Párolt lilakáposzta

Igencsak ősz végén járunk, és nekem a párolt lilakáposzta igazi őszi-téli étel. Mindezt fokozza, hogy hamarosan Márton nap van, sült libák, sült kacsák ideje, és e kettő: a sült szárnyasok legjobbikai és a párolt lilakáposzta égben köttetett páros. Szóval gondoltam leírom, én hogyan készítem. Mert sokan félnek tőle, vagy nem tudják igazán jól elkészíteni. Meg is értem, mert a párolt káposzta amilyen egyszerű, olyan kis trükkös. 

1. Ezt az ételt folyamatosan kóstolni kell. Mert a káposzta elképesztő mennyiségű cukrot, sót képes felvenni, és ha bátortalanul ízesítjük, nem lesz íze. Szóval: ízesíted, kevered, kevered, és kóstolod. S aztán megint, és megint. Ezt a kóstolás-tréninget úgy a felétől kezdjük, mikor már összeesett a káposzta.

2. Kell alá zsiradék, úgy jó, ha szép fényes, mert különben csak vízben főtt káposzta íze lesz. 

3. A karamellizálással kezdjük. Plusz ízt ad a káposztának. 

4. A párolt káposzta is nagyon egyéni ízlés kérdése. Van aki édesebben, van aki natúrabban szereti. Én édeskésen szeretem. 

Kell hozzá 4 főre körülbelül:

• 1 kg lilakáposzta 3-4 mm-es csíkokra-félcsíkokra vágva 
• 1 közepes fej vöröshagyma (8-10 dkg) 
• 4-5 evőkanál olvadt zsiradék (zsír vagy olaj) 
• kb. 6-8 tk. kristálycukor 
• kb. 2-3 tk. só 
• kb. 3-4 tk. 10%-os ecet 
• 1 nagyobb késhegynyi őrölt kömény vagy mokkáskanálnyi egész köménymag

A lilakáposztát felvágjuk, a vöröshagymát apróra kockázzuk. A zsiradékban a cukrot elkezdjük karamellizálni, mikor már sült egy kicsit, és nagyon halovány színe van, hozzáadjuk a hagymát is, és együtt sütjük tovább. Nem baj, ha a hagyma is kissé karamellizálódik, csak plusz mélységet ad az ízeknek. Ha ezzel megvagyunk, rátesszük a káposztát is, sózzuk, ízesítjük kevés köménnyel. Lefedjük, közepes lángon pároljuk, időnként megkeverve. Amikor már majdnem puha a káposzta, elkezdjük kóstolni úgy, hogy hozzákeverjük az ecetet is, apránként. Ilyenkor már föl lehet tenni nagy lángra, hogy a folyadék amit eresztett a káposzta, elpárolódjon. Folyamatosan keverjük és kóstoljuk. Akkor jó a párolt lilakáposzta, ha a só-cukor-ecet harmóniában van, szépen kiegészíti és gazdaggá teszi a káposzta ízét. Olyannak kell lennie, hogy csak kóstolnád-kóstolnád, mert annyira finom, hogy ott a fazék mellett állva egyszer csak azt vennéd észre, hogy eltűnt a fele, mert önmagában megetted, mert annyira jó volt. 🙂 

A párolt lilakáposztát szokták almásan is készíteni, azt meg úgy kell, hogy mikor már majdnem teljesen kész a káposzta, hozzáadjuk a darabolt vagy cikkekre vágott almát, így épp csak bepuhul, de felismerhető marad, nem fogjuk péppé főzni és keverni. Adható még hozzá aszalt szilva, vagy birsalma, vagy főtt gesztenye, vagy narancsszeletek, vagy meggybefőtt, ez utóbbinál a fűszerek pluszban fahéj, szegfűszeg, meggybefőtt-lé. Pezsgővel is szokták csinálni, azt a közepe felé érdemes hozzáadni, mert változtathatja az ecet mennyiségét. Mármint ha feltételezem, hogy ti is a száraz pezsgőt kedvelitek. 🙂 Valamint az ecet lehet balzsamecet, vagy borecet vagy valamilyen gyümölcsecet is. 

Hát röviden ennyit a párolt lilakáposztáról, ami szerintem a magyar konyha egyik legzseniálisabb kiegészítő körete.

Kimchi (vegán)

Annyira szép kínai kelt tudtam venni ma délután a Spárban, hogy nekiálltam megint a kimchi gyártásnak. Annyira imádom! Ráadásul most volt valamelyik multinál ázsiai hét, és egy mini üveg kimchi valami 1500 vagy 1700 forint volt. Őrült drága. Érdemes otthon megcsinálni. Csak előszörre tűnik bonyolultnak, a későbbiekben már könnyedén fogjátok tudni készíteni. Igyekeztem leírni, hát nem volt egyszerű... De ez alapján a videó alapján tényleg nem nehéz feladat: https://www.youtube.com/watch?v=eTucCw1w6Ak&t=917s 

Hozzávalók egy kis adaghoz: 

• 1,10-1,50 kg kínai kel (azaz 1 db kínai kel, az enyém most  1,28 dkg-os volt)

• a sózáshoz: 6 dkg só (nem kell félni a mennyiségtől, mert úgyis lemossuk majd a levelekről) 

• a pasztához: 4 dl víz, 2 evőkanál rizsliszt, 2 evőkanál nádcukor (sima fehér cukor is jó) 

• a püréhez: 3 gerezd fokhagyma, 1 fél centi vastag szeletke friss gyömbér, egy közepes fej vöröshagymának a fele és opcionálisan 1 negyed alma 

• a kihűlt pasztához keverjük a pürét, ízlés szerint 1-2 evőkanál chilipelyhet (én a Lidl-ben kapható cayenne borsot szoktam a kimchibe használni), és én magyarosan keverek hozzá 1-2 teáskanál pirospaprikát is, és kb. 1 csapott teáskanál sót és 1/2-1 sörreteket (attól függ, mekkora, én ilyenkor, mikor még nincs a sörreteknek szezonja, kerekrépát szoktam használni helyette), 1 kisebb sárgarépát, 3-5 szál újhagymát 

A kínai kelt a torzsájánál félbe bevágjuk, majd kézzel szétrepítjük kétfelé, aztán mindkét fél torzsáját újból bevágjuk, de csak bevágjuk, nem repítjük szét. A darabokat alaposan megmossuk, majd besózzuk. Fél óránként fordítunk rajtuk egyet, hogy egyenletesen tudja kiengedni a levét. Körülbelül 2 óra kell neki a sóban álláshoz, ezalatt háromszor fordítjuk. 

Közben elkészítjük a pasztát: a rizsliszttel felforraljuk a vizet, mikor már forr, hozzá adjuk a cukrot is, és jól elkeverjük. Levesszük a tűzről, és hagyjuk teljesen kihűlni. A pasztához való zöldségeket felaprítjuk zsülienre, az újhagymát karikákra vágjuk. 

