A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mexikói. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mexikói. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 23., hétfő

100% kukoricatortilla házilag

Megvan az alapkenyerem. Tegnap rengeteget olvastam a gluténmentes lisztek témájában és eldöntöttem, hogy én ezeket a köröket kihagyom. Olyan sokféle egzotikus hozzávalóból állnak, meg guargumiból meg másik gumiból, meg a jóégtuggya miből, hogy nem. Nem kell. 
És. Akár lisztkeveréket veszek, akár magam rakom össze a sok hozzávalóból a kenyeret, iszonyat drága. Ennyi pénzt valami olyanra, amit meg sem ennék, nem adok ki. Ráadásul az utánzat az csak utánzat, köze sincs a valódihoz. Akkor meg minek? Hagy érzékeltessem: szerelmes vagy valakibe. Hát őtet szereted. De azt mondják, szeresd a Jóska helyett a Pistát, mer'azis ember, annak is két lába van, két karja, van neki ugyanúgy két füle meg szeme, meg egy orra, szóval tulképpen ugyanaz. Oszt mégsem, ugye. Na, a kenyérrel pont így vagyok.
Összegezve: bár szeretem a gasztronómiát, a főzés örömmel tölt el, ahogy az evés is, annyira megszállott mégsem vagyok, hogy valami olyasminek a kísérletezésébe fogjak, ami konkrétan a fából vaskarika esete, vagyis a lehetetlen. Búza nélkül nem lehet búzakenyeret sütni. Limaránál nézelődtem, s még ő is leírja, hogy sok hónapot vett el az életéből, mire úgyahogy ehető kenyérre hasonlító valamit tudott sütni. Pedig ő nagyon tud, nagyon profi.
Az a szerencse, hogy eddig is gyakran sütöttem tortillát mert szeretjük, főleg tavasz végétől őszi végéig, amíg finom nyers zöldségekkel, sültekkel tölthetők. Egy szó mint száz: nálam a kenyér innentől a tortilla. Azért majd az ázsiai régió rizslisztből készülő vékony palacsintaszerűségeit is átbogarászom, hátha megszeretem vagy megszokom. Vagy például a rámenbe szoktak hajdinatésztát készíteni, úgyhogy van még felfedezetlen terület, ahova elmerészkedhetek.
Az időm véges, nem pazarlom felesleges dolgokra. Úgyhogy ezzel a poszttal a nagy gluténmentes misszióm véget is ér. Normális ételeket fogok készíteni, nem olyanokat, amik hasolítanak valamire, hanem amik azok, amik. Rengeteg étel van, amiben eleve nincs liszt, amibe pedig sűrítésre kell, meg lehet oldani rizs- vagy kukoricaliszttel vagy étkezési keményítővel. 
Nem sírom vissza a régit. Mindig van új, mindig van ismeretlen terület, mindig minden változik.




Netes bogarászásomban találtam ezt a sima, nálunk kapható kukoricalisztből is készíthető tortillareceptet. Ezer hálám és köszönetem Átol Tibornak, a gluténmentes séfnek.

Hozzávalók 5 db palacsinta méretű tortillához:
25 dkg víz (2,5 dl, de én most kimértem a mérlegen)
12,5 dkg kukoricaliszt
1/2 csapott mokkáskanál só
0,5 dkg olaj (kb. egy evőkanálnyi)
és a nyújtáshoz még kukoricaliszt

A vizet a sóval és olajjal felforraljuk, majd hozzákeverjük a kukoricalisztet is, és állandó keverés mellett egy percig főzzük, míg összeáll és elválik az edény falától.
Egy lapostányérra kiborítjuk teljesen elterítve, hogy hamar hűljön. Mikor már épp csak langyos, öt darab gombócot formázunk belőle (vagy hatot, akkor kisebb tortillákat kapunk).
Egy olyan serpenyőt amit nem sajnálunk égetni, felmelegítünk közepes lángon. Közben alaposan lisztezett deszkán vagy a konyhapulton kinyújtjuk az első tortillát.
Nekem ez úgy sikerült a legjobban, hogy először nyújtottam egy keveset a gombócon, de nagyon szakadt. Ezért újra átgyúrtam, s mivel felvett egy kevés nem főtt lisztet is, sokkal simábbra tudtam gombócolni, és így már nyújthatóbbá is vált. Óvatosan kell, és sok liszt kell alá, mert ha leragad, egyből szakad is. Bőven lisztezve is hajlamos rá, úgyhogy kevés ügyesség kell mind a nyújtáshoz, mind a serpenyőbe való áttételhez. Ha már sült egy-két-három percig, akkor már nem szakadós, meg lehet könnyen fordítani. Végig közepes lángon süssük.
Viszonylag hajlékony, puha tortilla lesz, kicsit így is hajlamos arra, hogy törjön.
Nylonzacskóban egy-két napig eltartható, de frissen készítve a legfinomabb.




