A sült müzli esete

Ma megyünk nyaralni délután...

Szeretem a nyaralások hangulatát, szeretek
új emberekkel megismerkedni, és szeretem
megszeretni őket.
Gyerekkoromban voltak ilyen élményeim
utoljára, az üdülőben. Mindig nagy csapat
gyerek gyűlt össze, és hihetetlen kalandjaink
voltak együtt. És mikor eljött az elválás ideje,
mindenki úgy érezte, a szíve egy részét a
többieknél hagyta, ott, azon a helyen, ami
valamiért különleges és csodálatos volt nekünk.
Máig hallom a balatoni fák susogását, amit
az éjszaka árnyainak játékos bújócskája
keltett, érzem a napfény és víz illatát a bőrömön,
az esti zuhanyozáshoz használt szappan illata
még mindig itt az orromban...
Végig hallgatag szoktam lenni a hazaúton,
mert nem voltak szavaim, csak az élmények,
amik betöltöttek teljesen.
Nehéz volt elválni, nehéz volt visszazökkenni
a hétköznapokba.
De ezek az élmények rádöbbentettek valamire:
arra, hogy ha mindig mindent ilyen intenzitással
élek meg, akkor eltűnnek a „hétköznapok”,
akkor megtelnek a napjaim élettel.
Mert plusz napokat nem adhatok magamnak,
az a mindenség hatáskörébe tartozik, mennyi
van kiszabva rám. De életet, elevenséget adhatok
minden napomnak.
És ez a lényeg, és ennyi éppen elég.

(duende)

Vegavarázs húsmentes felhívásához szántam ezt a sütit. Igen, sütit írtam. Elvileg ez egy műzli-szelet lett volna. De. Nem állt össze. Még jó hogy Szofi barátnőm leleményesebb volt mint én - azt mondta, müzlinek tökéletes lesz, tegyem egy nagy üvegbe. És milyen igaza volt! :)
Bevallom, sosem szerettem igazán a müzlit. De tegnap ebből vacsoráztam és ez ízlett. Életem első müzlije, ami tényleg finom volt. :)
Ugyanis a barnacukor és méz s ütés miatt rákaramellizálódott, és a tejben feloldódva valami isteni ízt produkált. A megpirult mandulák pedig... hm.
Szóval. Játékon kívül vagyok, de ha Vegavarázsnak tetszik a recept, szívesen adom. :)

Tehát az én sült müzlireceptem:
13 dkg vaj,
20 dkg zabpehely,
12 dkg barnacukor,
3 evőkanál méz,
10 dkg mandula,
aszalt sárgabarack,
aszalt vörösáfonya,
kókuszreszelék,
mazsola,
étcsokidarabok,
napraforgómag.

A magokból és gyümölcsökből nem írok mennyiséget, úgy körülbelülre. A vajat, barnacukrot és mézet egy lábosban addig melegítettem, míg teljesen felolvadt minden benne és összekevertem aztán a többi hozzávalóval egy nagy tálban. Egy 20-szor 30-as tepsibe terítettem és kábé 10-15 percig sütöttem.



Reggelire, vacsorára kitűnő. :)
Ezentúl rendszeres müzlievő leszek. De csakis így fogom készíteni.

Mexikói üdvözlet: a salsa - és ez most nem a tánc :)

"A salsa mártás-, vagy szószféle, nincs rá pontos magyar kifejezés, inkább a használatával lehet körülírni. Ezt kínálják pl. tortilla chips mellé mártogatni, de töltelékként is használják különféle ételekhez. Rengeteg ízben készítik, alapja általában nagyon kicsi darabkákra aprított zöldség (tomatillo, paradicsom, avocado, stb...). Ezt a keveréket ízesítik sóval, borssal és más fűszerekkel. Kedvelt alkotóeleme a lime (zöld citrom), ami pikánssá teszi az ízeket."

(Terebess fűszerkalauz)

 

Én most abból dolgoztam, ami itthon volt. Ha lett volna avocadom, a zöld salsa alapja lett volna.

A zöld salsába (salsa verde) került így:

1 kígyóuborka,

1/2 csokor újhagyma zölddel együtt,

2 hosszú, erős zöldpaprika,

1 evőkanál kapribogyó,

2 evőkanál olajbogyó,

1 csokor petrezselyemzöld,

só,

frissen őrölt bors,

2 evőkanál extraszűz olívaolaj,

1 lime leve.

A hozzávalókat nagyobb darabokra vágtam, aztán robotgépben apróra daráltam. A végén kóstolta, és ha még kellett hozzá só vagy lime lé, pótoltam.

A fehér salsa (salsa blanco) hozzávalói:

1 nagy dobozos joghurt,

5-10 dkg márványsajt,

só,

1 evőkanálnyi kapribogyó,

1/2 csokor kapor.

A márványsajtot villával összenyomiszkoltam, és jól elkevertem a joghurttal és a többi hozzávalóval.

A piros salsa (salsa roja) így készült:

10 paradicsom,

1/2 csokor újhagyma (zöld nélkül),

1 evőkanál olívaolaj,

1/2 csokor petrezselyemzöld,

só,

frissen őrölt bors,

lime lé,

1 kicsi piros chili.

A paradicsomot forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, így könnyen lejött a héja. Félbevágtam és úgy nagyjából eltávolítottam a magokat. A többi hozzávalóval együtt robotgépben jó apróra daráltam.

 

És egy gyümölcsös salsa.

Sárga salsa (salsa amarillo):

10 szem közepes sárgahúsú őszibarack (vagy sárgadinnye),
1 kis sárga chilipaprika,
félmaréknyi újhagymazöld,
4-5 levél menta,
só,
1 gerezd citrom leve,
1 evőkanál méz.

A barackokat hámozam, szeletekben levágtam a magról, majd robotgépben rusztikusra daráltam a szeletelt chilivel, újhagymazölddel, mentával, sóval, mézzel, citromlével Kóstoljuk a végeredményt és ha úgy érezzük valamelyik összetevőből még kell bele, pótoljuk. Keverhető bele egy evőkanál jó sűrű görög vagy török joghurt is, ha úgy érezzük. Kiváló grillezett szűzpecsenyéhez, kacsához, pulykához, csirkéhez. 

 

A salsákhoz természetesen használhatunk korianderzöldet is. Igazából azzal lett volna autentikusabb. Akinek van és aki szereti, bátran használja. A salsák fantasztikus kiegészítői akár a grillezett zöldségeknek, akár húsoknak is.

Peach Melba - egy klaszikussá vált desszert

A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.

(Kodály)

A Peach Melba egy klaszikus és elhíresült desszert. Auguste Escoffier, a londoni Savoy Hotel főszakácsa kreálta anno Nelly Melba világhírű operaénekesnő tiszteletére.

A Peach Melba-ban egyesülnek a nyár ízei - könnyű, nagyon gyümölcsös hűsítő finomság.

Nem írok mennyiségeket a hozzávalóknál. Minden tányérra kerül 1 vagy 2 fél barack, 1 gombóc vaníliafagyi és málnaöntet.

Magbaváló, keményebb húsú barackokat válasszunk. Forróvízbe dobjuk 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk, majd félbevágjuk és leválasztjuk a magról. Nagyon sűrű cukorszirupot készítünk (ez csak annyi, hogy jó sok cukorhoz nagyon kevés vizet adunk és felforraljuk) némi málnapálinkával (én olyan pálinkát használtam, amiben már 4 napja ázott néhány szem málna) vagy triple seckkel megbolondítva. Ebben főzzük 3-5 percig a félbevágott barackokat. Hagyjuk kihűlni, mert hidegen tesszük majd tányérra.

Málnából öntetet készítünk: a friss gyümölcsöt szitán átpaszírozzuk, és némi cukorral beforraljuk, hogy kicsit sűrűbb legyen. Ezt is kihűtjük.

Vaníliafagyi szükséges még hozzá. Plusz eseteleg csokiöntet is, amit én sikeresen lehagytam a képről. Pedig csináltam hozzá. Jó minőségű holland kakaóport elkevertem cukorral és kevés vízzel hogy sűrű maradjon, majd felforraltam. Ezt is hagytam kihűlni.