A püréhez valókat cutterben pürésítjük (hagyma, fokhagyma, gyömbér és ha tesztek bele almát, az is mehet a cutterba). 

A kihűlt cukros, rizslisztes alaphoz hozzákeverjük a pürét, a cayenne borsot, pirospaprikát, a felvágott zöldségeket, a sót. 

A két óra állás után a keldarabokat alaposan megmossuk, majd a torzsabemetszésnél szétválasztjuk a fél keldarabokat, vagyis így negyedeket kapunk. A keldarabokat alaposan hagyjuk lecsöpögni. A pasztát, amiben már minden benne van: a püré, a zöldségek, paprika, só, belekenjük a kel levelei közé. Igyekezzünk, hogy mindenhova jusson belőle. 

Vagy fazekas edénybe, vagy üvegedénybe, vagy BPA-mentes műanyag edénybe tehetjük fermentálódni. Minden esetben jól nyomkodjuk le a kész kimchi darabokat, hogy ne nagyon maradjon levegő a rétegek között. 

 A kész kimchit hagyjuk 36-48 óráig a konyhapulton, utána viszont hűtőben tároljuk.

Én most kerekrépából (tarlórépából) is csináltam egy adag kimchit.

Csicseriborsós piláf - Nohutlu Pilav 🇹🇷

Új kedvenc. Sokkal jobban ízlik, mint a rizibizi. 🙂 Szerintem ezentúl ha rizsköretet csinálok valamihez, így csicseriborsósan fogom készíteni. 

 

Ez egy végtelenül egyszerű török étel egyébként, készítik otthon is, de árulják a török utcákon is kis kocsikból mint street foodot. Szokták enni csak a rizst is önmagában savanyúsággal, de főtt, tépett csirkemellcsíkokkal dúsítva is fogyasztják. Négy főre mondom. A 40 dkg rizst átmossuk és áztatjuk fél óráig. Amíg ázik a rizs, fölteszünk egy nagyobb csontos csirkemellet főni másfél liter vízben sóval, borssal, fél vöröshagymával, 3-4 gerezd fokhagymával. Ha megfőtt a csirkemell, kivesszük a vízből, a levét leszűrjük. A lecsepegtetett rizst 2-3 dkg vajon megpirítjuk míg áttetszővé válnak a szemek, majd kimérünk 7,5 dl-t a csirkemell főzőlevéből, és felöntjük vele a rizst. Hozzáadunk 2 konzerv átmosott csicseriborsót is, és forrásig nagy lángon hagyjuk, majd ha felforrt, áttesszük a tűzhely legkisebb lángjára, lefedjük és addig főzzük, míg a rizsszemek között még látunk folyadékot. A hő lekapcsolása után még hagyjuk fedő alatt úgy 15 percig puhulni a rizst. A csirkemellet csíkokra szedjük, és kevés vajon átpirítjuk kissé. Tálaláskor a felhalmozott piláf tetejére halmozzuk a húst, így tálaljuk. (Tegnap este készítettem a piláfot vacsira, amit önmagában ettem, ma a maradék rizshez csak pirítottam a csirkemellet vajon, így is isteni, ha nincs főzve, csak sütve van a csirkemell.)

Vegák sima vízzel vagy zöldségalaplével öntsék fel a piláfot. Vegánok pedig használjanak olajat vaj helyett.

Itt a készítése a videóban:  https://www.youtube.com/watch?v=PCKfi7Ogd5w

 

Görögjoghurtos grillezett cukkini saláta

Az új kedvencem cukkiniből: serpenyőben grillezzett cukkinikarikák görögjoghurtos, majonézes mártásban, amibe kevertem chimichurrit is. Brutáljó! 

 

A kence vagy szósz a cukkiniken: 25-30 dkg görögjoghurt, a joghurt mennyiségének egy ötöde bóti majonéz, pici cukor, só, frissen őrölt bors, és 1 nagy teáskanál chimichurri. Ez most egy nagyobbacska salátacukkinihez készült. Extra könnyű nyári fogás, mégis krémes, kényeztető és ízletes. És villámgyorsan elkészíthető. Az biztos, hogy még párszor tányérra kerül a nyár-ősz folyamán.

A rizsfözés rejtelmei

Az elmúlt hetekben többször olvastam különböző főzős csoportokban a rizsről késre menő vitákat. Például egyszer a töltött káposzta kapcsán vagy ötszáz hozzáaszólás volt, hogy most meg kell-e mosni a rizst, vagy nem? Aztán egy másik helyen valaki váltig állította, hogy nincsenek rizsfajták, csak a feldolgozásán múlik, hogyan kell főzni. Szóval a rizs kapcsán még mindig nagy a homály, sok a téveszme, még mindig sokan félnek a főzésétől. 

 

 

Nem mondom, hogy rizs szakértő vagyok, de emberem például utálja a rizst, de az enyémet szereti, mert szerinte az enyém finom, pergős, míg náluk a benti konyhán gezemicés, ízetlen. Sokan emlékszünk erre a gezemicére a menzáról szerintem, én is emiatt utáltam meg a rizst. Tegyük hozzá, hogy mikor én gyerek voltam, még nem is lehetett jó minőségű rizst kapni, csak olyat, ami maximum rizstöret volt gyakorlatilag, és tele volt apró kaviccsal, ilyen-olyan magokkal, szennyeződésekkel. Mindig szemenként át kellett válogatni főzés előtt. Ma már azonban sokféle és jó minőségű rizst lehet kapni szerencsére. 

- Kell-e mosni? Igen, minden esetben meg kell mosni a rizst. Ezer kézen-helyen megy át, mire az asztalunkra kerül, vagyis sok szennyeződés lehet rajta, nem beszélve a sajnos mai korra jellemző mikroműanyagokról. Ha koptatott, vagyis fényezett rizs, rajta lehet még talkum, amivel koptatják, illetve a rizsnek magas az arzén tartalma, és valamennyit lemoshatunk belőle, bár igazán az áztatással, illetve a bő vízben főzéssel tűnik el a legtöbb arzéntartalom. Nekünk magyaroknak ez annyira nem érdekes, ez a rengeteg rizst fogyasztó országokban lehet igazán szempont. És hát a mosással megy le nagyon sok fölösleges keményítőpor a rizsről, vagyis a pergős rizs első lépése az, hogy ettől megszabadítjuk a rizst: vagyis megmossuk. Tehát mindenképpen érdemes átmosni a rizst főzés előtt. Még a rizottó rizseket is, mert a közhiedelemmel ellentétben, ha szűrőben, folyó víz alatt van átöblítve, nem oldódik ki belőle a keményítő, de áztatni nem szabad. A rizst tehát kétféle módszerrel moshatjuk: ha csap alatt szűrőben többször bő vízzel lemossuk, vagy ha egy tálban bő vizet engedünk rá, kézzel átkevergetjük, és mindig leöntjük róla a fehér, keményítős vizet, és ezt addig ismételjük, míg tiszta áttetsző lesz a rizsen a víz. 

