Zölborsófőzelék

Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?

(Marcus Aurelius: Elmélkedések)

Még van nálunk a piacon zöldborsó. Nagyon szeretem, petrezselymesen. Egyszerű kis étel - de nagyon finom. Emlékszem, anno a suliban mindig bélszínrolóval adták. Na azt nagyon utáltam...
Nagyon sok féle feltéttel ehetjük: fasírttal, lencsefasírttal, gombafasírttal, tükörtojással, főtt tojással, töltött tojással, buggyantott tojással, bundáskenyérrel, borzacskával, sült sonkaszelettel... Szóval bármivel jó. Ja. Virslivel vagy sült párizsival is. Ó igen. Szerintem natúr halfilével, lazacszelettel is isteni.

Hozzávalók 4 főre:
1, 5 kg hüvelyes zöldborsó (vagy 1 kg fejtett),
1 nagyobbacska csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál olaj,
3 dkg vaj,
2 közepesen púpos evőkanál liszt,
2 dl víz,
kb. 1/2 liter tej,
só,
2-3 teáskanál kristálycukor,
esetleg 1 decinyi tejszín.

A borsót kifejtettem, majd az olaj és vaj keverékén fedő alatt, kis lángon sóval, kevés cukorral puhára pároltam. Majd megszórtam lisszttel, jól elkevertem, hogy ne maradjon csomós. Aztán először egy decinyi vízet tettem rá, majd a tejet apránként, mindig jól elkeverve. A végén kevés tejszínnel még krémesebbé tehető. Hozzákevertem az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Kóstoltam, még sót és a maradék cukrot is belekevertem.

Mennyei finomság. :) Olyan jó, hogy a magyar konyha "kitalálta" a főzelékeket. Én nagyon szeretem szinte mindet.
Készíthető fagyasztott borsóból is, természetesen. De frissből a legfinomabb.

Szeder"leves"

- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a mester.
Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?

A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

(Anthony de Mello)

Inkább csak emlékeztetőnek szánom - és mert szederből a legszebb. Elképesztő színe tud lenni. :) Valójában az elmúlt egy-másfél hónapban szinte naponta készült és készül ez az egyszerű "leves" - már tavaly is írtam róla ITT.

Nagyon szeretem az ízét - ha valamilyen formában fel van dolgozva, rajongok e gyümölcsért. Önmagában viszont nem szeretem. Nekem nagyon fanyar. De így isteni.

Vagy fagyinak - az egyik legkedvencebb jeges finomság számomra a szederfagyi. (A citromfagyi után mindjárt...)

A gyártási technológia roppant egyszerű: vettem egy kis dobozka szedret a piacon. Beleburítottam a turmixgépbe, egy nagydobozos natúr joghurttal együtt. Mézet, kevés száraz vörösbort, pici őrölt fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem még bele - no meg egy csipet sót. Jól összeturmixoltam, aztán szitán átszűrtem, hogy ne legyen magos.

Jégbe hűtve tálaltam.

Egyébként lefagyasztva szerintem isteni jégkrém lesz belőle.

Tökös-mákos lustarétes

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

(Robert Fulghum)

Ismét egy lustaasszony-rétes. De most szűkebb környezetem jellegzetes rétesét ültettem át ebbe az egyszerű formába. Az Őrségben készítik a hagyományos tökös-mákos rétest. Abszolút aktualitása van, azt hiszem. És nagyon finom lett.

Hozzávalók egy közepes ( 24*37) tepsihez:

20 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

1/2 sütőpor,

60 dkg legyalult tökhús,

15 dkg darált mák,

1 citrom reszelt héja,

1 félmarék mazsola,

csipetnyi só,

3 tojás,

12 dkg vaj,

2,5 dl tej,

1 dl tejföl.

A tököt megszórtam egy kevés porcukorral, hogy levet engedjen.

A vajat megolvasztottam.

Kimértem a porcukrot.

A lisztet kimértem, aztán elkevertem a sütőporral, a sóval és a porcukor felével.

A darált mákhoz kevertem a porcukor másik felét és a reszelt citromhéjat.

Egy tálban fölvertem a tojásokat és összekevertem a tejjel és tejföllel, és az olvasztott vaj felével.

A tepsi oldalát kikentem vajjal, majd az olvasztott vaj egyik felével meglocsoltam. Rászórtam a lisztkeverék felét, majd a kinyomkodott tököt elterítettem rajta. Megszórtam a mazsolával is, majd meglocsoltam a tojásos keverék 1/3-ável.

Rászórtam a mákot. Ismét meglocsoltam a tojásos keverékkel - a maradék felével.