Tálaláskor a tányérra kerül cukorszirupos barack, vaníliafagylat, málnaöntet. Plusz kevés csokiöntettel, esetleg tejszínhabbal még különlegesebbé tehető. De a csokiöntet el is maradhat.

Készíthetünk hozzá tésztakosárkát is, vagy ostyakosárkát, és tálalhatjuk abban is - még extrább.

Mandulaforgáccsal is megszórhatjuk, nagyon finom hozzá.

Végül is egész évben készíthető őszibarackbefőttből, illetve málnalekvár higításával készített málnaöntettel. De mint minden, ez is szezonjában és frissből az igazi.

Spenótos pogácsa

A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.

(Müller Péter)

Régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt kedvem. És pogácsát is régen sütöttem... És milyen jól tettem, hogy sütöttem. Sógornőmék átjöttek este, és a finom bor mellé kitűnő borkorcsojának bizonyult. Csak fogyott, fogyott... :) Nagyon ízlett nekik.

Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt,
3 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 mokkáskanál só,
kb. 3 dl langyos tej,
3 dkg vaj.
A töltelékhez:
2 nagyobbacska kupóc spenót,
5 dkg feta sajt,
5 dkg trappista sajt,
1 evőkanálnyi tejföl,
1 evőkanál olívaolaj,
só,
őrölt bors,
1 csokor újhagyma zöld szára,
1 pici gerezd fokhagyma.

A tejet meglangyosítottam és az élesztőt a cukorral elkevertem benne. A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Hozzáadtam az élesztős tejet és a felolvasztott vajat és összedolgoztam. Lágy, de rugalmas tésztája legyen. Mikor már szép sima és fényes volt a tészta, alá- és föléliszteztem és letakrtam a tálat. Hagytam kelni egy órát.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A leveleket forrásban lévő vízbe dobtem 2 percre majd leszűrtem, hideg folyó vízzel átöblítettem hogy lehűljön, aztán jól kinyomkodtam. Robotgépbe tettem a zöldhagymaszárakkal, fetával, olívával, reszelt sajttal együtt. Ledaráltam. Tejfölt kevertem még hozzá, hogy krémesebb legyen, sóztam, borsoztam, kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá.
Amikor a tészta megkelt, három gombócba gyúrtam és még hagytam kelni 10 percig. Az első gombócot vékonyra nyújtottam, elvágtam két hosszú darabra és mindkét darabot megkentem a töltelékkel. Feltekertem, megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal (nem minden adagot, mert van aki nem szeretni nálunk), és háromszögeket vágtam belőle. Vajazott tepsibe helyeztem és hagytam még 10 percig kelni, aztán forró sütőben megsütöttem.
Minden gombóccal így jártam el.




Tulajdonképpen a három lapot egymásra is rakhattam volna, köztük a töltelékkel és klasszikus pogácsaformára is szaggathattam volna, vagy kockákra is vághattam volna. Most ilyen kis háromszögekhez volt kedvem.
Bor vagy sör mellé kitűnő ropogtatnivaló.

Cseresznyés-diós töltött dagadó

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

(Paul Gauguin)

Vettem délelőtt a piacon egy kicsi dagadót. Aztán úgy jártam, hogy semmi sem volt itthon, ami tölteléknek való lett volna. Legalábbis, a klasszikus értelemben. Nézegettem a hűtőt - semmi. A spájzot - semmi. Aztán a cseresznyés kosárkára esett a pillantásom. Ez az, gondoltam! Kicsit vad, kicsit szokatlan, de jó lehet... Az is lett, egészen fantasztikus finomság sikeredett ebből a meglepő és fura ötletemből.

Hozzávalók:

1 kisebb dagadó,

10 dkg darált hús,

1 zsömle,

1 félmaréknyi cseresznye kimagozva,

félmaréknyi dió,

1 tojás,

só,

2 késhagynyi őrölt fahéj,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,

1 teáskanál balzsamecet,

1/2 gerezd fokhagyma,

2-3 dkg vaj,

1 teáskanál olaj.

A dagadó nagyon vékony végéről levágtam körülbelül egy 10 dkg-nyi darabot és robotgépben finomra daráltam. Aztán a húst óvatosan felszúrtam és ahol kellett varrtam, hogy a töltelék majd ne follyon ki. Csak a szélesebbik végén hagytam egy kézfejnyi nyílást. A húst be is sóztam.

A zsömlét vízbe áztattam, majd mikor bepuhult, kinyomtam és a darált húshoz adtam a tojással, fűszerekkel, balzsamecettel, cseresznyével és diódarabokkal együtt. A diót nem vágtam, úgy ahogy megtisztítva nagy darabokban volt, úgy adtam a töltelékhez. Jól elkevertem a tölteléket aztán betöltöttem a dagadóba, és a még szabadon maradt nyílást is bevarrtam. Egy jénai tálat kivajaztam, kevés olajat is tettem hozzá, erre fektettem a húst. A tetejére is vajat kentem és körülbelül 2 dl vizet aláöntöttem. Alufóliával lefedtem és forró sütőbe tettem. Egy órát sült fólia alatt, aztán anélkül, de már kicsit kisebb lángon. Mikor szép piros lett, kivettem a sütőből.

Hagytam 20 percet állni, mielőtt szeleteltem.

Szokatlan, de nagyon-nagyon finom. Melegen is, hidegen is kitűnő - hidegtálakra is fantasztikus. Ízre is, látványra is. Fűszerként ami még illene a töltelékhez: a csillagánizs, a kardamommag, a gyömbér.

Jégkása forró napokra

Riasztó csend szakadt ránk. Csendesen fütyült a szél, majd egy magányos kutya távoli ugatása ütötte meg a fülem.

- Hallgassátok csak azt az ugatást - folytatta don Juan. - A mi szeretett Földünk így siet a segítségemre, hogy elmondhassam, ami még hátra van. Ez az ugatás a legszomorúbb a világon, amit ember hallhat.

Hallgattunk. Annak a magányos kutyának oly bánatos volt az ugatása, és oly átható körülöttünk a csendesség, hogy fizikailag fájdalmasan hasított belém. A saját életemre kellett gondolnom, hogy nem tudom, hová menjek és mit tegyek.

- A kutya ugatásában az ember szólal meg - mondta don Juan. - Délről hallatszik, a völgy egy házából. Egy ember kiáltozik a kutyáján át, minthogy társak a rabszolgaságban egy életen át, és az unalom sajog benne. A halálhoz esdekel, hogy szabadítsa meg végre tompa és sivár élete láncaitól.

Mélyen megérintettek don Juan szavai. Úgy éreztem, egyenesen hozzám szól.

- Az az ugatás és a magány az emberek érzéseiről beszél - folytatta. - Emberek, akik számára az egész életük olyan, mint egy vasárnap délután; egy nem kifejezetten nyomorúságos, de meglehetősen forró, poros és nyomasztó délután. Jó sokat izzadnak és fontoskodnak. Nem tudják, hová menjenek, mihez kezdjenek. A délután csak a kisszerű bosszúságok és az unalom emlékét hagyja maga után, aztán hirtelen véget ér; máris itt az éjszaka.

Felidézett egy tőlem hallott történetet, egy hetvenkét éves emberről, aki elpanaszolta, hogy úgy elröppent az élete, mintha tegnap még gyerek lett volna. Az öregember azt mondta: emlékszem a pizsamámra, amit tíz éves koromban viseltem. mintha egyetlen nap múlt volna csak el! Hova tűnt az a sok esztendő?

- Itt az ellenszer, ami elpusztítja a mérget - mondta don Juan, és megsimogatta a földet. - Nem a varázslók magyarázata szabadítja fel a szellemet. Nézzetek magatokra. Megkaptátok a varázslók magyarázatát, és nem érzitek a különbséget. Magányosabbak vagytok, mint valaha; mert a rendületlen szeretet nélkül a lény iránt, aki menedéket nyújt nektek, magány az egyedüllét.

- Csak e tündöklő lény iránt érzett szeretet adhat szabadságot a harcos szellemének; a szabadság pedig öröm, gazdagság és bőség. Ez a lecke maradt az utolsó pillanatra, a végső egyedüllét percére, amikor az ember szembenéz a halálával és az egyedüllétével. Mert csak ilyenkor nyer értelmet.

