Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Izmir köfte

A nyári napokban én valahogy mindig elkanyarodom a klasszikus magyar konyhától. Szeretem, de a mediterráneum, a Balkán, a török, görög, arab konyha tud valami olyasmit, amit mi csak most kezdünk tanulni. Hogy a könnyedebb jobb, amikor a Nap forrón lángol, ég, tüzel. Ráadásul kijött az egyik kedenc sorozatom harmadik évada, úgyhogy teljesen beleélem magam a török riviéra hangulatába. Ha már fizikailag nem utazhatok, hát utazom az ízek szárnyán. A sorozat az "Egy másik énem." 

Úgyhogy ma egy igazi török vacsit rittyentettem. Persze kissé magyarosan, mert marhahús helyett sertéssel, római kömény helyett (mert iszonyúan nem szeretem) oreganoval és kevés magyar köménymaggal készítettem a köftéket, de híven követve az eredeti török Izmir köfte receptjét, amit itt találhattok, szuper részletesen leírva: https://www.giverecipe.com/easy-meatballs-with-potatoes/

Az izmiri köfte egy hagyományos török ​​étel, amelyet félig sült burgonyából és húsgombócokból készítenek, ízletes, házi paradicsomszószban sütve. Ez egy klasszikus recept, amely kiemeli a török ​​konyha autentikus ízeit. 

Hozzávalók:

A húsgombócokhoz és burgonyához: 

• 1 közepes fej pürésített hagyma 
•  ¼ csésze zsemlemorzsa vagy 2 szelet száraz fehér kenyér, finomra aprítva vagy aprítógépben összemorzsolva 
• 1 teáskanál fekete bors 
• ½ teáskanál római kömény 
• 1 teáskanál paprika 
• 1 teáskanál só 
• 500 g darált marhahús vagy bárányhús 
• 1 közepes tojás 
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem 
• 4 közepes burgonya 
• ½ csésze olívaolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez 

Paradicsomszósz: 

• 2 evőkanál olívaolaj 
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 3 közepes paradicsom pürésítve 
• 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy pépesítve 
• 1 teáskanál só 
• 2 csésze forró víz 

Feltét: 

• 2 közepes paradicsom 
• 1 közepes zöld kaliforniai paprika vagy 3 török ​​zöldpaprika, darabolva
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a pépesített hagymát és a zsemlemorzsát. Adjunk hozzá fekete borsot, köményt, paprikát és sót. Jól keverjük össze. Add hozzá a darált marhahúst, a tojást és a petrezselymet. Keverd jól össze a kezeddel. Formázz ovális golyókat belőlük, és tedd egy tányérra. 

Hámozd meg a burgonyákat, szárítsd meg jól, majd vágd vastag szeletekre. Tedd őket papírtörlőre. Itasd fel a nedvességet. Hevíts olajat egy serpenyőben, a burgonyadarabokat sózd, és süsd a krumplikat mindkét oldalukon aranybarnára. Nem kell teljesen megsülniük. Tedd át őket egy tálba, ha készen vannak. Ugyanabban a serpenyőben és olajban süsd meg a húsgombócokat, amíg megbarnulnak. Nem kell teljesen átsülniük. Ha kívülről megváltoztatják a színüket, az már elég. Tedd át őket egy tányérra. 

Paradicsomszósz: Egy lábasban hevítsd fel az olívaolajat. Add hozzá a sűrített paradicsomot, és közepesen alacsony lángon, kevergetve főzd körülbelül egy percig. Add hozzá a pürésített paradicsomot és az apróra vágott fokhagymagerezdeket. Sózd, és főzd 5 percig, időnként megkeverve. Önts hozzá 2 csésze forró vizet, és forrald fel. Vedd vissza a lángot, és hagyd 5 percig főzni. 

Közben melegítsd elő a sütőt 200°C-ra. Tedd át a félig kisütött burgonyát és a húsgombócokat egy kb. 32 × 23 cm-es tepsibe. Öntsd rájuk az összes szószt. A tetejére paradicsomszeleteket és zöldpaprikát tegyél. Fedő nélkül süsd 25-30 percig. Vedd ki a sütőből, díszítsd apróra vágott petrezselyemmel, és tálald.

Pürésített paradicsom: vágd félbe a paradicsomokat, és a négyoldalú reszelő sajtreszelő részén a vágott felüknél kezd el lereszelni a paradicsomokat. Ahogy reszeled, a végén csak a héj fog a kezed alatt maradni, és kész is van.

