2024. február 25., vasárnap

Wellington szüzpecsenye

A múltkorában nagyon szép és akciós szűzpecsenyéket vettem. Az egyikből rántott hús készült, a másikat pedig most wellington-módra készítettem el.

 


Hozzávalók:

  • 1 szűzpecsenye
  • 25 dkg barna csiperke
  • 1/2 marék szárított vargánya (vagy kevés fagyasztott szegfűgomba vagy rókagomba)
  • só, bors,
  • 1 mk. kakukkfű
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 5 dkg vaj
  • 1 tk. olaj
  • 3 tk. (nálam magos) mustár 
  • 15 dkg jó minőségű, vékonyra szeletelt sonka (ne az a magyarosan túlfüstölt, túlsózott fajta legyen, inkább fekete-erdei, pármai, spanyol vagy prágai típusú, vagyis nem füstölt, hanem érlelt - vagy még a szeletelt bacon is jó, az nem erősen füst-ízű)
  • 1 csomag leveles tészta
  • 1 tojás a kenéshez
  • és nem kötelező, de én éjszakára tejbe áztattam a húst

A vargányát beáztattam kevés vízben. Mikor megpuhult, kicsavartam és a többi gombával együtt ledarátam cutterben, majd egy teáskanálnyi olvasztott vajon sóval, borssal, kakukkfűvel addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte, a legvégén pedig átfuttattam még benne egy gerezd zúzott fokhagymát, hogy épp csak kapjon hőkezelést, és elveszítse a nyers jellegét. Félretettem, hagytam kihűlni.

A húsról lemostam a tejet, papírtörlővel szárazra töröltem. Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá úgy meglehetősen, és a vaj maradékán plusz egy teáskanál olajon körbepirítottam, de úgy rendesen. Igazán pirult lett, a vaj közben megkaramellizálódott, ettől a hús kapott egy kis füstös jelleget, mintha faszénen sült volna. Miután kivettem a serpenyőből, mustárral körbekentem.

 


Egy folpack darabot kiterítettem a konyhapultra, beterítettem sonka szeletekkel, rákentem a gombapépet, rátettem a húst és feltekertem. A folpack két végét megcsavartam, hogy szoros henger legyen. Itt fagyasztóba kellett volna tenni legalább másfél órára, de siettem, így azonnal beletekertem a leveles tésztába is. Kissé ki is repedt az egyik oldala, de az ízén nem változtatott, nagyon finom lett így is. Egy tepsit kivajaztam, beletettem a húscsomagot, megdíszítettem a tetejét a tészta leeső darabjaival, lekentem tojással és előmelegített, 190 fokos sütőben alsó-felsőn 30 percig sütöttem. Kivétel után pihentettem 10-15 percig, mielőtt felszeltem. Vajas zöldborsóval, sárgarépával és burgonyapürével tálaltam.

Gordon Ramsay-t megnézetem a jutyúbon előtte, a technika végett. 

Bélszínből csak akkor érdemes elkészíteni, ha érleltet kapunk, ami nálunk Magyarországon nincs. Legalábbis egészben nincs. Valamint szerintem a szárított vargánya nagyon kell bele, ahogy a vaj sem kihagyható, ad egy olyan plusz fergeteges ízt, amit semmilyen olaj nem tud adni. Köretként a vajas párolt zöldségek illenek hozzá igazán, a burgonyapüré is passzol, de egy rafinált friss salátával is el tudom képzelni.



2024. február 23., péntek

Csirke "piccata" (citromos-kapris csirkemell)

Szerintem a csirkének négy olyan fűszere van, amitől csak jó lehet: só, vaj, citrom, fokhagyma. Ebben a fogásban mindegyik megvan, sőt, a kapri és a petrezselyemzöld még emel rajta. Elegáns, egyszerű, akár ünnepinek is mondható étel, és a nem elhanyagolható ráadás: a 20 perces extra gyors ételek nem túl nagy táborát erősíti. És még azt is mondom, az unalmas csirkemell-ételek közül maximálisan kiragyog, mert se nem unalmas, se nem íztelen. És ha én dicsérem, az már valami, mert egyáltalán nem szeretem a csirkemellet.

