna rántást készítek, és azt adom a főzelékhez, de nincs mindig kedvem a rántással még külön macerálni.

Sóskamártás

minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés

(Fodor Ákos)

Az idei utolsó friss sóskákat ehetjük még - már nem sokáig, sajnos. Vasárnap kaptam egy nagy zacsival az egyik barátnőmtől, gyönyörű friss volt. A fagyasztott sóskát nem ajánlom. Egyszer próbáltam és egyben utoljára is. Penetránsan rossz tud lenni. (A fagyasztott spenót viszont ehető.)

Hozzávalók:
egy jó nagy kupóc friss sóska,
2-3 evőkanál olaj,
2-3 evőkanál liszt,
1/2-3/4 liter tej,
só,
és ha szükséges icipi cukor.

A sóskát megtisztítom váltott vízben, leszárazom, aztán az olajon sóval pirítani kezdem. Először összeesik (nyugodtan rakhatjuk kissebb edénybe is, mert alig marad a nagy kupócból valamennyi) és levet enged. Addig sütöm, míg a levét elfőli, ekkor megszórom a liszttel, és így is pirítom 1-2 percig. Apránként, mindig simára keverve adagolom hozzá a tejet. Végül sózom, és ha nagyon vadsavanyú lenne, pici cukrot is keverek bele. Ha nem főtt eléggé szét, botmixerrel szép simára krémesítem. Főtt burgonyával és tojással tálalom.
Főtt húsokhoz, natúrsült halakhoz is remek mártás.

Sztrapacska

A sztapacska szlovák étel. Nagyon finom, és többféleképpen is ízesíthető. Az alapja egy nyers burgonyás nokedlitészta: (4 főre) egy kiló burgonya nyersen almareszelőn lereszelve, kb. 30-40 dkg liszt (a burgonyától függ, mennyit vesz fel), só. 

A reszelt burgonyából sóval és liszttel sűrűbb nokedlitésztát készítünk. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük - tovább kell főnie mint a sima nokedlinek, mert a burgonyának is meg kell főnie. Épp ezért, nagyobb lyukú nokedliszaggatón kell kiszaggatni is. 

Túrósan: juhtúróval vagy tehéntúróval elkeverjük a kisült szalonnapörc zsírjával a kiszedett nokedlit, tejföllel, szalonnapörccel meglocsolva tálaljuk. Sütőbe is tehetjük, hogy összesüljön és a teteje kissé megpiruljon. A túrós lehet kapros is - nagyon finom - ha valaki kaporrajongó, ajánlom! 

Káposztásan: savanyúkáposztát szép piros-barnára sütünk olajon, és a kifőtt nokedlit elkeverjük vele. 

Hagymásan: kis fej vöröshagymát apróra kockázunk, és olajon sóval megdinszteljük, a kész nokedlit ebbe a hagymás zsiradékba szedjük ki. Akár így natúran, akár tejföllel is tálalható.Vagy szalonnapörcöt készítünk, a kis húsdarabokat kivesszük és a zsírjáben dinszteljük üvegesre a vöröshagymát. Majd hozzákeverjük a szalonnapörcöket is. 

 

 

Pizza egyszerűen

"A törekvés az elme trükkje. Nincs különbség törekvés és elme között.
Nem kell gyakorolnod semmiféle szádhanát és eltékozolnod arra az egész életedet. Azonnal szabad lehetsz, hiszen a szabadság már jelen van. Ha nincs, az azt jelenti, hogy valami olyanra vágyunk, ami nincs most itt. Ha nincs most itt, és te el szeretnéd érni, akkor ha eléred, a te szerzeményed lesz. Bármi, amit újonnan szerzel, nem lehet a tudatosság, hiszen az már jelen lévő. E tudatosság sohasem válhat szerzeménnyé, mivel nem valami elérendő.
Nem kell tehát szaladnod utána, szembe kell csupán fordulnod vele. Csak maradj csendes, ne kérj semmit, és minden megadatik neked. Ha viszont egyre csak kérsz, mint egy koldus, "Királyságot akarok", akkor senki sem hagy rád királyságot. Jobb ülni a trónon, ott minden a tiéd.
Ez a trón a szabadság."

