Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.

Csicseriborsós pulykaragu

Mostanában csicserit ennék csicserivel. 

Hozzávalók: 4 főre: 

• 80 dkg pulykamedalion 
• 1,5 csomag (20 dkg-os) bacon szalonna 
• 1 nagy fej vöröshagyma 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 3 dkg vaj 
• 1 evőkanál plusz 1/2 evőkanál olaj 
• 1 csicseriborsó konzerv 
• 1,5 dl száraz fehér vagy rozé bor 
• só, frissen őrölt bors 
• ízlés szerint cayenne bors 
• 1 teáskanál őrölt gyömbér 
• 1/2 liter csirke-alaplé (kockából tökéletes) 
• 1 csipet cukor 
• 1 csokor friss petrezselyem zöld 

A húst lehártyáztam, megmostam, leszárítottam, amelyik medalion nagyobb volt, azt feleztem. Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, cayenne borssal, tettem rá fél evőkanál olajat is, és jól átkevertem a húst ezzel a keverékkel, majd betekertem bacon szeletekkel. A vaj és olaj keverékén szép pirosra megpirítottam a húsokat, aztán felöntöttem a borral, forraltam pár percig, majd az alaplét is hozzáöntöttem, valamint belekerült a rusztikus félkaréjokra vágott vöröshagyma és a kettőbe vágott fokhagymagerezdek is, és az őrölt gyömbér is, valamint az alaposan leöblített csicseriborsó is. Felforrás után kis lángra tettem és fedőt is kapott a serpenyő, és körülbelül háromnegyed órát pároltam így a húsokat. A végén kóstoltam, és csipet cukrot kívánt a bor fanyarkássága miatt, valamit megszórtam friss, vágott petrezselyem zöldjével is. Egyszer pótoltam a ragun lévő folyadékot, mert úgy finom, ha marad alatta szaft. Párolt rizzsel tálaltam. A recept készíthető csirkecombból, csirke- vagy pulykamellből is. Aki szereti a tejszínes vagy tejfölös szószos húsokat (mi nem), az a végén nyugodtan tehet bele egy kevés tejszínt vagy tejfölt is.

Valóban extra ropogós édesburgonya hasábok

Az IGAZÁN ropogós édesburgonyahasáb olyan, mint Colombo felesége. Beszélnek róla, ígérgetik a találkozást vele, de még soha senkinek sem jött össze a randevú. Holott a neten százezer-féle recept kering, ilyen-olyan trükkökkel, "tutibiztos" tippekkel, és mégsem. SOHA nem olyan. 

Na most ez eddig volt igaz. Ennek a kínai hölgynek már jópár éve nézem a videóit, kipróbáltam több receptjét is, mind tökéletes és megbízható. Szóval mondhatjuk, ő megtalálta Colombo feleségét. 

Egy nagy méretű édesburgonya lisztes kérgéhez kell: 

• 5 dkg liszt 
• 5 dkg kukoricakeményítő 
• 1 púpos teáskanál sütőpor 
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna 
• A spricceléshez: 
• 3 evőkanál víz 
• 3 evőkanál 10%-os ecet 

A száraz hozzávalókat elkeverjük és eloszlatjuk az édesburgonya hasábokon, de nem az összeset, a harmadát megtartjuk. Megspricceljük az ecetes vízzel, hogy kissé összetapadjon a lisztes bevonat és ráragadjon a hasábokra, majd még egy kevés lisztkeverékkel megszórjuk, elkeverjük. Körülbelül 170-180 fokos forró olajban 3-4 percig sütjük. Ha kihűlt, vagy még extrábban ropogósan szeretnénk enni, még egyszer beledobjuk a 190-200 fokos forró olajba, körülbelül 10 másodpercre.

 

Bajor virslisaláta

Szilveszterkor több virslit vettem a kelleténél. Egyrészt mert nem tudni, mennyi fogy ilyenkor, másrészt meg mindenhol akcióban volt, gyakorlatilag féláron. A maradék így ment a fagyasztóba. Ma megint kártyás esténk van, úgyhogy bajor virslisalátát készítettem belőle, gyökérkenyérrel. 

 

 

Mivel saláta, nem adok meg fix mennyiségeket. Csak körülbelül mondjuk 4-5 főre: 10 db virsli, 2-3 nagyobb csemegeuborka, 2 közepes lilahagyma, egy csomag retek, vagy egy darab jégcsapretek, nálam most egy darab tarlórépa, mivel hasonlít az íze kissé a retekére is. Öntet: 2 púpos teáskanál magos mustár, 3-4 evőkanál jobbfajta hidegen sajtolt olaj, pici só, frissen őrölt bors, 1 csapott teáskanál kristálycukor, ízlés szerint uborkalé vagy fehérborecet, kábé 1-2 evőkanálnyi. A virslit megfőzzük, langyosra hűtjük, karikázzuk vagy csíkokra vágjuk, a lilahagymát, retket és uborkát úgyszintén tetszés szerint aprítjuk. Az öntethez valókat krémesre kikeverjük, összekeverjük a többi hozzávalóval. Jó ha áll legalább egy-két órát. Tálalás előtt mindenképpen kóstoljuk, ha kell valami, pótoljuk. 

 

 

Házi kenyérrel, bajor pereccel vagy hajában sült burgonyával kínáljuk. Amúgy azt gondoltam, semmi extra, legalább elhasználom a virsliket, de meglepően finom. 🙂 A receptet innen ollóztam.

Marinált gombafejek / Üveges eltett gomba

Gombarajongóknak. Kiválóan illik sültek mellé, például. 