Nagyon-nagyon finom, nálunk állandó szereplő lesz nyáron, az biztos!

Citromos tepertökrém

Szoktam csinálni azt a magyaros ízvilágút, amit főtt tojásokkal dúsítunk, az is finom, azt is szeretjük nagyon. De ez... hát, nekem ez lett a favorit. Ráadásul sokkal könnyedebb, nyáriasabb verzió, mint a magyaros. Komolyan mondom, egyszer próbáljátok ki, valami isteni finom. Pirítóssal, paradicsommal, paprikával, zsenge hagymával... 

Kell hozzá 25 dkg natúr tepertőkrém, 5 dkg vaj, 1 evőkanál mustár (nem púposan), sok frissen őrölt bors, fél citrom reszelt héja, kb. 1 evőkanálnyi citromlé, só, és hogy igazán krémes legyen, 2-3 evőkanál tejet is tettem hozzá. Robotgéppel (cutterrel) jó habosra kikevertettem. Pazar. Őööö.... izé... Perfetto! 

A recept Vrábel Kriszta - anno a Dolce Vita blog szerzőjének az érdeme, a Főzd Magad! könyvében található, és a leírás szerint olasz receptúra. Most a 160g.hu oldal az övé, és köszönetem az isteni kencéért: https://www.facebook.com/160g.hu?locale=hu_HU

Cukkinis stir fry húsos ragu

Szintén az emlegetett kedves szomszédasszonyomtól kaptam anno a zöldbabbal, gyökérzöldségekkel együtt 4 viszonylag nagyobbacska cukkinit is. A kettő legnagyobból rögtön lett is főzelék, az egyik kisebből a minap rántott cukkinit csináltam, ma pedig kínai stílúsú stir fry apróhúst készítettem a legutolsóból. 

Hát receptet ne nagyon kérjetek, de 2 főre kábé: 

4 szelet karajt vékonyan felcsíkoztam, fél tojásfehérjét, egy evőkanálnyi világos szójaszószt és 1 púposkás teáskanál étkezési keményítőt hozzáadtam, jól elkevertem. Hagytam addig pácolódni, míg a cukkinit előkészítettem, illetve a rizst feltettem hozzá főni. Egy wokban 2-3 evőkanál olajon 1 púposabb teáskanál kristálycukrot kissé megkaramellizáltam, majd átsütöttem rajta a húst, és félretettem egy tányérra. Újabb 1 evőkanál olajon a cukkinicsíkokat is gyorsan átsütöttem, majd visszatettem hozzá a húst is. Fűszereztem sóval borssal, kínai ötfűszer keverékkel, kevés őrölt gyömbérrel (frissem most nem volt), cayenne borssal, még egy nagyon kevés szójaszószt és oyster szószt is adtam hozzá, valamint kínai ecet híján kevés fehérborecetet. A végén, mivel volt kibontva egy kukoricakonzervem is, abból is tettem a húshoz. Pár percig így a fűszerekkel együtt sütöttem a cukkinis húst, végül úgy 1,5 dl vizet is adtam hozzá, azzal is jó nagy lángon sütöttem még 2 percig és készen is volt. Nagyon fincsi volt! Azért is szeretem a kínai konyhát, mert ezek a hirtelen sütött zöldséges-húsos raguk nem telnek bele 10 percbe sem sokszor, annyira gyorsan készen vannak. És ízgazdagok, finomak, frissek.

Teakolbász

Fűszerek 10 kg-hoz:​

• só: 220 g ​
• őrölt fehér bors: 30 g 
• őrölt paprika (édes): 10 g
• őrölt kardamom: 5 g
• őrölt szerecsendióvirág: 5 g ​
• rum aroma vagy sütőrum: 30–40 ml (ízlés szerint) 

Én most kolbász formátumban készítettem el, 1,5 kg marha és sertéshúsból vegyesen. A fűszerek mennyiségét természetesen arányosítottam a levett húsmennyiséghez. Nagyon finom ez a fűszerezés, majd próbálkozom egy krinolin formával is. Ez az adag, a 1,5 kilogramm hús 4-5 főre elegendő.

Forrás és köszönetem a szuper receptért:

https://www.facebook.com/reel/2087772419286515?locale=hu_HU

Pikáns paradicsomos raguleves török módra

Két napja megint ezt a kedvenc cukkinis ételünket főztem. Maradt egy kevés, pont annyi, hogy maradékhasznosítós két adag levesnek elég is volt. És milyen isteni leves lett belőle! 