(Papaji)

Ezt a receptet anno a Mindmegettére én tettem föl. Ezen a pizzán tényleg nem sok minden van. De a jó pizza véleményem szerint extrafinom tésztából, finom szószból és némi sajtból áll. Ha túl van pakolva, elveszik a lényeg. Tehát csak kevés dolgot tegyünk rá, azt is jó lazán, épp-csak legyen rajta valami. Vékony sonkaszeletek, szalonna, hagyma, gomba, kolbász, olajbogyó, pfefferoni paprika, paradicsomszeletek, fokhagyma, friss bazsalikomlevelek, spenót - ezek jól illenek rá, de csak mértékkel. Az agyonturbózott pizza nem is pizza szerintem, hanem zöldséggel, sonkával, stb...vel megrakott tésztavalami.
Törekedjünk az egyszerűségre, mert a pizzánál is érvényesül az "egyszerű, de nagyszerű" - elv!

Anno ezeket a hozzászólásokat kaptam, köszönet érte:

Valentínnapi menü első fogása volt, bár csak a tészta receptjét használtam fel, isteni lett! 2008-02-15 08:55:00 {pezsibaba}

Kár volt megcsinálnom ezt a receptet, mert amióta először elkészült, azóta hetente 3x legalább pizza a vacsora:))Köszi a receptet. 2008-02-11 18:46:59 {tuszkaa}

Életem első pizzájáért teljesen oda volt mindenki.És ezt neked köszönhetem.A recept tényleg egyszerű. 2007-10-31 10:50:38 {Elluska}

Isteni lett a pizza! El sem hiszem, hogy én csináltam! :) En úgy szeretem, ha vékony a tészta, így ebből az adagból 4 jó nagy pizza lett. És tényleg nagyon olcsó! A szósz is nagyon finom! 2007-07-25 11:01:20 {scozzi003}

Lássuk hát a receptet. Hozzávalók 2 nagy pizzához: A tésztához: 30 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 csapott teáskanál só, 1 evőkanál olívaolaj, 2 dl langyos (nem meleg!) víz. A szószhoz: 1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom (vagy 2 dl natúr paradicsom püré), 1/2 csapott mokkáskanálnyi só, 2 mokkáskanál kristálycukor, szárított fűszerek: zsálya vagy rozmaring, bazsalikom, oregano. A pizza szélére: 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olívaolaj. Feltétnek: bármi, ami otthon akad a hűtőben és sajt (parmezán vagy mozzarella vagy valamilyen olvadós sajt).. A lisztet elkeverem a sóval egy tálban, és hozzáadom az olajat is. Az élesztőt a cukorral és a langyos vízzel egy csészében elkeverem, majd hozzáöntöm a liszthez, és kidagasztom. Öt perc elég neki, ha a tészta leválik a kezünkről, akkor már jó. A tésztának rugalmasnak, se nem lágynak, se nem keménynek kell lennie. Ezért ha pár cl víz még kell hozzá, tegyük bele. A liszttől függ. A letisztított konyhai munkalapot belisztezem, a tésztát kettőbe gombócolom és ráborítom a tálat (vagy letakarom tiszta nagy nylonzacsival) hogy ne száradjon ki. Hagyom kelni 30-40 percig. Közben elkészítem a szószt: a sűrített paradicsomot egy bögrébe teszem, és kb. 1-1,5 dl vízzel felengedem - hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Belekeverem a hozzávalókat. Ez a mennyiség két nagy pizzára is elég. A fokhagymát pépesítem és egy kávéscsészébe teszem a teáskanálnyi olívaolajjal együtt. Kenőtollal elkeverem. A sütőt előre bemelegítem, jó forró legyen. A jó pizza titka ez is: gyorsan, nagy hőmérsékleten kell sülnie, különben nagyon kiszáradhat, illetve a tészta elázhat a szósztól. Mikor megkelt a tészta, a lisztezett munkalapon kinyújtom vékony, kerek pizzaformára kézzel. A szélein vastagabb részt hagyok. Beleteszem egy picit lisztezett nagy gáztepsibe. Pont ki fogja tölteni, de a sarkokat hagyom szabadon. A pizza kereken pizza. (Ez a 30 dkg-os adag már a csökkentett, valóban 2 nagy pizzához való mennyiségű tészta.) Bekenem a szósszal (a szélén a vastagabb részt kihagyom), és ami van otthon, azt teszek rá (hagyma, szalonna, kolbász, gomba, olajbogyó, sonka, szalámimaradék, spenót, stb...). Megszórom a reszelt sajttal és mehet is a sütőbe. A kész pizzát kiveszem és még pár csipet szárított oregánoval megszórom. (A közepét is meg lehet vékonyan locsolgatni extra jó olívaolajjal ha nagyon szeretjük.) Az üres szélét végigkenem a fokhagymás olívaolajjal. Szeletelem és tálalom.