 

 

Hozzávalók 2 főre:

• 1/2 kg aprószemű, friss champion gomba
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 kisebb gerezd fokhagyma
• pár szem koriandermag
• pár szem egészbors
• chilipehely (elhagyható)
• 1 csapott mokkáskanál só
• 1 teáskanál 10%-os ecet

A felöntőléhez:

• 1/2 liter víz
• 1/2 csapott evőkanál só
• 1,5 csapott evőkanál kristálycukor
• 1 evőkanál 20%-os ecet (ne szaladjon meg az ecet, épp csak nagyjából legyen meg az egy evőkanál)

A gombát megmossuk és feltesszük főni bővebb vízben, amibe egy csapott mokkáskanál sót és egy teáskanál 10%.os ecetet teszünk. Forrás után 20 percig főzzük. Közben megtisztítjuk a hagymát, fokhagymát, az előbbit félkarikákra vágjuk. A főzés vége előtt 10 perccel feltesszük a felöntőlének való vizet is. Majd leszűrjük a gombát és üvegbe tesszük a fűszerekkel, hagymákkal együtt. A közben felforrt felöntőlét levesszük a tűzről, ízesítjük sóval, cukorral, ecettel, elkeverjük és a gombára öntjük, a tetőt rácsavarjuk az üvegre. Ha kihűlt, mehet a hűtőszekrénybe 2-3 napra. Tálaláskor hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és meglocsoljuk szűz olívaolajjal is. 

Ez a marinált gomba eláll két-három hétig is a hűtőben. Valamint én most nem igazán friss, ress gombából próbáltam ki. Így is finom, de szebb, jobb, ha nagyon friss, igazán szép gombából csináljátok. (Recept innen.)

Ha viszont olyan gombát készítenénk, amilyen a bolti konzerv gomba - és érdemes, mert egy kis dobozkában alig van pár szem gomba és nagyon drága -, akkor a menet a következő: forralj sós vizet literenként 2 dkg sóval. Mosd meg a gombát, és tedd bele az egészben hagyott apró, vagy szeletelt nagyobb gombát a lébe, és főzd 30 percig. Végül tedd csírátlanított üvegekbe a főzőlével együtt, és minden üvegbe tegyél még 1 mokkáskanál 20%-os ecetet. Ez az arány a 7 dl-es üvegekre vonatkozik. Ha gondolod, tehetsz a lébe nátrium-benzoátot is, de ha minden tiszta volt, és jól ki van dunsztolva, nem romlik meg. Tegyél folpackot az üveg tetejére, majd csavard rá jól a fedőt és fordítsd meg 1 percre fejtetőre, majd tedd szárazdunsztba. Kihűlés után mehet a kamrapolcra.

Wonton leves

Rajongásom a hússal töltött kínai, japán gombócok (kínaiul jiǎozi, vagy japánul gjóza vagy gyoza) iránt töretlen. Gyakran készítem, és mivel a húslevesek iránt is hasonló rajongást érzek, egyértelmű, hogy a wonton az egyik kedvenc levesem, mikor is húslevesbe főzzük bele a gombócokat.

 

 

 

Hozzávalók az alapléhez:

• 2 nagyobbacska csirkefarhát
  
• 1 viszonylag kis fej vöröshagyma vagy 2-3 szál újhagyma
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• só, 10 szem egészbors
• 1-2 szeletke gyömbér
• és nálam, de ez opcionális: 5-6 darab szárított vargánya
• 1 mokkáskanál vegeta (ritkán használom, gyakorlatilag csak húslevesbe, és abba is keveset, el is hagyható)
• 2,5 liter víz

a gombócokhoz: 

• 15 dkg darált csirkemell vagy sertéshús
• só, frissen őrölt bors
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanál kristálycukor
• 1 mokkáskanál kínai főzőecet (nálam fehérborecet)
• 1/2 szál újhagyma, annak is a zöldje
• 1/2 gerezd reszelt fokhagyma (el is hagyható)
• 20 dkg liszt
• 19 dkg víz

vagy 

• kész wonton vagy gyoza tészta (és akkor nem kell a liszt és víz)

a tálaláshoz:

• pak choji vagy kínai kel vagy kelkáposzta vagy fodroskel vagy brokkoli 
• jégcsapretek (nálam tarlórépa)
• korianderlevelek, aki szereti, az újhagymának a zöldéből karikák, chilipehely

A tészta hozzávalóit összegyúrom, lefedem. Így, ahogy a videóban van.

Alaplét főzök a farhátakból a fenti hozzávalókkal, majd ha másfél óra múlva elkészült, átszűröm a levest. Ha túl zsíros lenne, a felesleges zsiradékot eltávolítom róla.

Közben 15 perc elteltével átgyúrom a tésztát. Lefedem, majd újabb 15 perc múlva átgyúrom, lefedem és 30-50 percig hagyom pihenni. Végül az olasz tésztagépemmel kinyújtom. Nekem 7 fokozata van a gépemnek, de csak az 5-ösig vékonyítom, mert ebben a tésztában nincs tojás, ha túl vékony, elázik a levesben. Olyan 8-szor 8-as, vagy 10-szer 10-es nagyságú négyzeteket vágok belőle, középre teszek a közben a fenti hozzávalókkal bekevert darált csirkemellből egy kiskanálnyit, és egyszerű batyukat formázok belőlük. Lásd a videót. Lehet tortellinire is formázni, ha az a szimpatikusabb. A gombócokat végül a forrásban lévő levesben kifőzzük. Körülbelül 5 perc elég is nekik. Vagy külön sós vízben főzzük ki, ha több a levesünk, mint amennyit megeszünk. A zöldségekkel ugyanígy járunk el: ha egyből meg is esszük, a levesben blansírozzuk őket, ha lesz maradék, akkor külön sós vízben.

Így tálaljuk: teszünk a tányérba pak chojt (nálam most kelkáposzta és tarlórépa csíkok vannak a levesben), tésztabagyukat és és alaplét. Megszórjuk újhagymazöld karikákkal, aki szereti friss korianderleveleket is tehet a tetejére és chilipelyhet is.

Tipp: az alaplét másból is főzhetjük, sertés vagy marha csontokból is. Ha nem ragaszkodunk az autentikussághoz, a tészta készülhet a szokásos módon is: tojással. Akkor viszont nyújtsuk egy fokkal vékonyabbra, mint a kínai tésztát.

Kakukkfüves csirkemájpástétom

Nincs is jobb a házi májpástétomnál, én mondom. 