(Castaneda: Mesék az erőről)

Nohát. Ez is egy nem-recept. :)
Biztosan mindenki ismeri a strandokon és fagyisoknál kapható jégkását. Én személy szerint nagyon szeretem...
Ez most ribizliből készült - de málnából, meggyből, narancsból, citromból is finom.

A gyümölcsöt megmostam és le sem száraztam. Csak összetörtem, majd elkevertem porcukorral - ízlés szerint. Aztán egyből átpaszíroztam szitán és vízzel higítottam kissé. Majd a fagyasztóba tettem és időnként megkevergettem. Akinek olyan robotgépe vagy turmixa van, amelyik tud jégkását készíteni, annak nem kell kevergetni sem, csak jégkockatartóban fagyasztani le a gyümölcslét. A gép aztán majd összetöri.
Mennyei - 1000 %-os gyümölcsíz! :)

*

Málnás clafoutis

A clafoutis egy egyszerű francia sütemény, amit eredetileg magozatlan cseresznyével készítettek, de más idénygyümölcsökkel is szokták csinálni.  Egy nagyon gyors, egyszerű kis sütiről van szó, és épp ilyet kerestem. Könnyű kis desszert, mintha a piskóta és a tejpite keveréke lenne.

Hozzávalók:
20 dkg gyümölcs
6 dkg liszt
10 dkg kristálycukor (ebből valamennyi vaníliás legyen)
1 tojássárgája
2 tojás
1,5 dl tejszín
1 dl tej
1 csipet só
1,5 dkg vaj a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A tojásokat a csipet sóval és a cukorral jó habosra vertem kézi robotgéppel. Majd spatulával hozzákevertem a lisztet is, de vigyázva, hogy a habos tojás habos is maradjon. Végül a tejet és tejszínt is belekevertem. Alaposan kivajazott tálba öntöttem a tésztát. Megszórtam a gyümölccsel és 30-40 percig sütöttem.

Ír szódabikarbónás kenyér

A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.

(Omar Khajjám)

Tegnap este a Paprikán láttam az Idesüss című műsorban. A lényege, hogy villámgyors kenyér, pillanatok alatt elkészül. Végeredményben a sütő, a szódabikarbóna és az író végzi az igazi munkát, nekünk csak épp össze kell dobni a hozzávalókat. Nem is szabad kidolgozni ezt a tésztát, különben kemény lesz.
Bármilyen formában süthető, ugyanúgy, mint az élesztős kenyértészta.
Én most tettem bele teljes kiőrlésű rozslisztet is, tehát félbarana kenyér lett belőle. És kis lanaglikra (kenyérlángos) formáztam.

Hozzávalók 4 kisebb langalihoz:
30 dkg fehér liszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 mokkáskanál finomabb só a tésztába,
nagy szemű só a tetejére,
olívaolaj,
1 mokkáskanál szódabikarbóna,
1 kis dobozos kefír vagy joghurt vagy író vagy kultúra,
2 dl langyos víz.

A kefírt elkevertem az épp csak langyos vízzel. Egy nagy tálba szitáltam a fehér lisztet, hozzáadtam a rozslisztet is, a sót és a szódabikarbónát. Kézzzel alaposan elkevertema szárazanyagokat. Hozzáöntöttem a kefíres vizet. Szétálló ujjakkal épp csak összekevertem a tésztát - tehát nem összeszorított ujjakkal, mint ahogy dagasztani szoktam. A tésztának ragadósnak és lágynak kell lennie. Tehát ha még kell hozzá víz, tegyünk hozzá, ha pedig túl folyós, lágy lenne, akkor kevés lisztet adjunk hozzá. De a mennyiségek körülbelül stimmelnek, amiket megadtam.
A nagy gáztepsit jó alaposan beolívaolajaztam, erre tettem a négy gombóckát, amit kézzel szétlapogattam. Kis mélyedéseket is hagytam bennük, az ujjaim nyomát. Bőven meglocsoltam őket olívaolajjal és megszórtam nagyszemű tengeri sóval. Kettőre tárkonyleveleket is tettem, a levesből maradt ki - sokat találtam levágni a kis fűszerkertemből.
Előmelegített forró sütőben 15 percig sütöttem körülbelül.





Kicsit szokatlan ízű, mert az élesztős kenyerekhez vagyunk szokva. De ízlett. Meglepően puha és könnyű szerkezetű a tésztája. Azt hiszem, így nyáron kiváló lesz vacsorákhoz - juhtúróval, túrókrémekkel, friss sajtokkal és paprikával-paradicsommal - isteni. És villámgyors.

Tárkonyos zöldbabraguleves

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.

(grafitti)

Nagyon szép friss zöldbab kínáltatta magát a piacon. És a tárkonyom is akkorára nőtt, hogy már nem látok ki az étkezőablakon...

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tisztított zöldbab,
50 dkg sertéscomb,
5 dkg füstölt szalonna,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 csokor új leveszöldség (sárgarépa és fehérrépa),
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (szárított is megteszi),
pici frissen őrölt bors,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
2 teáskanál 10%-os ecet (ha van tárkonyecet, az kiváló),
1 teáskanál ételízesítő (zöldség- vagy húsalaplé még jobb),
1 dl tejszín,
2 félmarék bulgur (búzatöret).

A húst kisebb kockákra vágtam és a szintén kockákra vágott szalonnával, vöröshagymával és a vékony szeletekre vágott fokhagymával az olajon kicsit átpirítottam. Mikor zsírjára sült, kevés vízzel higítva fedő alatt pároltam a fűszerekkel: borssal, sóval, apróra vágott tárkonnyal és petrezselyemzölddel - míg a hús majdnem puha volt. Ekkor hozzátettem a darabolt zöldbabot és leveszöldséget és felengedtem vízzel. Ételízesítőt, sót és cukrot tettem bele. Mikor a zöldségek is majdnem teljesen puhák voltak beleszórtam a bulgurt is. Úgy 5 perc elteltével hozzáöntöttem a tejszínt is, hagytam fölforrni. Végül ecettel savanyítottam. Kóstoljuk a végén, mert akkor lesz nagyon finom csak a levesünk, ha a sós-édeskés-savanykás íz egyensúlyba kerül. Pikáns, könnyű, üdítő és nagyon finom leves.
Sütöttem mellé ír szódabikarbónás kenyeret, azzal tálaltam. Tegnap este láttam az Idesüss című műsorban a Paprikatévében. Muszáj volt kipróbálnom.
Természetesen fagyasztott zöldbabbal egész évben készíthető. De ilyenkor a legfinomabb, és ilyenkor van hozzá friss tárkony is.

Málnalekvár

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

(Michael Ende: Momo)

Ma málnalekvárt főztem - érik a hegyen szép számmal már. Nézegettem a neten recepteket.

Hozzávalók:

ahány kg a málna,
annyiszor 70 dkg
kristálycukor kell,
plussz pici szalicil.

A málnát átnéztem, nehogy rossz szemek kerüljenek a lekvárba. Lemértem, majd kiszámoltam, mennyi cukor megy hozzá. Aztán egy nagy lábosban le is cukroztam a gyümölcsöt és hagytam állni, míg levet eresztett - 3-4 óra elég is neki. Aztán fölforraltam, de csak az első rottyanásig és kevergettem is, hogy a cukor teljesen feloldódjon. Majd szitán átpaszíroztam alaposan. A magokból 1 nagy evőkanálnyit visszatettem a tiszta lébe. (Én másfél kiló málnából főztem a lekvárt.) Ez nem szükséges, csak jól mutat a lekvárban. Így látszik, hogy málnalekvár van az üvegben. A málnánál kell a paszírozás, mert a teljes magmennyiséggel főzött lekvár élvezhetetlen, túl magos lenne. Tehát lehet teljesen mag nélkül is készíteni, de én szeretek benne egy kevés magot látni, nekem úgy málnalekvár. Aztán újra fölforraltam és forrás után még 25-30 percig főztem kis lángon. A málnának nem kell sok főlés, akárcsak az epernek, vagy a ribizlinek - mert nagyon sok zselésítő anyag van természetesen is ezekben a gyümölcsökben. Szóval szerintem fölösleges olyan zselés befőző cukrot használni.