Egy török orzo leves alapján csináltam. Orzo: rizsszem alakú tészta. Az én levesembe tehát nem tészta, hanem ez a ragu került. 

Egy evőkanál olívaolajon átpirítottam egy evőkanál sűrített paradicsomot úgy egy percig, aztán 2 gerezd zúzott fokhagymát is átfuttattam a pürével együtt, majd 2 nagyobb lereszelt paradicsomot is hozzáadtam. (A paradicsomot félbe vágtam, a vágott felénél reszeltem le a tökreszelőn, így a héja szépen egyben a kezemben maradt.) Fűszereztem sóval, borssal, egy mokkáskanál pirospaprikával, szárított mentával, hozzáadtam a ragut, és felöntöttem vízzel. Egy fél marék bulgurt is beledobtam a fazékba. Forrás után 5 percig hagytam főni, végül vágott petrezselyemzöldet is kevertem a levesbe. Tálalásnál adtam mellé egy-egy citromgerezdet, finom pikánssá tette a levest. Természetesen a chili sem hiányozhatott, mint kísérő hozzávaló a leves mellől, aki szereti, annak mindenképpen chilivel ajánlom. Tartalmas, ugyanakkor pikáns, igazi könnyű nyári leves lett. Megtartom. 

Ha nincs ilyen ragumaradék, a leves ugyanez, csak ragu helyett tésztát főzzetek bele. Ha van orzo, akkor azt, ha nincs, akkor pl. gyufatésztát. Víz helyett ha nincs benne hús, vagyis ízletesebb belevaló, alaplével is felönthetitek a levest. A leveshez szárított menta kell, más ízhatást ad, mint a friss.

Sajtos fehér grillkolbász

A nyár nem csak a rekkenő melegről, napfényről, vízpartokról és fürdőzésekről szól, de a grillezésről is. 

Már akinek van kertje vagy terasza hozzá ugyi. Sajnos nekünk nincs. Ennek ellenére én rendszeresen töltök házilag grillkolbászokat, mert egyrészt amiket lehet kapni drágák, másrészt nem biztos hogy finomak is. Amikor vennem kellett új konyhai robotgépet, direkt olyat választottam, amihez van húsdaráló is, illetve kolbásztöltő tartozék is. Így seperc elkészül nálam egy sütni való kolbász. 

A mostani receptre Hargitai György you tube csatornáján bukkantam, ezúton is köszönetem Húsmesternek! Ma ezt ebédeltük kenyérrel és mustárral, és mondhatom, hogy nagyon nagyon finom volt. Pontosan követtem a receptet, két kivétellel: szárított petrezselyem helyett frisset használtam, és mivel cheddar sajt nem volt itthon (meg közeli boltokban sem), ezért a COOP saját márkás ömlesztett füstölt sajtját használtam hozzá, és nagyon jól működött a receptben. Én csak 75 dkg húsból készítettem, a hozzávalókat arányosan lecsökkentve. Négy főre viszont készítsétek másfél kg húsból. Ez a kolbász készülhet marhahúsból is, vagy vegyesen sertés-marha húsból, de akár csirke- vagy pulykamellből is.

 

SAJTOS FEHÉR GRILLKOLBÁSZ 

Hozzávalók kb. 15 pár kolbászhoz: 3 kg sertéslapocka, 1 kg bőr nélküli hasaalja szalonna, 72 gramm só, 12 gramm őrölt fehér bors, 16 gramm őrölt majoránna, 20 gramm szárított petrezselyem, 4 gramm őrölt szerecsendió, 4 gramm őrölt kömény, 1 citrom reszelt sárga héja, 1 gramm őrölt gyömbér, 5 gramm cukor, 4 dl jeges víz, 40 dkg vörös chedar sajt, 40 dkg füstölt edami sajt, 10 méter sertésvékonybél. 

Az elkészítéséről a videót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=tCzfJY-eqSQ&t=69s

Basturma, bresaola (szárított, nem füstölt sonka)

Gondolom, nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy ma már elképesztően drágák a jó minőségű szalámik, sonkák. Már ha olyat szeretnénk enni, ami nem csupa víz, meg tartósítószer meg ki tudja mi. Sajnos nekünk nincs kertünk, ha lenne, már évek óta magam tölteném a kolbászt, füstölném a sonkát, szalonnát. 