 

Meg az az igazság, hogy volt még egy 25 dkg-os ír vajam, amit karácsony előtt nem sokkal vettem, és már muszáj volt elhasználni. Enni önmagában már nemigen volt alkalmas, ezért tisztított vajat készítettem egyrészről, másrészről pedig belekerült a májkrémbe.

Hozzávalók:

• 1/2 kg csirkemáj letisztítva, lebenyeire szedve
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál ghí (tisztított vaj)
• só, frissen őrölt bors, kakukkfű
• 1 dl száraz vagy félszáraz könnyű, gyümölcsös fehérbor
• 12 dkg vaj
  

a tetejére: 

• 15 dkg vajból készített ghí
• kakukkfűlevélkék
  

A kockákra vágott vöröshagymát a ghín kevés sóval megdinszteltem a szeletekre vágott fokhagymával együtt egy serpenyőben. Majd hozzáadtam a májat is, és nagy lángon megsütöttem folyamatos keverés mellett. Elég körülbelül 5-7 perc sütés, hogy ne keményedjen meg a máj, de azért átsüljön. Végül sóztam, borsoztam, körülbelül 1 teáskanálnyi kakukkfüvet is adtam hozzá, és felöntöttem a borral, amit szintén nagy lángon elsütöttem alóla. 

 

Áttettem a májat egy magasabb falú lábosba, és botmixerrel pürésítettem a sima vajjal. Egy tálba tettem, a tetejét szépen elsimítottam. Hűtőbe került úgy fél-egy órára, míg egészen lehűlt, aztán a kakukkfűlevélkékkel elkevert ghít szépen lassan a tetejére csurgattam. Újfent hűtőszekrénybe tettem, míg a ghí is megszilárdult rajta. Közben készítettem hozzá egy ecetes hagymát: a félkarikákra vágott vörös- és lilahagymára ízlés szerint ecetet tettem és sót, és jól átkevertem. Érdemes állni hagyni pár órára ezt is, és fogyasztás előtt kóstolni: elég ecet került-e rá, vagy só? Utólag pótolható, és nagyon jól illik a májpástétomhoz, akárcsak például egy rozskenyér pirítósként.

 

Tipp: ez a pástétom készíthető akár sertés- akár kacsa- vagy libazsírral is. Úgy is nagyon finom lesz. Illetve ha krémesebb, lágyabb állagot szeretnénk, kevés tejszínnel lazítható.

Maradékhasznosítós savanyúkáposztalé leves

Abszolút maradékhasznosítós leves, emellett valami isteni finom. Erdélyben készítik elsősorban, és ahogy olvasgattam a recepteket, ahány ház, annyiféle káposztalé leves van. Ez most az én változatom.

 

Még december elején főztem füstölt csülköt. A levét leszűrtem, zsírtalanítottam, és eltettem a fagyasztóba. És készült nemrégen nagyanyám-féle toros káposzta is, így a savanyú káposztának a levét is megtartottam. (És milyen jól tettem...)

Hozzávalók hat főre egy 3 literes lábashoz:

• 1,5 liter füstölt sonka- vagy csölökfőzőlé
• 4 dl savanyúkáposzta lé
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 közepes-nagyobbacska szál sárgarépa
• 1 közepes szál fehérrépa
• 3 evőkanál olaj vagy 1 púposabb evőkanál zsír
  
• 7 dkg rizs
• 40-50 dkg darált sertéshús
• 1 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• 1 csapott evőkanál pirospaprika
• 1 púpos teáskanál szárított csombor (borsikafű)

Az apróra kockázott vöröshagymát, csíkokra vágott sárga- és fehérrépát pici sóval megdinszteltem a zsiradékon, majd felöntöttem a csülöklével. Adtam még hozzá annyi vizet, amennyivel majdnem tele lett a 3 literes fazekam, ez kb. egy liter volt.

Közben elkészítettem a kolbász ízesítésű gombócoknak valót: a darált húst összekevertem alaposan a zúzott fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával. (Én egy fél tojást is adtam hozzá, mert előző napról maradt a panírozásból. De nem szükséges.) Mikor felforrt a leves, beletettem a szűrőben átmosott rizst is a lébe, majd úgy 5 perc múlva az addigra elkészített kis húsgombócokat is. Olyan mogyorónál nagyobb, de diónál kisebb méretű gombócokat gyártottam. Még főztem negyed órát, végül a káposzta levét is hozzáadtam. Hagytam hogy újra felforrjon, majd le is zártam a lángot, készen is volt.

Tipp: a sózással csínján bánjunk, mert általában a sonka vagy csülök leve is sós, és a káposztalé is.

Citromos álom

 A név találó. Habkönnyű, citromos, isteni. És gyorsan elkészíthető desszert.

Hozzávalók egy közepes méretű, magasabb falú tepsihez vagy tálhoz:

• 1 nagy, 450 grammos tejföl
• 4 dl hűtőhideg habtejszín
• 2 citrom leve
• 1 citrom reszelt héja
• 23 dkg porcukor átszitálva
  
• 8 gramm zselatinpor (ez 2 kicsit púposkás teáskanálnak felel meg)
• 1,5 dl hideg víz
• csipet só
  
• kb. 28-30 db babapiskóta (olasz cukrozott tetejű, amilyet a tiramisuhoz is használunk)

A zselatint elkeverjük a hideg vízzel, majd felforraljuk kevergetve, ha felforrt, lekapcsoljuk a gázt alatta.

A tejfölbe reszeljük az egyik citrom héját, majd kifacsarjuk mindkét citrom levét és azt is a tejfölbe keverjük a csipet sóval, és a porcukorral. Felverjük a tejszínt habbá. A tejfölös krémhez keverjük a zselatint. A tejszínhabot és a citromos krémet óvatosan összekeverjük.

Egy tepsibe vagy tálba krémet teszünk. Arra egy sor piskótát, megint krém, megint piskóta, végül még egy réteg krém.

Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a babapiskóta megpuhulhasson. Másnap szépen szeletelhető is akár, de kanállal galuskák is szaggathatók a sütiből, ha nem akarjuk flancosan tálalni.

