2010. április 30., péntek

Magyaros sertésszelet a'la duende

.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

(William paul Young)





Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.



Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) )
Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.



A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:

1,5 kg sertéskaraj (csontos),
1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma,
3 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
mustár,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
2 teáskanál majoránna,
1 teáskanál köménymag,
liszt,
olaj a sütéshez,
fűstölt tajaszeletek vagy
szalonnaszeletek.

A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta.
A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.



Krumlitorta:
1 csomag 6 lapos réteslap,
5 kisebb-közepes krumpli,
só,
5 dkg vaj,
1 natúr tejszínes krémsajt,
kb. 1 dl tej.
A díszítéshez és tálaláshoz tejföl,
pirospaprika, petrezselyemlevél.

A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre.
Kidíszítettem és tálaltam.
A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.

2010. április 23., péntek

Csirág pikáns zöldfűszeres öntettel




Ma délelőtt sok elintéznivalóm volt, piacozás is többek között. Jó későn értem haza, de a szatyraim tele voltak mindenféle tavaszi finomsággal. Vettem egy zacskó zöld spárgát is. Gondolkodtam mi legyen az ebéd, mert főzni már nem sok időm maradt. A spárga mellett döntöttem. Nem csak azért mert gyorsan elkészül, hanem amiatt is, mert ez az a zöldség, amit vásárlás után mielőbb célszerű elfogyasztani. Ugyanis nagyon hamar fás lesz, és így is mire a zöldségesekhez kerül már legalább 3-4 naposak.

Ezt a végtelenül egyszerű receptet az egyik olasz szakácskönyvemben találtam. A spárga szerintem minél egyszerűbben van elkészítve, annál finomabb. Legalábbis, én a legjobban szinte natúran, csak valamilyen finom öntettel szeretem.

Hozzávalók 1-2 főre:
1 csomag zöldspárga (0,5 kg),
a főzővízbe 1 csapott teáskanál só és
2 csapott teáskanál kristálycukor,
az öntethez:
1/3 csokor petrezselyem,
1/3 csokor kapor,
1/3 csokornyi friss tárkony vagy
oregano vagy bazsalikom vagy majoránna,
4-5 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1 púpos teáskanál szardellapaszta,
ízlés szerint citromlé (héjat is reszelhetünk bele, isteni finom lesz tőle).

A csirágot megfogtam az aljánál és lepattintottam róla a fás részt. (Ne középen fogjuk, csak a végénél.) Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem úgy, hogy a virágja nem ért bele a vízbe. Főztem 5 percig. Közben elkészítettem az öntetet: egy nagyon kevés olívaolajban teljesen simára kikevertem a szardellapasztát kevés citromlével, majd hozzáadtam az apróra vágott zöldfűszereket és felöntöttem még bőven olajjal.Tálaláshoz előmelegítettem a tányérat és erre szedtem ki a kész spárgát. Nyakonöntöttem az öntettel és már ettem is.
Amilyen egyszerű, olyan finom. Ha van nagyon jó minőségű, nagyon finom olívaolajunk otthon, akkor azzal érdemes készíteni.
Kitűnően illik hozzá a buggyantott- vagy lágytojás is.
Ez az adag 1 fős - én mind megettem burgonypürével. De ha köretként vagy előételként adjuk asztalra, akkor 2-3 főnek is elég lehet.
Kitűnő frissen sült natúr húsokhoz, halakhoz is. Sőt, ez az öntet főtt zöldbabhoz is kitűnő, vagy akár fejes salátához, paradicsomhoz is. Hm... brokkolihoz, karfiolhoz is... :)

Vegák a szardellapasztát természetesen hagyják ki belőle.
(Forrás: Simeoni Szekeres Magda: Itáliai ízek)

2010. április 21., szerda

Babéros, citomos hal

.

Aki tudja, hogyan nézzen és érezzen, annak szabad, vándorló élete minden perce varázslat.

(Alexandra David-Neel)





Most nem hoztam új receptet Nektek, ez nyáron már készült (sőt azóta többször is) - csak fotóm nem volt akkor hozzá, mivel estéli grillezés alkalmával ettük. Annyira finom volt, hogy megtartottam a receptemet.

A húst ugyan száműztem az étrendemből, de a halat megtartottam. Egyrészt mert szeretem nagyon, másrészt mert egészséges. Talán a hal az egyedüli húsféle, amit még nem tudnak telenyomni antibiotikumokkal és ki tudja mivel és a hal még szabadon, normális körülmények között élhet, míg ki nem fogják. Ami a nagyüzemi állattartásról egyáltalán nem mondható el... Nagyon érzékeny vagyok, és a szervezetem erősen tiltakozott az egészségtelen húsok ellen. Nem maga a hús ami nem jó, hanem a rengeteg vegyszer, hormonális anyag, amit tartalmaznak, az állatok szenvedéséről nem is beszélnék... Bár sajnos, a zöldségek is ki tudja mi mindent tartalmaznak. Gondoljunk csak a nemrégi marokkói paprikára... Igyekszem ezért kistermelőktől vásárolni, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket. No de térjünk vissza a babéros, citromos, hagymás halhoz.