- Áztatás. Kell-e? A legtöbb rizsfajtát érdemes áztatni, különösen az aromás basmati és a jázmin rizst, illetve a hosszú szemű fajtákat. Jobban megőrzik az aromájukat, mert kevesebb idő alatt főnek meg. Az áztatási idő minimum fél óra, de lehet több is. A kerek szeműeket nem áztatjuk, mert ezek vagy rizottó rizsek, vagy szusi rizsek, vagy ragacsos rizsek (nálunk ilyen nincs), amiknek légyege, hogy megmaradjon bennük a sok keményítő, hogy főzés után tapadósak legyenek. 

Főzés. - Nálunk Magyarországon a török piláf-módszer lett a bevett eljárás, ami azt jelenti, hogy kevés zsiradékon átpirítjuk a rizst, míg áttetsző lesz és pergős, majd épp annyi vízzel öntjük fel, amennyit fel is fog szívni. Az arány 1:1,5 - 1:2. Rizsfajtától, áztatási időtől függ. A rizs rengeteg vizet képes felszívni, ezért ha többet adunk hozzá a kelleténél, szétfő és gezemice rizskása lesz belőle. 

- Bő vízben főzés: úgy főzzük, mint a tésztát, bő vízben. Puhulás után szűrőben leszűrjük, jól lecsepegtetjük. 

- Sima főzés, ahogy Ázsiában csinálják: a beáztatott rizst annyi vízben főzik, amennyit fel is szív. Jelen esetben nincs előpirítás és zsiradék. A szusi rizsnél 1:1,25 az arány, hosszúszemű és jázmin rizsnél 1:2, barna rizsnél 1:2,5-3 (attól függően, mennyi ideig volt áztatva), kerekszemű rizseknél 1:1,5-2. 

- Rizottó főzés: van zsiradékon előpirítás, viszont a folyadék (általában húsleves) folytonos keverés mellett, apránként van hozzáadagolva a rizshez, ami végi nincs lefedve, hiszen végig kevergetjük. Az arány 1:3-4. Attól függ, mennyi gőzölődik el a főzés során, és mert a rizottót mindig "szottyosra" hagyjuk, vagyis kevés lében marad a rizs tálalásnál. A metódusból is látszik, hogy amit mi magyarok rizottónak mondunk, pl. csirkemájas rizottó, rizses hús, stb... egyik sem rizottó, hanem valójában mind piláf, mivel piláf módszerrel készül. 

Bármelyik módszerrel is főzzük a rizst, forrás után kis lángon általában 10-15 perc elteltével meg is fő. Ezért felejtsük el a zacskós rizseket, semmi időt nem takarítunk meg velük, csak még műanyagot is főzünk bele. Teljesen fölösleges és káros szerintem. Az előgőzölt rizseknek rövidebb a főzési ideje. (Bár én soha nem veszek előgőzöltet, így erről nem sok tapasztalatom van.) 

Mit ronthatunk el tehát a rizs főzésénél? És most a nálunk jellemző piláf technikára gondolok. 

- Nem mossuk meg. 

- Nem áztatjuk be. 

- Nem megfelelő edényt választunk. Vastag falú, hőtartó edény szükséges, lehetőleg tapadásmentes. 

- Túl nagy lángon főzzük. A rizst forrás után mindig a tűzhelyünk legkisebb lángjának a legkisebb lángján főzzük fedő alatt. És csak addig, amíg majdnem beszívja az összes vizet, vagyis valamennyit még látunk rajta, pontosabban a rizsszemek között. Ekkor már lekapcsoljuk a lángot, visszatesszük azonnal a fedőt és 10-15 percig hagyjuk, hogy teljesen felszívjon minden folyadékot a rizs, és teljesen bepuhuljon. 

- Belekevergetünk. A rizst lefedés, vagyis forrás után nem piszkáljuk! 

- Felemelgetjük a fedőt. A fedőhöz nem nyúlunk! Csak egyszer nézzük meg, mikor már sejtjük, hogy beszívta majdnem az összes folyadékot, és azonnal vissza is tesszük rá! 

- Nem hagyunk gőzölődési időt. Mikor lekapcsoljuk a lángot a rizs alatt, a fedőt még 10-15 percig rajta kell hagyni, hogy a rizsszemek közepe is teljesen be tudjon puhulni. 

- Nem teszünk különbséget a rizsfajták között. Holott más-más a főzési technika, más a puhulási idő, más állag az elérendő. A kerekszemű rizsekből készítünk rizottót, szusit, tejberizst, rizsfelfújtat, a hosszú szeműekből lesz piláf, birjani (ehhez basmati rizst használunk), paella, köret. 

- Nem sózzuk. Ázsiában jellemző lehet, de a magyar ízlés nem szereti a sótlan rizst.

Valóban extra ropogós édesburgonya hasábok

Az IGAZÁN ropogós édesburgonyahasáb olyan, mint Colombo felesége. Beszélnek róla, ígérgetik a találkozást vele, de még soha senkinek sem jött össze a randevú. Holott a neten százezer-féle recept kering, ilyen-olyan trükkökkel, "tutibiztos" tippekkel, és mégsem. SOHA nem olyan. 

Na most ez eddig volt igaz. Ennek a kínai hölgynek már jópár éve nézem a videóit, kipróbáltam több receptjét is, mind tökéletes és megbízható. Szóval mondhatjuk, ő megtalálta Colombo feleségét. 

Egy nagy méretű édesburgonya lisztes kérgéhez kell: 

• 5 dkg liszt 
• 5 dkg kukoricakeményítő 
• 1 púpos teáskanál sütőpor 
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna 
• A spricceléshez: 
• 3 evőkanál víz 
• 3 evőkanál 10%-os ecet 

A száraz hozzávalókat elkeverjük és eloszlatjuk az édesburgonya hasábokon, de nem az összeset, a harmadát megtartjuk. Megspricceljük az ecetes vízzel, hogy kissé összetapadjon a lisztes bevonat és ráragadjon a hasábokra, majd még egy kevés lisztkeverékkel megszórjuk, elkeverjük. Körülbelül 170-180 fokos forró olajban 3-4 percig sütjük. Ha kihűlt, vagy még extrábban ropogósan szeretnénk enni, még egyszer beledobjuk a 190-200 fokos forró olajba, körülbelül 10 másodpercre.

 

Marinált gombafejek / Üveges eltett gomba

Gombarajongóknak. Kiválóan illik sültek mellé, például. 