Viszont. Léteznek a nem füstölt, ellenben érlelt sonkák, méghozzá a világhíresek épp ilyenek: pármai sonka, serrano sonka, iberico sonka. Ezeket, ha nem is olyan minőségben, de otthon is elkészíthetjük. Készülhet szűzpecsenyéből, karajból, tarjából. A legáltalánosabb elnevezése Basturma, a marhahúsból, fehérpecsenyéből készültté pedig Bresaola, legalábbis az olaszoknál. Mivel nem vagyok hajlandó egy vizes, seízű sonkaszalámiért 5-6 ezer forint/kilós árat kifizetni, megcsináltam karajból a basturmát. Nagyon finom. 

Én így elsőre csak egy 85 dkg-os darabból készítettem. Először a húsról le kell vágni a rajta lévő fehér vastagabb hártyaszerű réteget-felületet, mert azon nem megy át a só. A menete: egy zárható edényben full sóba kell tenni 3 napig. A só legyen jódmentes. Minden nap le kell önteni a kilökődött vizet alóla, majd újra sózni. Nem kell teljesen sóba temetni, de mindenütt vastag sóréteg fedje. Három nap után le kell mosni, és ahány napig állt a sóban, annyi óráig kell vízbe áztatni, félóránként cserélni rajta a vizet. Első tapasztalat: én plusz 1-1,5 órát ráhúznék, nekem kicsit sós a végeredmény így. Aztán papírtörlővel teljesen szárazra kell törölni a húst, és egy fűszerkéregben meg kell forgatni. Ebben lehet bármilyen száraz fűszer: pirospaprika, chili pehely, bors, koriandermag, szegfűbors, kömény, édeskömény, fokhagyma granulátum, szerecsendió, stb... Ízlés kérdése. (Friss fűszernövénnyel nem lehet csinálni!) Aztán egy tiszta pamutanyagba be kell tekerni, madzaggal átkötni, és hűtőbe tenni 3 hétre. Közben forgatni, hogy mindenütt egyenletesen száradjon. Télen ha van hűvös helység, az még jobb. Olyan 15 fokig szabad levegőn lehet szárítani. Az én 85 dekás darabomból 47 deka lett a végeredmény. Viszont kiadós, mert úgy finom, ha hajszál vékonyra van szeletelve, mert kellően ízes és zamatos. Alig várom a sárgadinyne szezont, hogy ezzel a finom sonkával ehessem. Innentől folyamatosan lesz egy érlelődő darab a hűtőben, az biztos. Egyébként egyszer már csináltam marhahúsból, na hát az az igazi. Az olyan finom, olyan mennyei, hogy elmondani nem tudom. Csak hát az már sajnos nagyon drága lett. 

Tipp: a sóhoz 5-10%-ban kristálycukrot is keverhetünk, állítólag segít megőrizni a hús szép színét.

Tipp2.: ha szűzpecsenyéből csinálnám, én csak 2 napot adnék neki sóban, mivel jóval vékonyabb hús, mint egy karaj, vagy tarja.

Velös pirítós

A velős pirítós is egy megosztó étel. Vagy nagyon szereti valaki, vagy utálja, tapasztalataim szerint.

Két főre mondom, mert egy nagyobb családban is maximum 2 ember rajong érte. 

• 40 dkg nagyon friss sertésvelő
• 15 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 nagy kanál sertészsír
• só
• jó sok frissen őrölt bors
• kevés majoránna (el is hagyható)
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• és TÉNYLEG csak egy késhegynyi őrölt kömény

A velőt megtisztítottam a hártyáitól. A vöröshagymát a zsíron kevés sóval üvegesre, vagy annál kicsit karamellizáltabbra sütöttem. Rátettem a velőt, fehéredésig sütöttem, közben fűszereztem is. Kóstolni kell, mert a sót igen kevéssé veszi fel, nehogy elsózzuk. Mikor kifehéredett, kevés vizet is adtam hozzá apránként, és még olyan 8-10 percig pirítottam. (Ne vizezzük túl, de egy keveset felvesz, krémesebb lesz tőle.) És ennyi lenne. Velőrajongóknak többet nem is kell mondanom - olyan ez, mint mikor a pap azt mondja házasságkötéskor, hogy most szóljon aki akar, vagy hallgasson örökre... Tökmagos rozsos házi kenyérből készült pirítóssal tálaltam. Lilahagyma mindenképp kell rá, de bármilyen friss zöldségnek örül: paprikák, retek, újhagyma, paradicsom. Fokhagyma rajongók a pirítóst megküldhetik egy kis fokhagymás simogatással is. 