Most balatoni busafiléből csináltam meg és mondhatom, nem csak tengeri halból jó.
Az étel hozzávalói nemesen egyszerűek, a finomságát a pácolás adja a hozzávalókon kívül.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 35 dkg halfilé,
3 citrom karikázva
1 citrom leve,
2 nagy fej vöröshagyma (vagy 3 közepes),
12 - 14 db babérlevél,
4 szem szegfűbors mozsárban teljesen finomra törve,
5-6 szem szegfűbors egészben,
só,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj,
8 dkg vaj.

A hagymát karikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A hal bőrét beirdaltam, majd a szeleteket megcsepegtettem egy citrom levével és alaposan besóztam - a beirdalt részekbe is belekenve a sót. valamint megszórtam a finomra tört szegfűborssal. Három citromot alaposan megmostam, majd karikákra szeltem. Egy tálban rétegeztem a hagyma-, citromkarikákat és babérleveleket felváltva a halszeletekkel, minden szelet halra egy kevés olívaolajat is locsolva. Ezt reggel elkészítettem és 4-5 óra állás után sütöttem csak meg.
A Balcsin úgy készült, hogy adagonként fóliába csomagoltam a pácolt szeleteket reggel, és este rátettük a parázsra. Így megpárolódott a zárt alufóliában és utána átsütöttem serpenyőben - mivel elkapott egy zápor grillezés közben bennünket, ha jól rémlik. Mik nem járulnak hozzá egy jó recept sikeréhez! :)





Egy serpenyőben pici olívaolajat és szeletenként 2 dkg vajat olvasztottam, majd közepesnél kicsit erősebb lángon megsütöttem a halszeleteket. Először a bőrös oldalukat. 4-5 perc kell kb. oldalanként. Mikor minden halszelet megsült, a visszamaradt zsiradékban pici sóval megsütöttem a hagyma- és citromkarikákat is, annyira, hogy meg is barnuljanak. Finom karamelles íze lesz a citromszeleteknek.
Minden halszelet mellé tálaltam ebből a finom babéros sült hagymából és citromból.

Petrezselymes burgonyával és csak egy kevés sóval, olívaolajjal, citromlével finoman összekevert fejes salátával nagyon finom.