 

 

Hozzávalók 2 főre:

• 1/2 kg aprószemű, friss champion gomba
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 kisebb gerezd fokhagyma
• pár szem koriandermag
• pár szem egészbors
• chilipehely (elhagyható)
• 1 csapott mokkáskanál só
• 1 teáskanál 10%-os ecet

A felöntőléhez:

• 1/2 liter víz
• 1/2 csapott evőkanál só
• 1,5 csapott evőkanál kristálycukor
• 1 evőkanál 20%-os ecet (ne szaladjon meg az ecet, épp csak nagyjából legyen meg az egy evőkanál)

A gombát megmossuk és feltesszük főni bővebb vízben, amibe egy csapott mokkáskanál sót és egy teáskanál 10%.os ecetet teszünk. Forrás után 20 percig főzzük. Közben megtisztítjuk a hagymát, fokhagymát, az előbbit félkarikákra vágjuk. A főzés vége előtt 10 perccel feltesszük a felöntőlének való vizet is. Majd leszűrjük a gombát és üvegbe tesszük a fűszerekkel, hagymákkal együtt. A közben felforrt felöntőlét levesszük a tűzről, ízesítjük sóval, cukorral, ecettel, elkeverjük és a gombára öntjük, a tetőt rácsavarjuk az üvegre. Ha kihűlt, mehet a hűtőszekrénybe 2-3 napra. Tálaláskor hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és meglocsoljuk szűz olívaolajjal is. 

Ez a marinált gomba eláll két-három hétig is a hűtőben. Valamint én most nem igazán friss, ress gombából próbáltam ki. Így is finom, de szebb, jobb, ha nagyon friss, igazán szép gombából csináljátok. (Recept innen.)

Ha viszont olyan gombát készítenénk, amilyen a bolti konzerv gomba - és érdemes, mert egy kis dobozkában alig van pár szem gomba és nagyon drága -, akkor a menet a következő: forralj sós vizet literenként 2 dkg sóval. Mosd meg a gombát, és tedd bele az egészben hagyott apró, vagy szeletelt nagyobb gombát a lébe, és főzd 30 percig. Végül tedd csírátlanított üvegekbe a főzőlével együtt, és minden üvegbe tegyél még 1 mokkáskanál 20%-os ecetet. Ez az arány a 7 dl-es üvegekre vonatkozik. Ha gondolod, tehetsz a lébe nátrium-benzoátot is, de ha minden tiszta volt, és jól ki van dunsztolva, nem romlik meg. Tegyél folpackot az üveg tetejére, majd csavard rá jól a fedőt és fordítsd meg 1 percre fejtetőre, majd tedd szárazdunsztba. Kihűlés után mehet a kamrapolcra.

Fokhagymás sült cékla fetakrémmel

Két receptet ötvöztem: a fokhagymás sült céklát, és Ottholengi fetakrémes sült padlizsánját. 

 

Ottholengi receptjéből csak a krémet használtam: 25 dkg krémfehér sajtot kikevertem 20 dkg görög joghurttal. Tehát a harissa-olajat nem, csak a fetakrémet.

A sült cékla esetében pedig most vékonyabb karikákra vágtam a céklát, fűszerként csak sót, borsot, oreganot és cayenne borsot kapott a mézen, málnaeceten, fokhagymán, lilahagymán kívül. A kakukkfüvet most kihagytam. Tálalásnál még kapribogyóval és friss kaporral megszórtam, olívaolajjal meglocsoltam.

Isteni a cékla édessége, kissé csípőssége a fetakrém és kapri sósságával. Akár előételként, akár köretként is megállja a helyét. De egy finom rozsos pirítóssal akár önálló vacsora vagy ebéd is lehet.

A krumplipüréröl

A krumplipüré ott kezdődik, hogy nem mindegy, milyen fajta burgonyát választunk hozzá. A "C" jelzésűeket keressük, vagyis a sütnivaló, magasabb keményítőtartalmú fajtákat. És én még azt is mondom, hogy ha lehet, őstermelőtől vegyétek, mert a multis burgonyák sokkal vizesebbek, mint a kiskertekben termettek. És az nem tesz jót a pürének, ha vizes a krumpli. 

Neten utána lehet olvasni egyébként, melyek a C jelzésű fajták. Sajnos, nálunk Magyarországon alig lehet egy-két burgonyafajtát találni a piacokon, nem is értem, miért szűkült le ennyire a kínálat. Itt például Agriát lehet kapni - sokan termesztik -, és az egy nagyon jó fajta, szinte mindenhez azt használom. Püréhez is tökéletes. 

 

Van, aki hajában főtt krumpliból készíti a pürét, én sokkal jobban szeretem hámozottból és úgy főzöttből. Isteni a hajában főtt krumpli, csak szerintem nem püréhez való, más az íze. Tehát a krumplit hámozzuk, mossuk, kockázzuk és sós vízben megfőzzük. Tényleg puhára, és ezt ellenőrizni tudjuk egy villa segítségével. Majd TÖKÉLETESEN leszűrjük róla a vizet. Sőt, várunk egy percet, hogy a gőzökkel az a csöpp maradék is távozzon, ami még a burgonyakockákon maradt. Aztán így forrón krumplinyomóval, vagy krumpli préssel (azzal a két karossal) alaposan összetörjük, vagy átnyomjuk. NEM HASZNÁLUNK BOTMIXERT, SEM MÁSMILYEN ROBOTGÉPET SEM! Hideg vajat (véletlenül sem margarint!!!) adunk hozzá - nem is keveset: a hámozott burgonya súlyának körülbelül a nyolcadát-tizedét, vagyis egy kiló burgonyapüréhez 8-10 dkg-ot. Amikor eldolgoztuk a vajat is a pürében a burgonyanyomóval, akkor áttérünk a fakanálra, vagy a kézi habverőre. Nekem van egy középen lyukas fejű fakanalam, mindig azzal keverem ki a pürét, mert az a cél, hogy habosra keverjük, vagyis levegőt kell juttatni a burgonyamasszába. A tejet, amit hozzáöntünk, forróra kell melegíteni. A folyadékunk lehet tej, vagy tej és tejszín keveréke. 

Burgonyapürébe nem használunk 0,001%-os tejeket meg főzőtejszínt, hanem 2,8-ast vagy 3,5-est. A tejet már óvatosan adagoljuk, mert a túl híg püré már nem püré, hanem krémleves. A másik, hogy mindenki más állagot szeret. Van aki az egész híg pürét szereti, van aki az éppen csak kevés tejjel kikevert sűrűbbet. Az apránkénti adagolással lehet az állagát beállítani. És azért is jó a vajat tenni először a krumplira, hagyni hogy elolvadjon, mert az is folyadék. 

Én a masszívabb pürét kedvelem, nem szeretem a túl laza, híg burgonyapürét. Sőt, azt is szeretem, ha nincs totál simára eldolgozva, hanem maradnak benne itt-ott kisebb burgonyadarabok. Tehát kézzel, lendületes mozdulatokkal habosra keverjük a pürénket. Én a tejes keverés végét már láng fölött szoktam csinálni, hogy a hideg vaj miatt kissé visszahűlt püré kellően forró legyen. De nem szabad túlkeverni, túlmelegíteni sem, mert akkor már csirízesedhet. Ha már szép habos, laza, akkor el is készült. A végén kóstoljuk meg, és ha szükséges, még sót adhatunk hozzá. 