Székelykáposzta

A világnézet valójában mindig ön-nézet - szó szerint. Ez az érzéki hurok az egyes ember elméjén kívül nem létezik. Könnyen megértheted, mi is ez, ha egy pillanatra elképzeled, hogy meghalsz. Minden, ami meghal veled, hamis volt - a magadról kialakított képed; a világnézeted; az összes elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie, és hogy milyen lehetne a világ; és hogy te magad milyen lehetnél, illetve milyen kellene, hogy légy - legyél akár megvilágosodott, akár akár nem. Amikor az elme működése leáll, ez mind semmivé lesz. Valójában tehát semmi sincs itt belőle. Egyetlen aprócska részlete sem valós. Épp ezért van, hogy a spirituális ébredésben egy kicsit mindig meghalunk.
Ha igazi szabadságra vágysz, fel kell készülnöd rá, hogy el fogod veszíteni a világodat - és mindent, ami hozzá tartozik. Ha most az jár a fejedben, hogy valahogy mégis be kellene bizonyítanod világnézeted helyességét, akár csomagolhatsz, és indulhatsz hazafelé. De ha csak egy kicsit is felvillanyoz az ötlet, hogy az ébredésben valami ilyenre jössz rá: "Ó, mekkorát tévedtem! Fogalmam sem volt, hogyan is működik a világ" - akkor van rá esély, hogy jó helyen jársz. Amikor elengeded ezt az eszmékből és képekből álló burkot, az olyan, mintha mély álomból ébrednél fel.

(Adyashanti: Az üresség tánca)

"Nem csak az idegen nyelvű források kötik a nevét az Erdélyben élő székely népcsoporthoz (nevezik „Transylvanian Goulash"-nak, de olvashatunk „Romanian Pork Goulash'-ról is, amely, ha nem tudnánk „a traditional Romanian recipe"), de sok erdélyi lakos is úgy tudja, onnan származik ez a fogás. Nos, természetesen a Székely-gulyásnak semmi köze a székelyekhez. Az elnevezés leghitelesebb történetét Magyar Elek hagyta ránk. Elbeszélése szerint a székelygulyás „keresztapja" nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor kortársa, Székely József vármegyei főlevéltáros. Annak idején mindketten - és sok más neves emberrel együtt - bejáratosak voltak a vármegyeházával szomszédos akkori Gránátos utcai Komló-kertbe. 1846 egyik kora estéjén Székely József későn tért be a vendéglőbe ebédre. A választék akkorra már inkább csak maradékból állt. ĺgy történt, hogy Székely megkérte a felszolgáló kocsmárost, keverje egybe a megmaradt savanyúkáposzta-főzeléket és a sertéspörköltet. Az ötlet ízletes, kellemesen zamatos ebédet eredményezett. A jóízű falatozásnak Petőfi is tanúja volt, ezért másnap ő is megkérte a kocsmárost, rögtönözzön neki is „Székely-gulyást". A fogás hamarosan ismert és közkedvelt lett, s Székely József nevével vált népszerűvé. A tejföl később került rá, díszítésül és ízesítésül. A recept mindenesetre már az 1876-os „Rézi néni szakácskönyvé"-ben már megtalálható, az 1934-es Gundel szakácskönyv pedig a következőképpen írja le a receptet:

„A húst kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, illetve szétnyomjuk. A zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát és a piros paprikát, majd a húst. Megsózzuk, megfuttatjuk a húst, s mindig csak kevés vizet adva hozzá elkezdjük készíteni a pörköltet. Közben a káposztát lábasba tesszük, kevés vizet adunk hozzá, felforraljuk, s pár percet pároljuk, majd leszűrjük. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a káposztát, a megtisztított és felkarikázott zöldpaprikát, köménymaggal ízesítjük, majd 2 deciliter csontlét, vagy vizet öntve rá, fedő alatt készre pároljuk, de úgy, hogy a káposzta egy kicsit ropogós maradjon. Végül a liszttel simára keverjük, felöntjük a tejföllel, és jól kiforraljuk. Ízlés szerint apróra vágott friss, vagy őrölt kaporral meghintjük, s már tálalhatjuk is. Felmelegítve másnap is ízletes, de sokat veszít biológiai értékéből."

(Forrás Itt)

Miután kiművelődtük magunkat a recept eredetéről, jöjjön a leírása annak, ahogy én készítem.

Hozzávalók 6 főre:

80 dkg lapocka vagy dagadó,

80-90 dkg savanyúkáposzta,

1 darabka füstölt oldalas- vagy karajcsont (kb. 20 centis darab elég bele),

7 evőkanál olaj,

1 nagyon nagy fej vagy 2 közepes fej vöröshagyma,

1 púpos evőkanálnyi liszt,

1 nagy babérlevél,

10-12 szem egészbors,

szárított borsikafű,

2 teáskanál pirospaprika,

1 gerezd fokhagyma,

1 teáskanál édes anna,

nyáron-ősszel 1 paprika és 1 paradicsom.

A hagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd félrehúzva tűzről. Beleteszem a szintén kockákra vágott húst, a füstölt csontokat elvágva kisebb darabokra, a pirospaprikát, a paradicsomot, a paprikát, a fokhagymagerezdet egészben, az édes annát, a borsot, borsikát és sózom is. Kevés vizet aláöntve erős tűzön sütöm, míg a hús kifehéredik, aztán kicsit több vízzel felöntöm, mint a pörköltet szokás. Fedő alatt főzöm fél órán át, aztán hozzáteszem a savanyúkáposztát is és felengedem 2-3 liter vízzel. Ki milyen sűrűn vagy levesesen szereti - tetszés szerint - sokan szinte lé nélkül készítik, nálunk viszont mindenki hosszú lével szereti. 

Addig főzöm, míg minden megpuhul. Ez egy óra alatt általában meg is van. Közben egy evőkanál olajjal és a liszttel rántást készítek, kevés hideg vízzel fölengedem és simára keverem. Majd a kész káposzta levéből is teszek a rántáshoz egy merőkanálnyit és elkeverem. Így adom a rántást az ételhez, amit még tíz percig forralok, hogy a lisztíz eltűnjön belőle. Én nem szoktam tejfölt beletenni, azt külön kínálom hozzá. Így jobban szeretjük, nem beszélve róla hogy sokkal tovább eláll a hűtőben - akár 5-6 napig is.

A székelykáposzta az ünnepek étele is lehet. Akár a karácsonyé, akár a húsvété, mert előre elkészíthető és csak elő kell kapni a hűtőből, mikor rákívánunk. Húsvétkor ráadásul fel lehet hozzá használni a sonkafőzőlét, azzal felengedve nagyon ízletes lesz a káposztánk. Szüretkor is felséges, bográcsban készítve még finomabb...

Friss házikenyérrel mennyei.

Főtt hús gombamártással, kölessel

"Vajon lehetséges ebben a világban ambíciók nélkül élni, vállalva önmagunkat? Ha felfedezzük végre, milyenek vagyunk - anélkül, hogy mások próbálnánk lenni -, alapvető átalakuláson megyünk keresztül. Szerintem lehet névtelenül, teljesen ismeretlenül, hírnév, ambíció és kegyetlenség nélkül élni ebben a világban. Nagyon boldogan élhet valaki, aki nem tulajdonít jelentőséget az énnek. Ez volna a helyesen felfogott nevelés egyik fontos eleme.
A világon mindenhol istenítik a sikert. Hallani történeteket a szegény fiúról, aki éjszakánként tanult, és bíró lett belőle, vagy aki újságot árult és milliomos lett. A siker dicsőítésével kábítják az embereket. A nagy siker azonban sok szomorúsággal jár együtt. Ennek ellenére legtöbben közülünk a siker elérésének kényszere alatt görnyednek. A siker sokkal fontosabb számukra, mint a bánat megértése és elűzése."