2010. április 18., vasárnap

Marharagu argentin módra a' la duende

.
Kétszobányi pincemûhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez – az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez –, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tûz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erôt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kérésérôl. Már eltûnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsôn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.
A mester törte meg a csendet.
– Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra – mondta némi ünnepélyességgel. – De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tôlem?
– Nem fontos a nevem – válaszolta a másik. – Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.
Elôvett egy pénzeszacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belôle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.
Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:
– Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kônek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.
– Nem érdekel az arany – válaszolta a másik. – Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kôhöz vezetô úton.
Paracelsus megrágott minden szót:
– Az út maga a Kô. A kiindulópont is a Kô. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.
A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:
– Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.
– Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.
Csend lett, aztán megszólalt a férfi.
– Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielôtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.
– Mikor óhajtod? – kérdezte izgatottan Paracelsus.
– Máris – vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.
– Az a hír járja rólad – mondotta –, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.
– Nagyon hiszékeny vagy – mondta a mester. – Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.
– Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa mégsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.
Paracelsus kivette a kezébôl a virágot, s beszéd közben játszadozott vele.
– Hiszékeny vagy – mondta. – Gondolod, hogy el tudom pusztítani ezt a virágot?
– Bárki elpusztíthatja – válaszolta a tanítvány.
– Tévedsz. Csak nem hiszed, hogy bármit is visszaküldhetünk a semmi birodalmába? Csak nem hiszed, hogy Ádám, az elsô ember akár egy virágot vagy fûszálat is elpusztíthatott volna a Paradicsomban?
– Most nem a Paradicsomban vagyunk – válaszolt makacsul a fiú –; itt, a hold alatt, minden halandó. Paracelsus talpra állt.
– Hát akkor hol vagyunk? Talán azt hiszed, hogy az istenség tud egyáltalán olyan helyet teremteni, amelyik nem a Paradicsom volna? Mi más a bûnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?
– Akkor is el lehet égetni a rózsát – mondta kihívóan a tanítvány.
– Éppenséggel van még parázs a kandallóban – mondta Paracelsus. – Ha most tûzre vetjük ezt a rózsát, még azt hiszed, hogy vége a virágnak, s valóságos hamu lett belôle. Holott én azt állítom, hogy a rózsa örökkévaló, csupán a megjelenési formája változik. Egyetlen szóval a szemed elé varázsolhatnám.
– Egyetlen szóval? – furcsállotta a tanítvány. – Hiszen kialudt már a tûz az olvasztókemencédben, s belepte a por a lombikjaidat. Ugyan mivel keltenéd életre a rózsát?
Paracelsus bánatosan nézett tanítványára.
– Kialudt már a tûz az olvasztókemencémben – ismételte –, s belepte a por a lombikjaimat. Csakhogy hosszú utamnak ezen a szakaszán más eszközöket használok.
– Meg sem merem kérdezni, melyek azok – mondta a másik álnokul avagy alázattal.
– Arról az eszközrôl beszélek, amellyel Isten megteremtette az eget és a földet és azt a láthatatlan Paradicsomot, amelyben élünk, s amelyet az eredendô bûn eltakar a szemünk elôl. Arról a Szóról beszélek, amelyre a Kabala tudománya tanít bennünket.
A tanítvány ridegen válaszolt:
– Mutasd meg, kérlek, hogy tûnik el s hogyan kel életre a rózsa. Nem érdekel, hogy a lombikjaidat használod–e hozzá vagy az Igét.
Eltûnôdött Paracelsus. Majd így szólt:
– Ha most teljesíteném a kérésedet, azt mondanád, hogy szemfényvesztô káprázatról van szó. E csoda láttán még nem nyernéd el az áhított hitet. Hagyd hát a rózsát.
Az ifjú még mindig bizalmatlanul nézett rá. A mester ekkor emelt hangon szólt hozzá:
– Egyébként is, ki vagy te, hogy csak így betolakszol egy mester házába, s csodát követelsz tôle? Vajon mivel érdemeltél ki ekkora kegyet?
Remegve felelt a másik férfi:
– Jól tudom, hogy nincs semmiféle érdemem. Így hát azokra a hosszú esztendôkre kérlek, amelyeket melletted fogok tanulással eltölteni, hogy mutasd meg nekem a hamut s aztán a rózsát. Többé semmit sem kérek. Hinni fogok a szememnek.
Az ifjú hirtelen felkapta a vérvörös rózsát, amelyet Paracelsus a padon felejtett, s a lángok közé vetette. Eltûnt a színe, s csak egy kis hamu maradt a virágból. Örökkévalóságnak tûnt a pillanat, míg várta a mester szavát s a csodát.
Paracelsus nem jött zavarba. Titokzatos egyszerûséggel csak ennyit mondott:
– Baselban minden doktor, minden patikus csalónak tart. Talán igazuk is van. Íme, a hamuvá lett rózsa, mely sosem kel többé életre.
Elszégyellte magát az ifjú. Sarlatán vagy csupán látnok ez a Paracelsus, ô meg csak úgy betolakodott a házába, s most még azt is beismertette vele, hogy üres beszéd ama híres, bûvös tudománya.
Letérdelt a mester elé, és így szólt:
– Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belôlem, amit az Úr is megkövetelt a hívôktôl. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerôsödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát.
Ôszinte szenvedéllyel beszélt, csakhogy szenvedélyessége mögött az idôs mester iránti irgalom húzódott meg, a köztiszteletnek örvendô, sokat támadott, felettébb jeles, következésképpen felettébb üres mester iránti könyörület. Hisz ki ô, Johannes Grisebach, hogy szentségtörô kézzel csak úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?
Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább
magával vitte ôket. Paracelsus kikísérte a lépcsô aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielôtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.

(Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája)





Ismét egy (majdnem) magától készülő finomság.
Tegnap asszem a paprikán néztem a biomániát, abban csináltak egy argentin marharagut. Nem ilyet, de elfelejtettem mi volt az övékben. No mindegy, nagyon jól sikeredett, megtartom. (Viszont nem egy fotogén étel... )

Hozzávalók 4 főre:
1 kg marhahús (fehérpecsenye, comb, lábszár - bármelyik jó hozzá),
1 nagy szál sárgarépa,
1 csokor újhagyma zölddel együtt vagy 1 póréhagyma,
1/2 doboz darabolt paradicsom lével együtt,
só,
kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
meglehetős sok tekerés friss bors,
2 csapott teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál liszt,
3 félmarék szárazbab,
1 liter marhahúsleves (kockából is lehet ha nincs éppen),
2 dl vörösbor.

A cseréptálat hidegvízbe áztattam. A húst nagyobb kockákra vágtam, borsoztam és köménymagoztam, aztán forró serpenyőben nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalon körbesütöttem. Aztán a römertopfba tettem. Egyszerre csak kevés húskockát tegyünk a serpenyőbe, hogy tényleg piruljon és ne főjön.
Mikor a husik mind a tálban voltak, sóztam is majd mehintettem a liszttel. Rászórtam a nyers babot és rátettem a paradicsomkonzerv felét is. (Mivel hirtelen felindulásból jutott eszembe, nem áztattam be. De csodásan megfőtt így is a raguban.) Aztán a serpenyőben átpirítottam kissé a fokhagymát, az újhagymát, a vöröshagymát és a sárgarépát is (ezeket is kicsit sóztam), majd ez is a tálba került. Fölöntöttem marhahúslevessel, jóbőven. Teljesen lepjen el mindent. Öntöttem hozzá száraz vörösbort is.
Hideg sütőbe tettem - a tálra rátettem a fedelét is, és kis lángon 5 órán át pároltam.
A hús szó szerint szétomlik a szájban, a bab is tökéletesen megpuhul az ételben.