 


Hozzávalók 4 főre:

  • 1 nagy egész csirkemell csont és bőr nélkül (de aki szereti a pirult csirkebőrt, nyugodtan hagyja rajta)
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 5 dkg vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • kevés liszt 
  • 2 nagy gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor
  • 1 kis üveg kapribogyó
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • 1 biocitrom
  • 4 dl csirke alaplé vagy ennyi víz és egy fél tyúkhúsleveskocka

A csirkemellet kb. 0,5-1 cm vastag szeletekre vágjuk, kissé sózzuk, borsozzuk és lisztben megforgatjuk. A vaj és olaj keverékén előpirítjuk, majd hozzáadjuk a nagyon apróra vágott fokhagymát és csak átfuttatjuk a forró zsiradékban, aztán rögtön fel is öntjük a fehérborral. Fél percig forraljuk, végül felöntjük 4 dl csirke alaplével, hozzáadjuk az előzőleg szűrőben leöblített kapribogyókat (hogy ne sózza el az ételt, mert az üveges kapri nagyon sós), a vágott petrezselyemzöldet, és a felkarikázott citrom felét. Forraljuk 5 percig, majd kóstoljuk és ha még szükséges sózzuk, vagy citromlét adunk hozzá. A citromossága egyéni ízléstől függ: ki mennyire savanykásan szereti. Ezért először csak egy fél citromot adjuk hozzá. 

 


Míg fő a csirke, a spagetti is készen van hozzá. Jó még szerintem rizskörettel is, illetve pulykamellből is ugyan ilyen tökéletes.


2024. február 22., csütörtök

Majoránnás sertéspecsenye (most gombával)

Sokszor készítettem már, nagyon szeretjük. Mivel volt még a magam készített üveges gombámból maradék, azt is tettem hozzá. 

 


Hozzávalók 4 főre: 

  • 8 szelet hosszúkaraj (csontossal még finomabb) vagy tarja 
  • 5-6 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír vagy vaj 
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma 
  • 4 gerezd fokhagyma 
  • só, frissen őrölt bors 
  • mustár 
  • 1 csapott mokkáskanál őrölt köménymag 
  • 2 evőkanál majoránna 
  • 1/2 erőleves kocka vagy marhahúsleves kocka 
  • 1 evőkanálnyi sűrített paradicsom 
  • 1 mokkáskanál kristálycukor 
  • kevés liszt 
  • és most pluszban konzerv gombafejek 

A húst kiklopfoltam, a szélein a hártyákat kissé átvágtam, hogy ne púposodjon sülés közben. A szeleteket mustárral megkentem, sóval, frissen őrölt borssal ízesítettem és kevés lisztben megforgattam, a zsiradékon hirtelen átsütöttem mindkét oldalukat. Majd a visszamaradt zsiradékon (ha felvenné a hús, pótoljuk ki) kevés sóval átsütöttem kissé a nagy félszeletekre vágott vöröshagymát, és a szeletelt fokhagymát, aztán hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és azt is pár percig sütöttem, folyamatosan kevergetve. Végül visszatettem a serpenyőbe a hússzeleteket, felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte őket és fűszereztem majoránnával, köménnyel, valamint hozzáadtam a leveskockát is. Fedő alatt kis lángon pároltam puhulásig, ez olyan 30 percvolt körülbelül. Végül kóstoltam, és pici cukorral állítottam az ízén, illetve a gombafejeket is beletettem a serpenyőbe. Nagy lángon elsütöttem róla annyi vizet, hogy sűrű, finom, de bő szaftja maradjon. Párolt rizzsel, hajában főtt burgonyával tálaltam. Aki rajong a füstölt szalonnáért, készítheti úgy is, hogy először kisüt kakastaréjokat, és a visszamaradt szalonnazsíron főzi meg az ételt. Tálalásnál pedig a szeletekre helyezi a szalonnakarikákat. 

 


Ha friss gombával csinálnátok, azt a főzés legelején a zsiradékban süssétek minden nélkül szép pirosra, vegyétek ki a serpenyőből, és a végén adjátok csak hozzá a kész ételhez.

Aki kedveli a tejfölös ételeket, a végén kevés tejfölt vagy tejszínt is adhat a szószhoz.

2024. február 21., szerda

Zalai krumpliprósza

Az országban gyakorlatilag mindenütt sütnek hasonlót, de van egy lényeges különbség a lepcsánkához, cicegéhez, görhönyhöz, latkeszhez képest: a prószában nincs tojás, ellenben van valamilyen savanyított tejtermék: aludttej (régen ezzel készült), kefír, joghurt vagy kultúra (más néven író). És míg a felsoroltakat kis, tenyérnyi méretűre sütik, addig a prószát a serpenyőben palacsinta méretűre, egyben sütjük. Illetve régen az alaposan kizsírozott nagytepsiben sütötték a sütőben, s mikor elkészült, olyan 10-szer 10 cm-es kockákra vágva kínálták.