(J. Krishnamurti)

Ma erdőt jártunk, de nincs sajnos gomba. Két kis őzlábat találtunk csak, úgyhogy mártás lett belőle. Milyen szerencse, hogy tavaly jobb időnk volt, így van sok gombaporom. Kellett is a mártásba.
Hozzávalók 2 főre:
ha találunk, vagy tudunk venni, 2 maréknyi erdei gomba vagy
ugyanennyi laska vagy termesztett csiperke,
2 teáskanál gombapor,
2 evőkanál liszt,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
2 dkg vaj,
kb. 4 dl tej,
só,
húsleves vagy ételízesítő vagy húsleveskocka,
kevés őrölt bors,
őrölt szerecsendió.

Az őzlábakat megmostam, daraboltam és az olaj és vaj keverékén sóval, borssal és a reszelt fokhagymával pirítani kezdtem. Mikor a levét elfőtte, megszórtam liszttel és úgy is kevergettem egy percig. Aztán lassacskán, állandóan elkeverve fölengedtem tejjel. Adtam hozzá kevés őrölt szerecsendiót, gombaport, és kevés ételízesítőt.
Levesben főtt hússal, és főtt kölessel tálaltam.
Vegáknak is ajánlom, pl spagettivel, meghintve frissen vágott petrezselyemzölddel.
Főtt köles: jól meg kell mosni, és a mennyiségének háromszorosa vízzel felengedni, kicsit megsózni, majd fedő alatt kis lángon addig főzni, míg a levét majdnem elfővi. Ekkor le kell a gázt zárni alatta, és még 10 percig hagyni fedő alatt, hogy a maradék vizet is beszívja, és a gőzben teljesen megpuhuljon. Hamar készen van, egyébként. Másik módszer az, mikor kevés olajon kicsit megpirítjuk, és úgy engedjük fel a háromszoros vízzel.

Sült oldalas kelbimbóval, hagymás törtkrumplival

Öleld magadhoz a pillanatot.
Éld a jelent.
Ennyi csupán a boldogság titka.

Remélj egy szebb jövőt,
és soha nem lelsz békére.

                                                                       

Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg oldalas,
személyenként 2-3 darab krumpli,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
1 evőkanál mustár,
1 evőkanál édes anna,
1 evőkanál ketchup,
egy kis darabka rozmaring-ág,
1 teáskanálnyi koriandermag,
4-5 evőkanál olaj,
személyenként 8-10 darab kelbimbó,
pici ételízesítő,
1 mokkáskanál cukor.
A kefíres uborkasalátához:
2 nagy kígyóuborka,
1/2 liter kefír,
2 gerezd fokhagyma,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
2-3 teáskanál 10%-os ecet,
só.

Az oldalast jó alaposan megmostam, nehogy csontszilánk maradjon rajta. Aztán sóztam, és a mustárt-ketchupot-édesannát összekevertem egy csészében és rákentem az oldalasra. Egy tepsibe 2 evőkanál olajat csurgattam, erre tettem a húsdarabokat, végül megszórtam kevés friss rozmaringlevéllel és mozsárban durvára tört koriandermaggal a tetejüket. Három-négy dl vizet öntöttem még a tepsibe a husi alá, és jól lefóliáztam. Fél-háromnegyedes láng közé állítottam a sütőt, és egy és negyed órán át hagytam a fólia alatt. A fóliát ezután levettem róla és addig sütöttem, míg szép piros-ropogós lett.

Míg az oldalas sült, az uborkasalátát is volt idő elkészíteni. Csíkosra hámoztam az ubikat, jól megmostam őket és karikákra gyalultam. Sóztam és hagytam állni tíz percet. Közben a kefirben elkevertem a cukrot, a reszelt fokhagymát és az ecetet. Ezután a már levet engedett uborkát kinyomkodtam, így tettem a kefíröntetbe. Elkevertem, kóstoltam. Sót csak most tettem bele, mert nem lehet tudni, hogy az uborkára mennyi jutott, ugye...