Tipp: Ha még egyszerűbben és finomabban készítenénk, akkor a tejföl helyett használjunk 500 gramm mascarponét (a többi hozzávaló a recept szerint), és akkor zselatin nem kell. És még egy tipp: kóstoljuk a kész krémet. Ha szükségét érezzük, lehet még hozzáadni citromlét vagy csipet sót (kell bele, kihozza mind a citrom ízét, mind cukor édességét), vagy cukrot, ha úgy ítéljük. Akkor lesz finom, ha igazán citromos a krém, mert akkor nem csak a tejföl és tejszín ízét fogjuk érezni, hanem valóban egy álomfinom citromkrémet kóstolhatunk, ami olyan, mint egy isteni citromfagyi, csak nem jéghidegen. És végül a harmadik tipp: ahogy a felső képen is látszik, poharakba is rétegezhető.

Káposzta sertéshússal kínai módra

 

Mostanában, ha egyedül vagyok itthon, sokszor eszem kínait. Mert gyorsan megvan, egészséges, finom, és lehet egy főre is készíteni - a legtöbb fogásuk ilyen. Ezt a receptet most ebből a videóból lestem el, a végén, az utolsó pár percben látható. Amilyen egyszerű, olyan jóízű, arról nem is beszélve, hogy imádom a káposztás ételeket, meg arról sem beszélve, hogy igazi téli fogás.

Hozzávalók 2 főre:

• 25 dkg sertéshús (lapocka vagy császárhús vagy comb)
• 5-8 dkg füstölt szalonna
• 10-12 db káposztalevél (attól függ, mekkorák)
  
• 3 evőkanál olaj
• 2 púpos teáskanál cayenne bors (Lidliben nagyon jóféle kapható)
  
• frissen őrölt bors
• 3-4 szeletke friss gyömbér
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• só
• köretként párolt rizs (nyers rizsből 6-8 dkg kell fejenként)

A húst fél centi vastagra és olyan 5-8 centi széles kockákra vágtam, a szalonnát pedig csíkokra. A gyömbért nagyon vékony csíkokra vágtam hámozás után, a fokhagymát pedig vékony szeletekre. A káposztaleveleket nagy darabokra szaggattam kézzel, ahogy a videóban is látható. A wokban felforrósítottam az olajat, beledobtam a húsdarabokat, sóztam, borsoztam, majd rögtön a szalonnacsíkok következtek. Jól átpirítottam folyamatosan kevergetve, aztán kevés vízzel felöntöttem, hozzáadtam a cayenneborsot, fokhagymát, gyömbért is, és lefedve pároltam, míg a hús megpuhult. Mindig elámulok, a wokban milyen hamar elkészül minden, elég volt negyed óra párolás és omlós volt a hús. Még volt alatta kevés víz, mikor hozzátettem a káposztadarabokat is. Nagy lángon sütöttem, kevergetve, míg a káposzta összeesett, majdnem teljesen puha lett és minden víz eltűnt alóla - kis roppanóssága maradt, és így volt jó. Azonnal tálaltam rizzsel.

Ez az étel szerintem marhahússal is készíthető.

Ázsiai stílusú húsleves leveles kellel

Maradékhasznósítós ázsiai stílusú leves. Tegnap csirkét sütöttem egyben, és annak mindig megmarad a mellehúsa. (Azt szeretjük a legkevésbé.) Jó sok lé is kisült a csirkéből (bóti), sajnáltam kidobni, mert nagyon jó ízű volt. Átszűrtem, főztem vele alaplevet - plusz a fagyasztóban talált ilyen-olyan csontokból -, gyömbérrel, vöröshagymával, fokhagymával, cukorral, ecettel és szójaszósszal. Átszűrtem, belefőztem a piacon talált leveles kelt, gombát. Tálaláskor belekerült a megmaradt mellehúsa, megszórtam még zöldhagyma zöld szárával, retekcsírával, petrezselyemzölddel. Ja, és a tészta házi ramentészta, sült szódabikarbónás vízzel gyúrtam. Isteni vót.  

Négy tányérhoz kell:
1 csirkefarhát és egy kis darab karajcsont (más is lehet, én ezt tettem bele)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 darabka friss gyömbér, 
kb. 2 teáskanál cukor
2 teáskanál rizsecet (nálam fehérborecet)
só
2 evőkanál világos szójaszósz
leveles kel (helyette kelkáposztalevél is lehet felcsíkozva)
8 darab barna csiperke
kevés fagyasztott zöldborsó
valamilyen csíra (nálam retek)
újhagyma (főleg a zöldje)
korianderlevél (én ahhoz hozzá nem jutok, de nem is szeressem, tehát helyette petrezselyemlevél, de el is hagyható)
sült vagy főtt csirkemell
3 liter víz
plusz
ramentészta

Kimchi leves

November végén készítettem kimchit egy szép, méretes kínai kelből. Egy nagyon kevés még maradt belőle, és most már jó savanykás is volt. A többit nyersen ettem meg, ezt most megfőztem levesnek. Brutáljó. :)

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kínai kelnek az 1/8 része kimcsiként és jó éretten

1,5-2 liter víz

3-4 evőkanál szójaszósz

némi só

1 zöldségleves kocka (vagy ha van zöldségalaplé, akkor az)

4-5 evőkanál kész főtt barna rizs

és opcionálisan, ha még dúsítani szeretnénk: 1 tofu felkockázva (lehet pirítani is)

A maradék kimchit laskára vágtam (mert a kimchiben egyben vannak hagyva a kínaikel levelei), felengedtem vízzel, zöldségleves kockát, szójaszószt, kevés sót, főtt rizst adtam hozzá és felforraltam. És készen is volt.

Nagyon-nagyon finom, szerintem a legjobb vegán leves, amit valaha ettem. 

És újra készítek egy adag kimchit. Rá lehet kattanni, na. :)

Pak-choi leves thai stílusban

Vettem pak-choit, most először. Mi is ez? Ázsiai bordáskel. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kínai kel, csak kicsit dámásabb a kinézete. Elegánsabb, de ízében-állagában nem sokban tér el a kínai keltől.