Lehet ízesíteni is zöldfűszerekkel, szerecsendióval, borssal, a krumplival együtt főzött fokhagymagerezdekkel. Vagy más alapanyagokkal keverve is csinálhatjuk: zellerrel, édesburgonyával, sütőtökkel, karfiollal, kerekrépával. Így szénhidrátbarátabbá válik, és változatosság is. De megmondom őszintén, a krumplipürébe én csak sót teszek, mert szeretem a vaj, burgonya, tej édeshármasának lágy ízét (égben köttetett szentháromság ez), más alapanyagot meg szintén azért nem teszek bele soha, mert nekem a krumplipüré legyen krumpliból. 

Hogy miért nem használunk gépi keverentyűket? Mert akkor nem burgonyapürét fogunk készíteni, hanem csirízt. Szó szerint. Nyúlós állagú plakátragasztó válik ugyanis a kicsapódó keményítő miatt a krumpliból, mert a gépek olyan fordulatszámon dolgoznak, ami ezt eredményezi. Ezért mindig kézzel dolgozzunk. Ha marad a püréből, számtalan ételhez felhasználhatjuk: pogácsába, lángosba, kenyérbe, levesbe gombócnak, nudlinak, hercegnő burgonyának, krokettnek, pásztorpitéhez.

Lilahagymával, fokhagymával sült cékla

Ezer éve nem ettem céklát, úgyhogy eljött az ideje. Egyébként én sütve vagy borscsnak ezerszer jobban szeretem, mint salátának. És így sütve remek alternatívája például a párolt lilakáposztának, mert ízvilágra ugyanaz az édes-savanyú karakter jellemzi. Ajánlom sült vadhúsok, liba vagy kacsa köreteként, de fetakrémmel (lásd lejjebb az Ottholengi-féle sült padlizsán receptnél) is egészen jó párost alkot a cékla édessége a feta sósságával. Így előételnek is tökéletes egy menüsorban. Vagy ha egy kitűnő friss pita vagy langaló kerül mellé, önálló fogásként is megállja a helyét a sűrű görögjoghurttal krémesre kevert fetával.

 

 

 

 

Hozzávalók 4 főre: 

70-80 dkg cékla 

3 evőkanál olívaolaj 

1 nagy vagy 2 kisebb fej lilahagyma 

5 gerezd fokhagyma 

2 teáskanál méz 

2 evőkanál málnaecet (vagy vörösbor vagy fehérborecet) 

só, frissen őrölt bors (az enyémen cayenne bors is van)

2 teáskanál kakukkfű 

2 teáskanál oregano 

 

A sütőt előmelegítjük 200 fokra alsó-felső sütésre. A céklát meghámozzuk, a hagymákat úgyszintén. Egy nagy tálba tesszük a darabokra vágott céklát, a vastag félkarikákra vágott lilahagymát, felezett fokhagymagerezdeket, ízesítjük a fűszerekkel, olívaolajjal, ecettel, mézzel. Alaposan elkeverjük, majd áttesszük egy sütőtálba vagy tepsibe. Aláöntünk 1,5 dl vizet, alufóliával lefedjük, és egy órán át sütjük. Ha maradna víz a sütés végén is a céklán, a fóliát levéve még addig sütjük, amíg elpárolog alóla a folyadék. Érdemes kóstolni mikor elkészült, mert lehet pótolni, ha valami hiányzik az összhangzattanból: még méz vagy ecet vagy só. Ha pótoltuk, átkeverjük és langyosan kínáljuk. Nagyon fincsi.

Vajon sült sertéskaraj laskagomba mártással, zsömlegombóccal

Az úgy volt, hogy ettem volna egy kis vadast. (Főleg a gombóc miatt, imádom a zsömlegombócot, szerintem kár hanyagolnunk és csak vadashoz ennünk ezt az isteni köretet.) Meg ettem volna svéd húsgolyókat is. Közben meg jártomban-keltemben szép laskagombát láttam, megvettem. Mit vót mit tenni, kombináltam. Ímígyen ez lett a mai ebéd.

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet hosszúkaraj
4 dkg vaj
só, bors
a mártáshoz:
40 dkg laskagomba
2 dl tejszín
2 púposkás evőkanál liszt
fél liter marhahúsleves (kockából is tökéletes)
3-4 evőkanál világos szójaszósz (ízlés szerint)
1 teáskanál kristálycukor
ha még szükséges só
frissen őrölt bors
kakukkfű
a zsömlegombóchoz:
1,5 zsömle
kevés zsiradék (vaj vagy zsír vagy olaj)
fél csokor petrezselymezöld
1 nagy tojás
só
25 dkg liszt
annyi víz, amennyivel összeáll a liszt és pirított zsömlekocka a tojással kicsit sűrűbb nokedlitésztává (kb. 2,5-3 dl)

Megpirítottam a kockákra vágott szikkadtabb zsömlét kevés zsiradékon, áttettem egy tálba, hozzászitáltam a lisztet, sóztam, elkevertem, ráütöttem a tojást, hozzáadtam az aprított petrezselyemzöldet és vizet, és a szokásosnál kicsit sűrűbb nokedlitésztává kevertem az egészet. (Én nem szeretem, ha túl lágy a zsömlegombóc, azt szeretem, ha haraphatóbb.)

Sózott forrásban lévő vízbe evőkanállal gombócokat szaggattam, és enyhe forrásban 10 percig főztem a  gombócokat, s aztán kiszedtem őket egy tálba.

A vajon megsütöttem a sózott-borsozott, kiklopfolt karajszeleteket, majd félretettem őket egy tányérra. A visszamaradt vajon megpirítottam a szálakra tépkedett laskagombát kevés sóval, majd felöntöttem a marhahúslevessel. Adtam hozzá szójaszószt, cukrot, kakukkfüvet, kevés frissen őrölt borsot és felforraltam, Pár perc forrás után behabartam, újra felforraltam s még pár percig állandó keverés közben hagytam főni, s készen is volt. Ha kicsit sűrű lenne a mártás, higítsunk rajta vízzel.

Görög burgonyasaláta

Nyáron szeretjük a salátákat és nem csak a könnyű zöldségekből készülteket, hanem a burgonyasalátát is minden formájában. Hetente készítek valamilyen változatot: ez a nyári almás, zellerleveles ecetes a kedvencünk, de imádom a sima joghurttal (vagy kultúrával vagy kefírrel) készültet is. Ez hasonló a majonézeshez, de sokkal könnyebb, "lájtosabb" és finomabb. Majonézest évente csak egyszer csinálok, karácsonykor. Azt szeretjük a legkevésbé.

És van ez az olívaolajos, citromos is, végtelen egyszerű, de szintén nagyon finom.