Végül, mikor már az oldalas szép pirosacska volt, elkészítettem a hagymás tört krumplit és a kelbimbót. A kelvirágokat félbevágtam, és sós, kicsit cukros, ételízesítős vízben megfőztem, majd leszűrtem. Ugyanakkor tettem föl, mikor a krumplit is, egyforma idő alatt elkészültek. A hagymás burgonyához három evőkanál olajban a kis kockákra vágott hagymát kevés sóval üvegesre pároltam kis lángon. Egy másik lábosban pedig föltettem főni a kockákra vágott burgonyát sós vízben. Mikor elkészült, leszűrtem, összetörtem, és hozzákevertem a hagymás olajat.

Az oldalas egyébként hidegen is kiváló. Kenyérrel, és habos sörikével...

Jó étvágyat hozzá.

Sült banán karamellöntettel

"Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön."

(Ancsel Éva)

Ez bár egy igen egyszerű desszert, mégis nagyon elegáns formába önthető. Épp ezért, alkalmas ünnepi étkezések végére - koronának. Nem csak mutatós, de nagyon finom is. Bár azt írtam, egyszerű, azért az elkészítését gyakorlottabb konyhatündéreknek ajánlanám.

Hozzávalók 4 főre:
4 banán,
4 dl tejszín,
8 evőkanál kristálycukor,
5 dkg vaj,
10 dkg mandula,
3 dl tej,
6 púpos evőkanál búzadara,
3 teáskanál kristálycukor (ez a tejbegrízbe való),
1 csipet só,
tejszínhabspray.
Először egy nagyobb darab alufóliát letéptem, és jól megvajaztam. Aztán elkészítettem a karamellöntetet. Nyolc evőkanál kristálycukrot elkezdtem melegíteni egy nyeles kislábosban. Mikor felolvadt és már szép színe volt, a fóliára csurgattam kis mintákat belőle, a képen egy szivecske van. Ez csak díszítés lesz. Aztán visszatettem a tűzre, és hozzáöntöttem a tejszínt apránként, állandóan kevergetve, míg a cukor teljesen elolvadt benne. Vigyázni kell a művelettel, mert ha túl forró cukorba öntjük a tejszínt, nagyon felhabzik, fröcsög, és iszonyat forró. Szóval azbesztkesztyű ajánlatos...
Mikror elolvadt tehát a cukor a tejszínben, levettem a tűzről, és hozzákevertem a vajat. Mikor kellően kihűlt a karamellöntet, hűtőbe tettem.
Közben kevés vizet föltettem a tűzre forrni, majd beleszórtam a mandulákat. Fél perc elég volt nekik, aztán leszűrtem őket hideg víz alatt, és így már könnyen lejött a héjuk.
Következő lépés a tejbegríz elkészítése volt: 3 deci tejbe beletettem a csipet sót, a három teáskanál cukrot és a darát. Mikor fölforrt és jól besűrűsödött, a vajazott alufólia üresen maradt részére terítettem-kentem egy evőkanállal, amit mindig bevizeztem, hogy ne ragadjon rá a tejbegríz. Hagytam kihűlni, aztán linzerszaggatóval kis virágocskákat szaggattam belőle. (A formát is állandóan vizeztem, így könnyebb, nem ragadt rá.)
A mandulát késsel durva darabokra vágtam.
Végül a banánt jó forró serpenyőben, kevés vajon éppcsak átsütöttem. Nem kell forrón tálalni, kihűlhet.


Tálalásnál mindenből kerüljön a tányérra, ennyi a lényeg. :-)

Zöldbabos csirkemájragu nudlival

.

Szinte hihetetlen, de tegnap gyönyörű friss zöldbabok kínáltatták magukat a piacon. Nem is állhattam ellen a csábításuknak! Hiszen friss, kerti zöldséget addig és azt kell fogyasztani, míg szezonja van. Utána már úgyis csak a fele olyan jó fagyasztott vagy konzerv ami elérhető. Vagy netán ki tudja honnan származó agyonvegyszerezett melegházi...