Burgonyás lepénykenyeret-lepénylángost javasolnék mellé, no meg a vörösbor maradékát.

Nézegettem egyébként a neten, hátha találok valami bővebb anyagot az argentin konyháról - de sajnos nem találtam szinte semmit... Kár.

2010. április 14., szerda

Kreol csirkecombok

.

Minden macskatulajdonos tudja, hogy az önző kis bestiák elképesztően hálátlanok tudnak lenni.


Vannak napok, amikor dorombolnak, dörgölőznek, hízelegnek és minden elképzelhető módon udvarolnak kenyéradó gazdájuknak, más napokon viszont következetesen keresztülnéznek gazdájukon, hacsak nincs a kezében konzervnyitó.

Ha ön érzelmileg kiegyensúlyozatlan típus, és könnyekre fakad valahányszor a kis szörnyeteg oda se bagózik önre, térjen át a házilag elkészíthető macskabarát illatszerek használatára. A szükséges hozzávalókat megtalálja a kamrában és a konyhaszekrényben.

Ajánlat: szardellás arcszesz, tonhalas kölni, pisztrángos parfüm, füstölt makrélás tusfürdő.


(Martin Baxendale: A macska működése - Túlélési kalauz gyakorló gazdiknak)




Ma bútorpakolás, falfúrás, rendrakás - egyenlőre rendetlenségfokozás - és egyéb szépségek voltak soron. Valami "könnyen-gyorsan" ételben gondolkodtam, amit csak be kell tenni a sütőbe. Körülnéztem a spájzban, a gyümölcsöskosarakban, és ezt a kókuszos csirkét kreáltam.

Hozzávalók 4 főre:
4 egész csirkecomb,
1/2 doboz kókusztej,
2 evőkanál kókuszreszelék,
2 banán,
2 evőkanál mazsola,
3 teáskanál barna nádcukor,
1 citrom leve és reszelt héja,
só,
2-3 dkg vaj,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
5-6 szem szegfűszeg.




A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, majd alul - a nem bőrős oldalán - bevágtam kissé a csontok mellett. Így sóztam be a combokat, a bevágásokba is a csontokig juttatva a sóból. Egy jénaiban egymás mellé sorakoztattam őket.
A vajat egy kislábosban felolvasztottam és elkevertem a barnacukorral, a kókusztejjel és reszelékkel, a mazsolával, a citrom levével és héjával és pici sóval. Ezt a keveréket ráöntöttem a húsra és végül a két banánt is rákarikáztam. Alufóliával lefedve hideg sütőbe tettem, és lefedve egy órát sütöttem nagy lángon. Majd a fóliát levéve kicsit mérsékeltebb tűznél megpirítottam. Egyszerű párolt rizzsel tálaltam.

2010. április 11., vasárnap

Árpagyöngyropogós VKF 33.

.

József Attila

`József Attila`, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra
hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
1925. ápr. [?]

(József Attila)




Limara VKF kiírása jókor ért utol. Húsvét után ugyanis visszatértem a növényevéshez. Két évig voltam vegetáriánus anno pár évvel ezelőtt, s most ismét fűevő lettem. A szervezetem erősen tiltakozott a húsevés ellen - ez van. Másképp vagyunk összerakva, mindannyiunknak egyedi a teste. Az enyém úgy tűnik, kiveti a húst. Nem esik jól, pedig szeretem... Ettől függetlenül főzök húsos ételeket is, hiszen a férjuram szereti és bírja is.

Gabonák közül nekem nagy kedvencem a gersli vagy árpagyöngy vagy hántolt árpa. Sokkal jobban szeretem, mint a rizst például.
Tegnap este már tudtam, mit fogok főzni ma ebédre: egy jó krumplifőzelékre áhítozom. Nagyon szeretem és régen volt terítéken. Ezért most az árpagyöngyből egy hagyomásnyos fasírt ízesítésű ropogóst készítettem. Nagyon finom lett!
Kitűnő feltét ez bármilyen főzelékhez. De nagyon finom zöldsalátákkal, vagy majonézes krumplisalátával is.

Hozzávalók 4 főre:

35 dkg árpagyöngy,
2 zsömle,
3 kisebb vagy 2 nagy tojás,
só,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál paradicsomszósz (vagy 1 teáskanál sűrített paradicsom),
frissen őrölt bors,
2 teáskanál pirospaprika,
1 csokor petrezselyemzöld,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A nagy fej vöröshagymának a felét apróra kockáztam és kevés olajon pici sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a megmosott gerslit is és felöntöttem dupla menyniségű vízzel. Kicsit sóztam is. Fedő alatt kis lángon Puhára főztem. A dupla mennyiségű vizet teljesen magába szívja, csak hagyjuk fedő alatt a láng lekapcsolása után még 20 percre.
A főtt árpagyöngy felét én robotgépben jól megdaráltam, aztán visszatettem a többihez.