Tipp: csak akkor vásároljatok velőt, ha tényleg nagyon friss. Könnyen romlik.

Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.

Sólet (nem kóser)

A fészen szembejött velem Lantos Lili sóletes videója. Megmutattam embernek, erre azt kérdezte, mi miért nem főzünk sóletet?! Hát főztünk. De persze nem lett kóser, mert mifelénk sem füstölt marhaszegyet, sem füstölt libacombot nem kapni (soha nem láttam sehol, sőt nálunk sima marhaszegyet sem lehet kapni), így füstölt oldalassal és marha nyak-tarjával főztem. Persze tudom, a kóserséghez az is hozzá tartozik, hogy kóser vágásból való legyen a hús, és kóser konyhában készüljön a sólet. Viszont annyira jó étel, hogy érdemes átvenni nekünk disznóevő népeknek is. 

Úgy csináltam, ahogy a Lantos Lili videójában láttam: mindent csak belepakoltam a fazékba. Még a tojásokat is megpöccintettem. Első lépésben föltettem a tűzhelyre, de csak annyi időre hogy felforrjon, aztán ment a 90 fokos tűzhelybe. A tetejét rajta hagytam az edénynek. Este 11-kor tettem be, reggel 1/2 9-kor kivettem, és ez a látvány fogadott:

 

A hús gyakorlatilag szétomlott a szánkban, a bab nem főtt szét. Legközelebb már tudom, miből kell több, miből kevesebb. Az én edényem olyan 4 literes, ebbe áztattam be körülbelül fél kiló tarkababot, a hús olyan 80 dkg lehetett, az oldalas pedig 4-5 csontnyi, nem tudom az dekára mennyi. Adtam hozzá egy nagy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát apróra vágva, sót, borsot, pirospaprikát és két félmaréknyi gerslit. És egy púposabb evőkanál zsírt. Felöntöttem vízzel.

Mivel sok lé maradt rajta, a tojásokat kivettem az ételből, visszatettem a sütőbe, de most tető nélkül és 175 fokra. Két óra múltán szépen elfőtte a fölösleges levét. A sósságát is sikerült eltalálnom, mert megkóstoltam nyersen a füstölt oldalast és így próbáltam belőni, hogy mennyi sót engedhet ki. Hát, isteni ebédünk volt, és nem utoljára csináltam sóletet! Ezentúl rendszeres szereplője lesz az étkezőasztalunknak.

A videót megtalálod a facebookon itt: https://www.facebook.com/reel/1317718606507531?locale=hu_HU

Leszűrvén az első főzés tapasztalatait: sóletet nem lehet szigorúan recept alapján főzni. Ahány ház, annyi sólet. (Mi casa, mi sal, tu casa, tu sal. Mondja a művelt spanyol.) Egyrészt fontos, hogy milyen edényed van hozzá: nem lehet kicsi, minimum 3-4 literes kell hozzá. Aztán nem mindegy, hogy öntöttvas, vagy fazekas edény. Másképp működnek, más a forma, más a főzési idő. Az edény nagysága meghatározza, miből mennyit tehetsz bele, ezért nehéz megadni a mennyiségeket, ki kell tapasztalni, a te edényedbe miből mennyi fér el benne. A folyadék és sózás szintén intuitív, mert függ a füstöltektől, amik belekerülnek a fazékba/lábosba. Van aki úgy csinálja, ahogy én is most, hogy csak beleszórja a hagymákat, van, aki elődinszteli, és úgy teszi a sóletbe. Van aki a húsokat is körbesüti, szóval lehet próbálkozni, variálni. A gyakorlat majd tökéletesíti az ételt, s akkor neked is meglesz a tökéletes sólet recepted. Tudod, a te házad, te sóleted. 

Sokhagymás sülthús

A hétvégén kérdeztem sógoromtól, mi lesz náluk a vasárnapi menü, s ezt a hagymás sültet mondta burgonyapürével. Mikor kértem a receptet - mivel nagyon szép oldalast sikerült tegnap vennem, így arra gondoltam, akkor megcsinálom én is -, akkor derült ki, hogy az általa hagymás sültként emlegetett fogás a "család kedvence" egyszerűbb verziója, amit valamikor jó régen (tán az özönvíz előtt, a világ teremtése után valamikor) mindketten anyósomtól tanultunk.   