Végy hozzá egy kilogramm sárga héjú burgonyát, mosd meg és főzd meg hajában. Ha elkészült, azonnal tett a mosogatóba lábosostul, engedj rá hideg vizet, amit többször cserélj míg a burgonya teljesen kihűl. Szabadítsd meg a héjától és egy nagy tálba vágd karikákra. Egy másik, kicsi tálába önts fél-egy deciliter (nem tévedés) olívaolajat, fél-egy citrom levét, sót, és egy teáskanál szárított szurokfüvet. Jól keverd el. Karikázz fel egy kisebb fehér salátahagymát, add a burgonyához, s még tegyél hozzá egy fél marék olajbogyót, s két csípős kosszarv paprikát karikákra vágva. Öntsd nyakon mindezt az öntettel, óvatosan keverd el, kóstold. Ha valami - só, citromlé - hiányzik, pótold.

Tipp: A paprika ki is hagyható, helyette dúsítható a saláta karikákra vágott, serpenyőben meggrillezett padlizsánnal vagy cukkinivel is, akkor komplett étel önmagában is. A padlizsánoshoz kínálj egyszerűen karikákra vágott paradicsomot.

Ha jársz olyan helyen, ahol kimérve van igazi görög olajbogyó, többféle: zöld, barna, fekete, kis és nagy szemű, azzal még finomabb, vegyél hozzá ilyeneket.
Az olívaolajat ne sajnáld, nem lesz finom a saláta, ha száraz.

Grillezett zöldbab

Ez egy nem-recept. Csak ez is olyan, hogy muszáj megemlítenem. Annyira finom, hogy abbahagyhatatlan. 

Olyan zöldbabot válasszatok hozzá, amilyen a képen is van, és akár a zöld, akár a sárga változata tökéletes a grillezéshez. Zsenge legyen, mert ha szálkás, akkor élvezhetetlen lesz. A széles, lapos fajta nem jó, az nehezebben puhul. Azt főzzétek meg levesnek vagy főzeléknek.

Egy gerezd fokhagymát kaparjatok le pépesre késsel deszkán. Keverjétek el valamilyen nemesebb olajban: olívában vagy hidegen sajtolt repcében vagy szőlőmagolajban. Keverjétek jól el, és hagyjátok leülepedni. Aztán öntsétek le a fokhagymáról az olajat, csak rá lesz szükség. (A fokhagyma megéghet a forró serpenyőben, és akkor keserű lesz és az nem jó.)

A serpenyőt nagyon melegítsétek fel, dobjátok bele a megtisztított zöldbabot, kissé sózzátok is meg: attól puhul is, nem csak sül. Öntsetek rá egy evőkanálnyit a fokhagymás olajból és végig nagyon nagy lángon grillezzétek. Pár perc alatt készen is van. 

Tálalásnál kevés citromlével, joghurttal meg is lehet locsolni, zöldfűszerrel dúsítani, így egyfajta meleg saláta lesz belőle. De megszórható friss kecske- vagy juh- vagy tehéntejből készült sajttal is, a fetát is kedveli. Kiváló köret hal, hús mellé, de buggyantott tojáshoz is kiváló.

A sütőben soha nem lesz ilyen. Ropogós lesz ugyan, de kemény marad, serpenyőben viszont épp annyira meg is puhul, amennyire kell. Ráadásul a nyári melegben nem kell a sütőt sem begyújtani. Egy hátránya van: igen füstöl.

De ha kerti grillparti van, és tárcsán süttök, azon tökéletes lesz, ki ne hagyjátok. :)

Medvehagymás zsemlemártás húslevesben főtt húshoz

Ez az egyszerű kis mártás számomra amolyan olaszos jellegű fogás, egyrészt mert egyszerű - és az olasz konyhára ez nagyon jellemző, másrészt mert az itáliai konyha kifejezetten szereti a szikkadt kenyereket felhasználni például levesekhez, vagy pirítva a kenyérmorzsát tésztákra. Végül a zsemlemártás is klasszikus és régi étel, mint az olasz fogások.

Zsanuária készített nemrégiben egy finom medvehagymás mártást. Tegnap húslevest főztem, így éppen kapóra jött az ötlet. (Eredetileg sóskát akartam főzni, de annyira nem volt még tavasz az idén, hogy nem kaptam a piacon.) Mivel nagyon szeretem a klasszikus zsemlemártást, így az enyém egy egészen más változat lett. És volt 6 darab nagyobb szikkadt sajtos pogácsám, most az került bele egyébként zsömle helyett. 

Hozzávalók 4 főre:
6 db szikkadt zsömle
kb. egy liter házi húsleves
3 gerezd fokhagyma
1 marék medvehagyma
3 dkg vaj vagy 1 teáskanál zsír
frissen őrölt bors
1 dl tejszín

A szikkadt zsömléket kis kockákra vágjuk és megpirítjuk szárazon. Egy nagyobbacska lábosban a vajon megfuttatjuk csipet sóval a zúzott fokhagymát, rátesszük a pirított zsemlekockákat és felöntjük annyi húslevessel apránként (úgy kell felengedni, mint a rizottót, így tudjuk a jó állagot elérni), hogy olyan mártás sűrűségű legyen. Ahogyan adagoljuk a levest, folyamatosan szívja be a zsömle. Közben adjuk hozzá az aprított medvehagymát is, és tekerjünk bele frissen borsot is. Főzzük körülbelül 5 percig. Nem kell hosszan, hogy maradjanak a mártásban kisebb-nagyobb zsömledarabok, ne oldódjon teljesen szét. Mikor készen van, kevés tejszínt még adjunk hozzá, még egyszer forrjon fel és készen is van. A húslevesben főtt hússal tálaljuk.

Tipp: kevés reszelt parmezán-típusú ízletes keménysajtfélével is dúsíthatjuk a végén az ételt, nem rontja el.
Medvehagyma helyett sóskával vagy spenóttal vagy friss kaporral is készíthetjük ezt a mártást.

A magyar coleslow saláta

Maradjunk a káposztánál. Ami az amcsiknak a coleslow, az nekünk lehet a savanyúkáposzta-saláta. Ismét jövök egy nemrecepttel, mert annyira egyszerű, de fordítottan arányosan finom és egészséges. Ha sok ilyet esztek, nem kell az ántibijotikum, meg a koldressz és társai. Tutira természetes immunerősítő. És ahogy mán említettem volt fentebb, isteni.

A nemreceptem a következő: végy egy akkora adag savanyúkáposztát, amennyit úgy gondolod, megeszel, vagy a család megeszik. Arányosan (a vendégzöldség mondjuk a káposzta 1/5-e vagy 1/6-a legyen) épp-csak mutass meg neki egy kis reszelt téli zöldségfélét: sárgarépát vagy sütőtököt vagy céklát, de én legutóbb gyufaszálra vágott birsalmát tettem bele, és azzal is fenséges volt, de a körte is jól működik benne, szóval adj hozzá valamilyen zöldségfélét, kevés fehér vagy lila salátahagymát, de ha nagyon hagymás vagy, mehet vele kevés fokhagyma (kora tavasszal medvehagyma) is, ám ha társasági életet élnél, akkor a  hagymák el is maradhatnak. Locsold meg valamilyen jóféle olajjal, az enyémen most tökmagolaj van, de kiváló rá a mák-, dió- vagy olívaolaj is, sőt, a hidegen sajtolt repce- vagy szőlőmagolaj is. A lényeg, hogy jófajta olaj legyen. Ha kissé sótlanabb a káposzta, sózd is, ha nem, akkor só sem kell rá. Keverd alaposan össze és hagyd állni egy órácskát, hogy összeérjen, s már fogyasztható is.