Mikor a gersli kihűlt, bekevertem fasírtnak. Fűszereztem apróra vágott vöröshagymával és reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, paradicsomszósszal. Frissen vágott petrezselyemmel. Adtam hozzá vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlét, 3 tojást. Nagyon jó állaga van, könnyű formázni. Zsemlemorzsába forgattam, aztán bő olajban, közepes lángon pirosra-ropogósra sütöttem.

Az alap árpagyöngymassza ízesíthető másképpen is, akár úgy is, mint a falafel.
A gerslit teljesen úgy főzhetjük, mint a rizst. Akár bő vízben, akár úgy, ahogy én most csináltam. Hamar megfő egyébként, minden más híreszteléssel ellentétben.
Köretként is nagyon finom, egyébként rizshelyettesítő. Mert sok helyen gerslivel készül a töltött káposzta is, a hurkafélék vagy a sólet is.
Bele szoktam egyébként főzni vegyes zöldséglevesekbe is, tészta helyett.
Ó, és igen. Hát a folyékony kenyér, a sör is árpából készül! :)



Árpa - Hordeum vulgare

Eredete

- Az árpa - a búza mellett - az egyik legősibb gabonafajta, már Kőkorszaki leletekben is találkozhattunk vele.
- Az árpa (Hordeum Vulgare L.) géncentruma a termékeny félhold vidéke, de Eurázsiában igénytelensége és nagy hőtűrőképessége miatt, már az újkőkor óta termesztik.
- Nagyon régi kultúrnövényünk, termesztéséről már Kr. e. 7000 környékéről is vannak adatok.
- Fő terméknek számított Egyiptomban a fáraók ideje alatt, az ősi Görögországban és Rómában, a Szentföldön a bibliai időkben és Tibetben is. A régi egyiptomi emlékeken 6 és 4 soros árpa található, kovásztalan tészták és lepények készítéséhez használták.
- Megbecsülését mutatja, hogy az i. e. II. században Kínában a rizs, a búza, a füge és a szójabab mellett az ötödik szent növény volt.
- A Közel-Keleten az Új-testamentum korában az árpa volt a legfontosabb gabonaféle. Ebből készítették a kenyerek java részét és a kását, alapélelem volt a bibliai ember számára.
- A toklászos kétsoros árpát (Hordeum vulgare subsp. distichum Zoh.) Belső-Ázsiában éppúgy ismerték, mint a Kárpát-medence őslakói; árpa szavunkat és a növény kultúráját hoztuk magunkkal. Pécsről XI. századi árpa-leletünk van.

Hagyományai
- A mítosz szerint Demeter a gabonatermesztők Istennője, azt kérte az emberektől, hogy árpával mutassanak be áldozatot neki.

- Platón leírja, hogyan választották az emberek az eszményien pompás árpát, legfőbb táplálékul.
- Már 6000 évvel ezelőtt olyan táplálék hírében állt, mint amely a legtöbb életerőt adja. Ennek bizonyítéka, hogy testük építésére, kondíciójuk növelésére a gladiátorok is rendszeresen fogyasztották.
- Később megfigyelték – főleg Közép-Keleten -, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. !!!!!! Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a mai kutatások is igazolják.
- A néporvoslás kiváló „ gyógyszerészeti csomagnak” tartja az árpát, mely segít elhárítani a székrekedési bajokat, sőt a rákot is távoltartja.
- A nyugati medicina atyja, Hippokratész az árpalevest ajánlotta az egészség és a vitalitás visszaszerzésére, azt mondta, hogy segít az egyes betegségek által legyengített erőnlétet visszahozni.
- Hegyi beszédében Jézus – az „utolsó vacsorán” – árpakenyeret osztott szét.
- Az áldozati ostya, amelyet a mise során a pap megszentel, majd kiosztja a gyülekezetnek, azért kerek és lapos, mert az őskeresztények kovásztalan árpakenyeret készítettek.
- Jelenleg a kovásztalan árpakenyér készítése néhány, Nepálban és Tibetben élő ázsiai népcsoportra korlátozódik, valamint ez a gabonaféle képezi az északnyugat-afrikai berberek táplálkozásának alapját.
- Az árpa, a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje, származási helye Tibet. Itt az árpaszemeket homokkal összekeverve forrósítják, majd kiszitálják, megmossák, a napon megszárítják, végül lábbal addig tapossák, míg leválik a héja. Úgy tartják, hogy az így pirított és őrölt árpa, hidegen fogyasztva, fizikai erőt ad.

Összetétele
- Az árpa igen gazdag keményítőben, fehérjékben, cukrokban, vitaminokban (A, B 1, B 2, B 5, B 6, E) és ásványi anyagokban (kalcium, kálium, foszfor, szilícium, vas), azonban nátriumban szegény.
- A kovasav tartalma is magas.