Rászórtam a megmaradt lisztet, és meglocsolgattam a maradék tojásos tejjel.

Háromnegyedes lángon 40 percig sütöttem. Még forrón megszórtam a tetejét porcukorral.

Az eddig készített lustaréteseim: Kapros-túrós, meggyes-túrós, almás-diós.

Aszalt paradicsom

.

Elérkezik a péntek, az ember hazatér és maga elé veszi  a  héten  el  nem  olvasott  újságokat. Bekapcsolja  a  tévét,  leveszi  a  hangot.  Feltesz valami zenét. A távirányítóval ide-oda váltogatja a csatornákat,  eközben  megkísérel  belemélyedni  a lapokba  és  a  zenébe.  Az  újságok  nem  bírnak  új tartalommal,  a  tv  adások  folyamatosan ismétlődnek  és  a  kazetta  is  unásig  ismert.  A felesége  neveli  a  gyerekeket,  feláldozván  fiatal éveit  anélkül,  hogy  valójában  értené  az  asszony, miért  is  teszi.  Illetve  egy magyarázat mégis csak bevillan  minderre: ”Hát  ez  az  élet.”  Nem,  az  élet nem  ez.  Az  élet  elragadtatás.  Próbáld  meg felidézni hová  zártad  el  ezt  a  lelkesedést.  Aztán foglald  bele  asszonyodat és  gyermekeidet  is,  és így folytasd a keresést, mielőtt túl késő. A szeretet nem  zárja  el  senki  elől  azt  a  lehetőséget,  hogy kövesse álmait.

(P. Coelho: Maktub)

Ma lett készen. A paradicsomot mostam, leszárítottam, aztán félbevágtam. A magokat eltávolítottam. Alaposan besóztam, majd lé nélkül kitettem a napra, a húsával fölfelé. Két-három nap alatt megaszalódik, ha ilyen rekkenő forróság van. Eltehető így natúran is, vagy üvegben jó szorosan rakva, olívaolajjal felöntve, fűszerezve. Mennyei csemege salátákba, tésztákra, szószokba. Az aszalt paradicsom maga a tömény umami íz, főleg a félig aszalt, nem egészen kiszárított és olívaolajban, fűszeresen eltett változat. Aki nem kóstolta, nem is sejti, mennyire finom.

*

Vegeta házilag

Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.

(Goethe)

Edith blogján olvastam a házi vegetáról. Már régóta motoszkált bennem, hogy kéne készítenem - csak bátorságom nem volt hozzá eddig. Mert nagyon sokszor főzök egyszerű kis zöldségleveseket, és azokba bizony muszály használni, különben ízetlenek lesznek. A bolti vegeta azonban nem túl egészséges, mert mindenféle E-vel van tele. Edithet olvasva azonban egyszerűnek tűnt, és így elkészült az első saját gyártmány. Még fogok készíteni a nyáron kétszer, háromszor. Hogy a télre legyen elegendő mennyiségem. Az én keverékembe került most:

1 nagy csokor sárgarépa (4-5 nagyobb szál),

1 nagy csokor petrezselyemgyökér (3-4 szál),

1 nagy zeller,

1 picike fej karfiol,

1 darabka karalábé,

3 nagy fej hagyma,

8 gerezd fokhagyma,

1 nagy csokor zellerlevél,

2 nagy csokor petrezselyemlevél,

5 kisebb kelkáposztalevél,

1 csokor lestyán (vegetafű),

5 db paradicsom,

3 paprika (piros, sárga, zöld),

25 dkg só,

2 csapott teáskanál koriandermag,

3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice,

4 szerecsendióvirág,

1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér,

2 púpos teáskanál kurkuma,

1/2 mokkáskanál őrölt lepkeszegmag,

2 púpos teáskanál erdei gombapor.

A hozzávalókat megtisztítottam, megmostam, majd megtörölgettem, hogy ne maradjanak nedvesek. A zöldfűszereket salátacentrifugában jól megpörgettem.

Mindent amit lehetett legyalultam uborkagyalun jó vékony szeletekre. A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát is vékonyan felszeltem késsel. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, aztán rátettem a sót, alaposan eloszlattam a zöldségeken. Rögtön levet is engedett.

Ahány tepsim, nagy tálam volt, előszedtem. A keveréket - lehetőleg minél kevesebb lével - vékony rétegben a tálakra, tepsikbe tettem. Aztán saját szolárcellás szárítót használtam: kitettem őket a tűző napra az ablakpárkányaimra. Két nap alatt csonttá száradtak. Végül ledaráltam kávédarálóval az egészet. A darálót kíméljük, több fázisban daráljunk, mert túlmelegedik és tönkre mehet.