Úgyhogy ma ezt az ételt kreáltam belőle, mert májat is régen csináltam, és sok tejszínes-tejfölöst is ettünk mostanában.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg tisztítatlan csirkemáj,
1/2 kg zöldbab (aki nem jutna hozzá, készítse fagyasztottból vagy konzervből természetesen),
25 dkg szalonna (lehet kenyérszalonna is, kolozsvári is),
1 evőkanál sűrített paradicsom,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 csapott evőkanál majoránna,
1 csipet kakukkfű,
só, őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi ételízesítő,
1 gerezd fokhagyma,
2 közepes fej vöröshagyma,
1 dl száraz vörösbor,
3-4 evőkanál olívaolaj (a sima olaj is jó, én most ezzel készítettem),
1/2 evőkanálnyi liszt.

A csirkemájat megtisztítottam a szívtől, és a két lebenyt elvágtam egymástól de amúgy egyben hagytam őket. A szalonnát szeleteltem és kockáztam, nem túl kicsire. A vöröshagymát félkarikákra vágtam, a zöldbabot pedig kábé 2 centis darabokra.

Az olajon a májat a szalonnával megpirítottam, aztán hozzáadtam a hagymát is és azzal is együtt sütöttem, majd megszórtam liszttel és azzal is tovább pirítottam, aztán felöntöttem apránként vízzel. Sóztam, fűszereztem (a sűrített paradicsomot is hozzáadtam, a fokhagymagerezdet csak félbevágtam), és fedő alatt hagytam párolódni. Közben a zöldbabot sós-cukros vízben félig megfőztem. Mikor megpuhult és összefőtt a májragu (ez kb. 10-15 perc), a zöldbabot is hozzáadtam és még 3-4 percig együtt hagytam főni.

Csupasz nudlival tálaltam, de aki szereti a rizst, annak azzal is szívből ajánlom.

Egyébként, ha nagyon savankás lenne, icipici cukorral lehet állítani az ízén.

A nudli leírása itt.

Négy főre lehet készíteni körülbelül 90 dkg krumpliból, és ahhoz is elég az egy tojás. Ugyanúgy vágtam, mint a nudlit, de kis kockákra, és a közepükbe belenyomtam az ujjammal és kicsit elsodortam, így összepöngyörödött kis csónakocskákra.

Hajában sült burgonya juhtúrós, zöldfűszeres vajjal

 
Válj saját életed mesterévé.
Más dolgod úgysincs ezen a földön.

                                                                                                     (duende)

Őszi és téli estéken nagyon szeretem vacsorára a hajában sült krumplit. Leginkább natútan, vajjal, kicsit megsózva, vagy extraszűz olívaolajjal, kicsit megsózva.

De finom disznó- vagy libazsírral is, sült szalonnával is. Nagy kedvenc még hozzá az olajos savanyúkáposztasaláta (tervben van ide a blogra), vagy a zalziki.

De ez a változat is nagyon finom lett. Úgy esett, hogy tegnapról maradt egy nagyon kevés juhtúróm. Önmagában nem lett volna elég, így tripla mennyiségű vajjal kevertem ki, és zöldfűszereket tettem bele: petrezselyemzöldet, zsályát, kakukkfüvet és citromfüvet. A burgonyát, mikor kivettem a sütőből egy tálba tettem és úgy 5 percre letakartam egy fedővel. Így könnyebben lejön a héja. Habos sörrel nem akármi! :-)

A hajában sült burgonya köretként is nagyon ízletes, a juhtúrós fűszeres vaj pirítósra, sült pulyka- vagy csirkemellre is igazán alkalmas, mert ezek a húsok önmagukban elég szárazak. Igazán finom kenőke.

Lencsefőzelék

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb gerezd fokhagyma,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
2 babérlevél,
borsikafű,
1 mokkáskanálnyi 10%-os ecet,
4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt.