Mikor készen volt, jól elmosott kis üvegekbe tettem. Minden üveg tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rá a csavaros tetőt. Fejre is lehet fordítani 2-3 percre az üvegeket, így teljesen légmentesek lesznek. Egy plédbe jól bebugyoláltam, hogy lassan hűljön ki (szárazdunsztoltam).

Isteni finom - a világ legfinomabb lekvárja a málnalekvár - szerintem. :)

Kapros-fetás salátaöntet

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

(Fodor Ákos)

Hétfőn halat készítettem salátával. A balatoni találkozóra fetás padlizsánkrémet csináltam, ezért maradt még a sajtból. Nagyon finom lett vele az öntet.

Hozzávalók:
2 kisdobozos kefír,
3-4 dkg fetasajt,
1/2 csokor kapor,
só,
kevés citromlé,
2 teáskanál extraszűz olívaolaj,
1 mokkáskanál mustár.

Mindezeket habverővel szép krémesre kevertem. Ez az adag akár 7-8 tányérnyi salátára is elegendő. Bár én salátás öntetet szeretem - mint Barabra Streisand a Tükröm, tükrömben. :))

Mángoldos tekercsek

Az emberi lények halálának van egy rejtett lehetősége. Ez olyan, mint egy jogi okmány cikkeje, amit olyan kicsi betűkkel írtak, hogy alig látod. Nagyítót kell használnod, hogy elolvashasd, és mégis ez az okmány legfontosabb paragrafusa.

- Mi a rejtett lehetőség, don Juan?

- A halál rejtett lehetősége kizárólag a varázslók számára létezik. Tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik elolvasták az apró betűs szöveget. Számukra ez a lehetőség helyénvaló és működő. Az átlagos emberi lények számára a halál tudomásuk megszűnését jelenti, szervezetük végét. A szervetlen lények számára a halál ugyanezt jelenti: tudomásuk végét. A halál hatása mindkét esetben az, hogy a tudomás sötét tengere beszippantja őket. Élettapasztalataikkal megtöltött egyéni tudomásuk átszakítja a határait, és a tudomás mint energia kiömlik a tudomás sötét tengerébe.

- De mi a halál rejtett lehetősége, don Juan, amit csak a varázslók ragadnak meg?

- A varázslók számára a halál egyesítő tényező. Ahelyett, hogy szétbomlasztaná a szervezetet, ahogy az általában történik, a halál egyesíti azt.

- Hogyan egyesíthetne a halál bármit is? - tiltakoztam.

- Egy varázsló számára a halál megszünteti a testben lévő egyéni hangulatok uralmát. A régi varázslók úgy tartották, hogy a test különböző részeinek uralma szabályozza az egész test hangulatait és tetteit; ha ezek a részek diszfunkcionálissá válnak, a test többi részét is káoszba döntik, mint például akkor, amikor te magad beteg leszel attól, hogy valami rosszat ettél. Ebben az esetben a gyomrod hangulata van hatással mindenre. A halál megsemmisíti ezeknek az egyéni részeknek az uralmát. Egyetlen egységbe egyesíti a tudomásunkat.

- Úgy érted, hogy miután meghaltak, a varázslóknak még mindig van tudatuk?

- A halál a varázslók számára az egyesítés cselekedete, ami energiájuk minden darabját igénybe veszi. Te úgy gondolsz a halálra, mint egy előtted fekvő hullára, mint egy testre, amit birtokba vett a rothadás. A varázslóknak, mikor az egyesítés cselekedete megtörténik, nincs holttestük. Nincs rothadás. Testük teljes egészében energiává változik át, egy nem töredékes tudomást birtokló energiává. Az organizmus által felépített határok, amit a halál lerombol, a varázslók esetében még mindig működnek, habár nem láthatóak többé a puszta szem számára.

- Tudom, hogy majd meghalsz azért, hogy megkérdezhesd, amit elmondok, az a lélek-e, ami a mennybe vagy a pokolba megy - folytatta széles mosollyal. - Nem, ez nem a lélek. A varázslókkal az történik, mikor megragadják a halál rejtett lehetőségét, hogy szervetlen lényekké változnak át, nagyon specializált, nagy sebességű, elképesztő tettekre képes szervetlen lényekké. A varázslók akkor abba kezdenek bele, amit az ősi Mexikó sámánjai a döntő utazásnak neveznek. A végtelen lesz tetteik birodalma.

- Ez alatt azt érted don Juan, hogy örökkévalókká lesznek?

- Varázslóként józanságom azt mondatja velem, hogy tudomásuk úgy ér majd véget, ahogy a szervetlen lények tudomása véget ér, de sohasem láttam ezt megtörténni. Erről nincs első kézből származó tudásom. A régi varázslók úgy hitték, hogy az ilyenfajta szervetlen lények tudomása addig fog tartani, amíg a Föld él. A Föld a mátrixuk. Amíg az tartja magát, tudomásuk folytatódik. Számomra ez a legésszerűbb kijelentés.

(Carlos Castaneda: A csend ereje)

Tulajdonképpen nagyon hasonló ételt már készítettem. Csak sóskával. És anno meg is ígértem magamnak, hogy még terítékre kerül újra (mert isteni finom volt az is), csak tekercsek formájában.

Viszont most mángolddal csináltam, mert kedvenc biogazdámnál gyönyörű leveleket kaptam.

A recept csak azért kerül újra fel, hogy a mángoldra felhívjam a figyelmet. Véleményem szerint egy kitűnő levélzöldségről van szó. Hasonlít a spenótra, csak erőteljesebb, kicsit kesernyésebb ízű. Elkészítése is a spenótéhoz hasonló - amit spenótból készíthetünk, azt mángoldból is. Sőt, a mángold kiválóan alkalmas göngyölt húsok, vega tekercsek készítéséhez is, mert hatalmas levelei vannak. Szárát sem kell eldobni, bármit csinálhatunk belőle, amit például spárgából is. Többféle vitamint tartalmaz - A, B1, B2, C -, és ásványi anyagokban is dúskál e növény. Bővebben a Wikipédiában olvashatsz róla ITT.

Hozzávalók 4 főre:

0,5 kg bacon szalonna,

8-10 mángoldlevél,

1 bögre rizs (2,5 dl),

1 evőkanál olaj a rizsbe és egy evőkanál a jénai aljára,

1/2 fej vöröshagyma,

10 dkg reszelt sajt.

A rizst az apróra kockázott vöröshagymával olajon megpirítottam, majd duplán felöntöttem vízzel, sóztam és fedő alatt kis lángon 10 percig főztem. Aztán főzés nélkül hagytam még fedő alatt 20 percig, hogy bepuhuljon. A mángoldleveleket megmostam, a középső szárat kivágtam. Forrásban lévő vízbe tettem 1/2 percre. Aztán hideg vízzel átöblítettem a leveleket és szűrőben óvatosan kinyomkodtam.

Mikor a rizs már csak langyos volt, összekevertem a reszelt sajttal. A bacon szalonnát kibontottam a csomagolásból, és úgy ahogy egyben volt, középen kettévágtam. Túl hosszú szeletek lettek volna. Aztán 2-3 szeletet egymás mellé tettem, ráfektettem egy mángoldlevelet, rizst kentem rá vékony rétegben és föltekercseltem. Egy kiolajozott jénaiban egymás mellé sorakoztattam a tekercseket. Pont kettő fért egymás mellé hosszában, így szépen tartották is egymást, nem tudott kipotyogni a rizstöltelék.

Forró sütőben piros-ropogósra sütöttem. Tejföllel is meglocsolható. Én görög citrommártást készítettem hozzá, nagyon jól illett a tekercsekhez.

Kitűnő előételnek is, sörkorcsolyának is, és főfogásnak is.