Köretként is ehető, pl. mi a múltkor sima sült csirkéhez ettük, de mennyei sütőben, hajában sült krumplival is.
Készíthetitek magatok által kovászolt káposztából is.

És ennyi lenne. Egyszuszra is el tudtam regélni - mondtam hogy egyszerű lesz. 😏

(A fotó összekeverés előtt készült, hogy látszódjon, mi van a saliban.)

Rizikés-sütőtökös rizotto

Gyorsebéd. Még mindig van erdei-mezei gomba, és hihetetlen, de ez a csudaszép fenyőalja ugyanannyiba kerül most, mint a termesztett csiperke - pedig zongorázni lehetne  a különbséget.🍄😏

Hozzávalók 2 főre (ha csak előételnek szánjuk, akkor 4-6 főnek is bőven elegendő):
25 dkg kerekszemű rizs
15 dkg rizike (fenyőalja gomba)
15 dkg sütőtök
5 dkg füstölt szalonna vagy sonka
1 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 kisebb fej vöröshagyma
1,2 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
4 dkg vaj
5 dkg parmezán jellegű keménysajt

Az olívaolajon pici sóval megdinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kockázott sonkát vagy szalonnát is, kicsit pirítjuk. S aztán a megtisztított, felszeletelt gombát is, és az apróbb kockákra vágott sütőtököt is a lábosba tesszük. Együtt pirítjuk pár percig, míg a gomba kicsit átsül, aztán hozzáadjuk a rizst is (át ne mossuk), és újabb pár perc együtt pirítás után beleöntjük a bort. Hagyjuk elpárologni, majd lassanként felöntögetjük az alaplével, sűrűn kevergetve. Ha kell, kicsit még sózzuk, borsozzuk, beletesszük a szegfűszeget is. Addig kavargatjuk-öntögetjük hozzá merőkanalanként az alaplevet, míg a rizs megpuhul. A végén, mikor már lezárjuk alatta a lángot, hozzákeverjük a vajat is, és a reszelt sajtot is. Azonnal tálaljuk. 

Tipp: Rizotto rizst használjunk hozzá. Én a Sparban szoktam venni: sajátmárkás, kerekszemű. Valójában nagykunsági magyar rizs, ami nem kerül 300 forintba sem. Nem olyan nagy szemű, mint az arborio, de majdnem és tökéletes rizottónak, amint a képen is látszik. Ajánlom, szuper minőség és hazai.

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.

   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.

   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏

A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  

Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.

Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt

4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só

7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *

Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)

A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.

* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

Tabulé (tabouleh) saláta

Sok partot bejártam már kenummal, gyakran goromba szelek ellenében.
Jól válaszd meg a fát, ha azt akarod, hogy messzi partokra vigyen.

(Dan George, indián törzsfőnök: Repül a szívem)

Már többféle tabulét is feltettem a blogra (kölesből készültet retekkel, medvehagymával illetve egy gránátalmás-édeskést), de ez most a (viszonylag) hagyományos. (Az uborka nem feltétlenül alkotóeleme, de én szeretem benne, és az eredeti talán kevesebb bulgurral készül, de én azt is szeretem, úgyhogy ez az én változatom.) Egyszerűen rajongok ezért az egyszerű salátáért, a kedvencem. És most már igazi kerti paradicsom került bele, sárga és piros, nem fóliás, hanem napérlelte.

Hozzávalók 6 főre:
6-8 csokor petrezselyem (nagy csokor)
8-10 levél borsmenta
20 dkg bulgur
80 dkg édes, kerti paradicsom
12-15 dkg fehér salátahagyma
20 dkg nem túl magos uborka
5-8 cl olívaolaj
só
1/2-1 citrom leve

A bulgurt majd' kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, elkeverjük, és lefedjük. Hagyjuk állni 20 percig, aztán fedél nélkül kihűlésig. Nem mértem a vizet, de olyan 1,75 a szorzó a bulgur súlyához képest körülbelül. Ha kicsit többet tennénk rá, és nem szívja be a teljes folyadékmennyiséget az sem baj, szűrőben le lehet csepegtetni. (De inkább kevesebb vízzel készítsük, mert majd a saláta is levet enged, és majd beszívja azt.)

Amíg hűl a bulgur, felaprítjuk a petrezselymet, apró kockákra vágjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát. Végül mindent összekeverünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és citromlével savanyítjuk, ízlés szerint. Az olívaolajat ne sajnáljuk, ha száraz a tabulé, nem igazán lesz finom.

Én sóban eltett citrommal sóztam, mindig így szoktam, nagyon jól illik ehhez a salátához.

Kóstoljuk menet közben, úgy ízesítsük szánk íze szerint olajjal, citromlével, sóval. Hagyjuk állni fél-egy órácskát, s aztán fogyasztható. Az nem jó, ha túl sokat áll, de egy kevéske pihenőidő kifejezetten jót tesz neki.

 

 

 

 

Pácolt, grillezett csirkemellel ettük. (Nyársra húzva akartuk a húst grillezni, de olyan meleg volt, hogy nem gyújtottunk tüzet, így csak serpenyőben sütöttem meg. A pác alapja a saját készítésű csiliszószom volt, kicsit még feltuningolva.)

Sütőben sült káposztaszeletek

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)

Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.

A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.

Csirkepaprikás

Ezt az ételt Veruska barátnőmnek ajánlom. :) A kedvence.

Sokszor borozunk, dumálunk este, s olyankor valamit kotyvasztunk is. Örülök, hogy vannak még lányok, akik meg akarnak tanulni főzni. Kétszeresen is jó ez, mert az ő élete is gazdagabb lesz, s nekem is öröm, mert van kinek átadni a tudományom.

Már idejét sem számolom, mióta írom a blogot. S a csirkepaprikás még nem került sorra. És ha hiszitek, ha nem, nem csak azért, mert kifelejtettem. Hanem mert nem is főztem. Bevallom, nem vagyok nagy rajongója, pedig ma megállapítottam, hogy nem is rossz étel. Az volt a gondom, hogy általában agyontejfölözik, és ezzel el is tüntetik a karakterét és ízét, s csak a tejföl - számomra - nem túl kedvelt íze marad. Egy savanykás szmötyi, amiben naracssárga pöttyök úsznak itt-ott, s alatta jellegtelen csirkehús. Nos, ez elég kiábrándító: menzai emlékeim vannak róla, meg másnál is így láttam. Nagyon sokan így főzik. Egyébként ma is jobban szeretem a sima csirkepörköltet, vagyis a tejföl nélküli változatot. A képeken a lábosban még ez az állapot látható, a tányéron már a tejfölös, klasszikus csirkepaprikás. Valamint a csirkecombot egyáltalán nem tudom megenni (a nem szeretem enyhe kifejezés, a "nyeles husival" ki lehetne kergetni a világból), a szárnyát viszont igen, úgyhogy nálam a csirkepörkölt kizárólag szárnyából készülhet. A mellehúsa száraz és íztelen, szintén nem alkalmas pörköltnek. (Rántva nagyon finom.)