Élettani hatásai
- Az árpa a szervezet számára nagyon könnyen emészthető és igen tápláló, kellemes, szelíd ízű gabona.
-
Számos olyan, kedvező hatással rendelkezik, amely megszokott táplálékainkra sajnos nem mindig jellemző. A teljes árpa gazdag nyomelemekben: káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort tartalmaz - méghozzá kétszer annyit, mint a barna rizs - mindezek pedig elengedhetetlenek a normális szív és agyműködéshez.
- Az árpa rendszeres fogyasztása segít megelőzni a székrekedést, javítja a bélműködést, így csökkenti a bélproblémákat.
Pl: izraeli orvosok 19 olyan krónikus székrekedésben szenvedő páciensen próbálták ki az árpaliszt hatását, akiknek mindig hashajtót kellett szedniük. A páciensek naponta háromszor kaptak árpalisztből készült süteményt 4 héten keresztül. Egy sütemény élelmi rosttartalma 7-8 g volt. Az eredmény rendkívül figyelemreméltónak bizonyult:
- 15 személynek rendeződött a székletürítése,
- 12-nek a puffadása,
- 10-nek a hasi fájdalma,
- 14 páciens örökre „elfelejtette” a hashajtókat.

- Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a kutatások is igazolták.
- Az árpa ß- glükán-tartalma figyelemre méltó mértékben csökkenti a vér koleszterinszintjét. Ezt tudományos kísérletek igazolják.
Pl: egy vizsgálatban több héten át naponta háromszor „árpás” ételt adtak a vizsgálatban résztvevőknek és a vér koleszterinszint 15%-os csökkenését tapasztalták. Csak a teljes őrlésű árpaliszt hatásos.
- Az árpa étel fogyasztása a szervezeten belül a sejtépítést is serkenti.
A manapság oly széles körben elterjedt kötőszöveti gyengeség (ami a rossz testtartással párosul) és a porckorong-elváltozások bizonyos mértékig gyógyíthatók, sőt megelőzhetők, ha a gyermek idejekorán kap árpa eledelt. - Gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően jól alkalmazható bélrendszeri, vér- és légzőszervi gyulladások megelőzésében, gyógyításában.
- Méregtelenít, ásványi anyagokkal tölti fel szervezetünket, erősíti a csontrendszert.- Nyugtat, tonizál (máj, szív, idegrendszer).
- Hatékony vizelethajtó, s egyben kiváló lúgosító is.
- Kiváló szabadgyökfogó (a szabadgyökök felelősek többek között a szervek elöregedéséért is).
- Kiválóan alkalmas betegkosztnak, gyógyító hatása a belektől a mellkasig terjed. Könnyű emészthetősége ideális étellé teszi kisgyermekek, idős, legyengült szervezetű, beteg emberek számára ( roboráló hatás).
Az árpának ez a tulajdonsága ősidők óta ismert tény. Az árpa-nyákban találhatók a fontos életerőt adó elemek.
- Foszfortartalma alapján ajánlható mindazoknak, akik szellemi munkát végeznek, legyen az idegi vagy stressz okozta megterhelés.
- Emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre és vízhajtó hatású is egyben.
- Mivel fehérjében igen gazdag, ezért fogyasztásakor a vesepanaszoktól szenvedőknek különös elővigyázatossággal kell eljárniuk! Könnyen felfúvódást okozhat!
Előfordulása

- Teljes értékű árpa – kizárólag a legkülső pelyvaleveleitől fosztják meg, mintegy levetkőztetik. Így rendelkezik a legtöbb létfontosságú tulajdonsággal, és az íze is teljesen más. Mindez annak köszönhető, hogy megőrizte a csirában és a mag különböző rétegeiben lévő bionutricionális összetevőket, nem bontották meg benne az összetevők egyensúlyát.
- Hántolt árpa – (gersli) – középutat jelent a teljes értékű és a gyöngyárpa között. A hántolási eljárás során a maghéj néhány külső részét eltávolítják, de valamennyit megőriz jó tápanyagbeli tulajdonságaiból.
- Gyöngyárpa – az emberi élelmezésben leggyakrabban használt, nem teljes értékű formája. Elég csak arra gondolnunk, hogy a külső részek eltávolításával csökken a fehérjeszázalék, csökken a zsírok és ásványi sók mennyisége, néhány vitamin pedig csaknem teljes egészében eltűnik. A pelyvától és a korpától megfosztva, amit még fehérítő és fényező eljárásoknak is alávetnek.
- Pörkölt árpa – kiváló helyettesítője a kávénak, nem tartalmaz koffeint, kiváló kávét készíthetünk belőle azoknak a felnőtteknek, akik nem fogyasztanak koffeint.
- Árpapehely – amelyet összepréselt, majd hőkezelt magokból nyernek.
- Árpaliszt – a magok megőrlésével nyerhető.
- Árpamaláta (Extractum malti) „ MALTEX”– amely könnyen emészthető (sok gyermekeknek készült termékben fordul elő).
A csíráztatott árpából malátát – „gabona mézet”- is előállítanak. A malátának különleges aromájú édes íze van. Kedvezően hat legyengült, kimerült gyermekeknek, betegeknek, időseknek, áldott állapotú és szoptatós anyáknak. Székrekedés, dizentéria-baktériumok, rothadási diszpepszia és étvágytalanság gyógyítására is használják.

