2010. július 28., szerda

Darás tészta baracklekvárral - gyerekkori ízek




Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.


(Mahatma Gandhi)


Ma tejfölös bablevest főztem fejtett puhababból. Valami egyszerű kellett csak 2. fogásnak. Ez is aktuális, mert baracklekvárral az igazi. Itt hívom fel Hölgyek és Urak a figyelmet, hogy a sárgabarack-szezon a végét járja. Aki még nem tett el lekvárt és szeretne, az gyorsan ejtse meg a befőzést!

A darás tészta gyerekkorom nagy kedvence. Szegény nagyi valahányszor kérdezte mit főzzön, mindig és kivétel nélkül vágtuk rá kórusban: darás tésztát! Volt a hegyen egy csodás ceglédi óriás fajtájú sárgabarackfa. Minden második éven ontotta a gyümölcsöt. Hatalmas szemű, édes, zamatos termései voltak. Anyuék rengeteg lekvárt főztek belőle. Azóta sem ettem olyan finom lekvárt...
Emlékszem, reggelire minden nap!!! baracklekváros-vajas kenyeret ettünk kakaóval. Kicsit fura, de imádtuk a kakaót is. Azt a bolti zacskósat. :)
No ma azért a kakaó elmaradt a lekvár mellől...
A darás tészta a magyar konyha egyik remeke szerintem. Egyszerű és mégis isteni finom. És nagyon könnyű elkészíteni is. Én most bolti tésztából csináltam, mert időszűkében voltam. Aki ráér készítheti frissen gyúrtból, úgy még finomabb.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg szélesmetélt,
12 púpos evőkanál búzadara,
7 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál só,
7 dl víz.
A főzővízbe:
2 teáskanál só.

Tettem föl egy 4 literes lábosba vizet forrni sóval.
Egy nagy fazékban az olajon pirítani kezdtem a búzadarát. Egészen barnára kell folyamatos keverés mellett pirítani, mert csak úgy lesz igazán finom. Mert mikor felöntögetjük vízzel, úgyis kivilágosodik. És ha nem pirítjuk meg rendesen, ízetlen és színtelen lesz a darás tészta. A pirítástól az illata is megváltozik, finom aromát kap, olyasmi lesz, mint a pirított dió. Akkor jó, ha már érezzük ezt a finom illatot.
Mikor már jó barna volt, apránként hozzáöntögettem a vizet is, mindig kevergetve. Mindig csak akkor öntöttem hozzá a következő kis adag vizet, mikor az előzőt tökéletesen felszívta a dara. Egyébként nagyon hamar felszívja a gríz a kis löttyintésekben adagolt vizet. Valahol a közepe táján meg is sóztam. Mire puha lett a tészta, addig a dara is bőven elkészült.
Mikor a tészta megfőtt, leszűrtem, csap alatt átöblítettem épp csak gyorsan kevés vízzel, aztán a darához tettem. Jól átkevergettem, hogy a dara mindenhova jusson és az egyben lévő kis daragombóckák szétváljanak. (Ha azonnal fogyasztjuk a teljes mennyiséget, nem szükséges hideg vízzel átöblíteni, csak jól le kell csepegtetni. A hideg vizes gyors és épp csak átöblítés megállítja a tészta további puhulását, ezért ajánlott ha nem fogyasztjuk el rögtön a teljes mennyiséget.)
Sárgabaracklekvárral, porcukorral tálaltam.

2010. július 25., vasárnap

Kukoricaleves a'la duende


Ez a leves is a "tudtam-tudtam-csak nem sejtettem" kategóriába tartozik. Gondoltam hogy rossz nem lehet - de hogy ennyire finom lesz... Minden várakozásomat felül múlta a végeredmény. Az is hozzá tartozik, hogy a piacon évek óta egy helyen vásárlom eme istenek ajándékát - mert annál a bizonyos hölgynél mindig mézédes darabok vannak.
Valójában maradékhasznosításból született ez a leves, mert tegnap főztem kukoricát és nem fogyott el az összes.

Hozzávalók 4 főre:

2 cső főtt kukorica,
1 liter kukoricafőzővíz,
2 nagyobb burgonya (kb. 30-40 dkg),
5 dkg vaj,
2 nagy csokor újhagyma vagy
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma vagy
4-5 db kisebb fehér főzőhagyma,
só,
csipet fehérbors,
1 dl tejszín.
Ha van otthon:
3 cl száraz fehérbor,
vékonyra szelt füstölt tarja vagy
angolszalonna vagy bacon.

Kukoricafőzés:

Egy nagy lábos alját kibélelem szebb levelekkel. Rárakom a félbe tört kukoricákat, majd a tetejét befedem szintén szép kukoricalevelekkel. Felöntöm vízzel hogy teljesen ellepje és forrástól számítva 10-20 percig főzöm fedő alatt. Ha nagyon tejes a kukorica, 10 perc is elég neki, ha már érettebb, akkor kb. 20 perc. De enyni a maximum. A kukoricát minél tovább főzzük, annál keményebb lesz.