És hogy miért kell előfőzni? Mert a nálunk kapható kukoricaliszt nem azonos a mexikóival. Ott náluk a liszt a nixtamalizáció nevű eljáráson előbb átesik, ami azt jelenti, hogy a szárított kukoricaszemeket oltott meszes oldatban áztatják, ezáltal a héj leválik. Az áztatás során vitaminok, ásványi anyagok szabadulnak fel, vagyis átalakul szerkezetileg is kissé a kukorica. Például sokkal emészthetőbbé is válik. Azután újra szárítják és őrlik, így lesz belőle tortilla készítésére alkalmas liszt. Tehát az előfőzés trükkjét kell alkalmazni a mi sima kukoricalisztünkön, ha csak ehhez juttok hozzá. Ne is próbálkozzatok másképp, mert egyáltalán nem fog összeállni tésztává. Hacsak nem keveritek minimum 25-30 % búzaliszttel.
Nálunk sajnos kevés helyen kapható a masa harina, viszont egy-két helyről már rendelhető, illetve budapestieknek elérhető.

A nyújtása így sem könnyű, mert hajlamos szakadni, de arra a mexikói tortilla is hajlamos, ezért is használnak un. tortillaprést hozzá. Lehet már nálunk is kapni. Érdemes beszerezni egyet annak, aki sűrűn készít tortillát. Itt kapható, 20 cm átmérőjű.

S mindehhez még van a tortillero, a tortillaltároló edény, ami segít egyrészt hogy melegen maradjanak, másrészt hogy ne száradjanak ki a kis kukoricapalacsinták. Van műanyag, fém, fonott, kő, cserép. De varrhatunk is, többrétegűt, szépet.


2017. október 31., kedd

2017. június 15., csütörtök

Mexikói tortillaételek

Itt a nyár, ez kétségtelen. Tegnap nagyüzemben ment a sütöm egész délelőtt, s közben 31 fok volt árnyékban - gondolhatjátok. Épp ezért, ilyenkor már lemondok a kenyérsütésről is, helyette heti rendszerességgel sütök tortillát. Serpenyőben megoldható nagyon egyszerűen és gyorsan. Az áráról nem is beszélve. Egy 8 darabos tortilla csomag 650-900 forint közötti áron kapható. Ezzel szemben házilag 40-70 forintból kihozható. A nyolc darab, nem egy. Aligmunkával.

Tortillát süthetünk búzalisztből is, kukoricalisztből is (tisztán kukoricalisztből csak Mexikóban, mert nálunk nem kapható az a kezelt liszt, amiből tisztán készíthető lenne), pontosabban búza és kukoricaliszt keverékéből is. Sokféleképpen tölthetjük, ráadásul szabadtűzön, tárcsán is kitűnően süthető. 
Ezt a kis mexikói gasztroszótárt Keve Gábortól vettem át, hálás köszönetem érte, a Mindennapi gondolatmorzsák blogról. A képek a Pinterestről vannak.



kemény taco


A kemény tacot az USA-ban kezdték el gyártani. A tésztát félbe hajtják U formájúra, majd forró olajban megsütik. Így egy könnyen tölthető merev falú sült tésztát kapunk, amibe bele lehet pakolni a fenti összetevőket.


puha taco


Taco: Tradicionális mexikói étel. A tortillát  kukoricalisztből készítik, bármilyen friss alapanyaggal (saláta, avokádó, kukorica, paradicsom), továbbá sertéshúsból készült carnita -val, tradicionális mexikói salátával a pico de gallo -val tálalható. Gyakran tejfölt, vagy olvasztott cojita sajtot csorgatnak rá. A taconál megkülönböztetünk puha-, indián és kemény változatot. A puha változatnál a tortillát változatlanul hagyják, a tölteléket becsavarják. 


navajo taco


Az indián (vagy másnéven Navajo) taco a magyar lángoshoz hasonlít, csak sütőporral készítik a tésztáját és nem élesztővel. Ugyanúgy bő, forró olajban sütik, mint mi a lángost. Erre pakolják rá a tölteléket.