A helyesen elkészített árpát jól feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve csíráztatva fogyasszuk.
- A magokat felhasználás előtt alaposan mossuk meg, majd háromszoros vízmennyiségbe áztassuk be, legalább 6 órára, de legjobb 1 napra. Főzés előtt ismét öblítsük le, és főzzük egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve, a közepesen meleg sütőben hagyjuk dagadni (maximum fél - egy órát). Célszerű lágy vizet használni – szűrt vizet például -, mert ezzel jelentősen lerövidül a főzésidő.

2010. április 10., szombat

Medvehagymás friss házi savósajt

.

Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.

(Assisi Szent Ferenc)




Mostanában nagyon sokszor készítek megint friss házi savósajtot - vagy indiai nevén panírt. Ez most egy medvehagymás változat lett, a múltkor készített olajamat tettem bele.

Valójában rém egyszerű: a medvehagymát vágjuk apróra, aztán mikor a kész sajt alatt elzártuk a lángot is már, akkor keverjük bele az aprított zöldfűszert, valamint 3 teáskanál sót. Nem elírás, alig érződik a kész sajton. Vagy: készítsük el szokásosan a panírt, és mikor már a gézben van a sajt, akkor ízesítsük ízlés szerint sóval és keverjük hozzá az aprított medvehagymát. Ha ez utóbbi megoldást választjuk, sokkal-sokkal kevesebb só kell bele!
Csak teljes, magas zsírtartalmú házi tejből készítsük! Lehet tehéntej, vagy akár kecsketej - abból is nagyon finom.


.

2010. április 8., csütörtök

Medvehagymaolajos karfiolkrémleves

.

A Medve a mi kultúrkörnyezetünkben a négylábúak királya volt, ő volt az erősek legerősebbje. Ha egy sámánutazásodon, vagy álmodban hírnökként találkozol vele, akkor a hírei valószínűleg nagyon fontosak és nagyon személyre szólók. A Medve erőteljes gyógyító. Képes felismerni és használni a gyógynövényeket. Így lehetséges, hogy az üzenete az egészségi állapotodra és energiaháztartásodra vonatkozik.
Mint téli álmot alvó a következőt mondhatja neked: Pihenj egy kicsit! Nyugodj meg és próbáld megemészteni, amit magadba szívtál. Másrészt egy felnőtt hím Medve a férfias princípiumokkal is kapcsolatban állhat, egy felnőtt nőnemű Medve, pedig a nőiesekkel. Ha arról van szó, hogy jó apává vagy anyává kell lenni vagy válni - vagyis, ha gyermeket vársz illetve, mint apa vagy anya a gyermekedhez nem megfelelően viszonyulsz -, akkor a Medve segítségedre lehet. A további leckék, amit ez az erőállat megoszthat veled: Bátorság, Hatalom és Sebezhetetlenség.

A Medve szent állat volt és ma is az. Már a neandervölgyiek is az állatok uraként tisztelték. A germán Wodan isten egyik reinkarnációja is egy Medve volt. Harcosai, a berserkerek, medvebőröket hordtak és a harc folyamán, és sokszor személyesítették meg a medvét a harc folyamán.
A keltáknál a medve istenség Artois volt, amely a Nagymedve Sarkcsillagával volt kapcsolatban. "Art" Medvét jelent, Artus vagy Artur pedig "Medveembert" jelent. Így kapcsolódik össze az ősi sámánizmus medveképe Artúr király mítoszának druida hagyományival. Diana/Artemis istennő gyakran vette fel állatok alakját, de mindenek előtt a medvét.
A kereszténységben a Medve Szent Gallusnak, Szent Columbának és Columbannak a jelképe. Ez utóbbi kettőnek nagy szerepe volt a kelta kereszténységben, akik majdnem egy időben éltek és gyakran keverték össze őket. E két szent erőállatai tehát a Medve és a Galamb voltak.

(Forrás ITT)





Az idén nagyon kiszámoltam a húsvéti adagokat. Volt mindenből egy-egy csipet maradék, de már tegnap az utolsó morzsája is elfogyott. Viszont még ünnepek előtt vettem karfiolt, medvehagymát, miegymást... Így hűtőnullázásba kezdtem.
Kaptam egy barátnőmtől sok krémsajtot - úgy adták a munkahelyén nyuszicsomagban. Egy részét megkaptam, fel is használtam valamennyit belőle a krémleveshez is.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej karfiol,
fél maréknyi medvehagymalevél,
1 dl olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanál vegeta vagy
kevés zöldégalaplé,
4 kocka tejszínes krémsajt,
1/2 dl tejszín,
pirított kenyérkockák.

A karfiolt rózsáira szedtem és sós, ételízesítős vízben puhulásig főztem, aztán beletettem a krémsajtokat is, a tejszínt is és botmixerrel pürésítettem. (A sóval csak csínján!) Én eleve kevesebb vízzel tettem föl főni, mert úgy akartam, hogy a karfiol sűrítse a levest. Hát ennyi a recept. :)
Míg főtt a karfiol, a medvehagymát olajjal jól összeturmixoltam. Egy serpenyőben pedig kis darabokra tépkedtem kenyeret és átpirítottam.
Tálalásnál minden tányér levesre 1 teáskanálnyi medvehagymás olajat locsoltam. Plussz kenyérkockákkal tálaltam.