Nagyon finom. És házi. És isteni. Edithnek köszönöm!

Prósza nyáriasan

Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau".

(Byron Katie)

A prósza nálunk nagy kedvenc, biztosan eszünk 3-4 hetente egyszer. Isteni finom, olcsó és villámgyors étel. Nem csak a tél finomsága lehet, mert ilyenkor nyáron bármilyen zöldségfélével gazdagítható. Én most cukkinit, lila újhagymát és sárgarépát tettem plussszba bele. De keverhettem volna a tésztájába karfiolt, padlizsánt, spenótot, mángoldot, kukoricát, zöldbabot, csillagtököt, paprikát, paradicsomot, erdei gombát is. Egyszóval bármit, ami most a piacon kapható, ami megterem a kiskertekben.

Hozzávalók 4 főre:

6 darab közepes krumpli,

2 kisebb szál sárgarépa,

2 kisebb lila újhagyma,

1 kisebb cukkini fele,

1 gerezd fokhagyma,

2 kisdobozos kefír (vagy 4-5 dl aludttej),

1 mokkáskanálnyi só,

kb. 5-6 kicsit púpos evőkanál liszt,

olaj a sütéshez.

A krumplit a kisebb lyukú sajtreszelőn lereszeltem, majd egyből hozzákevertem a kefírt és a sót. A megtisztított zöldségeket kisebb darabokra, illetve vékony szeletekre vágtam és hozzákevertem a krumplis tésztához. A fokhagymát is belereszeltem, a lisztet is hozzávegyítettem a tésztához. Sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Az első darab sütésénél kiderül, elég lisztet tettünk-e bele, mert ha nem, akkor szakad. Akkor még kevés liszt kell hozzá. Sajnos pontos mennyiséget nem tudok megadni, mert ilyenkor még elég vizesek az újkrumplik, és mindegyik fajta kicsit eltérő.

Teflonserpenyőben, 1 evőkanálnyi olajon mindkét felét piros-ropogósra sütöttem a prószáknak. Most kisebbeket csináltam, mint a hagyományos prószanagyság - az épp egy serpenyőnyi, vagyis akkora, mint a palacsinta.

Így önmagában is nagyon finom, de ajánlok hozzá fokhagymával elkevert tejfölt, vagy joghurtot - nagyon jól kiegészíti.

Ha nem tejfölözzük, akkor lehet a tésztájába még például fetadarabokat, vagy kecskesajt darabokat is morzsolni, még gazdagabbá, izgalmasabbá tehetjük ezt az egyszerű, de nagyon finom ételt.

Az utolsó változat a kókuszos prósza. :) No nem kell megijedni. Kókusz a képen látható gyönyörű macsek. Hiányoztam neki (mert egész nap csvargott őurasága), ezért féltékeny volt a prószára, és befeküdt a képbe... :))

Gazpacho

Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.

    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.

 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!

                                                    (duende)

Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.

Sárgabarack lekvár

Családomban az asszonyok körtelekvárt, zöld-dinnye befőttet, őszibarackbefőttet, szilvalekvárt tettek el. Engem is vonz a forralófazék, a gyorsan szétfővő málna, ahogy kicsurran a fedő alól, a szegfűszegillatú sziruppal leöntött mézédes őszibarack, a kisujjnyi nagyságú uborkák.
A szombati piacon beszereztem egy láda első osztályú őszibarackot. A barackok olyan gyönyörűek, hogy legszívesebben csak a színükben gyönyörködnék egész nap. Beledobom a barackokat a forrásban lévő vízbe, csak egy percre, és gyorsan kiveszem őket. Olyan könnyen jön le a héjuk, mint egy selyemkombiné. Nagyon egyszerű ez a recept, még szegfűszeg- vagy szerecsendió-őrlést sem ír elő. Emlékszem, anyám egy barackmagot is megtört, és elhelyezte a mandulaszagú belet az üvegben.
A konyhánk megtelik a legyeket vonzó édes illattal. Öt üveg gyönyörű lekvár lett belőle, őszibarack-ízű, nem túl édes, tökéletes.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana) 

Sárgabarack lekvárt mindenképpen akartam eltenni, mert tavaly kimaradt. Mint minden lekvárt, ezt is a hagyományos módon teszem el.