fajita


Fajita: A fajita és a taco közötti legnagyobb különbség az, hogy mindig puha tésztából készül, és a belepakolt dolgokat grillezik. A Tex-Mex tipikus példája, az eredeti taco elamerikásított verziója. Tipikus hozzávalók a grillezett zöldségek, grillezett  csirke-, marha- vagy disznóhús csíkok, illetve gyakran tesznek bele grillezet rákot is. A felcsavarás előtt salsával vagy guacamole szósszal ízesítik.


nachos


Nachos: Bő olajban, ropogósra sült kukoricatortilla háromszögek. Kínálják salsákkal, szószokkal mártogatni is, de főfogások alapja is. Ez esetben a sült tortilladarabokat megpakolják babpürével, húsdarabokkal, sok sajttal, jalapeño paprikával. Mexikóban született az első változata, amely csak tortilla chipsből, sajtból és paprikából állt - épp a határnál, egy mexikói vendéglőben, de amerikai katonák éhségét csillapítandó. Így nevezhetjük Tex-Mex ételnek is.


quesadilla


Quesadilla: A tésztája búzalisztből készül. Két tortilla tésztára van szükség, egyikre sajtot, húst, zöldségeket halmoznak, majd a másikat mint egy tetőt ráhelyezik. Ezután az elkészült “mexikói szendvicset” megsütik, így a belsejében lévő sajt megolvad, és egybefogja a belepakolt összetevőket. Általában négy részre vágva tálalják, ritkán tejföllel locsolják meg.

 
burrito


Burrito: Nagyméretű búzalisztből készült tortilla, amit sült darált marhahússal, rizzsel, pirított fekete babbal, sajttal és csípős szósszal töltenek meg, majd felcsavarva tálalják.

 
chalupa


Chalupa: Kinézetre hasonlít a kemény tacora, egy speciális lisztkeverékből készítik, amit apró tálformára sütnek. A sütést követően nagyon ropogós tésztát kapnak, amibe könnyen belepakolhatóak a hozzávalók: vörös vagy zöld salsa, aprított vöröshagyma, darált, sült csirkehús, zöldségek. A chalupa kicsi, amiből többet is tesznek a tálaló edényre.


enchilada


Enchilada: A tésztáját szigorúan kukorica lisztből készítik, amibe a hozzávalókat (sült hús, bab, friss zöldségek, krumpli, sajt) felcsavarják. A felcsavarást követően csilis, paradicsomos szósszal nyakonöntik, és sütőben sütik meg. Ezután sajttal, feketebab-krémmel, mexikói rizzsel és guacamole szósszal tálalják.

 
tostada


Tostada: A tésztája kukoricalisztből készül, amit kör alakúra nyújtanak, majd így is sütik ki forró olajban. A sütést követően egy merev tálcára hasonlít. Erre szervírozzák a hozzávalókat, zúzott vöröshagymát, tengeri rákokat, polipot, salsa szószt, salátát, sajtot.

 
chimicanga


Chimicanga: Hívják még Chivichanganak, vagy Chimmy chonganak is. Speciális burrito, amit a feltekerés után forró olajban sütnek ki. A többi tésztás ételtől eltérően így készítenek édes verziót is, almával, körtével, egyéb más puha gyümölcsökkel töltve.


guacamole


Guacamole: A guacamole azték eredetű, avokádóból készült pikáns étel. A mexikói konyha mindennapos fogása, de egész Amerikában és a világ több részén is kedvelik. Az étel neve az azték navatl nyelvjárásból származik. Az „ahuacamolli” összetett szó az „ahuacatl(avokádó) és „molli(mártás) tagokból alakult ki. Különféle receptek szerint készítik. Az alap- és egyben leggyakoribb változatban a kimagozott avokádó húsát, apróra vágott fehér hagymát, koriandert, csilit, (kimagozott) paradicsomot és citrom vagy lime levét pépesítve hűtőben pihentetik, hogy az ízek összeérjenek. Két avokádóhoz körülbelül 40 gramm hagyma, 80 gramm paradicsom, 1 csilipaprika és egy fél citrom szükséges. Mexikóban legtöbbször a tortilla (kukoricalepény) darabjaival mártogatva fogyasztják, Mexikó északi területein tejjel, tejszínnel, vízzel stb. hígítva húsok és köretek mellé mártásként tálalják.

2017. április 19., szerda

Gabonatejek - zabtej


Se szépnek, se csúnyának ne tartsd a földi létet:
Amit látsz, akkor láttad, ha árnyékát is nézted.
Előbb pereg a búza, aztán gyűlik a kéve,
Mert ha földbe nem bújna, kalászba sosem érne.
Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül;
A méz, az édes illat sincs fanyar társa nélkül.