Leves:

Az újhagymákat karikákra vágtam, a zöldje nagyját pedig félretettem. A vajon sóval megpároltam a hagymát, aztán a kisebb kockákra vágott krumplit is hozzátettem és azzal együtt is pároltam még vagy 5 percig. Aztán felöntöttem a kukorica főzővizével és késhegynyi fehérborsot adtam hozzá. Ha szükséges, még sózzuk.
Közben a főtt kukoricákról késsel levágtam a szemeket és szétmorzsoltam. Az előzőleg félretett zöld újhagyma-szárrészeket kis karikákra vágtam.
Amikor minden puha volt a levesben, botmixerrel teljesen simára pürésítettem. Beletettem a kukoricaszemeket és hagytam rotyogni még 3-4 percig. Ha lett volna itthon fehérborom, tettem volna bele egy keveset. De bor nélkül is tökéletes.
Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor hozzáöntöttem 1 dl tejszínt is és beletettem a zöld újhagymakarikácskákat is.
Lehet sütni a tetejére szalonnát vagy sonkát is - de inkább ezt csak zöldségkerülő férfiemberek kedvéért. Mert önmagában is tökéletes. A kukorica vizétől eszméletlen, igazi kukoricaízt produkál ez a leves, tényleg nagyon finom. És nagyon gyorsan készen is van.
Ha túl sűrű lenne, kukoricafőzővízzel higítsuk.
Készíthetjük konzervből is, de akkor biztosan nem lesz ilyen finom. Ez egy igazi szezonális leves.

2010. július 18., vasárnap

Madártej






Egy klasszikus, világszerte ismert és szeretett desszert. Igen, a madártej. Forró nyári napok kitűnő édessége. Csakis és kizárólag jól behűtve az igazi.
Valójában nagyon egyszerű kis desszert, épp ezért tökéletes alapanyagokkal az igazán igazi. Valódi vaníliával, jó minőségű házitejből, friss falusi tojásból. Már ha hozzájutunk - ha nem, úgyse baj, úgyis finom lesz. De ha választhatunk, döntsünk a jó minőségű alapanyagok mellett.
Ez az adag, amit most készítettem, körülbelül 12 személyes. A nagy ikeás üvegtálam éppen tele lett vele. Ha kevesebbet készítenénk, felezzük a mennyiséget. Bár nem érdemes. :)


A tojásokat szétválasztottam úgy, hogy egy keverőtálba a sárgákat, egy másik keverőtálba a 6 tojásfehérjét és egy külön kis tálba a maradék 4 fehérjét. Ezt eltehetjük fagyasztóba, később felhasználható lesz bármihez.

Föltettem a tűzre egy nagyobb fazekat vízzel. Közben a fehérjéhez adtam 3 evőkanál porcukrot, 1 csipet sót és 1 mokkáskanál 10%-os ecetet. Habverővel tökéletesen felvertem, vagyis jó kemény habbá. A víz mikor felforrt, akkor kislángra tettem. A forrás így megállt és a víz kb. 90 fokon maradt. Ebbe a nem forrásban lévő, de forróvízbe szaggattam evőkanállal tojás nagyságú galuskákat. Egyszerre csak 5-6 darabot, mert kissé megduzzadnak, kell helyet is hagyni nekik. Egy percig főztem az egyik, és egy percig a másik oldalukon is. Szűrőkanállal jól lecsepegtettem és egy tálba kiszedtem őket. Azt, hogy a galuskákat nem szabad forrásban lévő vízben főzni, Whise Ladynél olvastam. Köszönet érte, mert valóban tökéletesek lettek a kis habgaluskák. Három titka van: jól fel kell verni a fehérjehabot, kevés ecet kell bele mert attól szép fényes lesz és kb. 90 fokos vízben szabad csak főzni. Így nem esnek össze akkor sem, mikor kivesszük őket a vízből.
A tojások sárgáját a maradék porcukorral fehéredésig, habosodásig fölvertem habverővel.
Közben a tejet föltettem forrni a kettévágott vaníliarúddal, amiből késsel még a magokat is kikaparta, azt is a tejbe tettem természetesen. Én most a mazsolát kifelejtettem, de nagyon finom bele. Tehát a tejet a mazsolával és a rúd vaníliával, illetve 1 csipet sóval fölforraltam. Aztán 1 merőkanálnyit a tojássárgájához adtam, folyamatos keverés mellett. Még egy merőkanál, még keverés, és mégegy, szintén kevergetve. Végül a tűzre visszatett tejbe beleöntöttem a fölhigított sárgájákat és kis lángon, folyamatos keverés mellett besűrítettem. Vigyázni kell, állandóan keverni habverővel, nehogy a tojás kicsapódjon, különben egy édes rántotta - vagy sárgatúró - lesz a végeredmény. Tehát fölforralni újra semmiképpen sem szabad. Csak addig főzni, míg érezzük - itt az intuíció fontos szerephez jut -, hogy a krém besűrűsödött. Ha bevonja a habverőt, és nem vízszerűen cseppen le róla, akkor készen is van.