Sokféle módon használható, csakúgy mint közönségesebb rokona. Én most egy thai-szerű levesbe tettem bele. Gasztronagyságok, instagramlédik még levesben is egyben hagyják a leveleket, mert úgy látványosabb, a fotókon nagyon tutin mutat. Ne tegyétek, ehetetlen, egy levéllel kipróbáltam. Szóval flicflanc ide meg oda, szeleteljétek inkább, mert a vastag fehér szárrészében hosszúkásan vannak a viszonylag vastag erek - pont mint a kínai kelnél -, amik szálkákként működnek ha nem daraboljátok fel.

Hozzávalók 4-6 főre:
2 db pak-choi
2 duci gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma

1 csokor friss korianderlevél
1 chilis tofu (natúr is tökéletesen jó)
1 konzerv kókusztej
3 leveskocka (csirke vagy zöldségleves)
1 evőkanál olaj
1 diónyi darabka friss gyömbér
2-3 friss chili
1 teáskanál kurkuma
1 lime leve
1 púpos evőkanál világos nádcukor
üvegtészta (10 dkg ha belefőzitek,
több, ha külön főzitek ki, akkor 25 dkg)
2,5 liter víz

Az apróra kockázott fokhagymát és karikára vágott újhagymát az olajon pici sóval megdinszteltem, mellédobtam a karikázott chiliket is, a kurkumát is hozzákevertem, valamint a reszelt gyömbért is, és felöntöttem a vízzel. Tettem bele leveskockát, kókusztejet is. Amikor felforrt, hozzáadtam az üvegtésztát is, és annak majdnem teljes puhulásáig főztem, mikor hozzákerült a fél centis szeletekre vágott pak-choi, a darabokra vágott tofu is, valamint a cukor, lime lé is. Még pár percig hagytam gyöngyözve forrni, és készen is volt. 

Tálaláskor szórjuk meg friss chilikarikákkal, kínáljunk mellé még limeot, illetve a leves tetejére szórjunk koriander-leveleket.

Hamar elkészülő extra kis leves, elfoglalt házitündéreknek, vegánoknak ajánlom, mert fél óra alatt asztalra varázsolható a mesés Távol-Kelet. 

Tipp: Ha belefőzitek az üvegtésztát, kevesebb is elég, mert megszívja magát, és a levest is besűríti. Ez akkor jó, ha minden cseppje elfogy. Ha úgy tervezitek, hogy lesz maradék, akkor inkább külön főzzétek ki és tároljátok az üvegtésztát. 

Valamint a fotómon petrezselyemzöld van, mert nem kaptam korianderzöldet, meg őszinte leszek: utálom. :)) Szóval ha ti sem szeretitek, helyettesíthetitek nyugodtan.

Egyébként bármilyen más zöldséggel, sőt, tofu helyett csirkehússal vagy hallal is készíthető ez a leves. Illik hozzá a gomba, a zöldbab, a kelkáposzta, a karfiol, brokkoli, pagodakarfiol, a zöldborsó, a kerekrépa, a spenót, a mángold is.

Katalán krém narancsosan

Ma van Vízkereszt napja. A farsang kezdete, s tudjuk, az a tobzódások időszaka: mind mulatságokban, csakúgy mint az evésben-ivásban. Talán legjellegzetesebb ételei ezeknek a téli hónapoknak az édességek, ezen belül is a fánkok tettek nagy népszerűségre szert. De nem csak ezt az olajban sült finomságot érdemes ilyenkor készíteni, hanem könnyebb desszertekkel is hódolhatunk a karnevál időszakának. Utána amúgyis jön a hosszú, megérdemelt böjt. 😏

Tegnap este valami édesre vágytam. De különösebb hozzávalók nem voltak itthon, viszont tojás mindig van a hűtőmben. Először madártejre gondoltam, de aztán beugrott a katalán krém, ami még egyszerűbb, és persze nagyon finom. Egyébként rájöttem, hogy a tojásos desszertek a kedvenceim: zabaglione, tiramisu, madártej, creme brulee. (Csokoládét sokszor hónapokig nem eszem egy kockát sem...) A katalán krém ezek rokona. Állítólag úgy született, hogy valami püspököt vártak apácák és elrontották a desszertet,  ami egy flan volt, s hogy mentsék ami menthető, tettek hozzá kukoricalisztet, és égetett cukorral palástolták ügyetlenségüket. A nyalánkság aztán oly sikeres lett, hogy spanyolhon-szerte nagy népszerűségnek örvend azóta is, pedig az eset valamikor a XIV. század előtt esett meg, mert a katalán krém már akkor is ismert édesség volt. Annyiban a farsanghoz is kapcsolódik, hogy Szent József emléknapján szinte kötelező desszert, s mely nap a tavaszforduló tájékára esik, vagyis tulajdonképpen a böjt végét jelzi.

No de e hosszú bevezető után következzék a rövid recept, mert egy végtelenegyszerű finomságról van szó.

Hozzávalók 4-5 tálkához:
4 tojás sárgája
2 dl tejszín
1 nagy narancs leve + annyi víz, hogy a tejszín, narancslé és a víz 6 dl adjon ki
1 narancs reszelt héja
1 fahéjrúd
csipet só
10 dkg porcukor
5 dkg kukoricaliszt
5 dkg kristálycukor a szóráshoz +
1 teáskanál fajéj

A tojássárgákat keverjük ki kézi robotgéppel jó habosra a porcukorral és a kukoricaliszttel. Közben forraljuk fel a tejszín, narancslé, csipet só, fahéjrúd, víz elegyét. Mikor forr, vegyük le a tűzről, és apránként keverjük hozzá a felvert cukros tojássárgákhoz. Majd tegyük vissza a tűzre, és kis lángon melegítve folyamatosan keverjük, míg besűrűsödik. De ne forraljuk fel, mert akkor sárgatúró lesz belőle. És ennyi lenne, töltsük kis tálkákba, lehetőleg szélesebb de lapos edénykékbe. Fogyasztás előtt szórjuk meg fahéjas kristálycukorral a krémeket, és konyhai lángszóróval karamellizáljuk a tetejüket. Óvatosan, mert lángolhatnak is. Régen állítólag felforrósított fém bilogszerűséggel égették rá a cukrot. (A sapanyol inkvizíció jutott eszembe, jájj 😑 )

Tipp: ezt a krémet sűríthetjük étkezési keményítővel is, vagy akár kukoricadarával is. Sok recept nem narancsos, hanem citromos és fahéjas, de most nekem a narancs ízéhez volt hangulatom. Nem csak tejszínnel, hanem tejjel is készíthető, viszont akkor csak a citrom vagy narancs reszelt héját használjuk, mert a savas levük kicsapja a tejet. A tejszínt viszont nem.