(Santo de Carrión, XIV. századi spanyol költő)



Ahogy öregszem, sajnos egyre kevésbé bírom a tejtermékeket. Ha feldolgozott, az nem olyan nagy gond, de a sima tej, tejszín, tejföl, joghurt, kultúra, kefír már az. Brit tudósok szerint a kor előrehaladtával a szervezetünk egyre nehezebben emészti meg a tejet. Érdekes, hogy népcsoportonként is nagyon eltérő a laktóz-intolerancia mértéke.
Úgyhogy utánaolvastam a gabonatejek készítésének, mert a boltban kaphatók 600 Ft-nál kezdődnek/liter. Ugyanakkor a ma elkészített zabtej nem került többe, mint 15-20 Ft/liter, és azért ez brutál nagy különbség.
Gabonatejet gyakorlatilag bármilyen gabonából, vagy hüvelyes terményből készíthetünk. Kedvelt a rizstej, szójatej, mandulatej, zabtej, stb... Az ára természetesen az alapanyagtól függ, de akármiből is készül otthon, sokkal gazdaságosabb, mint a boltokban kapható.
Állítólag ugyanúgy használható, mint a tej. Majd kipróbálgatom, egyelőre egy turmixot készítettem vele. Persze nem ebben az áprilisi télben van igazán szezonja (de jó hogy pár napja még a nyárias, szép tavaszról írtam...), de most majd jönnek sorban a friss gyümölcsök, zöldségek - mert azokat is tehetünk egy ilyen turmixba -, amikből csodás leveket csinálhatunk. Egészséges és finom, úgyhogy bármikor jöhet egy ilyesfajta koktél.
A gabonatejeket készíthetjük főzéssel vagy áztatással. Érdemes kipróbálni mindkét módszert, kikísérletezni, nekünk melyik ízlik jobban. Szokták ízesíteni is őket mézzel, fűszerekkel, de én most sima natúrt készítettem, szerintem ez használható a legjobban.

Hozzávalók 1 liter zabtejhez:
5 dkg zabpehely (5 evőkanál)
1 liter forróvíz

A zabpelyhet serpenyőben szárazon kissé megpirítottam, de épp csak. Látszani nem igazán látszott rajta, csak az illata fokozódott fel jelentősen. Óvatosan csináljuk, mert könnyen megéghet.
A megpirított zabpelyhet leöntöttem 1 liter forró vízzel, és hagytam állni 20-25 percet. Aztán botmixerrel alaposan szétmixeltem, végül sűrű szűrőn átszűrtem. És ennyi lenne. Hűtőben 2-3 napig eláll. Fogyasztás előtt a gabonatejeket rázzuk fel, mert leülepszik a sűrűje.




Zabtejes turmix: 4 narancsot kifacsartam, 4 kiwit megpucoltam és darabokra vágtam. Hozzáadtam egy kevés mézet, csipet sót, és 4 dl zabtejet, majd turmixoltam. Végül szitán átszűrtem, hogy a kiwimagok ne maradjanak benne. Fincsi.
Lehet ilyen zabtejes italt készíteni zöldségekkel is: spenóttal, gyermekláncfű-levéllel, sárgarépával, sütőtökkel, csalánnal, stb.

Spanyol nyelvterületen - Spanyolországban és Mexikóban - van egy nagyon kedvelt rizstejital, a Horchata. Ami fahéjjal, mézzel vagy cukorral készülő jeges, finom üdítőital.




2017. április 16., vasárnap

GRILL szez ON


Hamarosan itt a nyár, s vele a szabadban lét minden öröme. Köztük a grillezésé, aminek a szezonja már el is kezdődött, hiszen nagyon szép tavaszunk van idén.
Mindig is rajongtam a főzés és sütés ősi módszereiért. Szerintem össze sem lehet hasonlítani a zárt modern konyhák, a fémszínű eszközök és mérőműszerek laboratóriumi sterilitását sugalló környezetét a természet elemeinek intenzitásával. A helyeknek bizony szellemük van. Egy környezet lehet inspiráló, vagy lehangoló.
Biztosan nektek is vannak kedvenc városaitok vagy vidékeitek. Számomra például Oaxaca egy olyan hely, ahova egyszer szívesen elmennék.
Oaxacában tudják, hogyan főzzünk kőlevest, hogy nem minden sírhalom, ami annak látszik és a halottak néha feltámadnak. Oaxacában minden lehetséges.