Egyből a mosogatóba, hidegvízfürdőbe tesszük. Én ekkor adtam még hozzá 2 dl tejszínt is. Addig cseréljük alatta a vizet és néha-néha megkevergetjük, míg langyosra nem hűl. Ekkor egy nagy tálba öntjük át, a tetejére tesszük a kis úszó habgaluskákat és mehet is a hűtőszekrénybe. Szerintem kb. 6-8 óra kell a tökéletes lehűlésig. Érdemes előző este elkészíteni, és másnap fogyasztani. Ha túl sűrű lenne, tejjel higíthatjuk. Tálaláskor megszórhatjuk pirított mandulával vagy mandulaforgáccsal. A franciák például karamellöntettel díszítik. De készíthetünk rá karamellből vékony pókhálócskákat is, ha valaki nagyon ügyes és profi.




2010. július 14., szerda

33 fok celsius árnyékban: arab spenótos hús (lehme biszbanah)


Ilyenkor az arab konyha a nyerő! Legalábbis nálam. Az első oldalon, amire rákattintottam a Terebessen, meg is találtam a tökéletes receptet.
Egyébként szerintem ilyen kánikulában a darált húsos ételek nagyon jók, mert tíz perc alatt elkészülnek. Ez az ebéd amit ma főztem, mindennel összességében 25 perc alatt készen volt (rizsfőzéssel együtt), és mondhatom, valami fergeteges finom és könnyű. Máskor is fogom készíteni. Ráadásul sok spenót kell hozzá, szóval akinek túlburjánzik a kertjében a futóspenót, csak bátran nyúljon ehhez a recepthez. Csak egy tipp: vékonyra szeletelt cukkinivel is készíthető, már többször csináltam így is és nagyon finom. Abból mindenütt van bőven, ha spenót nincs is. Szóval cukkinivel ugyanilyen tökéletes!




A neve Lehme biszbanah, vagyis spenót hússal.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg spenót,
80 dkg darált hús (bárány, birka vagy marha),
2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1-1 és 1/2 kávéskanál só,
frissen őrölt bors,
6 szem mozsárban összetört szegfűbors,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve.
A tálaláshoz:
rizs,
natúr joghurt.

A megmosott spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam és 2-3 percig főztem, majd leszűrtem. A darált húst (én disznóból készítettem) a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a spenótleveleket is, amivel még 3-4 percig együtt pároltam. És ennyi lenne. Ugye milyen gyors és egyszerű?





Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a spenótos húst és még meglocsoltam natúr joghurttal. Isteni!
Langyosan a legfinomabb.

2010. július 5., hétfő

Paradicsomos káposzta




A karma az emberi szabadság örök érvényesülése... Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkbõl szövõdik a háló körénk.

(Vivekananda)





Az a bizonyos klasszikus paradicsomos káposzta. Én nagyon szeretem. Ízletes, gyorsan elkészül és könnyű étel.

Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb fej káposzta (70-80 dkg),
4 evőkanál olaj,
3 púposabb evőkanál liszt,
1 doboz sűrű paradicsomlé (1/2 literes olasz paradicsompüré),
1 közepes fej vöröshagyma,
kb. 1 csapott teáskanál só,
kb. 6 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint).

A káposztát feleztem, a torzsáját kivágtam, majd hosszában félbevágtam, aztán 1/2 cm-es csíkokra vágtam. Egy nagyobb fazékba tettem, csakúgy, mint az apró kockákra vágott vöröshagymát. Vízzel fölengedtem, de csak 3/4-ig, mert a káposzta hamar összeesik benne és ha túl sok vízzel higítanám, sok lenne nagyon a leve. Sóztam is.
Míg a káposzta főtt, egy kisebb lábosban az olajjal és a liszttel világos rántást készítettem, amit a paradicsomlével engedtem fel. Csomómentesre kevertem, majd a káposzta forrásból való vizéből is adtam hozzá. Ezután az egészet a káposztához öntöttem. Kevergettem, míg újra felforrt. Cukorral is ízesítettem, és hagytam forrni még 5 percig. Ha túl sűrű lenne, kevés vizet adhatunk hozzá.
Használhatunk házi paradicsomlevet is, vagy sűrített paradicsomot is. Vagy nyár végén friss paradicsommal is készülhet. Sűrítettből én egy dupla fémdobozost adnék hozzá. Amit én használtam, az egy olasz dobozos paradicsompüré. Nem olyan sűrű mint a sűrített paradicsom, és nem olyan híg, mint a magyar literes paradicsomlevek.
Ha jól rémlik a Lidliben vettük, Nostia márkanevű és igencsak meg vagyok elégedve vele. Nagyon finom, igazi paradicsomíze van - olyan, mint a jó érett kerti nyárvégi paradicsomoké. Használhatunk magyar literes dobozos levet is, akkor 3/4 - 1 litert tennék bele.
A paradicsomos káposzta önmagában is tökéletes friss házikenyérrel, de bármilyen feltéttel is kínálhatjuk. Sült oldalassal, sült tarjával, sült virslivel, pörkölttel - ki mit szeret.