A lencsét alaposan megmosom, több vízben váltva, míg egészen tiszta nem lesz. Aztán kábé 3-szoros mennyiségű vízben felteszem főni a babérlevelekkel, a félbevágott vösös- és fokhagymákkal, kevés csomborral (borikával), sóval és az ételízesítővel. Míg fő, elkészítem a rántást a négy evőkanál olajból és a négy evőkanál lisztből. Hideg vízzel engedem föl, nem túl hígra.
Mikor a lencse elkészült, a levéből adok a rántáshoz, elkeverem, és így csurgatom bele a főzelékbe. Állandó kevergetés mellett hagyom forrni 2-3 percig, hogy a liszt íze eltűnjön. Mikor készen van, pici ecettel pikánsabbá teszem. A hagymadarabokat, babért eltávolítom a főzelékből. Vagy sült kolbásszal, vagy friss, karikákra vágott lilahagymával tálalom.

Parajos-erdei gombás dagadó

A vágyak emlékek, melyek a jövőből érkeznek.

                                                                                                                                                    (R. M. Rilke)

Hozzávalók:

1 szép méretes dagadó,

25 dkg darálthús,

1/2 zsömle,

1 tojás,

1 nagy kupóc friss spenót,

1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,

pár darab erdei gomba (fenyőalja csiperke vagy lilapereszke vagy őzláb),

2-3 dkg-nyi házissonka vagy füstölt kenyérszalonna,

só,

őrölt bors,

1 mokkáskanál zsálya,

1/2 mokkáskanál kakukkfű,

4-5 evőkanál olaj,

5 dkg erősebb ízű sajt (márványsajt vagy gorgonzola).

Ez a recept megint úgy született, hogy mustrát tartottam a hűtőben...

A dagadót a hentes felszúrta nekem. Megmostam, és kívül-belül besóztam. A töltelékhez egy fél zsömlét beáztattam, majd mikor puha lett, jól kinyomkodtam és a darálthúshoz tettem. A parajt csak leszáraztam, megmostam, aztán egy evőkanál olajon az apróbb kockákra vágott erdei gombával és a lereszelt fokhagymával kevés sóval megfuttattam. Addig, míg a gomba zsírjára sült és a spenótlevelek is összeestek. Mikor kicsit hűlt, ezt is a daráthúshoz tettem. Adtam még a keverékhez fűszereket: sót, szárított zsályát, kakukkfüvet, őrölt borsot. Volt a hűtőben egy darabka házisonka, azt jó apróra vágtam, és volt egy darabka gorgonzola - olyan gyufásdobozka nagyságú, azt is beletettem. Plussz hozzáütöttem mindehez egy egész tojást és a vöröshagymát jó apróra felkockázva. Kézzel jól összedolgoztam, majd a dagadóba töltöttem a masszát. Végül a

dagadó nyílását és ahol nagyon vékony hártya fogta csak össze - bevarrtam.

Egy tepsibe tettem, olajat öntöttem alá és rá, és 3 dl vizet. Lealufóliáztam a tetejét, és közepesnél kicsit erősebb lángra tettem sülni a sütőbe. Hagytam a fólia alatt egy egész órát sülni, aztán levettem róla, és kicsit erősebb lángra tettem a sütőt. Piros-ropogósra sütöttem. Ez még körülbelül fél-háromnegyed óra volt. Mikor kész volt, egy deszkára tettem hűlni, aztán eltávolítottam a cérnát belőle.

Finom melegen is, de én most hidegen tálaltam. Jó pár órára hűtőbe tettem és mikor teljesen hideg lett, csak akkor szeleteltem. Ugyanis kihűlés után szépen összeáll, könnyebb felvágni szép mutatósra. Marinált zöldségekkel körítettem.

Marinált zöldségek: amit találtam otthon, azt megtisztítottam, kockáztam és sós-ételízesítős vízben megfőztem. (Burgonya, karfiol, cukkini, sütőtök, zöldborsó.) Készítettem egy ecetes-sós-cukros hagyományos salátalét, és beletettem a zöldségeket. Hagytam ki- és jól behűlni.

Nagyon jól illett a töltött dagadóhoz, mert könnyű, lájtos vacsi volt így. Meg látványos és előre elkészíthető vendégváró fogás is. Persze krumplival, vagy rizzsel is tökéletes.