Vegák is készíthetik, de persze szalonna nélkül. Több mángoldlevelet ajánlok egymásra tenni - kettőt-hármat és erre tenni a rizst, majd feltekercselni. Ha csak mángoldlevélbe göngyölünk, akkor tejföllel mindenképpen locsoljuk meg a tetejét, teljesen borítsa be. Nehogy a levelek megégjenek és kiszáradjanak.
Vegáknak a rizskeverékbe ajánlok még tenni friss cukorborsót, sárgarépakockákat is - gyönyörű lesz a látvány, mikor felszelik a kis tekercseket. :)
Jó étvágyat hozzá!

Pho - a vietnámi szenvedély

Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!

(Kurt Vonnegut)

Régen főztem levest, és már hiányzott nagyon. Ráadásul a hűtő is tele volt finom zsenge tavaszi zöldségekkel. Eszembe jutott, hogy ezer éve nem főztem pho-t, pedig imádom. A világ egyik legfinomabb levese. Én anno a Mindmegettén találtam egy nagyon-nagyon egyszerű változatát Vietnámi leves néven. Akkor elkészítettem, kicsit persze módosítva. És annyira ízlett, hogy azóta is rendszeresen terítékre kerül. Tudom, hogy ez nem az autentikus pho - sajnos még soha nem kóstoltam sem étteremben, sem másutt. Viszont Chili és Vaníliánál, valamint a Bűvös Szakácsnál is ráakadtam egy fantasztikus jó írásra a pho-ról. Így ebéd után... :)) No sebaj. Az én levesem is nagyon-nagyon ízletes lett és fél óra alatt elkészült. Ami az eredetiről ugye nem mondható el.

Én most egy zöldség-erőlevest készítettem alapnak. De ha van kész húsleves, az is jó hozzá.

Hozzávalók az alapleveshez:

vegyes zöldség (amit találsz a hűtőben) : sárgarépa, karalábé, karfiol, újhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 darabka friss gyömbér, zellerlevélcsokor, petrezselyemgyökér és levél, 1-2 káposztalevél, 1 teáskanál ételízesítő, só, egész bors, 1 teáskanálnyi zöld tea. Én ezeket találtam most hozzá itthon. Föltettem úgy főni, minta húslevest szokás, kis lángon pötyögve. Fél óra alatt elkészült.

Közben elkészítettem a belevaló nyers hagymát: 1 csokor újhagymát fölkarikáztam, adtam hozzá zellerleveleket is és elkevertem a következőkkel: balzsamecet (3-4 evőkanál), sima ecet 1 mokkáskanálnyi csak, 1 evőkanál szójaszósz, 1 és 1/2 csapott teáskanál kristálycukor, 2 teásaknál erős pista, 1 teáskanál mozsárban kissé összezúzott koriandermag. Ezt a keveréket mindjárt az elején megcsináltam, hogy míg fő a leves, összeérhessen.

Aztán főztem spagettit (rizstésztám most nem volt itthon), körülbelül 10 centis darabokra törve. Leszűrtem mikor kész volt és egy tálkába tettem.

Filézett pulykaszárnyhúst apróra kockáztam. Sóztam, szójaszósszal és étkezési keményítővel alaposan átforgattam.

Mikor készen volt a leves, leszűrtem. A húst egy serpenyőben pár perc alatt megsütöttem.

Tálalásnál a húst is, az ecetes-csípős hagymát is tálkákban teszem az asztalra, csakúgy mint a tésztát. Mindenki szed magának a levesébe mindenből.

Vegetáriánusoknak is ajánlhatom sült tofukockákkal, hiszen az alaplében sincs hús. De tofu nélkül is finom, nagyon gazdag ízű leves. A benne főtt zöldségeket kínálhatják vegák még pluszban a leveshez.

Majonézes zöldborsó

Ha igaz, márpedig igaz hogy teremtők vagyunk, saját életünk alakítói - akkor miért van sokszor, hogy mégsem sikerülnek a dolgaink?
Azt hiszem, sokszor az a baj, hogy elpazaroljuk az energiáinkat. Ez pedig azért következik be, mert arra figyelünk, ami körülöttünk történik és nem önmagunkra. "Elvisznek" a dolgok, események, érzések, emberek minket. Elhúznak a céljainktól. Szétmegy az energiánk, szanaszerte folyik. Nem számít, mások mit tesznek és mit nem. Nem a mi dolgunk és nem is befolyásolja személyes életünket. Csak ha hagyjuk. Valójában környezetünk szinte összes szereplője azért igyekszik bevonni bennünket saját körébe, hogy azt a fontos és nekünk oly drága energiát megszerezze. Legtöbb kapcsolatunk játszma. Legyünk éberek.
Ha sikerül egyensúlyban maradnunk - vagyis agyunk hátsó tekervényeiben mindig fenntartani a szándékunk erejét, akkor képesek leszünk kifelé is figyelni úgy, hogy nem sodornak el a külső körülmények, események bennünket. Ha ez az egyensúly megvalósul, akkor kezd el minden dolog apránként a céljainkhoz idomulni. Vagyis az állandóan fenntartott, és energiával átitatott cél folyamatos energiája kezdi el rendezni aztán a külső körülményeinket. A változások, melyeket szeretnénk, így különösebb erőfeszítés nélkül bekövetkeznek. Persze tenni is kell értük, de így már a világ is alkalmazkodni kezd álmainkhoz.

(duende)

Inkább csak emlékeztetőnek szánom. Ilyenkor ez az egyszerű kis étel is sokkal-sokkal finomabb. Igazából tartáros, de nálam már összemosódott a majonéz és a tartármártás...
Egyszerű elkészíteni. Csak megfőzzük a borsót sós-cukros vízben. Készítünk egy tartármártást hozzá és belekeverjük a hideg folyóvíz alatt leöblített, megfőtt borsót. Hagyjuk állni a hűtőben egy óra hosszat.
Készülhet így natúran is, vagy aprított petrezselyemzöldet is keverhetünk a tartárba. Vagy aprított mentaleveleket. Vagy mindkettőt. :)

Pirított rozskenyérrel isteni.
Még egy emlékeztető. A franciasaláta is nagyon jó ám zsengékből!

Egyre vigyázzunk. Vagyis kettőre. Friss tojásból készüljön, és lehetőleg még aznap fogyjon el. Három: mindig csak annyit vegyünk ki a tálból, amennyit megeszünk, legyen végig hűtőszekrényben.
Nyáron nem árt vigyázni a házi majonézzel. Ha mindezeket betartjuk, akkor nem lehet baj. A boltival nincs ilyen gond, ha jól tudom, szárított tojásporból készül, és tartósítják is.

Mentás jegeskávé és kókusztejes jeges kávé

Általában azt hallom mindenfelől, hogy rohanó világban élünk. Szerintem viszont olyanban, amilyenné tesszük. Volt idő, mikor hittem a látszatnak, rohantam én is. Aztán egyszer csak megálltam. Megállt a világ is körülöttem. Az idő belőlünk teremtődik - tud lassulni is, gyorsulni is. Megfigyeltem, hogy ha minden pillanatát a napnak sietség nélkül, teljes figyelemmel átéljük, a napok nagyon-nagyon hosszúvá és teljessé válnak. Kerekké, mint egy élet.

(duende)

A befőzések miatt nem igazán érem utól magam már pár napja...
Vasárnap bolháztam, és sikerült vennem egy törökkávés készletet. Tálca, kézi kávéőrlő (majd kell csináltatnom rá egy tekerőfogantyút), egy kávé- és egy cukortartó, négy kis vízforraló pitli és négy pici csésze. Plussz kaptam egy szép mécsestartót is hozzá.
Nagyon örültem e leleménynek, mert legeslegjobban a török kávét szeretem. Szerintem így főzve van a legfinomabb íze a kávénak, és így a legkevésbé savas. Már kipróbáltam és most jöttem rá, hogy ez a vízmelegítő forma nem véletlen. Ugyanis így tényleg nem tud kiöntődni a zacc az itallal együtt. Fantasztikus. :) Nem beszélve arról, hogy így készítve a kávénak szertartása van. Nem csak lehörpintjük gyorsan, hanem tényleg élvezzük - a készítésétől kezdve a fogyasztásáig minden pillanatát.