A medvehagyma így olajjal elturmixolva nagyon kiadja az ízét. Hihetetlenül intenzív lett az olaj, ezért módjával érdemes használni ételekhez, hogy az olaj is, az alapétel is jól érvényesülhessen.
Ez az olaj egy hétig eláll a hűtőben, használható bármire. Krumplira, rizsre, húsokra, halakra, olaszos tésztákra, salátaöntetként... Belekeverhető túró vagy sajtkrémekbe is. Csak a fantáziánk szabhat határt.
Hidegen is fogyasztható, nyári hűsítő levesként.

2010. április 6., kedd

Diós sertéssült

.

“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”

(Márai Sándor: Füves könyv)





A tegnapi diós sült lapocka-vacsora. Szerencsére egy kis darab maradt, így hidegen ma le tudtam fotózni. Semmi bonyolultság nincs sem a receptúrában, sem az elkészítésében. Viszont nagyon jó vendégváró fogás, mert csak be kell tenni a sütőbe - szinte nincs is munka vele.

Hozzávalók 8 főre (én most enynire készítettem):

egy szép 2 kilós lapocka egyben,
25 dkg bacon-szalonna,
2 teáskanálnyi só,
1 teáskanál méz.
A mozsárba:
2 teáskanál mustármag,
2 teáskanál koriandermag,
4-5 szem szegfűbors,
4-5 szem borókabogyó,
1/2 mokkáskanál édesköménymag,
1/2 mokkáskanál köménymag,
2 félmarék dióbél.
A sütéshez:
2 evőkanál dióolaj,
1 evőkanál sima olaj.

A húst megmostam, aztán mézzel átkentem majd jól besóztam. A mozsárban összetörtem a fűszereket a dióbéllel és rákentem a húsra. Bacon-szalonnával lefedtem, a kétféle olajjal meglocsoltam. Öntöttem alá 2 dl vizet és lefóliáztam a tepsit. Fél lángnál kicsit erősebb tűzön sütöttem 2,5 órán át, majd levettem a fóliát és pirosra sütöttema tetejét. Jó sok finom szaftja marad így és a hús is garantáltan átsül, valamint igazán omlós-szaftos-puha lesz. Nagyon finom volt - forrón-frissen kisülve fejes salátalevelekkel, egyszerű majonézes burgonyasalátával ettük.
A kihűlt szaft kitűnő salátaöntetnek is fejes salátához. Kevés balzsamecettel keverjük el és tökéletes! Hidegen, hidegtálakra is kitűnő.
Egyben sült húsoknál felnőtt, jó étváégyú emberekre 25-30 dkg hússal számoljunk/fő, mert nagyon összesül. Nálam két kisgyerek is volt, így a 2 kiló hús bőven elég is volt.

2010. április 3., szombat

Ischler

.

Minden kedves Olvasómnak nagyon szép Húsvéti Ünnepeket kívánok! Sok pihenést, jó időt, regement locsolót, finom falatokat az ünnepi asztalra! :)




Egy remek és egyszerű süti.




Hozzávalók 20 darabhoz:
A tésztához:
150 g porcukor
200 g vaj
100 gr zsír
420 g liszt
150 g durvára tört dió
1/2 mokkáskanál fahéj
1/2 mkk só
A töltéshez:
ízlés szerint ribizli, málna, josta vagy barack dzsem
A bevonathoz:
20 dkg étcsokoládé

A desszert eu. hu oldaláról készítettem a receptet. Minden oké, csak én pl. 20 darabra számoltam, aztán lett belőle 55 darab sütim. :))
Szóval, én itt most a körülbelüli jó mennyiségeket adtam meg 20 darabhoz. Igaz, kisebbre szaggattam, mint amekkora a bolti.



A tészta hozzávalóit gyorsan összedolgoztam, majd hűtőbe tettem 20 percre. Addig begyújtottam a sütőt. Két tepsit kivajaztam. A tésztát jó vékonyra nyújtottam (kb. 3 miliméter vastagra). Kiszaggattam a kis virágokat, aztán nagy lángon 5-8 percig sütöttem. Mikor kihűltek, 2-2 darabot josta-málna lekvárral összeragasztottam. A fanyarabb lekvárok jobban illenek ehhez a sütihez mint a barack, de azzal sem rossz.Este ragasztottam, most reggel pedig olvasztott csokiba mártottam. Ennyi idő kell, míg összeragadnak a lapok, míg a tészta valamennyire beszívja a lekvárt.
Bevallom őszintén, kicsit kevesebb vajam volt hozzá, talán úgy 5 dekával, ezért én a tésztájába kevés tejet is tettem hogy összeálljon. Sőt. Én a lisztet az elején 1 csapott teáskanálnyi sütőporral is elkevertem. A diót pedig robotgéppel aprítottam durvára.