Vagyis a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk. Magoztam, lehéjaztam a gyümölcsöt, majd lemértem. (A héjlehúzás csak dzsem esetén fontos, lekvárnál szabadon választható művelet. Így tovább marad szép a színe, nem barnul be olyan hamar.) Egy nagy lábosban föltettem főni kevés citromlével. (egy citom leve minimum, olyan 3-4-5 kg gyümölcshúshoz kell) Ettől ízesebb is lesz, és színe is világos marad. Főztem jócskán, hogy jól besűrűsödjön. Mikor már puha volt a gyümölcs, botmixerrel pürésítettem. Főztem még, hogy sűrűsödjön, ezt úgy lehet ellenőrizni - hogy mikor jó a lekvár -, hogy egy kistányérra cseppentünk, és ha nem folyós, sűrű, akkor jó. Aztán minden kilogramm gyümölcshöz 50-70 dkg cukrot számolva (az az igazság, hogy kóstolni kell, kinek milyen édesen ízlik) hozzátettem a cukrot is, és még főztem 20-25 percig. Ó, és egy csipet só is kell bele. Az mindenbe kell. :) Közben kevergettem, míg a cukor teljesen el nem oldódott benne. Végül jól kimosott, mikróban csírátlanított kisebb üvegekbe tettem. Folpackot tettem az üvegek tetejére, arra késhegynyi szalicilt és úgy rá a csavaros tetőket. Fejreállíthatjuk 1-2 percre, majd vissza a talpukra aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Készíthetjük kicsit kevesebb cukorral is ízlés szerint, mert ha jól csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, fejre állítjuk és szárazdunsztoljuk és kevés szalicil is van a folpackon a tető alatt, akkor mindenhogyan sokáig el kell állnia.  Tehát kóstoljuk, és a szánk íze szerint ízesítsük. Nekem kell engem követni, lehet csak 20-30 dkg cukorral is készíteni.

A sárgabarackot egyébként nyersen is el lehet tenni. Ahány kiló a gyümölcs, annyi kiló cukor kell hozzá. A fenti módon lehéjazzuk, daraboljuk, majd egy nagy tálban a cukorral körülbelül egy órát kevergetjük. A kevergetés fontos, attól sűrűsödik, de télleg. :) Kioldja a pektint, szóval ez nem a kávé este a kiskanállal. :)) Nagyon alaposan csírátlanított üvegekbe töltjük, szalicilt teszünk rá, és lezárjuk. Nem kell gőzölni sem. Érdemes egy-két kilóból készíteni csak egyszerre, könnyebben boldogulunk vele.

Kardamomos sárgabarack krémleves

Tegnap este sárgabaracklekvárt főztem be. Egy keveset félretettem belőle krémlevesnek, ami mára nagyon jól be is hűlt a hűtőben.
A legtöbb gyümölcslevest fahéjjal és szegfűszeggel ízesítem, a sárgabarackhoz is illett volna. De most más ízre vágytam. Zöld kardamommaggal ízesítettem, és nagyon finom lett. Még hűsítőbb az ízhatás.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg kimagozott, lehéjazott sárgabarack,
1 csapott evőkanál vaníliapuding,
1 kevés só,
ízlés szerint cukor,
2 zöld kardammommagnak a magjai mozsárban porrá őrölve,
1/4 citrom leve,
1 liter víz,
5 dl tej.
A díszítéshez:
tisztított sárgabarackmag,
citromfű,
barackszeletek,
esetleg tejszínhab.

A barackokat forróvízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. Majd így megtisztítva föltettem főni egy csipet sóval, citromlével, és egy megtört zöld kardamom magjaival. (Bioboltokban kapható kardamommag.) A vaníliapudingot kikevertem cukorral és tejjel. Mikor a gyümölcs már főtt kb. tíz perce, botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a kikevert pudingot, és állandó keverés mellett felforraltam. A végén mindenképpen kóstoljuk, lehet hogy só vagy cukor még kell bele. A tejjel lehet állítani a sűrűségén.
Isteni finom, nagyon hűsítő hatású, különleges ízű leves lett. A barackmagokat lehéjaztam és megpirítottam, ezzel díszítettem. Desszertként is megállja a helyét, afféle "sárgabarckmadártejként" - tejszínhabgaluskákkal is fokozhatjuk, vagy ha van maradék tojásfehérjénk, el is használhatjuk hozzá habgaluskának.
És még egy tipp: szoktam ezt készíteni hidegen is. Egyszerűen összeturmixolok lehéjazott sárgabarackot, cukrot, porrá zúzott kardamommagot és natúr joghurtot. Jégkockákkal teli tálkában szervírozom. Akár levesként, akár sárgabarck lassiként is iható. :)