Mivel a török kávé készítését már leírtam, ezért most a kedvenc jegeskávéim jönnek. Ilyenkor nyáron csak reggel tudok meleg kávét inni, délután mindig jegeskávézom.
A nagyon tejes, tejszínes kávékért nem vagyok oda, ezért a legjobban szeretett hideg finomság számomra a mentás. Úgy készítem, hogy délelőtt készítek egy mentateát. Leszűröm, és mikor kihűlt, hűtőbe teszem. Délután aztán hosszúkávéhoz öntök belőle. Kevés cukorsziruppal édesítem (mindig van a hűtőben a limonádémániám miatt), és jó sok jégkockával hűtöm. Isteni, nagyon üdítő. Természetesen mehet hozzá némi tejszín, vagy tej is - ha valaki jobban kedveli a tejes kávékat.

A másik, amit nagyon szeretek: hosszúkávé kevés cukorsziruppal és kókusztejjel megsékelve, jó sok jégkockával hűtve. Aki szereti a fagyis jegeskávékat, egy gombóc kókusz vagy vanília, vagy csokifagyival vagy kávéfagyival is izgalamsabbá teheti.

Citromfűszörp

Azt mondta, azok az erők, melyek a végzetünket alakítják, rajtunk kívül állnak, és semmi közük a tetteinkhez, vagy az akaratunkhoz. Néha ez az erő megállít minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, ahogy én éppen az imént tettem. És azáltal, hogy ez az erő megállít, értékes pillanatot nyerünk. Ha tovább sétáltunk volna, az a hatalmas szikla biztos halálra zúzott volna minket. Ezzel szemben, egy másik napon, egy másik szakadékban, ugyanez a végzetes erő ugyanígy megállíthat minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, míg ekkor egy másik szikla éppen a fejünk fölött indul el. Azáltal, hogy megállít, értékes pillanatot veszítünk el. Ha azalatt tovább sétáltunk volna, megmenthettük volna az életünket. Don Juan azt mondta, annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmam azok felett az erők felett, melyek a sorsomat irányítják, az egyedüli szabadságom az, hogy feddhetetlenül kötöm be a cipőfűzőmet.

(Castaneda: Az erő második köre)

Citromfűből még nem jutott eszembe szörpöt készíteni, pedig annyi van, hogy rengeteg... Milyen jó, hogy Palócprovance-nál megláttam anno - nagy ötlet! :)

Hozzávalók:
6 liter víz,
6 nagy félamrokcsokor cítromfű (jó sok, az a lényeg),
2 citrom,
6 dkg citromasav,
1 csapott mokkáskanál szalicil,
4 kg és 75 dkg cukor.

Előszedtem a kocsonyafőző fazeket, mert jó sok füvet szedtem. Megmostam a kád fölé tartva, zuhannyal. Aztán egy nagy tálban durván összeszecskáztam. A vizet közben persze föltettem forrni. Mikor már zubogott, beletettem a citromfüvet. Jól belenyomkodtam, fedőt tettem rá, és le is zártam alatta a lángot. Ja igen, két citromot héjastul belekarikáztam.
Hagytam állni fedő alatt fél óráig, aztán kicsit, épphogy félrehúztam a fedőt, hogy tudjon hűlni és szellőzni. Ez este volt. Másnap reggel kinyomkodtam a füvet, a citomokat, majd átszűrtem a lét. Belekeveretem a cukrot, a szalicilt, a citromsavat és hagytam állni még 12 órát a nagy fazékba,. aztán üvegeztem. Isteni finom lett, megmaradt az a nagyon finom friss citromfű íz és illat.

Cseresznyebefőtt / Eperbefőtt

Az emberek világa egyszer fent van, egyszer lent, és az emberek követik a világukat, akár fel, akár le; míg nekünk varázslóknak egyáltalán nem dolgunk, hogy kövessük őket az élet viszontagságaiban.

A varázslók művészete az, hogy mindenen kívül maradnak, és észrevétlenek. És legfőképpen az a művészetük, hogy nem fecsérlik el az energiájukat.

(Castaneda: Az erő második köre)

Lett nyolc üveg cseresznyebefőttem, jópár üveg lecukrozott meggyem, cseresznyém, és tettem el citromfűszörpöt is, mert kaszálni lehet, annyi van. És még ma szedjük a ribizlit.

A kompótot Kata leírása alapján készítettem.

Röviden azért leírom. A gyümölcsöt megmostam, leszáraztam. Az üvegeket alaposan kimostam. Minden üvegbe 3/4-ig tettem a gyümölcsből, 4 kanál cukrot szórtam minden üvegbe. A konyhapulthoz ütögettem, hogy a szemek megtalálják a helyüket. Aztán amennyi még fért az üvegekbe, annyival feltöltöttem őket. Háromnegyednél kicsit magasabban feltöltöttem az üvegeket vízzel, és mindegyikre egy mokkáskanálnyi pálinkát öntöttem. Az üvegek tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rácsavaroztam a fedőt. (Nekem muszáj, a spájzomban szaunázni lehetne...) Egy nagy lábosba állítottam az üvegeket - nekem 4 darab 7 decis üveg fér egy lábosba, így lett nyolc üveg 2 lábosban -, amit 3/4-ig felöntöttem vízzel. Rájuk tettem a lábosok fedőjét és közepes lángon főzni kezdtem. Ruhát nem kellett alátennem, mert a fedő pont megfogta az üvegeket. Forrás után 15 percig főztem. Éjjelre is rajtuk hagytam a fedőt. Mikor kihűltek a spájzba tettem őket.

Tipp: Kemény szemű, roppanós eperből ugyanígy készíthetünk eperbefőttet télre!

Pudingos cseresznyés pite

Igazából azt a hagyományos kis lapos, pudingos gyümölcstortát akartam megsütni, de rájöttem, hogy évekkel ezelőtt kidobtam a sütőformámat. Így hát, most megcsináltam, de az egészet egyben megsütöttem.

Egyszerű kis süti, langyosan a legfinomabb.

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg liszt,

6 dkg porcukor,

1 mokkáskanál sütőpor,

1 csipet só,

2 tojás,

2 kanál víz,

1 vaníliás cukor.

A pudinghoz:

1 vaníliás pudingpor,

5 dl tej,

4 evőkanál kristálycukor.

Plussz:

3 csapott evőkanál búzadara
60 dkg kimagozott cseresznye,

3-4 evőkanál kristálycukor,

és aki szereti: 1 mokkáskanál fahéj.

Kimagoztam a cseresznyét. Begyújtottam a sütőt.

Elkészítettem a pudingot a tasakon lévő leírás szerint.

Kivajaztam és liszteztem a közepes méretű tepsit. A tésztához való anyagokat egy tálba tettem és robotgéppel alaposan kikevertem. A kész tésztát a tepsibe öntöttem. Megpöttyöztem egyenletesen a pudinggal, aztán megszórtam vékonyan búzadarával, majd eloszlattam rajta a cseresznyét. Végül fahéjas porcukorral még meghintettem a tetejét. Körülbelül 30 percig sütöttem 3/4-es lángon.

Könnyű kis remegős-puha pite lett. És pillanatok alatt elkészült. Bármikor készíthető befőttből is, vagy cukrozott cseresznyéből.

Pakora (csicseriborólisztben sült zöldségek)

A bölcsesség nem a nagyszabású elméletek és filozófiai tanítások tanulmányozásából ered, hanem a hétköznapi dolgok megfigyelésébõl.

(Ácsán Szumétho)

Szóval. Ami tegnap lemaradt a csatni mellől: a pakora. Vagyis fűszeres csicseriborsó lisztben sütött zöldségek. Írtam erről nemrég, a panírozási módoknál, és ott van is egy videó a készítéséről.

Vegavarázs oldalán is találkoztam vele. Azért nem az ő receptjét csináltam meg, mert sok fűszer, amit írt hozzá, nincs nekem.

Mennyiségeket nemigen tudok írni, csak körülbelül, mert attól függ, mennyi zöldséget és hány főre bundázunk.