Hozzávalók 2-3 főre:

• 80 dkg oldalas 
• 60 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• mustár
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 mokkáskanál kristálycukor

A húst sózzuk, borsozzuk, bekenjük vékonyan mustárral, és szép piros-pecsenyésre elősütjük egy serpenyőben az olaj és vaj keverékén. Félretesszük egy tányérra, és a visszamaradt zsiradékon némi sóval nagy lángon átsütjük a nem túl vékony félfőre vágott vöröshagymát. A végén hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymacikket is, aláöntjük a bort, megszórjuk a cukorral és addig sütjük, míg a bor kimegy alóla. Szép karamelles színe legyen a végére.

Egy sütőtál aljára terítjük a sült hagymát, ráhalmozzuk az elősütött húst, lefedjük alufóliával (vagy ha römertopfban készítjük, rátesszük a tetejét), és 170 fokos sütőben alsó-felsőn 2 órán át sütjük. A végén levesszük a fóliát, a sütőt 200 fokra állítjuk, és 10 percig még sütjük, hogy szép piros-ropogós legyen a hús felülete.

Köretként illik hozzá a burgonyapüré, a sima főtt burgonya, a párolt rizs, a puliszka. Kitűnő hozzá egy hagyma nélküli, petrezselymes paradicsomsaláta szezonban, vagy egy káposztasaláta, vagy bármilyen gyümölcskompót.

Tipp: nem csak oldalasból jó, lehet készíteni tarjából, lapockából vagy dagadóból is. A combot nem javaslom, nagyon száraz lesz. És szerintem marhahússal is finom lenne, sőt. Legközelebb azzal fogom elkészíteni. (És az is lehet, hogy a marhahússzeletek közé dobok még pár szem aszalt szilvát is...)

Karajcsont föételként koreai stílusban fözve

Tudom, hogy itthon Magyarhonban a karajcsontot csak húsleveshez szokta mindenki venni, de én már többször vettem csak azért, hogy főtt karajcsontot tudjak enni. Ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a főtt karajcsont lerágcsálása. 

Viszont Koreában főzik csak magáért a húsos csontért, nem a levesért. Úgyhogy most ide a blogra is felteszem, hátha valaki rajtam kívül még hasonlóan nagy rajongója a főtt karajcsontnak. 

Ez alapján a videó alapján készítettem: https://www.youtube.com/watch?v=y7t0GG0cA7Y (a 38. perctől). 

Igaz, abban nem volt krumpli és kínai kel, de a fűszerezést és főzést ugyanúgy csináltam, mint ahogy láttam. Azt nem tudom, mennyire ehte koreai az, amit főztem, de nem is lényeges, mert isteni, és főleg a húsos csont volt benne nagyon ízletes. A leve kicsit a mi halászlénkre emlékeztet, csak nem hallal, hanem hússal. 

Így készült: vettem egy kiló karajcsontot, amit először csak vízben felforraltam, aztán leöntöttem róla a lét és átmostam a húst, majd újra feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte. Kapott sót, egészborsot, pirospaprikát, cayenne borsot, fokhagymát, kevés vöröshagymát, szójaszószt, és egy csipet cukrot. Főztem jó 2 órán át, akkor beletettem pár burgonyaszemet is, amikor az is puhára főtt, akkor kivettem a húsokat és tettem a lében kínai kel leveleket is, amikkel még pár percig forraltam a lét. 

Míg a karajcsont főtt, gyúrtam, nyújtottam, s vágtam hosszúmetéltet is hozzá, amit külön főztem ki. Pazar egytálétel. Az alaplé nagyon ízletes, nem is lehet sokat enni belőle egyszerre, csak pár kanállal, a tésztát ízesítendően. Majd leszűröm és elteszem a fagyasztóba, jó alaplé lesz például lencséhez, vagy babhoz.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.

Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Rántott sertésmáj

Tudom, hogy faék egyszerű ételről van szó, ellenben kevesen készítik, mert félnek attól, hogy ehetetlenül kemény borzalom lesz belőle. Azt hiszem, erről a rántott cipőtalpról mindannyiunknak vannak menzás vagy családi emlékei. 

 

Nagyon finom tud lenni, ha jól van sütve, én például jobban szeretem rántva a sertésmájat a csirkemájnál. 