Citromos csirke-piláf

Az utóbbi hónapok legkerekebb ételét sikerült ma exhas összedobnom. Tesis-krumplit terveztem, de a végére tepsis-rizs lett belőle. 

Van az irániaknak egy nagyon kedvelt sült rizse, a tahdig, aminél direkt odapirítják a rizs alját, ami egy rétegben összesül és karamellizálódik, ropogós lesz és mennyei. Na ez a rizs is pont ilyen lett, emellett a fűszerektől isteni íze is volt, úgyhogy bővült a szerethető rizsételeink repertoárja.

Hozzávalók 2 főre:
6 db csirkeszárny
25 dkg jó minőségű rizs
4 dl víz vagy csirkealaplé
3 gerezd fokhagyma
egy kisebb citromnak a fele
egy félmarék mazsola
1 evőkanál méz
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt koriandermag
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
és aki szereti: 1/2 mokkáskanál őrölt római kömény

A csirkeszárnyakat megtisztítottam, az ízeknél elvágtam és alaposan besóztam. Egy nagy tálba tettem, adtam hozzá 3-4 evőkanálnyi olívaolajat, egy marék mazsolát, egy fél citromot félkarikázva és kicsit kinyomkodva és a magokat gondosan eltávolítva (mert a magok keserítik az ételt, nem a héja), egy evőkanálnyi mézet, a 3 gerezd fokhagymát apróra vágva és a többi fűszert is, és jól összekevertem az egészet. Hagytam állni egy órácskát. 

Előmelegítettem a sütőt olyan 170 fokra. A sütőtálat olívaolajjal megkentem, amit megszórtam egy rétegben a szűrőkanálban többször alaposan átöblített rizzsel. A vizet (ha víz, azt sózzuk, ha alaplevet használunk azt nem kell) ráöntöttem a csibeszárnyakra, hogy leoldódjanak kissé a fűszerek és a fokhagyma. Majd a szárnyakat rásorakoztattam a rizs tetejére, végül a fűszeres lével óvatosan megöntöztem az egészet. Lefedtem alufóliával és 3/4 órán át sütöttem, aztán levettem róla a fóliát, és a hús pirulásáig még kb. 45 percig sütöttem.

Tipp: sóban eltett citrommal is készíthető, ha valakinek rejtezik a spájzában ilyesmi.
Valamint naranccsal is készíthető, és akkor a felöntőlébe nyugodtan bele is facsarhatjuk 2 narancs levét, egynek meg a reszelt héját, és kevesebb méz kell bele: elég egy teáskanálnyi.

Tapolcai vagy kalocsai rétes

Kiadós, tartalmas levesek után a rétes mindig jó ötlet. Ez egy télies, gazdag és különleges változat.

Töltött palacsintákkal töltött rétes. 😊

Alant az eredeti receptet adom meg, ahogy találtam. Én a saját technikámmal, a konyhapulton nyújtottam kis gombócokból a tésztát: eszerint, ugyanezekkel a mennyiségekkel, csak most két nyújtott tésztába tekertem a tölteléket, hogy a rétestészta kissé vastagabb legyen mint a normále rétesnél, tehát három rúd lett végül.

A palacsintát úgy sütöttem, hogy 18 db legyen a három rúdhoz. Tölteni bármivel lehet, az enyémbe narancsos sütőtök, mazsolás alma és diótöltelék került. A dió és máktölteléket szerintem nem kell főzni, én csak megszórtam a palacsintákat a cukros dióval. (Ja, és nem kentem meg tejföllel a palacsinták tetejét.)

Fincsi volt, bár a sima rétes jobban ízlik. (De lehet csinálni úgy is, hogy rétestésztába és nem palacsintába tekerjük a töltelékeket, és azokat egy nagy rúdba ugyanígy.)

A rétestésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 1 tojás, annyi víz, hogy rugalmas tésztát kapjunk, étolaj és tejföl a kenéshez
A palacsintatésztához: 2 egész tojás; 1 kávéskanál só; 1 kávéskanál kristálycukor; 20 dkg liszt; 2 evőkanál olaj a tésztába; étolaj a sütéshez; annyi tej, hogy kellő sűrűségű masszát kapjunk
Dió töltelék: 10 dkg darált dió; 1 dl forró tej; 1 csomag vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; reszelt citromhéj
Mák töltelék: 15 dkg darált mák; 5 dkg kristálycukor; 1 dl forró tej; 1 vaníliás cukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; 2 evőkanál méz; reszelt citromhéj
Túró töltelék: 20 dkg tehéntúró; 1 vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 1 tojás sárgája; 5 dkg mazsola; reszelt citromhéj

Először a rétestésztát készítjük el. A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk annyi langyos vízzel, hogy rugalmas anyagot kapjunk. Fontos, hogy jól kidolgozzuk, nehogy csomós maradjon. Amikor már szép sima, a tetejét megkenjük étolajjal, és meleg helyre félretesszük pihenni.
Palacsintatésztát keverünk.
A maximum 1 dl tejet ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, mazsolával, őrölt fahéjjal. Apránként hozzákeverjük a darált dióhoz, és citromhéjat reszelünk bele.
Újabb 1 dl forró tejet veszünk. Beletesszük a cukrot, vaníliás cukrot, mazsolát, őrölt fahéjat, és még 2 evőkanál mézet is csurgatunk hozzá. Összekeverjük a darált mákkal, és citromhéjat reszelünk bele.
A túrót vaníliás cukorral, kristálycukorral, tojás sárgájával, mazsolával és citromhéjjal összekeverjük.
A palacsintákat különféle (dió, mák, túró) töltelékkel gazdagon megtöltünk, és mindegyiket feltekerjük.
A rétestésztát kilisztezett abroszon széthúzzuk, a tetejét olajjal meglocsoljuk. Mindkét oldalára háromféle töltésű palacsintát fektetünk sorban egymás mellé. A palacsinták tetejét tejföllel gazdagon megkenjük, és a rétestésztát feltekerjük két oldalról. A felesleges végeket levágjuk. A palacsintával töltött réteseket kiolajozott tepsibe rakjuk, és a tetejüket olajjal megkenjük. Előmelegített sütőben aranysárgára sütjük.
Vaníliamártást, borhabot is kínálhatunk hozzá.