Én most 8 evőkanál csicserilisztehez kevertem 1 mokkáskanál sütőport, 1 teáskanál étkezési keményítőt, 1 mokkáskanál köménymagot (római kömény), 1 teáskanál koriandarmagot (e kettőt mozsárban durvára törtem), 1/2 csokor petrezselyemzöldet (vagy korianderzöldet) apróra vágva, 1 mokkáskanálnyi sót és körülbelül másfél deci vizet. Csilipelyhet vagy friss csilit is vághatunk a keverékbe. Annyi víz kell hozzá, hogy se nagyon sűrű, se nagyon híg ne legyen, megmaradjon a zöldségeken, mikor belemártjuk őket.

Amit én most sütöttem: már fejes újhagyma, burgonya, karfiol, karalábé, káposztalevél, panír (indiai friss sajt). Minden zöldséget vékony szeletekre vágunk, olyan 3-4 miliméteresre. Még a karfiolt is. Ami lepotyog róla, ne dobjuk ki - jó lesz egy zöldséglevesbe. Én nem sóztam a zöldségeket, hogy ne engedjenek levet. Inkább a csicserikeveréket készítettem kicsit sósabbra. Nagyon-nagyon ropogós és finom! Nem lehet abbahagyni...

A sütésnél az olaj hőfokára kell ügyelni. Akkor elég forró, ha egy csepp tésztát belecseppentünk, az lemegy az aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözően elkezd táncolni az olaj tetején. Nem szabad hideg olajba tenni a zöldségeket, mert megszívják magukat, és úgy ehetetlen lesz. De túl forró se legyen az olaj, mert akkor nem sülnek át a zöldségek. Amikor elérte a jó hőfokot, állítsuk a lángot a kiscsi és a nagy láng közé valahova. Akkor egyenletesen jó lesz az olaj hőfoka.

Abszolút frissen, forrón tálaljuk valamilyen csatnival. Ha komplettebb étket szeretnénk, még rizzsel is köríthetjük. A képen paradicsomcsatnival látható.

Paradicsom csatni

Mindenki birtokol téged. Amikor megszületsz, a szüleid azt mondják: „fiam”. Azután az iskolába mész, és a „tanítványom” leszel. Majd megnősülsz és a „férjem”megszólítás jár neked. Gyermekeid lesznek, és máris „apám” vagy. Szabadulj meg ezektől, a birtokviszonyoktól! Ne engedd, hogy bárki is birtokoljon! Utasíts vissza mindent, és nézd meg, mi történik!

Azt gondolod, ehhez idő kell. Nem az idő az, ami kell neked, mert már szabad vagy. Csak te képzeled, hogy nem így van. Eljön a pillanat, amikor kitárt karokkal az égbe kiáltod: SZABAD VAGYOK!!!

(Papaji)

Ma pakorát sütöttem. Sajnos annyira éhes voltam, hogy nem maradt a fotózáshoz. Isteni finom! Mind fölfaltam... :)) Majd legközelebb. Viszont paradicsom csatnit készítettem hozzá. A csatni megérte a fotózást.
Csatnit sokfajta gyümölcsből csináltam már: almából, körtéből, sárga- és kajszibarackból, szilvából. A paradicsom viszont kimaradt eddig. Rosta Erzsébet receptjét vettem alapul.
Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában, Terebess E-tár:

"1 kg paradicsom, 1 teáskanál vöröscsili por (őrölt erős paprika), 1 evőkanál friss gyömbér vagy reszelt száraz gyömbér, 2 fokhagymagerezd, 4 evőkanál mazsola, 2 teáskanál só, 1 hagyma, 1 púpozott csésze cukor, 1 teáskanál összetört nagy kardamom, 1 csésze házi ecet, 1 evőkanál hámozott mandula.

Tegyük a paradicsomot forró vízbe 5 percig, Húzzuk le a héjukat, majd vágjuk apró darabokra. Aprítsuk fel a fokhagymát. Vágjuk a gyömbért hosszú, vékony szeletekre. Tegyük a paradicsomot, a vöröscsili port, az összezúzott fokhagymát és gyömbért egy edénybe és pároljuk míg megpuhul. Folyamatosan kavargassuk míg besűrűsödik. Adjuk hozzá az ecetet, cukrot, a megmosott mazsolát és az összetört kardamom magokat, majd az egészet főzzük 10 percig. Vegyük le a tűzről, hagyjuk lehűlni és egy légmentes üvegben tároljuk. Párolt rizzsel és purival tálaljuk."

Szinte teljesen így készítettem. Annyi különbséggel, hogy dobozos paradicsomkonzervből csináltam és kisebb mennyiségben. Valamint, én hagyma helyett jó sok újhagyma-zöldet vágtam bele. A többi stimmel. Nagyon intenzív, különleges, ízletes.

"CSATNIK : a kísérő ételek között előkelő helyet töltenek be az "édes-csípős" vagy "erős-savanyú" csatnik, melyek általában valamilyen gyümölcsből (almából, citromból, guavából, mangóból, banánból, eperből, szilvából, kókuszból stb.) készülnek. Ám nem kevésbé finomak a rebarbarás, paradicsomos, sárgarépás csatnik. Ezt a szószós, krémszerű ételt legtöbbször párolt rizs mellé tálalják. A krémszerű, szószós csatnik nővelik az ízválasztékot és segítik az emésztést."

(Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában, Terebess e-tár: Keleti konyhák)

Rizibizi és a rizsfőzés rejtelmei

Est hűvösében
frissen főtt rizst legyezget
egy nő. - De jó lesz!

(Basó)

No hát. A rizibizi is ilyenkor a legfinomabb. Bár nem vagyok rizsrajongó, azért zsenge és friss cukorborsóval, rizibiziként szeretem.

A jó rizibizihez jó minőségű rizst válasszunk. Mindegy, hogy hosszú- vagy kerekszemű, csak jó fajta és minőségű legyen. A gezemicélődő, tört rizsből egészen borzasztó tud lenni.

Hozzávalók 4 főre:

3 dl jó minőségű rizs,

30 dkg fejtett cukorborsó,

kb. 10 darab borsóhüvely,

2 fejesebb újhagyma,

1 nagy csokor petrezselyemzöld,

só,

2 evőkanál olaj vagy 2 dkg vaj,

6 dl víz vagy zöldségalaplé vagy húsleves.

A borsót kifejtettem, pár hüvelyt félretettem. Kaptam szép fejes újhagymákat is a piacon már. Kettőt apróra fölkockáztam és a szűrőkanálban, folyóvíz alatt átmosott rizzsel együtt az olajon közepes lángon pirítani kezdetm. Olyan félidőben a cukorborsót is hozzátettem.

Mikor már üvegesek voltak a rizsszemek, és szépen szétváltak, olyan pergősek lettek - felöntöttem a vízzel. (Alaplével még finomabb, ha van.) Sóztam és az apróra vágott petrezselyemzöldet is beletettem a lábosba. Plussz a pár darab borsóhüvelyt is, íznek. Elkevertem, aztán fedőt tettem rá. Forrásig nagy lángon hagytam, forrás után a legkisebb gázláng legkisebb lángjára tettem. Forrás után nem szabad levenni a fedőt, és megkeverni sem szabad a rizst. Ugyanis kis gőzcsatornák keletkeznek benne, amitől szép egyenletesen tud bepuhulni. Tehát forrás után körülbelül 10-15 percig főztem - egyszer alákukkantottam a fedőnek. Mikor már csak annyi víz van a rizsen, hogy épp a tetején 1/2 centinyi, zárjuk le. Gondosan tegyük vissza a fedőt rá és hagyjuk 20 percig gőzölődni. Ezzel a módszerrel garantáltan pergős és egyenletesen puha rizs lesz a végeredmény.

Ha nincs újhagyma és borsószezon, készülhet salottahagymával is vagy hagyma nélkül is, fagyasztott zöldborsóból.

Ehető önálló fogásként is, vagy köretként is.