A trükk a következő: a körülbelül fél-egy centi vastagságúra vágott májszeleteket nem klopfoljuk és nem sózzuk. És LEGFŐKÉPPEN!!! (ezt még háromszor alá is húznám) nem áztatjuk tejbe sem!!! A városi legenda nem igaz, hogy így omlósabb lesz, pont az ellenkezője az igaz: keményíti a májat. Valamint nem lassan sütjük, mert akkor kemény lesz, és túl gyorsan sem, mert akkor nem sül át rendesen, miközben a panír villámgyorsan meg tud égni rajta. Közepes láng kell, hogy oldalanként olyan 4-4 perc alatt süljön meg. Ennyi a titka. Sózni pedig csak a tányéron sózzuk, mikor már fogyasztjuk.

 

A máj nagyon egészséges, érdemes legalább hetente fogyasztani. Tömve van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, gazdag vasban, rézben, cinkben, mangánban és szelénben, emellett jó kalcium- és káliumforrás is. Ráadásul a májban lévő vasat a szervezet könnyen emészti és hasznosítja. A D-vitamin pótlására is a legalkalmasabb a máj, a halmájolaj és a tojás.

Tepertö sütése házilag

Én két dolog miatt nem veszek boltit: mert rohadt drága, most már 5 ezer forinttól indul a kilós ár (rablás, ha engem kérdeztek), ennyiért inkább bélszínt vagy fehérpecsenyét veszek, nem töpörtyűt... jesszus, hihetetlen... a másik pedig, hogy nem nyomják ki! És full zsírt eszel, ami gejl, és minden, csak nem töpörtyű, hanem kihűlt zsírlabdacsok. Holott a töpörtyű csak úgy finom, ha kellően pirosas barnára van megsütve, majd teljesen ki van préselve. Így egy jóízű, ropogós, élvezhető végeredményt kapunk, ellentétben a nem kinyomottal.

 

A zsírszalonnát nem túl kis kockákra vágjuk, olyan 3-4 centiszer 3-4 centis darabokra, mert nagyon össze fognak menni a kockák a sülésnél, és ha túl kicsikre daraboljuk, a végén nem tepertőt kapunk, hanem csak morzsákat. 

Feltesszük egy edénybe főni, de kis vagy közepes lángra csak, mert az összes zsír úgy tud kisülni belőle szépen, ha lassan sül. Néha alákeverünk, nehogy leégjen. Amikor már szép pirossas-barnák a darabok a kisült bő zsírban, késznek nyilváníthatjuk. Egy krumplinyomón adagonként alaposan átnyomjuk. A zsírt abba az edénybe öntjük szűrön keresztül, amiben majd tárolni akarjuk, és a konyhapulton hagyjuk kihűlni. Ezután mehet a kamrába vagy a hűtőbe. 

Vannak, akik a sütés végefelé egy kevés tejet is öntenek bele, hogy szebb színe legyen a töpörtyűnek. Tulajdonképpen a tejcukortól lesz így szép a szín, szóval ha azt akarom, hogy szebb legyn, akkor inkább egy csipet cukrot szórnék a zsírba, de ha sokáig és kellően ki van sütve a töpörtyű, önmagától is szép színe lesz.

A finom házi töpörtyűt kissé megsózva pedig friss kenyérrel, retekkel, újhagymával, nyáron paprikával, paradicsommal jóízűen elfogyasztjuk.

Gombócos káposzta

Egy savanyú káposztás finomság, amit húsvétra is megfőzhettek a sonkafőzés után, vagy ha a levet elteszitek a fagyasztóba, akkor utána is bármikor sorra kerülhet, mert a sonka főzőlevével valami isteni lesz ez az étel. Akkor füstölt hús nem is kell bele, elég ha friss oldalassal vagy dagadó darabokkal főzitek.

 

Megdinszteltem két nagy fej vöröshagymát olajon egy kislábosban. A darált hús 65 dkg volt, ahhoz adtam a dinsztelt hagyma 1/3-át körülbelül, és egy nagy gerezd fokhagymát pépesítve, valamint sót, őrölt borsot, pirospaprikát és olyan 25 dkg jól átmosott rizst. Két kicsit tojás ment még a gombócba és 1 dl víz, hogy ne legyen túl kemény a gombóc. 