Boldizsár Ildikó receptje

Jókai(nak mondott) bableves

– Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? – kérdi a hazaérkező kapitány, kardját leoldva oldaláról, s fegyvergyűjteményébe akasztva, melyet pompás antik fringiák és handzsárok egészítének ki.
Pál úr tudniillik, hogy szakács is.
Hát – „görög olvasó” – felel Pál úr karakán flegmával.
– Az jó lehet – szólt a kapitány –, s mi főtt bele?
– „Angyalbakancs.”
– Hisz az pompás eledel! Terített rám, Pál úr?
Pál úr végigméri e szóra tetőtől talpig a kérdezőt.
– Hát ma megint itthon ebédelünk?
– Ha kapunk valamit, Pál úr.
(…)
Nemsokára visszatért a gőzölgő tállal.
A „görög olvasó” paszuly volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt „angyalbakancs” nem volt más, mint disznóláb.
A vén huszár magának készítette azt, de ha kettőjük között megoszlott, akkor is elég volt mind a kettőnek.
Richárd jó kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett, mintha sohasem látott volna annál jobbat.
A vén huszár ott állt a széke mögött, míg ebédel; pedig nem kellett tányért váltani, mert nem következett több fogás.

(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

Kezdjük egy nagy klasszikussal az évet. A gazdag bablevesek, lencselevesek számomra igazi téli ételek, nyáron nemigen szokott szerepelni a repertoáron. Volt a karácsonyi kocsonyafőzésből még egy fél füstölt csülköm a fagyasztóban, ezért is került sorra most ez az elhíresült leves. Amúgy ha már nevezetesség, itt utánaolvashattok, hogy milyen is volt az eredeti. 

Egyébként meg, ez is olyan étel, hogy "ahány ház, annyi féle Jókai bableves". 

Hozzávalók 6 főre:
1 kicsi vagy fél nagy füstölt csülök
35 dkg tarkabab
15 dkg füstölt parasztkolbász
5 dkg zeller
10 dkg fehérrépa gyökér
20 dkg sárgarépa
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 púpos evőkanál sertészsír (vagy 4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj)
2 babérlevél
10 szem bors
só
1 púpos teáskanál pirospaprika
2 csapott evőkanál liszt
a csipetkéhez:
1 nagyobb tojás
1 mokkáskanál só
kb. 10 dkg liszt (vagyis amennyit felvesz a tojás)

A babot előző este beáztatjuk. Másnap a csülköt föltesszük főni kb. 4 liter vízben, sóval, borssal, babérlevéllel. Míg fő, megtisztítjuk a zöldségeket és karikákra, illetve kockákra vágjuk. Amikor már puha a csülök, kiemeljük a főzővízből és félretesszük, majd a főzővízbe beletesszük a szűrőkanálban leöblített babot és a zöldségeket. Míg főnek, elkészítjük a csipetkét és a rántást.

Csipetke: egy mélytányérba ütjük a tojást, sózzuk és felverjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, amennyivel kemény tésztát kapunk. A tésztát átgyúrjuk, hogy sima legyen (mint bármely házitésztát, ugyanúgy), aztán szórunk egy evőkanálnyi lisztet a mélytányérba, és elkezdjük lecsipegetni a tésztát. Minden csippentést gombócolunk is, a csipetkék olyan csicseriborsó nagyságúak legyenek körülbelül. Folyamatosan lisztezzük, hogy ne ragadjanak össze a tányérban.  Mikor készen vannak, szétterítjük őket egy tiszta konyharuhán. Ha a legvégén csináljuk, amikor már készen van a leves, akkor meg egyenesen csak beleengedjük a tányérból a levesbe őket.

Rántás: a kolbászról leszedjük a "héját", karikákra vágjuk. A zsiradékon kisütjük őket és félretesszük a főtt csülök mellé. A visszamaradt kolbászos zsíron kevés sóval üvegesre fonnyasztjuk az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd megszórjuk a 2 evőkanál liszttel és sötét zsemleszínű rántást készítünk. Mikor megvan, lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát is, és apránként, állandóan kevergetve felhigítjuk olyan 2 dl hideg vízzel.

Amikor a bab már fél órája fő, a rántáshoz keverünk 2 merőkanálnyi forró levet, és hozzáadjuk a nagy fazék leveshez. Kevergetjük míg felforr, aztán a kolbászkarikákat és a feldarabolt csülköt is beletesszük. Készre főzzük, ami még cirka 20-25 percet jelent. Azért kell ennyit főnie a rántással együtt, hogy a hagymakockák megpuhuljanak és az ízük belefőjön a levesbe. A legvégén a csipetként is hozzáadjuk, és mikor feljönnek a felszínre, késznek nyilváníthatjuk művünket.

Friss fehérkenyérrel, tejföllel, csilivel kínáljuk. Én nem szoktam betejfölözni, mert nem szeressük a tejfölt. Legalábbis ételekben nemannyira. :) Jóféle kenyérrel viszont szeretjük natúre, nyersen tunkolni.