A rizsről bővebben:

A rizs a búza után az emberiség leggyakrabban fogyasztott tápláléka. A trópusi, szubtrópusi éghajlat jellemző növénye, igen vízigényes. Forgalomba kerül hántolatlanul, ez a barna rizs, valamint hántolva, melyek fényezett és fényezetlen változatban ismertek. A maghéj eltávolításakor csökken a rizsszem fehérje-, B-vitamin és ásványianyag-tartalma, ezért táplálkozás-élettani szempontból a barna rizs értékesebb, bár (túlzott mennyiségben fogyasztva) a héjában lévő fitinsavak gátolják pl. a kalcium és a vas hasznosulását. Azok, akik túlnyomórészt fehér rizsen élnek, gyakran tiamin- (B 1 -vitamin) hiányban szenvednek, melynek súlyos formája a beri-beri nevű betegség. A rizsfehérjék glutaminsav-tartalma alacsonyabb a gabonaféléknél megszokottaknál. A rizs széles körűen felhasználható, különböző ételek, rizspehely, rizsliszt, tápszeralapanyag készülhet belőle, de a húsipar és a konzervipar számára is nélkülözhetetlen. Rizsből készül a híres japán szaké is. A rizs gluténmentes, ezért a növényt, és a belőle gyártott termékeket a lisztérzékenyek is étrendjükbe illeszthetik. A rizshez hasonlóan használható fel a vadrizs, egy Észak-Amerikában honos vízinövény, melynek magvai szürkésbarnák, hosszúkásak, és dióízűek.

Meghatározások:
A rizs hántolási termékeihez a pelyvás maghéj eltávolítása és a barnás ezüsthártya különböző mértékű, fokozatos csiszolása, esetleges fényezése után kapott félkész termékekből végzett osztályozás útján előállított gyártmányok tartoznak. A késztermékeket a csiszolás mértéke és a törtszem-tartalom mennyisége, valamint jellege alapján különböztetik meg. Ebbe a termékcsoportba tartozik a kizárólag hántolt, ún. barna rizs is.
Hántolatlan rizs, amelyen a cséplés után is rajta maradt a pelyvás héj;

Hántolt (cargo vagy barna) rizs

Előhántolt rizs (cargo): a héjától (pelyvájától) megfosztott, az ezüsthártyában lévő egészszemű (barna) rizs. A barna rizs nem puhul főzés hatására, csak ha előáztatjuk. Bő vízben tovább kell főzni.
Félig hántolt rizs: olyan rizs, amelyről eltávolították a pelyvás héjat, a csíra egy részét és a magház külső rétegeinek egy részét vagy egészét, de a belső rétegeket nem;

Vörös csíkos rizsszem: az a hántolt rizsszem, amelyen a barnásvörös ezüsthártyacsík a csiszolás után hosszanti irányban a szem hosszának felénél nagyobb részben megmaradt.
Hántolt rizs: olyan rizs, amelyről eltávolították a pelyvás héjat, a magház külső és belső rétegeinek egészét, valamint hosszú szemű és félgömbölyű rizs esetén a teljes csírát, rövid szemű rizs esetén pedig a csírának legalább egy részét, de amelyen a szem felületének több mint 10%-át nem fedő hosszirányú fehér csíkok maradhatnak.

Csiszolt szem: az a rizsszem, amelynek ezüsthártyáját eltávolították (fényezett vagy fényezetlen).

Rövid szemű rizs: olyan rizs, amelynek szemhossza nem haladja meg az 5,2 mm-t és a hosszúság/vastagság aránya kisebb, mint 2; szemei főzéskor megpuhulnak és összetapadnak, saját tömegük négyszeresének megfelelő vizet vesznek fel. A japánok, koreaiak ezt kedvelik.

Félgömbölyű rizs: olyan rizs, amelynek szemhossza meghaladja az 5,2 mm-t, de nem haladja meg a 6,0 mm-t és a hosszúság/vastagság aránya nem nagyobb, mint 3;

Hosszú szemű rizs: olyan rizs, amelynek szemhossza meghaladja a 6 mm-t és a hosszúság/vastagság aránya A) 2 és 3 közé esik; B) eléri vagy meghaladja a 3-at; főzés közben nem tapad össze. Főzéskor saját tömege másfélszeresével megegyező vizet is felvehet. Thai rizs: pandan vagy jázmin rizs. Indiai: basmati rizs.

Ragacsos rizs (glutinous, sweet, sticky rice): főleg desszertekhez használják cukorral, kókusztejjel.

Opál rizs: különleges technológiával készül, héjában előgőzölik, majd hántolják. Ettől a szemek világosbarna színűek, opálosan áttetszőek lesznek, főzés után pedig kivilágosodnak, és sohasem ragadnak.

Gyors rizs: tulajdonképpen előfőzött rizs, melyet forrásban lévő sós vízben már csak 10-12 percig kell főzni, míg a rizsszemek a főzhető tasakba beledagadnak.

Törmelék rizs: olyan szemdarabok, amelyek hossza nem haladja meg a teljes szemek átlagos hosszának háromnegyedét.

(Forrás: ITT.)

Korpás, joghurtos fehérkenyér

Élet. A kenyér neve. A parasztemberek így nevezték régen a kenyeret. Milyen szép, ugye?

Anyukám sosem engedett kidobni egy morzsát sem. Összegyűjtöttük, és egy részéből zsemlemorzsa készült, másik részét mindig elvitte a kolléganőjének, akinek állatai voltak. Ezért én sem dobok ki soha egy darabkát sem a kenyérből. Nem vinne rá a lélek.

Mielőtt felszeli anyu a kenyeret, mindig rajzol az aljára egy keresztet a késsel. Én is néha. Ha nem felejtem el. Szép szokás. Tiszteletet az élet szentségének.

(duende)

Tegnap megint kenyérsüthetnékem volt. És most idő is volt rá, bár kicsit sokat kelt a tepsiben, mert a muffin megelőzte a kanyarban... :)

Hozzávalók:

1/2 kg liszt,

1 teáskanál búzasikér,

2 dkg élesztő,

2 dl natúr joghurt,

3-4 dl langyos víz,

1 teáskanál só,

2 csapott teáskanál kristálycukor,

4 evőkanál búzakorpa.

A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekevertem: a szitált lisztet, sót, korpát, búzasikért. Az élesztőt feloldottam a langyos vízben a cukorral, és hagytam 5 percig állni a bögrében. Aztán hozzáadtam a lisztkeverékhez a joghurttal együtt. Kidagasztottam a tésztát, míg elvált a kezemtől és az edény falától is. Gombóccá gyúrtam deszkán, aztán alá és fölé lisztezve visszatettem a tálba kelni. Egy tiszta nylonzacskóval légmentesen betakarva. Egy órát kelt, aztán átgyúrtam, megint pihentettem fél órát. Újra deszkára tettem és kétfelé vágtam és átgyúrtam a darabokat. A nagyobbik darabból kenyérformát alakítottam, a kisebbikből bagettet. Lisztezett nagytepsire tettem a kenyereket, majd újra letakartam és hagytam kelni 20 percig. Bevagdostam a tetejüket és előmelegített, 3/4-es lángon 1 órát sütöttem. Nagyon lágy, finom kenyér lett.

.

Mentás cukorborsókrém leves

Nagyon szeretem az alkonyt. Naplemente után az égnek valami egészen különleges színe van. Mély azúrkék és királykék. Feketekék. Rózsaszín vagy sárga vagy sötétkék felhőkkel megfestve néha. Mindig más, de mindig csodaszép. Sokszor gondolom hogy meg kéne festenem. De nem tudnám... Olyan varázslatot nem tudnék. Ezért inkább csak gyönyörködöm.
Olyan jó, hogy az ablakból minden este láthatom.

A világ legegyszerűbb levese.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg cukorborsó (tisztítatlanul),
6-7 mentalevél + 4-5 levélke a díszítéshez,
2 dl tejszín,
1 evőkanál liszt,
só,
kb. 2 csapott teáskanál kristálycukor.

A cukorborsót kifejtettem és föltettem főni - épp annyi vízben amennyi ellepte - a mentalevelekkel, sóval és cukorral. Közben készítettem egy tejszínes habarást. Mikor puha volta a borsó, turmixgépben szép simára pürésítettem. Vissza tettem a lábosba és a tejszínes habarással sűrítettem. Aprított mentalevelekkel megszórva tálaljuk.

Jégbe hűtve, hidegen is kitűnő, frissítő leves. Tulajdonképpen egész évben készíthető fagyasztott borsóból, de ilyenkor a legfinomabb.

.