Egyébként még a latkesz is eltér a cicegétől, lepcsánkától, ugyanis abba a tökreszelőn, vastagra reszeljük a burgonyát, és bővebb olajban sütjük, hogy a kilógó kis burgonyaszálak extra ropogósra sülhessenek. Tehát a prósza és a latkesz külön műfaj a többihez képest, bármely néven is neveztessen ez a kis krumplilepény az ország különböző pontjain.



 

Hozzávalók 3 darab, palacsinta méretű prószához: 

  • 35 dkg sütnivaló, vagyis C-s burgonya (tisztítva ennyi! és nálam Agria fajtájú)
  • 1 kis dobozos kefír (140 gr)
  • 10 dkg liszt
  • 2 mokkáskanál só
  • a sütéshez olaj vagy zsír
  • A tálaláshoz: tejföl, sajt (opcionális)

A burgonyát lereszeltem a négyszögletes reszelő sajtreszelő részén, hozzákevertem a lisztet, kefírt, sót. Serpenyőben jó vékonyan elterítettem a tésztát 1 evőkanál olajon, és közepes lángon mindkét felét szép pirosra sütöttem. 

Ez az alaptészta. Ebbe aztán keverhetünk újhagymát, snidlinget, fokhagymát, medvehagymát (az enyémben most az van), szalonnát, sonkát, gombát, stb... Illetve ezt a tésztát használhatjuk hús bundázásához is.

 


A recept persze burgonya-függő, olyan értelemben, hogy nem egyformán eresztenek levet, a lisztet tehát ehhez képest adagoljuk. Nem kell megijedni ettől, ha már kétszer-háromszor sütöttünk prószát, tudni fogjuk a jó állagot, a jó krumpli-liszt arányt.

A rizsfözés rejtelmei

Az elmúlt hetekben többször olvastam különböző főzős csoportokban a rizsről késre menő vitákat. Például egyszer a töltött káposzta kapcsán vagy ötszáz hozzáaszólás volt, hogy most meg kell-e mosni a rizst, vagy nem? Aztán egy másik helyen valaki váltig állította, hogy nincsenek rizsfajták, csak a feldolgozásán múlik, hogyan kell főzni. Szóval a rizs kapcsán még mindig nagy a homály, sok a téveszme, még mindig sokan félnek a főzésétől. 

 


 

Nem mondom, hogy rizs szakértő vagyok, de emberem például utálja a rizst, de az enyémet szereti, mert szerinte az enyém finom, pergős, míg náluk a benti konyhán gezemicés, ízetlen. Sokan emlékszünk erre a gezemicére a menzáról szerintem, én is emiatt utáltam meg a rizst. Tegyük hozzá, hogy mikor én gyerek voltam, még nem is lehetett jó minőségű rizst kapni, csak olyat, ami maximum rizstöret volt gyakorlatilag, és tele volt apró kaviccsal, ilyen-olyan magokkal, szennyeződésekkel. Mindig szemenként át kellett válogatni főzés előtt. Ma már azonban sokféle és jó minőségű rizst lehet kapni szerencsére. 

- Kell-e mosni? Igen, minden esetben meg kell mosni a rizst. Ezer kézen-helyen megy át, mire az asztalunkra kerül, vagyis sok szennyeződés lehet rajta, nem beszélve a sajnos mai korra jellemző mikroműanyagokról. Ha koptatott, vagyis fényezett rizs, rajta lehet még talkum, amivel koptatják, illetve a rizsnek magas az arzén tartalma, és valamennyit lemoshatunk belőle, bár igazán az áztatással, illetve a bő vízben főzéssel tűnik el a legtöbb arzéntartalom. Nekünk magyaroknak ez annyira nem érdekes, ez a rengeteg rizst fogyasztó országokban lehet igazán szempont. És hát a mosással megy le nagyon sok fölösleges keményítőpor a rizsről, vagyis a pergős rizs első lépése az, hogy ettől megszabadítjuk a rizst: vagyis megmossuk. Tehát mindenképpen érdemes átmosni a rizst főzés előtt. Még a rizottó rizseket is, mert a közhiedelemmel ellentétben, ha szűrőben, folyó víz alatt van átöblítve, nem oldódik ki belőle a keményítő, de áztatni nem szabad. A rizst tehát kétféle módszerrel moshatjuk: ha csap alatt szűrőben többször bő vízzel lemossuk, vagy ha egy tálban bő vizet engedünk rá, kézzel átkevergetjük, és mindig leöntjük róla a fehér, keményítős vizet, és ezt addig ismételjük, míg tiszta áttetsző lesz a rizsen a víz. 