Egy nagy fazék aljára csurgattam kevés olajat, rátettem a füstölt oldalascsontokat, erre a savanyú káposzta felét, amit kissé átmostam, mert jó savanyú volt. Az összes savanyú káposzta olyan 50-60 dkg volt. Erre ment a maradék dinsztelt hagyma, 3 teáskanál sűrített paradicsom. Aztán a húsgombócok, végül a savanyú káposzta másik fele. Felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepte, kissé sóztam (óvatosan, mert a füstölt is enged ki sót), valamint egy púpos teáskanál házi édes annát is adtam hozzá, illetve 2 teáskanál őrölt pirospaprikát is. Lehetett volna tenni bele egy babérlevelet is, de a káposzta erősen babéros volt, így azt nem tettem bele. Forrás után lefedtem és kis lángon olyan 50 percig főztem. Ez olyan 5 fős adag cirka. 

Cordon bleu

Vannak ételek, amiket nagyon szoktunk szeretni, de vendéglőkben nem ajánlott rendelni őket. Ilyenek például a bolognai, a hortobágyi palacsinta, a pasta carbonara, a sima rántott hús, vagy amiről most esik szó: a cordon bleu. Ami nem gordon bleu... Már ott kezdődik ennek a finom fogásnak a bántalmazása, lefokozása, hogy mennyi étlapon látom rosszul írva. A cordon francia szó, szalagot jelent, a bleu pedig kéket. Vagyis az étel neve kék szalag. Ami egyébként régen éppenpont a kiválóságért járt: a francia Chivalric Order of the Holy Spirit (Szentlélek Lovagrend) nevű rend egyik kitüntetése volt. Később a „cordon bleu” kifejezés a gasztronómiában is meghonosult, és változatlanul a kiválóságot képviselte. Hát, kerekszép hazánkban azt hiszem, kevés szakács nyerhetné el.

 

A cordon bleu nagyon finom tud lenni, de csak ha jól van elkészítve. Így hát itthon magam csinálom, bár elég ritkán. Ezért nálam akár  ünnepi fogásként is szóba szokott jönni. 

Az eredeti borjúhússal készül, de ahogy egyre népszerűbbé vált az idők folyamán, a borjúhús lecserélődött sertés-, csirke- vagy pulykahúsra. Én sertéshúsból szeretem, a karaj, vagy méginkább a szűzpecsenye a legjobb hozzá. Szárnyasok esetében pedig a mellehús.

Hogy lehet elrontani? 📌Nem jó húst választunk. Például nem készíthető sertéscombból, mert rágós lesz és íze sincs olyan jó, mint a karajnak, vagy a szűzpecsenyének. 📌Nem jó fajta sonkát - valódi érlelt, vagy füstölt sonkát -, sajtot töltünk bele, hanem valami olcsó gépsonkát, csak trappistát, abból sem a jobb minőségűt. Sonkából lehet gépsonkát is használni, vagyis szendvicssonkát, ha az jó minőségű. 📌Érezhetetlenül kevés töltelék kerül a húsok közé. 📌Bolti panírral dolgozunk, egy jó házi szemlemorzsa helyett. 📌A sütést elrontjuk: túl nagy lángon sütjük, így nem sül át, viszont a panír megég rajta, vagy túl lassan sütjük, így kiszárítjuk.

A hozzávalóit nem érdemes pontosan megadni, mert bármely alkatrész szabadon választható: a hús fajtája is, lényeg, hogy 📌a sertés hús legyen finoman megklopflova, a csirkét, pulykát nem kell, csak megfelelően vékonyra szelni. 📌Találjuk el a besózását a húsnak, ha túl sós sonkát választunk, vigyázzunk a sóval. Ugyanez igaz a sajt töltelékre is. Ami lehet füstölt sajt, mozzarellaféle, de bármely ízesebb sajt is: parmezán, gouda, cheddar, stb...

📌Ha lehet, házi morzsát használjunk. Pankót nem, szerintem a normál méretű morzsa áll jól neki. 📌Bő zsiradékban süssük, akkor tud szépen, egyenletesen és úgy sülni, hogy nem szívja tele magát a zsiradékkal. 📌Közepes lángon sütjük, nem kell lefedni. 

📌A legtöbb vendéglátóhelyen tekercs formára készítik, nem szükséges. Sokkal jobban és könnyebben tölthető, ha két sima szelet hús közé kerül a töltelék. Valószínűleg az eredeti is így készült, nem tekercsként. Ha nem vagyunk profik (én sem vagyok az), akkor nyugodtan használjunk hústűket a szeletek összetartására, mert mikor kisültek a finom husikák, utána úgyis könnyedén el tudjuk őket távolítani. Körete bármi lehet, ami kedvünk szerint való.