Ha klasszikusokat főzünk, csináljuk jól, én azt mondom. Mivel ez egy olaszosan egyszerű étel, a hozzávalóknak jóknak kell lenni. Tehát jó hagyma kell bele, jó csirke, a legjobb édesnemes pirospaprika, és jó minőségű tejföl. Hiszen nincs is benne több hozzávaló. Szerencsére én a paprikát az Alföldről kapom, házilag termesztett, szárított és őrölt paprika. Gyönyörű színe van és nagyon finom íze. Nagyon fontos a jó paprika: jártam már úgy, hogy keserűt vettem (mert késett az alföldi szállítmány) és az egész ételt elrontotta. A hagymát egy makói sráctól veszem a piacon. A csirke az bolti, sajnos nem jutok hozzá máshoz, de ez most egészen jóízű, és szép sárga is volt. Persze a tanyasi csirke lenne a nyerő. Tejfölből kimértet veszek, tejszínízű, jó krémes és sűrű.

A paprikás csirkét is el lehet tehát rontani. Először is ha nem jók az alapanyagok, ahogy fentebb írtam. Aztán ha túlhagymázzuk. A hús súlyának cirka 20 százaléka legyen a vöröshagyma, semmiképpen nem több. A harmadik sarkalatos pont, hogy a hagymát kellően meg kell dinsztelni, mielőtt belekerül a csirkehús. Nem jó rostogós hagymadarabokra harapni a szaftban. A negyedik, hogy mindig kissé öntsük csak fel, a túl hosszú lé nem eredményez sűrű, ízletes szaftot. Az ötödik, amit már szintén írtam: ne tejfölözzük túl. S végül: szerintem káromlás bóti tésztával tálalni a paprikás csirkét. Ha nincs türelmünk nokedlit készíteni, nem is érdemeljük meg ezt a finom ragut, ez a véleményem, oszt meg lehet kővel dobálni. :)) Legalább olyan illúzióromboló, mint a menzás lisztes tejfölben úszó csirkepaprikásnak nevezett szörnyedvény. Szerintem.

Hozzávalók 4 főre:
12 db csirkeszárny vagy 6 egész comb (kb. 1 kg)
2 normále fej hagyma (kb. 20 dkg)
6 dkg vaj (Ha csak csirkepörköltet készítünk, akkor nyugodtan lehet zsírral vagy olajjal főzni, szerintem ebbe a tejfölös-tejszínes klasszikusba a vaj nagyon jó ízt ad.)
3 púposkás teáskanál édesnemes pirospaprika
só
1 kis gerezd fokhagyma (el is hagyható, ízlés szerint)
5 dkg sűrű tejföl (2 púpos evőkanál)
2 evőkanál tejszín
1 teáskanál liszt (el is hagyható, ízlés szerint)
A nokedlihez:
50 dkg liszt (nagyevőknek 60 dkg, 4 tojás és kb. 2,5-3 dl víz)
3 tojás
1,5 teáskanál só
kb. 3 -3,5 dl víz (ki mennyire roppanós vagy lágy nokedlit szeret).

A csirkét mindig alaposan megtisztítom, mert nem szeretem, ha tokok, pihék, szőrök maradnak rajta. A szemöldökcsipesz nagy segítség, valamint egy lángot meg szoktam gyújtani a tűzhelyen és lepörkölöm az apró szőröket, majd folyó csapvíz alatt jó alaposan meg is mosom a darabokat. 

A hagymát apróra kockázom, vajon egy mokkáskanál sóval üvegesre párolom, majd egy decinyi vizet  hozzáöntök és hagyom forrni olyan 10 percig. Ezután teszem bele a pirospaprikát, a csirkedarabokat, és visszateszem nagy lángra. Sózom és addig sütöm, míg kifehérednek a húsdarabok. (Kell legyen alatta valamennyi víz is, hogy ne égjen meg a pirospaprika, tehát már itt egy rövid lében van a csirke.) Ha kifehéredtek, felöntöm annyi vízzel, hogy olyan háromnegyedéig érjen a húsdaraboknak. Ha teszek bele fokhagymát is, akkor most és egészben a gerezdet.

Fedő alatt hagyom rotyogni, míg megpuhul a csirke, ez olyan 1-1 és 1/2 óra. Ezalatt a hagyma is szépen szétfő, és sűrű szaftja lesz. Ha nagyon elfőné a levét, kicsivel pótolom. 

Végül a tejfölt elkeverem a tejszínnel, kevés liszttel, és a forró szaftból is keverek hozzá egy merőkanállal, majd ezt öntöm a pörkölthöz, állandó finom keverés közben. (Ne törjük össze a húst, ilyenkor már omlós, puha.) Hagyom még 3-5 percig rotyogni, hogy a lisztíz eltűnjön és a tejföl-tejszín íze hozzáidomuljon a többihez. (Legközelebb liszt nélkül készítem, nem kell bele, elég jó sűrű volt amúgy is a szaftja. Csak mivel sosem főztem még csirkepaprikást, hallgattam a receptekre, de szerintem nem kell bele liszt.)

Amíg rotyog a csirke, addig el tudjuk készíteni a nokedlit is: tegyünk fel egy nagy fazékban vizet forrni 2-3 teáskanál sóval. Közben a tojásokat verjük fel, a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el benne a sót, adjuk hozzá a tojást és a vizet és keverjük el alaposan. Nem kell simára dolgozni, csak rendesen elkeverni. Amikor forr a víz, nokedliszaggatóval szaggassuk ki, ha feljöttek a felszínre a nokedlik, szűrőkanállal szedjük ki és kissé öblítsük át folyó hideg vízben, majd egy nagy tálba tegyük kevés zsiradékkal, ami lehet vaj, olaj, zsír. Kell a nokedlire, hogy ne ragadjon össze.

Szerintem a csirkepaprikás még nudlival is nagyon finom (csupasz nudlival), vagy puliszkával is, vagy házi tarhonyával. Sőt, a nokedlit fűszerezhetjük tavasszal kaporral is, sőt, keverhetünk a tésztájába túrót is. Házilag készített csipkedett tésztával is mennyei lehet. Rizzsel el nem rontanám. :)

Aki tejfölösebben szereti, természetesen kínálhat a tálalásnál külön kisköcsögben még tejfölt.
Nyáron egy paradicsom, paprika is mehet bele. S természetesen aki csípősen szereti, az valamilyen csilit is főzhet bele.