Görög csicseriborsóleves (Revithoszupa)

   A görög tájban négy elem van együtt: az ég, a tenger, a szikla és a növény. A kristályosan átlátszó ég, a bíborszínben lángoló tenger, a fehér szikrázó mészkőszikla és az ezüstzöld levelű növény.  Ebben a tájban minden tiszta, a szemnek külön meg kell szokni az élesen hasító fényt. Van ebben a ragyogásban valami, ami fájdalmas. Mert a végső határon áll. Többet már az ember nem bírna el.  Lángokból van itt minden, színtelen lángból, abból, amelyik a legjobban perzsel. A hely sajátsága ez.  Mint ahogy Hérakeitosz mondja - pürosz tropai, a tűz változása, és hogy az élet présztér, forró lehelet.

   Egész Görögország tája e forró káprázat, még ott is, ahol a tenger nem látszik, mert nem csak a sós párát hozza el a szél, az égen is tündöklik a távoli bíbor.

(Hamvas Béla: Arhai)

Tél derekán járunk... Ilyenkor kerülnek a fazékba a hüvelyes termények: bab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó. Nálunk tipikusan téli ételek, gazdag és melengető levesek, egytálételek készíthetők belőlük. A délebbi országokban azonban például a hummusz és falafel napi szinten fogyasztott kedvenc. Ragukban is szívesen használják a csicserit, nem csak az arab országokban, de Indiában is: dahlok és curryk kedvelt alapanyaga.

Eddig azt hittem, a falafelnél és a hummusznál zseniálisabbat nem lehet kitalálni ebből a csicsergő borsóból (tényleg csicsereg amikor ázik: pattog, koccan a tál falához), de tévedtem. Ez a leves egyszerűen pazar. Igazi mediterrán jelleg érződik rajta: alighozzávalókból, egyszerűen finomat így kell készíteni. Még a görög nyaralásból hoztam haza egy szakácskönyvet, abban találtam.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg száraz csicseriborsó
2 nagy fej vöröshagyma (kb. 20-25 dkg)
1 nagy babérlevél
só
1,2 dl olívaolaj
1 - 1,5 citrom leve
és ha dúsítanánk, kiegészítésül
feta sajt, hagyma

Ezt a levest nem lehet konzervből készíteni, mert együtt kell főnie a hagymával, és sűrűsödésig kell főzni. Tehát a csicserit előző nap beáztatjuk, 12 - 24 órára. Aztán leöblítjük és feltesszük hideg vízben főni, körülbelül úgy, hogy a borsókat 3 ujjnyira lepje el a víz. Mikor felforrt, a habját leszedjük. Hozzáadjuk az apróra kockázott hagymát, sózzuk, és fedő alatt puhulásig főzzük, cirka egy-másfél órán át. Van aki babér nélkül főzi, nekem az egyik kedvenc fűszerem, úgyhogy én tettem a levesbe azt is. (Van aki a sót is a végén teszi a levesbe, én jobban szeretek az elején sózni.)

Tehát amikor puha a csicseri, hozzáöntjük az olívaolajat is, és azzal is főzzük még cirka fél óráig, amíg sűrűsödik a leve. És ekkor, a legvégén öntjük hozzá a citromlevet. Kóstoljuk, szánk íze szerint savanyítsuk, és még forraljuk 3-5 percig, hogy a citromlé is harmonikusan illeszkedjék a leves ízeihez. Találtam olyan recepteket is, amik azt írják, hogy a végén egy evőkanálnyi lisztet keverjünk el a citromlével, és ezt adjuk a leveshez, így sűrűbb lesz. Nem kell, magától is besűrűsödik.

Az olívaolaj mennyiség kell bele. Higgyétek el nem sok, felveszi a leves. És szobahőmérsékleten is kitűnő, talán még intenzívebb az íze.

10 perces bögrés fánk

A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.

Bolondság, de az enyém. Szívem joga.

Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 

Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.

Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 

Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:

20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.

Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

Vaníliás szuflé

A meglepődés a konyhában gyakran előforduló tudatállapot. Néha negatív, néha pozitív az előjel. A szuflé lehet az egyik legmarkánsabb hordozója a rácsodálkozás kiváltásának, mert tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd a sütőre. S majd kiderül, feljön-e vagy sem. :)

A "mit süssünk ha semmi más nincs itthon, csak tojás és liszt" kategória nyertese. Vaníliás szuflé. Tényleg alig hozzávalók, és max. 10 perc előkészítés, plusz 10-15 perc sütés. 

Nekem kissé tojás ízű, de nem tudom, milyennek kell lennie egy igazi szuflénak, ugyanis még soha nem ettem, és nem is csináltam máig. Lehet hogy legközelebb kicsit több lisztet és vajat teszek bele, kicsit több tejszínt és ugyanennyi tojást. Majd kipróbálom úgy is. Minden esetre gyönyörűen feljött. :) De ha valakinek van egy tuti szufléreceptje, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Vagy mi. :))

Hozzávalók 4 kis szuflés csészéhez:
1 evőkanál lágy sótlan vaj (14gr.) 
1 evőkanál liszt (10 gr.) 
½ csésze tej, a forró (120 ml)
 ½ teáskanál tiszta vanília kivonat 
2 púpos evőkanál porcukor (40gr.) 
2 tojás, közepes méretű
csipet só
és plusz vaj és kristálycukor a kikenéshez, és porcukor a sütemény megszórásához

A formákat kikenjük bőven vajjal, és kristálycukorral ugyanúgy meghempergetjük, mint amikor kilisztezünk valamilyen sütőformát. A vajból és lisztből besamelt készítünk a tejszínnel. Ízesítjük csipet sóval, vaníliával. A tojásokat ketté választjuk, és a kissé kihűlt besamelhez keverjük a sárgájákat. A fehérjéket felverjük, és amikor már jó habosak, hozzáadjuk a porcukrot is, és habcsókhoz hasonló állagig verjük. Végül óvatosan összekeverjük a sárga és a fehér részeket. Körülbelül 180 fokon sütjük 10-15 percig. Azért körülbelül, mert nekem egy ősrégi tűzhelyem van, és soha fogalmam sincs, mit hány fokon sütök.

Ha nincs szufléformánk, csészében is süthetjük, kipróbáltam, a képen a jobb szélen egy kávéscsésze van. 

Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik.

A receptet itt találtam.