- Áztatás. Kell-e? A legtöbb rizsfajtát érdemes áztatni, különösen az aromás basmati és a jázmin rizst, illetve a hosszú szemű fajtákat. Jobban megőrzik az aromájukat, mert kevesebb idő alatt főnek meg. Az áztatási idő minimum fél óra, de lehet több is. A kerek szeműeket nem áztatjuk, mert ezek vagy rizottó rizsek, vagy szusi rizsek, vagy ragacsos rizsek (nálunk ilyen nincs), amiknek légyege, hogy megmaradjon bennük a sok keményítő, hogy főzés után tapadósak legyenek. 

Főzés. - Nálunk Magyarországon a török piláf-módszer lett a bevett eljárás, ami azt jelenti, hogy kevés zsiradékon átpirítjuk a rizst, míg áttetsző lesz és pergős, majd épp annyi vízzel öntjük fel, amennyit fel is fog szívni. Az arány 1:1,5 - 1:2. Rizsfajtától, áztatási időtől függ. A rizs rengeteg vizet képes felszívni, ezért ha többet adunk hozzá a kelleténél, szétfő és gezemice rizskása lesz belőle. 

- Bő vízben főzés: úgy főzzük, mint a tésztát, bő vízben. Puhulás után szűrőben leszűrjük, jól lecsepegtetjük. 

- Sima főzés, ahogy Ázsiában csinálják: a beáztatott rizst annyi vízben főzik, amennyit fel is szív. Jelen esetben nincs előpirítás és zsiradék. A szusi rizsnél 1:1,25 az arány, hosszúszemű és jázmin rizsnél 1:2, barna rizsnél 1:2,5-3 (attól függően, mennyi ideig volt áztatva), kerekszemű rizseknél 1:1,5-2. 

- Rizottó főzés: van zsiradékon előpirítás, viszont a folyadék (általában húsleves) folytonos keverés mellett, apránként van hozzáadagolva a rizshez, ami végi nincs lefedve, hiszen végig kevergetjük. Az arány 1:3-4. Attól függ, mennyi gőzölődik el a főzés során, és mert a rizottót mindig "szottyosra" hagyjuk, vagyis kevés lében marad a rizs tálalásnál. A metódusból is látszik, hogy amit mi magyarok rizottónak mondunk, pl. csirkemájas rizottó, rizses hús, stb... egyik sem rizottó, hanem valójában mind piláf, mivel piláf módszerrel készül. 

Bármelyik módszerrel is főzzük a rizst, forrás után kis lángon általában 10-15 perc elteltével meg is fő. Ezért felejtsük el a zacskós rizseket, semmi időt nem takarítunk meg velük, csak még műanyagot is főzünk bele. Teljesen fölösleges és káros szerintem. Az előgőzölt rizseknek rövidebb a főzési ideje. (Bár én soha nem veszek előgőzöltet, így erről nem sok tapasztalatom van.) 

Mit ronthatunk el tehát a rizs főzésénél? És most a nálunk jellemző piláf technikára gondolok. 

- Nem mossuk meg. 

- Nem áztatjuk be. 

- Nem megfelelő edényt választunk. Vastag falú, hőtartó edény szükséges, lehetőleg tapadásmentes. 

- Túl nagy lángon főzzük. A rizst forrás után mindig a tűzhelyünk legkisebb lángjának a legkisebb lángján főzzük fedő alatt. És csak addig, amíg majdnem beszívja az összes vizet, vagyis valamennyit még látunk rajta, pontosabban a rizsszemek között. Ekkor már lekapcsoljuk a lángot, visszatesszük azonnal a fedőt és 10-15 percig hagyjuk, hogy teljesen felszívjon minden folyadékot a rizs, és teljesen bepuhuljon. 

- Belekevergetünk. A rizst lefedés, vagyis forrás után nem piszkáljuk! 

- Felemelgetjük a fedőt. A fedőhöz nem nyúlunk! Csak egyszer nézzük meg, mikor már sejtjük, hogy beszívta majdnem az összes folyadékot, és azonnal vissza is tesszük rá! 

- Nem hagyunk gőzölődési időt. Mikor lekapcsoljuk a lángot a rizs alatt, a fedőt még 10-15 percig rajta kell hagyni, hogy a rizsszemek közepe is teljesen be tudjon puhulni. 

- Nem teszünk különbséget a rizsfajták között. Holott más-más a főzési technika, más a puhulási idő, más állag az elérendő. A kerekszemű rizsekből készítünk rizottót, szusit, tejberizst, rizsfelfújtat, a hosszú szeműekből lesz piláf, birjani (ehhez basmati rizst használunk), paella, köret. 

- Nem sózzuk. Ázsiában jellemző lehet, de a magyar ízlés nem szereti a sótlan rizst.